Somogyi Néplap, 1981. november (37. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-01 / 257. szám

Eímény és dokumentum Simon Cy. Ferenc: Történetek a művészettörténetből A nyertes Njegus A közelmúlt és a jelen képzőművészeti világában tájékozódik és tájékoztatja olvasóit a szerző, alti — könyvéből megtudhatjuk — valaha művészettörténész­nek készült, s ehelyett új­ságíró lett, mégpedig a kul­turális riportózs egyik is­mert, hazai képviselője. Nos. ha az egykori kaposvári gimnazista érettségi után ré­gi elhatározásához híven mű­vészettörténész szakra irat­kozik (végül magyar-történe­lem szakot végzett), lehet, hogy ma egy kitűnő művé­szettörténésszel több végez kutató munkát, viszont a közélet egy közművelő tí- pusú-lelkületű újságíróval szegényebb lenne. Mert Si­mon Cy. Ferenc — legalább­is könyve tanúsága szerint — nem pályázik kritikusi babérokra, nem hoz esztéti­kai ítéleteket, ehelyett meg­lógja a nyájas olvasó kezét, és elvezeti Medgyessy Fe­renchez. Nem véletlen írtam le a könyvben szereplő művészek közül először Medgyessy ne­vét, hiszen mindjárt az első történetben megszólal a ki­tűnő szobrász, úgy is, mint a kaposvári Rippl-Rónai szo­bor alkotója. Mert kaposvá­ri származású szerzőről lé­vén szó, természetes, hogy Rippl-Rónai a kezdet is ét n befejezés is ebben a könyv­ben, az egykori Somssich- gimnazástát a Róma-villa halhatatlan lakója terelgette a képzőművészet felé. Még­pedig a már szoborrá lett Rippl-Rónai, akinek eleven szelleme lépten-nyomon ha­tott a régi utcákat tereket városszéli zugokat Járó diák­ra. Medgyessymek levelet ír, s művészeti kérdésekről fag­gatja, majd üres zsebfl me­cénásként rajzot terakottát rendel a* idős mestertőt aki JSimoa úrnak” szólítja le­veleiben. mert úgy véli, meg­FHeadeges lenne egyebütt keresni Luchino Visconti ál­tal az emberiségnek hagyott végrendeletét, mint éppen filmjeiben: utolsó filmjeinek halni készülő hősei mindun­talan legyőzték az elmúlást méghozzá úgy, hogy egyre inkább hasonlatossá váltak mesterükhöz... Pusztuló fi­gurái megtört tekintetében a világ fonákságait egyre ke­vésbé értő, az eluralkodott káoszon felülemelkedni kép­telen értelmiségi néz ránk. Egy művész, aki enged bel­ső démonai sugallatának. Voltaképpen egyfajta diszkrét visszatérése ez Vis- continak önmagához, kicsit a megfáradt harcos takaró- dója is, aki a fiatalság len­dületét vesztve immár in­kább a világ csendes, rezig­nált vizsgálatába menekül'. A marxizmus fiatal meg­szállottja, aki a negyvenes évek elején a fasiszta rezsim hivatalos kultúrpolitikája ellenében teremt művésze­tet, akár egy Amerikából importált krimiből is. Ügy lázad Mussolini ellen, hogy a James Cain regény ele­meire hagyatkozva egyfajta új népiséget hirdetve nyúl az olasz művészet fertőzet­len rétegéhez, s mint a film Bartókja, már-már folklór­hagyományokra építve indít útjára új irányzatot., amely aztán a következő évtized­ben meghatározója lesz nem­csak hazája filmművésze­tének, de amely nélkül más­ként alakult volna, bizonyá­ra még a magyar film sor­sa is. A neorealizmus, amely hivatalosan is a Megszál­lottak című Visconti-film bemutatójától datálódik — Új fejezet a hetedik művé­szet. históriájában. Utána már senki sem forgathatott, úgy filmet — m-uit előtte. lett férfival, kereső család­apával áll „üzleti kapcsolat­ban”. A népi kollégistát re­dakcióba vezeti sorsa, s onnét egyre többször és egyre határozottabb elkép­zelésekkel a műtermek felé. Interjúkat készít a már éle­tükben művészettörténeti fo­galommá nőtt idős mesterek­kel, s közben mohón figye­li környezetüket, gesztusai­kat, szokásaikat, megismeri, s írásaiban egyre erőtelje­sebben érzékelteti az inter­júalanyok sajátos közegét. Helyenként, például Afed- gyessynél, Lyka Károlynál, Csók Istvánnál, szívesen to­vább időznénk. Az írások végén hiányérzetünk támad, többet szeretnénk olvasni ezekről a csodálatos embe­rekről, s az a gyanúnk, hogy a szerző tudna még egyet- mást közölni róluk. Bár munkáját szigorúan dokumentumkötetnek szán­ta, s valóban meghatározó szerep jut benne az egykor már megjelent interjúknak, a megőrzött leveleknek, val­lomásoknak, ám kevésbé hatnának ezek a dokumen­tumok az „összeköti szöveg" nélkül. Simon Gy. Ferenc ugyan» nem elégszik meg a kapott anyaggal, annak sti­lizálásával. hanem saját megfigyelésed, hangulatait is rögzíti a meglátogatott s általa megkedvelt művésszel, annak sajátos világéval kap­csolatban. Következéskép­pen ezekből a fejezetekből nemcsak az interjúalanyok egyéniségét, közegét ismer­hetjük meg, hanem Simon Gy, Ferencet is, aki, szeré­nyen a háttérben ugyan, de mindig jelen van kérdései­vel, gondolataival. A könyv néhány részlete — például a Hippi-Rónai vat kapcsola­tos diákköri élmények mec- idézéae vagy Caóbei Béla portréja — írásművéért avat. Az amfifasizmus, a verirarma iskoláján nevelkedett, ter­mészetesen a politikai, gaz­dasági feltételektől megsza­bott irányzat valóságigénye, veló6ágábrázolása azonban nemcsak valami ellen szü­letett meg, hanem valami miatt is: az egyszerű embe­rek világában való hit, új­fajta humanizmus kopogta­tott ezzel az 1942-es művel, amelyet aztán a Vihar előtt, a Szépek szépe követett. Aztán ahogy múltak az évtizedek, úgy vesztette el az olasz mester egyre in­kább hitét abban, amit a jelen ígért számára. Kései nagy tablói azonban nem múltba zárkózásról árulkod­nak, hanem a régi értékek felmutatásával tilakoznak a ma elsfvárodása ellen. Hajdani civilizációk nemes eszményeit felidézve mondta el véleményét az egyre in­kább széteső társadalomról. Már a Párducban is ott kí­sért mindez a balsejtelem, s bizonyára ez hatotta volna át azt a Proust-filmet is, amelyre annyira készült, és amelynek forgatása mégsem adatott meg neki. Voltakép­pen a Meghitt családi kör foglalja össze legpontosab­ban a nagyműveltségű tu­dós-művész reménytelen vergődését, aki kultúrája védelmében is kiszolgálta­tottja az erőszak és a pénz , hangos és győzedelmes of- fenzívá,iának. Talán sehol másutt nem ilyen nyilván­való, mennyire is Visconti tekint ránk, szól hozzánk a főhős professzor alakjából. Amikor Burt Lancaster ho- t mályosuló szemével magát figyeli az antik tükörben, a rendező búcsúzik századá­tól. Az olasz társadalom már olyan idegen, olyan értbe ­(Talán nem veszi rossz né­ven a szerző, ha megjegy­zem, hogy könyve olvasása közben Kellér Andor kitű­nő íróportréi jutottak eszem­be. Kellér sem esztétizál. s mégis teljes képet ad Szo- mory Dezsőről, vagy a Szi­bériai gamizon egykor vi­lághírű, ma már elfeledett szerzőjéről, Markovits Ro- dionról. Szerintem Simon Gy. Ferencnek van tehetsé­ge s elég élménye, tapasz­talata ahhoz, hogy kedves képzőművészeiről megalkot­hassa nagyobb lélegzetű portréit is.) Vérbeli újságíróra valló ötlet és lebilincselő olvas­mány a nagy festők mo­delljeiről készített riportso­rozat. Benczúr Ida, Feszty Masa, Martyn Ferenc (róla Rippl-Rónai festett arcké­pet), a műgyűjtő Révész Ist­ván, akit Vaszary János örö­kített meg, Derkovits Gyu- láné, Dési Huber Istvánná, Csók Julianna és Szép Bö­zsi (Glatz Oszkár modellje) emlékezik a múltra, a festő apára, férjre, barátra, em­berre. Döbbenetes és mégis harmóniát sugalló a bénult­sággal sújtott Ferenczi Bé­niről szóló írás. (A beszél­getésben a mester mindösz- sze három szóval, az igen­nel, a nemmel és az óh-val vehetett Túszt...) Izgalma* — bár más formában » el tudnám képzelni — a Szi- nyei Merse Pál Majálisának háborús viszontagságait is­mertető fejezetet. Aki elol­vassa, bizonyára hosszabb ideig álldogál majd a Szép­művészeti Múzeumban lát­ható remekmű előtt, * talán máa festmények, »robtok sugárzásában ». A kötet képanyaga t* Jo- lentfs. Kiadója, a Népműve­lési Propaganda Iroda a munka célját, lényegét sej­tető borítót terveztetett hor- tá Bányai István írafakus­Visconti egy sajtóértekezleten tétlen Visconti számára, mint amilyen megfoghatatlan Pasolininek. Sem egyik, sem másik nem ismer rá azok­ra az értékekre, amelyeket oly nagy hévvel védett va­lamikor, s mindkettőben az alkotás az egyetlen mód a felemelkedésre, a csömör, a hazugság, a valóságtól való menekülés kikerülésére. A valamikori romantika egyre inkább felolvadt a pénz utáni hajszában, és azok a hősök, akik még a Rocco és társaiban új életet remél­tek, Visconti műhelyében egyre ritkábban jelentkez­tek, s helyüket a d’Annunzio műve alapján készült Ár­tatlanban szóhoz jutó kese­rű, csalódott arisztokraták és más előkelőségek veszik át. Valahogy a rendező be­letörődött abba. hogy kor- társainak inkább gyönyörű képes albumokra van szük­sége, mint. felrázó dokumen- hunokra. Bumfordi hercegfi, fél ré­si skult koronában: kondás­gyerek maradt fenségként is. Deviáns herceg, dudoros krumpliember. Ha megszó­lal, minden mondatnak úgy készül neki, mint izzasztó erőmutatványnak; egész tes­tével képezi a szavkat. A gyerekek utánozzák a Hó- királynö előadásának szüne­tében. Ö kissé fáradtan le­teszi a koronáját a színész­klubban egy sörösüveg mel­lé. Furcsa csendélet. Ha behemót alkat lenne, Calibant játszaná a Shakes - peare-darabban Bezerédy Zoltán, mivel azonban mar­káns arca vékony fiútestet koronáz, ő magyar Mickey Rooneyként Pucakot játszik. Ha jobban ismerném, talán érteném, hogy a nagy sike­rek közben miért éppen ez a szerep nyomja a lelkét. Ö elégedetlen — mi nem! — a tavalyi évadban formált csintalan kölyöktündérrel. — Életem legnehezebb munkája volt Puck megfor­málása. Soha annyit nem dolgoztam egy figurával me­net közben, a negyvennyolc előadásból álló széria idején, mint Puckkal. Huszonhat éve*, éa máris van mire visszapillantania. Azok közül való, akiket az élet érlelt Nincs ezen a pá­lyán családi előzménye, „se rokona, se boldog őse”: apja katonatiszt anyja távirász — már nyugdíjasak. Pesti, de gyerekével egy részét Haj- dú-Biharban, egy Komádi nevű helységben, nagyanyái védőszárnyak alatt töltötte. Szakközépiskolai érettségi után két évig elektrotechni­kusként dolgozott. Játszott a Perem Színpad előadásain, aztán csodálatos főiskolás évek következtek. — Kétszeresen aaerenctes vagyok: egyrészt olyan ta­náraim voltak, mint Simon Zsuzsa osztályfőnök. Major Tamás, Székely Gábor, Ba- barczy László, akiktől szi- nészmesterséget tanultam. Gáti József és Ronyecz Má­ria beszédet oktatott; más­Visaont a Fehér éjszakák­ban a visszafogott, .elemi nagy érzelmeknek talán szinte Puccinihez fogható költője volt, öregkori mun­káiban megadóan hajtott fe­jet a környezet cinizmusa, közönye előtt, s a stúdió félreeső sarkából, kényelmes foteléből igyekezett emlé­keztetni a világot arra, hogy talán még nem késő vissza­fordulni önnön sutba vágott értékeiért, a feledés csöppet sem teszi könnyűvé a na­gyon is bizonytalan holnap­ba való száguldást. Most, hogy hetvenöt éves szüle­tésnapját ünnepeljük, egyre tökéletesebben tapasztaljuk hiányát, nélküle óhatatlanul szegényebb lett a mozik filmkínálata, talán mert tudjuk, 1981 Olaszországé­ban Luchino Visconti em­beri, művészi példájára na­gyobb szükség lenne, mint bármikor. Nemi ah* György Nem féltem • sikerektől. részt olyan osztály tagja le­hettem. amilyen évekig nem jön. össze: Básti Juli, Máté Gábor, Eperjes Karcsi... Székely a főiskolán is megrendezte Örkény Kulcs- keresők darabját: Bezerédy Zoltánra — kire másra oszt­hatta volna? — Bolyongót hifin. Egy-egy jelenetet úgy pihentek ki, hogy másikhoz kezdtek. Kapott instrukció­kat Babarczy „tanár úrtól” is. így vált sikeres vizsgá­jává a figura. Trissotánként Moliére Tudós nők című vígjátékában az egész or­szág láthatta: ezt a főisko­lai előadást a Magyar Tele­vízió is rögzítette. A hozo­mányvadász rímkovácsot po­kolian mulatságossá formál­ta Bezerédy, az előadás vé­gén pedig érte, Máté Gá­borért Básti Juliért 6zólt tizenölt percig a lábdobogá- *os vastaps; olyan siker volt ez, amilyen húsz évben egy- •zer születik a főiskolán. — A Tudós nőket Major Tamás rendezte, ö olyan zseniálisan játszott elő ne­künk, hogy meg sem kísé­reltük az utánzást úgysem sikerült volna. • Harmadévesként öt-hat szerepet játszhatott a Nem­zeti Színházban, a Nagy Változás idején. Negyedévre Babarczy négyüket Kapos­várra invitálta. Jöttek bol­dogan. Már a nyári Paraszt Hamlet ben szerepet kapott Bezerédy Zoltán. És sorjáz­tak a szerepek: Peti paraszt­legény a Don Jüanban, Sróf mester a Berzsián és Dide- kiben, Tanító a Nehéz Bar­barában. cowboy a Silver Queen Saioonban, Merlin a Sir Gawain és n Zöld Lo­vagban, Lamb A melegház­ban, Alain A nők iskolájá­ban. Beszélgetésünk aktualitá­sát káprázatos Njegusa — a legfrissebb siker, talán az eddigi legnagyobb! — szol­gáltatja^ A víg özvegy kö­Megjelent a Dunatáj cí- • mű, Szekszárdon szerkesz­tett tudományos és művé­szeti szemle új száma. So­mogyi vonatkozású esszék, cikkek is napvilágot láttak a szomszéd megyeszékhely folyóiratában. Ezek közül kiemelkedik Domokos Má­tyás tanulmánya Takáts Gyula költészetéről, költői világáról, A költészet meg­mentett szabadsága címmel. Fodor András Futárposta című esszégyűjteményét Ke­rék Imre szemlézi a Duna tájban, testületi ragaszko dússal, lényegretörőem. Mini írja: „Verselemzéseiben Fo dór mellőzi a strukturáliz­vetségS esmovmyikja absao- lút kisember — ennél kisebb már csak egy daxli lelkű figura lehet —. egy „vizes- nyolcas”, nimand a köbön-j ilyenné formálja Bezerédy. Gyér haja mérnöki pontos­sággal, nedves fésűvel el­rendezve, seprűszemöldök; bajuszkötövel „idomított* bajuszpamacs. Tehát: ko­pott ruhában bejön egy le­nyalt frizura, két sűrű szem­öldök, egy bajusz... A két lábon járó jellegtelenség. Aki azonban a zsebében tartja váltók formájában a díszes úri társaságot. Ez a balkáni — asztal alatti — gospodár az egyetlen hazafi az „elő­kelő”. hazaffyas kompániá­ban, Ha megszólal a kóló­muzsika, ennek könnybe lá­bad a szeme, darazsak kez­denek raj zárni az ereiben, két lúdtalpával verni kezdi a padlót, majd hieroglifákat ír lábával, miközben mellét a nemzeti érzés hordónyira dagasztja, arca lázban ég,.; Óriási ez a kisember, aikí: — Csak a főpróbákéiért született meg ilyenre. Gaz­dag Gyula, a rendezőm is­mer, hagyta, hadd érleljem. Koltai Róbert pedig profi­dolgokra tanított meg, egy tucat poént „megcsinálva nekem”. Ez a kólózó Njegus nincs a darabban: kértem Gazdagot, hadd táncoljak! Gessler György készítette a koreográfiát, én meg végre 'kiélhettem magamból az egy­kori táncversenyzőt. Kicsit tart a sikertől. For­tuna bizony kokott istennő. A színész meg hamar „el­szállhat”, ha megkábul a sikertől. Felfedezte a film is Bezerédy Zoltánt: a Biza­lom egyik főszerepe után, dobozban vár televíziós be­mutatásra a Bambini di Prá­ga, most forgat egy krimi­ben, a Nyom nélkülben. Nyáron nősült, felesége is tagja a színháznak. mus divatos hangstatisztikáé eljárásait éppúgy, mint a felszínes impresszionista megközelítésmódot; a mű belső világából indul ki minden esetben, a yens gondolatvilágának leglénye- ftére tapintó utalásokkal in­dítja meg az olvasó képze­letét,” Kelemen Lajos ka^ poevári költő Virraszl a kéz című kötetét is Kerék elemzi. SOMOGYI NÉPLAP művésszel. RmiMMtl András A neorealtzmus mestere 75 éve született Luchino Visconti Leskó László DUNATÁJ Takáts Gyula költészetéről Vastaps

Next

/
Thumbnails
Contents