Somogyi Néplap, 1981. október (37. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-18 / 245. szám
A nemzeti megújhodás művészete Magyar művészet 1830—1870 között címmel A magyar tudomány arcképcsarnokából Garas Klára akadémikus Hatszáz műtárgyból álló művelődéstörténeti tárlat nyílt a Magyar Nemzeti Galériában,: amely november végéig tekinthető meg. 1 A sokoldalú kiállításon teljes korrajzot látunk festmények, szobrok, metszetek segítségéve}. . Számtalan, tér- , vet is — egy korszak'hiánytalan.;; kulturális . keresztmetszetét. Az anyag .gyűjtésében a Magyar Tudományos AKadémia Művészettörténeti Kutató Gjsopörtja és a..Nemzeti Galéria alapos munkát végzett'. Közel- hétvén intézmény .-.és magángyűjtő bocsátotta anyagát e nagyszabású kiállítás ■ rendelkezésére., így. a ráckevei. szerb templom, a szentendrei szerb egyházművészeti . gyujterpény, ,a váci Vak Bottyán Múzeum, a váci püspökség. Jelentős az építészeti anyag — számtalan tervet, rajzot láthatunk. Érdekesek a William Clark tervezte Lánchíd-változatok, s Feszi Frigyes, a Vigadó építőjének tusrajza a zsámbéki romról. Láthatjuk a Parlament számtalan tervvariá- cióját — Pollack Mihályé is érdemes alkotás, függetlenül attól, hogy Steindl Imrére bízták a terv megvalósítását.. A XIX. század nagy építésze volt Ybl Miklós, aki nemcsak az Operaház és a budapesti Szent István Ba*- zilika, hanem a fóti romantikus stílusú templom építéMonostori Jakab: Az álom llyy András Magányos őszi séta Menj fél a dombra. Körül a vidéken, nézd, suhan árnya zokogón az ősznek, sárgul a lomb, és valahol az égen ■cadlud'ak szállnak. y, Nézd meg a szőlőt. Oddf&hn a dombon dús venyigéken duzzadnak a fürtök, . .... hüll a dió már koppanva a fákról itt is, amott is. Tengeri szárán szél szoknyája leb ben, száradó fű közt őszi bogár perceg, s hogyha az alkony le borítja leplét, szürkül a der is. Lásd, egyedül vagy komoran az őszben, messze a nyárnak ragyogó hevétől, tét.oi>a lépted kopog a határban, s fonnyad a kedved. • i Kurta nyaradra csöndnevelő ősz jött, régi remények hada messze szállott, észre se vetted, s tovavisz a nyártól kongva a lépted. Eljön a tél majd keserű dalai;aL szürke ködökre komorul az ég is, s lépteid halkan befedi kerengő hóval örökre. Ismeretlen festő — Világosi fegyverletétel sével is ismertté tette neszét. A pesti megyeház építője Zitterbarth Mátyás is több metszetével szerepel a kiállításon. Gazdag a szoborgyű.ite- mény. Arról tanúskodik, hogy a nemzeti eszméket több nemzedék Vállalta feladatának. így Mátyás király portréját Ferenczy István, Alexy Károly és Fadrusz János is megminlázta. A kor híres sírkőfaragója az 1818-ban Dömsödön született Ger.enday Antal készítette Vörösmarty Mihály és Kölcsey Ferenc síremlékét és a 48-as honvédemléike- ket, s ő alapította az Első Országos Szabad Márvány- műgyárat. Kimagasló a tárlat rajz, grafika és festészeti ko'lak- ció.ia. Nemcsak az derül ki, hogy milyen választékos Barabás Miklós portrégalé- riája, hanem az is, hogv Kelety Gusztáv és Ligeti Anlal tátrai, jeruzsálemi képeivel Csontváry munkásságát előlegezik meg. Székely Bertalan ismert alkotásai mellett ezúttal egy kevéssé felfedezett tájképével is szerepel. A tápióbicskei ütközet jelentős tett volt a 48-as szabadságharcban. Than Mór örökítette meg lendületes festői forgataggal. Molnár József litográfiákat készített bakonyi, kanászokról és a szénahordásról — Visegrádot id. Markó Károly mellett Feszi Frigye« is megörökítette —, Vác látképét 1858-ban metszett« rézlapra ismeretlen festő. E valóban művelödéstö*- téneti anyag a nemzeti megújhodás méreteit, reprezentálja. a reformkor és a szabadságharc évtizedeiből, és azt, hogy minden történelmi megpróbáltatás közepette is élő és gyarapodó folyamat lett, maradt a magyar közművelődés egésze. Nemcsak az irodalom és a zene, hanem a képzőművészet és az építészet területén is. L. M. Kaej-Iin G. Henrietta: Árvíz. Eduard Medvedkin Szoba k... N agyon szépen búcsúztatták a nyugdíjba vonuló kollégát. Az osztályvezető beszédet mondott a tiszteletére, evőeszköz-készletet kapott ajándékba; a dobozra ezt írták: „A mi drága Szpiridon Apollonovics Kiskónknak, nyugdíjba vonulása alkalmából’. Válaszbeszédében az ünnepelt célzott rá. hogy szívesen maradna a baráti kollektívában, ám a kollektíva tagjai eleresztették a célzást a fülük mellett. Egyhangúan peregtek a nyugdíjas napok. Szpiridon Apollonovics nagyszerű egészségnek örvendett; az étvágya kitűnő volt, az álma mély; egyszóval unalmas volt. orvoshoz járni. Kiülni a parkba — hát bizony ebben sincs valami nagy öröm. A lakás meg üres:. A' felesége harminc éve világgá ment előle. A gyerekei nagyritkán írnak. Még a macskája is áttelepült a padlásra; Egyszóval népi volt, kinek utasításokat adni. Egyik fiatalabb szomszédjának próbált „lelkére beszélni”, akinek piszkos volt a lábtörlője, de amit válaszul kapott, azt nem rakhatta ki az ablakba. Ajánlottak neki különböző, ahogy mondani szokás — sorállománnyal járó munkát, de nem, ő irányítani akart. Végül aztán unalmában úgy■ határozott, hogy albérlőt vesz a lakásba. Hajdani munkahelyén gépeltetett egy tucat hirdetést, és kirajzszögezte őket a buszmegállókban. És a jelentkezők nem is várattak magukra. Még aznap este beállított egy sovány, el- kínzott arcú, kopott bársonynadrágot viselő egyetemista. Nem sok jót Ígért az ilyen lakó. „Biztos majd egész éjjel szipogni fog ez itt nekem” — gondolta Szpiridon Apollonovics, de beszélni udvariasan beszélt, általánosságokban fogalmazott. Az egyetemista után egy mérnök jelentkezett, aztán egy könyvelő, ekszktzváto.-- kezelő, aztán... Kisko mindegyikőjükkel elbeszélgetett, űrlapot töltetett ki. kérvényt íratott velük. Kérte, hogy telefonáljanak, érdeklődjenek, addig ő majd egyeztet, iktat... Most már túlzsúfoltak voltak a napjai, semmiben sem különböztek a régi munkás hétköznapoktól. A kiadó szobába beállított egy íróasztalt. dossziékat, gyorsfűzőket vett magának, kartotékokat állított össze a jelentkezőkről. — Magát nyolcadikén tizenegy harmincra kértük ide, és ma még csak hatodikai van! Tegye le a telefont! — kiabált a kagylóba —, csak mástól rabolja az időt. — Halló! Ki az? Butil- kin? Azonnal utánanézek! Igen. igen a kérvényből hiá nyoznak a felesége rokonsá gának az adatai. — Halló, Szinyin!? Értem! Határozat született! Sajnos semmi jóval sem tudom megörvendeztetni. Azt mondja, hogy fúrják? Lehet. — Jöjjön be! — irányítja a soros „ügyfelet” —. tessék helyet foglalni! E-gen, e-gen, csak szép sorban! Szóval pályaudvaron éjszakázik, a szállodában nincs hely, diákszállóba nem mehet! Nagyon helyes, hogy hozzánk fordult. Segíteni fogunk. Napfényes, világos szoba, fürdőszoba, WC. nagyon szép minden. Kérem a munkakönyvét! Hogyhonn miért! Csak tudnom kell, hogy kit engedek a lakásomba; holmi csavargót-e vagy egy kiváló dolgozót? Hozzon jellemzést a munkahelyéről, két vagy három ajánlólevelet, és írja alá a kötelezvényt, ahun ni, ott van az asztalon: nem tarthat kutyát, nem horkolhat, nem dohányozhat, nem trappolhat, nem szemetelhet, nem nyöghet, nem használhat rezsót... — Halló — veszi fel a telefont — Szmirnov? Az iktatási számot mondja! Nyolcharminchét? E-egen. A szemésztől hozzon leletet. Vám, van, persze hogy van, de az régi. érvényét vesztette... Csak késő este áll fel a mi emberünk az asztaltól. Ilyenkor kiteszi ajtajára a ..Zárva” táblát. Átmegy a másik szobába, bekapcsolja a televíziót, s teát szűrésűivé üres szemmel a képernyőre mered. — Ilyen hajtás mellett még annak is örül az ember, ha kifújhatja magát — gondolja magában, ahogy elárad benne a jól végzett munka okozta fáradtság — de ezek meg azt is elva nák tőlem, hogy idevegyem őket albérlőnek! (Fordította: Bratka László) Művészet, szépség, szépérzék, művészi értékek iránti vonzódás... — 'önként adódik a képzettársítás: mindez inkább a női nem sajátsága. Ezek után szinte természetes. hogy kevés számú akadémikusunk egyike éppen művészettörténész. Pedig Garas Klára esetében ezt semmilyen külső tényező nem predesztinálta, amikor pályát kelett választania. 1919-ben született Rákosszentmihályon, műszaki családban, édesapja mérnökember volt, aki szerette volna a műszaki szemléletet lányába is beoltani. Annál jobban meglepődött, amikor a tizenhárom éves ifjú hölgy öntudatosam kijelentette: márpedig ő művészettörténész akar lenni. elnöke, az akadémiai kőnyv- bizottság tagja. Magyarországot ő képviseli a CIHA- ban (Comité Internationale d’Histoire de l’Art — a művészettörténet nemzetközi bizottsága), és tagja ICOM- nak (ez a múzeumok nemzetközi bizottsága). Szakmai és közéleti tevékenységét államunk kétszer ismerte el a Munka Érdemrend arany fokozatával. A múzeum vezetésévé# járó sok adminisztratív teendő, szervezési munka, értekezlet mellett végzi tovább kutatói munkáját. Nemrég jelent meg könyve, amelynek témája a Szépművészeti Múzeumban található XVIII. századi osztrák és német rajzok feldolgozása volt. Ugyancsak e témakörben rendeztek SalzburgRáhagyták, mint gyermekre sok mindent, majd meggondolja. Tévedtek. Mert Garas Klára vallja: tizenhárom éves kora óta tudatosan és egyfcjytában készült arra a pályára, amelynek csúcsaira végül is eljutott. A budapesti egyetemen 1941-ben művészettörténetből és régészetből szerzett doktorátust. Szeretett volna a Szépművészeti Múzeumba I kerülni, de a háborús időkben ez nem sikerült/ A fel- szabaduláskor viszont igen, már a múzeum újjáépítésénél és újjászervezésénei oct dolgozott, mint gyakornok. Egyenletesen ívelő pályája során 1964-ben nevezték ki az intézmény főigazgatójává, és ezt a posztot máig is betölti. Pedig, őszintén szólva, tartott tőle, hogy nem lesz „hosszú életű” e helyen, hiszen voltak nála idősebb szakemberek is, de szaktudása, vezetői készsége segítségével bizonyította: jól választottak. Az egyetemes művészet sok ezer témaköre közül személy szerint a barokk kor európai és magyar festészetét választotta kutatási témájául, elsősorban a XVIII. századdal, másodsorban a XVI—XVII. századdal foglalkozik. Az ötvenes évek eleje óta sorozatosan I jelennek meg az e témaköröket taglaló tudományos munkái, könyvei, nemcsak itthon, de külföldön is, amit elősegít az, hogy négy idegen nyelven beszél, ír és ad elő. 1955-ben látott napvilágot a XVIII. századi magyar festészetet taglaló kötete az Akadémiai Kiadónál. E könyvéért kapta meg a kandidátusi fokozatot. A tudományok doktora címet 1961-ben, német nyelven megjelent Maulbertschmonográfiájáért ítélték neki. A Magyar Tudományos Akadémia 1973-ban választotta levelező tagjává, Raffaello és Tiziano portréfestészetét taglalta székfoglalójában. A tudományos-társadalmi közéletben is aktívan részt vesz: az Akadémia Művészettörténeti Bizottságának ban kiállítást, amelyet 6 készített elő és nyitott meg. De hogyan is dolgozik egy művészettörténész? Talál egy képet, és annak eredetét kutatja, vagy egy témával foglalkozva, ahhoz keres feltevését igazoló műalkotásokat? Garas Klára válasza: így is, úgy is — attól függően, hogy cikket, könyvet, vagy éppen összefoglaló munkát ír a kutató. A napi „aprómunka” az. ha egy festmény feltűnik valahol, és meg kell állapítani : ki készítette, mikor, és így tovább... Ha már viszont egy-egy konkrét festővel vagy áramlattal foglalkozik valaki, és az alkotó életútját kutatja, akkor jön a levéltári kutatómunka, a könyvtárazás (ehhez nagyon sok segítséget nyújt az, hogy az Országos Széchenyi Könyvtár nemzetközi kölcsönzési lehetőséget biztosít, bár maga a múzeum is tekintélyes mennyiségű naprakész szakirodalommal rendelkezik). Persze, mindebből akkor lesz valóban tudományos értékű munka, ha a tudói, a kutató egyéni vé'eményét. bizonyítható következtetéseit adja az adat-tömeghez. Amikor megkérdezem: magánemberként mivel tölti szabadidejét, van-e kedvtelése, hobbija — mosolyog, azután az is kiderül, hogy a mosolynak több oka is van: — Szabad idő... — mondja eltűnődve — nos, ha egyáltalán beszélhetünk ilyenről, azzal többnyire csak a hét végén rendelkezem. Igen ám, de az egész heti folyamatos adminisztratív, tudományszervező és egyéb feladatok után pontosan ez az az időszak, amikor végre nyugodtan dolgozni is tudok. És ha már erről van szó: mint már mondtam, tulajdonképpen tizenhárom éves korom óta a munkám a hobbim, ebből a szempontból tehát a szerencsés emberek közé számíthatom magam . Igaza van. Hiszen ha valaki kedvtelésből alkot, dolgozik, akkor nemcsak szerencsés, hanem boldog ember is. Szatmári Jenő István Szokolay Zoltán Csitító Vesztett a bankos, új kártyát nem oszt. A két tenyér közt céltalan szavak. Talán jut még egy túlvilági poszt. Talán meglátja vigaszát a vak. A vékony füstcsík tán majd égre ér. A fényes bura végre megreped. Majd szerteszéled minden két tenyér. Aludj nyugodtan. Étele Reszketek.
