Somogyi Néplap, 1981. október (37. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-22 / 248. szám

ENSZ Habitat Vision Filmnap a Mozimúzeumban Közúti ellenőrzés Somogybán Három trafíipaxos kocsi az otakoo A település életünk kerete. Nem mindegy, milyen köz­érzetet biztosít munkánkhoz, mindennapjainkhoz. Olyan rendezvényt hívott életre tegnap délelőtt a Kaposvári Mozimúze.umban az Építés­ügyi Tájékoztatási Központ kaposvári információs iro­dája, az Építőipari Tudomá­nyos Egyesület kaposvári csoportja és a Műemléki Al­bizottság, amely a téma gaz­dájának, az ENSZ Habitat Vision kelet-európai irodá­jának jelentőségét, működé­sét is bemutatta. Szigetvári György, a So­mogy terv igazgatója mon­dott megnyitó beszédet; eb­ben utalt arra, hogy Ka­posvár főutcája, a Május 1. utca ma állványerdővel ve­gyes képet mutat: folyik a városközpont felújítása, az a rehabilitáció, mely a régi épületeket a mai élet vérke­ringésébe kapcsolja. Olyan városképet kell kialakítani — es olyan életet könnyítő megoldásokat e felújítással —. hogy ötven-száz év táv­latában az utódok létfeltéte­leit tegyük emberibbé, gaz­dagabbá a környezettel. Ép­pen ezért olyan filmeket vá­lasztottak, melyek ebben a témakörben adnak ötleteket a szakembereknek. Dr. Medveczky Imrémé, az ENSZ Habitat Vision kelet- európai irodájának vezetője ismertette a szervezet évti­zedes tevékenységét, attól a pillanattól, amikor az ENSZ környezetvédelmi konferen­ciája elhatározta az emberi települések fejlesztési konfe­renciáját vancouveri hely­színnel. Majdhogynem ex­pressz sebességgel kell cse­lekedni. hiszen 2000-re hat- milliárdra növekszik az em­beriség létszáma, s a lakos­ság a város felé törekszik, ott a munkaalkalom. Emiatt viszont már most nyomorta­nyarendszerek gyűrűzik kö­rül a nagyvárosokat. . ötvenhat ország — köztük hazánk — készült fel audio­vizuális anyaggal erre a kanadai konferenciára. Ezt követően Nairobiban meg­alakult a központ, mely iro­dákat létesített minden kon­tinensen. Kelet-Európa azon­ban „fehér folt” maradt, míg Budapesten, az Építésügyi Tájékoztatási Központ kere­tében létre nem hozták azt a regionális irodát, mely hazánkon kívül a Szovjet­unió, Bulgária, Csehszlová­kia, az NDK. Lengyelország és Albánia építésügyi szer­vezeteit tájékoztatja, s latja el angolról oroszra fordított filmekkel, kiadványokkal. A lakásépítés, a városfejlesztés, a természeti katasztrófák, az energiatakarékosság, a viz­es földhasználat témaköré­ben rendelkeznek filmekkel. Az ismertetőt filmvetítés követte. Brugges — egy lak­ható város címmel az első dokurnentumfilm azt mutat­ta be, hogyan védték meg a belga város századokkal ez­előtt épült részeit, ezeket a „csipke-negyedeket”, s ho­gyan újították föl a törté­nelmi és építészet! értékek­kel bíró szép hazánkat. A szakember tanult, a laikus gyönyörködött! Az NSZK-ból érkezett a Vancouvert konferenciára a Régi és új városrészek fej­lődése című munka, melyet szintén levetítettek a Mozi­múzeumban. Három példán szemléltették — Köln, Han­nover, Kempten —, hogyan korszerűsítették a megőrzés­re érdemes kerületek régi épületeit, illetve, hogyan ala.- kították ki az új városrésze­ket, köztük az úgynevezett bolygóvárost. Ami különösen megragadott: milyen nagy súlyt fektetnek a gyerekek életének tervezésére, tágas zöld felületekkel, játszóte­rekkel, sportolási lehetősé­gekkel stb. A harmadik film Birming­ham, Liverpool ipari váro­sok gondjait tárta föl: a viktoriánus nyomortelepek mellett épült toronyházak — mondta ki a film — nem bizonyultak jó megoldásnak, mert nyomasztó közérzetet okoznak. A vendégek ezután filmtörténeti dokumentum- alkotást tekintettek . meg, majd megismerkedtek a Mo­zimúzeum állandó kiállítá­sával. L. L. Kiállítást rendez a szövetkezet Fafaragás, helytörténet — Balatonendréden kezd­tem faragni — mondta Róka Gyula siójuti tanító. — Valamikor az 50-es évek végén készítettem az első díszes dobozt, bár akkori­ban endrédi tanítóként, nép­művelőként inkább a csipke érdekelt. Jártam a házakat, megcsodáltam az akkor ép­pen halódó háziipar termé­keit, elbeszélgettem Gecsei Lidi nénivel, az országos hí­rű csipkeverő asszonnyaL Arra törekedtünk, hogy is­mét erőre kapjon ez az ér­tékes hagyomány, s ezért szakköröket szerveztünk. 'Az iskolában tanítottuk a csip­keverést. Közben én rákap­tam a faragásra, és el-eljá- rogattam Zamárdiba, Bog­nár Károly bácsihoz, a nép­művészet mesteréhez, és néztem, hogyan dolgozik. A legnagyobb élményt, ösztön­zést azonban Kapoli An­tal művészetének köszönhe­tem ... A siójuti öreg tanítólakás­ban beszélgettünk, a házi­gazda művészien faragott bútorai, dísztárgy ai között. Sarokpad, asztal, székek, a falon téka, s a szóba sar­kában bölcső. (Már két uno­kát kiszolgált). — Ez a garnitúra körülbe­lül három esztendő munká­ja — mondja —, nem való­színű, hogy még egyszer „ek­kora fába vágom” a fejszé­met. Legföljebb még egy könyvespolcot készítek, hogy egy helyen lássam a köte­teimet. A népi motívumokkal, a falusi élet jeleneteivel ékes­kedő faragványait sokszor láthattuk tárlatokon. E hét végétől ugyancsak gyönyör­ködhet majd a siófoki kö­zönség Róka Gyula legújabb munkáiban, ugyanis pénte­ken kiállítása nyílik a No­vember 7. Termelőszövetke­zet központjában. — Az én faragványaimon kívül Szabó László állatgon­dozó bőrmunkáit, valamint a szövetkezetben dolgozó asszonyok legszebb kézimun­káit is bemutatjuk — mond­ta. — A tárlatot a téesz ve­Az ember és zenéje Yehudi Menuhin &z egyik legnagyobb élő hegedűmű­vész. Néhány évvel ezelőtt különös vállalkozásba kez­dett a kanadai televízió se­gítségével. Nyolcrészes film­sorozatot készítettek az em­ber, az emberiség zenéjérőL Yehudi Menuhin ebben a munkában mint író és nar­rátor vállalt tevékeny sze­repet. A film társszerzője Curtis Davis, a kanadai te­levízió munkatársa, zene­szerző és zenetudós. Az em­ber zenéje nem zenetörténeti sorozat, az epizódok mégis időrendi sorrendben követik egymást. Nyolcszor egy órá- oa azonban nem lehet bele- sűriteni a zene fejlődésének állomásait. Jól tudták ezt a film készítői is, k ezért azt az utat választották, hogy Menuhin szemével láttassák a zenei világot, az ő ítéle­tei vezessenek bennünket zeneszerzőtől zeneszerzőig. Az alkotók a világ lég- különbözőbb tájaira látogat­tak el, hogy zened múltunk tárgyi emlékeit felkutassák. Láthatók majd a nemrégen felfedezett szibériai mam­in utcsontok, amin a rovátkák talán a rezonáló pontokat jelentik. Ha a tudósok iga­zolják ezt á feltételezést, akkor a világ legrégibb ze­nekarát ismerhetjük meg a filmen. Bepillanthatunk az afrikai hangszerkészítés tit­kaiba. Nyomon követhetjük a .primitív húros hangszer fejlődését addig a pontig, amikor Stradivári és Guar- neri megalkotják máig is utolérhetetlen hegedűiket. A kottaírás, majd a nyom­tatás forradalmi jelentőségű a zene történetében, A fil­men találkozhatunk az első „kottaírások” egyikével a delphoi romokon. Nyomon követhetjük az európai zene fejlődését az egyszólamú gregoriántól Schönberg szeriális zenéjéig. A sorozat a képernyőn való jelentkezésével egy idő­ben könyv alakban is megje­leni; a Zeneműkiadónál. zetóségének felkérésére ren­dezzük, s remélhetőleg köz­megelégedésre. A tsz — e példa is bizonyítja — gaz­dasági feladatai mellett nem feledkezik meg a közműve­lődéssel kapcsolatos tenni­valókról. Ha sikerül meg­szervezni a honismereti szakkört, helyiséget is ka­punk a gazdaságtól. Megler hetősen nagy gyűjtemé­nyünk van már. Évek óta foglalkozom a helytörténet­tel, s a juti gyerekek segít­ségével sok régi munkaesz­közt, tárgyi és írásbeli do­kumentumot sikerült meg­mentenem. Ha megfelelő he­lyiségünk lesz, bizonyára ta­nulságos kiállítást rendez­hetünk ebből az anyagból is. Sz. A. flrkagyij és Borisz Sztrugackij Nehéz istennek Hl lenni Odajött az őrségparancsnok, egy hadnagy, s úgy döntött, hogy most talán nem is ér­demes őrhelyre küldeni őket. Egyelőre feküdjenek. Rumata elveszített a had­naggyal szemben egy ara­nyat, és az új szabvány k jrdkölőkröl meg a kardéle- sítési módokról beszélgetett vele. A többi között megje­gyezte, hogy szándékában van benézni dón Szatariná- hoz, akinek van egy régi köszörülésű fegyvere, es nagyon elszomorodott, ami­kor arról értesült, hogy a tiszteletre méltó főúr vég­képp meghibbant: egy hó­nappal ezelőtt kiengedte fog­lyait, feloszlatta testőrségét, rendkívül gazdag kínzóesz- köz-gyűjteményét pedig el­lenszolgáltatás nélkül atadta a kincstárnak. A TO-s rendszámú, vilá­goskék Lada vezetője kissé csodálkozott, amikor a rend­őr a kocsi okmányait átvizs­gálva azt kérdezte: — Ez az ön forgalmi en­gedélye? — Természetesen. Talán valami nincs rendben? — Itt a gépkocsi típusá­hoz azt jegyezték be: Tra­bant Spéciül. Az autós meg­döbbent. Ez képtelenség, hi­szen mindenki láthatja, va­lódi 1200-ast vezet. Vala­mennyi adat egyezik, az al­vázszám, a motorszám, csak éppen a típus nem. Ez vi­szont a Merkur hibája. A rendőrségen majd bejegyzik a valódi adatot, és minden rendben lesz. Az autós tá­vozik. Répával megrakott IFA érkezik Toponár határába. A Volán kocsija, es az ott levő Volán-ellenőr jó pár kilogá- solni valót talált rajta. Pél­dául azt, hogy kopottak a gumik. Azonnal ki kell cse­rélni őket. Az olaj is folyik, szennyezi az utat. A kocsit meg kell javítani. A De­dasz kocsijával sincs min­den rendben. Aztán egy kis­motor jön, majd ' újabb íe- herautók. Megállnak az út szélén, felkapcsolják a lám­pát, a közlekedésbiztonsági szakemberek ellenőrzik a kocsik, no meg az autós ál­lapotát. Hétfőn es kedden ugyanis közle kedés rendészeti akció zajlott megyénkben. Az őszi országos ellenőrzés részéként került ette sor. A rendőrségen kívül a KPM. a Volán ellenőrei es termé­szetesen az önkéntes rend­őrök is ott voltak az utakon. Dolguk pedig akadt bőven. Az akciónak — szemlélő­ként — az újságíró is része­se volt. Az ordacsehi útelágazás­nál délután még nagy volt a forgalom. Egy MZ motor állt meg a rendőr intésére, vezetője vacogva nyújtotta át az iratokat. Az idő ugyan még kellemes, de a motoron már éles a levegő. Aztán egy IH-s fehér Lada érkezik. Az asszony — ő vezeti a kocsit —. amint meglátja a rend­őröket, elbizonytalanodik, alig tudja megállítani a mo­tort. A kocsi nem nyújt ép­pen szemet gyönyörködtető látványt. Tulajdonosa — a férj — magva rázkódik. Kü­lönösen a jobb első gumit ..mentegeti”. Pedig a dolog egyértelmű, a gumit ki kell cserélni. Teherautók érkez­nek, majd egy C-s rendszá­mú MB 1000-es Skoda, ki­tűnő műszaki állapotban. Balatonfenyvesen a radar- pisztoly dolgozik. Száguld az 8. Kis kerülőt tett, hogy be­térjen a Hazafias Iskolába. Az iskolát két évvel ezelőtt alapították dem Reha költsé­gén, hogy kisbirtokos- és kereskedői!'jakból katonai és köziigazgatási kádereket ké­pezzen. Modem kőház volt, vastag falakkal. lőrésszerű ablakokkal, a főbejárat két oldalán félkör alakú tor­nyokkal. Szükség esetén jó ideig ki lehetett tartani eb­ben az épületben. Rumata a keskeny lépcsőn felment az első emeletre, és a tantermek mellett az isko­la gondnokának dolgozószo­bája felé tartott. Az osztá­lyokból szavalókórusszerű kiáltások hallatszottak. „Ki a király? Dicső felség. Kik a miniszterek? Kétséget nem ismerő, hűséges férfiak .. „. .. És az Isten, a mi te­remtőnk, így szólott: .Meg­átkozom.’ És megátkozta ..”, „Midőn pedig a kínzás alatt levő elájul, a kínzást félbe kell szakítani.. Iskola, gondolta Rumata. A bölcsesség fészke. A kul­túra támasza __ K opogtatás nélkül belökte az alacsony ajtót, s belépeti a dolgozószobába, amely sö­tét és jéghideg volt, akár a pince. Az iratokkal és nádpálcákkal elborított ha­talmas asztal mögül egy hó- rihorgas, beesett szemű em­ber sietett elebe; a korooaór­Az álcázott Lada — Kerékpár lámpa nélkül Audi, a pisztoly 81 kilomé­teres sebességet mért. Zseb­be kell nyúlni. A forgalom kissé csökkent, hiszen már esteledik, egymás után gyul­ladnak ki a kocsik reflekto­rai. A radarpisztolynak most nincs már annyi dolga. Egy- egy személygépkocsi vezető­je kicsit erősebben lép a gázra, de ez sem túl gya­kori dolog. Továbbmegyünk. Világítás nélkül jön szembe néhány kocsi, szürkék, mint az aszfalt, alig lehet észre­venni őket. Aztán egyre több kerékpárossal találkozunk, természetesen világítása egyiknek sincs. — Már annyira sötét van? — kérdi egyikük. Én meg egész jól látok. Nem érti meg, miért kel­lene ilyenkor lampa. Hiszen a kocsinak van, ami utána jön. Újabb kerékpárosok ér­keznek, kettesével, hármasá­val — szintén világítás nél­kül. Mesztegnyőn az egyik útkereszteződéshez érünk. Egy fiú kerékpárra ugrik, aztán felénk sem nézve át­vág az úton. Csikorog a fék, a vezető jobbra kapja a kor­mányt, a kocsi az árokpar­ton megáll. Talán egy fél másodpercen múlt, hogy nem történt baleset. Kék- fehér rendőrautó fékez mel­lettünk. Messziről hallották a csikorgást. — Mi történt' — A fiatalember megunta az életét. — Dehogy — így a fiú —, láttam en a kocsit, tudtam, hogy le tudnak fékezni. Személyigazolvány nincs nála, magyarázkodni kezej. Nem érti, hogy újra szüle­tett. Az akció este tízig tar­tott. A két nap alatt össze­sen 5700 járművet állítottak meg az utakon. Három traf- fipaxos kocsi, s három ra­darpisztoly mérte a sebes­séget. Gyakran előkerült a szonda is — pontosan 527 ízben —. 40 esetben pedig azt bizonyította, hogy alko­holt fogyasztott a járműve­zető. És végül még két adat: 134 járművezető ellen indul szabálysértési eljárás. 644-el pedig a helyszínen bírságol­tak meg. n. T. Zichy-katalógus az Országos Széchényi Könyvtárban Valószínűleg az eddigi leg­teljesebb Zichy-katalógus került a közelmúltban űz Országos Széchényi Könyv­tár birtokába. Zichy Mihály festő, grafi­kus, az illusztrálás és a rajzművészet nagy mestere 20 éves korától haláláig — rövidebb-hosszabb megsza­kításokkal — Oroszország­ban dolgozott. Odaerkezésétől kezdve a XX. század elejéig vala­mennyi műalkotásának cí­mét folyamatosan vezette egy könyvben. Ha érdekes­nek, vagy említésre méltó­nak találta, feljegyezte a megrendelő nevét, s olykor a tiszteletdíjat is a cím alá. E könyvről Oroszországban másolatot készített Pintér Ákos miskolci származású, fiatalon elhunyt hírlapíró, akit Zichy nagyon megked­velt és támogatott. A Pin­tér készítette határidó-nap- lószerü könyvmásolat eg.v hazai antikváriustól került a könyvtár ritkaságai közé. A másolat azért is értékes, mert az eredeti könyv hol­léte ismeretlen. »égi minisztérium rang,jelző­sével díszített, szürke egyen­ruha feszült rajta. A Haza­fias Iskola gondnoka volt, a nagy tudományú Kin atya, a szerzetesnek beállt szadis­ta gyilkos, a „Tanulmány a feljelentésről” szerzője. A ciikornvás üdvözlésre Rumata hanyag biccentéssel válaszolt, leült egy karo6- szekbe. Kin atya állva ma­radt, a tiszteletteljes ügye­lem pózába görnyedt. — Nos, mi újság? — kér­dezte Rumata kegyesen. — Egyes írástudóikat elteszünk láb alól, másokat tanítunk? Kin atya elvigyorodott. — Az írástudó nem a ki­rály ellensége — mondta. — A király ellensége az áb­rándozó írástudó, a hitetlen írástudó! Mi pedig __ — Jól van — felelte Rn- mata. — Elhiszem. Mit íro­gatsz? Olvastam a tanul­mányodat. Hasznos könyv, de ostoba. Hogyan vetemed­hettél ilyesmire? — Nem az eszemmel Ipar­kodtam lenyűgözni — vála­szolta méltóságteljesen Kin atya. — Csak arra töreked­tem, hogy az állam haszná­ra legyek. Eszesekre nincs szükségünk. Hűségesekre van szükségünk. És mi... — Jól van, jól van — mondta Rumata. — Elhi­szem. Szóval, valami újat írsz, vagy nem? — A miniszter elé terjesz­tem az új államról szóló ér­tekezésemet, melynek min­tájául a Szent Rend Tarto­mányát tekintem. — Hát ez meg mi? — csodálkozott Rumata. — Mindnyájunkat szerzetbe akarsz kényszeríteni?... Kin atya összeszorította a kezét, és előrehajolt. — Engedje megmagyaráz­nom. nemes dón — mondta hevesen. — A lényeg egé­szen más! A lényeg az új állam felépítésének alapel­vei. Három ilyen alapelv van: vak hit a törvények csalhatatlanságában, feltét­len engedelmeskedés a tör­vényeknek, továbbá minden­ki szemmel tart mindenkit! — Mégis ostoba vagy — felelte Rumata. — No, jól van. elhiszem. Mit is akar­tam?... Megvan! Holnap felveszel két új oktatót. A nevük: Tarra atya, igen tisz­teletre méltó öregember . . . kozmográfiával foglalkozik, és Nanyin testvér, szintén hűséges ember, a történe­lemben jártas. Ezek az én embereim, tisztelettudóan fo­gadd őket. Itt a zálog. — Zacskót dobott az asztalra — A te részed: öt arany .. Mindent megértettél? — Igen, nemes dón — fe­lelte Kin atya. (Folytatjuk) SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents