Somogyi Néplap, 1981. október (37. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-04 / 233. szám
Jordan /oWcor: Jelent egy íweer fecske. Olyan fehér, mint a hó!” — „Hát aztán?" — „Tudod-e — azt mondja —, mit jelent a fehér fecske? Száz évben egyszer, ha megjelenik valahol, s az, aki meglátja, rögtön kigyógyul minden nyavajából! Guncso — mondja —, indulj, siess, ne halogasd! Vidd el Nonkát!” — „Jaj, talán segít!” — zokogott a lányom, meg az anyja is sírni kezdett. És így jutottunk el ide ... — De vajon igaz-e? — kiáltott fel Mokanina. — Hol lehet az a fecske? — Mondtam, hogy itt jelent meg, Mandzsilariban! — Fehér? — Hófehér! Mokanina csodálkozva nézett körül, aztán az országúira tekintett. Minden áldott nap erre a legelőre hajtotta ki a nyájat, de csak most vette észre, hogy a telefonhuzalokon meny■ 1 ............ nyi fecske ül. Oly s ok volt a fecske, s olyan sűrűn ültek egymás mellett, hogy a huzal megereszkedett alattuk, s lelógott, mint egy rózsafüzér. Se szeri, se száma, de mind fekete. — Hát ezért jöttem ide is — mondta a paraszt, " 1 bátrabban, megkönnyebbülten. — Mondom magamban, megkérdezlek téged is, talán láttad a fehér fecskét, talán hallottál róla valamit... — Nem hallottam, jóember, semmit sem hallottam. Fehér fecske? Hírét sem hallottam, s nem is láttam soha egyet sem... Aztán hirtelen észbe kapott, hogy szavai talán végleg kétségbeejtik ezeket az embereket, s hozzáfűzte: — De lehet, hogy ilyen is akad. Van fehér bivaly, fehér egér meg fehér holló is. Akkor talán fehér fecske is — Ki tudja? — jajdult fel a paraszt. Felei helődött. Á meghatódott Mokanina felállt, hogy elkísérje, s megnézze a leányt. A sok szerencsétlenségtől megtört, sápadt asz- szony már messziről figyelte a férjét, amint az országát felé közeledtek, mintha a férfi arcáról akarná kitalálni, mit tudott meg. A leány még mindig oldalt fordulva, a telefonhuzalon ülő fecskéket figyelte. — Ez az ember azt mondja, közel a falu — szólt a paraszt. M ég mielőtt megvédte az ismeretlent a kutyáktól, Mokanina Péter már tudta, hogy nem véletlenül állított be hozzá a paraszt, hanem a szükség hajtja. A derék, nagydarab férfiről lerítt, hogy ágrólsza- kadt, született szegény ember: az ingén folt hátán folt, s a nadrágját felemás darabokból ügyetlen öltésekkel toldta össze, s elnyűtt, ütött- kopott volt a tüszője is. A mezítlábas férfi hatalmas termetű volt. akárcsak egy hegy, de Mokanina jól látta, hogy azok közé a galambszí- vű emberek közé tartozik, akikről azt beszélik, hogy még a hangyának is utat engednek. A paraszt köszönt, réveteken bámult maga elé, s előre mutatott, azt akarta megtudni, vajon Mandzsila- ri falu arrafelé van-e, és mennyi az út odáig? Mokanina megadta a felvilágosítást,-« közben az országú ton egy lovas kocsit pillantott meg. A paraszt hagyta ott, amíg betért hozzá. A kocsin egy asszony ült görnyedtek», a kezét összekulcsolta a mellén. Fejkendőjét meg sem kötötte, mintha így könnyebben bírná a meleget Nagy volt a hőség, az igaz, de Mokanina tudta, hogy ha az asszonyok kioldják a fejkendőjüket, akkor a forróságon kívül valami más is gyötri őket. A kocsiderékban csergébe bugyolált fiatalabb nő feküdt, fejét egy fekete párnára hajtva. Mokanina lánynak nézte, bár félrefordított arcát nem láthatta. — Beteget visztek? lekérdezte Mokanina. — A lányom beteg. A paraszt a mezőn legelő juhok felé nézett, rajtuk felejtette gondterhelt tekintetét, mintha nem is látná őket. — Hát ez a mi nagy bajunk — folytatta. — Nem vagy idevalósi. Honnan jössz? — Nadezsdáből, Kanara mellől. Azelőtt Kucsuk-Ahmednek mondták. Humát árulok mindenütt, Jó agyag az, arra mifelénk sokat találni, • az asszonyok örömmel megveszik a jó humát. Amikor pedig eljutok a tengerhez, veszek ott halat vagy ami éppen akad. Hál’ istennek, megélünk. Hiszen, ha ez a szerencsétlenség nem szálkád ránk... A paraszt leült a földre, előszedte kecskebőr dohányzacskóját, s körülményesen cigarettasodráshoz fogott — Egy gyereket se tudtunk felnevelni — panaszolta. — Csak ő maradt meg egyedül — mutatott a kocsi felé —, három még kiskorában meghalt. Vigyáztunk rá, mint a szemünk világára. A szánktól vontuk meg a falatot, hogy vásárolhassunk neki néha valamit, s csináltattunk ruhát is, ne fájjon neki, ha látja, a többi mit visel! Hát mostariig vigyáztunk rá, Isten kegyelmével. Aztán nemrégiben, egyszerre mintha agyonütötték volna. Semmi baja, csak iorvadozik. Hallom — az anyjának beszéli —, az bántja, hogy a barátnői mind iérjhez mentek, ő meg pártában maradt. „Ne gyötörd magad, lányom — vigasztaltam —, megtalálod majd te is a boldogságodat. Mit törődsz te a többiekkel? Azok őmódúak! A legények nia- apság gazdag menyasszonyt eresnek maguknak! De még ..•lég fiatal vagy, te is férjhez mégy majd, nem késtél le róla. Sose törődj másokkal!” — Hány éves a lányod? — Tizenkilenc múlt. Gyümölcsoltó Boldogasszony napján tölti be a huszadik évét — Elég fiatal még! — Fiatal bizonoy. A paraszt elnémult, s újra a juhokat nézte, anélkül, hogy látná őket. A rekkeriő hőségben csak a tücsök ciripelése hallatszott valahol a közelben, a- 4- nyáron könyörgött, . hadu elő is aratni. Szegények vagyunk, szűkösen élünk, de csak nézem milyen gyenge, milyen beteges, nem engedtem. De egyre ri- mánkodott: „Apám; nagyon kérlek, engedj el engem is a többi lánnyal!” Hát jó, elengedtem. Hogy aztán mi történt, nem tudom, hiszen nem voltam ott. Éjjel-nappal kint voltak a szántóföldön, este ott feküdtek le, s reggel ott keltek fel. Csak azt tudom, amit később maga mondott el nekem. Egyik nap, egész napos aratás után, a lányok megvacsoráztak. aztán énekeltek s nevetgéltek. Majd lefeküdtek. Nonka — így hívják a lányomat — ugyancsak lepihent. „Ledőltem — mondja — a kévék között, egy asz- tag alá, lefeküdtem szélmentes helyre, s beburkolóztam. Elaludtam. Aztán egyszerre éreztem — mondja —, hogy valami nehéz, valami hideg nyomja a mellemet! Kinyitottam a szememet: kígyó!” — Ejnye! — Bizony, egy kígyó! Rá- tekerőzött, s a mellére feküdt. Felkiáltott, rémülten megfogta a kígyót, s elhajította. — Rátekerőzött? Megesik aratáskor az ilyesmi. Hallottam olyat is, hogy a kígyó egy asszony szájába mászott be. De nem marta meg. A lányodat se bántotta, ugye? — Nem! Csak a mellére feküdt Nonka megragadta s elhajította. így mesélte nekem. Nem tudom, rossz álom volt-e vagy valóság! Azóta alig áll a lábán. Elhervadt, mint a letépett virág. A mellét fájlalja: „Ott ahol a kígyó megnyomta — mondja —. ott fáj!” Georg i Trifonov rajza — Ejnye, de furcsa! — álmélkodott Mokanina. — Hát most hová viszed? Talán doktorhoz? — Eh, a doktorok! Mit érnek a doktorok?... Hánynál jártunk már! Most elviszem... hm... hogy is mondjam csak... Én ugyan nem hiszek benne, de hát tudod, milyen az asszonynép. ha egyszer valamit a fejébe vesz. S beteg is, meg annyira fiatal még.... Megremegett s elnémult. Nézelődött Ok nélkül húzogatta hol a bajuszát, hol meg a szakállát. — Egy este — folytatta az ismeretlen — a mieink a révtől jöttek haza. Ott beszéltek valamit az emberek, tudom is én, hogy mit, jókedvű emberek voltak, talán csak tréfálkoztak velünk. De Sztoenica, az ángyom, azon nyomban átfutott hozzánk, be nem áll a szája, mindig mindent tud! „Guncso! — kiabált már a kapunál. — Szerencséd van, neked la, meg a lányodnak is! Most minden rendbe jön!" — „Mi történt?” — kérdem. „A révtől jöttek haza a Szi- derov gyerekek, Nikola még Peju, azzal, hogy Mandzsi- laribíaB megjelent. mafe A mikor meghallotta az apja hangját, a leány megfordult. Lesoványodott alakja egészen elvesnett a takaró alatt, — Nonka, ez az ember látta a fecskét — szólt a paraszt, Mokaninára tekintve. — Abban a faluban látta. Gyerünk, még mi is megláthatjuk! — Bácsi! Megláthatjuk-e vajon? — kérdezte a leány, s a szeme felcsillant. Mokanina szive összeszorult, a torkát fojtogatta valami. s a szeme könnybe lábadt: — Meglátjátok, lányom, hogyne látnátok! — felelte hangosan. — Én is láttam, ti is meglátjátok! Tulajdon szememmel láttam, egész fehér, hófehér fecske! Te is meglátod majd! Adja isten, hogy láthasd, lányom, s meggyógyulj ... Az anya becsukta a szemét, és sírva fakadt. A magas, széles vállú paraszt kö- hintett egyet, kézbe kapta a gyeplőt, s megindult a kocsi mellett, a lovát vezetve. — Erőt, egészséget! — kiáltott utánuk Mokanina. — Közel a falu! Kövessétek mindenütt a huzalokat, a huzalokat! Aztán sokáig álldogált az országúton, s a kocsi után bámult. Nézte a fekete fejkendős anyát, a kocsiderékban fekvő leányt, s a gör- nyedten lépkedő, magas parasztot, aki a lovát vezette. S nézte a felettük, a telefon- póznák között repkedő fecskéket, amirit újra meg újra visszatérnek, és rászállnak a huzalokra. ■«dl Mm fordítása Szikszai Károly: Plovdiv Gen cső Hriszzozor NYOMOK Bljön az óra, amidőn elesett leszel s hatalmas. Tiéd a csúcs, tiéd a part, a viz, az út, a zöld tavasz, a nyári lágy meleg. És mindezek még sincsenek! Fájdalmasan kong benned a hiányuk — hódítsd meg őket újra, menj utánuk! Élj benne örök változásaikban, élj erős hatalmukban! Létük ha újra támad, ne add át őket a fagyos halálnak! Éjszakád hajnallá váljék, hajnalcsillag te magad légy. Sugárral hintsed percek tengerét, források földjét... Hogy készen találjon a nap: folytatnod új, örök-egy utadat! (Bede Abbs (aiA) Bemutatjuk a kulturális központot 1952-ben kezdte meg működését hazánkban a Bolgár Kulturális Központ. Feladatai közé tartozik, hogy erősítse a két nép barátságát, terjessze a bolgár kul- -túrát, nézetét, írók, költők alkotásai t. Az igazgató, ár. Sztojan Radev, a történelemtudományok kandidátusa, már hatodik éve tartózkodik hazánkban — kitűnően, árnyaltan belszéli nyelvünket. Több munkáját lefordították magyarra is. — Nem könnyű nyelv az önöké, de nehézségében van a szépsége, gazdag, választékos kifejezésmódja, a variációs, kötetlen formák gazdag tárházát nyújtja fordítóinknak. A kulturális központ mindig előre tervez, éves munkaprogramokat, terveket dolgoz ki, figyelembe véve igényeket, szokásokat. A Házafias Népfront fővárosi, megyei vezetőségeivel együtt készítik el a rendezvénysorozatok forgatókönyveit. Bőséges kulturális, politikai, tudományos anyag áll bemutatásra várva a bolgár nép történelméről, múltjáról, jelenéről, művészetéről, költészetéről. — A bolgár centrumban sokoldalú munka folyik, melyeket jól felkészült, képzett munkatársaink végeznek — folytatta az igazgató. — Kulturális feladataink mellett komoly segítséget nyújtunk üzemeknek, vállalatoknak is, kölcsönös tapasztalatcserék, csereüdültetések, kiállítások, bemutatók közös megszervezésében. Kapcsolataink vannak klubokkal, üzemekkel, brigádokkal, termelés zö vetke ze tekel. Az intézet művelődési házakkal közösen számos rendezvényt, barátsági napot rendezett. Néhány példa. Egész hetes programokat szerveztek Zala és Csong- rád megyében. A barátsági és bemutatkozási hetekben, illetve napokon jeles bolgár népdalénekesek, zenészek, művészek találkoznak a magyar közönséggel. Az előadássorozatok átfogó képet nyújtanak a mai Bulgária életéről. Legtöbbször filmvetítéssel illusztrálják az elhangzottakat, ezeket vitakörök követik, melyeket tudományos munkatársak, előadók élménybeszámolójával tesznek színessé. — Nemrégiben magyar képzőművészek több hetet töltöttek el Bulgária legszebb helyein — s a látottakat megörökítették. Az elkészült műveket hazánkban és Magyarországon is bemutatták. A kiállítás anyaga, a képek, festmények, a szobrok mind a két nép körében sikert arattak. Az intézet egyik munkatársa — Király Zoltán — egyben műfordító is. Nagy László személyes ismerőse, jó barátja volt. ösztöndijjal végezte el az egyetemet Szófiában. A két nép közötti barátság, kapcsolat fejlesztéséért és fordítói munkája elismeréseként kapta meg tavaly a Ciril— Metód Érdemérmet. — A bolgár nyelv nagyon kifejező, talán ez az oka, hogy nagyon sok fiatal érdeklődik az intézet ingyenes nyelvoktatása iránt, amely minden év őszén induL Évente több százan jelentkeznek, százötven tanuló végzi el a szemesztereinket. A Bolgár Kulturális Köa- pont minden jelentős történelmi évfordulóról megemlékezik, színes bemutatókat, fényképes illusztrációkat előadásokat szervez. Tavaly ünnepelték az ötszáz éves török elnyomás alóli felszabadulás centenáriumát. Most már készülnek a bolgár állam fennállásának 1300. évfordulójára, amely 1981-ben lesz. Ezekkel a megemlékezésekkel, kiállításokkal is ismertebbé teszik, bemutatják Bulgária küzdelmes útját, jelenét, erősítve a két nép egymásról alkotott ismereteit, a közö6 barátságot. If. Sz. Of. Gancso Kraer: Családi perpatvar Még világos volt, amikor az elsős Icko hazaért az iskolából, és úgy odavágta a táskáját, mintha már az érettségin is túl lenne. Az anyja megcsókolta, leültette vacsorázni, aztán bement a hallba. Igen, a mama és a papa a televíziót nézik, míg neki, Ickónak, meg kell enni két túrósbatyut és egy üveg aludttejet. Utána még valami akácmézet is. A szokásos esti tortúra. És a hallban nem szaban enni... Amíg Ickó a konyhában töltötte a száműzetését, a mama és a papa a televíziót nézték. A képernyőn föltűnt egy miniruhás leányzó, ott várakozott egy szökőkút mellett, és kis idő múlva egy hosszúhajú fiú közelített felé. Már-már kezet fogtak, amikor elsötétült a képernyő, mintegy szándékosan a találkozás pillanatában. A papa fölugrott, megnyomta az egyik gombot, de a kép nem volt sehol. — Látod, most elrontottad! — vádaskodott az asz- szony. — Már mondtam neked. ne nyúlt ahhoz, amihez nem értesz. A legérdekesebb résznél rontottad el. — Te is csak egyvalamihez értesz.' — mérgelődött « papa. — Én veszek egy jó, hibátlan készüléket, te hozzányúlsz azzal a suta kezeddel, és elrontod. Másoknál a férfiak kezelik a televíziót, és az hiba nélkül működik hónapokon át. Hát most nézzed a filmet, ha nincs más dolgod. — A televízió működött is, de te nem értesz hozzá, és oda nyúltál, ahova nem kellett volna. Más férfiak értenek a készülékhez, de te ... Tudhatnád, hogy az a gomb nem a képbeállító, hanem a fényszabályozó, érted! Most nézd képzeletben a televíziódat. Legkevesebb két hét, amíg megcsinálják. De az a televízió, amit te »eszel, csak ennyi ideig működik. Más férfi, ha megvesz valamit, kipróbálja, kiválasztja, nem szórja ki a pénzt az ablakon. De a mi mosógépünk zörög, a porszívónk sem működik, magam verem ki a gangon a port, a ventillátor pedig ott áll az ablakban az árnyékban, mint valami füleit lógató szamár. , • — Egy olyan háziasszonynak, mint te, betonacélból kéne minden gépet csinálni, de tán még azt is elrontanád. Nem tudsz bánni velük, nincs hozzá eszed. Tudhatnád, hogy ez nem rokkf, hanem gép, ismeretet, technikai érzéket kíván. Névnapodra is egy aranyórát kaptál, de te azt is elhagytad. — Mivel nekem nem tetszett, és vettem egy másikát. Látod, mennyit szenvedek veled. Óh, istenem, meddig lehet ezt tűrni. A televízió javítása csak pénzkérdés. De te magad is lehetetlen alak vagy — sírta el magát a mama. Ebben a pillanatban, még majszolva, bejött Ickó, és mogorva képet vágott. — Már megint ez a perpatvar! Nem illik. — Fiacskám, elromlott a televízió. Az apád ... Ickó egy pillanatra elcsodálkozott, majd a csillár kapcsolójához lépett. megnyomta, és megszólalt: — Nincs villany. A szülők ünnepélyes ábrá- zattal egymásra néztek, majd könyörgő tekintettel fordultak a csillár felé. Migray Rmod fordítása SOMOGYI NÉPLAP FEHER i i FECSKE r
