Somogyi Néplap, 1981. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-12 / 214. szám

Álmodozó Igazgató Hősünk nem tipikus jelen­ség, ha valakinek mégis is­merősnek látszana, az pusz­tán a véletlen műve. Előre kell bocsátanom, igazgatónk — bár szereti az élet min­den örömét —, nem szere­lemről, nem csípős halászlé­ről, mégcsak nem is egy kapitális szarvasbikáról ál­modozik, hanem jól működő gazdaságról, jó ütemű mű­szaki haladásról, jó politikai környezetről. Az igazsághoz tartozik az is, hogy nem a cselekvés helyett, hanem azt megelőzően adja fejét álmo­dozásra. Mi több: ezt várja el munkatársaitól is. Es íme, máris direktorunk ál­mai netovábbjához érkez­tünk. Megszállottként hisz ab­ban, hogy egyszer minden felelős beosztásban dolgozó munkatársa, a főmérnöktől a művezetőkig, csupa olyan emberekből áll majd, akik­nek lesz bátorságuk önálló­an gondolkodni, s amikor problémamegoldással fog­lalkoznak, képzeletüket sza­badjára engedni. Módszeresen fáradozik egy ilyen csapat kialakításán. Igazgatónk rendszeresen „partira” hívja munkatársait, s közülük mindazok eljön­nek, akik erre kedvet érez­nek. Kívülállóknak első pil­lantásra ez a kötetlen, sok­szor csapongó beszélgetés időt vesztegető locsogásnak látszik. Ám aki már néhány­szor végigülte a „partikat”, meggyőződhetett arról, hogy e találkozókon nagy ötletek is születnek. A vállalatnál dolgozó kitűnő koponyák itt mindig jelen vannak, és en­gedve az igazgató bátorítá­sának, ilyenkor mindent el­mondanak, ami eszükbe jut az épp terítékre kerülő té­máról. Fantáziájuknak nem szab korlátot senki és sem­mi. Derű és sok-sok értékes gondolat, kollektív töpren­gés, okos problémamegoldás jellemzi ezeket a csoportos álmodozásokat. A résztvevők száma egyre nő, igazgatónk álma egyre inkább valóság­gá válik. Mikor halad még gyorsab­ban ez a folyamat? Majd ha igazgatónk másik álma is akadály nélkül megvalósul­hat: annak, aki fejével és kezével jól és sokat dolgo­zik, annak jól fizethet, aki pedig rosszul dolgozik, az ráfizet. A részletek most nem érdekesek, mert akik ismerik a bér. és jövedelem­szabályozásnak jelenlegi rendjét, ellentmondásait, azok néha szintén dédelget­nek ilyen álmokat. Mutató­ban ezúttal csak egyet; mondjuk azt, hogy az újítási díjakat teljes egészében a termelési költségek terhére számolhatnák el a vállala­tok, nem pedig a részesedési alap terhére, mint most, elr riasztva ezzel az újítókat, csökkentve az értékes újítá­sok számát, növelve az újítá­si díjaik megállapítása körü­li jogviták gyakoriságát. Jól tudom, ennek a helyzetnek a megváltoztatása egyelőre bizony még vágyálom ma­rad. De az álmodozást sze­rencsére semmiféle rendelet nem tiltja. Térjünk hátvisz- sza hősünk álmaihoz. Megbízható kooperáció, pontos szerződésteljesítés. Álomvilág. A ritka kivétele­ket nem számítva hol van­nak azok a vállalatok, szö­vetkezetek, amelyek fegyel­mezetten, könyörgésre nem várva, külön juttatást nem igényelve korrekt szerződést kötnek a termékeikre vagy szolgáltatásaikra igényt tartó vállalatokkal ? Kötelezettsé­güknek pontosan, szépen ele­get tesznek, ha hibáznak, nem vitáznak, amit elrontot­tak, kijavítják. Ha váratla­nul szállítási nehézségük tá­mad — áthidaló javaslataik­kal együtt — azonnal küldik az akadályközlést, nehogy Felelősség önmagunkért Két fényképet sokáig őriz­tem ugyanarról a munka­helyről. Az egyiken „igazi- nyári öltözetben” — egyet­len fürdőnadrágban dolgoz­taik az emberek. Fejük fö­lött daru cipelte terhét. Ez a kép akkor készült, ami­kor a fotóriporter a munka­helyre ért A másik felvétel pedig akkor, amikor elbú­csúzott: ugyanazokat az em­beréket ábrázolja, de elő­írásszerűén: sisakkal a fejü­kön. A fotós jelenlétében ugyan­is „átöltöztek” az emberek, azért, hogy ne érhesse vád őket a munkavédelmi sza­bályok megszegéséért. Ma­gyarázat is akadt a szabály- ellenes öltözékre: a tűző napon meleg a sisak, és „egyébként sem sokat ér”. Télen másfajta magyarázat születik: akkor azt kifogá­solják, hogy hideg a sisak, fázik alatta az ember feje. A munkavédelmi szabály az embert óvja, de csak akkor, ha betartják előírása­it. Az eset — sajnos — nem egyedi: lépten-nyomon talál­kozni lehet apróbb-nagyobb szabályszegéssel. Az ember ok nélkül sodorja veszélybe önmagát. A minap történt a kapos­vári Honvéd utcai forgalmi jelzőlámpánál: az úttest kö­zepén az autóforgalomban állt egy férfi gyermekkocsi­val. A gyalogosoknak szabad utat engedő zöld lámpa vil­logott már, amikor lelépett a járdáról. Az úttest másik oldalára azonban nem jutott el: megindult a keresztirá­nyú forgalom... Ha átér, akkor sem nyer többet öt percnél. Alighanem minden autós­nak van esti „kerékpárosél­ménye” : világítás nélküli kétkerekűn — nemegyszer imbolyogva — közlekednek, reflektorfényben is nehéz észrevenni őket. Tompított fénynél csak az utolsó pilla­natban ... A szabályok azért szület­nek a munkavégzés módjá­ra, a közlekedés biztonságá­ra, hogy védjék az embert. A szabály azonban csak elő­írást tartalmaz: betartása rajtunk áll. A biztonságos munkavégzés megteremtése, a közlekedés biztonságának szavatolása kötelességük a vállalatoknak. Ezt azonban csak akkor tudják teljesíteni, ha a munkát végző, a közle­kedő ember betartja az elő­írásokat, ha felelősséggel van önmaga iránt. A kényelem- szeretet, az értelmetlen siet­ség ellenére sokszor kerülünk ki sértetlenül a veszélyhely­zetből. Amikor megtörténik a baj, csaknem mindig megál­lapítják: korábbi „sikeres megmenekülések”' altatták el a figyelmet, tették értel­metlenül „bátorrá”, felelőt­lenné az embereket. Dr. K. I. Újfajta gyújtógyertya a KLG Megérkeztek az első an­gol gépek, berendezések a veszprémi Bakony Művek­hez, ahol évi 10 millió da­rab újfajta gyújtógyertya gyártására készülnek. A ter­melési eljárást az angol omáths cégtől vásárolták, a legfontosabb gépeket, beren­dezéseket úgyszintén. A be­ruházáshoz az ezport ara-. alap bővítő hitelkeretből 200 millió forintot kaptak. A tervek szerint a próba­üzemet jövőre kezdik meg. 1983-ra megszüntetik a je­lenleg készített Bakony gyúj­tógyertyák gyártását, ezek helyét a hazai piacon teljes egészében a KLG márkajelű termék veszi át. Az angol céggel kötött szerződés lehe­tőséget ad az újfajta gyúj­tógyertya exportjára ja. partnerüket lehetetlen hely­zetbe hozzák. Ha gyártmá­nyukon változtatni vagy árai" kon módosítani akarnak, ezt csak vevőikkel egyetértés­ben, velük konzultálva te­szik. Ha rászolgáltak, meg­kérik a felárat, de ha úgy alakul, akikor a kötbért is vita nélkül kifizetik, nem dolgoztatva feleslegesen a bíróságokat. Lehet, hogy egyszer meg ezek az álmok is teljesülnek? Még csak egyet hadd em­lítsek meg a mi koncukul reménykedő igazgatónk ál­maiból. Felsőbb szervek, el­lenőrzés, elszámoltatás — igazgatónknak szinte már rögeszméjévé vált, hogy a gazdasági, politikai ellenőr­zésnek, a számonkérésnek minden szinten érdemibbé kellene válnia. Például ne csak azt vizsgálják az arra illetékesek, hogy egy rende­letet, határozatot miként tel­jesít a vállalat, hanem azt is, hogy a teljesítés feltéte­leivel rendelkezett-e, azt megtereínthette-e, egyálta­lán a rendelet vagy a hatá­rozat az életben jónak, bizo­nyult-e. Hátha már elavult az előírás, esetleg betű sze­rint ugyan nem, de érdem­ben megtörtént a végrehaj­tás. Vagy: ha nehezen tel­jesíthető, az arra illetékesek mit segíthetnének, mit se­gítsenek a vállalatnak. Ter­mészetes, ahol mulasztást ta­pasztalnak, ott a felelősség­re vonás sem maradhat el. Ezt megkönnyítendő de­valválni kellene a „bőrpapí­rokat”, az ügyesen megfo­galmazott igazoló jelentése­ket. Gyakrabban meg lehet­ne vizsgálni például azt is, hogy milyen lehetőségeket hagyott ki, milyen haszontól esett el egy adott vállalat? Érdemben kellene tanulmá­nyozni az okokat, ha bele­vágott valamibe, és az nem sikerült. Ha a kockázat, amit vállalt, arányban állt az el­érhető eredménnyel, de elő­re nem látható nehézségek miatt nem vált be a szá­mítás, ilyenkor nem elma­rasztalást, hanem — az ered­ménytelenség dacára is — dicséretet érdemel a kezde­ményező vezető. Ellenkező esetben legközelebb nem mer, és nem fog kockáztat­ni. Hogy a számomra kimon­dottan rokonszenves igazga­tó álmai mit jelentenek? En­nek eldöntését rábízom a kedves olvasóra. Gy. Z. Tabán először Munkáslakás a Videoton dolgozóinak Ünnep volt augusztus ti- zenhetedike a Videoton tabi gyáregysége ötven — többsé­gében fiatal — dolgozójá­nak: átvették a nagyközség központjában épült lakások kulcsait... A Videoton Elektronikai Vállalat évek óta központi kérdésként kezeli dolgozói lakásgondjának megoldását. A tabi gyáregység fejleszté­sével párhuzamosan 102 la­kás építéséről gondoskodtak. A nagyközség még nem sze­repel a kiemelt 420 település között (itt lehet csak mun­káslakást építeni) a megyei tanács javaslatára azonban meghatározott lakásszámig egyszeri kijelöléssel mun­káslakás építését engedé­lyezték Tabon. A Videoton dolgozói részére készített 102 lakásból ötven munkáslakás- kónt épült. Ez azt jelentette, hogy a vállalatnál dolgozó munkásokat, kedvezmények­ben részesítették, és a vásár­lók a lakásokat — az alap­területtől függően — nyolc- van-százezier forinttal olcsób­ban kapták meg ... — Vállalatunk a szociálpo­litikai kiadásoknak csaknem a felét költi lakásokra — mondja Olach Jánosné, a ta­bi gyáregység szakszervezeti munkahelyi bizottságának titkára. — Munkavállalóink lakásgondjainak megoldása, valamint a törzsgárda kiala­kítása érdekében — a lehe­tőségeknek megfelelően — rendszeresen támogatjuk a lakásépítést, a lakásvásár­lást. A nagyközségben épült OTP-társasházakból, illetve tanácsi célcsoportos lakások­ból, vállalati támogatással nagyon sok dolgozónk lakás- problémája oldódott meg már eddig is. Legutóbb öt­ven család — valamennyien betanított és szakmunkások — jutott önálló otthonhoz. Vállalatunk a lakásépítési alapból, a dolgozóknak a szociálpolitikai kezdvez- ménnyel. valamint — mun- kásállományúak esetében az állami támogatás együttes összegével csökkentett — lakásépítési, -vásárlási ár húsz százalékára hosszú le­járatú, kamatmentes köl­csönt adott. A kölcsön után az OTP által felszámított évi egyszázalékos kezelési költ­séget is magára vállalta a törlesztési idő alatt. Az augusztus közepi zsú­folt napok után, nyugodtabb órái vannak Pilinszky Já­nosnak, az OTP tabi fiók­vezetőjének. — Videoton tabi dolgozói részére tanácsi célcsoportos beruházásként épült 13 la­kás, a vállalat pénzéből 12 lakás készült Az OTP saját beruházásában pedig 27 csa­ládi otthon épült. A kivite­lező, a Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat még má­jusban átadta a bölcsőde melletti épületet. A tabi Építő- és Vegyesipari Szö­vetkezet által készített mun­káslakásokat 1981. augusztus 6-án vettük át értékesítésre; ezen a napon a lakásokat bemutattuk a Videoton és a helyi tanács által kijelölt tu­lajdonosoknak. Ök átlag 28 ezer forintot fizettek a la­kásért. A munkáslakások ál­lami támogatása meghaladta a négymillió forintot, a mun­káltatói kölcsön majdnem hárommillió forintot tett ki. Fiókunk dolgozói részére ak­kor kezdődött a munka, ami­kor a Videotontól a kölcsön megérkezett; szinte két nap alatt bonyolítottuk le a szer­ződéskötéseket, aláírásokat a gyáregységben. A saját rész befizetése után, augusztus 20-tól már költözhettek a tu­lajdonosok. Az augusztusban átadott munkás lakás-épülettömbben negyvenöt kétszobás lakás van és öt háromszobás. A tulajdonosok kijelölésénél a Videoton és a tanács mesz- szemenően figyelembe vette a családok szociális körülmé­nyeit. Így kapott 69 négyzet- méteres lakást ifj. Forintos Ferenc is — ötödmagával költözött új otthonba. — Evek óta a szüleimnél laktunk, velük egy háztar­tásban éltünk. Végtelenül boldogok vagyunk, és na­gyon örülünk a szép nagy lakásnak. Régóta vártuk azt a pillanatot, amikor saját otthonunkba költözhetünk. 1979-től tudatosan vásárol­tuk a lakberendezési tárgya­kat, így az elsők között köl­töztünk a lakásba, amely nagyságra és elhelyezésre is ideális. Krutek József HANGSŰLYELTOLÓDÁS Nem lehet nem termelni Megszoktuk mér, hogy a burgonya kapcsán a fő kér­dés évek óta az, hogyan le­het eladni. Szinte furcsa volt, hogy a burgonyatermesztési tanácskozásra szóló meghívó­ban a termés megóvásának lehetőségeivel foglalkozó előadáscímek szerepeltek. Melyek a holnap nagyobb hozamot ígérő burgonyafaj­tái ? A korszerű növényvé­delem hogyan szolgálhatja a termésbiztonságot? A szünetben derült csak ki, hogy a szakembereket voltaiképpen most is a piaci helyzet, az értékesítési lehe­tőség és a jövedelmezőség érdekli leginkább. „Mennyi­re sikerült szerződést kötnö­tök? Volt-e exportlehetőség? Hova szállítottatok? Mekko­ra részt vettek át első osz­tályú áron?” Ilyen és ha­sonló kérdések indították a beszélgetést. Vajon mennyire indokolt ez a „hangsúlyeltolódás?” Tény, hogy a burgonyát nagy hagyományokkal és jól termelő gazdaságok pénzügyi egyensúlya is megbillent oly­kor az elmúlt években a piac „dugulásai” miatt. S az is igaz, hogy a burgonyánál a túl sokat a túl kevéstől — épp a feldolgozó és hűtőka­pacitás szűkössége miatt — alig néhány száz vagon vá­lasztja el. htom totesstác szakember, aki az oly sok tényezőtől függő hozamot pontosan a szerződés betűjéhez tudja igazítani. Milyen a piac? Elég néhány vagonnyi több­let, és az első osztályú bur­gonyából másodosztályú lesz az átvételnél... Végül is a termelő piaci kockázata e növénynél egyi­ke a legnagyobbaknak. En­nek ellenére is kimondható: hovatovább túl sok szó esik minderről, ugyanakkor vi­szonylag kevés a termelés­fejlesztés lehetőségeiről. Az utóbbi — s ez a minap Mi­kében rendezett tanácskozá­son is megfogalmazódott — nem feltétlenül jelent még több tonnát. Jelenthet jobb minőséget, s így magasabb átvételi árat, viszonylag mér­sékeltebb önköltséget, vagy akár azt, hogy a szükséges mennyiséget kisebb területen termelhetik meg. Ezt talán a vendéglátó tsz példázza legjobban. 101 hek­tárnyi burgonyájuk adja a gazdaság jövedelmének 35 százalékát. Igaz, hogy átlag­termésük több mint tíz tonnával meghaladja a me­gyei átlagot. A terület há­romnegyed részén vetőgu­mót állítanak elő. Egy má­zsa burgonyatermésük átla­gos nyeresége tavaly 186 forint volt! Persze nem kizárólag hoz­záállás vagy szakértelem kérdése az, hogy a mikei nyereségszintre jut-e vala­mennyi dél-somogyi burgo­nyás gazdaság, a példa mé­gis utal a lehetőségeikre. Két-három éve a legna­gyobb burgonyaértékesítési gondok, idején volt gazdaság, amelyik fölhagyott a terme­léssel. Hamar belátták azon­ban, hogy a dél-somogyi ho­mokon a burgonyát nem lehet nem termelni, csupán jobban termelni! Egy ilyen lépés után az első megvála­szolatlan kérdés: ha nem burgonyát, hát mit? Az úgynevezett határkölt­ség, azaz a termésátlag, ame­lyen alul már ráfizetéses a termelés, csaknem öt tonná­nál van a kukorica, s négy­nél a búza esetében. Ugyan melyik burgonyás területen lehetne e hozamnak akár csak kétharmadát is bizton­sággal elérni? A burgonyá­nál 18 tonna fölött már min­den kilogramm nyereséget hoz. Ezt az eredményt a rosszabb termőé vek ben is el lehet érni. Hasonlóan nyomós érv a jövedelmezőség egybeveté­se. Az egy hektárra jutó nyereség a búzánál 4172, a kukoricánál 504 (!) a cukorré­pánál 3469, a napraforgónál 4472, a burgonyánál 15103 forint volt tavaly a megye szövetkezeteinek átlagában. Az atlaentna betol persze nagyok az űzemenkénti el­térések, a számokból mégis kitűnik: nincs növény, amely a dél-somogyias adottságok között ekkora jövedelmet hozhat. A burgonya a te­mérdek fejfájás és többlet' kockázat ellenére is lehető­ség ezekben a gazdaságok­ban. A burgonyával kötött há­zasság fölbontását csaknem lehetetlenné teszi az is, hogy a burgonyás gazdaságok zö­mében 40—60 millió forint értékű, más módon aligha hasznosítható gép és épület található. Végül a sokszor kimon­dott és leírt, de most sem kikerülhető érv: az ország burgonyáját a burgonya or­szágában kell megtermelni, nem pedig ott, ahol 7 ton­nás kukoricahozam is elér­hető. Az idén csaknem 2500 hek­tár a somogyi nagyüzemi burgonyatermő terület. A szakemberek legóvatosabb becslése szerint is 20 ton­nát meghaladó — de példá­ul a dél-somogyi burgonya­termelési rendszer partner­üzemeiben 26 tonnás — hek­táronkénti átlageredmény várható. A mikei bemutató s az elhangzott szakmai viták so­ra jól szolgálta e termés megóvását és a jövő évi még jobb eredmények elérését. B.F. SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents