Somogyi Néplap, 1981. október (37. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-22 / 248. szám

„A kedvező őszi időjárás a múlt héten nem akaelá lyoitel a mezőgazdasági munkákat. Az üzemek a be­takarítás mellett folyamato­san végezték a talajelőké­szítést, a vetést. A múlt év­hez viszonyítva 12-14 napos előnyünk van ...” - olvas­ható a legfrissebb megyei följegyzésben. Földben van a csaknem hetvenkétezer hektár búza kétharmada, ütemesen halad a cukorré­pa, a kukorica betakarítása. A földet művelők, kényé rünket termelők őszi nagy erőpróbájába igyekeztünk bepillantani összeállításunk ban. Találkoztunk örömmel és gonddal, megnyugvással és idegfeszültséggel. Mind­azzal, ami kísérője - és bi­zonyára jellemzője is - 1981 őszének. ŐSZ A MEZON W Éjszaka a gépen Három nagy teljesítményű gép szánt, készíti elő a ta­lajt a gabona alá éjjel-nap­pal a lábodi Zöldmező Ter­melőszövetkezetben. Hat traktoros váltja egymást reggel-este. Közéjük tarto­zik Soltra János is. — Mikor ' kezdték az éj­szakázást? . — A múlt héten. Be kell hozni a lemaradást, mert kedvezőtlenre fordulhat az idő. — Milyen az éjszalzai mű­szak? Feszültségben — Nehéz. Ráadásul ez a töld elég szabdalt. 'Még nap­pal sem könnyű szántani, tárcsázni, hát még éjszakai Rosszak a látási viszonyok, könnj ebben elfáradunk. Né­ha muszáj megállni. Rossz, elhanyagolt, hiányos szán­tás elviheti, tönkreteheti a jövő évi termést, ezért kell vigyázni mindenre. — Nem maradhatnak üre­sen, lárcsázatlanul hagyott csíkok, megfelelő mélységet kell elérni. — hogyan tartják karban az üzemelő gépet? — A 'rappalos nézi át ebédidőben, nincs-e valami baj. Persze, ha meghibáso­dik menet közben, itt kint meg tudjuk javítani. Ha nem, bevisszük a gépmű­helybe. Persze, éjszaka nincs ügyelet. így ott is a mi dol­gunk a javítás. Vigyázunk, hogy ne hagyjunk meghibá­sodott gépet egymásra, kü­lönösen ne éjszakára. Ha va­lami probléma adódik, szol az ember a váltótársának, mire ügyeljen, mi várható. — Mennyit végez el egy éjszaka? — Tárcsázásból 40—00 hek­tárral attól függ, milyen a talaj és az idő. Nappal is körülbelül ennyit. — Keveset látják otthon.. — Igen, de kell a pénz a családnak, no meg, ha nem csinálnánk, kevesebb lenne a jövő évi termés. Azt mi is nieséreznénk. Somogy ,jád, 1981. október 20. A mézsárga, szikrázó napfényben virgonc szél nyargal. Távolról játékszer­nek látszó gépcsoportok ró­ják a földet — ^zübiíuié á’z ember, csupa derű, csupa öröm ilyenkor minden. Tóth László elnök: — Szerencsénk van, hogy ilyen az ősz. Féltünk a cu­korrépától; hosszú idő után az idén termesztettük újra először száztíz hektáron —, de gond nélkül kiszedtük. Mától Hetesen segít a kom­bájnunk. Fogy a kukorica is; a felénél járunk. Nem okoz csalódást az idén sem, igaz, megkapott mindent. Az utóbbi jó néhány évben nemigen mentünk hét ton­na alá. Komplex brigádok vetnek, s az emberek hoz­záértése. szorgalma tisztelet­re méltó. Gondot és ideges­séget a gépek meghibásodá­sa, az alkatrészek hiánya okoz. Nincs nap. hogy vala­melyikkel ne legyen ba.i. Pe­dig az idén először minden területre biztosítottunk egy szerelőt. Pontosan szervez­tük meg a csatlakozó mun­kákat. A kiyitólló nehezen tudja elképzelni, micsoda zavart okoz, ha a láncolat egy hiba miatt megakad. (Reggel három kombájn vonult ki vágni a kukoricát. Még nem volt dél, amikor eggyel a közúton találkoz­tunk. Vezetője nyugtat, csak hegeszteni kell, meglesz egy félóra alatt, és folytathatja a munkát.) Sárközi Sándor főagronó- mus: — A tavalyinál másfélszer több búzát vetünk. Az el­múlt évek során kilencszáz- ötven volt a legtöbb, most majdnem ezeregyszáz hek­tár lesz. Nem vagyunk meg­késve, de október 30-ig vé­gezni kell a még visszalevő harmincöt-negyven száza­lékkal. Amit meg lehet ten­ni, mindent megteszünk. A szekszárdi rendszer tagjai vagyunk. fajtakísérleteket végzünk. Olyan fajtákat ve­tünk, amelyeknek termőké­pessége legalább hat tonna, és magas • a biológiai érté­ke. Üj, korszerű csávázó­szereket próbálunk ki. a^\e-. lyek egységesítik,, gyorsítják a kelést, fokozzák az ellen­állóképességet. Ügyelünk a harmonikus tápanyagellá­tásra. Gyönyörű az idő, jól mehetne minden, de sírni tudnék ennyi műszaki gond miatt. Harmadik hete nincs pihenés, egy kicsit fáradtak az emberek. Energiában, ide­gességben több áldozatot hoztunk, mint amennyit a termelés igényel. • A váradi részén, a 37. szá­mú táblában dolgozik a komplex brigád, kombinátor. vetögép, gyűrűs heiTger. — Mi újság, megy min­den? — ez az első kérdése a főagronómusnak Soltra Je­nő ágazatvezetőhöz, Szíj Fe­renc brigádvezetőhöz. Meg­könnyebbüléssel fogadja a választ: „Csendes nap van, bár ilyen lenne mindig”. Szabó István, a szerelő mégis kifakad. — Magyar gyártmány ez a Lajta vetőgép, és elképesz­tő, hogy milyen csapnivaló az alkatrészellátása. Az em­ber a legnagyobb odaadás­sal végezné a . munkát, itt van a jó idő, és egy kor­mos kapcsoló miatt megáll a gép! Olyan ez, mintha azt mondanák, bizonyítsam be, hogy tudok Írni, de nem ad­nak papírt, ceruzát. Hogy bi­zonyítson az ember?! (A hatvankét hektáros tábla szélén gyanúsan so­káig áll a kombinátor. Mi­kor odaérünk, a két fáradt arcú ember csak annyit mond: „most meg a sebvál- tóolgjat engedi...”) A somogyjádi szövetke­zetben a növénytermesztés a fő profil, innen származik az árbevétel több mint hat­van százaléka. Létkérdés, hogy jól és mindig jobban végezzék el a munkát. A szorgalom mellett tanúja voltam annak te. hogy mennyi feszült idegesség kí­séri ezeket a napokat asszonyok a szalag mellett Adnám a nevem . Szeptember második heté­ben kezdték meg a burgo­nya betakarítását a mikei termelőszövetkezetben, több mint száz hektáros terület­ről, két holland gyártmányú burgonyakombájnnal. Szép a. termés, 35—40 százalékkal magasabb az átlag, mint az elmúlt évben. — Mi lehet ennek az oka? — A tavalyi 45 százalék­kal szemben a terület 75 százalékán holland-fajtákkal dolgozunk, amelyek drágák ugyan, de termőképességük meglehetősen magas — mondja Frank Gyula, a szö­vetkezet elnöke. — Hány embernek ad munkát a burgonya a tsz­ben? — Mintegy 40—42-nek. Van húsz katona segítőtár­sunk, ók zsákolnak, részt vesznek a szállításban, a ra­kodásban. Tízen-tizenkettén gépeknél dolgoznak, es nyolc-tíz asszony válogatja ki a hibás, sérült gumókat. A csarnokban egyenlete­sen haiad a szalag, mellette gyorsan jár az asszonyok keze. — Osztályozzák is á bur­gonyát? — Nem, azt a gépsor ma­ga végzi — mondja Haász Jánosr.é. — Nem egyhangú ez a munku ? — Az, de már megszok­tuk — mondja Kigyósi Já­nosáé. — Valakinek ezt is meg kell csinálni. Ha vég­zünk vele — talán a jövő héten —, akkor dohányt si­mítunk. Ott nagyobb a ke­reset, igaz, túlóra is van bőven. — Ilyenkor ősszel akad munka otthon is... — Bőven! A zöldséget otthon is most kell felszed­ni. az állat enni kér, , s a szüretet is nemrég fejeztük be. — Melyik a legnehezebb évszak az asszonyoknak? — A nyár. Akkor van a dehányszedés, hőségben, tű­ző napon. Tizenkét-tizenhá- rom órát is dolgozunk olyan­kor. Az ősz már csendesebb, de a munka nem kevesebb most sem. Kereken ezer hektárnyi búzái vetnek az idén a csur­gói termelőszövetkezetben. Naponta (10—70 hektáron ke­rül a mag a földbe — a te­rület több mint felével, 550 hektárral végeztek már. Ko­vács István a második „rang­idős” a vetésben. — Mióta dolgozik ezen a gépen? — Az MTZ—30-ason két éve, de traktoron és itt a tsz-ben már 1963 óta. Az előző gépem gyengébb volt, kevesebbet bírt, mint a mostani. Csak én vetek ve­le. egy műszakban dolgo­zunk. — Ha meghibásodik, ki javítja meg? — Természetesen én. Min­den csip-csup dologgal nem megyünk a műhelybe, csak ha nagyobb baj van, és nem lehet megoldani itt kinn. — Mit vetett már az idén? — Szeptember első felé­ben kezdtem a repcét, az­után jött az őszi árpa és most a búza. Ebből 15—16 hektárnyit vetek el naponta. Kora reggeltől sötétedésig dolgozunk. — Mire kell ügyelni a ve­tés közben? — A csatlakozó sorokra, a fordulásra, hogy ne marad­jon ki egy darabka föld sem. Fontos a gép beállítása, nem mindegy, milyen mélységbe kerül a mag. Mindenre fi­gyelni kell, a tükröt is úgy állítottam be, hogy lássam a gépet, nem adódik-e valami probléma. A vetésnél fontos szerepe van a farosnak, aki ügyel arra, hogy a gép fo­lyamatosan vessen. Ha va­lami hibát észlel, rögtön je­lez. — Rátenné-e a nevét erre a táblára, ahol most állunk? — Pei’sze, miért ne? Az én munkámra még nem volt panasz. Egy része már ki is kelt annak, amit vetettem — végigjárom néha a táblákat, amelyeken dolgoztam. Elme­het,' megnézheti a repcét, azt is én vetettem. Az ebéd már megérkezett, a Hatul technikus kombáj- nos, Androsics Árpád mégis ú.i sorba fogott. — Miért nem megy enni? — Ilyen táblában vala­hogy nehéz abbahagyni. — Pedig úgy hallottam, igyekeznek egy kicsit visz- szafogni a komhájnosokat, mert nem győzik a szállítók. — Aligha lehet itt valakit visszafogni. Nézze, már nyomomban is van a pótko­csis IFA. Annak a vezetője is halogatja az ebédet, el szeretné vinni meg efct a 120 mázsát. Segesai László gépkocsive­zető megkezdte aznapi ötö­dik fordulóját. — Ma is legalább este hétig megyünk. Addig bevi­szek még legalább 60 tonnát. Máig több mint 1200 hek­tár termését takarították be a kéthelyiek. — Amíg 200 forint alatt tudjuk tartani a mazsánkén- ti önköltséget, addig ter­mesztenünk kell — mondta \ arga László elnókhelyette«. — Tavaly 2500 forint volt • kukoricánál a hektáronkénti Kéthelyen nincs kétely A népgazdaság számára a kukorica az egyik legjobb növény. A gazdaságok szá­mára ugyanakkor — nagy energiaigénye és más növé­nyekhez képest alacsony jö­vedelmezősége miatt — az egyik legkevésbé kecsegtető, öttonnás hektáronkénti ho­zam nem rossz eredmény, mégis, aki ennyit ér el. csaknem ráfizet. Több tsz szakemberei kiszámolták, hogy az ágazat akár meg­kétszerezheti nyereségét, ha felére csökkenti a vetéste­rületet, és csak a legjobb földeken termelik ezt a nö­vényt. Mindezek után kü­lönösnek látszik, hogy a hét­helyi tsz változatlanul nagy területen — az idén is több mint 1600 hektáron — ter­meszt kukoricát. Aligha te­szik ezt saját érdekeik elle­nere. Mi hát a titkuk? nyereségünk. (Mi­közben a megyei átlag alig haladta meg az 500 • forin­tot.)' Meglehet, más növénnyel ennél nagyobb jövedelem is el­érhető, de min­ket sok minden a kukoricához köt. Erre szakosod­tunk, ebben az ágazatban haj­tottunk végre nagy beruházá­sokat. Csupán sa­ját állatállomá­nyunk éves ku­koricaszükséglete 360 vagon- nyi. Ezt megtermesztenünk jóval olcsóbb, mint megvá­sárolnunk. Az ésszerű ve­tésforgó megtartása is a ku- koricatermesztés mellett szól. Mindezeken kívül van azon­ban két különleges okuriK is. Valamennyi kukoricás gé­pünk „nullára íródott”, azaz visszafizette már az árát. Nyolcéves masinák, mégis — s ez traktorosainkat és szerelő kombájnosainkat di­cséri — kifogástalanul mű­ködnek. Az idén gáztüzelés­re állítottuk át szárítóinkat, ez felére csökkenti az ener­giaköltségeket. Egyetlen le­hetőségünk van hát: még jobban termeszteni a kuko­ricát. — Vannak, akik szerint a kéthelyi földeken könnyű jó eredményt elérni . . . — Nekünk sem jó minden területünk. A somogyszent- páli rész például homok. Pe­dig ott is kukoricát termesz­tünk Az ésszerű szerves­anyag-vissza pót lásnak és meszezésnek köszönhetően jo volt a táblák átlaghozama.

Next

/
Thumbnails
Contents