Somogyi Néplap, 1981. október (37. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-18 / 245. szám
SVywrt* általában kéthónapoíiként tartanak összejövePrőbafegyelem, közös munka Rosina és Desdemona Ki ez a mediterrán szépségű kislány, honnan ez a behizelgően puha e6 hajlékony szoprán, ez az érzelmes és szenvedélyes Desdemona, aki az ismeretlenségből hirtelen felbukkanván máris egyenrangú partnerként állt a kamerák és a mikrofonok elé két olyan művész oldalán, mint Si- mándy József és Melis György? — kérdezgették egymástól az operabarátok néhány esztendeje, az Otelló tévéváltozatának bemutatása után. S a név — Pitti Katalin — megragadt bennünk, mint a romantikus nőiség kiíejeritti Katalin telt a megye ifjúsági klubjainak vezetői. Ezeken a találkozókon az éppen aktuális problémák mellett mindig napirendre kerül egy- egv városi—járási klubta- nacs munkája. A legutóbbi illésén a kaposvári járásban levő társközségek ifjúsági klubjainak munkáját elemezték. Figyelemreméltó adat: megyénk falusi lakóinak 48 százaléka — vagyis több mint 110 ezer ember — lakik társközségekben. Az itt élő emberek gondjai nem kizárólag a fiatalok — nevezetesen a klubmoagalom — problémáira szorítkoznak. Az elvándorlás, a tárgyi feltételek hiánya az egész közművelődési munkában nehézségeket okoz. Ez a munka azonban nem mérhető számokkal. Vannak olyan időszakok, amikor egy-egy generáció fellendíti a kisközségek kulturális életét: számtalan rendezvényt, összejövetelt szerveznek; máskor hosszabb időn keresztül nem történik semmi. Az akadályok két oldalról jelentkeznek. Mert hiába van meg a jó szándék * fiatalokban, ha az illetékes Nemcsak Konáes Andrást fűzik rokonszenv-szalak a francia kultúrához, néphez — úgy gondolom —, hanem vaJ&memmyien gallománok vagyunk egy kicsit, talán, mert nálunk is felsistergett a történelem valahányszor, ha ott meggyulladt valami, mondjuk egy trón... Arra meg különösen büszkék lehetünk, hogy a második világháború idején „hazánkba szakadt” francia menekültekkel nem úgy bántunk, ahogy ők — lásd Kuncz Aladár Fekete kolostorát! — az első háború idején a náluk rekedt magyarokkal. Kovács András új filmjének témája ez: egy német fogságból menekült francia férfi és egy magyar nő ösz- szetalálkozik valahol Boglárom vagy a tó északi partján. (Innen is, onnan is lopott részleteket helyszínül az operatőr.) A férfi feleséget hagyott otthon, a nőt éppen most hagyta el katonatiszti karrierjét féltő férje. Mert a nő azok közül való, akiknek majd Magyarország német megszállása után sárga csillagot kell viselniük, örök szégyenére több európai nemzetnek. Kovács András tehát háborús love storyt írt. Ezúttal is úgy dolgozott, mint korábban több filmjénél: dokumentumokból építkezett. Leforgatott egy Nemzetközi diaporáma fesztivál lesz Pécsen Pécsen szombaton megkezdődött a II. nemzetközi diaporáma fesztivál műveinek előzsürizése. A diaporáma — mint ismeretes — az egymásra vetített, egymásba áttűnő diaképek zárt kompozíciójú sorát és a vele szoros egységet alkotó zenei kíséretet jelenti. Segítségével a szerző olyan valóságos dolgokat ábrázolhat, amelyeket egyébként az ember egyszerre, egyidőben soha nem láthat. Az idei fesztiválra november 13-a és 15-e között kerül sor a mecsekaljai városban. A rendezők felhívására negyvennégy szerző küldte el diaporáma sorozatait Ausztráliából, Belgiumból, Csehszlovákiából, Franciaországból, Magyarországról, a Német Szövetségi Köztársaságból és Romániából. szervek nem mutatnak hajlandóságot, a fiatalok gondjainak megoldására, a másik oldalról viszont számtalanszor elhangzik, hogy segítenének — akár az anyagiakban is —, csak éppen az ifjúságban nincs meg a készség a közös programok iránt. Számtalan fórumon elhangzott már; a társközségek fiataljai még nehezebb helyzetben vannak. Kevesebb lehetőségük nyílik arra, hogy az amúgy is szűkös lehetőségeket kihasználják a községükben, szívesebben járnak hasonló korú és érdeklődésű társaik közé a munkahelyükön, amely többnyire valamelyik városban vagy nagyközségben van. A megyei klubta- nács éppen ezeken a tapasztalatokon okulva kívánja segíteni az úgynevezett hátrányos helyzetű ifjúsági klubokat. Nem valamiféle kampányról van szó, ennek nem is lenne sok értelme. Országos és megyei támogatásból évente megközelítőleg félmillió forintot tudnék adni a különböző kluboknak megyénkben. Ennek a pénznek az a célja, hogy elsősorban ne anyagi fedekitűnó riportfilmet. ezt kétszer is láttuk a televízióban. Egykori francia szökevények mesélték el ma gy a írországi élményeiket botladozó nyelvvel, nem hamvadó hálával. Volt köztük egy műbútorasztalos, aki sokunkat megszégyenítő részletességgel ismerte történelmünket ... Talán éppen őt játszatja el André Dussolier-ével Korács. A történelem beleszól a »orsókba, az ember szélfelkapta, tehetetlen falevél... A hátteret rajzolja könnyű kézzel, mégis hitelesen Kovács. Azt a társadalmi, politikai — tehát történelmi — hátteret, mely élő organizmus volt korábbi filmjeiben, például az Októberi vasárnap ban. Mert Kovács András szinte megszállottan faggatja múltunkat, s ha csak a második világháborúról szóló alkotásaira gondolunk, akkor is olyan filmNem szabad újságot olvasni. Semmiképp sem szabad, ha az ember nyugodt, hosszú és magabiztos életet akar. Ha kiegyensúlyozott házaséletet is, akkor meg éppen hogy el kell kerülni még az újságospavilonok környékét is. Kinyitom megszokott lapomat, olvasgatni kezdem a békés és megszokott híreket, tűzszünet, nem tűzszünet, túszok, Uganda, Burundi, olyan fogalmakat, neveket tanulok meg közben, amelyekről soha nem is hittem volna, hogy léteznek, mígnem erre a névre akadok: Josehp Peremans. Ahá, ez is valami fojtogató rém vagy puccsista tábornok, vélem megnyugodva, amikor a Brüsszelből keltezett hírt tovább olvasván száradni kezd a torkom, remegni, még ülve is a térdem; kikerekedik a szemem és nyögni is alig bírom a rettenetes sóhajt; Uram- istenhogymiktörténnekezen- avilágon! Mert miről is szól a rettenetes hír? Nem másról, mint arról, hogy ez a bizonyos brüsszeli illetőségű Joseph Peremans meztelenül ébredt föl. A! — tévednek az olvasók. Semmi pikantéria, semmi átorgiázott éjszaka, semmi szex. Joseph Peremans ugyanis egymaga feküdt le, bár nem volt egyedül, és egymaga is ébredt föl, de már egyedül. Az történt ugyanis, hogy a jómódú ** *etét teremtse meg ■ jé munkához. Viszonylag új kezdeményezés, hogy nem aprózzák el ezt az összeget, hanem járásonként négy-öt — arra érdemes — ifjúsági klub között osztják el. így hatékonyabban tudnak az anyagi eszközök birtokában dolgozni. Az anyagi támogatás természetesen a klubmozgalomnak csak az egyik feltétele. Az a gyakran emlegetett vád, hogy a fiatalok nem szívesen jönnek össze, csak részben helytálló. Ahol tartalmas programokkal várják őket, ott nem lehet gond a látogatottsággal. Ehhez a személyi feltételek általában adottak. A Somogy megyei Művelődési Központban évente körülbelül harminc klubvezetőt képeznek ki feladatukra. Ezeknek egy elenyésző része általában lemorzsolódik (lakóhelyet változtat vagy megszűnik a klub), a többség azonban eredményes munkát végez. Nem csekély szerepük van nekik is abban, hogy tavaly több mint tíz kistelepülésen működi ifjúsági klub nyerte el az országos és a megyei kiváló címet jeit kell eorolnjink. mint » fent említett, valamint a Hideg napok című filmremek, a Bekötött szemmel Az Ideiglenes paradicsommal nem ér ezek nyomába. Túl esetlegesek, véletlenszerűek a fordulatok — a szerelmesek abban a fejetlenségben mindig megtalálják egymást, de csak azért, hogy közöljék, most melyik nem vállalhatja észérvek alapján a szerelmet —, a szlovákiai partizánkodás jelenetei pedig egyenesen gyermekdedek: Jacquest-ot látjuk bo- lyongani a havas erdőben, ahol is lövés éri. (Jó órányi előkészítés után ez édeskevés!) Mégsem fölösleges film ez: nemzeti önismeretünket mélyíti el, és gyertyalángnyi reményt ébreszt bennünk. Barátkozni, szavak — s nem fegyverek — érveivel vitázni célravezetőbb. kissé konzervatív brüsszeli úriember lefekvés előtt megitta kedvenc kakáját... — Itt hozom, kis szívem, a kakaócskádat,; meg is fújtam, hogy ne legyen forró — csicseregte Peremans bájos kis felesége, beletörődve a fénybe — látszólag! —, hogy a férje az ágyikójába bújva többre tart egy bögre langyos kakaót, mint egy gömbölyű, forró csókmézet asszonya ajakáról... — Nem túl édes? — nyafogott Joseph Peremans, mert szerette, ha dajkálgat- ják, dédelgetik, sivár gyerekkora lévén, nőjében inkább az anyját mintsem nejét kívánván. — Dehogyis, szívem. Csak keveset tettem bele — mondta gyöngéden és jelentőségteljesen Peremansné, s biztató tekintettel, sőt némi megelégedéssel is nézte, mint hörpöli föl a kakaót férjura. Aki negyvenhét óra múltán teljesen meztelenül és ártatlanul ébredt föl teljesen üres lakása padlóján. Még jó, hogy padlószőnyeg volt leterítve, ellenkező esetben ráadásul még meg is fázott volna a szerencsétlen. Történt ugyanis, hogy a felesége őnagysága megunta Joseph Peremans vonzódását a kakához, és olyan férfit keresett, majd talált is magának, aki inkább az ő ajkáról szürcsöli a mámort, mint kakaóscsészéből az altatót, amelyet volt ő olyan kedves a megfelelő, de nem zoje. Ki ez a bájos teremtés, aki mértéktartó kedvességével, hangjának kislányos üdeségével nemcsak a csél- csap Alma viva grófot vette le a lábáról, hanem a nézők millióit is? — firtattuk nem sokkal később A szevillai borbély tévéváltozatának láttán. S megjegyeztünk egy másik nevet is: Ötvös Csilláét. Mint az egyszerű, hadd fogalmazzuk így: házias nő>- aég megtestesítőjét. Televíziós és színpadi szerepeik alapján egymás ellenpólusainak tetszettek. De szabad-e vajon a szereppel azonosítani egy művész személyiségét? Választ a kaposvári Csiky Gergely Színházban kerestünk — Lehár A víg özvegy című operettjének próbái idején. Romantika, modorosság nélkül Mint egy félénk középiskolás a matekórára, úgy lép be néhány perccel utánunk a színházba Pitti Katalin, s amint ezt némi gonoszkodással megjegyezzük, olaszos — ha úgy tetszik: olasz őseihez méltó — közvetlenséggel kacag fel. — Igen, a színház mindig szentély volt számomra. Sokáig arról álmodoztam, hogy prózai színésznő leszek, s csak a budapesti Mahalálos mennyiségben belekeverni férje esti italába. — Nem túl édes? — Dehogyis, szívem. Csak keveset tettem bele — mondta volt jelentőségteljesen tehát az asszony, és nem is hazudott. Csak any- nyit „édesített”, hogy idejük és nyugalmuk legyen új párjával mindent össze és kipakolni az immáron meztelenül hortyogó férj feje és teste fölül. — Mit olvasol olyan izgatottan? — lép be a feleségem a szobába. — Hát kérlek, hogy mik vannak! De mi az a kezedben? — "Bögre. A te bögréd. Kakaót készítettem neked, szívem — mondja kedvesen csicseregve. — Nem túl édes? — pattanok föl vészjóslóan, hogy ijedten hátrál ki a szobából, de még visszanyögi: — Dehogyis, szívem ... Csak keveset tettem bele! — Csak keveset, mi?_ — ordítom magamból lükéivé .., — Hogy majd meztelenül heverjek tőle negyvenhét óráig a szőnyegen, míg te a szeretőddel! Ah, távozz tőlem, te átkozott gyilkosjelölt!... — zuhanok vissza a fotelbe. Megmenekültem. En aztán kakaót soha. Azt nem! Teát rummal, vodkát szódával, de kakaót, azt már nem... Mégis jó, ha az ember olvassa az újságot. Ha az ember tájékozott a reá leselkedő veszélyeket illetően. Halál a kakaóültetvényekre! Gyurkó Géza dách gimnázium diákjaként szántam el magamat az enekesi pályára. Hogy ki faragott belőlem művészt? Elsősorban dr. Sipos Jenő tanár úr a Zeneakadémián, oly sok kiváló énekes mestere. Egy-két kitűnő karmester, egy-két nagy énekművész — mindenekelőtt Melis György — példája. S néhány véletlen, melynek során az igazi nagyokkal énekelhettem együtt. legutóbb Carlo Cossuttával az Otellóban. A kérdésre — vajon Desdemona azonos-e Pitti Katalinnal — szinte varázsütésre indul el a vallomások áradata, szenvedélyes gesztusok kíséretében. „Igen, romantikus lény vagyok. Mint Melinda, a Bánk bánban, mint Violetta, és sok más hősnő, akit a színpadon alakítok. De a romantikus hajlamok sohasem járhatnak együtt modorossággal: egy mai művésznek hangról hangra értelmeznie kell minden szerepét, s egy icipicit kívülről is ellenőriznie kell egész játékát, minden mozdulatát. Sírtam-e már a színpadon? Nem, még soha, de egyszer kibuggyant a könnyem, Melinda őrülési jelenetekor, A földön élünk. Sajnos .. ’’ Ahol bizony előfordul, hogy meghiúsulnak az álmok, a vendégszereplések és a hanglemezfelvételek, mert egy művész sikeréhez nemcsak képesség és tudás kell, hanem szerencse és sok más is ... Pitti Katalin azonban nem hátrál meg. Élteti a vágy, hogy egyszer talán elénekelheti Luisa Millert, ezt a gyönyörű és elképesztően nehéz Verdi-szerepet, melyet a nyáron magánszorgalomból tanult meg, őseinek nyelvén. Távolabbi tervek? Talán valamikor Manón Lescaut, férjének, Leblanc Győzőnek, az Operaház kitűnő tenoristájának partnereként. S még néhány nagy Verdi- és Puccini-szerep. Sietni azonban nem érdemes. A gyors karrierért nem szabad tönkretenni a hangot... Az „őrjítő” szubrett ötvös Csilla — „súrasptársnőjével” ellentétben — csak ritkán ítéltetik színpadi halálra. Vőlegényét is csupán egyetlen szerepében — a Hunyadi Lászlóban, Gara Máriaként — veszíti el. Többnyire ő nyer, A szerelmi bájitalban, Adinaként, a kétségbeesett Nemorinót csavarja újjai köré, némi vörös bor és egy váratlan hozomány segítségével. A szevillai borbélyban t duhaj Alma viva grófot bolan- dítja magába. A Hoffmann meséiben, Olympia babaként — igaz, vesztére — • költőt sikerül megőrjítenie. Tehát — operai szubrett? — Igen, s még jó néhány esztendeig az is szeretnék maradni, bár hangom a «iramai szerepek felé fejlődik. Álmaira közé tartozik két újabb férfibolondító nőalak, Norma a Don Pas- quale-ból és Zerhna a Don Jüanból. S később, '■alann- kor — a Pillangókisasszony. A nagy éoekpedapógu*. R évhegyi Rerencné egyik legtehetségesebb tenftnanya s a páratlanul rzép hangú baritonista, ötvös Csaba húga testestül-lelkestül a földön él. Tudja és vallja, hogy művészetének nemcsak az operai törzsközönséget kell szolgálnia, hanem a diákotthonok, a munkásszállások sznobériától fertőzetlen lakóit is, akik ..... néha melegítőben, gumipapucsban jönnek le a hangversenyekre, de engem a külsőségek sohasem érdekeltek." Nem vágyik csillogásra, nem álmodozik arról, hogy Dormrigóval vagy Pavarottival énekeljen egy színpadon. Csak a művészi minőség érdekli, legyein szó operáról vagy operettről, dalról vagy musicalről. „Itthon” Kaposváron Nem először énekli együtt a két művésznő A víg özvegy főszerepeit a szombati bemutatón: a nyáron közösen léptek fel Lehár operettjében a Margitszigeten, óriási sikerrel. A kaposvári vendégszereplés mégis újdonságot jelent számukra. A Csiky Gergely Színház társulatának próbafegyelméről, a közös munka intenzitásáról mindketten elragadtatottan nyilatkoztak. Ötvös Csilla az oldott légkörtől esett ámulatba, Pitti Katalin attól, hogy itt az énekes nem egyszerűen teljesíti a rendező és a karmester utasításait, hanem bele is szólhat a darab formálásába minden szempontból. A munka szépsége mellett még az is elviselhető, hogy Remii ának másfél éves, Desde- monának nyolcesztendős gyermeke maradt otthon aa édesapával vagy a nagyszülőkkel. Sőt, már egy új ötletet is hallunk. Szívesen elénekelnénk Rosalinda, Illetve Adél szerepét Johann Strauss A denevér című operettjének egy kaposvári bemutatóján.” Előbb azonban A víg özvegy következik, szombaton. S azután még huszonegy előadás. Lengyel András SOMOGYI NÉPLAP I- J. Fifmjegyzet Ideiglenes paradicsom L. L. A kakaó Ötvös Csilla KLUBVEZETŐK
