Somogyi Néplap, 1981. október (37. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-02 / 231. szám

Hamarosan vetik a búzát Jól haladtak az őszi mun­kákkal — amíg nem jött az eső — a somogysámsoni Ma­rót völgye termelőszövetke­zetben. A repcét már elve­tették 237 hektárra, a zöld­takarmánynak szánt rozsot 40 hektárra. Most fejeződik be a 163 hektáros őszi ár­pa vetése és a silózás is. Jó kapcsolatuk van a nagyatá­di agrokémiai központtal, így már az összes szabad te­rületre ki tudták szórni a műtrágyát. Most a 690 hek­tárnyi őszi búza vetéselőké­szítésén dolgoznak (70 szá­zaléka már kész). A búza vetését a tervek szerint — rögtön kezdik, amint az idő megengedi. A kukorica be­takarításán is dolgoztak már. A termés egyharmadát, a mintegy 120 vagon kukori­cát az IKR nagy teljesítmé­nyű gépével darálják le, s nedvesen tárolják. Takar­mány lesz belőle. Folyékony cukor. Szabadegyházán az Izocukor- és Szeszgyárban hamarosan befejezik az idén március óta tartó próbaüzemelést. A berendezések jól működnek, s már folyékony cukrot is termelnek az új üzemben, Az évi negyvenkilcncezer tonna fo­lyékony cukor mellett kétszázezer hektoliter finomszeszt, kisebb mennyiségben eukorré- pacsírát s a takarmányozásra alkalmas fehérjedús glutént állítanak majd elő. Még ebben az évben négyezer vagon mezóföidi kukoricát dolgoznak fel az új gyárban KÉT EV UTÁN Kétségek és remények a nagyatádi tsz-ben Három évet kapott a láb- raálláshoz az 1979. végére mélypontra jutott nagy­atádi tsz. 1983-ban már a mostani megkülönböztetett állami támogatások nélkül is eredményt kell produkál­niuk. Az első év kezdeti lé­péseiről már számot adtunk. Akkor még több volt a terv, mint a kézzelfogható válto­zás. Két éve a gazdaságban egyetlen felsőfokú képzett­ségű szakirányító sem volt. Az új vezetőknek először efféle alapvető gondokkal kellett szembenézniük. Az­óta az eredményes munka alapfeltételeit sikerült előte­remteniük. A gazdaság ter­melésének egész szerkezete átalakult az ésszerűség és a jövedelmezőség szempontjai szerint Változott a munka- szervezés és a bérezés. Fej­lesztések sora kezdődött el... A tsz az első évben 35 szá­zalékkal növelte termelését, és sikerült helyreállítania alapegyensúlyát Azóta újabb év telt el, * már indokolt a'kérdés: elég lesz-e a három év a meg­erősödéshez. Egy év múlva megáil-e ma)d a maga lábán a tsz? A gazdaság elnöke vala­mennyi eddig elért eredmé­nyük megítélésében igen óvatos és mértéktartó, erre az egy kérdésre azonban ha­tározott igen a válasza. A magasból nézve rende­zett a táj és széles a látóha­tár, pedig meglehet, a föl­dön járva kátyúk között kell egyensúlyozni. Hasonlóan el­térő a kép, ha a gazdaság egészének változásait nézzük vagy ha az egyes munkahe­lyek gondjait és körülmé­nyeit. A gazdaság dolgozói inkább csak ez utóbbit lát­ják. Érzékelik, hogy körü­löttük minden átalakulóban van, de kétségeik is vannak. Helyenként a bezzegkedők is hallatják hangjukat, akik például szívesebben vették a korábbi „fix” fizetést, mint a mostani teljesítménybért. (Arról persze nem szólnak, hogy ma mennyivel többet keresnek. Tény, hogy meg is kell dolgozniuk érte ...) A munkahelyi vezetőknek naponta ezer apró csatát kell vívniuk. A háromfai sertéstelepen jó néhány emberrel — köz­tük Horváth József szakse­géddel, Takács Józsefné el- letőssel és Zákányi Sándor hízógondozóval — beszélget­tem. Nem az lepett meg, hogy panaszkodtak, hanem hogy miért. Az asszonyok például elpanaszolták, hogy a felújított, higiénikus ma­la cnevelő ketrecekkel föl­szerelt épületek takarítása nehezebb — több hajlongást kíván — iáiul a hagyomá­nyos „ólak” kisöprése. Hogy e mellesleg a technológia fi­nomításéval orvosolható — nehézség fejében mennyivel nagyobb az új épületek hi­giéniája és hogy mennyivel szebbek a benne lévő ma­lacok, azt — úgy látszott — csak a vendég veszi észre. Az egyik férfi rosszallóan jegyezte meg, hogy az asz- szonyok hovatovább többet keresnek itt — s ez szerinte szégyen —, mint a férfiak. „A telepen teljesítménybér van, így hát nőnek, férfinak egyaránt adott a tehetőség”. Mint kiderült, e kézenfekvő érv itt még nem mindenkit győz meg: azelőtt ugyanis a nők — munkától függetle­nül — 2900, a férfiak 3200 forint fizetést kaptak... „Egy csomó régi feszült­séget már feloldottunk” — így a telepvezető Szente Ig­nác —, de mindig újabbak adódnak. Kitűztük a telje­sítménybéreket, azután ki­derült, hogy ezek húzóereje túlságosan is nagy...” A gazdaság vezetőinek az idén kétszer keltett kiállni- uk az emberek elé, beismer­ve, hogy a teljesítmények az új normákhoz képest is gyorsabban emelkedtek a tervezettnél. A nagyatádi tsz-nek nincsenek regulativ béradóra költhető fölösleges milliói, így hát vállalni kel­lett a népszerűtlen lépést. A háromfai sertéstelepen lezajló átfogó rekonstrukció nyomán az idén várható hétről tízezerre nő az éves hizókibocsátás. Bármilyen jól dolgozik is azonban majd a telep — s ez a ser­téstenyésztés jövedelmező­ségének általános gondja —, reálisan nem számolhatnak 3—5 százaléknál magasabb nyereséggel. Megéri-e hát 33 milliót költeni a felújí­tásra? A telep 64 milliót ér. Ek­kora eszközértékét egysze­rűen nem tehetett veszni hagyni. Egyetlen tehetőség az eredményes termelés fel­tételeinek megteremtése. kecsegtet. Az eset csupán azt példázza, hogy a tervek megvalósulását hányféle ki­számíthatatlan tényező gá­tolhatja. A növénytermesztés idei éve alátámasztja a régi mondást: amit az időjárás elront, azt az időjárás hely­re is hozza. Az 1760 hektárnyi búza a tervezett 3,6 tonnával szem­ben csak 3,2-t hozott; igaz, ez a „csak”, akár három— négy éve is a remények ne­továbbja tett volna. Elma­radt a várttól az árpa hoza­ma, tervet meghaladóan ter­mett viszont a repce és a csillagfürt. A rendkívül nagy területen — 800 hektáron — termelt napraforgó a tava­lyi, alig több mint 1 tonnás eredmény után, idén a leg­óvatosabb becslések szerint is 1,7—1,9 tonnát hoz. A ku­korica várható hozama is — legalább 5—6 mázsával meghaladni látszik a terve­zett 4,2 tonnát. E tájon so­ha nem látott eredmények ezek. Összességében a nö­vénytermesztés hozza hát 4— 5 milliós nyereségét, s végre nincs ágazat — ideértve a sertéstelepet is —, amely fölemésztené ezt a nyeresé­get. Két évvel az egyedi ren­dezés után föl sem merül hát a veszteségesség veszé­lye a nagyatádi tsz-ben. Vi­lágos azonban, hogy ez a szerény nyereség kevés ala­pot ad a holnapi egyenletes és biztonságos fejlődéshez. A nagy kérdés most, hogyan sikerülnek a melléküzemági tevékenység fejlesztésével kapcsolatos elképzeléseik. Ha az egyik ilyen terv meg­valósul, az alapvetően meg­változtatná a gazdaság esé­lyeit. „Az az évi 15 millió, amit a létrehozni remélt üzem évente hozna, módot adna alaptevékenységünk gyorsabb fejlesztésére is. Egy, a pénzügyi egyensú­lyért harcoló gazdaságban nincs mód a legkisebb koc­kázat vállalására sem, már­pedig a kockázatvállalás hovatovább az eredményes­ség föltétele.” Az elnök szavaihoz csak annyit: szerencsére a mel­léküzemági fejlesztéseken kívül is van, amitől új esé­lyeket nyer a tsz. Ilyen pél­dául az idén kezdődött há­roméves meliorációs prog­ram, amely módosítja majd a gazdaság természeti adott­ságait A taranyi részen idén eddig 4 millió forint értékű munka készült eL „ Egy évvel a „türelmi idő” lejárta előtt a nagyatádi tsz-ben már érnek a válto­zások, melyek majd meggyő­zik a ma kétkedő embere­ket is. Belső mai kényszer kommentárunk Bíró Ferenc Amikor arról kérdeztem az egyik észak-somogyi ter­melőszövetkezet szakvezető­jét, mit tesznek, hogy a gaz­daság fiataljai a munkán túl, szabad idejükben . is hasznosítsák fizikai és szel­lemi képességeiket, kézen­fekvő választ kaptam: tar­talmas rendezvényeket kíná­ló művelődési központ mű­ködik a szövetkezet gazdál­kodási területén. Ennek te­vékenysége jókora térségre hat, s mi sem természete­sebb, mint hogy az üzem és a művelődési központ közölt együttműködési megállapo­dás jött létre: a szövetkeze­tiek minden rendezvényről időben értesülnek, ezekre látogatókat „toborozfiak", s cserébe a központ segítsé­get nyújt a téesz fiataljai­nak a különböző klubfoglal­kozásokhoz. Mi sem természetesebb ... Az ilyen kapcsolat jó né­hány éve korántsem volt ennyire nyilvánvaló. Ezt az is mutatja: sor csak most került rá. Biztos, hogy a művelődési központ koráb­ban sem zárkózott volna el az együttműködéstől, az igény azonban nem volt ek­kora, most azonban megje­lent a gazdaságban egy új generáció, amely — ha a téesz vezetői maguktól nem tennék — ostrom alá ven­né őket, s naponta sürget­né a művelődési lehetőségek megteremtését. Vagyis kez­detben a munkakörülmé­nyek, a szociális helyzet ja­vítása volt előtérben, mert a dolgozókat — és főként a fiatalokat — csak így lehe­tett „megnyerni" a közös munkának, aztán a kultúr­szomjat, a művelődés iránti vágyat kellett kielégíteni. Bevallják vagy nem, de tény: sok helyütt az alkal­mazáshoz kötött feltételek teljesítésének parancsára hajlottak a vezetők arra, hogy ilyen lehetőségek után nézzenek. Az említett téesz tehát idejekorán lépett egyet. S aztán már egymás után jött több, az üzemen belüli prog­ramokra vonatkozó ötlet, könnyűszerrel megvalósít­ható elképzelés. Az egyik irodaépületben fölszabadult egy tágas helyiség, s ott „ön- kiszolgáló" művelődési ott­hont rendezhettek be. Most ki-ki kedvére válogathat ezer könyv közül szép- és szakirodalmi olvasmányt, a muzsikát kedvelők zenét hallgathatnak lemezjátszó­ról vagy magnóról, s akinek játékra támad kedve, annak ott a sakk, a dominó. Ott­hont adhatnak kluboknak, szakköröknek; írókat, politi­kusokat, művészeket láthat­nak vendégül. Mi sem ter­mészetesebb, mondhatnánk ezek után, ha ugyanott ag­rártörténeti kiállítás rende­zését terveznék, s ehhez — honismereti bizottság irá­nyításával — nagyszabású gyűjtőakcióba kezdenének, megmentve az utódoknak a paraszti élet. a termelőszö­vetkezeti mozgalom még föllelhető tárgyi emlékeit. Természetes, de koránt­sem általános folyamatnak vagyunk a tanúi. Jobb volna szélesíteni ezt a folyamatot ma, mint holnap. H. F. Csurgó és társközségei Jó alapellátás, egészségtelen ivóvíz Csurgó társközségei — Csurgónagymarton, Somogy- csicsó és Szenta — közül csupán csak Szentén van óvoda. Ezekben a községek­ben más oktatási intézmény sincs; a gyerekeknek napon­ta autóbuszra kell szállniuk, hogy eljussanak Csurgóra, az iskolába. Elsősorban rá­juk gondoltak, amikor meg­szervezték a közlekedést. A diákok utaztatásával nincs is gond, annál inkább zsör­tölődnek a felnőttek. .Külö­nösen vasárnap gond a köz­lekedés : a kis községekben igencsak ritkán látni buszt. Ezen a helyzeten segít a következő évtől a csurgói ta­nács: két járat is indul va­sárnaponként a társközsé­gekbe. Nagyobb gond Csurgón a bölcsődei elhelyezés. A nagyközségnek ugyanis csak egyetlen ilyen intézménye van, az is kicsi — mindösz­Átfogó rekonstrukció zajlik a gazdaság keverő­üzemében is. Itt — a sza­bad kapacitás — fölhaszná­lásával — már az idén több mint 500 vagonnyi táp ké­szült volna, ha a Tszlcer a szerződés szerint biztosítja a piacot. A gazdaság jövede­lemkiesése itt mintegy egy­millió forint, talán ennél is nagyobb kárt okoz azonban az üzemben dolgozók közt eluralkodott bizonytalanság. A kettő helyett most csak egy műszak megy, azaz megyeget... A Tszkér legké­sőbb az év végéig orvoslást ígér, így a keverőüzemi re­konstrukció — ha egy évvel később is — ered mennyei Egy okos gép segítségével Betonnal bélelik a vízvezetéket Betonbélést kap a meg­rozsdásodott vízvezeték an­nak a gépnek a segítségével, amit a Dunántúli Regionális Vízmű- és Vízgazdálkodási Vállalat vásárolt meg az OVH támogatásával. Az an­gol berendezést és a know- how-t piackutatás után vet­ték meg. A gép alkalmas ar­ra. hogy 300—1200 millimé­ter átmérőjű vezetékek bel­ső korrózióvédelmét ce­menthabarcs béléssel meg­oldja: a lerakódásoktól, víz­kőtől megtisztított csövek belső falára 5—15 millimé­ter vastag cementréteget „terít”. Az ily módon bélelt csövekben egynapi várako­zás után ismét tehet szállí­tani a vizet. Rózsavölgyi Imre, a válla­lat igazgatója azt is közöl­te, hogy ennek a berende­zésnek a segítségével nem­csak ivóvíz, hanem olaj- és különböző vegyi anyagok igénybe vételének kitett ve­zetékek belső védelmét is meg tudják oldani. Az el­járás továbbfejlesztésével lehetőség nyílik a szennyvíz- csatornák belső bélelésére is. Az újdonságot a vállalat saját üzemeltetésű vezeté­kén — sikerrel — kipróbál­ták : csaknem egy kilomé­ter hosszú cső belsejében vé­gezte el kifogástalanul a ce- mentezést. — Az eljárás nemcsak itt­hon alkalmazható — hallot­tuk az igazgatótól —; lehe­tőséget teremt exportképes tevékenység kialakítására az angol vállalattal közösen. Ez egyrészt külföldi megrende­lések teljesítését jelenti, másrészt több területen — például a gépgyártásban — kooperációt tesz lehetővé. sze harminc gyermeket fo­gad, az igény pedig még egy­szer ekkora. Az épületet már bővíteni sem lehet. Mp- rad tehát a remény, hogy a hetedik ötéves tervben ta­lán lesz anyagi fedezet, hogy Csurgón új bölcsőde épül­jön. ' Az iskolás korúak, akik a* 1. számú általánosba járnak, sokkal mostohább körülmé­nyek között töltik napjai­kat: a régi épületet tavaly lebontották, s az új, tizen­hat tantermes iskola 1983-ra készül el. Addig a diákok kénytelenek elsajátítani a tudás alapjait ott, ahol éppen termet tudtak adni nekik. , A csurgóiak nem panasz­kodhatnak a kereskedelmi alapellátásra, és a szolgál­tatásokban sincs kifogásol­ható dolog. A társközségek­ben csak alapellátás van: ha a legszükségesebb élelmisze­ren, háztartási cikkeken kí­vül valamire még szüksé­gük volna, legközelebb Csurgón lehet beszerezni. Nagyobb gond a kereskedel­mi egységek állapota: az épületek meglehetősen el vannak hanyagolva. A vég­rehajtó bizottság határozata szerint az idén november 30-ig kell elvégezni a fel­újítást ezeken a helyeken. Somogycsicsóban az idén üzembe helyezett vízvezeték megoldotta a község ivóvíz- ellátásának gondját. Cstirgó- nagymartonban és Szentán azonban a kutak nagy része fertőzött. A csurgói taná­cson nem tudtak semmi biz­tatót mondani: ebben az öt­éves tervben nem tudják megoldani az egészséges ivóvízzel való ellátást a két társközségben. Akárcsak a bölcsőde építésénél, itt is anyagiak miatt. Hogy a megye sok települése küzd hasonló gondokkal, nem vi­gasz. Megoldást keltene ta­lálni, s főként helyi erőre támaszkodva, mert az embe­rele egészsége mindennél fontosabb. A. A. SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
Thumbnails
Contents