Somogyi Néplap, 1981. október (37. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-15 / 242. szám
IRÁNYVONATON A apotcvanayaicadik kampány harminckilencedik napját „tapossa" ma a Kaposvári Cukorgyár. A szeptember 6-án kezdődött feldolgozási idő alatt 9800 hektár termését kell betakarítani és minél kisebb veszteséggel kifőzni belőle a cukrot. A becslések szerint 350-360 ezer tonna répa az idei termés. A betakarítást a tavalyinál kilenccel több nagy teljesítményű répakombájn, s a feldolgozást pedig több új berendezés segíti. A répa útját követték nyomon munkatársaink, és arra kerestek feleletet, hogy mi történik az édes illatú gyár kerítésein belül. Jó „étvágyú” gyár Exportra 19T5-ben szállítottak először répát a ka-' posvári gyár termeltetési körzetéből. — Akkor azért adtunk, el, mert sok volt a termés és kicsi a gyár kapacitása — mondta Putorek Ferenc főosztályvezető. — Most? — Kevesebb a répa a jugoszláv területeken, és sok a feldolgozási kapacitás. Ezért Boly, Mohács és Ma- gyarbóly térségéből 30 ezer tonnát vettek meg a bélmonostori gyár részére. Babó- csa, Szentlőrinc és Szigetvár környékéről pedig 20 ezer tonnát szállítunk az or- mozi gyárba. — Nem hiányzik ez itthon? — A termésátlagokat figyelembe véve biztosítottuk a gyár nyersanyagellátását. A magyar cukoriparnak 100 —110 napos kampányra elegendő répája van. — Tehát jó a termés. — A mennyiséget tekintve igen. — S a minőség? i < — Elmaradt a várakozástól. A csapadékos idő hatására újra indult a répa fejlődése : nagyobbra nőtt a termés, és csökkent a cukortartalom. A gyár szeptember 6-án indult: akkor öt-hat napra elegendő tartaléka volt. Most tizenöt napos a készlet. A nyolcvannyolcadik kampány ideje alatt megnőtt a gyár „étvágya”, s ezt a vasúton kívül három Volán vállalat és kilenc egyéb cég teherautói elégítik ki. Naponta három irány vonat és 245 teherautó hozza az utánpótlást. — Minden esztendőben más a termés — mondta a főosztályvezető. — Az idén például az okoz gondot, hogy a csapadékszegény időjárás miatt nem úgy hatottak a gyomirtó szerek, ahogyan kellett volna. — Mikorra kerül le a földről a répa? — November elejére végeznek a szedéssel. il szállítók irányítója Bíró János, aki a 13-as Volán vállalat répaszállító teherautóit irányítja, 1974 óta minden kampányban félig-meddig a cukorgyár dolgozója. Most huszonhét sofőr vezére, s naponta 15— 16 órát tölt munkával. — Korábban én is autón voltam és répát szállítottam, de hét éve majdnem megszabadítottak az egyik lábamtól, azóta nem tudok nehéz tehergépkocsit vezetni. így lettem munkairá- , nyitó, nem engedett el a cég, mert már 1957 óta dolgozom a Volánnál — igaz, régebben másképp hívták a vállalatot, de mégis ugyanez volt. És még régebbi emlékem is van a cukorgyárról : itt születtem a szomszéd utcában, s gyerekként három kampány idején is segédkeztem idénymunkásként. — Az autók irányításának milyen műhelytitkai vannak? , ■— Sok apróságra kell figyelni. Általában háromnégy felrakóhelyről szállítunk. Most épp ötről: Alsóbogéiról, Hetesről, Zimány- ból, Igáiból és Várongról. Reggelenként meg kell nézni, hogy hol milyen rakodógép dolgozik. A cukorgyár nagy Volvói sokat raknak, hozzájuk több kocsit kell küldeni. Arra is vigyázunk, hogy sárba ne küldjünk Skodát, mert az igen tehetetlen jószág a kátyúban. És még sok egyebet fölsorolt. Mert a fentieken kívül mást is ki kell mérni „patikamérlegen”. Zsebre is megy az irányítás, van fuvar, amelyik jobban jövedelmez, van, amelyik kevésbé, és egyenlő föltételeket kell biztosítani a sofőröknek, hogy mindenki kereshessen — ha akar. — Gördülékenyen megy mz idei szállítás? — Kisebb zökkenők mindig vannak, de eddig nagyobb baj nem akadt, ösz- szeszokott ez a gárda, a so- íőreim is évek óta nagyjából ugyanazok. A cukorgyáriak is „öreg rókák” ebben a szakmában, tehát nem nehéz a kapcsolatot tartani, a társvállalatok — mert a pécsi meg a szekszárdi Volán is szállít — emberei is régi ismerősök. így nem kell sok beszéd, gyorsan, félszavakból értjük egymást. Gubanc csak akkor van, ha valahol elromlik egy rakodógép, és hirtelen mindent át kell rendezni. ' — Reggelente valószínűleg a napfölkeltét lesik... — Bizony. És, hogy el ne kiabáljam, ilyen szép idő•iúrác pptf T7z~v1 f Gazdaságos növény — Milyen hagyományai vannak Gödében a cukorrépa-termesztésnek? — A viszonylag jó természeti adottságokból eredően ezen a vidéken igen jól érzi magát a répa — mondja Babócsai Károly, a göllei tsz növénytermesztési főága- zatvezetője. — Nemcsak most, a tsz-ben, hanem a felszabadulás előtt is sokan foglalkoztak vele. — Hány embernek adott régen, és hánynak ad ma munkát a répa? — Régen az egész falunak. Annak idején persze sokkal több embert igényelt ez a munka, hiszen kézi erővel kellett csinálrú mindent. A vető- és betakarítógépek megjelenésével egyre kevesebb kézre volt szükség — igaz, a gyalogmunkát ma sem lehet teljesen kiküszöbölni: negyven asszonyunk ma is dolgozik. — Milyen az idei termés? — Jó közepes* hozza a váth István termelési elnökhelyettes. — A technológia betartásával olyan körülményeket igyekszik biztosítani, amelyek a cukor felhalmozódásához a lehető legjobbak. Ügyelni kell a vegyszerhasználatra is, mert a vegyszerek hatása nem független az időjárástól. És persze jó gépsorokra lenne szükség, amelyek meglehetősen drágák. — Az átvevőhely Göllé- ben van, ahol a cukorgyár és a gazdaság képviselői is jelen vannak. Naponta többször is mintát vesznek, minősítik a répát. A cukortartalom vizsgálatát a gyár laboratóriumában végzik. — Milyen a kapcsoltunk * gyárral? — Elfogadható. Ez annak is köszönhető, hogy hagyományai vannak, s a több éves személyes kapcsolat általában átsegít minket *z előforduló problémákon. tervezettet. S ami nem utolsó szempont: nem gyomos, tökéletes tiszta az idén. A cukorrépához ma még nincsenek szuper vegyszerek, amelyek az időjárástól függetlenül biztosítanák a gyommentességet — a tisztaság negyven asszonyunk gondos munkájának köszönhető. — Mit tehet a termelő azért, hogy bőséges és „cukros” répája teremjen? — Gazdaságunk évek óta rendszeresen talajmintákat vesz, és vizsgálja a talaj összetételét — mondja HorTöbb énre ugyanaz az áttevő, megismertük már! Van annyi becsülete egymás előtt a két cégnek, hogy egyik se „verje át” a másikat. Viták persze előfordulnak, ez elkerülhetetlen, de csak egészséges mértékben. — Mennyi nyereséget hoz a tsz-nek a répa? — Az egyik leggazdaságosabb növényünk. Az eredmény persze az időjárástól függően évente változik. Jó években,* így idén is, húszezer forintnyi tiszta nyerei séget várunk hektáronként Az idei répa minősége Az 1978-as kampány előtt vette meg a Kaposvári Cukorgyár az automata laboratóriumot, amely lehetővé tette, hogy a répát minőségétől függő áron vegyék át a termelőktől. Az első évben csak kísérleteztek a minőség szerinti átvétellel, de tavaly és tavalyelőtt már szigorúan vették az új szabályokat, alapárat fizetnek a mennyiségért, és ehhez jön a cukortartalomért fizetett pótlék. Régebben a gazdaságok csak a mennyiségre hajtottak, amennyire lehetett, föl- hízlalták a répát. A cukorgyártáshoz viszont jó alapanyag kell. Csajághy Károly, a gyár termelési osztályvezetője elmondta: — Negyven-ötven tonnánként veszünk egy-egy mintát a répából, egy-egy kampány alatt több mint tizenháromezer vizsgálatot végzünk el. Lyukszalagra kerülnék az eredmények, majd számítógép dolgozza föl az adatokat. A legfontosabb: a 22 átvételi állomáson vett mintákat 48 órán belül meg kell vizsgálni. Ha ez az idő lejárna, már téves eredményeket kapnánk, mert állás közben változik a répa. — MVyen az idei minőség? — Nem túl jó. Területenként persze változó, de az idén nem vagyunk túlzottan elégedettek. Szigetvár és Boly környékéről gyenge, kevés cukortartalmú alapanyag jön, Kaposvár környékéről jobb. — Ezek szerint elmaradt a minőség szerinti átvételtől várt eredmény? — Az eredmények jobbak is lehetnének. Sajnos a termelőket még így sem sikerült eléggé érdekeltté tenni abban, hogy jobban ügyeljenek a répára. Viszont az is tagadhatatlan, hogy az utóbbi két évben az időjárás a répának nem kedvezett. Ez talán furcsának tetszik, hiszen ilyen kellemes nyarunk és őszünk már rég volt, viszont répaszempontból egy kicsit másra lett volna szükség. Hét helységből kettő, háromból pedig egy-egy cukorrépával megrakott irányvonat érkezik naponta Kaposvárra. Szigetvár, Szent- lőrinc, Drávátok, Mohács, Boly. Magyarboly és Hidas- Bonyhád a legnagyobb felrakóhelyek. Kövessük most a szerelvények útját Szigetvárig a hétfőn 23 óra 53 perckor induló vonattal. Csepegett az eső a kaposvári állomáson, amikor Mor- gos Zoltán felügyelő a mozdony vezetőfülkéjébe kalauzolta az újságírót. Az 1950 lóerős gép imbolyogva indult. Vezetője, Újvári József megjegyezte: — Csak 440 tonnás a szerelvény, rakottan elérheti az ezerötszáz tonnát is. A vezető és kísérője, Mester László halkan ismételgette a jelzéseket: szabad a bejárat, szabad-szabad — amint elhaladtunk az állomások mellett. Az első tilos jelzést Csoma-Szabadinál kaptuk. A várakozás alatt megtudtam, hogy a vasútnál a tilos nem piros, hanem vörös. A vonat fényes szemű, óriás hernyóként haladt el az alvó falvak mellett Újvári József egykedvűen nyo- mogotta a kilencven másodpercenként füttyentő éberségjelző kapcsológombját. A mozdonyvezető „vezetési stílusát” a sebességmérőbe épített szalag rögzíti, s a iegktsebö setiességtúiiépést, vagy előírt fékprótoa-elma- radást is fizetéscsökkentéssel büntetik. — Van-e jogosítványa a mozdonykolosszus vezetőjének ? — Nincs — válaszolta újvári József —, bár itt a szabályok bonyolultabbak, mint a KRESZ. Anyám és apám kedvéért most szeretnék autóvezetői tanfolyamra menni. Godisánál kerültük el az ellenirányból rakottan érkező fordapárunkat. A vonat ötven kilométeres óránkénti sebességgel kapaszkodott az abaligeti alagúthoz vezető pályaszakaszon felfelé, Mester László felkiáltott: — Nézzék! — De akkor már a mozdony elé ugrott egy jól megtermett fiatal szarvasbika. Szentlőrinc után már csak harminc kilométeres sebességgel haladtunk, a nehéz mozdonyt itt alig bírja el a pálya. Éjjel három órakor értünk Szigetvárra. Kiderült, hogy a rakodók Drávafokra mentek, s csak reggel jönnek vissza. Elbúcsúztunk Újvári Józseftől és Mester Lászlótól, akik a pécsi fűtőházban megtankolnak, s onnan másfelé indulnak mozdonyukkal. A szerelvény délelőtti visszaindu- lása már valószínűtlennek látszott. A szigetvári állomás forgalmi irodájában reggel Sä, hétkor T-tUfáón Tamás, az egyik nagy teljesítményű Volvo rakodógép kezelője azt mondta, hogy tár-- sa, Bók László Babócsára indult, hogy ott egy másik ■ szerelvényt rakjon meg répával. A két gép Szigetvár— Drávafok—Vajszló—Szentlőrinc és Babócsa között pörögve birkózik az irdatlan répatömeggel. Tallián Tamás csak Szigetváron negyvenegy szerelvényt rakott meg eddig négy köbméteres kanalú homlokrakodógépé- vel. A sáros-nyálkás talajú depón átlagosan negyven másodpercenként indult gépével rohamra a répahegy ellen. Négy-öt óra alatt egyedül is megpakol egy huszvagonos, negyven tonnás kocsikból álló szerelvényt. Kilenc órakor már a nyolcadik vagonnál tartott, amikor Bak Ignác tolatómozdonyával előbbre húzta a szerelvényt a depó iparvágányán, hogy a Volvo hozzáférhessen az üres vagonokhoz. A rakodás végeztével újra elindult a vonat, hogy a sokadik fordát teljesítve, négy-ötszöri megállás után a Kaposvári Cukorgyár vízágyúi megszabadítsák édes terhétől.
