Somogyi Néplap, 1981. november (37. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-22 / 274. szám

A fejlődés új mércéje fl múlt és a jövő gépei 1949-ben valóságos ünr vole amikor az országba ér­kezett első hét kombájn munkába állt. Tíz évvel ké­sőbb feltűnést keltettek az új, nagyobb teljesítményű, gumikerekű zetorok. A hat­vanas évek elején csoda­számba mentek a légkondi­cionált üvegfülkével fölsze­relt traktorok és kombájnok; az ' egyik állami gazdaság szakembere akkoriban szá­mította ki, hogy két új kom­bájnjuk 300 kaszás munká­ját végzi el naponta. Nem sokkal később megjelentek a fotocellás vetőgépek ... „Már egy hete hogy ezen a gépen ülök, de még most sem tudok betelni vele. A műszerek a legkisebb' hibát is jelzik . V” Egy balatonsza- badi traktoros büszkélkedett így. Azokban az években va­lamennyien a technikai új­donságok bűvöletében él­tünk. Lelkesen tudósítottunk repülőgépes növényvédelmi bemutatókról és a felső fo­kokat halmozva írtunk az első, mezőgazdasággal kap­csolatos számítógépes kísér­letekről. A tegnapi „csodák” mára a munka hétköznapi eszközeivé lettek. Minden év a munkát tovább gyorsító vagy épp annak minőségét javító újdonságok sorát hoz­za. Mezőgazdasági techni­kánk fejlődését talán leg­jobban az mutatja, hogy mindezt természetesnek érez­zük. „1952-ben érkeztek hoz­zánk, az akkor új gépállo­másra, az első föllobogózott G—35-ös, kormos traktorok, amelyeket még külön gyúj­tólámpával kellett Beindíta­ni. Tíz évig ültem a vas­nyeregben. Esőben, hóban, fagyos szélben dolgoztunk. Akkor még híre sem volt a vezetőfülkének. Kezdetben éjjel-nappal mentünk, ké­sőbb már csak nappal, de gyakran 14—15 órát-” Nemrég fűtött üvegkalit­kában dolgozó traktorosok­kal beszéltem. Válamennyi- en ugyanazt panaszolták. „Ez a munka lelkileg is igénybe vesz bennünket. Egész nap csak a végtelen barázdát látjuk, sehol egy i erpber. Még nehezebb az éj­szakai szántás. Éjfélig leg­alább a rádiót be lehet kap­csolni, de azután a legtöbb adó abbahagyja a sugárzást, s marad a gép monoton zú­gása. Éjjel kettő körül jön a holtpont. Olyankor akaratla­nul is lecsukódik a szem, a táblaszéli bokrok pedig — aki járta már a határt szu­rokfekete éjszakában, nem mosolyog ezen — ezer ve­szélyt rejtenek.” Ennek a gondnak a súlya legalább akkora ma, mint amekkorának húsz éve a: traktorosok egészségromboló munkafeltételeit érezték. Mégis szembeszökő a pana­szok minőségének óriási vál­tozása. 1940-ben még a tízezret sem érte el a Magyarorszá­gon dolgozó traktorok szá­ma. ugyanakkor egymillió ló és ökör húzta az igát a föl­deken. Akkoriban már az az uradalom sem gépesített, amelyik megtehette volna, hiszen minden gépnél ol­csóbb volt az ember. A há­ború alatt a szerény gépál­lomány is nagyrészt meg­semmisült, így a felszabadu­lás után — túlzás nélkül — a nulláról indultunk. Ez az oka. hogy még húsz éve is elsősorban a gépek darab­számúnak és kapacitásának növekedésében láttuk a fej­lődés kizárólagos jelét. A hetvenes évek elején je­lentek meg a nagyrészt ma is használt géptípusok. Azóta például a traktorok száma csökkent, jóllehet a gépek összteljesítménye így is emelkedett. Látszólag tehát lelassult a fejlődés — való­jában most gyorsult csak föl igazán. Meglehet, a műszaki szakemberek tanácskozásain most. kevesebb a csillogó új­donság; két éve az égjük ilyen szakmai fórumon pél­dául mindössze egy kis na­rancssárga dobozt mutattak be. Ez a kis műszer többek között elárulta, hogy bár a tízórás műszak 8—9 óráján át börrögnek a motorok, a gépek teljesítményének va­lójában csak 25—30 százalé­kát használjuk ki. Az egyik téeszben két egymás mellett dolgozó — azonos típusú — traktorra szerelték föl a mű­szert; a két gép azon a na­pon ugyanannyi hektárt tel­jesített. vezetői ugyanannyit kerestek. A kis doboz mégis kimutatta, hogy az egyik gép lényegesen nagyobb teljesít­ménnyel dolgozott. Traktoro­sa mélyebbre eresztette az ekét. Sokan a bizonyíték alapján látták be először, hogy más a pedált nyomni, és ismét más minőségi mun­kát végezni. Ugyanebben az évben a balatonszárszói tsz kombájnjaira egy apró szer­kezetet szereltek föl; ez a gép dobjába kerülő szalma és szem mennyiségétől, füg­gően változtatja a tempót, úgy. hogy a lehető legkisebb legyen a veszteség. E két példa is jelzi, hogy ma elsősorban a gépkihasz- nálásf az ésszerű és gazda­ságos üzemeltetés a fejlődés mutatója. Hogy mezőgazda­ságunk műszaki színvonalá­ról ma külföldön is elisme­réssel szólnak az inkább kö­szönhető az ilyen apró — né­hány ezer forintos, viszont milliókat megtakarító — megoldásoknak, mint nagy­gépek látványosságainak. A korszerűség a legutóbbi években egyre inkább éssze­rűséggel párosult. Tíz éve ha egy szakembert a holnap mezőgazdaságának technikájái'ól kérdeztek, táv­irányítású traktorokról, lég­párnás kombájnokról esett szó. Ma legtöbben az olcsóbb üzemanyagok — például a biogáz — térhódítását, jósol­ják, és hogy a jövő géptípu­sai nagyobb élettartamúak lesznek. Vannak, akik egy­szerűen csak jobb alkat­részellátást és , szervizszol­gáltatást várnak a holnap­tól. Elszürkült talán jövőbe tekintő fantáziánk? Aligha. Egyszerűen; más mércével mérjük a fejlődést, reálisan ítéljük meg lehetőségeinket és szükségleteinket, Aligha­nem ez az egyik nyitja me­zőgazdaságunk tekintélyt szerző új eredményeinek. Bíró Ferenc SOMOGYI KRÓNIKÁJA Tavaly ilyenkor már nagy havakat tapostunk, most pe­dig napfényes, késő őszi idő­vel ajándákozo1,t meg a mö­göttünk levő hét. Nem vé­letlen, hogy a mezőgazda-: ság dolgozói rég nem hallott módon dicsérik a természet kegyeit, s ahol még nem tet­ték le a gondot, többnyire ott is az ősíí mélyszántás vége felé járnak. Ez a mun­ka alapvetően a jövő év ter­melésének biztonságát, meg­alapozását szolgálja. A múlt évhez képest más, kedvezőbb feltételek között készíthetik a terveiket, köthetik a terme­lési szerződéseket a külön­böző forgalmazó vállalatok­kal. Tárgyalások, megállapo­dások, a január . elsejétől életbe lépő szabályozók ha­tásának elemzése — ez jel­lemezte a múlt héten mező­gazdasági üzemeinket. Sok somogyi községben tartottak falugyűlést. Figye­lemre méltó, hogy ezek a fórumok elsősorban azokon a településeken sikerültek jól', ahol a szervezők — min­denekelőtt a népfront és a tanács — időben fölkeltet­ték a lakosság érdeklődését a gyűlés iránt. Énnek leg­hatékonyabb módja, hogy az általános beszámoló mellett vagy annak részeként; olyan témát is napirendre tűznek, amely a faluban élőket fog­lalkoztatja. . Ugyancsak múlt heti tanulság; hogy még ilyen esetben is csak akkor lehet számítani nagy számú érdeklődőre, ha a szervezés legkülönbözőbb formáit és módszereit alkalmazzák, s bevonják a településen mű­ködő tömegszervezeteket. Ezeknek a menet közben szerzett tapasztalatoknak a hasznosítása jól szolgálhat­ja a fontos falufórumok si­kerét. Kaposváron a városi párt­bizottság a pártellenörzés helyzetét, feladatait tekintet­te át e heti ülésén. Megál­lapították. hogy a pártszer­vek és -szervezetek testületéi eredményesen töltik be szerepüket a pártellenőrzés­ben. jól segítik , a politika megvalósítását. Következe­tesebb a határozatok végre­hajtásának számonkérése, javult a hibák okait elemző munka. A munkabizottságok, a fegyelmi bizottság egyre eredményesebben segítik az ellenőrzést, kezdeményezé­seikkel, javaslataikkal hoz­zájárulnak a döntések elő­készítéséhez. Kialaklut a pártellenörzés és beszámol­tatás rendszere a közbeeső pártszerveknél és alapszer- vezeteknél is. figyelmeztető tapasztalat azonban — ahogv a vitában többen is szóvá tették —■ hogy az ellenőrzés módszereiben nagy különb­ségek vannak, péhán.y alap- szervezetnél nem elég kez­deményezők, néha bátorta­lanok a munkahelyi gondok megoldásában. Barcson a tanács végre­hajtó bizottsága értékelte az ez évi közművelődési mun­kát és meghatározta a kö­vetkező év legfontosabb fel­adatiét. Minit megaliaoiMA­ták: a feladatokat a város intézményeivel, üzemeivel, vállalataival szorosan együtt­működve színvonalasabban oldották meg. több területen is jól mérhető fejlődést ho­zott 1981. Erre az együttmű­ködésre változatlanul nagy szükség van. Sok más területen is ta­lálkozhatunk a múlt heten a jövő évre való előkészületek jeleivel. A nem tanácsi irá­nyítású -vállalatok képviselői a munikaerő- és bérgazdál­kodás, valamint a megyei te­rületfejlesztési terv új vo­násairól hallgattak értékes, a feladatok elvégzéséhez fon­tos útbaigazítást adó tájé­koztatót. Ebben a tervidő­szakban csökken az ország munkaképes korú lakossá­gának számára, ugyanakkor növekednie keli az egészség­ügyben. a szolgáltatásban, a közlekedésben és hírközlés­ben foglalkoztatottak számá­nak. Ez a feladat átgondolt munkaerő-átcsoportosítást tesz szükségessé. A lakás - helyzet is szóba került ezen a konzultatív megbeszélé­sen; ebben a tervidőszakban a megye tizennyolc telepü­lésén nyílik lehetőség válla­lati segítséggel munkáslakás építésére.. Fontos feladat an­nak eldöntése, miként tud­nák jotjban segíteni dolgo­zóik lakásgondjainak megol­dását. Az a termékbemutató pedig amelyet az ifjúsági házban rendeztek, a házépí­tőkét segítheti. Varos Marta CSONKOK Valaha, igen, büszke tar­tásit kukoricás volt, ám ezt rég elfeledte; nyomban amint a gén derékba törte rövid életét. Kiáltott volna pedig: „Ne!-Nekem halált jelent, mi másnak életet!” Sikoltani akart, de aztán — mi mást tehetett volna — megadóan hajtotta hajdan gőgös szárát a villanó kés alá. Csak roppant egyet — utolsót, keserveset —. s ezt sem hallotta senki, elnyelte a kombájn dübörgő, szenv­telen zaja. Most gyomvirág sem nyí­lik rajta. Méhek helyett kár­örvendező, szürkésfekete fol­tokban lepik el a varjak; a a fácánok is ide járnak reg­gelizni. ebédelni, míg tart a kánaán. Elégedetten, enyhe gúnnyal vagdosnak a csőrük­kel — bizony, jól élnek, mi­óta gén vágja a kukoricát. Néha egér ' surran-zörren szürkén a szúrós csonkok között — a táblán, amely dideregve várja a véget. Várja, hogy- égő kínokban porladjon hamuvá vagy ha­sítsa föl a tárcsa s fordítsa élve a föld színe alá. Igaz, a jövő véleményét ő is növesz­ti majd, ám ez mit se szá­mít. hiszen emlékét magával hurcolja az ősz. Vörösbarna, rézszín, bordó körülötte a világ, csak ő rös- tellkedik fakó, tüskés szal­masárgában. Szánalmasan megkopasztva, kimeredezve a földből M . E. Közgyűlés a Kaposvári Ügyvédi Kamaránál fiz egyénért, a társadalmi érdekért Köztudott, hogy az ügyvé­di tevékenység a szocialista igazságszolgáltatás része. Az ügyvéd nélkülözhetetlen fel­adatokat lát el a szocialista törvényesség és demokratiz­mus szolgálatában, az állam- polgári jogok . védelmében. Ilyen gondolatok jegyében zajlott tegnap Kaposváron az ügyvédi kamara beszámo­ló közgyűlése, ahol az igaz­ságügyi szervek, megyénk párt- és társadalmi szerve­zeteinek képviselői mellett megjelent dr. Pálmai Gyula, az Igazságügyi Minisztérium főosztályvezetője. dr. Hor­váth József, az Országos Ügyvédi Tanács főtitkára és dr. Takács László, a megyei pártbizottság osztályvezető- helyettese. Az eltelt három év alatt végzett munkáról a kamara elnöke, dr. Szigetváry Sán­dor számolt be. Beszélt a büntető és a polgári ügyszak során fölmerülő legfontosabb feladatokról, arról, hogy mit jelent az egyén érdekeit ér­vényesíteni — hiszen az ügy- ■ véd az állampolgár képvise­letében lép föl — úgy, hogy közben érvényesüljön az össztársadalmi érdek. Min­den ügyvédnek tisztában kell lennie azzal, hogy miközben képvisel ‘ valakit, vagy akár csak tanácsot ad. az egyén jogtudatát alakítja, s egyál­talán nem közömbös, hogy ezt miként teszi. Az elmúlt három évben több változás is történt a Kaposvári Ügyvédi Kamara területén; Nagyatádon pél­dául önálló munkaközösség alakult — amelynek Barcson is van egy kirendeltsége —, s így ma már megyénkben minden járási székhelyen működik munkaközösség. A kirendeltségek es a helyi ügyletek száma azonban nem elegendő. Ennek káros kö­vetkezménye, hogy egyre jobban dívik a zugírászat a járási székhelyeken levő munkaközösségeknek pedig megnőtt az ügyfélforgal­muk. Épp ezért sürgető fel­adat a jogi ügyletek meg­szervezése. Örvendetes vi­szont, hogy nincsenek lét­számgondok a kamara terü­letén, s biztosították az „Nyitott” egyetemek November 23-tól december közepéig — a korábbá évek­hez hasonlóan — „nyitott he­tek'' lesznek a fővárosi egye­temeken. főiskolákon. A KISZ Budapesti Bizottsága és a Fővárosi Tanács pálya- választási intézete szervezé­sében gazdag programot kí­nálnak a vendégeknek, a ne­gyedikes középiskolásoknak. Egv vagy több napon át a 25 budapesti felsőoktatási in­tézményben várják a pálya­választás előtt álló, jövőre érettségiző több ezer ijaútli. utánpótlást is. Ugyanakkor zsúfoltak a munkaközössé­gek irodahelyiségei — annak ellenére, hogy több helyen volt bővítés, felújítás. Az elnökség kiemelt fel­adatnak tekinti az etikai és munkafegvelmi helyzet meg­szilárdulását. A kamarához több panasz és bejelentés ér­kezett az elmúlt években. Mint kiderült ezek egy ré­sze alaptalan volt, s meg­esett, ho°v a pervesztést az ügyfél kizárólag jogi képvi­selőnek tulajdonította. Más esetben viszont szigorúan föllépnek a fegyelmezetlen - seggel szemben. Rendkívül fontos feladat az ügyvédek szakmai és po­litikai képzése. Ez szervezett formában is zajlik, ám nem lehet megfeledkezni az ön­képzésiül sem, ami a meg­felelő színvonalú ügyvédi munka alapja. Szóba került a szakosodás kérdése is; ez ellen az ügyvédek többsége tiltakozik, s joggal. A jelen­legi körülmények között ugyanis nem egyes ügyvé­dek szakosítására van szük­ség. hanem arra, hogy a munkaközösségekben egv- egy jogterületnek legyenek specialistái. Megyénk ügyvédei aktívan részt vállalnak a közéletben. Jogpropaganda-előadásokat tartanak, akad köztük ta­nácstag, mások a népfront bizottságaiban viselnek tiszt­ségét vagy épp a TIT elnök­ségének a tagjai. Mindez jel­zi, hogy az ügyvédség társa­dalmi megítélése az elmúlt pár évtizedben alapvetően megváltozott. ugyanakkor nem érezhető változás anya­gi kérdésekben és az erköl­csi elismerés terén sem. Ezt több hozzászóló is megemlí­tette. Például a társadalom­biztosítási juttatások az ügyvédekre nem érvényesek, nem kaphatnak családi pót­lékot, táppénzt, s terhességi vagy gyermekgondozási se­gélyben is csak egyedi elbí­rálás alapján részesülhet. Méltán vetődött föl az az igény, hogy szűnjön meg ez a „kivételes állapot”. A tegnapi közgyűlés — amelyhez hasonló három éve volt. megyénkben — hozzá­járult ahhoz, hogy segítse olyan célok elérését, mint a szocialista szellemű ügyvédi munka ‘kialakítása és szín­vonalának emelése, a hiva­tástudat elmélyítése. D. T. Nehéz átállás Bizakodnak a táskagyártók Hónap múltak el azóta, hogy átadták a Rákospalo­tai Bor- és Műanyag-feldol­gozó Vállalat marcali gyá­rának új, -korszerű üzem­csarnokát, ahol jól megszer­vezett szalagrendszerben dol­goznak a munkások. Örült mindenki a csarnoknak, a mindent kézhez hozó és el­szállító szalagnak, a jobb munkakörülményeknek. Lát­ványos, gyors termelésnöve­kedés azonban nem követte az átköltözést. Terveiket így is teljesítik, exportkötele­zettségüknek eleget tesznek, s mégsem elégedettek a gyá­riak. Többet vártak az új­donságtól. Csordás • Attila gyárvezető mondta el: — Egy kicsit csalódtunk, de nem ijedtünk meg. Bí­zunk abban, hogy jövőre sokkal jobb eredményeket érünk el, az utóbbi hónápok már jelezték; kezdünk egye­nesbe kerülni. Új munká­saink között, s a közvetlen termelés irányítók is nehezen szoktak hozzá az új rend­szerhez. Nehezítette a mun­kát. hogv éppen az átállás idején gyártottuk a legki­sebb sorozatokat és a leg­bonyolultabb, legmunkaigé­nyesebb táskákat. Az így többszörösen megnehezedett helyzetben bizony, sorban jöttek a kellemetlen megle­petések. — Az ú.i csarnok fölépült, de a környéke még rende­zetlen. Az átépítés nem za­varj*. a munkát? — Közvetlenül nem, de áttételesen eléggé. Nekem és vezető társaimnak elsősor­ban a termeléssel kellene törődnünk, ehelyett kizony, sokszor a rekonstrukció gondjai szakadnak a 'nya­kunkba ; kisiparos után kell szaladgálni, anyagot kell sze­rezni az építkezéshez... Megoszlik a figyelmünk, s ez semmiképpen sem jó. De­cember végén megszűnik ez a káosz; a nyugodt körülmé­nyek között teljes erőbedo­bással fölkészülhetünk 1982- re. — Mivel biztathatják ma­gukat? — Októberben már 106 százalékos összteljesítményt mértünk. A novemberi ada­tok ennél is jobban jósol­nak; az 1982-re szóló meg­rendelések nagy része már megvan. Jövőre is szovjet ex­portra gyártjuk termékeink nagy részét. Kedvező nagy­ságú, ötezer és húszezer da­rab között váltakozó soro­zatokkal dolgozunk majd. Lassan kialakul a megfelelő művezetőgárda, és a mari- kasok begyakorlottságával ■sincs már baj. így csak a szorgalmunkon áll vagy bu­kik, hogy fölnövünk-e a kor­szerű gyár lehetőségeihez. Ii. P. SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
Thumbnails
Contents