Somogyi Néplap, 1981. november (37. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-01 / 257. szám
A z «lapozás olyan, minit valami 100—150 évvel ezelőtti ünnep. Még a „történelmi nagycsa- ládok” idejéből. A második hétvége, hogy együtt vagyunk: sógorok, szomszédok, munkatársak; a „tisztes” József Attila, a „négyszeres” Vegyes ciklus szocialista brigád. A hajnal palin- kaivással kezdődik, az asz- szonyok a Rákóczi-indulóra kelnek, s nyomban a főzéshez látnak. Bo reggeli 8 körül: tisztított főtt krumpli cseréptálon, porcelántálon császárszalonna és tavalyi kolbász. Sonkaszelet sütve és nyersen. Üjhagyma, retek, főtt tojás. A demázson — bár megállás nélkül jár körbe-körbe — ebtől kezdve nem ürülhet ki. Az alapozás: lakodalom. Ha a „mester” időnként : 1 is ugrik motorkerékpár- in a körmünkre nézni: rajz érint haladunk-e — ilyenkor, kanálcsörgésre elolda- log. Csak a „szűk családtagok” maradunk. A tégla- stószra bontásdeszka kerül; szálkásra sikált ólajtók a félfenekű vizeshordókra, és máris: „csülökre magyar”, . sződd ki”, „mit mondott Lenin elvtárs?”, „ami nem megy, azt ne forszírozzuk”, — „ami megy, viszont...”, „Forszírozzuk!”, Bár a fehér damasztot ezúttal nem elénk — föilénk terítették: hajtogatja a szél a szomszéd orgonákat.— Sör kéne... Nem hozatnál, mama? — Miből? Nyolcvan forintom van fizetésig — a férj és a háziasszony párbeszéde. Egy hang még teli szájjal : — Meg a papa pénze. — Hol van az már! Legfeljebb a papa nyugdíja. Igaz-e, édesapám? — Mert nem jól osztjátok be, Margitkám, azért — szól visz- sza a négyszeres Vegyes ciklus vezetője. — Ügy kell azt, ahogy a mi tmk-veze- tőnk csinálta, igaz-e Jani! — S egy kis növésű, nagyhangú ember iákezdi: — Főnökiünk volt és flórok újra, he-he. Visszakértek tőle egy fillért is?... 'Ügy*. Nem tudok róla... ket- frtő... Maga a bíróság mentette fel... Három „A vállalat politikai, gazdasági és társadalmi szervei nem jártak el körültekintően”, vagy hogy az istenbe mondták— Négy... Megrendelte a csempéket az öltöző felújításához. Aztán „szállítási se- lejtként” kidobatta s kiíratta magának... öt. Aztán hat... Aztán: húsz... huszonnégy... kétszáznegyven! Kétszázötven lapát kell egy keveréshez, s jöhet a két zsák „ruszld 500-as”. Bencze József A dűloút szélén A dűlőút szélén kunyhó áll kevélyen. Szép akácfa nyűik pipacs-tűz piroslik. A mézízű szirom mély illatát iszom, mint szőlöfürt édes borgyöngye beszédes. Bodzavesszö-csapszék csutaszár és sás-léc a vályog betonja a falát befonja. A mezei kunyhó tüze szemet-hunyó. Füst benne a csillár s villanya a villám. Dinnyeföldet őriz. mint az öreg kőris, csőretöltött sárga tengerikre várva. Matyikő Sebestyén József Harmadnapon Scheiber Sándornak Napjaink sűrű ecetfák — koponyák világló éji sötétben, áttetsző enyészet — megannyi tárgy, ázik egy arc — az arcom: körülkerített szögesdrótjaival, mint kifordult emlékvárosok zúzmarája; fénykép vagyok és szobor — a gödölye a kossal — Isten öklébe i gyűrve: hómező-asztallapon. í 19$ 1. A lapát teszi-e? Vagy a veget nem érő demizsonkör- menet? — a kicsi embernek egyre nagyobb a sikere. Most a férj munkatársai, a jozsefattilások sízedik elő a maguk idevágó történeteit Nem keirül különösebb megerőltetésükbe. Aztán mintha el is rös- tellnék magukat a dumáéit, a „pártok”: Jani, nagyapa, a veje, a kis növésű szomszéd is — mindnyájan. Keverés — trógli — dön- gölés. Keverés — trógli — döngöiés... „Egy... tíz.'., száz... kétszáznegyven lapát S'ider, egy zsák 500-as. És: — Markold mag! Ne sajnáld... Kapaszkodj, fiú— ...Dobjad!...” ..Ne sajnáld!” ..Kapaszkodj, fiú”. — Nemcsak az alap készül így — a föld is alattunk. Halász Imre Közel a kenyérhez Az épülő gyárak, lakótelepek evekig ide fuvarozták salaik-, szemétfeleslegeiket Mikor máir a kutyatej sem éledt meg, kezdték parcellázni. Ennek is 20 éve. Aztán ki-ki elkezdte a homokot visszafuvarozni. Cement, vályog, rózsatő került a homokra; fölébe házak nőttek... Ahány ház, annyi szabványtörténet. Ezé is (bár még csak az alapját rakjuk). Elindul egy család valahonnan az ország csücskéből. Először qsak munkahelyet cserélnek. A férj is, asszony is 4-kor kel, 5 után ér haza. Mikor már minden porcikájuk beleutálkozik a buszozásba, vonatozásba, megszületik a döntés: „Költözünk... közelebb a kenyér*, hez”. Aztán amikor abba is belefáradnak, hogy a kenyér ára albérletre megy el, újabb döntés* születik. Teleknézés. Telekvásárlás! Aztán az „édesapám”, mivel „úgyis ráér”, jegyet vált, körülnéz és hozzálát a honfoglaláshoz. Feltöri a fekete-sárga gyöpöt a köveket, az üveg- és eternitcsődara- bokat külön kupacba hordja; s a „földbe” hagymát dugdos, krumplit ültefr a spirituszon készülő, véget nem érő paprikáskrumpli-ára- dathoz. Kiássa a „kis bódé” helyét, segítkezik a kútfúróknak. Majd homok érkezik, sóder, 3 gumiskocsi cement. S egy szabad szombati napon megérkezik a család; s.a rokonok, a munkatársak, „átlépnek” a szomszédok is a „kerítés, az ráér” — kerítésen. Elkezdődhet az alapozás... 55 mire beköszönt az őse; tető alatt a család. Hol van ez még? A papa a gyöpről .válogatott kikalapált szögeit rendezi, a gazda a deszkáit, a kis ember, a szomszéd pedig — bár a mester hozza a műszereit is magával — beáll „vasszervóg'-nak Fújhatnak egyet. Másfél nap a munkára fogott gyűlölet megszelídült bennünk. A trógli „kivette”, ami felesleges. Odaálltunk a deszkákkal szöszmöíölő majszterok fölé a majdani konyha, padlásfeljáró helyére, s nézzük: „Innen a gyerekek szobája nyílik... Ide heverő kerül, televízió...” A háziasszony: a 10 éve megbecsült jő munkaerő, brigádtag, KGM kiváló dolgozó körbejár a gőzölgő feketekávéval. — Benne van ebben a sógorok túlórája, C-fuvarlevél, meg 2 hold kukorica, 1 hold mák kapálása a tsz-tői. Valaki számol: egy hold föld két és fél — háromezer forint haszon. Ha nagyon jól megy: négy. Számolok én is: karácsony körüli túlórák — ezt már az ipartól örökölték. Amit még a faluból: egy hold föld: nincs április—május vasárnap. Két hold föld: még szabadszombat sincs, csak karcsú kis tavaszi, nyári szombat és vasárnap délutánok. Az egész derékszaggató regi élet: a látástól vakulásig elet, a ..mi még beledög- %lünk, csak nektek legyen könnyebb” élet, itt van, ennél az alapozásnál. S előttünk? A telep! Két teljes utca (kezdjük a harmadikat). Igaz, a házak meztelenek. Téglafalak véreznek a sárga vályog-vertfalrengeteg- ben. Az építőanyagárak évről évre emelkednek. Ki győz? Minden második-harmadik ház gazdája — ahogy megszámolom. Aki Szabolcsból, vagy egy szigetvégi nádfedeles házból indul, azt legtöbbször itt is .a sár várja Vályog, használt tégla. De alattuk a beton már egyforma: „vasbetonná’ edzett. H átul lemez}á1szó-du- ruzsolás, öntő ismerősöm érettségire magol. Egy utcával mögöttünk már vasárnapot mutat a naptár. A lábunk beleköt az emblémás gumicsizmákba. Még négy keverés! Még három! Kettő! — Két hét múlva jöhetünk falazni. ... Színültig telnek: a dész- kaközök, a deszkavályúk. Csillogó, szürke mázukon piros Nap világít, vakít a műanyagteknő, a malteros- ládákba kimert mész; a hokedliállványok tövében ki- locskolt mészcsíkok. Mész- foltok. Mésztócsák... Meszes- gödrök az égen is: — orgonák, orgonák. S meszesgödrök fölöttünk: csillagok. Kerék Imre Kiragyog újra Alkonyi nap hüllőire tekert felhők tarka kreppapirszalagok mint gyermekkorom szüreti mulatságra fölcicomázott kocsikerekein Régi őszök mézpörgetőiből aranysárga édesség csurog tenyerembe Körték szilvák darázskocsmáiból nótaszó bögődunnyogás Koldus napraforgó tányéroz göröngy buktatja orra elejti vasfilléreit , Szivárvány szoknyák verdeső lepkeszárnyai alól az elveszített éden üdvössége kiragyog újra Tóth Bálint Elszakadnék tőled Elszakadnék tőled, de tükrös szép arcod visszatart. Most úgy állunk mi szemben ketten, akár a víz s a part. Elszakadnál tőlem, de arcod 1 csak arcom tükrözi. Mint futó víz színén ragyognak a part hű fűzei. VáBás Az ügyvéd fogadószobájában ketten ülnek. Jobbra egy bordó kosztümös nő, sikkesen átvetett lábakkal. Gyöngyházlakkos körmei idegesen dobolnak a bőrfotel karfáján. Időnként lopva az asztal másik oldalán feszes tartásba merevedett férfira pillant, aki fémkeretes szemüvege mögül kitartóan néz egy pontra. — Milyen múlva — álla* pítja meg. Bongyor haj, nyerges orr, szögletes álián gödröcske, mérsékelt ádámcsutka ... A térdnél felcsípett nadrág szára alatt kivillan vékony, fehér bokája. — Nem szeret napozni, ülőfoglalkozású. Unalmas fickó lehet- — könyveli el magában. és türelmetlenül hangosan sóhajt. — Szintén Patváry ügyvédet várja? — szólal meg váratlanul a férfi. — Igen — válaszol meglepetten az asszony, s közben ezt ínondolja: egész kellemes a hangja. Arcán látszik, szívesen folytatná a társalgást. Nyílik az ajtó. Kontyos lány dugja ki fejét: — Az ügyvéd úr ebédel. Csak félóra múlva jön visz- sza. — A titkárnő eltűnik, csattan a kilincs. Újból egyedül vannak. — Én megvárom — mond- ' ja a férfi, s kinyitja a cigarettatárcáját. — Bocsánat, dohányzik? — nyújtja az asszony felé. Svenda István prafilctlfa — magyar módra — Nem, köszönöm — hárítja el finom kézmozdulattal, majd átcseréli lábait szándékosan úgy, hogy a formás ívek előnyös helyzetet kapjanak. Nem rossz. Sőt! Bár az alakja kissé telt, viszont a feje érdekes, a hamvasszőke haj kiemeli ápoltságát — analizál a férfi és újból kérdez: — Ha nem sértem meg, szintén válik? — Igen, de én adtam be a válókeresetet — mondja enyhe fölénnyel az asszony. — Én is felperes vagyok .. — Ne mondja? — csúszik k! a nő száján, s hogy jó- vátegye a baklövést, gyorsain folytatja. — Ennyire harcias természetű? — Csak egyetlenegy dologban. Máskülönben az ismerőseim túlságosan is jámbornak tartanak. — Kíváncsivá tesz.., Elárulná az okot? — Az ok: szenvedély. De találja ki — s félszegen mosolyog az asszonyra. — Alkoholista... Kártyás? — A világért se! — Hát akkor... csak nem a „Keresd a nőt!” elmélet? — Ugyan, örök hűséget esküdtem! — Szabad a vásár. — Félek, hogy megbotrán- kozik.— Mondja nyugodtan, sorstársak vagyunk, nem? — biztatja előrehajolva a nő. — Hát, jő. Tízéves koromban kezdődött. Apámtól névnapomra kaptam egy bélyegalbumot, s attól kezdve egyre lázasabban hódoltam szenvedélyemnek. Ma már több mint háromszázezer forint értékű a gyűjteményem. — Nem mondom! Ez már egy jó nyugati kocsi ára — szalad ki a nő száján. A férfi hökkenten mered rá, szemei hidegen tapadnak az asszonyra. Melléfogtam — gondolja a hetedik érzékével a nő, s pillanatok alatt átvált: — Viszont őrültség lenne eladni, legalább húszéves munka az, amelyről az ezernyi kis apró rézmetszet mesél. Miket gyűjt? Ritkaságokat vagy inkább a konstruktív filatéldának a híve? — fgy ért hozzá? — csodálkozik enyhüiten a férfi. — A papám szintén filate- lista volt — hazudja az asz- szony. — Akkor bizonyosan megért. Azért válók a feleségemtől, mert gyűlöli a bélyegeket. Nem tűri az asztalon, ilyenkor huzatot csinál vagy a biokkgyüj tőimet a radiátorra rakja, Ha rendezem őket, a hátam mögé sompolyog, és egész sorozatokat tüsszent le. Gyakran szénanáthás. S egy napon rútul megcsalt. — És maga rajtakapta őket? — villanyozódott fel az asszony. — Épp a legjobbkor érkeztem! A férfi akkor alkudozott; 80 ezer forintot kínált készpénzben! — Óriási! — Ez magának sok? Mondtam,. hogy ötször ennyit' ér! Lett volna szíve eladni. Azonnal ajtót nyitottam a bélyegkupecnek, nejem viszont jelenetet rendezett, s kiprovokálta belőlem a döntést. Az albumot választottam. Hát ez az én történetem — s energikusan elnyomta a cigarettavéget. Pedig boldog lehetett volna a felesége, hogy ilyen otthonülő szenyedélye van — dőlt hátra sóhajtva az asz- szony. — Az én házasságomat szintén a hobby ölte meg. A férjem horgász, öt éve. Mérgezést kaptam a pecazsargontól. Tavasztól őszig mást se hallok: gilisztát. kell éjjel szedni, nincs kapás, van kapás, rabolnak a halak, mégse harapnak a csalira, legjobb mószer a iejjkezés bár a villantózás néha jobb, a kuttyogtatás sokat ér. Mindem, vasárnap hajnalban szólt a vekker, férjem kapta a tárcsás üvegbotot, s homlokon csókolva a fülembe súgta: szervusz, szivi, este jövök, hozok neked domolykót, dévérkesze- get, márnát. Másnap hajnalban letörve ért haza. s ilyenkor mentegetőzve mondta: döglött volt a víz. öt éven át... A bíró előtt a békítőn azzal védekezett, hogy miért nem tartottam vele. — És a bíró mit mondott ez válóok? — érdeklődött -élénken a férfi. — Természetesen. Az elhanyagolás mindig elhide- güléshez vezet, nemde? Most lesz a második tárgyalásunk — Takács Árpád? Megjött az ügyvéd úr — szól ki a férfinak a titkárnő, és rés- nyíre nyitva hagyja az ajtót. — Menjen csak — mondja az asszony az elsőség jo- mindenárom átadni akaró férfinak. ,— Rendben van, de akkor megvárom, amíg maga is végez. Ugye meghívhatom a presszóba egy feketére? — Ugyan, hogy gondolja? De ha akarja, utána találkozhatunk ... Horváth Anita SOMOGYI ». NÉPLAP
