Somogyi Néplap, 1981. november (37. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-21 / 273. szám

A súlyföiösleg ellen... Versenyezünk a világgal. Éles, kemény feltételek kö­zepette méretik meg ipari kultúránk nap nap után Örülünk a sikereknek, es elemezgetjük a fiaskókat. Am a meg nem kötött üz­leteket. amikor valami ok­nál fogva termékünk érté­kesítése szoba sem jöhet, vajon ki ken számon? Mindez furcsa adatok hal­latán jutott eszembe. Hal­lottam például arról a ha­zai villanymozdonyról, amply tizenöt tonnával (!) súlyosabb, mint a szomsze-. dunkban gyártott. Számta­lan példa igazolja: az indo­koltnál nehezebbek jó né­hány iparágban gyártott ter­mékeink. S ez — túl a pa­zarláson — nem egyszer az­zal jár. hogy külpiacon el­adhatatlanná válik a honi portéka. A Digép vállalat a közel­múltban vette a bátorságot az önvizsgálatra. Kiszámol­ták, hogy a nem szabvá­nyos, kovácsolt alkatrésze­ken mennyi - volt a „súlyfö- lósleg” az év során, össze­sen több mint 270 tonnányit állapítottak meg. s ez önma­gában is sok millió forint veszteséget jelent Arról nem is szólva, amit költségben, munkában a többlet anyag leforgácsolása során elvesz­tegettek. Miért súlyosak a magyar öntvények, alkatrészek, ál­talában a hazai termékek? Képtelenség egyetlen okra nsszavezetni mindent. Néz­zük a gyártók oldaláról! Nyereségérdekeltségük arra ösztönzi őket, hogy az el­adott öntvény vagy ková­csolt alkatrész rriinél súlyo­sabb legyen, hiszen annál többet fizetnek érte a ve­vők. A lemezek eseteben például a névleges méretet a legritkább esetben sikerül a gyártóknak tartani. Az vi­szont enyhén szólva furcsa, hogy — statisztikánk tanú­sága szerint — a megenge­dett határok között általá­ban fölfelé térnek el a kí­vánt mérettől. A megrende­lő /pedig gyakran ki van szolgáltatva. A sokat emle­getett háttéripar — ki ne tudná? — többnyire mono­polhelyzetben van. Mielőtt azonban pálcái törnénk fölöttük és harco­san a nehéz helyzetben leve végtermékgyártók oldalára állnánk, érdemes megvizs­gálni: vajon ök érdekeltek-e a kevésbé súlyos termékek gyártásában? Egyáltalán; valódi érdekeik szerint dol­goznak-e ? Az . anyagtakarék osságot nem lehet pusztán adminiszt­ratív módon kötelezővé ten­ni. Helyemként ésszerűtlen szabványok, idejétmúlt elő­írások is lassítják a kedvező változást. A gázpalackoknak például minimum hárommil­liméteres falvastagsággal kell készülniük. Egy vizsga- - lat igazolta, hogy biztonsági szempontból is elegendő len­ne a 2,1 milliiriéteres falvas- tagság — ezzel palackonként 76 dekagramm értékes anya­got lehetne megtakarítani. Vagy említhetnénk a bőr­ipari szabványokat, ame­lyeknek indokolatlan szigo­ra gátolja a gazdaságos anyagfelhasználást. Az utóbbi időben néhány vállalatnál kedvező jelek mutatkoznak. Ahol nem a villanyoltásra és a kampány­szerű takarékossági hóna­pokra korlátozzák az éssze­rű anyagtakarékosság ügyét. Az alumíniumiparban pél­dául átfogóan vizsgálják a különféle profilok falvastag­ságát, s ahol lehet, a „ma­gyar ezüstöt" a célnak meg­felelő ötvözetekkel helyette­sítik. Az Ipari Minisztérium szakmai irányításával a kö­zelmúltban szakáganként munkacsoportok alakultak, s ezek végre a feldolgozó- ipar oldaláról közelítenek a kérdéshez. Első lépésként azokat a területeket térké­pezik föl, ahol minimális rá­fordítással — jobbára szer­vezéssel — jelentős megta­karítást lehet elérni. Azzal például, hogy a szovjet im­port papírt Záhonynál újab­ban nem rakják át más va­gonokba. hanem tengelyvál­tással azonnal a papírgyá­rakba küldik, sokezer tonna veszteséget kerülnek eL A további teendők azon­ban korántsem szorítkozhat­nak eseti „kezelésre”. Át­fogó program kell, és jól képzett szakemberek. Az iparban az összes költségek 65—70 százaléka anyagkölt­ség. Nagy tehát a tét! A sportolót ha súlyfölöslege van, kemény — ha úgy tet­szik: önsanyargató — edzé­sekre szorítják.- Esetünkben sem várható másképp ered­mény. G. I, F. Vallomások oda—vissza Nyolc „nyári balhé" Szőke, vézna fiú. Inkább ijedtnek latszik, nttnt fondor­latosnak. Amikor leveszik ke­zelői a bilincset, megdörzsöli a csuklóját, azlan varakozoan körülnéz. Fürst Lajosnak hív­jak.; mindössze 18 eves. Bog- larlellen élt, mielőtt a siófoki rendőrkapitányság fogdájába került- Amiért itt kötött ki: nyolc „nyári balhé ’. Betöré­sek, lopások. Tulajdonkeppen nem volt vele könnyű szót eneni: miután társaival, egy ütt lebukott, mindent ta­gadott. Haliam som akart azokról a dolgokról amelye­ket elkövetett. Aztán néhány ' esetet beismert, majd beis­merte a többit is. Később visszavonta a vallomását. le­velet irt a tartanak, hogy ő is vonjon vissza mindent. Am rájött, hogy hiaba a tagadas: bizonyítékok szolnak ellene. Akkor papírt kért, és írásban tett beismerő vallomást. Munkáról, családról és a nyárról beszélgetünk. — Édesanyámmal élek, el­valt apámtól Apám sokat ivott, vele nein m tartom a kapcsolatot. Találkozunk ugyan néha. de nem beszél­getünk. Miről beszélgessünk! Anyám sokat dolgozik. Én otthon a parkfenntartóknál voltam a nyárig. — A barátjával hogy JStt össze! — ö frrrrrórfl, és mir Agy találkoztunk. Az állami gaz­daságban dolgozott, ó mond­ta először, hogy az egyik helyre be lehetne nemi, van ott egy magnó, azt elhozzuk. Es te oda is mentünk, csak a gyerek, akié a magnó, otthon volt. így máshová mentünk be. — Mivel «BOtték as «sta­ke t? — Antfwsl másé módba mentünk vagy diszkóba. Volt, hogy csak mászkáltunk. Az utolsó balhénál, amivél aztán végül fer tebnfctank. már ab­ba akartam hagyni. Azt mondtam, ez lesz az utolsó, ezt még megcsinálom, mert egy kis pénzt jelent télire. Egy magnóról volt szó; Pestre vittük, ott adtuk eL Pwsze neih a hwnmányihaa. hanem előtte. Egy nepper vette meg. Nagy a gyanúm, hogy ő fújt be kesébb... — Lopott motort, pénzt gu­micsónakot Kempingből üdülőből, ahonnan lehetett Sőt még bukósisakot is. Kel­lett a motorhoz? — Nem, én csak kismotort loptam, ahhoz nem kell. Egy­szerűen megtetszett; gondol­tam, hazaviszem. — És a motorral mi tör­tént? — Azt is hazavittem. — Otthon nem kérdezték, honnan van? — De igen, és én azt mond­tam, hogy vettem, olcsón. Elhitték, mert tudták, hogy motort akarok venni, es volt is rá pénzem. — Amikor este túl későn járt haza, nem tették szóvá? — Betartottam a megálla­podásunkat, hogy éjfélre min­dig hazaérek. Es haza is ér­tem. Fürst és barátja, meg az alkalmanként hozzájuk tár­sult két kiskorú, nem holmi értéktelen' holmit lopott El­vittek például egybeépített tv-rádió-magnót, ez 12 ezer forint értéknek felel meg. Másutt csupán 6000 forintot ért a zsákmány vagy kilenc­ezret, illetve hetet A holmi egy része a házkutatásök so­rán előkerült, a többin túlad­tak a fiúk. Hogy mire kellett a pénz? Nem ittak, nem do­hányoztak, nem költekeztek különösebben. Csak ügy kel­lett; „hogy legyen”. Aztán jött a lebukás. Azo­nosították a társ, a 20 éves fonyódi Benei Sándor lábnyo­mát, s következett a rendőr­ségi fogda. — Most már megcsináltam. Mit tegyek? — mondta a fiú. — Majd eltelik az az idő, amit kapok, aztán meglátjuk mi lesz. A sorsa felől egyelőre nem 6 dönt, hanem a bíróság n. t. PIACI KÖRKÉP Sütni való — két forintért Az ismét kellemesebbre forduló idő sem hozott már pezsgést a kaposvári heti­piacon. Egyre több áz olyan „télies” újdonság, mint a ci- roksepyű, a szölővessző vagy a dísztök, s egyre szeré­nyebb a fogyasztásra alkal­mas portékák választéka. A „primőr” paradicsom ára 40—50 forintra szökött, s a szabadföldinek fagy tize­delte maradványaiért is 25-öt kémek. A 15—20 forintos zöldpaprika már a legke­vésbé sem zöld. Debrecen­ben még tíz forintért adják a lecsóba valót, Kecskemé­ten és Győrben viszont a tö­pörödött ceceiért is 30 fo­rintot számolnak. Nálunk ennyiért gusztusos savanyí­tott paprika kapható. Tizen­két forint volt a szép kei, a fejeskáposzta java tegnap hét-nyolcért fogyott A töl­tött káposztához való sava­nyítottat a Zöldért pavilon­jában 15 forintért árulták, a kiskereskedők pedig válto­zatlanul 20-ért Karfiol csak elvétve akadt 18-ért; a mutatősabb kara­lábéfejekhez egy ötösért ia hozzájuthattunk. Tizenket­tőért is kapható spenót, a ugyanennyiért két fej muta­tós salátát adtak­Országszerte mérséklődött a fokhagyma ára, nálunk azonban drágult. Békéscsa­bán csak 3S- forint kilója, s még Pesten sem kerül többe 46-nál, a kaposvári kiske­reskedő azonban 50-ért, a Zöldértbolt 60-ért kínálta. Ti­zenegy forint a fözóhagyma, kellővel több a lila csemege. A legolcsóbban — hétért — Győrben, a legdrágábban — 15-ért — Komlón veszik. A petrezselyem és a zeller­levél ára még mindig forint — csokronként. Továbbra is 5.40 a burgonya. Az alföldi varosokban mindenütt .ol­csóbb 40—60 fillérrel. Győr­ben 7.70 kilója. Tovább gyérüK a gyü­mölcspiac választéka, csu­pán a 12 forintos naspolyá­ból hoztak többet. Jobban járt, aki ugyanennyiért al­mát vett Egy termelő 8 fo­rintért is elfogadhatót kí­nált, Csincsi almája 6-ért dzsemnek még jó. Kecske­méten ilyen áron vesztegetik a javát Szeplőtlen körtét már sehol sem láttunk 14— 18 forintért Kecskeméten az ütődöttjét is elkapkodják 20- ért Békéscsabán a legmo- solygósabbakért sem kémek többet 13-nal. 15 forintért a horsed Írnek nem akadt ké­rője és a 25 forintos szőlő­ből is csak a módos vásár­lók mazsoláztak- Sokan megnézték a 30 forintos gesztenyét és a mogyorót 70-ért Az árusoknak már két fo­rintért is kínálták a sütni való tök darabját A tojás országszerte 2.50— 3 forint Egy pár csirkét 170-ért adtak. Megpucolva, konyhakészen egy fél pár­ért fizettek ennyit a tehető­sebb háziasszonyok. A pe- csenyecsirké kilója minden­felé 50 forint Győrben Í00 forintért is adnak egy pár tyúkot Kaposváron és Kecs­keméten ugyanez 160-ért is ajándék! 250 forintot sokan sokalltak egy kacsáért B, F. Veszedelmes kártevő a vértet« Szín*« megyénk vajaménc­nyi részen megfigyelhetőek a vértetű által okoasott fer­tőzések. Többnyire a rend­szeresen gondozott ültetvé­nyekben fordul elő, mivel a gyakori rovarölőszeres per­metezés elpusztítja a vértetű természetes ellenségét, a vértetűfürkészt Különösen sok háakert­ben figyelhető meg a fertő­zés Nagyatad. Csurgó, Ne- mesded. a Balaton-part va­lamint kaposvar körzeteben. A kartévő kizárólag almán él és szívóhatással károsítja a fa hajtasa.it. Nagy egyed- sűrűségű telepekben lepi el a fás reszeket, különösen ott Hriragyíi és Borisz Sztmgack Harmata abbahagyta a ka­pálózást takarékoskodott az erejével Egy ideig csizmával taposták, kéjes nyögéssel. Azután megragadták a lábá­nál és elvonszolták. Amikor a hálószoba kitárt ajtaja mellett cipelték el megpil­lantotta a lándzsával a fal­hoz szegezett udVari minisz­tert és a véres lepedőket az ágyon „Tehát államcsíny! — gondolta. — Szegény f>ú...” Lépcsőn vonszolták le. k ek­kor elveszítette eszméletet. | 22, ' Füve* buckán feküdt, és * kék aa« UB£0 felhőket oejv­te. Valaki felrtvaílt: „Meg­döglött? Letépem a fejete­ket!” És akkor jeges víz zú­dult alá az égből. Valóban » hátán feküdt, es az eget néz­te, csak nem buckán,' hanem pocsolyában, s az ég nem kék volt, hanem alul vörös­be játszó ólomszürke. ..Sem­mi baj — mondta egy má­sik hang. — Él, hiszen a szemét meresztheti.’’ Én élek — gondolta Rumata. — Ró­lam van szó. En mereszthe­tem a szememet. De mit szenvelegnek ? Talán elfelej­tettek emberi módón, beszél­ni? * Mellette megmozdult valaki lomhán toccsant a vízben. Az égen egy csúcsos saokás fej fekete körvonala jelent meg. — Nos, no lesz. neme« dán. megy * saját lábán vagy vonszoljuk? — (áldozzátok ki a lába­mat — felelte mérgesen Ru­mata. és ele« fájdalmat ér­zett felsebzett ajkán. Valaki tett-ve« a lába fölött, ráncigálta. forgatta. Kóréekörül halkan beszél­—J TVr(Ji;aaf hetyheaa hagytatok . a» HM. ta» kÖáa meglé­pett . . . Vajákos, a n.nlvesa­szó lepattan róla ... — Ej. a nyavalya . törjön ki . .. Ügy összebogoztátok, hogy nem ismeri ki magat az ember ... Világosságot ide! — I nkább késsel. — Jaj. testvérek, jaj, ne oldozzátok ki. Megint ránk ront e.s csepol . . . Majdnem szétzúzta a lejemet. — Mondhattok, amit akar­tok. testverek, de en igazá­ban belevágtam a lándzsát. At. i.s tóidéin a páncélinget. Parancsoló hang rikoltott a sötétből: — Hé készen vagytok? Rumata / érezte, hogy a laba kiszabadult megfeszí­tette erejét, és felült. Né­hány rohamosztagos szótla­nul nézte, ahogyan a pocso­lyában hempereg. Rumata megmozgatta a lapockáját: a keze hatra volt csavarva, de úgy. hogv azt sem tudta, hol a könyöke és hol a ke­ze feje. Minden ereiét ösz- szeszedte, egyetlen randitás- sal talpra állt s nyomban meggomyedt az oldalaba ha­sító szörnyű fajdalomtől. A nr»hamosztago60ik felnevettek. — Mi az, dón. nem ízlik? — Elec a feeseffesbS —- szolt a sötétből a parancso­ló hang. — Jöjjön Me. don Rumala. Rumata dülöngélve megin­dult a hajig fele. Valahon­nan előbukkant egy Cáklvás ember, s ment előtte. Ruma­ta felismerte a helyet: a koronavédelmi minisztéri­um számtalan belső kis ud­varának egyike volt vala­hol a királyi istállók mellett Tehát., ha jobb felé veze­tik. akkor a Toronyba, a kín zókamrába. Ha bal felé. akkor a kancelláriába. Meg­rázta a fejét. Sebaj, gondol­ta. Ha elek, akkor meg har­colok . — Erre — mondta a pa­rancsoló hangú. Kitárt egy alacsony ajtót, s Rumata lehajolva belepett egy tucatnyi mécsestől meg­világított, tágas helyiségbe. Közepén, egv kopott szőnye­gen. összekötözött veres em­berek ültek és feküdlek. Né- ■ mélyek már vagy halottak, vagy eszméletlenek voltak. A falak mentén, hanyagul rsalabardjukra támaszkodó, vörös képű rohamosztagosok állták óntelten: a győzők. Előttük hátrakulcsolt kéz­zel fol-ala larkalt egy szür­ke egyenruhás tiszt #IMvteí*sJfcJ «ho» a ft» kérgét vaterreDyvm mechanikai sérülés (jégve­res, szél veres) érte- Telepeit kora nyáron megtalálhatjuk a zöld hajtásokon es levél - nyeleken is. Szívogatásu ;c kovetkezményekent sima fe­lületű duzzanatok, a vasta­gabb agakon, gallyakon pe­dig karfiolszerű daganatok­hoz hasonló elváltozások ke­letkeznek. A kártevő rova­rok polrohát dús, fehér vi­aszbevonat bontja, s ez fo­kozatosan ellepi az egész te­lepet. és ősszel már vatta - szerű, gyapjas külsőt kap. Ezekről a telepekről lehet ilyenkor — nyugalmi álla­potban — messziről felis­merni a veszedelmes kárte­vőt.. A vertetutelepek a teli hidegnek ellenállnák, nem­csak a íak zöld feletti re szét károsítják, hanem az erősebb fagyok beköszönte sével lehúzódnak a föld fel színe ala es ott a fa gyökér- nyaka részén telepednek meg. Kora. tavasszal ismét fölvándorolnak a fa koroná­jára. Megtelepedésükhöz elő­szeretettel választják a sob- zési felületeket, mclszéshe- lyeket: A kártevő a (telelésének év tavaszi uj ra fertőzésének megakadalyozasa erdekeben meg az erősebb fagyok be­köszöntése előtt távolítsuk el a fan található fertőzött gallyaltat, vesszőket. A vas­tagabb ágakon levő vértet­ves sebeket, telepeket ter­pentinnel vagy gyümölcsfa- olajjal ecseteljük 'be, s a se­beket pár nap múlva éles késsel tisztítsuk ki. A se­bek felületét faragjuk simá­ra, kenjük be oltóviasszal vagy fémmentes olajfesték- kel. Munkánk csak akkor lesz eredményes, ha az eltá­volított, fertőzött részekéi az összegyűjtött keregtörme- léket azonnal elégetjük. Ta­vasszal, rügypattanás előtt.a Novende 2 százalékos vagya Neopol 5 százalékos oldata val permetezve tudjuk «1 pusztítani a koronaszint fe-- k le húzódó kártevőket. t Nehéz istennek 1 lenni

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents