Somogyi Néplap, 1981. november (37. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-14 / 267. szám

Napjaink járványai Mit ehetnek a cukorbetegek? Termékbemutató a Dorottyában Ma délután egy óráig még megtekinthető a/, a kiállítás, amelyet tegnap nyitottak meg a kaposvári Dorottya- szállóban; a Magyarországon kapható diabetikus ételeket mutatják be itt. Az egészségnevelési hó­nap rendezvénye az „étel- tarlat”, a megyei tanács egészségügyi és kereskedel­mi osztálya, a Somogy—^Za­la megyei Fűszert és más in­tézmények. illetve vállalatok közös munkájának eredmé­nye. Dt. (Jjsóghy Erzsébet me­gyei főorvos szélt az utóbbi évtizedekben megváltozott — s nagyrészt rosszul vál­tozott — egészségügyi szoká­sokról. Kévés mozgás, túl- lápláltság. mértéktelen gyógyszerfogyasztás. do­hányzás ... S ennek a hely­telen életmódnak „megszü­lettek” népbetegségei, ame­lyek közül a cukorbetegség egyre több ember életét ke­seríti meg. A főorvosasszony beszélt arról, hogy az egyik legfontosabb tennivaló a kór megelőzése, a még nem be­teg, de veszélyeztetett em­berek megmentése. De nem kevésbé fontos az, hogy a cukorbetegeket kellően el­lássuk és felvilágosítsuk. A gondoskodás nemcsak az egészségügy feladata. és önöm, hogy a kereskedelem ma már egyre több „cukro­soknak” való készítményt forgalmaz. A megnyitó beszéd el­hangzása után dr. Angeli István, a terület elismert szakértője lebilincselő elő­adást tartott e népbetegség' ről. Elmondta, hogy miköz­ben megszűnnek, vagy meg- izünöben vannak a „hagyo­mányos” járványok: a him­lő, a kolera, és hasonlók, új járvány jelenségek figyelhe­tők meg a világon. Nem té­vedés: járvány az elhízás, az alkoholizmus, a rák. az ön­gyilkosság. az autóbalesetek sokasodása: az orvosi szak- irodalom is e jelenségek járványtanáról ír. Ilyen „korszerű” járvány a cu­korbetegség is. ami szorosan összefügg a tűi tápláltsággal. A főorvos adatokat is so­rolt: a világon hatvanmil­lió cukorbeteg van, a leg­több az lEgvesült Államok­ban: tízmillió. Magyarorszá­gon háromszázezren szen­vednek e betegségben, közü­lük Somogybán tízezer éL S ezek a számok néhány éve még jóval kisebbek voltak. Érdekes és ' szomorú össze­függés, hogy országunkban már negyven kiló cukrot eszik meg egy ember éven­te, holott a még elfogadható mennyiség körülbelül húsz kilo volna. A cukorbetegség kezelése gyógyszerekkel és megfelelő diétával lehetséges. A kor­szerű szemlélet szerint minél kevesebb gyógyszert es mi­nél több diétát kellene al­kalmazni. A megfelelően táplálkozó cukorbeteg ugyanis még gyógyszerek nélkül is — avagy egészen kis gyógyszeradagok segítsé­gével — „vígan élhet". Ezért — a főorvos kiemelte — fontos lenne, ha feloldódna aíorcfogf' kör’ "amely" néírni-- képp akadályozza a betegek kezelését: ez a kör pedig, a diabetikus készítménvek árában és forgalmazásában, keresendő. Egy-egy cukorbe­tegnek havonta ötszáz forint „ráfizetést” jelent betegsége. A drága — többnyire im­portból származó — készít­ményeket nem vásárolják meg, megromlanak a boltok­ban. ki kell dobni őket, kár­ba vesznek — a kereskedők is ráfizetnék. A hazai gyá­rak pedig a csekély forga­lomra hivatkozva nem gyár­tanak ilyesmit. mondván, hogy nincs rá igény. Baksa József, a fűszert igazgatóhelyettese rögtön válaszolt: valóban meggon- dolandók és haszno6itandók a kereskedelemben a főor­vos szavai. Ezután azt is el­mondta: a vállalatnál ki­emelt program a helyes, egészséges táplálkozás ke- reskedelmj fogásokkal való támogatása, így a diabetikus készítmények forgalmazását különös gonddal végzik — néha még a nagyobb anya­gi haszonról is lemondva. E bemutató megrendezésére is azért" vállalkoztak, hogy a maguk módján segítsék a gyógyítást. Ma már a váro­sokban és Somogy nagyobb üzleteiben mindenütt kapha­tók a cukorbetegeknek való aruk. Ez szép eredmény, és a kereskedők azon igyekez­nek, hogy még tovább lép­jenek. I irthar Péter Fólia alatti munkák Az atAW ésaeMhen esíyie negpobb feladat été állítja az úweehazu illetve a fólia alaifc termesztőket az üveg­házi motytetfi Évről évre általánosan és igen nap? számban fontul elő. A haj­tatott zöldségfélékén kívül a disznódén? kultúrákat is károsítja, es "terjeszti a v>- nisbeSesasegeke* i*. A vérteteréet néhesdBX. hogy leflődéséne* fcCOfinböaő szakaszaiban elterö ellenál­lási matat » rovarölő sze- nefctoet membeiv m rendsze- nwt eentrtőfcwa _ Málhátok toiaoókz habok és kifejlett egyedete te. BttnUgM tetem lé­tük. TBKstt eggetle* mdefae- zés mnm mt wcrkdetó ereti- mea&fc Ezért etröaorban a kifejtett esB—tetact «söfcséaw el pusröfltertt nááőtt tmasar*- kat terakndfc. Bsntteaere» vedefaeoéeaéU. »■ kifejteti ro­varok. áBandó »aisztitasával igen agai w«r tornán* scsnrít- haró a kértBaft. A értető imagdk eltet* eaedrnéoyerwi alk»lma*b,aAi> az ArfeUtr SO EC TA—30 m&£íXfter liwwiy­Til Wter vízben Irroermeterve (a szert szakcsoportok, kert­barátkörök szervezetten is beszerezhetik). A kezelést a hőmérséklettől függően 3—5 naponként legalább 4 alka­lommal kell ismételni. 2« C fok felett és 16 C fok alatt a szert ne alkalmazzuk, mert magas hőmérsékleten perzselést okozhat, alacsony hőmérsékleten pedig nem tudja hatását kifejteni! Uborka es krizantém kivé­telével a kártevő ellen ered­ményesen használható az Unifosz G hajtógázos aero­sol is, száz négyzetméterre 5 grammos adagolásban. Kí­sérleti tapasztalatok alapján, megfelelő eredménnyel hasz­nálható a Bl—»8 EC 10 mi-j- Foszíoöoo 30 ml kombináció k — száz négyzetméterre 1# liter Tízben ki permetezve. A keaelésekre legalkalmasabb az esti és éjszakai időszak, tej eikerülhetó, hogy a nap­sütés túlzottan felmelegítse az úveghazak vagy a folia­Artafiij és Borisz Szírngackij ▲ teMtnéoM nwnsftg öntözés előtt hajtsuk végre. Igen fontos, hogy a kezelé­seket követő«! minden nyi­last I—12 óráig jói elzár­junk. A helyiségbe csak in­tenzív szel lőztetes után le­het ismetelten bemenni! Ez a védekezési eljárás egyút­tal a kétíöitos takácsatka el­len is eredményes lehet, Amennyiben csak a teyeltet- vek fertőzésévé! kell szá­molni. nagyon k> hatassal aEkafcmaahato a Pmrnor per- métezószer, azaz negyzetme* tew W—? gramm adateo- ■asbis» 19 bfer wirkte» ks- persasószs« fis a karálr a megdöbbent Rurnata mellett lassan a trón terem be ment. Don Re- ba ramosolygott Rumatára, s ezt kérdezte: — Ma éjjel úgy rém life, ön teljesít szolgálatot a her­ceg agyashazában. Nem té­vedek? Rumata swjtlamk megha­jolt. 18. Rumata céltalanak balla­gott a palota korhadasbüzt árasztó, sólet vegtelen fo­lyosóm es átjárom, szőnyeg­gel díszített, fényűző szobák, szűk, racso6 ab lakú. porlep­te dolgozoszobák, ócska bú­torral telezsúfolt raktarak mellett. Itt emberrel alig találkozott- A palota hátsó szárnyában, ahol a királyi lakosztályokat észrevetlenül váltották fel a koronavedel- mi mmisztenum irodai, kormyen el lehetett tévedni. Egy mély fali fülkéből ro­hamosztagos őrszem lepett elő, tamadaera készén tartott fe.iszevei — Tilos — üsisawe*» 1b fearwMi»«» T£w*éim«t!«» tísrtittat&if Patyolat — csata közbon A szalonokhoz lehet menekülni Sokan panaszkodtak az el­múlt napokban a Patyolatra. Egyesek azért, mert tisztí­tásra festésre beadott öltö­nyük. kabátjuk nem készült el határidőre, mások pedig azért, mert a szokottnál ké­sőbbi időpontot ígértek ne­kik, amikor bevitték a tisz- títtatni valót az üzletekbe. Borovszky -VUtm ost, a So­mogy megyei Patyolat Vál­lalat igazgatóját kérdeztük meg, hogy miért kényszerül­nek az emberek bosszanko- dásra.. Az igazgató elmond­ta: — Nemcsak ők bosszan- kddnak, hanem mi is, A szokásos kéthetes határidőt meg kellett hosszabbítanunk három hétre, ez pedig ne­künk sem jelent örömet, mert mi akkor „söpörhetünk be” sok pénzt, ha gyorsan dolgozunk. Reméljük, hogy egy-kél hét múlva megszűn­nek gondjaink. A november mindig vegytisztítási csúcs- időszak nálunk. Most a dömpinget tetezle, hogy hir­telen jött a hideg, és nagyon sokan most kaptak észbe: ki kell tisztíttatni a kabátot, mert megiáznak. — Az Ilyen rohamra álta­lában számíthat a Patyolat. — Számítottunk is, ám kissé túl hirtelen jött. Arra pedig nem számítottunk, hogy sorozatos géphibák hátráltatják a munkát. Pe­dig ígv történt. Az egyik va­donatúj vegytisztító gépünk is felmondta a szolgálatot. Nem volt túlzottan kellemes meglepetés. — Mivel tudják biztatni a tisztíttatni szándékozókat? — Szalonjaink jól működ­nek, akiknek nagyon sürgős a tisztítás, azoknak ezeket a gyorsszol ga Itatást végző &ze­leteinket ajánljuk. Igaz. hogy a szalonban többet kell fi­zetni, ám legkésőbb három nap múlva elkészül a tisztí­tás. Ahol pedig nincs szalon, ott csak türelmet kérhetünk. No meg azt, hogy jövőre, ha lehetséges, kissé hamarabh, úgy szeptember táján is gon­doljanak ránk. Akkor ugyan­is alig i akad tisztítani való. Az idei goádokat — sajnlos — már nem tudjuk meg nem történtté tenni. A roham illusztrálására álljon itt végezetül egy adat: októberben több mint húsz­ezer ruhadarabot tisztítottak a Patyolat kaposvári köz­ponti üzemében, j November­ben pedig — az eddigi 12 napból ítélve — ennél is jó­val több vár megújulásra. I„ P. PIACI KÖRKÉP Télies árak A üzen harmad lkai péntek hetipiaca nem hozott szeren­csét a kaposvári vásárlók­nak. Ritka volt a jó minősé­gű zöldség vagy gyümölcs, és drága. Igazán csábító al­mát — bő termes ide vagy oda — ismét csak 14—15 fo­rintéit kínálnak. A három hét előtti nyolcforintos áron már csak az ütődöttjét ad­ják. Zalaegerszegen és Kecs­keméten ennyiért meg min­dig lehet válogatta. A 11 forintos pesti alma sem ma­kulátlan. 16-ért is kapós a szép körte; ennél lényegesen olcsóbban — 12-ért — már csak Zalaegerszegen adják. 20 forintot is elkérnek vi­szont a javáért Pesten vagy Kecskeméten. A szőlő már csupán ön­maga karikatúrája, mégsem adjak az. árát 25-né! alább. A választékot ..színesíti"’ még néhány — 12 forintért mért — naspolyakupac. 25-ért csörög erre a dió, és 70-ért arra a mogyoró. Dióbelet 90—100 forintért vehetünk. Ismét több a helyenként ' baljóslatú lyukacskákkal pöttyö'zött gesztenye 26—30- ért. Egy darab sütőtök 4 fo­rintért kapható. A Zöldért standján ennyiért egy kilót adnak. A zöldségpiacon is­mét virítanak a primőrök. 30 fórint a paradicsom kilója. 22 forintra szökött a karfiol ára, míg 10-ért fogy a kel. 7—8 forintba kerül a fejes káposzta kilója. Primőr ret­ket hovatovább már nem csomóban, hanem szemen­ként adnak 2-3 forintért. A fogyóban levő fonnyatag (zöldpaprikáért 15—20 forin­tot szeretnének kapni. Főző­hagymára lí—12-ért lehet szert tenni, Szegeden és Deb­recenben ennél négy forint­tal olcsóbb, és csaknem ugyanennyivel drágább Komlón. Nálunk kapható a legdrágább _ fokhagyma ki­lónként 30-ért. Zalaegersze­gen tízzel olcsóbb, és a fő­városban is csak 43 forint. 5,40-ért drágának számit a burgonya Somogyvan. Még Zalában is olcsóbb ennél, * igaz Pesten 6,30, Veszprémben 7 forint egy kiló. A vegyes zöldségnek az ára is vegyes. 14-ért már el­fogadhatót öntenek a sza­tyorba. A gombapiac gyér válasz­tékáért és a portéka erősen „madárlátta” minőségéért a mérsékelt ár sem kárpótol. Mindössze 10 forint például egy bögre fagy tizedelte csi­begomba. A tojás ára vál­tozatlanul 2,50. Ssehol sem kapható ennél olcsóbban: Kecskeméten még mindig 3 forintot kénytelenek fizetni darabjáért. Az egyes városok barom­fiárai között igen nagyok a különbségek. A pecsenye- csirke kilója 60 forint Pes­tén, 50 nálunk,, és 40-ért is kapható Veszprémben. Az utóbbi városban a legolcsóbb a tyúk is. Nálunk 45 kiló­ja, azaz egy tisztes pe'dá- nyért 140—160 forintot is el­kérnek. Egy kacsa és egy > meglehetős pulyka egyaránt 220 forintért talált vevőre. B. F. — Eressr- te marha? mondta hanyagul Rurnata, es félretolta. Hallotta, amint a roham­osztagos tétován topog mö­götte, s hirtelen azon a gon­dolaton - kapta magát hogy a sértő szavak és a megvető kézmozdulatok már reflex- szerűek nála. ő már nem játssza az előkeld ripóköt, hanem hovatovább azzá is vált. Elképzelte magát ilyen­nek a földön, és undor, szé­gyen fogta el. Mi történt ve­lem? Hova lett a gyermek­korom óta belém nevelt tisz­telet es bizalom a hozzám hasonlók, az embernek ne­vezett nagyszerű lény iránt? Rajtam már semmi sem se­gít gondolta rémülten. Hi­szen en már igazán gyűlö­löm es megvetem őket.. Hála mögött sietős csiz- matcopogas hallatszott a fo­lyosón. Rurnata megfordult és két kezét keresztben a kardok markolatára tette. Don Ripat szaladt hozzá pengőjét oldalához szorítva. — Don Rurnata!... Don Rurnata! —- kiáltotta már messziről. Rurnata elengedte a kard­iait. Don Ripat odaszaladt hozza, körülnézett es a fű­iébe súgta: — Mar egy allo órája ke­resem. Görbe Merleg a pa­lotában van! A lila termek­ben beszélget dón Rebával. Rurnata egy pillanatra összehúzta a szemet. Azután óvatosan felrehuzódott es udvarias csodálkozással kér­dezte — A hír« rablóra gon­dod ? De ' hiszen öt kivégez­tek, ha egyáltalán Létezett. A hadnagy megnyalta a szarsz ajxat: — i .etetik A ssaJotaban Ügr sceidoitans, encte­tejra tagja óeá — Kedves dón Ripa-t — felette nyomatékosan Ruma- ta —. engem a kosza hírek nem érdekelnek. Ön nyilván félreért... Mi közöm nekem dón Reba szennyes kapcso­lataihoz, akit egyébkét sok­kal jobban tisztelek, sem­hogy ítélkezzem fölötte?... Meg aztán, megbocsásson, sietek.„ Egy hölgy vár. Don Ripat újra megnyal­ta az ajkát, ügyetlenül meg­hajolt, és eloldalgott. Ruma- tának hirtelen jó gondolata támadt. — Mondja, barátom — szólt utána nyájasán. — Hogy tetszett önnek az a kis csel, amelyet ma reggel űz­tünk dón Rebával? — Nagyon elegedettek va­gyunk — válaszolta. — Ugyebár igen kedves volt? Nagyszerű volt! A szürke tisztikar nagyon örül, hogy ön végre nyíltan a par­tunkra állt. Olyan okos em­ber, mint. ön. dón Rurnata, es barokkal, nemes korcsok­kal cimborái... — Drága Ripat barátom! — mondta dölyfösén Ruma- ta. — Ön elfelejti, hogy az en származásom magasából még a király es ön között sem látni semmiféle kü­lönbségét. Viszontlátásra. öles léptekkel haladt a folyosókon, magabiztosan befordult a keresztátjájtok- ba, szótlanul félretolta az őrszemeket. Nemigen tudta, mit fog tenni, de azzal tisz­tában volt, hogy ez csodála­tos, nbka szerencse. Nemhiá­ba ígért dón Reba az elő Mérlegért tizennégyszer annyit muri a halott Mer­legert,, A lila ajtoíuggönyök mo­telt ke? szürke hadnagy te­lteti elébe ksvoevt pengene, — Jó napot barátaim! — mondta dón Rurnata, és megállt közöttük, — A mi­niszter benn van? — A miniszter el van fog­lalva, dón Rurnata — felel­te az egyik hadnagy. — Megvárom — mondta Rurnata, és a függöny alá ment. Itt áthatolhatatlan sötétség volt. Rurnata tapogatózva átbotorkált a karosszékek, az asztalok között. Néhány­szor tisztán hallotta valaki­nek a szuszogását a füle ■mellett, és tömény fokhagy­ma- es sörszag csapta meg. Azután bágyadt fény csíkot pillantott meg. Mérleg isme­rős, orrhangú tenorja ütötte meg a fület. Megállt A két pók találkozott. Don Reba merev tartásban ült könyökét az asztalra, tette, ujjait összekulcsolta. Jobbra tőle, egy iratcsomón, nehéz dobókes feküdt A miniszter arcán kellemes, bar kissé dermedt mosoly ült. A tiszteletre méltó Mér­leg a pamlagon ült, hattal Rumalanak. — A dörzsöltek olajra lepnek — mondta. — Ez már a huszadik nagyokos. Nem könnyű kukoricazni a tarkákkal. Meg a nagyoko­sok rendszerint megkavar- ják. Erre már jócskán rá­fáztunk. — Rázós ügy — jegyezte meg elgondolkozva dón Re­ba. Merleg vallat vont. — Ilyen a mi szerencsénk. Nincs abban semmi pláne, ha belevágunk. Áll az alku? ■— All az alku — felelte határozottan a koronavedel­mi miniszrter. (Folytatjuk) Nehéz istennek I lenni

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents