Somogyi Néplap, 1981. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-10 / 212. szám
\ Diákok őszi munkán Fiúk az álmáskertben Vidáman csivitelő, vödröket zörgető diáksereggel találkozunk a Bárdibükki Állami Gazdaság almáskertjében. Amint megpillantják kísérőnket, Kertész István tanárt, már messziről újságolják: „ — Addig is dolgoztunk ám, amíg távol volt a tanár úr! — De azért elmaradt néhány szem alma a fákon — inti rendre őket a Táncsics gimnázium tanára. — Ha visszafelé mentek, azokat is szedjétek le! — Ügy lesz, tanár úr! — zúgják szinte kórusban a diákok. Délelőtt fél tizenegy. A fasor végén ládákra telepszenek a gyerekek; előkerül a szatyrokból az elemózsia, mindenki farkasétvággyal kezd falatozni. A friss levegő, a sok mozgás megtette hatását. Evés közben sem szűnik a tréfálkozás. Jó a hangulat. — Elégedettek vagyunk a gyerekek munkájával — mondja Kertész István — Az itteni teljesítményüket még ne» ismerem ugyan, miveä ma jöttek át a szilvásból, de egy óra alatt itt is teleszedtek hat konténert. Ebbe háromszáz kiló alma fér bele. A gimnázium ég az állami gazdaság között már több mint egy évtizedre visszanyúló kapcsolat van. Ez egyúttal azt is bizonyítja, hogy mindkét „fél” elégedett a másikkal. — Csaknem hatszáz diák — tizenhat osztály tanulói — dolgoznak jelenleg a gazdaságban. Almát szednek exportra és a belföldi piacra. Munkájuk minőségét jelzi, hogy a tavalyi őszön leszedett és egész télen át tárolt gyümölcsök között alig Szüreteinek a kisiskolások Hétfő óta hetedikesek, nyolcadikosok szüretelik Kéthelyen az édes, lédús szőlőt. Marcaliból két általános iskola is jön, vannak Réthelyiek, balatonszentgyörgyiek, balatonkeresztúriak, balatonfenyvesiek, meszteg- nyőiek. A balatonberényi nevelőotthon diákjai is itt szüretelnek. Tíz-tizenegy napos turnusokban, összesen 500—600 gyerek. Reggel-délben autóbusszal hozza-viszi őket a kéthelyi termelőszövetkezet. — Mennyit dolgoznak naponta a gyerekek? — Négy órát, 8—12-ig, hiszen általános iskolások — mondja Varga László, a kéthelyi tsz elnökhelyettese. — Egy-másfél mázsát szednek meg naponta. Nekünk ez is nagy segítség: kevés a munkaerő. — Mennyit keresnek a gyerekek ? — A teljesítménytől függően napi 30—60 forintot. A legjobb osztályokat kirándulni is elvisszük. — Hogyan dolgoznak a diákok? — A tapasztalat azt mutatja, hogy amilyen a pedagógus, olyanok a gyerekek is. Nagyon fontos a kísérő tanár személye. Nem mindegy, mennyi lendületet tud adni a diákoknak. De általában rendesen, lelkiismeretesen dolgoznak. Mi is igyekszünk életkorukhoz, erejükhöz igazítani a munkakörülményeket. Most például vödör helyett ládába szedik a gyerekek a szőlőt, s ezt ott hagyják akár a sor közepén is — a teherautók elviszik. A konténeres szállítást most vezettük be. — Megoldják a diákok a munkaerőgondot ? — Most még igen, de később, ha termőre fordulnak az ültetvények, további lehetőségeken kell gondolkodnunk. találtak hibásat a tavaszi átválogatáskor. A maximálisan engedélyezett tizenkét napot töltik gyümölcsszedéssel a „tán- csicsosok”. Éppen egy hete kezdtek. Az is jól bevált gyakorlat már náluk, hogy elsején megtartják a tanévnyitót, másodikén kiosztják a tankönyveket, harmadikén: irány a gazdaság. Igfcr nem kell megszakítani az oktatást, és a nyári szünidő után a közösség is újból összerázódik. Torkoskodni is lehet Lesz helye a keresetnek — Figyelje csak meg, itt nem kop- pan a vödör alja, nem lehet hallani, hogy almát szednek a gyerekek. Exportra megy a gyümölcs, hibátlannak kell lennie minden szemnek — mondja a sor elején állva Horváth József, a Kaposvári Gépészeti Szakközép- iskola tanára, aki most tíz napon keresztül'a táborvezető tisztjét is betölti. Hagyomány már az iskolában, hogy a tanév első két hetében Kiskorpádra költöznek a diákok, s a Kutasl Állami Gazdaság gyümölcsösében segédkeznek. Az almásbah százötven fiú dolgozik. Míg a kéz mozog, röpködnek a viccek, egymást ugratják a legények; mindenki jókedvű. A ládákba papírbélés kerül, majd szép sorjában a sárguló, pirosló almák. Vigyáznak a csomagolással, a minőség zsebre megy. — A gazdaság vezetői azt mondták, hogy nagyon jól dolgoznak a gyerekek. Ha ötszázalékos hiba alatt teljesítenek, 42 forintot kapnak mázsánként. Náluk az átlag a két-három százalékos hiba. Tegnap 290 kiló almát szedtek fejenként a fiúk, a norma pedig két és fél mázsa. Reggel nyolctól délután négyig munkával telik a nap, este azonban megpezsdül a táborban az élet. Focimeccs és futóverseny, mozi és diavetítés: nem unatkozik a 356 fiú, s persze a pedagógusok sem. — A diákok esti szabad idejét nem akartuk beosztani; ilyenkor azt csinálnak, amit akarnak — mondja a táborvezető. — A pedagógusoknak különösen jó alkalom ez a két hét arra, hogy jobban megismerjék tanítványaikat, közelebb kerüljenek egymáshoz. Nyíltabb, közvetlenebb itt a kapcsolat, mint a tanórákon. Kutnyánszky Ernő tábor- vezető-helyettes a szilvaszedő brigádok teljesítményét számolja. A munkaversenyben minden egyes kiló számít, hisz eszerint kapják majd a jutalmat. — A gazdaság 3600 forintot, az iskola pedig 1500 forintot ad a jutalmazásra. A legjobbaknak szép összegek gyűlnek össze így a tíz nap után. Hull a szilva ... persze nem magától. A sorok között teli ládák sorakoznak már kora délelőtt. A fiúkat nem kell különösebben biztatni, a többség ma is túlteljesíti a napi normát. — Mit jelent a szövetkezetnek a fiatalok munkája? — Egy diák öt-hat mázsá- nyi almát is leszed, az ösz- szes fiatal így 18—20 vagonnyit. Hat-hét órát dolgoznak naponta, életkoruktól függően. — Mennyit keresnek? — Naponta 80—140 forintot. Attól függ, mennyit dőlsebbeknek, a diákoknak. Pessegh Mária negyedikes, és negyedszer van őszi munkán a konzervgyárban is. — A munka nem túl nehéz, torkoskodni és keresni is lehet. A tíz napra körülbelül nyolcszáz forintot kapunk. — És ezt kézhez is kapjátok? — Eddig minden évben külön-külön kaptuk meg a fizetésünket, s ez így jó, hisz jön a szalagavató, a ballagás, fényképeket kell csináltatni, szóval lesz helye a keresetnek. Az első osztályos Zadra- vecz Mária is örül annak, hogy itt ez a szokás. — Barcson jártam általános iskolába. Ott minden évben a tsz-mét dolgoztunk. Tavaly állítólag kétszázhatvan forintot kerestünk, de csak százhúszat kaptunk ■kézhez. Itt legalább mi rendelkezhetünk a keresetünkkel, Hogy mit veszek majd belőle? Könyveket, lemezeket, magnókazettát. Ami tehát az idei őszön új a diákok munkájával kapcsolatban, az a Nagyatádi Konzervgyárban hagyomány. Ha mindenütt így tettek volna, nem kellett volna rendeletet hozni. is van! Egyedül a szekrényeket hiányoljuk, nincs hova pakolni a holminkat. — Versenyeztek is egymással ? — Igen, a legjobb három osztály országjáró kirándulásra megkapja ingyeneken a szövetkezet autóbuszát. A legjobb kétezer, a második ezerötszáz, a harmadik pedig' ezer kilométeres országjárásra mehet. — Visszajöttök jövőre? — Vissza ... — Nem is tudom, hogy mi lenne velünk, ha nem lennének itt a diákok. — Ezt a mondatot Kárpáti Jenönétől, a Nagyatádi Konzervgyár munkaügyi osztályának vezetőjétől hallottam. S mindjárt hozzá a magyarázatot is: Dél-Somogy legnagyobb konyhájában minden ősszel dolgoznak diákok. Nélkülük elképzelhetetlen lenne a terv teljesítése, mért a nagy befőzések idején minden dolgozóra szükség van a termelő vonalak mellett. A csomagolásra már nem marad munkáskéz. Nyá ron vakációzókat foglalkoztatnak, míg a legkritikusabb őszi szezonban, szeptemberben a csurgói és a nagyatádi gimnazisták segítenek. Ha ők nem jönnének, akadozna a szállítás. A csurgói gimnazisták még jóformán meg sem kapták a tankönyveket, máris útnak indultak Nagyatádra. Szeptember másodika óta, a konzervgyári és egy bérelt busz hozza viszi őket. A norma természetesen ugyanaz, mi..t a felnőtteknél. Igaz, a gimnazisták csak hat-hat órát dolgoznak két műszakban. A gyárnak jól jön a diákok munkája, de vajon mi a véleményük a legilletékeVisszajövünk Szeptember elsején látott munkához a vései tsz almásában 350 marcali gimnazista és szakközépiskolás. Van mit csinálni a diákoknak: összesen 600—700 vagon alma piroslik a fákon, főként jonatán és stanking, amelynek zöme exportra megy: az NDK-ba, a Szovjetunióba, Brazíliába, Panamába, Sza- úd-Arábiába. •A marcali gimnazisták már tíz éve járnak őszönként a szövetkezetbe: múltja van a jó kapcsolatnak az iskola és a gazdaság között. Tíz napot segítenek az almaszedésben, utánuk jön a kaposvári tanítóképzőből 600 hallgató és a csurgói szak-, munkásképzőből 250 diák. A tsz elégedett a fiatalok munkájával. — Milyen ellátást kapnak a gyerekek? — Nemrég épített, nyolcágyas ifjúsági szállónkban laknak, és teljes ellátást, magas kalóriatartalmú kosztot kapnak — mondja Hornung István főkertész. gozunk, a teljesítmény alapján kapjuk a pénzt — mondják a diákok, miközben gyorsan, de óvatosan rakosgatják az almát a ládába. — Mire költitek majd a keresetet? — Osztálykirándulásra, ballagásra — nem tudjuk még, majd ha megkapjuk a fizetést, döntünk. — Munka után mit csináltok? — Tévét nézünk, voltunj; moziban is, beszélgetünk. Egyik este diszkót tartottak a szállón. — Milyen a szállás, az ellátás ? — A kaja finom és bőséges, sok húst kapunk; a szállás is jó: még színes tévé Melegítés, tornacipős diákokkal zsúfolt autóbuszok indulnak reggelente a megy* középiskolái elöl. Évek óta hagyomány már hazánkban, hogy a mezőgazdaság - a nyári építőtáborokon kívül - ősszel is igénybe veszi a diákok segítségét. Munkájuk haszna szinte felbecsülhetetlen, hisz nélkülük fán maradna az értékes gyümölcs jelentős része. Az idén több mint egy tucat állami gazdaság és termelőszövetkezet tart igényt megyénkben a diákokra, és csaknem valamennyi középiskola részt vesz ebben a munkában. Az utóbbi években már az általános iskolák hetedik, nyolcadik osztályos tanulói is ott vannak a gyümölcsösben. Szeptember elejétől október végéig tart a gyümölcsszüret, így folyamatosan indulhatnak a konténerek a külföldi országokba. Köszönetét és megbecsülést érdemelnek ezek a tanulók, akik - mint összeállításunkból is kitűnik - felnőtt módjára dolgozva, figyelemreméltó teljesítményeket érnek el. Hat konténerrel egy óra alatt
