Somogyi Néplap, 1981. november (37. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-14 / 267. szám

Jé tepssMoísM kínálónk Gyanús, ha ölesé? „nyert én még nem hallot­tam!” — fogad föltaláló is­merősöm. Csodálkozom, hogy ő csodálkozik, hisz amíg szel­lemi termékei szabadalom­mal Védték, majd gyártmá­nyok lettek, volt ideje meg­edződni és leszokni a cso­dálkozásról. A mostani csodálkozást az váltotta ki a feltalálóból, hogy fölkereste őt a kutató- intézet tudományos munka­társa, aki két. azonos funk­cióra való terméket hason- lítgátott össze. Az egyiket külföldön, a másikat itthon gyártják. S minthogy utóbbi a feltalálóé, ezért hozzá jött felvilágosítást kérni. No, nem a műszaki paraméterek érdeklik, mondotta, .azok benne vannak a katalógus­ban, egy dolog viszont nem világos előtte': hogy lehet áz, hogy a műszakilag szinte azonos értékű magyar ter­mék csak fele annyiba ke­rül, mint a kemény valu­táért vásárolt import. Mindezt úgy kérdezte a tudományos kutató, hogy érezni lehetett: ára lealacso­nyítja, de legalábbis gyanús­sá teszi a hazai eszközt. „Már az is baj, ha valami olcsó?” — fakadt ki, a fel­találó, majd elmagyarázta, miként lehet ennyiből is ki­hozni a szóban forgó termé­ket Mivel az utolsó csavar is idehaza készült, így semmi­féle vám, illeték és kereske­dői árrés nem terheli. A vi­déki kis szövetkezet — amely vállalkozott a termék gyár­tására — elegendőnek tartja a 15 százalékos hasznot, pe­dig ha kétszer annyit kérne, még mindig olcsónak számí­tana a portéka. A szövetke­zetben nincsenek funkcioná­lis osztályok, vezetőkkel, be­osztottakkal, titkárnőkkel. Kétszemélyes a gazdasági részleg: egy szakember vég­zi a gyártásélőkészítést és a technologizálást, a rendészet pedig egy nyugdíjas portás. Vagyis: alacsony a rezsi. A szövetkezet szakmunkás- gárdája viszont univerzális. Ha kell, esztergapad, máskor présgép mellett állnak, de jól forgatják a hegesztőpisz­tolyt is; tétlenül soha nem ácsorognak. (Ez azért is el­képzelhetetlen,. mert brigád- teljesítmény alapján csak a végzett munkáért kapnak bért!) Ha a megrendelő helyszíni bemutatót vagy be­tanítást kér, valamelyik gyártó brigád fölkerekedik. Ók ismerik legjobban az egy műhelyben készülő terméket. Valamennyi alkatrészt, per­sze, nem egyedül ez a szö­vetkezet gyárt. Hagyománya van a környékbeli szövetke­zetek Kooperációjának. Egy- egy speciális gépet, techno­lógiát nem vesznek meg va­lamennyien. Viszont ha szük­ség van rá, tudják, kihez forduljanak. Végül a szövet­kezet és a fölhasználó közé nem ékelődik be — költsé­geivel és .az árréssel — ke­reskedelmi vállalat. Az azo­nos profilú szövetkezetek közös műszaki irodája végzi a kereskedelmi munkát — oda értve a marketingtevé­kenységet és a vevő által kért fölhasználási tervezést is. „A sok kicsi megtakarí­tás pedig sokra megy” — fe­jezte be az okfejtést a felta­láló. Nem tudni, hogy a tudo­mányos kiitató milyen ta­pasztalattal távozott, de föl- tehetőleg legközelebb nem keveri gyanúba azt, aki jó minőségű árut ad — olcsón. A költségek szűkítése, a ter­melékenység növelése alap­vető célja minden termelő- egységnek. Hogy könnyebben mozdulnak a kis vállalatok és szövetkezetek? Igaz, de a nagyobbak se keressenek mentséget. Inkább figyeljék, hogy mások hogy csinálják! N. K. G. Egység és bizalom Jó alkalmat teremtenek a beszámoló taggyűlések az eszmecserére, a véleményal­kotásra. Elsősorban azért vált be a pártmunkának ez a rendszere, mert e fórumo­kon minden párttag ki­fejtheti a véleményét a párt politikájának megvalósulá­sáról, az alapszervezet mun­kájáról. Most. amikor a párt újjá­szervezésének 25. évforduló­járól megemlékezünk, külö­nösen fontos hangsúlyozni, hogy az MSZMP ereje kez­dettől mostanáig a kommu­nisták egységes cselekvésé­ben rejlett. A XII. kong­resszuson magunk elé tűzött sokkal nehezebb feladatokat is csak úgy oldhatjuk meg, ha állandóan megújítjuk, megerősítjük ezt az egységet. A párttagság csaknem há­romnegyede ebben a hu­szonöt évben lépett az MSZMP soraiba, arányuk tovább növekszik. A pártve- zetőségek azzal segíthetik politikai nevelésüket, ha új­ra és újra foglalkoznak olyain fogalmakkal, mint a pártegység, a vezető szerep, a lenini elvek érvényesülé­se. Tudjuk. . hogy a pártegy­ség a munkásbatalom kiví­vásának és szilárdságának, a vezető szerep érvényesülé­sének, az országépítő prog­ram megvalósulásának alap­ja. Hazánk es pártunk tör­ténetében van olyan sajná­latos időszak, amikor meg­bomlott ez az egység: a sze­mélyi kultusz, majd az el­lenforradalom keserű példát adott arra. milye'n károkat okoz, ha a párt eltér a mar­xizmus—denimizmus helyes elveitől. A párt újjászerve­zése, a lenini normák visz- szaáilítása és következetes megtartása eredményezte, hogy az ellenforradalom után — viszonylag rövid idő alatt — a párt újra megte­remtette sorai egységét, visszanyerte erejét, vezető­képességét, s ezzel együtt a nép bizalmát is. Ez az egység természete­sen harcban alakult ki 1956. november 4-e után Somogy­bán is. Az akkori pártmun­kások visszaemlékezései szerint csöppet sem volt könnyű feladat, hiszen még a kommunistákkal is el kel­lett fogadtatni az MSZMP politikáját. Az MDP tagsá­gának létszáma nagy volt Somogybán is. az ellenforra­dalmi események idején azonban hiányzott az egysé­ge, akcióképessége. Az újjá­szervezett párt kisebb lét­számú tagsága mégis na­gyobb erőt képviselt már 1957 nyarán. így állt helyre a rend aránylag rövid idő alatt. Különösen helyes volt az az új gyakorlat, hogy sokkal nagyobb számban vettek föl tapasztalt, kipró­bált. öntudatos munkásokat, mint azelőtt. Az ellenforra­dalom előtt ugyanis lebe­csülték a munkásság szere­pét, mivel akkor még kevés volt az üzem a megyében. Az MSZMP két és fél év­tizedes következetes politiká­jának köszönhető a mező- gazdaság szocialista átszer­vezése, a vidék iparosítása, a gazdaságirányítás rendsze­rének-megújítása, s ’áz utób- hi években a sokkal nehe­zebb külső és belső gazda­sági körülményekhez való alkalmazkodás. A párt har­cának egyik fő tanulsága, hogy az egységet csak úgv lehet megteremteni, majd megtartani, ha nem enged eltérést a marxizmus—leni- nizmustól se balra, se jobb­ra. Kádár János, a Központi Bizottság első titkára mond­ta erről: „A több mint két évtizeddel ezelőtt meghirde­tett kétfrontos harc bizo­nyos értelemben mindig ér­vényes: szocialista elveink­kel szemben soha ne enged­jünk teret se a dogmatiz- musnak, a szektarianizmus- nak, se a • revizionizmusnak, a megalkuvásnak. Amikor azt mondjuk, hogy politi­kánk nem lehet dogmatikus, akkor nem csak valamilyen régi — mondjuk 1952-es — dogmára gondolunk. A világ halad, pártunk élő párt. s nekünk arra is vigyáznunk kell. hogv a saját, mondjuk tizenöt évvel ezelőtti megál­lapításunk se válhasson dog­mává, s hogy állásfoglalá­sunk mindig megfelelően kövesse a körülmények vál­tozását.” Ez valóban így van, hi­szen a pártegység nem egy­szer s mindenkorra adott, azt minden ú.i helyzetben, minden ú.i kérdésben ki kell alakítani. Ha nem így volna, akkor a tömegek sem fogad­nák el és támogatnák a párt politikáját. Az egység kiko­vácsolásának. alapja, hogy az MSZMP-ben megalakulá­sa óta érvényesül a demok­ratikus centralizmus, a párt lenini szervezeti alapelve. tét. A demokratizmus lehe- Ez áthatja az egész pártéle­tet. A demokratizmus lehe- ■tőyé teszi a párttagság rész­vételét a politika alakításá­ban, a döntésekben. A cent­ralizmus pedig legfőbb biz­tosítéka a politika megvaló­sulásának, a határozatok egységes végrehajtásának. A pártdemokrácia ' fejlett­sége alapvetően meghatároz­za a szocialista demokrácia általános, érvényesülését. A pártkongresszus azért szor­galmazta a párt belső életé­nek fejlesztését, hogy ezzel példaképül szolgálhasson a szocialista közélet, a társa­dalmi demokratizmus fej­lesztésében. A Központi Bi­zottság egyébként igazi vi­tára. tartalmas eszmecserére, a döntések alapos megfonto­lására ösztönöz minden tes­tületet, alapszervezetet, minden kommunistát. A de­mokratikus légkörű vita ugyanis az egység megterem- tisenek, megújításának es védelmének elengedhetetlen föltétele. Lajos Géza Tanulás és munka A siker közös I képzés feladatai A megye termelőszövetke­zeteinek a közelmúltban tar­tott kongresszusi küldőttvá­lasztó gyűlésén a vitaanya­gon kívül többen is foglal­koztak a képzés, a szakmai hozzáértés gondjaival, fel­adataival. Nem véletlen, hogy a termeléssel, a gaz­dálkodással összefüggésben egyre nagyobb figyelem for­dul e terület felé. A szocialista fejlődés min­den szakaszában a termelés legfontosabb tényezője a dol­gozó ember, aki a maga fel­készültségével, képességé­vel, szorgalmával meghatá­rozza az eszközök felhaszná­lásának hatékonyságát, a ter­melés minőségét. eredmé­nyességét. S ha így volt ez eddig, akkor még inkább így van napjainkban, amikor a tudományos-technikai forra­dalommal összefüggésben szinte minden munkakörben rohamosan nőnek a követel­mények. „Az emberi tényezők sze­repe a társadalmi fejlődés mai szakaszában hatványo­zottan megnőtt..„Szorító gondunk a megfelelő szin­tű középvezetők hiánya .. „Többet kell tennünk nem­csak a szakmunkásképzés fokozásáért, hanem a mező­gazdasági szakmunkás meg­becsüléséért, a szakmunka rangjának növeléséért...” — ilyen és ehhez hasonló vé­lemények hangzottak el a megyei gyűlésen a gondok és feladatok taglalása során. Végsősoron kifejezésre ju­tott, hogy mknden szinten bőven van tennivaló a szak­mai hozzáértés, a fölkészült­ség növelése érdekében. Hadd említsünk néhány tényt! Megyénk termelőszö­vetkezeteiben majdnem ezer egyetemet, főiskolát és fel­sőfokú technikumot végzett szakember dolgozik. Hogy az elmúlt öt évben tizenöt százalékkal nőtt a számuk, az örvendetes. Az viszont már kevésbé, hogy a veze­tő, irányító munkakörök­ben dolgozók felsőfokú vég­zettsége még mindig tizen­nyolc százalékkal rosszabb az országos átlagnál, s nagy rrrrw KOMMENTÁRUNK. különbségek vannak egyes szövetkezetek, járások kö­zött. Megyei átlagban egy felsőfokú végzettségű irányí­tóra 365 hektár termőterület jut, ugyanakkor például a nagyatádi járásban ez 'az arány csaknem 500 hektár. A tapasztalatok bizonyítják, hogy szoros összefüggés van a szakemberek száma és a szövetkezetek gazdálkodása között. Például az eredmé­nyes, szilárd pénzügyi hely­zetű szövetkezetekben há­romszáz, a gyengén gazdál­kodókban több mint ötszáz­hatvan hektár jut egy ag­rárszakemberre. Az is tény: ma már több mint hétezer-háromszáz szakmunkás dolgozik szövet­kezeteinkben, számuk azon­ban messze elmarad a szük­ségestől, és egyes szakmák­ban, kivált az állattenyész­tésben, egyre aggasztóbb a hiány. Szövetkezetenként az eredménytelenség okai kö­zött mind több helyen ke­rül az első helyre a saj­nálatos megállapítás: „nem sikerül megfelelő felkészült­ségű, stabil gondozói gárdát kialakítani.” Mindezek után nagyon is érthető, hogy a szakember­utánpótlás, a képzés és to­vábbképzés feladata szövet­kezeteink tennivalói sorában az elsők közé került. A me­zőgazdaságban a tél hagyo­mányosan az ismeretek meg­újításának időszaka. Most kell megszervezni, üzemen­ként eldönteni, milyen terü­leteken van leginkább szük­ség a felkészültség fokozásá­ra és milyen módszer a leg­célravezetőbb. Ahogy m me­gyei küldöttgyűlésen is el­hangzott, a korábbiaknál is fontosabb szövetkezeti érdek, hogy a munkában csende­sebb téli napok jobban szol­gálják a felkészültség joTco- zását, * V. M. r Uj típusúr javítható akkumulátorok .Kiskundorozsma messze van Fonyódtól. 1950 tava­szán fnég Szabó Sándor sem gondolta, hogy onnan ide kerül. Azóta harmincegy év telt el, s most, hogy a Mar- .cali Városi—Jáx’ási Rendőr- . kapitányság vezetőjeként alezredesként nyugdíjba vonult visszagondolva nem is látszik olyan hosszúnak az út. Gyorsan elteltek az évek, amelyek mindig hoz­tak valami újat, valami vál­tozást — A rendőri munkát — emlékszik — hivatásnak tarfbttam. Vonzott a nehéz feladat, és akkor még nem is hatott olyan nehéznek, örültem, amikor a Madisz és az Eposz javaslatára a rendőrséghez kerültem. Elő­ször Budapesten egy hathe­tes tanfolyamon vettem részt, onnan. Somogyba ke­rültem. Akkor már tagja volt a pártnak, csakúgy mint édes­apja, a gyári munkás, és mint három testvére. Hazul­ról eljönni mindenkinek rossz, a távolságot azonban csak addig érzi az ember, amíg van ideje gondolni rá. Neki erre nem sok ideje ju­tott, Kaposváron dolgozott négy évig, aztán Csurgó kö­vetkezett. A kirendeltség élére nevezték ki, majd Fo­nyódon járási osztályvezető lett. 1956-ban egyéves tiszti iskolára a fővárosba uta­zott. Ott érte az ellenforra­dalom, ott élte át a legne­hezebb időszakot. Aztán a karhatalomhoz került, majd Barcspn a járási kapitány­ság vezetője lett. Nem sok­kal később ú.ira iskolapad­ban ült: a kétéves akadémi­át végezte el. Aztán Fonyó­don lett kapitányságvezető, majd 1974-ben — akkór szűnt meg a fönyódi járás — Marcaliban. Innen ment nyugdíjba október végén. Tanult és dolgozott. Tu­lajdonképpen ez a két dolog határozta meg az életét. — Amit még nem is em­lítettem : elvégeztem közben a rendőrtiszti főiskolát, a marxista esti egyetemet_ is. No. es voltak, vannak tár­sadalmi. pártmegbizatása- im Szívesen vállaltam őket; remélem,-4iegy a jövőben is tehetek majd valamit. Tagja vagybk a járási pártbizott­ságnak és a párt vb-nek.. A munka során szerzett ta­pasztalatokat és a számtalan kapcsolatot itt hasznosítha­tom. Persze fordítva is ez a helyzet... A kapitány munkája nem könnyű. Különösen nem az olya járásban, amely nyáron az üdülők paradicsoma. —- A Balaton-partból 25 ki­lométer tartozott hozzánk. Tízezrével jöttek ide pihen­ni az emberek, és szép számmal olyanok is. akiket nem eppen tisztességes szán­dék vezetett. Ilyenkor éjjel- nappal dolgoztunk. Fárasztó munka volt, de sok örömöt találtam benne. Azt hiszem, nem kell annál nagyobb si­kerélmény, mint amikor kézre kerül egy veszélyes bűnöző, aki már 52 villát tört föl a tóparton, aki sok embernek okozott bajt, s azt mondhatjuk: már nincs mitől tartani.. — Voltak-e emlékezetes eseted, olyanok, amelyek most is gyakran eszébe jut­nak? — Minden ügy emlékeze­tes volt valamiért, de hozzá kell tennem, hogy az ered­ményes földerítés nem a sa­ját sikerem: az egész kol­lektíváé, amely együtt dol­gozik. Együtt törtük a fe­jünket, együtt virrasztottuk at az éjszakákat, s örültünk egymás sikerének. — Persze örömet nemcsak ez adott. Egyre több fiatal került hozzánk, s az ő ne­velésük, beilleszkedésüknek figyelemmel kísérése is jó érzéssel töltött 'el. Tulajdon­képpen ezek a dolgok fris­sítettek föl, és segítettek a munkában. S ott volt • a család, a gyermekek. A két fiú ma már diplomás — egyikük pedagógus, a másik mérnök —. velük foglalkozna, örülni sikereiknek ugyancsak része volt életének. — Most egy kicsit furcsa, hogy nem járok be dolgoz­ni. Csak néhány hét telt el azóta, hogy nyugdíjas va­gyok; még szokatlan a do­log. Be-bemegyek a kapi­tányságra, megnézem, hogy éppen min dolgoznak a töb­biek, s ha megkérdeznek, tanácsot adok. Remélem, ez­után is megkérdeznek majd. Kilenc kitüntetés — öt belügyminiszteri és négy kormánykitüntetés — jelzi, hogy a kapitány munkáját másutt is nagyra értékelték, j D. T. I Az Unitechnika Ipari Szö­vetkezetben még ebben a hó­napban megkezdik az őszi BNV-n bemutatott új típusú akkumulátorok sorozatgyár­tását Ez elsősorban a Tra- bant-tulajdonosok számára jó hír, mert a gyártósorra első­ként az e gépkocsikba való akkumulátorok kerülnek. Decemberben már kaphatók csobban, s 12 helyett 18 hó­napos garanciával. A jövő év első negyedében megkez­dik a Lada gépkocsik, azt követően pedig a Skodák és a Wartburgok új akkumulá­torainak gyártását is. A szövetkezet műszaki gárdája alig nyolc hónap alatt fejlesztette ki az új tí­pust, szabadalmaztatása fo­lyamatban van. Konstrukció­juk lényegesen eltér az ed­dig használatosaktól. Az ak­kumulátor-gyártást néhány évvel ezelőtt világszerte kor­szerűsítette a kemény gumi­edények helyett a polipropi­lén felhasznalása. Az ebből készült akkumulátor-edé­nyek fedelét azonban nem lehet levenni, így ha hibás, az akkumulátort el kell dob­ni, mert nem javítható. Az Unitechnika műszaki fejlesz­tői a korszerű prolipropilén- edény felhasználása mellett a világszerte használt techr nológiát úgy változtatták meg, hogy a fedelet le lehet venni, így a cellák könnyen hozzáférhetők, javíthatók, cserélhetők. Ezáltal az ólom­takarékos kentsrukciójú ak­kumulátorok élettartama lé­nyegesen megnő, így a meg­takarítás többszörös. A szö­vetkezet évente 100 ezer sze­mély- és tehergépkocsi ak­kumulátort gyárt, amelyek­hez az új típus bevezetésé­vel a korábbinál jóval keve­sebb ólomra lesz szükség. A cellák levehető fedeleinek rögzítésére kidolgozott eljá­rás is jó példa a gazdaságos, takarékos megoldásra. A ra­gasztó alkotóeleme a poli­propilén-gyártás során kelet­kezett, eddig semmire sem használt melléktermék. SOMOGYI NÉPLAP is ‘lesznek az Autóker üzle- .eiben, a korábbiaknál ol­Arammeglakarítás - elektronikával Székesfehérvárott, a Fejér megyei Víz- és Csatornázási Mű­veknél villamos energiát megtakarító mikroprocesszoros fo­lyamatszabályozó berendezést állítottak be. Minthogy a víz­művek igen nagy mennyiségű elektromos energiát használ, ennek a berendezésnek a segítségével az energia jelentős részét csúcsidőn kívül veszi a hálózatból. így a mikropro­cesszornak köszönhető, hogy tizenkét százalékos villamos- energia-megtakarítást értek el. A képen: a mikroproeesz- szoros folyamatszabályozó a diszpécser lenemben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents