Somogyi Néplap, 1981. október (37. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-09 / 237. szám

*•**«* wm ■» iimwm i t , > mum* smmnjs. *««AS0LA?s L£s/ *?. ****** «S3 «fi Új feladatok előtt r » Állattenyésztési tudományos napok Kaposváron A Magyar Agrártudományi Egyesület Állattenyésztők Társasága, a Magyar Tudo­mányos Akadémia Állatte­nyésztési Bizottsága és a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola XIV. alkalommal rendezte meg az állatte­nyésztési tudományos napo­kat. Kaposvár 1967 óta most adott otthont másodszor e rangos eseménynek. Több mint félezer állattenyésztő, kutató, gyakorló szakember, feldolgozó, bel- és külföldi forgalmazó cég képviselője gyűlt össze tegnap a Latin- ca művelődési központban, hogy eszmecserét folytasson hazánk állattenyésztésének leg időszerűbb kérdéseiről, a gazdaságos hústermelés növelésének feladatairól. A téma iránti élénk ha­zai és nemzetközi érdeklő­désre jellemző, hogy zsúfo­lásig megtelt a művelődési ház színházterme, szovjet, Csehszlovák, NDK-beli és ju­goszláv szakemberek is részt vettek a tegnapi ple­náris ülésen. Az elnökség­ben foglalt helyet Varga Pé­ter, a Központi Bizottság tagja, a megyei pártbizott­ság első titkára, valamint Sugár Imre, a megyei ta­nács elnöke és dr. Poden Gyula, a Központi Bizottság alosztályvezetője. Dr. Horn Artur akadémikus megnyi­tójában hangsúlyozta, hogy általános hazai és nemzetkö­zi elismerést váltott ki az a látványos fejlődés, amit ál­lattenyésztésünk az utóbbi évtizedben elért. Az egy főre jutó hústermelésben világ­viszonylatban az elsők kö­zött áll hazánk, vágóállat­termelésünknek csaknem a felét exportáljuk. Ezeknek az eredményeknek a megtar­tása sem könnyű feladat, s még ennél is bonyolultabb az exportcentrikus, verseny- képes hústermelés növelése. Az, állattenyésztési tudomá­nyos napok nagy horderejű feladatra vállalkozott: azért ül össze két napra a gene­tikus, a kutató, a takarmá­nyozási szakember, a te­nyésztő, az ipar, a kereske­dő, hogy a szakmák kiváló specialistái közösen fogal­mazzák meg, miként felel­het meg állattenyésztésünk a fokozódó minőségi követel­ményeknek. Az elnöki megnyitó után került sor a Wellmann Osz­kár Emlékérem átadására. Az ágazat fejlesztése érde­kében végzett kiemelkedő munkájáért dr. Mihálka Ti­bor, a mezőgazdasági tudo­mányok kandidátusa és dr. Szkita József, a Szabolcs megyei állattenyésztési fel­ügyelőség igazgatója kapta meg az emlékérmet. A plenáris ülésen vitain­dító előadást dr. Dénes La­jos mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszterhelyet­tes mondott. Előadásának első részében a hústermelés jelentőségéről, a népgazda­ságban betöltött szerepéről szólt Hangsúlyozta, hogy e vonatkozásban is véget ért a korábbi mennyiségi szem­lélet, fokozott követelmény- nyé vált versenyképessé- -MÍUtit* lamtá&a, erőforrásaink hatékonyabb felhasználása és a gazdaságos export nö­velése. Beszédes és figyelemre méltó tények sorakoztak az előadásban. Vágóállat-ter­melésünk az 1970. évi egymillió-háromszázhetven­ötezer tonnáról a múlt év végére több mint kétmillió tonnára emel­kedett, s a népgazda­ság fontos devizaszerző ága­zatává vált. A hús-világke­reskedelem öt százalékát ha­zánk bonyolítja. Szólt a mi­niszterhelyettes arról is, hogy a vágóállattermelésben, fontos szerepet játszanak a kistermelők; vonatkozik ez elsősorban a sertéstenyész­tésre és a csaknem teljes egészében exportra kerülő vágónyúltermelésre. — A VI. ötéves terv a hústermelés nyolcszázalé­kos növelését írja elő — mondta dr. Dénes Lajos fej­lesztési és termeléspolitikai feladatainkról szólva. A ter­melés növelése a lakosság húsellátásának javítását és húskivitelünk dinamikus fejlesztését szolgálja. A ser­téstenyésztésben ennek ér­dekében új hízóférőhelyekre, további rekonstrukciókra van szükség, s változatlanul fontos a kistermelés. Foly­tatódik a baromfi-ágazat fejlesztése és igen dinami­kus előrehaladást .várunk a juhtenyésztéstől. A szarvas­marha-tenyésztésről szólva a miniszterhelyettes hangsú­lyozta a húshasznú ágazat fejlesztésének jelentőségét, a gyepgazdálkodás javításá­nak fontosságát. Takar­mánygazdálkodásunkban je­lentős minden olyan eljárás, amellyel a termelési költsé­gek csökkenthetők — ezzel összefüggésben utalt a nyers szemes gabona tárolására, a csőzúzalék készítésére, a melléktermékek hasznosítá­sára. — A vállalkozókedv, a kezdeményezőkészség, az új utak keresése nélkül felada­taink nem valósíthatók meg — mondta befejezésül. — A gazdaságos hústermelés növelésében élen kell járni a munka szellemi irányítói­nak, állattenyésztőknek; mindazoknak, akik tehetnek valamit a cél érdekében. A hústermelés hatékony­ságának és nemzetközi ver­senyképességének növelésé­hez a heterózis sokoldalúan hasznosítható módszer. Er­ről tartott előadást dr. Horn Péter, a Kaposvári Mezőgaz­dasági Főiskola főigazgató­helyettese. Dr. Pillár László az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt igazgatója a vágóál­lat-termeléssel kapcsolatos húsipari igényekről szólt, Vörös Imre, a Terimpex ve­zérigazgatója pedig a hús­exportot elemézte. A tudományos napok évenkénti rendezvénysoro­zata most első ízben egészült ki élőállat- és húsipari be­mutatóval. Tegnap délután a résztvevők megtekintet­ték a főiskolán a hazánkban ma nagyobb arányban te­nyésztett fajtákat, hibride­ket. Este került sor — ugyan­csak a főiskolán — a ha­gyományos szakembertalál­kozóra. A jelentős tudományos ta­nácskozás ma szekcióülések­kel folytatódik. Szorosabb kapcsolat „Nem is tudjuk még ma­gunk sem, hogy mennyi elő­nye lehet az együttműködés kiterjesztésének” — jegyezte meg a közelmúltban a kö­röshegyi szövetkezet elnöke. Az önbírálatot — sajátos módon — éppen egy jó pél­da előzte meg. Gazdasági kiskörzetükön belül megál­lapodtak a társ termelőszö­vetkezetekkel, hogy a jövő évtől vállalkoznak a meggy felvásárlására és szőlőfel­dolgozójukban a termés elő­zetes feldolgozására. Előnye származik ebből a környék szövetkezeti tagságának, nem ismétlődik meg az idei évet is jellemző átvételi huzavo­na, s biztos piaca desz a ter­mésnek; jel jár a szövetke­zet. mert jobban kihasznál­hatja az egyébként csak a szüret idején üzemelő be­rendezéseit. Rövidesen meg­állapodást kötnek és jövőre egy új, hasz,nos együttműkö- ' dés indul útjára ebben a gazdasági kiskörzetben. Látszólag nem nagy hord­erejű ez a kezdeményezés, de több mindenre is példa. Elsősorban arra, hogy egyre több szövetkezetünkben kris­tályosodik ki a fölismerés: „jobban kell támaszkod­nunk egymásra, határozot­tabban kell keresnünk azo­kat a területeket, ahol együtt többre mehetünk, mint kü- lön-kiüön”. Nem új gondolat ez, hiszen léteztek már ko­rábban is különböző gép- hasznosítási társulások, és más együttműködési formák is, csakhogy — mint a kő­röshegyi elnök mondta — ennél lényegesebb szélesebb mai kommentárunk körű a lehetőség, ez a mód­szer takar. A közgazdasági környezet pedig a korábbi­aknál is jobban int arra: fordítsanak a szövetkezetek nagyobb figyelmet e fejlő­dést szolgáló módszerre. A megye több tájegységében is megélénkült ebben az évben a társulásokat kialakító kez­deményezés. Mindenképpen segítette ezt a munkát, hogy mind­három szövetkezeti szektor kongresszusra készül. Az ipari, a fogyasztási és a me­zőgazdasági szövetkezetek a különböző demokratikus fó­rumaikon mérlegre teszik az utóbbi öt év tapasztalatait, széles körben elemzik, ho­gyan milyen feltételekkel végezhetik el legcélratörőb­ben feladataikat. Ezeken * fórumokon szinte kivétel nélkül szóba kerül a társu­lás, az együttműködés mint eddig eléggé ki nem hasz­nált lehetőség. Ami biztató: a gondolat nem reked meg a puszta megállapításnál, ha­nem ötletek, javasatok kö­vetik. A Mészöv küldöttvá­lasztó megyei gyűlésén több­ször elhangzott, hogy a kü­lönböző szövetkezeti szekto­rok közötti kapcsolatban is sok kihasználatlan tartalék van. A sorra kerülő szövetke­zeti kongresszusok jó alkal­mat kínálnak a már bevált módszerek ismertetésére és a kölcsönös érdekeket szolgáló társulások ütemesebb meg­szervezésére, T. ML Továbbfejlesztett műszer Annak idején hírt adtunk arról, hogy a barcsi Unitech Ipari Szövetkezet szakembe­rei megterveztek és elkészí­tettek egy gépkocsikban használható „fekete dobozt”, amely egy magnókazettán minden fontos eseményt rög­zít, ami egy autóval történ­het. írtunk arról is, hogy milyen előnyöket • jelenthet ez a szerkezet a balesetek rekonstruálásában, a fekete­fuvarok megelőzésében avagy — hogy ne csak a rosszat tételezzük fel — a közlekedési vállalatok, a I járműveket használó cégek A körzeti népfrontbizottságok munkája Marcaliban Előre tekintenek Kilenc körzeti népfront­bizottság tevékenykedik Marcaliban — és a hozzá csatolt három, egykori köz­ségben : Bizén, Boronikán, Horvátkúton. Az egész vá­rost érintő célkitűzéseken túl valamennyi körzetnek megvannak a maga sajátos feladatai, hiszen mások a gondok a város szívében és megint mások például egy külterületen. Megalakulásuk után mind­egyik bizottság alapos tájé­kozódással kezdte a mun­kát. Számba vették a fel­adatokat, megismerkedtek területük távlati fejlesztési tervével. Ehhez a tanács ve­zetői nyújtottak segítséget: lehetővé tették a népfront­aktíváknak, hogy minden kérdésükre kimerítő tájékoz­tatást kapjanak. Azóta is évente legalább egyszer ösz- szeülnek a problémák meg­beszélésére, így a bizottsá­gok nem másod- vagy har- nadkézből, hanem a város ezetőitől szerzik értesülé­seiket. Az eltelt három évben számtalan közös megmozdu­lást szervezett a népfront, s főként a társadalmi munká­ban értek el eredményeket Csupán két kiragadott példa: nemrég adták át a Berzse­nyi városrészben az új klubkönyvtárt (legutóbb itt már békegyűlést is tartot­tak), Boronkán pedig a he­lyi művelődési ház rendbe­tételéhez nyújtottak segítsé­get. Kiemelkedő eredményként könyvelhetik el, hogy közre­működésük révén az utóbbi években meggyorsult az üt­és járdaépítési program vá­rosukban. A lakosság be­vonásával elérték, hogy je­lenleg csupán két földes ut­ca van Marcaliban. Jövőre ezek is szilárd burkolatot kapnak, az ötéves terv vé­gére pedig minden utcában elkészül a járda. Néhány évvel ezelőtt épp a nép­front városi elnökségének ja­vaslatára dolgoztak ki ütem­tervet a járdaépítésre, s ezt a tervet a vaiosi tanács­ülés el is fogadta. Ily mó­don valamennyi utca lakói tudják, mikor kerülnek sor­ra. A területfejlesztési ter­vek alapos ismerete módot nyújt arra is, hogy hosszú távra előretekintve szervez­zék meg a társadalmi mun­kát. A Rózsa Ferenc utcá­ban például három évvel ez­előtt parcellázták ki a köz­művesített telkeket — azóta sok családi ház fölépült már. És ami szokatlan — vagy legalábbis nem általános —, az utcabelieknek nem kell sáros földúton közlekedniük: tanácsi pénzből és az ott lakók munkájának eredmé­nyeként nemrég elkészült a kövesút A városi elnökség több javaslattal állt elő eddig is, amelyek hozzájárulnak a te­lepülés arculatának szebbé tételéhez. Az idén tavasszal például a köztisztaság kér­dését tűzték napirendre; vi- rágosítottak, fákat ültettek, rendbe tették a lakótelepek környékét. S az alig egy hó­napja lezajlott köztisztasági szemle bizonyította, hogy nem eredménytelenül I sz idén első ízben kapott Mar ­cali jó minősítést a szemle­Az épülő Rózsa Ferenc utcában már sok házba beköl­töztek a lakók Jelenleg két fontos céljuk van, amihez szeretnék meg­nyerni a marcaliakat. A bo- ronkai öregek napközi ott­hona mindössze húsz idős ember számára nyújt elhe­lyezési lehetőséget, és az kevés; a tervek szerint a Petőfi utcában kívánnak ki­bővíteni és felújítani egy régi épületet. Ha a lakosság is megfelelő támogatást nyújt, akkor három éven belül átadhatják, az új nap­közit, s az ezredfordulóig megoldják a város ilyen irányú gondjait. A másik terv: * He Sí Mink sétá­nyon épülő óvodához, amely­nek még ebben az ötéves tervben föl kell épülnie, sze­retnének széles körű tár­sadalmi összefogást biztosí­tani. Ä távolabbi célok mellett az időszerű feladatokra is nagy figyelmet fordítanak. Minden körzeti bizottságban készülnek az őszi-téli politi­kai oktatásokra. Ezeket a rendezvényeket tanácstagi fórumokkal kötik össze, ahol a lakók választ kaphatnak a szűkebb lakóterületüket érintő kérdésekre. W i. adminisztrációjának, szerve­zőmunkájának javításában. A híradást azonban csend követte. A találmány nem jelent meg a piacon, nem vették közhasználatba. Mi ennek az oka? Ezt tudakol- ■tuk legutóbb — a jelek sze­rint késlekedő — barcsi szö­vetkezetnél. Megtudtuk a következő­ket: az eredeti példányokat kipróbálták, s nagyjából be is váltak. Hazai viszonylat­ban igen korszerűek voltak. Ám néhány hibájuk is akadt; például túl sok ára­mot fogyasztottak, és ha az autó egy-két napig állt, az adatrögzítő „lemerített^-az J akkumulátort. így hót ez ^ gyártmány arra a sorsra ju­tott, hogy még a sorozat- gyártás megkezdése előtt korszerűsítették. Nézzük a biztató ténye­ket: az Unitech szakembe­rei a műegyetem kutatóival közösen megtervezték és megcsinálták a „fekete do­boz” korszerűsített, mikro­processzoros változatait. Ezek — s most már jól megalapozott a hír! — ver­senyképesek lesznek nyuga­ton is, többet tudnak, mint az „ős”, nem falják az ára­mot, és közben az adatfel­dolgozást is jobban megol­dották. Az év végéig elké­szül a nullszéria, 1982-ben pedig megkezdik a két tí­pus sorozatgyártását. Foko­zatos árcsökkentést is el le­het képzelni, és a készülék újabb változatai is túljutot­tak már az embrió-koron. A jelenleg várható árajánlat 10—15 ezer forint között mo­zog, ez máris több ezerrel kevesebb, mint az első, ke­vésbé korszerű „dobozok” előállítási ára. , A hosszú csönd tehát nem azt jelentette — mint sokan tudni vélték —, hogy a ta­lálmány meghalt, hanem azt, hogy újjászületett. SOMOGYI NÉPLAP A „fekete doboz” változásai Olcsóbb és jobb

Next

/
Thumbnails
Contents