Somogyi Néplap, 1981. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-13 / 215. szám

I Varsa Zoltán Óvakodj Hamlet!!!! Óvd hát magad! Légy résen, óvakodj! Zárd be az ajtód, deszkázd be ablakod! És közel semmiképp ne ereszd E bomlott-hitűt — mert elveszejt. S eltévedsz szeme haván, hol rozsdás, seakadt szirom, s a pupilla krátere körül iszony leselkedik rád. S a robbanások is a közvágóhíd romlott fényéit ragyogják. Pillantásod kerülje szemét! Ne akard magadon veszett tekintetét! Hagyd öt az igazság tébolyában égni. Múltját, jelenét gyakran összevéti, mi jelen: csak álom. S néki: végtelen. Hímzések, csipkék közt őrizkedj szüntelen! Halál, s pusztulás szítják vagyait, fölgyújtja éjszakád, ruhád, s az ágyad is. Atkos hiányát hagyja csak reád, a magány széttéphetctlen iszonyát, mert akár a lét: egyetlen s egyszeri. Sorsában halandók s halottak vétkei. Vonulj kolostorba! Vagy más férfit keress ... Csak óvd magad. Légy résen! Védekezz! (Mohácsi Regös Ferenc rajza.) Mar&tkó László Új könyvekről A III. kötet A Történetírók tárának III. kötetét bocsátja közre a Gondolat kiadó Egyház, műveltség, történetírás cím­mel. A katolikus történetíró­iskola, amelyet .korábban a jezsuiták indítottak el, a ki­egyezés körüli időben érke­zett csúcsára, - s túllépve rendi korlátáin, nemzeti szempontból is jelentősei alkotott. A történelemmel kissé behatóbban ismerke­dők előtt ismerősen cseng az a három név, kiknek munkáiból ez alkalommal válogatás készült: Römer Flórisé, Ipolyi Arnolde, Fraknói Vilmosé. Römer Flórisban nemtsak a magyar régészet megalapítóját tisz­telhetjük, hanem az első magyar tudományos folyó­irat megalapítóját is. Ipo­lyi Arnold a magyar nép­rajztudomány klasszikusai közé tartozik, (e kötetben művelődéstörténeti tanulmá­nyaiból válogattak, melyek közül külön hely illeti meg A magyar nemzetegység és államnyelv történeti alaku­lása című dolgozatát), Frak­nói (Franki) Vilmos pedig hatalmas munkabírású, so­kat publikáló tudósunk volt a múlt század utolsó harma­dában. Elég. ha olyan mű­veire utalunk, mint a Páz­mány Péter és kora, á Hu­nyadi Mátyás élete. Leg­maradandóbb, s ma is pótolhatatlan műve Ma­gyarország egyházi és dip­lomáciai összeköttetései a római Szentszékkel, melyen • gy életen át dolgozott, s az llamalapítástól 1689-ig tár- a fel a vatikáni és egyéb jvéltárakban található do­kumentum- és levelezés­anyagot. A nélkülözhetetlen sorozat harmadik darabját ;ó szívvel bocsáthatta útjá­ra a kiadó, mert olyan mű­vek részleteit teszi köz- inccsé, amelyeket régi önyvekben, tudományos munkákban antikváriuma- nk legeldugottabb zúgaiban sem lelhet fel a legszorgal­masabb gyűjtő vagy kutató A gondozónő kilépett a váróterembe. — A kö- , vetkező anyuka mehet! Egy_ barna asszonyka idege­sen fölkapta a táskáját, és szólongatni kezdte a sarok­ban játszó gyermekét. A bejárati ajtó közelében ott állt az asszony, karján a kicsi, a kezét meg egy há­roméves fiúcska fogta. A gondozónő feléje for­dult; — Szíávikné? Csak nincs valami probléma? - — -Nincs, csak... — ide- sen a nagyobb gyerek ruhá­ját kezdte gombolni. Bera­kást már ki tudja mióta nem nem látott haja előrehullt, kopott, a sok mosástól fe­héresen virító farmernad­rágja megfeszült. „Ha egy kicsit adna magára, a három gyerek ellenére egészen csi­nos asszony -lehetne. A fér­jét sose látni...” A gondozónő közelebb ment. — Tudja, mo6t kellene be­fizetni a gyerekeknek az ebédet. ­— De mit tudok én segí­teni ezen? — Ha kölcsönbe ... A fér­jem holnapután kap pénzt... Kint az utcán megkérdez­te: — Mennyiről lenne szó? — Ezer. — Hát az nem fog men­ni. Nézze, egy ötszázas van nálam, három napra köl­csönadom. De szigorúan csak három napra. — Nagyon rendes magától' — mondta ■ a fiatalasszony, és gyursan zseb regyűr le a pénzt. — Nagyon rendes ma­gától. Holnapután behozom. A gondozónő arra gondolt, legföljebb három nappal ké­sőbb veszi meg a lányának, Piroskának azt a nadrágot, amit már hetek óta kér. Pi­roska már biztosan otthon van az iskolából. Az albér­leti szobájukban a nagyszo­bán keresztül lehet bejutni, ahol a kopott, virágmintás- huzatú kanapén egész nap fekszik a beteg főbérlő, Lia néni. Este érzik igazán, hogy az egész nap nem szellőzte­tett helyiség megtelt a be­teg test kipárolgásaival. Bár Pirikét sem akarják túl so­kat magára hagyni az öreg­asszonnyal, alig leplezik, hogy viszoivogva járnak ha­za. húazák-halasztják a ha­zamenetelt. Néhány hónapja, vacsora után a gondozónő szinte mellékesen megkérdezte: — Nemsokára harminc le­szek. Nem kellene megpró­bálnunk egy másodikat... Férje letette a sörösüve­get: — Volna szíved, ide?! A kölcsön lejártának napján, a rendelési idő vége felé a gondozónő már tudta, hogy az asszony nem fog eljönni. A lányának tett ígéret miatt elhatározta, hogy felmegy Szlávikékhoz. A tágas térségeken gyere­kek mászkáltak a törött pa­neleken, betongyűrűkön. Csengetett, várt. A harmadik berregés után lassú csoszo- gás hallatszott, s a gondozó­nő érezte, a kukucskáló pa­rányi nyílásán szemrevétele­zik. Megfordult a kulcs a zárban, s a résben feltűnt Szíávikné vörös arca.-* Maga az? — egy pon­gyolát fogott össze a mellén. — Remélem, tudja, miért jöttem. — Pedig nincs pénzem — mondta Szíávikné. — A fér­jem nem adott. — Nekem pedig szüksé­gem van a pénzre — s a gondozónő alig tudta leplez­ni, mennyire feszíti az indu­lat — Tudja, mennyibe jön nekünk ez az új lakás? — Más örülne, ha kapna — vágott vissza, és fojtogat­ta a düh. Szíávikné mögött megnyílt az ajtó, egy borzas hajú bajuszos férfi tűnt föl. A gondozónő sosem látta Nyolckor ébredek, elhúzom a függönyt az ablakon, s láthatom, hogy beköszöntött az igazi jó idő. De é.n unom magam. A tükörbe nézek, s mindig ugyanazt és ugyan­azt látom. Három szék, a szekrény, könyvek és Ljuba, a feleségem. Ljuba egészen elszokott a takarítástól. Le­het, hogy amúgy i'ánnalc ér­demei, de főzni például nem tud, azonkívül valamikor fél­szavakból is értettük egy­mást, most meg? Még csak nem is szólunk egymáshoz. Csak én nem vagyok a tü­körben. Azért, mert átmen­tem Vágyik Vaszilkovhoz, adjon már egy-két szöget, fci kell erősítenem ezt a tükröt rendesen Ljuba szo­bájában, ugyanis csak egy görbe szög tartja. Vagyiknál érdekes minden. Feleségével, Irinával együtt azon munkálkodnak, hogy a teafőzést gazdaságosabbá te­gyék, egy vödpr ieához csak egy kanál tealevélre legyen szükség. Nekem nagyon tet­szik, ahogyan ők élnek. — Nincs pénzem, és csi­náljon, amit akar — azzal bevágta az ajtót. A gondozónő este azt mondta Piroskának, várja­nak még egy kicsit, hátha találnak olyan színű nadrá­got, amilyent először kért Férjének említeni sem merte az ötszázast, csak fölfortyan- na: megérdemli az, aki ilyen mamlasz. A gondozónő azzal nyug­tatta magát: Szláviknónak úgyis ívissza kell jönnie a középső gyermekével, s ak­kor majd kész helyzet elé állítja. Hetek teltek el, de Szlá- vikné nem jött. Végűi a fő­orvos a kisgyerek miatt megelégelte a dolgot, s uta­sította a gondozónőt, men­jen el hozzájuk. Szorongva vágott neki a lakótelepnek. Szíávikné biz­tosan a szemére hányja: a főorvosi utasítás csak ürügy, hogy a pénzt bevasalja. Leg­szívesebben ■ már lemondott volna az ötszázasról. Csengetett. Kinyílt- az aj­tó, s a gondozónő felismerte a múltkori bajuszost. — Szlávik apuka? — Még csak az kéne! — Szláviknét keresem. — Szláviknét? Hát itt már hiába. — Hogyan? — Ügy, hogy elköltöztek. — És maga? Rokon? A férfi elvigyorodott; — Cseretárs, ez a pontos kifejezés. De miért ér­dekli ? — Szíávikné tartozik ne­kem — mondta remegő han­gon. s maga sem értette, miért nem a főorvosi utasí­tásra hivatkozik. — Tartozik? Mennyivel? — ötszázzal... — Ötszázzal? — a férfi gúnyosan elmosolyodott. — Akkor csak keresse meg, mert szép összeget kapott tőlem. Ugyanis az enyém csak egyszobás volt. Mond­jam a címét? De az asszony már meg­fordult, mielőtt az idegen meglátná, hogy elfutja a sze­mét a könny. Az asszony megtörölte a szemét, és indult a busz­megálló felé. I. Putyajev Á tükör 1 Beesteledett. Hazamentem, és elkezdtem dolgozni. Elein­te minden rendben volt, az­tán, amikor már a harma­dik szöget vertem a tükör alsó rámája alá, hogy meg­tartsa valahogy, egyszer csak elkeseredtem. Ugyanis a tü­kör az egyik kalapácsütés után szilánkokra hasadt. El­tűnődtem. Mennyit, mennyit beszéltem már Ljubának, de itt minden változatlan. . A szekrény, a székek, a kris­tálycsillár, Ljuba ... Nem vagyok a tükörben. Azért, mert átmentem az áruházba új tükörért. Csak kedden jöttem haza. Bemegyek, felakasztom a ka­bátomat a fogasra. Az elő­szobából a szobába lépek, a falra erősítem a fogast, hát­rább lépek, és gyönyörködöm benne. Igazán szép tükröt-em. (Kiss Attila rajza) Verbőczy Antal Elszámolás Tom Sawyernak a gyen;, likőrt adtuk . ,ogy meszelhessük Polly néni kerítését a patakban két gj. érmék fürdött.1 Ne me esek csokorba kötötte a NAGYBETŰKET jók lettiáik mindhalálig Szlávikot, Tisztelgés Bartók géniuszának Sziicpézisn, tapesszss, Zenei, kulturális élesünk­ben 1981 Bartók Béla nevé­vel kapcsolódik össze. A zse­niális zeneszerző születésé­nek századik évfordulóját ünnepli a világ. A centená­riumi ünnepségek két idősza­ka köré tömörülnek: tavasz­ra, amikor Bartók Béla szü­letésének évfordulója volt, és őszre, halálának dátuma köré. E hónap és október is jelentős zenei események ide­je — hazánkban és világ­szerte Bartók géniuszának adózunk. Három Bartók-művel kezd­te évadját a Magyar Állami Operaház társulata az Erkel Színházban. A 'kékszakállú herceg vára, A fából fara­gott királyfi és A csodálatos mandarin még tavasszal ke­rült színpadra felújításban. A két táncjátékkal szeptem­ber közepén az NSZK-ba utazik a balettkar. A Duis- burg'oan rendezendő magyar napokon, a Düsseldorfi Ope­rában, valamint Mölheim- ben és Leverkusenben lép­nek fel. Ezután Párizs a táncosok következő fellépési helye. A Chams-Elvsées szín­padán a táncjátékok mellett A kékszakállú herceg .vára is műsoron szerepel, hét elő­adásban. ( Bartók és kortárs zene­szerzők műveire épül az idén a budapesti művészeti hetek műsora is. A nyitó hangversenyen, szeptember 25-én az Erkel Színházban a Táncszvit, a III. zongoraver­seny és a Zene húros hang­szerekre, ütőkre és celestá- ra hangzik el, a Magyar Ál­lami Hangversenyzenekar és Ferencsik János vezényleté­vel , Kocsis Zoltán közremű­ködésével. A továbbiakban, az október 27-ig tartó z?nei heteken csaknem minden jelentősebb Bartók mű meg­szólal. Olyan rangos művé­szek közreműködésével, mint Hamari Júlia, Franki Péter, Pauk György, Yehudi Me­nuhin és Jeremy Menuhin, Ötvös Gábor, Doráti Antal, Kocsis Zoltán. Ránki Dezső, Rohmann Imre, Jandó Jenő, Perényi Miklós, Kovács Bé­la! a Bartók vonósnégyes, a Liszt Ferenc Kamarazenekar. Budapesten tartja az idén szeotember végén ülését a CÍM — az UNESCO szako­sított szervezeteként műkö­dő Nemzetközi Zenei Taná­csa. Október 1-e. amelyet évek óta zenei világnapként tartunk számon, az idén a magyarországi zenei világhét megnyitó ünnepe lesz. E na- pon veszik át az UNF.SCO- CIM zenei díjakat a nemzet­közi zenei élet tekintélyes képviselői. A díj Bartók-pla- kett, amelyet Borsos Miklós tervezett. „ maoBnaiBaBHii vettem, még a rámája is I milyen díszes. De ahogy né- E zegetem. Egyszer csak — | uramisten! —, mi ez? A I szék csak egy fél szék, a I csillár helyén egy kopott ■ százvattos égő. a padlón egy darab zokni hever páratla­nul. — Mi a csuda történt itt? Ki tette ezt a lakásunkkal? Csak nem Ljuba? Egy teljes hétig kerestem a zoknim párját. Sehol. Az­tán egyszer csak cseng a te­lefon: — Te vagy az? — Itt — mondom — per­sze hogy én. — No, és most mit gon­dolsz? — Nem tudom, mit gon­doljak. Ljubuskám, mi ez itt a lakásban? Te csináltad? Akkor már inkább vittél volna el innen mindent... Erről jut eszembe, nem lát­tad a zoknim párját? — Ne keresd! Biztosíthat­lak, hogy mindent igazságo­san megfeleztem. Viszlát! (Fordította: Konczek József) hangverseny A Nemzetközi Zenei Ta­nács zenetudományi kong­resszusát október 2-a és 5-e között rendezik meg ugyancsak Budapesten. A kongresszus fő témája: A zeneszerző a XX. században — Bartók Béla születésének 100. évfordulóján. Október 1-én, a zenei vi­lágnap tiszteletére rendezett hangversenyen Szöllősy And­rás III. concertója, Lutos- lawskij Gordonkaversenye és Bartók Cantata profanája hangzik el, Perényi Miklós és a Magyar Rádió és Te­levízió Szimfonikus Zene­karának és Énekkarának előadásában, Lehel György vezényletével. A Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézete is ezekben a na­pokban, szeptember 28—30. között tartja nemzetközi Bartók-szimpoziumát. A Bar­tók életművét zenetudományi módszerekkel föltáró friss szakkutatások • hazai és nem­zetközi eredményeinek szak­mai fórum előtti bemutatá­sával. Az őszi zenei események­nek az egész ország részese lehet, hiszen számos hang­versenyt élőben vagy felvé­telről közvetít a rádió. Szep­tember 25-én a budapesti ze­nei hetek nyitó hangverse­nyétől szintén naponként hangzik fel a rádióban Bar­tók zenéje, hangversenyköz­vetítés formájában — az Er­kel Színházból, a Zeneaka­démiáról, a Pesti Vigadóból. Szeptember 26-án, 27-én és 28-án a nemzetközi Liszt— Bartók zongoraverseny dön­tőiről, és 30-án a győztesek hangversenyéről 'közvetít hangversenyt a rádió. Önál­ló Bartók-műsorokkal is jelentkezik ebben az időszak-' ban a rádió. Bartók összes zongorafelvételeit tíz adás­ból álló sorozatban sugároz­zák október 26-tól kezdve minden hétfőn. Ennek az adásnak a keretében néhány újabban napvilágra került és még nem sugárzott felvétel is elhangzik. November 25-e és december 30-a között hall­ható majd Szabolcsi Bence hat rádióelőadása Bartókról. (Az 1974-ben elhunyt híres zenetörténész egyike volt azoknak, akik a leghama­rabb fölismerték Bartók mű­veinek, tevékenvségének kor­szakos jelentőségét.) Ismét meghirdette a Ma­gyar Rádió a Pro rrmsi-n el­nevezésű nemzetközi rádió­műsor versenyt, amelyen a korábbihoz hasonlóan kizá­rólag külföldi rádiók műso­rai vehetnék részt. A ver­seny- témája: Bartók, ahogy mi látjuk. A legjobb nyolc versenyműsor szeptember 16-, tói 23-ig hangzik el. A hazai zenei és tudomá­nyos események mellett vi­lágszerte folynak, a Bartók- i-nnensí vek e:v. '-v—, n na­pokban is. Az NSZK-ban a már említett operai baieít- tkar fellépése mellett' Roh­mann Imre zongoraművész, Lehel György karmester, a Bartók Vonósnégyes, a Győ­ri Leánykar vendégszerepel. Párizsban az MRT Szimfoni­kus Zenekara koncertezik, Japánban Ferencsik János karmestert, Kocsis Zoltán és Ránki Dezső zongoraművészt, Kasza Katalin és Melis György operaénekest, a Liszt Ferenc Kamarazenekart és a Bartók Vonósnégyest hív­ták meg hangversenyturnéra. Ausztriában és Svájcban az MRT Szimfonikus Zenekara ad hangversenyt, Olaszor­szágban Kocsis Zoltán és az Állami Hangversenyzene­kar koncertezik — Bartők- művekkel. Jugoszláviában az Űj Budapest Vonósnégyes, Csehszlovákiában a Magyar az Állami Hangversenvzene- turnézik. A ‘ Szovjetunióban Jandó Jenőt és a Bartók Vo­nósnégyest látják vendégül. & & ÖTSZÁZ

Next

/
Thumbnails
Contents