Somogyi Néplap, 1981. október (37. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-01 / 230. szám

% Mesterek városa A belorusz Ive nyer város régóta híres ügyes mesterembe­reiről: takácsairól, fazekasairól, fafaragóiról. Napjainkban egyik leghíresebb fafaragó Ap- polinarij Pupko. Háza a faszobrászat sajátos múzeuma. A csodálatos tehetségű ember ke­ze alól a munka embereinek, irodalmi személyiségeknek, belorusz mesehősöknek egész galériája került ki. Képünkön: Appolinarij Pupko népművész munkái — a „Fazekas” a „Mester”, a „Magvető” (Fotó: TASZSZ-—APN—KS, E. Kozlov íelv.) Parabola a művészetben Megjelent a Somogy Lemezfigyelő Babits-rítus ran megalázó vi­szonyai. (Oly szo­morú, hogy ne­héz megélni). Igen, az értelmes emberi halandó — a homo ludens — talán éppen zsöltáráhítatban (Októberi újtatos- ság) teszi föl ma­gának a kérdést, bárány-e vagy farkas. Mert ,.o lira meghalt", de legalábbis haló­dik e lét-télben. Keresem az élet­hátteret ezekhez a versekhez: igen, a tavaszos, már- már forradalmi Babits megalázó- Miklós sa és megszo- morítása 19 után. Megyénk kulturális folyó­iratában, az összevont szep­temberi és októberi számban olvasott írások közül a Hernádi Gyulával folytatott beszélgetést és Somlyó György Picasso-köny vének néhány részletét különösen nagy figyelőmmel olvastam. Az író, filmforgatókönyv- és drámaíró Hernádi műfaji sokoldalúságával, mondani­valójának sajátos karakteré­vel megkülönböztetett helyet foglal el a mai magyar irodalomban. Neve és mun­kássága összefonódott Jancsó Miklóséval, közös alkotása­ikkal újat hoztak filmművé­szetünkben is. Fodor András beszélgetett Hernádival. Az író műhelyébe bepillantva bizonyára hozzásegíti az ol­vasót műveinek megértésé­hez. Mint például ahhoz, bogy miképp függ össze Hernádinál a tudományos­fantasztikum életünk teljes­ségének a bemutatásával: A huszadik században a tudo­mány olyannyira előre tört, hogy az ember és a termé­szet közti viszony felmuta­tása új megvilágításba he­lyezi magát az embert... A tudomány tehát teremthet olyan új fordulatokat em­ber és természet között, ame­lyek az etikai, ismeretelmé­leti. esztétikai kategóriákat is átformálhatják. Ezért ér­dekel a sci-fi groteszk, ko­molykodó vagy szatirikus változata egyaránt.” Világot látni, távoli tája­kat bebarangolni, idegen né­peket megismerni mindig természetes igénye volt az embernek, a tudásvágy hajt bennünket az országhatáro­kon túl, majd állít meg az emberi kultúra egy-egy cso­dája előtt. Fejlett techniká­jú korunkban is akadtak vállalkozók, akik útra kel­tek, ám a lovas batár he­lyett ma autók suhannak, a vitorlást tengerjáró hajók váltották föl, és repülővel a föld bármely részére eljut­hatunk néhány óra alatt. Nemcsak a világ változott meg, hanem az utazási szo­kások is. Divat lett külföld­re járni. Ez örvendetes do­log — ha nem a másik túl- licitálásának a gondolata hajt. Az utazási irodáknak nem okoz gondot, hogy je­lentkezőket gyűjtsenek a húszezer forintos . földközi- tengeri utazásra: tapasztal­ták már, hogy kik a „biztos vevők”, s az első feliratkp- zót néhány napon belül négy-öt lemaradni nem aka­ró ismerős követi, Thaiföld, Korea, India, Tunézia még a térképen is oly távolinak látszó ország, ám az utak szervezése nem kárba veszett fáradság — az idén húsz so­mogyi utas jarta be e laja- at, tizenötezertöl negyven­ezer forintig terjedő koitsé­A másik fontos dolog a parabola lehetősége. Egyéb­ként épp ez a „téma” köti össze a Hernádi-beszélgetést Somlyó Picasso-írásaval. Hernádi megfogalmazásá­ban a parabolisztikus ábrá­zolás felületinek látszik, hol­ott többrétegű, továbbgon­dolható mélységű. Általa az igazán tehetséges művész ál­talános érvényűt képes föl­mutatni. Picasso Guernicája — a képzőművészeti stílust fi­gyelmen kívül hagyva — szintén ilyen parabolisztikus ábrázolása a háborúnak, a kegyetlenségnek. 1937. ápri­lis 28-án követték el a ret­tenetes merényletet Guerni­ca — a kis spanyol város — ellen a fasiszták: erről az eseményről szól Pablo Picas­so azzal a, szándékkal, hogy mindig és mindenhol ért­sünk belőle. Azaz: parabo­lának is tekinthetjük a hí­res festményt, amit nemrég szállítottak Spanyolország­ba — Picasso végrendelkezé­se szerint. Somlyó érdekesen mutat rá a nevezetes festmény sa­játos kettősségére: „Azt mondjuk: Guernica; és előt­tünk áll a XX. század... Azt mondjuk, a kor festészeté­nek fő műve — de szinte semmit sem csodálhatunk meg benne az európai festé­szet századainak csodás éré-, nyélből.” gért. Nyilván sok szépet, pá­ratlan művészeti emlékeket láttak, egzotikus ételeket kóstoltak tizennégy nap alatt, de vajon úti élmé­nyeik között ugyanígy sze­repel-e az őrség, a Göcsej, a Hanság, a Hortobágy vagy — hogy a legközelebbit em­lítsem — a Zselic szépsége? Az’utazási irodák statiszti­kája azt mutatja: egyre ki­sebb az érdeklődés a bel­földi utak iránt, noha gaz­dag programot ajánlanak az utazni vágyóknak. Csupán a diákcsoportok rendszeres jelentkezők a hazai túrákra; ok hűen a hagyományhoz a tanév végén országjárásra indulnak. Változott az utazás módja is. Néhány éve még töme­gével szerveztek külföldi uta­kat vállalati csoportoknak; ma ilyen csak elvétve akad. Csökkent a vállalatok e cél­ra fordítható pénzügyi ke­rete. így akinek autója van — már pedig egyre több em­bernek van —. egyénileg „ruccan le” a bolgár vagy a jugoszláv tengerpartra. Szilveszter Becsben, feb­ruári sítúra ' a Tátrában, majd egy kis nyári európai körutazás — íme. így lehet ügyesen elosztani az ovi .sza­badságot. es a fölösleges .pénzt. Nem exkluzív aján­lat, ez. hanem bevált szo­A Somogy most megjelent legújabb száma egyébként bővelkedik képzőművészeti témájú írásokban: egy elem­zés a Magyar. Nemzeti Ga­lériában található Nyolcak és aktivisták anyagot mutat­ja be. Pazsiczky Sándor rajztanár és festőművész ka­posvári éveiről is olvasha­tunk, születésének századik évfordulója alkalmából. Súlyos veszteség érte a magyar és az egyetemes kul­túrát. , amikor elhunyt a nagybajomi születésű —' és halála után ide visszatért — Gyergyai Albert. Életútját tartalmas írás summázza. A somogyi nyári rendezvé­nyek tapasztalataihoz fűz néhány megállapítást Tröszt Tibor, a megyei művelődés- ügyi osztály helyettes veze­tője. Kiemelten szól a Ba- laton-part kulturális rendez­vényeiről, Kiemeli: „A. tó­part adta kulturális lehető­ségeket »-tanulni« kellett, és ken ma is. Nem minden kezdeményezésünk telitalá­lat; a kulturális intézmé­nyeink állapota, fölszerelt­sége foghíjas és részben le­romlott. Mégis éppen az el­múlt évtized bizonyítja az északi és a déli parton egy­aránt. hogy szükséges, érde­mes a balatoni programkíná­lat kialakításán munkálkod­ni.” kás. Persze elugorhatunk három napra — ez még nem számít nyugati útnak — Londonba (potom nyolceze­rért) vagy Nyugat-Berlinbe. Münchenbe (ötezerért),' és ami a legnépszerűbb: Becs­be (háromezerért). Ez utób­bi — az egyik utazási iro­da vezetőjének találó meg­jegyzése szerint — „almatú­rák” rendkívül népszerűek. A három napra beváltható valután a kozmetikai cik­keknél többet nem lehet vá­sárolni, ám megismerked­hetnek — már amennyire ennyi idő alatt lehet — a történelmi várossal, megnéz­hetik a Hofburgot. a schön- brunni kastélyt, a Máriahilfe- strassét. Londonban teljes fél napot töltenek a Picca­dilly, a Westminster, a To­wer. a Buckingham-palota megtekintésével — kívülről. A Kelet kapujában. Isz­tambulban a bazár keres­kedői úgy ismerik a magyar szót. mintha a százötvenéves török uralom emléke lenne, pedig újabb korunk utazói­nak „vívmánya” ez. Elég egy sóvargó pillantás az árura, és máris próbára, megvételre ajanljak a bun­dát. Nem véletlen, hogy ir­hatúraként emlegetik ezeket az utakat. A ' hétnapos'útból — Jugoszlávián, Bulgárián at — nunadosöze két nap jut Nem lehetett elmenni kö­zönyösen a lemez mellett, amelynek cimoldali boritó­járól Rippl-Hónai csodálatos — mert jellembe érző — portréja nézett rám: Babits Mihály befelé és messzeség­be egyaránt figyelő szeme. A borító hátoldalán az előadó totója — az előadóé, akit a lemez meghallgatása után szívesebben neveznék Ba- bits-rítus papjának: Gábor Miklós. Mert aki átadja magát az új Babits-lemeznek — ki­kapcsolva a külső világ za­jait —. az valamiféle va­rázslatos reinkarnációnak lesz résztvevő tanúja: nem a test materializálódik itt más alakban, hanem a ba- bitsi szellem. Babits intel­lektusának színessége, az ér­telem rendkereső hajlandó­sága. de a szubjektum rend­robbantó feszültsége — te­hát a belső nyugtalanság —, a magányosság, a közösség­be vágyás ... A teljességre vágyó ember, aki rádöbben, hogy milyen végesek a le­hetőségei! Istenkeresés, ugyanakkor tagadása az isteneknek — ez az ambivalencia — for­málja olyan nagy költészetté a babitsit. Állandósult te­remtő elégedetlenség. a megválthatatlanság már- már mitikussá dagadt ér­zetrémsége vibrál, vonz és ijeszt ebben a lírai oeuvre- ben, amelyet Gábor Miklós a lemezen sámáni titokza­toskodással, ugyanakkor szecessziós hajlékonysággal tolmácsol i nekünk. A tél Babitsnál maga a világ — társadalom, morál — jégkor­szakba fordulása. De még pislákol a remény; nyárba fordulhat a „természet”. Irtóztató telek riogató él­ményének szorításában az Esti kérdés zsoltáros szép hangja is vigasztalanságba fordul: „miért nő a fü, hogy­ha majd leszárad? / miért szárad le, hogyha újra nő?” Babits világa nem gömbö­lyű: tele van érdes, lelket megsebző, vad csipkékkel, fenyegető sötét árnyékokkal a hasadékokban . . . Olyan ez a lemez, mintha egy nagy színész korai hattyúdala volna. Képek. káprázatok rémlenek töl előttünk, csak a hang által; bármily kép­telenség is ez. Talán a kulcsszavak idézik föl eze­ket: a Babona, varázs vers ..óriáshold. aranygyümölcs, napkeleti bölcs, titkos est, varázsköpönyeg” kifejezései. S minduntalan — a tudat mögöttes rejtekeiből, mint kutyák sompolyognak elő — a való világ szorító, gyak­Isztambulra, s ott nem a művészeti alkotások látvá­nya az elsődleges. Érthető, hogy az e témában még gya­korlatlan. ám Törökországot annál jobban ismerő idegen- vezető Kaposvárra vissza­térve rossz szájízzel pana­szolta: g társaság érdeklő­dését még a legszebb dolgok iránt sem tudta fölkelteni; amit ő sokadszor is csodá­lattal bámul, azt a csoport egy íuto pillantással elintéz­te. És irány a bazár! Az út­ra egyetlen kaposvári iroda nyolc csoportot indított az idén. Ez háromszázhúsz em­ber. bár a tavalyi hétszáz- húszhoz kepest ez még kevés is. Ügy látszik, „elteltünk” irhával. Gondolhatnák. hogy az irigység, a rosszmájúság be­szél belőlem — pedig a ta­pasztalat indított kutatásra. A megye négy utazási iro­dájának vezetőjével beszél­getve érdekes dolgok derül­tek ki: Egyre nagyobb az igény a több országot átfo­gó körutazásokra, s az ér­deklődők egyre kevésbé né­zik az utak árát. Persze, an­nak csak örülhetünk, ha nem kell zsíros kenyéren böjtóive-összeszedni a kül­földi kirándulás költségét, de hazánk természeti és né­pi értékéi is megérdemelnek ennyi ügyeimet. L £. az irodalomszervezőként is idegenség az élők kö­zött, akik lehettek volna társak, ha ő maga kevésbé tüskés . .. Gábor Miklós né­ha úgy nyújtja at e belsö- pokol-körös verseket, mint ahogy durcás gyerek mutat­ja meg gyöngyeit egy pater familiast komolyan vevő atyának. Nem pályakép ez Babitsról, hanem emberkép, lelki portré. ugyanakkor szertartás a költő emlékére, a költőért . . . Igen. kimarad­nak bizonyos kedves költe­mények. De Rozgonyi Iván beszerkesztette a nagyon kedvesek közül az ősz és tavasz között címűt, a Ba­lázsolást, a Jónás imáját és a Talán a vízözönt. Nem le­het véletlen, hogy itt Gá­bor Miklós már nem azon a szecessziósán hajlékony — mutáló, olykor asszonyi, máskor farkas- vagy áhíta- tos hajlékony — hangon idézi Babitsot. hanem szin­te olvassa a verseket, mint­ha maga is most fedezné Gyermekmegőrző-e a nap­közi? S ha sok helyen csak az, van-e reményünk, hogy felnő nevelési feladatához is? Tavaly az általános is­kolai tanulóknak a fele járt napközibe: az arány idén is hasonló, csakhogy most több a diák. Ezért igen sok he­lyen az igazgatók kénytele« nek szabályellenesen eljár­ni: a rendelet szerint ugyan­is minden napközis tanuló­nak 1,7 négyzetméternyi hely kellene. (Az óvodások­ra megállapítható helymini­mum két négyzetméter. Rej­tély, miért fér el egy tíz-ti- zennégy éves kamasz kisebb területen, mint egy három­hat éves kisgyerek?) Ma már ezt az 1.7 négyzetmé­tert sem tudják garantálni mindenütt. Sok iskolában nemcsak az alapterület kicsi: osztályte­rem sincs elég. Ezért előfor­dul, hogy egyes napközis csoportok ebédlőben vagy — jó időben — az udvaron tartják a foglalkozásokat. A jelenlegi gyakorlat sze­rint az alsó tagozatosokat részesítik előnyben, s ez ért­hető. Viszont így helyhiány miatt kimaradnak azok a felső tagozatos diákok, akik­nek rendezetlenek az ottho­ni körülményeik, akik eset­leg veszélyeztetettek, akik­nek különösen nagy szüksé­gük volna a pedagógus fel­ügyeletére, okos irányításá­ra. Az egyetemen s a főisko­lán azonban eddig a tanár­jelöltek nem tanultak kellő óraszámban napközis mód­szertant. (Ettől a tanévtől kezdve valamennyi tanító­képző főiskolán a hallgatók­nak kötelező a napközis ne- Velés Tészletkérdéseivel is foglalkozniuk. de ez csak evek múlva érezteti majd hatását.) Hosszan lehetne sorolni a gondokat. Nem megfelelő például az osztálytermek be­rendezése, még mindig na­gyon sok helyen találni pad lóhoz csavarozott padok«!* Egész nap ezekben ülni méj a felnőttnek is fárasztó vol­na, nemhogy a sok mozgást föl őkét, s hívná: fedezzük föl együtt e költői tarto­mányt. A költő ezekben már „vén életével” sántikál a „esecsemőzöld között”; a beteg ember öncsalását is száműzte magától. Végren­delkezik, a rettenet szorítá­sában is Noé bárkáját re­méli az emberiségnek. Mi­lyen megindító: a gazda — aki bekerítette házát, kire- kesztvén mindent és min­denkit — halála órájában mindenre és mindenkire gondol, létet remélve nekik. Megrendítő ez a Babits- rítus. Ajánlom mindazok­nak, akik ismerik, s mind­azoknak, akik hajlandók megismerni ezt a mélyen in­tellektuális. ugyanakkor szinte gyermeki kiszolgálta­tottságról valló költői vilá­got. Talán a középiskolák­ban majd valamelyik iro­dalomórán meg is szólal Ba­bits Mihály a vers Gábor - arkangyalának hangján. Leskó László igénylő gyereknek... De hát nemcsak a bútorokkal van baj, hanem a jogszabályok merevségével is. Ma például csak az a gyerek étkezhet az iskolai menzán, aki napkö­zis. Ezért sokan csak az ol­csó ebédért maradnak dél­után is az iskolában, noha volna aki otthon vigyázzon rájuk. Találni azért jó néhány követendő kezdeményezést. Ilyen gz iskolaotthonos okta­tás és a klubnapközik rend­szere. Mindkettőnek lényege •hogy a tanulási feladatokat egész napra egyenletesen, el­osztják. Ez a rendszer persze a pedagógusokra a hagyomá­nyosnál lényegesen nagyobb terhet ró. Nem lehet ugyan­is úgy összeállítani az óra­rendet, hogy a délelőtti és a délutáni órák mindig folya­matosan csatlakozzanak. A tanárok iskolában töltött ide­je tehát a korszerű sziszté­mában hosszabb. Viszont le­hetőségeik lényegesen na­gyobbak. Az eredeti tervek szerint az iskolaotthonos rendszer­nek a nyolcvanas évek kö­zepére általánossá kell vál­nia. A pedagógushiány, a képesítés nélküliek és a niég dolgozó nyugdíjasok nagy száma azonban késlel­teti a terv megvalósítását. Megnyugtató viszont, hogy e korszerű megoldás általános bevezetésének útjában tő­képp anyagi akadályok áll­nak, s csak idő kérdése, hogy a kipróbált módszerek zöld utat kapjanak. Addig is a körülményekhez mér­ten minden módon igyekez­zünk segíteni a napközin! Például úgy, hogy beíratjuk a gyereket az érdeklődésé­nek megfelelő szakkörbe, sportkörbe, néptánccsoport­ba. A közös cél: lekötni a gyerekek energiáját, hogy ne múljék el haszontalanul a napköziben töltött idő. Sz. Sz. SOMOGYI NÉPLAP H. B. irhatúrák a Kelet kapujába Nevel-e a napközi?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents