Somogyi Néplap, 1981. november (37. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-22 / 274. szám

5záz ém> rrStetett RÉVAY A „Merá'tus’* emberek- oly gazdag magyar szel­lemi élet egyik legszínesebb egyénisége száz éve szüle­tett, Kecskeméten. Minden­ki csak az i.,ápszilonos” Ré- vaynak hívta, megkülcm- jboztetésül nagynevű mar­xista névrokonától. Hala­dó szellemű ember volt ő is. Ennek köszönhette, hogy a tanári pályától elzárva, megélhetési kényszerből, életműve egy kaleidoszkóp gazdagságával csillog. A latin—görög szakos tanárra fölfigyel az ország. Commodianusról írt első la­tin nyelvű, ma.id magyar tanulmánya emelte ki a kés­márki tanárt a vidéki ho­mályból: Budapestre ke­rült, s ott gimnáziumi igaz­gató lett, és címzetes egye­temi tanár. Friss, eleven szellemű klasszika—filo­lógus, szemináriumi tanítvá­nyai között a XX. századi Magyarország filozófiai, irodalmi, politikai személyi­ségei ott vannak. «Kerényi Károly is járt szemináriu­mára. A Tanácsköztársaság értékelte a fiatal tudóst: egyetemi tanárrá nevezték ki, és ő lett a Közoktatás I- ügyi Népbiztosság középis­kolai osztályának vezetője. Természetes hat, hogy a di­csőséges 133 nap után a kurzus állásvesztésre ítélte, s 6 megkezdhette negyedév­százados szabadúszói pályá­ját. Ezt úgy kell érteni, hogy klasszika-filológusként majd csak ennyi idő után jutha­tó« újra katedrához, de hamarosan így, is a ma­gyar szellemi élet veze­tő alakja Első nagy si­kere a húszas évek ele­jén megjelenő Boccaccio- fordítás. A Dekameron filo­lógiai pontosságú, de ugyan­akkor a magyar nyelvi le­lemények gazdag alkalma­zású stílusa, elevensége és érzékeny archaizálása a Nyugat legjobbjainak dicsé­retét váltotta ki, s mintegy meghatározta a klasszikus fordítás mércéjét. Ezután rövidesen a Frank- lin-társulat lektora lett, és 19-32—1942 között a Tükör című irodalmi folyóirat szerkesztője'! Közben meg­kapta | a Baumgarten-díjat is; hiszen a Horatiusról szó­ló regényét, „A költő és a császái'”-t és a „Raevius ez­redes utazása" című ifjúsági regényét mindenki olvassa. Igazán jelentősek azok az Ismeretterjesztő kötetek, •amelyek a tudós ismeret- anyagát, az új fölfedezése­ket. a ' magyarországi latin emlékeket tették közklinccsé. 1945 után rehabilitálták, ismét tanított az egyetemen, s 1952-i'g — nyugdíjba vo­nulásáig — ontotta hatal­mas tudásának kincseit. Megint mérce volt: a kor­szerű tudományosság és a színes szellem kettőséből jött létre az a hatás, amely, ta­nítványai számára ma sem feledhető. Közben elő- és utószók sokaságát írta, ki­váló — újra meg újra meg­jelenő — antológiákat állí­tott össze. Drámafordításait minden színpadon játsszák, ■és megírta az „Égi jel” cí­mű regényét — Nagy Caps­tan tanról és koráról. Klasszika-filológus, Iro­dalomtörténész. műfordítót író, tanár volt. A XX. szá­zadi magyar kultúra jelen­tős alakja. Születésének századik évfordulóján érde­mes emlékeznünk rá. de leginkább érdemes levenni a pólóról könyveit, és olvasni. Gazdagabbak leszünk. Bcnyi László rajza (A művész olaszországi naplója jjói.) Kolozsvári Grandpierre Emii A z előzményekből annyit, hogy ezelőtt néhány esztendővel a bútor­gyár vezetője egyik napról a másikra elbocsátotta egyik munkatársát. A munkatárs tiltakozott; a pártszervezet­hez, a szakszervezethez for­dult, végül egyeztető bizott­sághoz. Hiába. Mennie kellett. Boldogult, de a tüske bent maradt a szivében. Szerette a szakmáját, szerette a bútor­gyárat, s fájt, hogy másutt kell dolgoznia. Most, hogy a Duna-parton sétált, megpil­lantotta a vezetőt Az is sé­tált. — Ah, áh, Kovács szaki! Hát magát is lehet látni? — Ha olyan fontos lett volna, hogy lásson, Takács kartárs, akkor nera rúgott volna ki — felelte Kovács. — Még mindig ezen rágó­dik? — Az igazságtalanság miatt. Takács kartárs az állát dör- zsölgette, úgy kérdezte: — Maga szerint tehát igaz­ságtalanság történt, Kovács szaki? Amaz bólintott, hogy úgy van, az történt — És a részletekre emlék­szik? — Kérem, igazgató kar társ, én sohasem tagadtam, hogy hibát követtem el. — Átvett egy nagy tétel műbőrt pedig bőrt rendel­tünk és a kereskedelem is bőrhuzatos garnitúrákat várt tőlünk. Ebből rengeteg kár és kellemetlenség származott Mindenki reklamált nem győztünk mosakodni. — Sajnos, az a színtiszta igazság, a hibás én vagyok. — Nohát — tárta szét a karját a vállalatvezető. — Csakhogy nem minden esetben könnyű felismerni a műanyagot Különösen ma­napság, amikor több a mű­anyag, mini az igazi. Takács körúlhordozta tekin­tetét majd a szeme megálla­podott a Margit-hídon : — Ha van egy kevés ideje, mindjárt bebizonyítom, ma­gának, Koaács szaki, hogy a műanyagot felismerni gyerek dolog, ián béri értetem sem szükséges hozzá. — Bebizonyítja? — állott meg Kovács harciasa«. Hát arra igazán kíváncsi volnék. — Jöjjön velem! — Bocsánat — mondta Ta­kács. Fölmarkolt a földről né­hány kavicsot majd betért egy boltba, aztán lóét má­sikba. Még néhány perc, s a hídon állottak. A víz fö­lött. a főpillér körül sirá­lyok röpködtek. — Ide nézzen, Kovács kar- társ! — mondta a bútorgyár vezetője. Zsebéből zsemlét vett elő, a letört darabkákat a levegőbe dobta, s a karcsú hamvas tollú madarak vijjog­va vetették magukat a zsák­mány után. Volt, aki elhibáz­ta, behúzott szárnnyal zuhant lefelé, s az utolsó pillanat­ban kapta el a zsemledarabot, még mielőtt a vízbe csobbant volna. — Micsoda remek akroba­ták! — jegyezte meg Kovács szaki. — Azok — bólogatott Ta­kács. — De nemcsak azok, hanem az anyagismeretük is kitűnő... Mindjárt meglátja. Néhány kavicsdarabot vett elő, és a zsemledarabkakkal együtt a levegőbe dobta. A sirályok oda repül tele; a zsemlét elkapták — a kavicsot hagyták a vízbe hullani. — Jó vicc — vonta meg a vállát Kovács. — Épp elég kavicsot láttak. Megtanulták, hogy a kavics nem ennivaló. — Igaza van, Kovács kar­társ. Próbáljunk mást! Ezzel dugótörmeléket ke­vert a zsemledarabok közé. A sirályok ezúttal sem tévedtek. — Dugót is láthattak — vélte Kovács, — És a rád ír gumit? — Ahogy így ropd ősnek a Duna mentén s bepillantanak a hivatalok ablakán, dögivei láthatnak radírt. • — Jó — nyugodott bele a bútorgyári vezető —, akkor radírral nem is próbálkozom. Rátérek a műanyagra. Tessék, most darabokra töröm ezt a bakelit hamutartót. Hadd lám, felismerik-e a sirályok vagy átejtem őket, mint ahogy magát is átejtették a bőrutánzattal, Kovács szaki. Hadd lám! Azzal a levegőbe szórta a hamutartó maradványait. Minden darabhoz odarepült egy sirály, rápillantott, s unottan elfordult — Látja — mondta Takács —, ezek nem tanultak anyag­ismeretet, mégsem tévednek. — Ezzel azt akarja monda­ni . „? — Azt, hogy magával nem történt igazságtalanság. Ko­vács kartárs. Mert mit csinál egy sirály, ha ismeretlen anyaggal találkozik? Ránéz, s a másodperc egy ezreléke alatt megállapítja, hogy hasz­nálhatatlan. A kutya vagy a macska hasonló esetben néze­geti, szagulgatja, de a végén eldönti, hogy megfelel-e cel­láinak a kérdéses anyag vagy sem. Egyedül maga nem ké­pes erre, Kovács kartács. — Ha nem nagyon siet, az igazgató kartárs, megkérnem maradjon még egy percig. Hadd tegyek én is próbát ezekkel a mindentudó sirá­lyokkal. — Kérem .... — mondta, s szokásához híven az állat dörzsölgette. Közben bóloga­tott, mintha valakinek igazat adna. — Pillanat — mondta a hajdani alkalmazott. A zsebé­be nyúlt, s a vállalatvezető­nek hátat fordítva matatott. Aztán kinyújtott tenyerét a másik orra elé tartotta. A te­nyerén barna bórdarabkák. Kovács a derékszíja végét áldozta föl a próba kedvéért — Ide nézzen, igazgató kartárs! Azzal széles mozdulattal a levegőbe szórta a bőrdarab- kákat A sirályok szinte undor­ral fordultak el a zsákmánytól. Kis hí­ján tiltakoztak, hogy tovább szórakozzanak velük. — Na? — kérdezte várako­zón. — Hát igen — kezdte a vál­lalatvezető a maga lassú mód­ján. — Azt bebizonyította, hogy a sirályok éppúgy nem tudnak különbséget tenni műbőr és igazi bőr között, mint maga, szakikám ... És tudja, milyen következtetést szűrök le én ebből a kísér­letből? Azt, hogy protezsál- haitja bárki, sirályt nem szerződtetek anyagbeszerző­nek. M. Húsain indiai festőművész alkotásai Milan Zmajkovic* A kitüntetés — Kedves elvtársak és elv­társnők! A vezérigazgatóság­tól kaptunk egy leiratot, amelyben arról van szó, hogy vállalatunk megalakulásának 30. évfordulója alkalmából egy dolgozót kitüntetésre kell előterjesztenünk. Ennek a dolgozónak szorgalmas, sze­rény, feddhetetlen, öntudatos elvtársnak kell lennie, aki rendezett családi körülmé­nyek között él, lehetőleg nem dohányzik és nem iszik, és akit munkatársai kedvel­nek ... Tehát kérem, elvtár­sak, tegyenek javaslatokat... Tessék, Piskla elv társ ... Csak bátran! — En Usiakot szeretném ja­vasolni, vezető elvtárs. Ami­óta megalakult a vállalat, az­* *»go«íiáv humorává. óta egyfolytában itt dolgo­zik, és megfelel mindazoknak a követelményeknek, amelye­ket a vezető elvtárs ismerte­tett. — Na, de Piskla elvtárs! Es a kártya? Hiszen Usiak minden szombaton a kávé­házban kártyázik!... Kérem a további javaslatokat. — És Karkuliak? Kiváló dolgozó, újító, sportoló; ta­valy még jutalomüdülést is kapott Bulgáriába. — Hát éppen ez az elvtár­sak, ez az üdülés a tenger­nél... Megtudtam, hogy Kar­kuliak Bulgáriában megis­merkedett valami külföldi nö­vel, és még mindig levelez­nek. Ki tudja, milyen nyel­ven! ... Van még valakinek hozzászólása? ... Tessék Ktrnax- elvtárs. — Nem tudom, mi a véle­Szerep és mű Azoknak, ateft: a közel­múlt — a két világháború közti időszak — történelmi, irodalmi csatározásainak iz­galmas területeire figyelnek, nagyon hasznos olvasmány tehet az a néhány hete meg­jelent kwítúrtörteneti tanul- manykaíet,. am* a fiatal tör­ténész, backó Miklós Sze­rep ás mű címen adott ki. Ebben a körpisweben ás foly­tatta annak a két évtized­nek a vizsgálatát, amelyről ,, már sokszor bebizonyoso­dó«, akad még néhány te­rülete — az irodalmon belül is —, amit érdemes ismétel­ten górcső alá venni. A hat éve megjelent Válságok — választások c kötete után a mostani jelentkezése is sikeres vizsgának hat: nem félt szembesülni a hajdani önmagával. Ismételten neki­rugaszkodott annak az élet­műnek, amely a XX. szá­zadban — határainkon belül, kicsit ezen is túl — talán a legtöbb vitára adott alkal­mat a filozófiában, az iro­dalomban egyaránt. Lukács György munkásságának vdssza-visszatérő. polémiát kiváltó tételére, a Blum-té- zisekre gondolunk. Nem kí­nál kevesebb izgalmat A társadalomtudományok sze­repe a magyar szellemi élet­ben a két világháború kö­zött c. fejezet sem, amely­ben Révay József történe­lemszemléletének változá­sait követhetjük gyomon. Nincs semmi különös Lac­kó módszerében. Nem azt teszi, mint a legtöbb kutató — ez a meglepő benne —, hogy az egyszer bejárt terü­letet hűtlenül otthagyja: ő visszatér és ismételten szemügyre veszi az ismerős kéziratokat, könyveket. s most már érettebb fejjel mond véleményt. Az 50—60 évvel ezelőtt papírra vetett gondolatokat egyre objektí­vabban tehet megítélni. Hajoljunk kissé közelebb az egyes fejezetekhez! Itt van mindjárt Osvát példája. Lackó mintha megunta vol­na azt a sok egyhangú ho- zsamnázást és azt mondámét nem vagyok hajlandó beáll­ni az ünneplők kórusába. Az egyik szólammal tart ő is, kimondja: a Nyugat soha nem lett volna nélküle azzá, amivé lett Ez így tökélete­sen igaz. Hibái ellenére tőle is megkapja a legnagyobb magyar folyóirat-szerkesztő megtisztelő rangját. Miért volt ő „megfagyott író”? Os­vát nem volt író. Lackó is Babits, a hajdani szerkesztő társ véleménye alá búvik. „Az aforizmagyűjtemény — Lackó szavai — elolvasása csalódást okoz. Eredeti gon­dolat aránylag kevés van bennük, többségüket mások, különböző formában, már régen és sokszor elmondták.” Ez az igazság. Osvát nem lesz kisebb szerkesztő azzal, ha leírjuk róla: „a világiro­dalom nagyjaitól csipegetett műveliségfoltokat vetett csak papírra”. Már szóltunk arról, hogy Lukács György életművének a megítélése még napjaink­ban is mennyi indulatot sza­badít el. A 20-as évek végé­hez datálódik a permanens forradalom elméletének ki­ményük Safranekről, de sze­rintem megérdemelné a ki­tüntetést. O dolgozta le a leg­több munkaórát a brigád­ban ... — Safranekkel valóban semmi baj nincs, de a nagy­apjának van egy kis üzlete, szóval: maszek. Utolsónak Zázvora jelent­kezett. — Elvtársak, én jól átgon­doltam az egész dolgot, és szerintem csak Hamánek elv­társ az, aki minden feltétel­nek maradéktalanul megfe­lel ... A rendkívüli tanácskozás résztvevői ekkor a vezetőre néztek. Az megszólalt: — Van valakinek ellenja­vaslata, elvtársak? Nincs? Akkor szavazzunk! Aki egyet­ért azzal, hogy a legmaga­sabb vezérigazgatói kitünte­tést én kapjam, emelje föl a kezét... Megállapítom, hogy a javaslatot a rendkívüli ta­nácskozás résztvevői egy­hangúlag elfogadták. (Fordította,: Lípcsey JAHaj dolgozása, amelyet nemcsaft a fejletlenebb országokra, hanem egész Európára ér­tett. Ezt szerette volna iga-? zolni az 1926-ban kimunkált Blum-tézisekkel. Erre az időre esik a rear- lázmuselmélete és az 1945 utáni időkben gyakran han­goztatott megállapítása: Ady a „forradalom nélküli forra­dalom” költője volt, Móricz- nak már nem jutott ki eh­hez fogható dicséret. Az egyik lapban ezt olvashat­juk: „Móricz művészileg ma is toronymagasan áll a mai Magyarország -összes írói fe­lett, de a tízes, évekhez ké­pest — gondoljuk, a Szegény emberekre utalhatott — visszaesett.” A csodálatos Tündérkertet is milyen vég­letesen látja: „Móricz törté­nelmi köntösben, Bethlen Gábor maszkjában Jászi Oszkárt és a keleti Svájcot idealizálja.” A XVII. század első harmadában ez volt a valóság. No; és ha idealizál­ta volna Móricz Bethlen Gá­bor Ez-délyét? Móricz re­gényíró volt és nem törté­nész. bár — közismert — annyi művet tanulmányozott arról a korról, amennyit egyik akadémikus sem. A kötet egyik legszebb ta­nulmánya, A megrendítő rögeszme, amely a fiatal Illyés Gyula szerepvállalásá­ról szól. Talán kissé szokat­lanul hangzik maid sokak­nak, hogy Lackó a népi írók mozgalmát már a 20-as évek elejére: Erdélyi József. Illyés és József Attila föl­lépésének az idejére teszi. Ez azért okozhat gondot, mert a népi írók mozgalmát — helytelenül — azonosíta­ni szoktuk a 30-as évek fa­lukutató irodalmával. A 20- as években — ebben a Nyu­gatnak is nagy szerepe volt —. el kellett volna fogadtat­ná a konzervatív irodalmi ízlés képviselőivel a népies hangvételű Erdélyit és íly- lyést, meg kellett volna győzni, hogy nem két XX. századi Petőfi-epigon ébredt föl hamupipőke-álmából. A történelem őket igazolta. Németh Lászlót — joggal — nagyon szeretheti Lackói.’ Ma már ez könnyű, de nem volt ez mindig így: ezért is. meg sok-sok író, művész el­hallgattatásáért Lukács György is felelős, de ezzel még ráér foglalkozni a kul- tűrtörtenész. Micsoda izgal­mas terület lesz! Elégedjünk meg most ass­zál, hogy Németh László na­gyon bonyolult; izgalmas in­dulásának értő elemzését kaptuk. Igaz, a kutató ehhez nagy segítséget kapott az írótól, különösen az 1934- ben született, életrajzi fo­gantatása Ember és szerep­től. Lackó az egyes Németh- művek filológiai vallatásán túl szinte elment az életmű ontológiai gyökeréig Na­gyon jól megvilágítja. azt a néhány évét, amelyet Né­meth László Osvát, majd Babits mellett töltött a Nyu­gatnál. Babits-csal történt sajnálatos szakítás után kö­vetkeztek a nem kevésbé iz­galmas Tanú-évek. Megkockáztatom a kije­lentést — bizonyára előfor­dulnak olyanok is, akik vi­tatják majd —, sokan lesz­nek, akik Kerényi Károly és a magyar szellemi élet című írást tekintik a legkelleme­sebb fölfedezésnek. Beval­lom őszintén, vajmi keveset tudtam eddig erről a ma­gyarosan hangzó, valójában német származású, világhírű klasszika-filológus vallástör­ténészről, a világ egyik leg­nagyobb ókorkutatójáról. Amíg 1943-ig itthon élt, sor­ra jelentek meg a könyvei a német nyelvterületű orszá­gokban, ennek ellenére ma­gyarnak vallotta magát, még akkor is, ha a joggal áhított pesti katedrát nem is kapta meg. Mi volt Kerényi Ká­roly bűne? Öt is gondosan abba a fürdőkádba tették sok-sok társával együtt, amelyre a dekadens jelzőt ragasztották, s a fürdővíz^ zel... örülnünk kell Lackó Mik­lós könyvének, mert úgy érezzük, folytatja azt, amit más történészek megkezdjek. A Szerep és mű is azért író­dott, hogy egyengesse a nemzeti önismerethez vezető utat. Rádics Károly Anyagismeret

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents