Somogyi Néplap, 1981. október (37. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-20 / 246. szám

Pécsen is nyert a Táncsics SE

JAVASLAT

Eötvös József hivatástudatra ösztönöz

Kosárlabda NB I

A szombati hazai győzelem után vasárnap Pécsre látogatott a Táncsics SE NB I-es kosárlabdacsapata. A somogyiak folytatták megkezdett jó szereplésüket, és idegen pályán is nyerni tudtak a szintén újonc egyetemisták ellen •

K. TÁNCSICS SE—ti. PEAC 99:79 (46:36)

Táncsics SE: Szabó L.. Stickel (10), Szabolcs (44), -4cs (9), Szalai (26). Csere: Strebó (8), Szabó P. (2). Edző: Klenovics Endre.

A találkozó első tíz percéig szoros volt az eredmény, s fej-fej- mellett haladt a két . együttes a kosár- szerzésben. Ezután ráhajtott a Táncsics, és hamarosan 26:18-as előnyre tett szert. A második játékrészben 5 perc után újra fokozatosan növelte előnyét a kaposvári gárda. Már 90:63-i'a is vezetett, amikor (azért, hogy sikerüljön 100 pontot elérni), igyekezett erőltetni a támadásokat, de közben a védekezésről megfeledkezett. Így a 100 pont nem sikerült, sőt a PEAC dolgozott le egy keveset a hátrányából. Különösen Szabolcs, Szalai, Strebó és Stickel játszott jól.

Klenovics Endre: — Sikerült a szombati formát átmentenünk vasárnapra is, sőt idegenben ritka jó napot fogott ki a csapat. Nagyon értékesnek tartom ezt a második győzelmünket.

A bajnokság állása:

1. Bp. Honvéd

a

fi

—

«73—431

12

2. Videoton

ti

fi

—

547—458

12

3. Bp. V. Izzó

fi

fi

—

535—455

12

4. ZTE

fi

3

3

473—487

9

5. Sopron

fi

3

3

458 —480

9

6. Körmend

fi

3

3

461—473

9

7. H. Táncsics

fi

2

4

468—561

8

8. Oroszlány

fi

1

5

4 43—500

7

.9. U. PEAC

fi

—

fi

448—564

6

10. Volán SC

fi

—

fi

418—535

fi

Megyei labdarúgó

(Folytatás a 4. oldalról)

Góllövő: Várnai, (2)» Jók: Várnai, Harangozó, Pável, illatve Varga, Horváth, Tanai Gy.

Vasas ifi—Kéthely ifi 4:1

Csupor Gyula

Karád—Agrária SE 3:0 (2:6)

Patalom, 200 néző. Vezette: Fodor D.

Karád: Keresztes — Baranyai,

Sóstai, Komáromi I., Komáromi II., Buzsáki, Horváth, Balogh, Károlyi, Németh, Lesz. Edző: Tscheppen György. Agrária SE( Varga — László (Nagy), Verner, Tanító, Mészáros, Urbán, Tóth,

Szabolcs Eerene

bajnokság

Baksa, Pödör (Dómján), Farkas, Kulcsár. Edző: Szabó László.

Góllövők: Németh (2), Balogh. Jók: Németh, Balogh, Sóstai, illetve Verner, Mészáros. Urbán.

Agrária ifi—Karád ifi 4:1

Vajda István

K. Ga/dász—Kaposgép VL

2:1 (1:1)

Kaposvár, 100 néző. Vezette: Au man.

Gazdász: Baksics — Turóczi, Küher. Jezeri L., Mile, Jezeri /.., Benczik (Fábián), Bácsié* (Pintér), Greguricz, Burca, Fehér. Edző: Zsirai Kálmán. Kaposgép VL: Czeibert — Bona, Márton, Varga, Nagy. Hamis*, Pintér, Bagladi, Weber (Baráturi), Balogh, Györkő. Edző: Dusehák István.

Dr. Kanyar József kandidátust. a Somogy megyei Levéltár igazgatóját, a Magyar Történelmi Társulat elnökét az oktatási intézmények névadásának jelentőségéről kérdeztük.

— Hazánk tizenhárom egyeteme közül mindössze négyet neveztek el a tudomány, a művészet, a politika egy-egy neves személyiségéről, a többinél csupán a város neve szolgál megkülönböztető jelzőként. A főiskoláknál még rosszabb az arány. Miért fontos, hogy felsőoktatási intézményeinket szellemi életünk kiválóságairól nevezzük el?

— Egy orvostanhallgatót feltétlenül elmélyültebb tanulásra. lelkiismeretesebb munkára kötelez, ha alma materét Semmelweisról nevezték el, egy zenésznövendéknek akár tudatosan, akár ösztöneiben követendő példának kell tekintenie Liszt Ferencet, ha naponta az ő szobra mellett halad el a Zeneakadémián. Ugyanez vonatkozik a pedagógusképző intézményekre is. Ezért javasoltam zárt körben, s ezért javaslom most, a nyil- vánossák előtt is, hogy nevezzük el a Kaposvári Tanítóképző Főiskolát Eötvös Józsefről, a magyar oktatásügy nagy megújítójáról.

— Róla, úgy tudom, egykét gimnázium és egy, a közvélemény szamara alig ismert pedagogusalapitvá- nyon kívül szinte semmit sem neveztek el hazánkban. Vajon miért?

— Feledékenységböl, hálátlanságból. Holott a kötelező népoktatás és a tanítóképzés szellemi atyja, az 1868. évi oktatási törvény kezdeményezője megérdemelne ennyi tiszteletet.

— De Eötvös József nem Somogybán született, és nem is itt élt. Vajon nem sérte- né-e egy ilyen névadás a lokálpatrióták önérzetét?

— Liszt és Semmelweis sem Pest-Budán látta meg a napvilágot, József Attila sem Szegeden, Kossuth sem Debrecenben; életüknek csak egy rövid szakaszát töltötték ezekben a városokban. Mégis kitörölhetetlen nyomokat hagytak maguk után. Ezért neveztek el róluk egyetemeket. Eötvös sem tett kevesebbet Somogvért, mint' az említett személyiségek az említett városokért. Ű küldte 1869-ben Csurgóra a kor egyik legkitűnőbb tankönyv- szerzőjét, tudósát és oktatásszervező egyéniségét, Bárány Ignácot a tanítóképző megalapításának céljával. Ö adatta meg a „képezdének” a gimnáziumtól megvont, úgynevezett nyilvánossági jogot. Köze rolt az alsóbabócsai népnevelői egylet létrehozásához is. Sőt, van egy korábbi följegyzés is Eötvösnek Somogy iránti, szinte elfogult szeretetéről. 1862-ben, a niklai Berzse- nyi-obeliszk avatásakor

olyan lelkesedéssel nyilatkozott a csurgói dalkör produkciójáról, amilyet sem azelőtt, sem azután egyetlen énekkar sem érdemelt ki tőle. Nemcsak egyszerű ke- gyeietnyiivánítás, hanem a történelmi tényeken alapuló gesztus is volna, ha a halhatatlan miniszterről, a nagy népnevelőről és íróról neveznénk el a csurgói intézet jogutódjának számító kaposvári tanítóképzőt Megjegyzem még, hogy Bárány Ignác is megérdemelne legalább egy emléktáblát, valamint a pedagógusok, a kutatók nagyobb figyelmét.

— Vagyis, ha jól értem, a névadást a szemléletváltozás első lépcsőfokának tekinti.

— Igen. Olyan gesztusnak, amelynek nyomán elmélyülhet a pedagógusjelölteknek a haza és a hagyományok iránti szeretete, a hivatás- tudata' Mert ne feledjük: már Eötvös József szerint is a pedagógus személyisége volt mindenfajta oktatási tevékenység, mindenfajta reform alfája és ómegája.

L. A.

Röplabda NB I

Újabb vereség

A K. V. Izzó női röplabdacsapata visszavágó mérkőzést vívott a fővárosban a Külker SC-vel. Bár ezen a mérkőzésen is vereséget szenvedett az újonc somogyi együttes, ezúttal javuló teljesítményével hívta föl magára a figyelmet. Sikerült is egy játszmát megnyernie, és a végén megnehezítette a hazaiak győzelmét.

A bajnoki táblázaton a kaposvári csapat az utolsó helyen tanyázik, az ugyancsak nyeretlen TFSE társaságában. A többi csapatnak már legalább két győzelme van.

KÜLKER SC—KAPOSVÁRI VASAS IZZÓ 3:1 (4, -5, 11, 11)

Izzó: Csonka, Németh,

Csorba, Lengyel, Varga,

Csorba Éva

Oláh. Csere: Pintér, Hollósi, Tóth, Bódis. Edző: Vermes Károlyné.

Az első játszmában még kissé bágyadtan és bátortalanul játszott az Izzó. Ekkor úgy tűnt, hogy a kül- keresek lehengerelik ellenfelüket. Utána azonban fokozatosan belelendült a kaposvári csapat és hatalmas lelkesedéssel magabiztosan nyerte a játszmát. Ez önbizalmat adott mindenkinek, es a harmadik játszmában nem engedték sokáig előnyhöz jutni az ellenfelet. Egy téves játékvezetői döntés azonban megzavarta a fiatalokat. és ez elég volt a rutinosabb hazaiaknak. A negyedik játszmában is jól küzdött az Izzó, és ekkor megint — 11:10-nel — egy vitatható játékvezetői döntés kibillentette a ritmusából. összességében elmondhatjuk, hogy1 a kaposváriak közül csaknem mindenki többet nyújtott korábbi teljesítményénél. Sajnos, a döntő pillanatokban -nagyon érződött a tapasztalat hiánya.

Vermes Károlyné: — Tovább javult a csapatjáték.

Ha a lányok még jobban

megszokják az NB I forró légkörét, akkor a mostanihoz hasonló teljesítménnyel már akár mérkőzést is nyerhetnek. A kaposvári csapatból Lengyel és Oláh mellett Csorba jó mezőnymunkája érdemel külön elismerést.

A juniorok mérkőzésével kapcsolatban egy adósságunkat' szeretnénk törleszteni. Lapunkban szombaton tévesen jelent meg az eredményük. A kaposvári mérkőzésen a Külker SC ellen az Izzó fiataljai nyertek 3:0-ra, nem pedig megfordítva. Nos, a kaposvári junior csapat mo6t Budapesten is ismételt:

K. V. IZZÓ—KÜLKER SC 3:0

A B csoport állása:

1. Bp. V. Izzó

4

4

_

1

2— 0

8

2. Bp. Spartacus

4

4

—

12— 1

8

3. RVSC

4

2

2

10— 8

6

4. Közg. Egyet.

4

2

2

7— 6

fi

5. Külker

4

2

2

6— 7

fi

fi. DMVSC

4

2

2

6—1Ö

6

7. TFSE

4

—

4

2—12

4

8. Kap. V. ízzé

4

—

4

1—12

4

Góllövők: Greguricz, Jeae- ri Z. 11-esből, illetve Nagy.

K. Gazdász ifi—Kaposgép VL ifi 5:1

Pécn Kaim**

A forduló válogatottja: Major (Csurgó) — Harangozó (VBKM Vasas), Varga I. (Balatonkeresztúr), Czimba- lek (Nagyatád), Ma tán (Kadarkút), Balázs (Tab), Németh (Karád), Izsák (Marcali), Szigeti Cs. (Kadarkút),. Mohácsi (Nagyatád), Várnai (VBKM Vasas).

A bajnokság allasa:

1.

Nagyatád

1«

1«

—

—

30— 8

20

2.

Tab

1«

7

1

2

25—12

15

3.

VBKM

10

7

1

2

21—15

15

4.

Marcali

10

6

—

4

31—1«

12

5.

Boglárlelle

10

4

3

3

28—1«

11

6.

K. Gazdász

10

5

1

4

22—lt

11

7.

Csurgó

10

5

1

4

10—1«

11

8.

Kadarkút

10

4

3

3

20— 21

11

5.

Keresztúr

1«

3

3

4

23—22

5

10. Kaposgép

10

3

3

4

18—22

9

11.

Fonyód

10

3

2

5

10—15

S

12.

Szőnyi SE

10

3

2

5

13—24

8

13.

Karád

10

3

1

6

12—20

7

14. Agrária SE

10

2

1

7

10—28

5

15.

K. Közi. SE

10

1

2

7

7—18

4

16.

Kéthely

10

1

2

7

12—27

4

Hoti-kabaró

Mák dumákkal

öklömnyi betűk hirdették vasárnap délután a Latinca Sándor Művelődési Központban, Hofi Gézának és csapatának negyedik fellépése előtt, hogy „a mai előadáson fényképezni és magnó- felvételt készítem nem szabad”. Lám. a vendégművészek nem tűrik el,^ hogy rajtuk kívül valaki más is villogjon ! — háborogtak azok, akik emlékezetes élményre számítottak: A felszisszenést azonban fellélegzés követte az előadás után. Megmaradt a tekercs, a szalag! Üresen, hál' istennek!

Mert az utókor aligha tekintette volna pótolhatatlan értékű dokumentumnak az Operaház három magánénekesének, Tarnay Gyulának, Külkey Lászlónak és Ütő Endrének egyébként

tisztességes operett- és ma- gyamota-produkcióit. Dékáni/ Sarolta és Payer András táncdalinterpretációit ugyancsak elég volt egyszer meghallgatni, s az a felvétel, amelyet Havasi Viktor slágerszerző zongora melletti édelgéséről készíthettek volna tilalomfák hiányában a régimódi, szirupos dalocskák hívei, legfeljebb hitelrontásra lehetett volna alkalmas. A Bodor testvérek zenés párbeszédéből egy-két szellemes politikai poén maradt meg emlékezetünkben.

A túladagolt és túlcukrozott köretben Hofi Géza húszperees szereplése volt a „fő fogás”, melyet — ki tudta miért — az „étkezés” ideiének első harmadában kellett elfogyasztanunk, töb- bé-kevésbé jó étvággyal.

Arkagyij és Borisz Sztrugackij

Nehéz istennek 11 lenni

A fiú eltűnt az ajtó mögött; hamarosan visszajött, s egy vízzel teli fadézsát húzott a padlón. Azután még egyszer kiszaladt, és egy üres dézsát meg egy kis meritőedónyt cipelt be.

Rumata leugrott a padlóra, lerántotta művészi kézi hímzéssel díszített, ócska hálóir.gét, és kirántotta hüvelyéből az ágy feje mellett lógó. kardokat. A fiú óvatosságból a karosszék mögé állt. Rumata' vagy tíz percig gyakorolta a támadást és a hárítást, majd a kardokat a falhoz vagta, lehajolt az üres dézsa -fölé, es kiadta a parancsot: „Öntsd!” Szappan nélkül rossz volt mosakodni, Rumata azonban mar megszokta.

Rumata, miközben * tó- rüikozovel dörzsölte magát, oktatoan mondta;

— fin udvari ember vagyok, nem holmi tetves báró. Az udvaroncnak tisztának és illatosnak kell lennie.

— Más gondja sincs őfelségének, mint hogy magát szagolgassa — ellenkezett a fiú. — Mindenki tudja, hogy őfelsége éjjel-nappal imádkozik érettünk, bűnösökért. Don Reba pedig sohasem mosakszik.

— Rendben van, ne morogj — mondta Rumata, miközben magára húzta a nylontrikót.

A fiú rosszallóan nézte a trikót. Rumata azonban természetes emberi finnyássága miatt nem volt hajlandó lemondani róla. Amikor felhúzta alsónadrágját, a fiú elfordította a fejét.

Jó volna divatba hozni az alsófehérneműt, gondolta Rumata. Ezt természetesen csakis a nők révén lehetne elérni, Rumata azonban nagyon válogatós volt, s - ez megengedhetetlen egy felderítő esetében. Egy csélcsap lovagnak, aki ismerte a fővárosi modort, és szerelmi párbaja mialt száműzték vidékre, legalább húsz kedvest kellett volna tartania. Ügynökeinek fele a fontos teendők helyett azzal foglalkozott, hogy ocsmány híreket terjesztett róla, s ezek irigységet. elragadtatást keltettek az arkanari testőrit jóság köreben. A kiábrándult Hölgyek tucatjai, akiknek Rumata késő éjszakáig verseket szavalt, versenyt meséltek egymásnak az anyaországi lovag fővárosi stílusáról. Rumata csak ezeknek az ostoba és romlott ném- bereknek a hiúsága révén tudta fenntartani hírnevét, de az alsónemű problémája megoldatlan maradt.

Rumata felhúzta zöld nadrágját és agyonmosott gal- lérú, fehér batisztingét.

— Várakozik valaki? — kérdezte.

— A borbély — válaszolta a fiú. — Meg két dón ü! a szalonban: dón Tameo és dón Szera. Reggelire várják önt.

— A nemes dón oknak mondd meg, hogy nemsokára ott leszek. De ne gorom- báskodjál, udvariasan beszélj ...

7.

A reggeli nem volt túl bőséges, hagyott helyet a közeli ebédnek. Erősen fűszerezett marhasültet és ecetes kutyafület ettek. Iruka- ni habzóbort, esztori sűrű barna bort, szoani fehéret ittak. Don Tameo, miközben két tőrrel ügyesen felszeletelte az ürücombot, a legalsó neprétegek arcátlansága miatt panaszkodott. „írásbeli jelentest szándékozom benyújtani őfelségéhez — magyarázta. — A nemesség azt követeli, tiltsak meg a parasztoknak es a kézműves

csőcseléknek, hogy nyilvános helyeken és az utcán mutatkozzanak. Amikor a paraszt megjelenése az utcán elkerülhetetlen, például, ha kenyeret, húst és bort szállít a nemes házakhoz, kapjon külön engedélyt a koronavé- delmi minisztériumtól.” — „Remek fej! — mondta elragadtatottan dón Szera. — Tegnap pedig az udvarnál..” — És elmeselte a legfrissebb újságot. Do í Reba szerelme, Ckana udvarhölgy, akaratlanul rálépett a király fájós lábára, öxelíége megparancsolta, hogy példásan, büntessék meg a hölgyet.

Protoplazma, gondolta Rumata. Zabáló és szaporodó protoplazma.

— Don Reba rendkívül

okos ember ...

— Az ám! — szóit dón

Szera. — De mennyire! Csuda világos fej!...

— Kiváló államférfi — állapította meg doo Tameo jelentőségteljesen.

— Most még visszaemlékezni is furcsa — folytatta dón Rumata —, hogy mit beszéltek róla alig egy évvel ezelőtt. Emlékszik, dón Tameo, milyen szellemesen kigúnyolta a görbe lábát?

Don Tameo félrenyelt, s egy hajtásra kiürítette iru- kani habzóborral teli poharát.

— Nem jut eszembe —

dünnyögte. — Meg aztán hogyan is gúnyolnék en ..,

(Folyfoctjuk)

Kellemes volt látni és hallani. hogy ez a nagyszerű művész, aki nem túlságosan légen még Isten ostoraként járt-kelt az országban, s aki kinyilatkoztatásaival gyakran kavart jogos felháborodást, most végre ismét ugyanazt csinálja, amit igazán tud: finom iróniával fricskázza társadalmi és gazdasági életünk rendellenességeit, bírál — igaz, már csak kis kockázattal — hajdani balfogásokat, mint a Rákasi-korszak gazdaságtervezési voluntarízmusát, egyszóval: azt mondja ki. amit valamennyien gondolunk. Nem ágál, nem szór villámokat, nem átkoz ki és nem emel piedesztálra, „csak” cseveg, az egyszerű, romlatlan. de józan paraszti észszel megáldott átlagpolgár stílusában. Így: Nyugaton mákkal kábítottak, nálunk meg — dumákkal. Meg ku- koricaprószával...

Kár, hogy a „fő fogásból” néhány falat kis híján a torkunkon akadt. Hofi, aki nemegyszer — közvetetten, de félreérthetetlenül —nyilatkozta már, hogy a hétköznapi élet, ha úgy tetszik, a konyhapolitika a mindennapi kenyere, a nagypolitikához azonban nem ért, vasárnap egy súlyos válsággal küszködő testvérország helyzetének „analizálására” is vállalkozott, ami nem lett volna baj, ha poénjai nem pletykákon, „füleseken” alapulnak, hanem tényeken, s ha módszeréül a pengeéles iróniát választotta volna, nem pedig a durva és igazságtalan szarkazmust. Szerencsére fegyvere ezúttal csütörtököt mondott: a nézőtérről csak csekélyke tetszésnyilvánítás honorálta középszerű elmélkedéseit. A közönség azonban nem mindenütt egyforma. Ezért hát a biztos tájékozottság és a taktikai érzék megszerzése kutya kötelessége mindenkinek, akinek feladata a közvélemény tájékoztatása, legyen az politikai publicista vagy politikai humorista. E két tényező nélkül a tájékoztatás és a jelenségek értelmezése a visszataszító hangulatkeltés színvonalára süllyed.

L. A.

SOMOGYI

NÉPLAP