Somogyi Néplap, 1981. október (37. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-04 / 233. szám

1300 éves a bolgár állam Bulgária az idén ünnepli fennállásának 1300. évfordu­lóját. Az egész esztendő a jubileum jegyében telik. Orommal csatlakozunk a bolgár nép emlékező és elő­renéző számvetéséhez, mert gy kicsit ők vagyunk mi is. IasoMóak az örömeink, a íiondjomk. Azt szoktuk ír­ni: „mind • ketten a fejlett szoctaHzmu:A építjük". De hát az a formula kissé me­rev és kevés ahhoz, hogy megmagyarázza a magyar nép eredendő rokonszenvét a bolgárok iránt. Sokkal öbbről van szó: ismerő- cink, hétköenam, term ész e- :s barátaink ők. Nagy László szmoliani háza előtt Tudták, hagy mér Setör- é netiink óta sokszor talál- :oztumk egymással. Ázsiá- an a bűtgar-törököktől vet­ik át szőlő, bor, szűr, kő­ig, som. túzok, süllő sza- ■ unhatA Csodaszarvas- ondóban Ttvnor és Magyar bolgár—török Dől király nyait vette feleségül; I. lászló lengyel—magyar ki­ig Várnában esett el, ahol myadi János is vele volt; ossuth Lajos első menedé- t a szabadságharc bukása in egy bolgár város volt; úgár katonák harcoltak a világháborúban a Dn- íntál J feUsabaditásóért. . . idjuki Közismert. Am a tköznapok még többet «d- fc. A magyar ember beve­thet becsült annyira, mimt bolgár kertészeket. akik •osházSM Körmendig inte valamennyi fata, vá- •s széfén csodát müveitek földdét,„. A saetteml. a fcutfwrÜTti a:Ikonéi talán kézzetfogha- an, adatszerűén nem olyan jgi, de például a bolgár adatom mára már köztu- itunk eüdegeníChetetlen sze. ISU-ben egy kétköte- s népköltési gyűjtemény ■rcidésdvai kezdődött. (A Írok megszánta* miatt az el- i bolgár nyelvű könyvet t)k IZOŐ-ban nyomták Ho nániábam, a késedelem tehát ■lem h olyan óriási.) A fel :abadutás Idán Hagy U» i monumentális vállalkozás a kezdett; ha ismerjek a olgár költészetet, akkor azt sosorba* neki köszönhet­ik. A bolgárok hálája: f’agy LAezló-emUhmuzeum zmoljanham. S Nagy Lász- ó művét a fiatalok viszik wább; Király Zoltán, Kiss cnedek, Vtaeey József, Kő ;a Endre, a a többiek. Tömörkény István egyik $81-bem irt elbeszélésében Haza!) Szegeden megjelenik egy bolgár férfi. Megy bo­ri katonának, mert hívja a hon, A szegediek pénzt ad­nák neki, mert csodálatos, tőgy a fél világon azért var- oődik ét, hogy Karcolhasson hazaéri Ez a kissé idilli us tárod éppé« száz esssten- eje íródott. A magyar ro> onszeag sági áekmmrmtu na. * ■ 1 Most. sóén Savai később a algátok ünnepi esztendejé­ben egy •*» ötszeállítással :öszöntjük barátainkat, s klasszikus üt mai éróttetttt— költőiktől egy kis válogatást nyújtunk át sAvasóm-kstak, ölmllij0m* máítflt égn *>­''érd. ívom falom: Bogumil papok Szmoljan... Kis városka Bulgária déli részén, húsz kilométerre a görög határ­tól, a Rodope-hegység köze­pében. Kéthetes bulgáriai tartózkodásunk során két napot töltünk itt Tóth Er­zsébet költővel a Bolgár Írószövetség vendégeként. Két nap alatt persze lehe­tetlen megismerni egy vá­rost, annál is inkább, mivel útitársunk és tolmácsunk, Szvetla Szavova sem járt még ezen a vidéken, de Nagy Lászlóról és a múze­umról meglepő felkészült­séggel beszél. De nemcsak 6, szinte minden bolgár. Is­merik, szeretik, szinte ma­gukénak vallják. Szmoljan városa díszpolgárává fogad­ta a magyar költőt, de halá­la után is gondoskodott ró­la: múzeumot rendezett be tiszteletére és emlékére. (Nálunk meg az iszkázi szü­lőház egészen mostanáig le­írhatatlan állapotban van. Rendbehozataláról nemrég határoztak.) A város alaprajza legin­kább egy vonalzóra emlékez­tet. Itt van sétálóutca, de mennyivel más, mint a mi belvárosaink. Az autóbuszok lassan és türelmesen közle­kednek, az emberek nem to­lakodnak. nem kiabálnak: mintha lassított film pereg­ne szemünk előtt. A hosszú­kás völgyet mindenütt he­gyek ölelik körül. Mellettük Hagy IAszúit háza Stamoijaobaa fl valtcsitrani aranykincs A teák kuWórám* a mfl kénéivel rokon vonásait fel­mutató emlékek sorát fede­zik fel a bolgár régészek. Koek közül is a legpompá- sabbak sorába tartozik a nyilvánvalóan kultikus célo­kat szolgált valtcsiteaai ejvmyicmcB A gyönyör!! astanyittrBTufc — hét aranylemez és egy háromkere6ztes aranyke- heiy — az időszámítás előt­ti 1«. század környékéről, a bronzkor végéről valók. A feltételezések szerint a lemezek a trák vallási kul­tusz hívei, az tstengyermek. Dionysos Zagneus dicsőítésé­re szolgáló rítusban használ­hatták. (A legenda szerint Dionpsost * tatának szaggat­ták sBé*4 1 A hét1 oeneeiümzss arany, kehely minden bizonnyal a trák bit alapvető három anyagát: a tejet, a mézet és a bort tartalmazhatta a Dio­nys ont dicsőítő szertartáso­kon, de jelképe lehetett a mükénéi istesrhánomeág- J». flBrrői a _há­vomság”-ről egy ugyancsak e korból való pompás ele- fántcsont-farag vány tanús­kodik, amely az istenanyát, az istennő-lányt és az is­tenfiút ábrázolja.) A vatt- csitraui kehely hármasságát utánzó vázák, edények az Égei-tengeri szigetvilágban az időszámítás előtti 15. szá­zad után terjedtek el. a Perelik 2191 méteres ma­gasságával ... A Nagy László-házat hét megáilónyira találjuk a sétá­lóutcától, egy hagymakupo­lás kis templom szomszéd­ságúban. A múzeum avatá­sát szeptemberre tervezik. Ottjártunkkor sajnos várat­lan gonddal kerültek szem­be a múzeum gazdái: át­nedvesedtek a falak, el kel­lett szállítani a már helyük­re került fényképeket, relik­viákat. így csak a házról készíthettünk felve-teleket. Már vagy a huszadik kockát kattintjuk el. amikor megáll mellettünk egy fekete ken­dős néni és beszélni kezd. Szvetla fordít. Megtudjuk, hogy ebben a házban szüle­tett, még a szobát is meg­mutatja, hogy melyikben. Fényképezni nem engedi magát, azt mondja, nincs úgy öltözve. Nézem az arcát. Szép öreg­asszonyarc. — És Nagy Lászlót tet­szett-e ismerni? — szólal meg Erzsi és a ház felé mu­tat. — Hát hogyne — mondja a nénike —, nagyon szép ember volt. Szép fehér haja volt. Kicsit bicegett a lábá­val ... A szomszéd ház előtt egy hetven év körüli férfi ab­bahagyja a fűrészelést, kö­zelebb lép: — Nagy László? Ismertem én is. Jó ember volt. Ami­kor itt volt, sokat beszélget­tünk... Jól beszélt bolgárul. De meghalt. Három éve.„ — És miről beszélgettek? —Mindenféléről. De legin­kább a fákról. Erzsi közben „titokban” fényképez bennünket. A né­niké észreveszi, Erzsire ri- pakodik: — Ne fényképezzen, én csúnya vagyok! Inkább a nővéremet — mutat a szem­közti ház egyik emeleti ab­lakára. — ó már kilencven- hét éves. És sokkal szebb, mint én. A kilencvenhét éves néni megérzi, hogy róla beszél­nek, fürgén eltűnik az ablak mögött. — Es visszajönnek óeszel? —■ kérdezi a bácsi. — Szeretnénk. — Jöjjenek csak. Bizto­san szép lesz a múzeum. Filmeket is fognak vetíteni Nagy Lászlóról... És akkorra már ezt az utcát Nagy Lász­ló utcának fogják hívni... Néhány nappal később, mér Szófiában, Dimiter Sztojcsev költőtől megtudtuk, hogy szó van egy Nagy Lász- ló-díj megalapításáról is. Mert ismerik, szeretik, ma­gukénak vallják... *>,•' L Bényi László: Sosopol Nikoláj Kancsev: Az erdőben van valaki Valaki van az erdőn, aki batyujában hamut visz. — Ha leomlik ősszel a lomb, — mondja idegesen az erdőkerülő — fülön csípem azonnal: bizonyára fát égetett a fickó! Intelek a csavargástól, lányok, egyelőre veszélyes. Valaki van az erdőn, aki batyujában hamut visz. — Szerencsétlen kincskereső az csak — szól szelíden a pocakos —, eltűnik, mihelyt a mágia megrontja majd az aranyat! Intelek a csavargástól, lányok, egyelőre veszélyes. Valaki'Van az erdőn, aki batyujában hamut visz. — Lehetséges, hogy őrült — mondja bölcsen az orvos —, ha tudorok kezébe kerül: makkegészséges újra! Intelek a csavargástól, lányok, egyelőre veszélyes. Valaki van az erdőn, aki batyujában hamut visz. — Meghalt valaha Indiában — vészjósol egy javasasszony — elégették feleségestül, és most várja, hogy föltámadjon! Ne merjetek kacarászni, lányok, egyelőre veszélyes. (Utassy József fordítása) Tények, adatok a bolgár kultúráról Irodalom, könyvkiadás Bulgáriában ma 24 kiadó- vállalat működik, amelyek 1944. szeptember 9. és 1980 között több mint egymillió könyvet adtak ki. A bolgár írók műveit eddig 65 nyelv­re fordították le. Hasonlóan nagyarányú fejlődést mutat az újság- és folyóirat-kiadás is. Bulgáriában jelenleg 450 lap jelenik meg, összesen 7 millió példányban. 1944 óta a különféle nyomtatványok száma megháromszorozódott, példány száma pedig a nyolc­szorosára emelkedett. Képzőművészetek Ma már nemcsak ősi, nagy értékű ikonjairól ismert a világban Bulgária, hanem jelenkori alkotóinak munkás­ságáról is. Az elmúlt négy évben a bolgár művészek 80 kollektív és 100 egyéni ■Ml * rossz, hot » Jó Jwt MtorMfca,' a mértig érzéketlenül inog, aa őmg idő viszont éjre s nappalokra osztja ketté a cári államot És ha napközben a cár az erősebb, erősebb a nép éjhomály alatt. Szakállas bogumiiok gyűjtik össze, gyújtván közöttük tüzes szavakat: Miért adsz gabonát a bojárodnak, tán 6 vetett bizony, s ő aratott? Zihál és hallgat Bulgária, hallgat,' hűbéres korszak sarában tocsog __ A m lassan az értelem fénye kígyói, bár az idő alig vánszorog rtt, s a hóhér előtt is megvilágosufc igazsághoz eretnek kelletik! flUss Benedek fordítása» Dimitar Dublev: Súlyos egyéniség Gondol urnák, mmét akar­nak, beszéljenek, amit akar­nak, de a súlyos egyénisé­geknek megvan a maguk je­lentősége. Ezt magamról ta­dom. Amikor megszülettem, már türelmetlenül vártam, hogy rátegyenek a mérlegre, és amikor a szülésznő közölte, hogy három kiló és hatszáz­ötven gramm nagyok, azaz ötven grammal több, mint a szomszédságomban fekvő bé­bi, örömömben összeszorítot- tam az öklömet, és kiabálni kezdtem. A továbbiakban ez az ötven gramm döntő sze­repet játszott az életemben — több „emberségei” és mindenből jobbat akartam a környezetemnél. Ha késett a kiszolgálás, üvöltens kezd­tem. Mint gyerek, szívósan és kitartóan növekedtem. Ha valami csínyt tettem, és a kortársaim el akartak páhol- m, és a karizmaikat kezdték mutogatni — nem ijedtevi meg. Némán elvittem őket a zöldségesbolt mérlegéhez. Megméredkeztünk. Csodála­tukra mindig nehezebbnek bizonyultam, és így kitűnt, hon ** mát súlycsoportban vagyt>k. Megdöbbenve von­ták meg a vállukat, és bé­kén hagytak. Én meg befor­dultam az első utcába, és észrevétlenül, ügyesen a zse­bembe rejtett kövekkel kezdtem dobálni a házakat. Már a gyermekkoromban nyilvánvaló lett az éleslátá­som. Hamar rájöttem, hogy így alapozom meg az élete­met. Mindent végigküzdöt- tem. Ámbár az iskolai ér­demjegyeim nem voltak túl fényesek, de mindig rendbe­jöttek, amikor kipótlódtak azokkal a teli demizsonok- kal, amelyeket apám utasí­tására este a tanáraim laká­sára vittem. Nehezebb volt a helyzet, amikor munkába álltam. Je­lölt az sok volt, de szak- képzettségem szerinti, jól fi­zető állás — kevés. Ekkor egy távoli rokonom lépett közbe, aki súlyosságomat a szavával növelte meg a meg­felelő tudományos területen. Másnap volt megfelelő állá­som. Az érek számártól a ta­pasztalataim is növekedtek. A mérleg nyelve mindig fe­lém billent. A súlyomhoz most már egy kocsi is járul, valamint egy csodálatos kapcsolat — egy sógor, akit a feleségem révén szereztem. Igaz, vannak emberek, akik szállnak, kiemelkednek közülünk a sokemeletes há­zak fölé, és eltűnnek az égen. Ki nem tiszteli az idealistákat, a valaha meg­valósuló rögeszmék megszál­lottjait? Tapsot nekik. De mondják meg nekem, lehet-e mérlegelni az ideákat, a rög­eszméket, a puszta vakme­rőséget? Nem lehet. A koz­mikus kutatások által szál­lított adatok megállapítják, hogy az ember nem bírja el a súlytalanságot. Ezért kell gyarapodni. Már aki gyara­podhat. Minél jobban. A súlyért. Ezért vagyunk a föl­dön, Amikor az ember elég súlyos, ott marad, ahová he­lyezik. Nincs szél, ami meg­ingassa, nincs vihar, ami el­söpörje. Hát ilyen a súlyos egyéni­ség. Igaz, hogy keveset fog­lalkoznak vele az újságok, és ritkán mutatja be a te­levízió, de egy nap fölmér­hetik, és helyesen értékelik saját helyzetüket. Az élet­ben minden megméri saját magát. Ktfrsy Ernőd fordiütsa tárlaton több mint tízezer műtárgyat mutattak be kül­földi kiállításokon. A nem­zetközi elismertést mutatja az érmek, kitüntetések szá­mának gyarapodása: az el­múlt öt évben hét nagydí-i jat, öt különdíjat, öt első, négy második, négy harma­dik díjat, hat arany-, öt ezüst- és négy bronzérmet nyertek a bolgár képzőmű­vészek. Színház, opera, balett Bulgáriában 1944-ben ösz- szesen 7 színház volt, ma 56 működik. Ebből 36 drámai, 7 opera, 1 operett és 12 báb­színház. A külföldi sikerek részese a bolgár balett. Az elmúlt öt évben a nemzet­közi táncfórumokról a bol­gár balettművészet egy kü­löndíjat, egy-egy arany-, ezüst- és bronzérmet, vala­mint 15 egyéb kitüntetést vittek haza. Amatör művészek A bolgár amatőr művészet gyökerei a messze múltba nyúlnak vissza. A folklór- összejövetelek, az „Alen mák” dalfesztivál és más, ugyancsak nagy tömegeket megmozgató művészeti ese­mények régóta szerves ré­szei az ország kulturális éle­tének. Ma a huszonkét ezer amatőr művészegyüttesben 515 ezren tevékenykednek. Az együttesek rendszeresen alkalmat kapnak a bemutat­kozásra, fellépésre. Kultúrotthonok, könyvtárak, múzeumok Az országban 4252 kultúr­otthon működik, közülük 2436 önálló épületben. A kultúrotthonok sokoldalú politikai és esztétikai neve­lő munkát fejtenek ki szak­köreikben, előadás-soroza­taikon, s szervezik az ama­tőr művészeti mozgalmakat. Sokat fejlődött az ország könyvtárhálózata is: a 10 3,11 könyvtár több mint 86 milliós könyvállománnyal rendel­kezik. A művelődni vágyókat 193 múzeum várja, csaknem két és félszer több, mint 1939- ben. A múzeumok közül 36 történelmi kiállításokkal, 55 emlékgyűjteményekkel és 102 szakjellegű kiállításokkal várja a közönséget.

Next

/
Thumbnails
Contents