Somogyi Néplap, 1981. november (37. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-07 / 262. szám

Kitüntetések november 7-e alkalmából Varfa Péter átnyújtja a kitüntetést Steinbacher Mártonnak, a Tanép kőműves brigádve/.etojenek A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 64. évfor­dulója alkalmából bensősé­ges ünnepséget tartottak tegnap a megyei pártbizott­ságon. Itt vették ál sok évi kiemelkedő gazdasági, poli­tikai munkájukért, társadal­mi, közéleti tevékenységü­kért .a kitüntetést azok. , aki­ket az Elnöki Tanács az év­forduló alkalmából kitünte­tésben részesített. A magyar es a szovjet Himnusz után a Munkácsy Mihály gimnázium kamara- kórusa — Dorogi "István kar­nagy vezényletevei — és az iskola gitáregyüttese kö­szöntötte színvonalas műso­rával az ünnepeiteket. Cé­gér Tímea Fodor József Oh, élj évfordulót című versét tolmácsolta. Sugar Imre, a megyei tanács elnöke nyi­totta meg az ünnepséget, majd dr. Túri Imre, a me­gyei partbizottság osztályve­zetője méltatta a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forrada­lom 64. évfordulójának je­lentősegét. Beszedő után Varga Peter, a Központi Bizottság tagja, a megyei pártbizottság első titkára nyújtotta át az Elnö­ki Tanács áltál adományo­zott kitüntetéseket. Többen a kitüntetéseket a Parla­mentben, illetve a különbö­ző minisztériumokban ren­dezett ünnepségeken vettek át. A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 64. évfor­dulója alkalmából kiemelke­dő tevékenységükért az. aláb­biak részesültek kitüntetés­ben. A Szocialista Magyaror­szágért Érdemrendet Kovács Imre nyugdíjas termelőszö­vetkezeti tag ka p ta meg. A Munka Érdemrend, arany fokozatával tüntették ki Deák Lajost, a göllei pártvezető- seg titkárát, Együd ^Árpádot, a Somogy megyei Múzeu­mok igazgatóhelyettesét, Friss Ferencet,' a Kaposvári Húskombinát " meo-csoport- vezetőjét. alapszervezeti párttitkárt, dr. Halász János megyei főügyészt, dr. Hor­váth Sándort, a piegyei párt- bizottság osztályvezetőjét, Moldovan Jánost, a Kapos­vári Szolga Ka tói pari Szövet­kezet műszaki vezetőjét. Ná­dorfalvi Sándort, a kisgva- láni f’etófi Tsz elnökét. Sie- inbacher Mártont, a Tanep kőműves brigád vezetőjét, Shvoltner Karolyi, a SZOT Dél-halaloni Üdülési Igazga­tósagának vezetőjét, Tanai Imrét, a megyei pártbizott­ság -titkárát, Toka Lajosáét, a Kaposvári Varost Tanács ioeloadujal. A Munka Érdemrend ezüst fokozatát kapta Balogh Fe­renc, a Sornogy—Zala me­gyei Téglaipari Vállalat szb- titkára, Benkö József, -a bar­csi Vörös Csillag Tsz állat­tenyésztője. dr. Berdán Lász­ló, a marcali járási tanács- hivatal osztályvezetője, dr. Böndi Béla. a Somogy me­gyei Illetékhivatal vezetője, Bévárdi Gyula, a siófoki No­vember 7. Tsz juhásza. Do­hai József, a hetesi Vikár Béla Tsz elnökhelyettese, dr. Grübl László, a marcali já­rási pártbizottság titkára, Horváth László, a Tejipart Vállalat igazgatóhelyettese, várost tanácstag, Horváth László, az iharos-herényi No­vember 7. Tsz elnöke. Hosz- szú István, a Volán 13. szá­mú Vállalatának gépkocsi­vezetője. Jóna Istvánná nyugdíjas pártmunkás, dr. Kósik Gyula, a megyei ren­delőintézet osztályvezető fő­orvosa, alapszervezeti párt- titkár. Kulcsár István, az iharosberénvi November 7. Tsz traktorosa, ’Molnár Sán­dor. a karadi általános isko­la igazgatója, dr. Nagy Iván, a megyei pártbizottság osz­tályvezető-helyettese, Né­meth Antal, a Sefag erdé­szetvezetője. Pandúr István, a Délviép ács szakmunkása. Pandúr István, a barcsi .725. sz. Ipari Szakmunkás képző Intézet igazgatója, dr. Rétsá­gi Béla, az SZMT osztályve­zetője, dr. Orosz László, a megyei tanacs osztályvezető­je, Sikter Jőisef, a Seíag se- getdi erdomüveluje, dr. Sze - les Gyula, a Kaposvári Me­zőgazdasági Főiskola főigaz­gatóhelyettese, Szilvást Jó­zsef. a ívapos-piast igazgató­ja, Szőke József, a nagyatá­di takarékszövetkezet elno ke, Tóth Lajos, a csurgói Zrínyi Tsz elnöke. Vastag István, a Siófoki Kőolajveze­tek Vallalat géplakatosa. A Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetésben részesült: Asztalos-Farkas Mihályné, a megyei rendelő­intézet asszisztensnője, Bara- csi Lajos, a, Zimányi Közsé­gi Közös Tanács vb-titkára, Bartos Gyuláné, a balaton- szárszói- iskola szakácsa, köz­ségi tanácstag. Benkó Mik­lós, a Zákányi Közös Közsé­gi Tanács elnöke. Botykai János, az oszlopain Győze­lem Tsz elnöke. Buzsáki Ir­ma, az EVIRT kaposvári gyá­rának brigádvezetője, alap­szervezeti párttitkár, Dodi tg Miklosné, a Kapos-plast gyártásközi ellenőre. Francz Ottó, a Tanép kőművesei öz­vegy Fenyvesi Istvánná, a/, igák Aranykalász Tsz fejő- nője, Gábriel József, a Zöld­ért áruátvevője. Gelencsér Imre, a Sefag fakitermelője, Győr László, az SZMT mun­kavédelmi felügyelője, Hor­váth Dezsöné, a Nagyatádi. Városi Tanács főelőadója, Horváth Éva, a Nagyatádi Cérnagyar meo-laboránsa, Jávori Béla. az Afft marcali üzemének szakmunkása, dr. Juhász József né. a KPVDSZ megyei bizottságának iroda - vezetője, Kern János, a ho­moké zen tgyörgy i Aranyho­mok Tsz gépkezelője, Király Rudolf, a Siófoki Építőipari Szövetkezet szobafestője, László -Sandorné. a balaton- szárszói 'Vörös Csillag Tsz cérnázoja, Lengyeltóti József, a kéthelyi tsz állattenyész­tője. Magyar Lajosné, a Két­helyi Közös Községi Tanacs takarítónője. Percnyi László, a kányái tsz autószerelője, alapszervezeti párttitkár. Pé­ter János, az ecsenyi Előre Tsz elnökhelyettese, dr. Pohl István nyugdíjas jogtanácsos, Sárdy Karoly, a tabi Építő­éi Vegyesipari Szövetkezet főkönyvelője, Szabó József, a megyei pártbizottság mun­katársa. Tapolczai János, á DRW karbantartó lakatosa, Száléi József MÁV térközőr. megyei tanácstag. Torma Magdolna, a karádi általános iskola igazgatóhelyettese, meevei tanácstag. Ifjúságért ÉrdemeiTnet ka­pott Török Józsefné, a KISZ balaton fenyvesi vezetőkép­ző táborának dolgozója. KISZ-érdemérmet Arany József ne. Bogdán János, Col­ter János, Vértes Elemérné, Nyeste János. Üjságh Tibor. Úttörő vezető Érdeméremmel tüntették ki Sziklai Valériát. Somogyi Józsefi lét es Hor­váth Lászlót. Kiváló Ifjúsági Vezető kitüntetést heten.. Ki­váló Úttörővezető kitünte­tést nyolcán, aranykoszorús KISZ-jelvényt öten kaptak. A Haza Szolgálatáért Ér­demérem arany fokozatát kapta Borboia István siófo­ki ntunkásórparancsnok-he- lyettes, Doma József kapos­vári munkásőr, dr. Takács László, a megyei pártbizott­ság osztályvezető-helyettese. E kitüntetés ezüst. fokozatát vette át Berdar László ka­posvári és Ske.rleez László siófoki munkásőr. A bronz fokozatot Simora Vendel barcsi munkásör kapta meg. A Kö/.biztonsági Erem ezüst fokozatával tüntették ki Hodján - György rendőr törzs- őrmestert. Az MSZBT arany- koszorús jelvényét kapta meg Balosa József, a Fűszert igazgatóhelyettese, dr. Hal­mos László, a Kóolajvezc- tek epitö Vallalat pártbizott­ságának titkára. Csaló Lász­ló, n Kaposvári Mezőgazda sági Főiskola osztályvezető­je. A Magyar Népköztársasági Sportérdemé ream bronz foko­zatát kapta Bállá Lörincz, a nagybajomi Tsz SE elnöke és Matuszka Józsefné, a So­mogy megyei tajfutö-szóvet- ség elnöke. Satoryyariok „egyenesben" Az aprót az óriások nőnek Nemrég elkészült Tabon a Lenfonó- és Szövőipari Válla­lat Campingcikk-gyárában a legnagyobb sátor, amit vala­ha is gyártottak. Szekszár- don a húskombinátnál szerel­ték össze a 850 négyzetméter alapterületű csarnoksátrat — raktárnak használjak á húso­sok. Nem sokáig őrzi majd ez az óriás a „legnagyobb”-nak járó képzeletbeli trófeát, mert Tabon a közeli jövőben egy majdnem ezer négyzet- méteres ponyvaépítményt ké­szítenek — ez lesz a helyi tömegsportcsarnok. Tabon már regebben fölve­tődött a hatalmas sátrak ké­szítésének gondolata, de a megvalósítás műszaki gondok és a korábban önálló gyár „gazdaváltozása'’ ír.iatt ké­sett. Most elérkezett az idő: a tebiak fölkészültek a PVC kenéssel ellátott poliészter- szövet földolgozására, a vál­lalat budakalászi gyárában pedig adva van a lehetőség az alapanyaggyártáshoz. Korábban Magyarországon csak a győri Graboplast- ké­szített esarnoksátrákat. A győriek egyetlen hatalmas ponyvát feszítenek az elké­szített vázra, a tabiak viszont új konstrukcióval lepték meg a piacot: a helyszínen össze­rakható modul ponyvaele­mekkel borítják. E megoldás jóval olcsóbb;, mirit a győri, mert a kisebb es könnyebb ponyvaelemek gyártása es helyszíni szerelése kevesebb pénzbe kerül, mint egyetlen nagy ponyváé. Mindezt egye­dül nem oldhatta volr.a meg a tabi gyár, így gazdasági társulást hoztak létre a Dél- Dunántúli Tervezövallalatial és a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalattal. Az előbbiek adják a dokumentá­ciót, az épilő cég készíti a betonalapot es az acélvázat, a kernpjngcikkgyar pedig befe­jezi a munkai. Az újdonság is közreját­szik, hogy' december 31-én igen jó évet zár majd a tabi gyár. A csarnoksátfak sikere és hagyományos termékeik kedvező piaci fogadtatása — a kisebb gondoktól eltekintve — kellemes biztonságérzetet adott nekik. Kivitelük szép szamokkal illusztrálható: az NSZK-ba kétmillió márka ér­tékű sátrat exportáltak, s Olaszországba szintén jelen­tős mennyiséget. A Szovjet­unióba ötszázezer rubelért szállítottak gyapotkazlak ta­karásához használatos pony­vákat. 1982-es kilátásaik sem rosz- szak. Várhatóan az idei — összesen hatvanmillió forint értékű — exportnál több lesz a bevételük a küíső piacok­ról ; nyugatnémet partnerük már bejelentette igényeit, s a Szovjetunió az idei meny- nyiség kétszeresét várja tő­lük jövö.re. Nemcsak a kivi­telt akarják bővíteni: a bel­földi kereskedők igényeit is figyelembe vették. A koráb­binál jóval nagyobb megren­deléseket jelzett a Trial vál­lalat, tehát a hazai boltok­ban sem lesz hiánycikk a sá­tor.. A jó eredmények és a ta­lán még jobb kilátások nem azt jelentik, hogy a tabiak elégedetten ülhetnek babér­jaikon. Somogy meggyesen az év közepén fejeződött be az a rekonstrukció, amelynek gyümölcsei 1982-ben érnek be: az ottani Varroda a feb újítás es a teljes „Cölfutás” után évente 8—10 ezer sátor össze varrására lesz képes. A mennyiségi igényeket te­hát a gyár ki tudja elégíteni. Tovább kell lépni azonban a gyártmányfejlesztésben is. Ha a versenyben talpon akarnak maradni, korszerűbb sátrakkal kell jelentkezniük. Ezért ahol lehet a pamut- ponyvát fölcserélik poliész­terre, a tartósabb erősebb es vízállóbb műszálas anyagokat ugyanis jobban keresik a pia­con. Természetesen marad á pamut is, mert a minden ízé­ben műanyagból készített sá­tor, bizony. ..kellemetlen vi­selet’’; szükségesek a pamut alkatrészek, hogy jó legyen a szellőzés. Például a lakóko- csi-előtérsátrak esetében a tető .vizállósága a fontos, hi­szen a „falak” amúgy is szellőseb és minden valami­revaló cég műanyag ponyvá­ból készíti ezeket. Jövőre a tabiák i,s , csak ilyenekkel rukkolnak ki. I„ P. ■ ....... T" 1 1 ~ K lubmunka a Latincában Magyii és Borisz Sztrugack — Tudja barátom — né­zett le Rumatára —. es­te a varamban iddoaállam Kabani atyával. Hirtelen be­szalad a lovászom, es közli, hogy egy szürke banda fel­dúlja az „Arany Patkó” kocsmát. Az én kocsmámat, az en ősi földemen! Oda­vágtattunk. Sarkantyúmra esküszöm, egesz banda volt ott. vagy húszán! Elfogtak három alakot, és leitták magukat, mint a disznók!... És mindenkit csépelni, min­dent törni-zúzni kezdtek. Én megragadtam az egyiket a lábánál — és elkezdődött a muri! Egészén a Nehéz Kardokig kergettem őket— A báró elbeszélése itt fél­beszakadt. A hosszú arcú kapitány meglendítette a karját, és egy súlyos dobó­kés csörrent a báró páncél­jának mell-lemezén. 4 SOMOGYI NÉPLAP — Mar régen kellett vol­na! — mondta a haró, es ki­ll uzta hüvelyéből óriási kardját. Meglepő fürgeseggel leug­rott a padlóra, kardja vil­logva szelte a levegőt, átvág­ta a mennyezetgerendát, A báró elkáromkodta magat. A mennyezet megroppant, tör­melék hullott az emberek fejére. Most mar mindenki tal­pon volt. A penztelen dón ok a falhoz lapultak.. Az ifjú arisztokraták felálltak az asztalra. A szürkék, kálóju­kat maguk elé tartva, fél­körbe sorakoztak, es apró léptekkel a báró felé indul­tak. Csak Rumata maradt ülve, s azt fontolgatta, a báró melyik oldalára álljon, nehogy a kard eltalálja. A három felöl közeledő szürkék megtorpantak. Egyj- kük szerencsétlenül Ruma- tanak hattal állt meg, Ru- maía áthajolt ■ az asztalon, megragadta a gallérjánál, beledöntötte az ételmara­dékkal teli tálakba, majd a füle tövére vágott. A szürke mozdulatlanná dermedt. A báró felkiáltott: — Adja meg neki a ke­gyelemdöfést, nemes Ruma­ta, én pedig a többivel vég­zek ! Valamennyit leöldöem gondolta rosszallóan Ruma­ta. — Ide hallgassatok—szólt a szürkékhez. — Ne rontsuk el egymásnak ért a vidám éjszakát. Úgysem bírnátok el velünk. Dobjátok el a fegy­vert, és menjetek innen. — Még mit nem — ellen­kezett a baro./ — Én vere­kedni »-karok! Hadd •eee- tecdtessícát Ni ts ' K szavakkal a szürkék fe­lé indult, s egyre gyorsab­ban forgatta kardját. Azok elapadva hátráltak. Rumata átugrott az asztalon. — Várjon, barátom. Egy­általán semmi okunk arra, hogy hajba kapjunk ezekkel az emberekkel. Nem tetszik önnek, hogy itt vannak? Ak­kor elmennek. — Fegyver nélkül nem megyünk el — közölte mo­gorván az egyik hadnagy. — Kapnánk is érte! Hiszen őr­járatban vagyunk. — Az ördög vigyen ben­neteket, menjetek fegyveres­tül — engedélyezte Rumata. — Kardot a hüvelybe, kezet a tarkóra, egyesevei távoz­zátok! — De hogyan menjünk el? — tudakolta a hosszú arcú kapitány. — Ez a dón elán­ja az utunkat! — El is fogom állni! — Hát io — mondta Ru- maUt. — Én tartom a bárót, ti pedig szaladjatok, de mi­nél gyorsabban, sokáig nem tudom visszatartani! Hé ti. Ott aZ ajtóban, tegyétek sza­baddá a kijáratot!... Báró — mondta, s átölelte Pampa derekát. — Ügy vélem, megfeledkezett egy fontos körülményről. Ezt a dicső kardot az ön ősei csak ne­mes harcban használták. A báró tovább forgatta a kardját, de arcán tűhödó ki­fejezés jelent meg. — De hiszen nincs nálam más kard — mondta této­ván, — Annál inkább!... — ál­lapította meg jelentőségtel­jesen R11 ma la — (gr gondol la ? — * l »4 no meg rrvrtda.-s habozott. — Hiszen ezt ön jobban tudja, mint enL.. — Igen — letelte a báró. — Igaza van. El sem hiszi, kedves Rumata, de en ké­pes vagyok három-négy orat egvfol.ytában így forgatni a kardot, es cseppet sem fá- radok el... Ó, miért nem lat ö engem?! | '. , ■ ' — Elmondom neki — igerle Rumata. A báró sóhajtozott, es le­engedte a kardját. — Nem tudom, nem tu­dom... — mondta tétován, — Mit gondol, helyesen tettem, hogy nem búcsúztattam őket farba rúgással? — Tökéletesen helyesen — biztosította Rumata. — Nos hát — mondta a báró —, ha egyszer nem si­került verekednünk, akkor most már jogunk van egy keveset enni es inni. Lábánál fogva lehúzta az asztalról a még mindig esz­méletlenül heverő szürke hadnagyot, es öblös hangon kurjantotta: — Há, gazdasszony! Bort és ételt! Odajöttek a fiatal arisz­tokraták. tisztelettudóan gra­tuláltak a győzelemhez. — Semmiség — mondta kedélyesen a báró. — Hat nyomorult pribék. Az Arany Patkóban kel-két tucatot zavartam szét... Milyen sze­rencse — fordult Rumatá- hoz —. hogy akkor nem volt velem a harci kardom! Fe- led ék en y s égem ben kivon­hattam volna. És bár az Arany Patkó nem fogadó, hanem csupán kocsma.« CFohj+rtt f*i.k ) Délutánonként \agy a ko­ra esti órákban — a hét kü­lönböző napjain — megnő a forgalom a Szakszerveze­tek Somogy megyei Tanácsá­nak székhazában: ennek az épületnek a helyiségeiben tartják foglalkozásaikat a Latinca Sándor Művelődési Központ keretében működő különböző szakkörök, klu­bok. Egyik-másiknak a léte­zéséről, rendezvényeiről jobbára csak a tagság tud. más klubok programjai vi­szont úgyszólván ország-vi­lág ismeri, munkájuk a nyil­vánosság előtt zajük le. Hogy az utóbbira példát említsünk: itt van kiállítá­saival a foto- es filmklub, s alkalmanként a bélyeg­gyűjtők ne! is nagyobb a „nyüzsgés”. Tóth István népművelővel a klubok életéről beszélget­tünk. Megtudtuk: a már em­lített foto- és filmklub a legjelentősebb ilyen közösség a Latincában. hetente jön­nek össze, s értékes munká­jukról a kívülállók is meg­győződhetnek. A mozgássé­rültek a szabad szombatokon tartják rendezvényeiket. Ugyancsak szépen működik — változó létszámmal — a magányosok klubja, az ILCO egészségügyi klub, s folyik az alkoholellenes családi klubnak az újjászervezése. Az egyik legrégebbi kör a Latincaban a bélyeggyűjtő­ké, ók vasárnaponként ta­lálkoznak, s két ifjúsági szakkörük is van. A kisma­mák havonta adnak egymás­nak randevút, a nyugdíjas pedagógusok hetente. Róluk mondta a népművelő: akti­vitásuk példás. jo műsoro- ' kát. öntevékeny Drogra mó­kát állítanák ívssre. < Az eszperanlóklub hetente tartja foglalkozásait, es tan­folyamok: is működnek — azok részére, akik szeretnék elsajátítani e nemzetközi nyelvet. A háziasszonyok közössége kéthetente gyüle­kezik az SZMT épületében, s ahogyan az eszperantósok és a nyugdíjas pedagógusok, előadások es műsorok rende­zése mellett ók is gyakran szerveznek kirándulásokat a megyébe és az ország más tájaira, új csoport .jött letre az idén ősszel: a pedagógu­sok klubja. Ök a program szerint havonta találkoznak. A siketek és nagyothallók klubjának tagjai hetente tartják • összejöveteleiket A Latinca művelődési köz­pont ad otthont a Fonómun­kás Kisszínpad klubrendez­vényeinek is. A kaposváriak más együttesek színjátszóit is vendégül látják, s a ven­dégszínpad műsora után szakmai vitákat baráti be­szélgetést rendeznek. A Latinca keretében mű­ködő klubok tagjainak szá­ma több százra tehető. Ál­landó létszámról azért nem beszélhetünk, mert egyes közösségek hol gyarapsza- nak, hol megfogyatkoznak — mint a rpagányosok, a kismamák, a mozgássérültek klubja —, ám a működés­ben. a programok kialakítá­sában ez semmiféle zavart nem okoz. Némelyik közös­ség a klubtagokon kívül más érdeklődőket is szívesen lát. s rájuk is kiterjeszti „szol­gáltatásait”. A fotósok pél­dául szaktanácsokat adnak, a bélyeggyűjtőknél pedig szinte apáról fiúra száll a szenvedély. Éz is indokolta a kot ifjúsági szakkör lét­rehozása l. Nehéz 1 istennek lenni

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents