Somogyi Néplap, 1981. november (37. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-01 / 257. szám
1 Boldog pillanatokat halkan kell elsuttogni Beszélgetés Almást Évével Csehov Három nővérében — Falura vágyom, most már véglegesen — jelentette ki a tükörnek Székesi, miután végét vetette városi tekergéseinek, felmondta ismeretségeit a Klauzál téri piacon, elfelejtette szerelmét. Bélánét... Hiszen mindig is tudta, hogy D.-ben a helye, az öreg, fésűsen álló pa- rásztházban, ahonnan csak arra az időre származott el. amíg megutálja a várost és önmagát. De soha nem felejtette el azt az iromba macskát, „álét” kölyökkórában felakasztott a d.-i erdőben. 2. Igen, Szekesi vidéki -életre vágyott. Elképzelte, amint rendszeresen hazatér a munkából, amely valamiféle szorgos kétkezi tevékenység lenne, fatelepítés, facsigák esztergálvozása. fafejűek megpofozása, satöbbi. Ám a riadt észjárás mindig megkontrázta az egészséges terveket, Székesi félt a favágók közé menni, mert — úgyis ráfogták volna hogy ÜTRAKELT FENYŐFA, aki kémkedni jött az erdőgazdaságba. ... Ezúttal azonban véglegesen el akarta hagyni a várost; a d.-i házba készült, csendes, falusi remetének ... A ház állaga éppenséggel megfelelt az ilyesfajta tevékenységnek; vert fal, torHivatott a vezér helyettese. — Kérlek szépen — kezdte a mondókáját, miközben egy óriási fotelba beástam magam —, a sújtó nagyon •rdeklődik vállalatunk, az Egyesült Taplóművek termékváltása iránt. Elsősorban a mélyhűtött töpörtyű- 'orra kíváncsiak, mondván, ’.osszú évekig a gazdaságta- 'm taplógyártás zsákutcáját irtuk, s íme, néhány hó- >ap alatt egy zseniális ött birtokában a mélyhűtött ■ öpörtyűporral betörtünk a hazai és a külföldi piacokra. Telefonált az egyik gazdaságpolitikai tévéműsor szerkesztője. riportot szeretnének készíteni rólunk, tehát ’ölkerülünk a keverni lőre. A vezérigazgató elvtárssal úgy gondoltuk, hogy neked, a mélyhűtött töpörtyűpor feltalálójának ott a helyed a kamerák előtt. Egy ilyen tévényilatkozatot. riportot nem szabad elkapkodni. így hát előkészítő bizottság alakult, s az új testület a vezér helyettesének irányításával mindenekelőtt kijelölte a nyilatkozókat. a riportban szereplő személyeket, munkahelyeket. Az első variáció szerint a riport a taplóraktárban keznác, hulló rakcfart. tttokmtos padlás, homokos pince, s a lejáróban a falba karcolt évszám: 1867. Az udvaron orgona, rózsatövek, gaz, és a kút, amelynek ihatatlan a vize; talán még igazi „tisztiorvos” állapította meg ezt a múlt században. Odabent a szobákban: vegyes bútorzat. Volt közötte kempingágy, de kétszázévjes „nachtkasztli” is; az íróasztal felett Elvis Presley kéne. oldalt fafeszület, az asztal végén japán írógép, de mellette pecsétnyomó állt. vörös viasz társaságában (Székesi, hiilyéskedésből, pecséttel zárta le a leveleit). Szóval, a berendezés éppoly elegyes volt, mint Székesi. akiben együtt volt a csibész és a papnövendék, a remete és a Dolohov. a hős és az áruló, a belvárosi kan és a szent életű püspök. Talán ezért is utálta mandenkd. ... S miután mindezeket végiggondolta, Székesi a pályaudvarra sietett, hogy még időben elérje a D. felé induló. vonatot. A fővárosból csak papírt, tollát, no meg dödik. a polcokon elfekvő készletek között, majd gyors képváltással a kamera a mélyhűtött töpörtyűport gépkocsira rakó munkások sürgő-forgó sokaságát mutatja. Itt kell nekem elmondani, hogy hosszú kísérletek során hogyan találtam rá a töpörtyűpor titkára. Szót kap még Soponyai Benő. a laboratórium vezetője és Pálinkás Gellert bácsi, a kísérleti üzem igazgatója. Gellert apóról tudni keit, hogy reggeltől estig folyton- égő szivar lóg a szájában, az ötvenes években vásárolt, zsírfoltos, szivarhamus öltönyét állítólag még éjszakára sem veti le, a környékbeli gyerekektől e gáláns megjele- * «éséért Piszkos Fred, a kapitány titulust kapta. Mivel nem lehetett rábeszélni, hogy a tévések tiszteletére új öltönyt vegyen magára, s arra a néhány percre, amíg a kamerák előtt beszél, vegye ki szájából a szivart, a bizottság Gellert apót törölte a nyilatkozók listájáról. A második verzió szerint l.ancsalicsné. a töpörtyűport csomagoló brigád vezetője szerepel majd helyette. A harmadik variációban Soponyai laborvezető is kiesett. bejött viszont Branyak Béla szakszervezeti bizalmi, aki a töpörtyűpor ét •* a* «MW» vttte megával. Talán azrukkal is be lehet fűteni, ha végképp kifogy a fa a d.-i ház pincéjéből. 3. D.-be érve először is bevette a szokásos fél barackot. (Sehol sem kapni olyan elsőrangú barackpálinkát, mint az ottani kocsmában, ugyanis a kocsmáros a saját őszibarackosából főzi. tehát megvan benne a családias iz. amit a szeszfőzdék soha nem tudnak előállítani; ugyanakkor a d.-i őszibarack világhíres arról a tulajdonságáról, hogy örök ifjúságot biztosít.) — A házat ki kell fűteni — jelentette ki Székesi. amikor a hidegtől kongó szobába lépett. Bedurrantott az oál-kály- hába, aztán elindult, hogy számbavegye D.-t. Minden megvan, ami tavaly itt volt ? ... A leltár első tétele a Dana-ág volt. — Kipipálva — mormolta Székesi. amikor meglátta a fehér, befagyott holtágat, rajta a kellemetlen varjakat. A túlsó parton sárgán zörgött a nádas, és a fatörzsek olyan feketének látszottak, mint maga a halál. Székesi letelepedett a padra, a túlpartot nézegette. — Előbb-utóbb át kell mennem oda — dünnyögte. És ... Elhatározta. hogy másnap átkel a jégen a túlsó partra. Nem ő lesz az első (erre nem is vállalkozna) : lábnyomok is tartanak a túloldal felé. Holnapig talán csak nem köszönt be hirtelen olvadás, főképp akkor nem. amikor Székesi a túlsó parton üldögél. Hazaballagott. Leült a melegedő szobában, és azokra az emberekre gondolt, akiket a fővárosban hagyott. Akárhogy ízlelgette őket, egyik sem hiányzott. Hirtelen elébe kanyarodott a befagyott Duna-ág. — Miért nem ma?! — pattant fel Székesi. felkapta a kabátját, kivágtatott a partra. „Megbírsz”? — faggatta a jégpáncélt. Hiszen ki tudja, üzemi demokrácia kapcsolatáról mond majd néhány szót. Megváltozott a színhely is: a taplókészleteket rejtő raktárban nem lesz forgatás, ellenben bemutatják totálképpel az új üzemi könyvtárat, ahol a dolgozók éppen a töpörtyűgyártás szakkönyveit forgatják. A következő alternatíva szerint én majd csak a stúdióban. a kerékasztalnál nyilatkozom. amikor a gyárról szóló filmet levetítik. Várható. hogy a riporter szakmai kérdéseket is feltesz, ezért táplálkozástudományi problémákat kezdtem kutatni. Szociológiai felmérések, szakcikkek alapján elemző tanulmányt készítettem arról. hogy napjainkban a nehezen fmészthető, túl zsíros ételek fogyasztása hogyan befolyásolja az ötven éven felüli férfiak, nők szexuális életét, házassági szokásait, s a könnyű töpörtyűpor menynyivel hasznosabb ajzószer, mint a ginzeng-gyökér és a zellerkrémleves. A következő variációkban többek között_ szóhoz jutott még a munkaerőhiány okait elemző személyzetis, a technológiai szabálypkat ismertető főmérnök, egy rakodó- munkás, egy gyesen levő kis-' mama. Szaploncsai Géza, az eilMáoi osztály vezetője, t>am*er ment it orr. a »«ekér a túlsó partra ... Talán egy hetg is van már... Azóta sokat enyhült az idő... —-Te gyáva” — tegezte le önmagát Székesi, és a jégre lépett. Elszánt, ütemes léptekkel haladt. A jég csak a part mellett recsegett, aztán már tompa, kemény haingok hallatszottak Székesi cipője alól. Egyre közeledett a téli nádas és a megdőlt, fekete fatörzsek. . . . Vissza is ugyanazon az úton jött. 4. A szoba már meleg és otthonos volt, mire Székesi hazaért. Levette a cipőjét, vizes zokniját nézegette (soha nem akadt senki, aki lehúzta volna róla. hogy örök asszonyi mozdulatokkal kiakassza a napra). A díványra feküdt, az olajkályha erős mormogását hallgatta .— „Ötösön van, lejjebb kellene venni éjszakára” — gondolta, de érezte, hogy már nem lesz ereje felkelni.. Azt álmodta, hogy TÜZ- BÖL volt. Láng a lába, tűz- oszlop a törzse, szikra a szeme, parázs a homloka. Lassan haladt a túlsó part felé, a lába sistergő leteket égetett a jégbe, lobogva, égve nyomult előre, de a part egyre távolodott, futottak menekültek a száraz nádszálak és a tűzrevaló öreg fatörzsek ... Felébredt. Égette az izzadság. Feltápászkodott, elzárta az olajkályhát, kinyitotta az ablakot, a zsalugátert. A tűz lassan kialudt, Székesi ismét emberré hidegedet! — Amikor másodszor is elaludt. már gyerekkori horgászbotokkal álmodott. Másnap délután Székesi ismét a leltári sétára indult. A hideg, ropgós idő a Duna- ág felé csalta. ... Emberek a parton, feketén álldogáló asszonyok, vitatkozó férfiak, a Duna-ág közepe táján szalmacsomók, idébb csónak a jégen... . — Én még láttam, amikor beszakadt — magyaráztá az egyik férfi —, innen indult ni, ettől a kőtől, tolta a biciklijét, aztán egyszer csak eltűnt. — Pedig tegnap még a szekeret is megbirta a jég — mondta Lokósné, a védőnő... „De én kiégettem” — suttogta magában Székesi, és megkérdezte Lőkösnét, hogy ki szakadt be a jég alá. Hiszen tudnia kellett, kinek okozta halálát. larmnt Tóvizi Kornél piackutató. Ez utóbbi lelkére kötötték. ha beszél a szocialista és a kapitalista világpiac harcáról. gazdasági rendszerünk fölényéről, a különböző kapitalista világbankoktól felvett pénzköl- csönöket egy szóval se említse, mert abból a vállalat egy centet sem lát. Az utolsó variáció végképp leegyszerűsítette az elképzeléseket. Ezek szerint miközben a kamerák a töpörtyűport gyártó üzemrészt mutatják, fehér köpenyben a vezérigazgató mindent elmond, amit az új termékről tudni kell és kész. Láttam a riportot. Ahhoz kénest, hogy a vezér eredeti szakmája kéményseprő és halbiológus, elég értelmesen beszélt arról, hogyan növekszik a profitráta egyes iparágakban értékarányos árak feltételezése mellett a bővített tókés újratermelés viszonyai között. Azt mondják, a mélyhűtött töpörtyűpor gyártását is képmagnóra vették, azonban a szerkesztő kivágta a műsorra került anyagból. Állítólag gyerekkora óta tiszta szívből utálja a töpörtyüt. Kiás Gyoeyj Mihály A színésznő csak az imént érkezett meg színházi öltözőjébe egy délutáni fellépésről, hogy még az esti előadás előtt sort keríthessen erre a beszélgetésre. A kendőzetlen, sajátosan szépveretű arcon még nem vehető észre a színpadra lépést -rendszerint megelőző feszültség. Ma este a Patikát, Szép Ernő darabját játsz- szák a Madách Színházban. — Hogyan lett színésznő Almási Éva? Mennyire irányították, befolyásolták választását odahaza? — Sohasem irányítottak, de ha már valamilyen célt tűztem magam elé, akkor szüleim minden energiájukkal segítettek, támogattak. Valaha az volt az elképzelésem, hogy hegedűművész leszek, ezért zenegimnáziumban érettségiztem, de abbahagytam, tehetségemből nem futotta. Tizennyolc éves koromban felvételiztem a Színművészeti Főiskolán, és gyors elhatározásomat követően a szüleim is rögtön támogatták új választásomat. Azt vallom magam is, hogy a szülőknek kötelességük egyengetni gyermekeik útját, s nem nyesegetni szárnyaikat. — A hirtelen döntén után miként vált tudatossá választása, a színészi pálya? — Először valóban nem volt végiggondolt vállalkozás számomra a színészet. Viszont pályakezdő színészként már pontosan tudtam, hogy valamit ki akarok fejezni, és mások javára szeretném hasznosítani. — Miként fogadták indulása első éveiben? Alkatánál, karakterénél fogva mindjárt a helyére került? — Amíg nem ismerik eléggé az embert a pályán, rendszerint a külső adottságok alapján, döntenek. Kezdetben a „férfifaló nők” szerepkörében könyveltek el. Ez olvasható többek között rólam az egyik lexikonunkban is. Mégis szerencsém volt, úgy hozta a sors, hogy olyan szerepeket kaptam, amelyek megszabadítottak ettől az egyoldalú kategorizálástól. Hogy sértés lett volna e címke? Nem voltam csúnya lány, s ezt a részét a dolgoknak nem kellett erősíteni bennem. — Hol, melyik színházban indult a pályája? — Még főiskolásként a Petőfi Színházban léptem fel, majd a főiskola elvégzése után a József Attila Színházhoz kerültem. Első ezerkettedik éjszaka Leilája vagy a Farkasok és bárányok Glai'irája volt. Sok kitűnő darabban játszottam persze azóta, klasszikusokban, mint legutóbb a Sok hűhó semmiért nagy sikerű előadásában is. Remek szerepek, nagy lehetőségek voltak számomra. — Jó néhány filmben, televíziós játékban is szerepelt. — Igen nehéz lenne felsorolnom hányban, ezek egytől egyig kirándulások a színház .világából a film világába, s jo néhány izgalmas vállalkozás is akadt közöttük, mint például a Napfogyatkozás, a Naphosz- szat a fákon, A ló is ember vagy a Próféta voltál, szívem. — A szerepe mögül tehát minden esetben kibújik az ember? — Igen. Ott valójában minden kiderül — Képes-e a színész rendszeres életet élni? Hivatása és családja között harmonikusan megosztani energiáit? Úgy tudom, van egy kisgyereke is, — Valóban nem könnyű osztódni a munka és az otthon között, de mégis el kell ezt érnünk. Különben nem lehet eredményeket felmutatni. Az élet eleve borzasztóan ismétlődő dolgok sorozatából áll össze. Am ez adja meg ritmusát is. Nagyon fontos tényező, főleg ha az embernek gyereke is van. A kislányom az idén ősszel megy iskolába, igényli a rends zerességet. — Hogyan vélekedik a saját boldogulásáról? Hiszen végül is eljutott egy bizonyos csúcsra? — Soha nem tartottam magamat sikeres embernek. S hogy meddig juthat el az ember a pályán? Meddig adatik meg nekem, mennyi sok és mennyi kevés ? Nem ismerhetem a határt. Voltak pillanatok az életemben, amikor nagyon boldog voltam, amikor minden a helyére került, a magánéletem, a színházi munkám. — A színészet betölti a világát? Értelmi, érzelmi kielégülést ad. De kínál-e kellő biztonságérzetet? — A színészet éppen olyan életbevágóan fontos játék, mint a szerelem. A „kellek, nem kellek” játszmája. Az érzelmi kapcsolatokban, mint amilyen a színház is, nem lehet előre tervezni. Nem tudom, később mi lesz. A sírást nem szeretem, de azt vallom, a boldog pillanatokat is halkan kell elsuttogni. emlékezetes szerepeim a Koldusopera Pollyja, Az Sz. B. Csoóri Sándor Itt élsz még Itt élsz még mindig bennem: a siralomházad vagyok, Jársz-kelsz a véremben föl-alá, bordámnak dőlsz, kopogsz, hallgatod lélegzetedet, mintha engem, hallgatod magadat s medencecsontom gödrében éjszakázol és nézed szememen át, amit majd elfelejtek: a háztetők fölött elcsattogó esők magasvasútját: ködbe, rózsákba csavart múl tunk gyér díszeit s koroa korul « zárkózott köveket. F. Leger: A város Fölkerülünk a képernyőre Bó/ya Péter Tűztalpak
