Somogyi Néplap, 1981. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-20 / 221. szám

/ KETTŐS SZORGALOM A világ első gőzvomtatású vasútja, Stephenson mesteré, mint tudjuk — 30 kilométe­res óránkénti sebességgel szállította az utasokat. Alig maradt el nemrégiben ettől a teljesítménytől a Déli pá­lyaudvarról 17.25-kor induló munkásvonat, amely a téli menetrend szerint — Érd- Alsóig a 20 kilométeres tá­vot egy óra alatt „futotta be”. Hacsak nem volt késé­se, vagyis pontosan igazo­dott a menetrend előírásai­hoz. Ez a kis bevezető azért szükséges, mert a továbbiak­ban többek között ilyen munkásvonatok utasairól, összességében az ingázókról lesz szó. A statisztika sze­rint a keresők 10 százalékát találni ebben a körben. A hárommillió fizikai dolgozó esetében már jóval tekinté­lyesebb ez az arány: minden harmadik munkás ingázik. Igaz, a nagyvárosok füstös, zsúfolt, zaklatott környezeté­ből egyre többen kívánkoz­nak jó levegőjű, csendes zöldövezetbe. Az iparilag legfejlettebb országokban va­lósággal elnéptelenedtek a városközpontok. Miért baj, miféle gonddal jár, ha va­laki Magyarországon városi körülmények között dolgozik és falusi környezetben lakik? Néhány adat, ami többet mond minden szépen fogal­mazott válasznál. Ausztriában a foglalkozta­tottak 29 százaléka jár na­ponta távoli lakhelyéről az ipari központokba. Ám, min­den második bejáró gépkocsi­val teszi meg ezt az utat, s csaknem 90 százalékuk egy óránál rövidebb idő alatt ér munkahelyére. Nálunk kevés kivételtől eltekintve, vona­ton, autóbuszon bonyolódik le az utazás, ami — oda- vissza — többnyire két-há- rom órányi időt rabol na­ponta. A Szakszervezeti Elméleti Kutató Intézet tanulmánya szerint például a Csepel Mű­vekben a bejárók között 23 százalékkal több a segéd­munkás, mint a helyben la­kók között. Művezető és technikus viszont úgyszól­ván csak az utóbbi rétegben található. Igaz, hogy az in­gázók havi átlagban csupán 240 forinttal keresnek keve­sebbet a többieknél, munka­körülményeikben igen nagy a különbség. A vidékről jö­vők keresetét a melegüzemi, a fizikailag nehéz és az egészségre ártalmas munka­körökben megszerezhető jö­vedelem emeli. Ugyanakkor ritkán # újítanak, kisebb arányban túlóráznak, s ami a leglényegesebb: kevés kö­zöttük a szakmunkás, s alig találni vezető beosztásút. No persze, ezekre a meg­állapításokra kontrázhatna valaki. Jóval olcsóbb az élet akkor, ha a ház körül, a kiskertben ott szaladgál az aprójószág, s csak le kell szakítani a fáról a gyümöl­csöt, kihúzni a földből a zöldségfélét. Van ebben az érvelésben igazság, csak ép­pen azt nem veszi figyelem­be, milyen rengeteg többlet- munkával, az életmódnak a városihoz képest teljesen el­térő jellegével is öseszefügg a ház körüli kert kétségte­len előnye. Különösen akkor, ha nemcsak családi fogyasz­tásra termelnek, hanem el­adásra is. Nem beszélve az olyan — ma már igen nagy számú — „vegyes” család­ról, ahol mondj ük a férfi ipari munkás, az asszony termelőszövetkezeti tag, s a gyerekek és öregek segít­ségével együtt művelik a háztájit. A statisztika adatai sze­rint a hazai mezőgazdaság termelésének mintegy har- " mada az előbb említett ki­segítő gazdaságokból és csa­ládi kiskertekből kerül ki. A termés jellegzetesen me­zőgazdasági, hiszen zöldség, és gyümölcsellátásunknak körülbelül kétharmadát, a hazai sertéstermelés . felét, s a tejtermelésnek is mint­egy negyedét az a munka­idő utáni magánszorgalom biztosítja. Nagyon nehéz kiszámítani, hogy országos viszonylatban hány munkaórában műve­lik ezeket a kisgazdaságokat. Annyi' bizonyos, hogy (né­hány kivételtől eltekintve, mint például a virágok, drá­ga primőrök termesztése fó­liasátorban) nem haladja meg a tízforintos órabért, ha a teljesített munkát a rá­fordított idővel összevetjük. Ráadásul többnyire fizikai­lag nehéz, szabadban végzett munkáról van szó, ami a tetejében anyagi befektetést is kíván, s a munkavállalók egyéni kockázatával jár. A mostoha időjárás, a váratlan fagy, valamilyen növényi vagy állatbetegség semmis­sé teheti az egész évi áldo­zatos szorgalom gyümölcsét. Tanácsi kiutalású vagy szolgálati lakásra aligha szá­míthatnak azok, akik a fa­lusi településeken élik az életüket. Ha több év mun­kájával elkészült a maguk építette — olykor a szó szo­ros értelmében megkoplalt — családi otthon, akkor hozzá kell látni, hogy a korábbi segítőknek, rokonoknak, szomszédoknak, a szocialista brigád többi tagjának tör- lesszenek, visszaadják — munkaórákban — a köl­csönt. A hét végén nem az a kérdés izgatja az ilyen csalá­dokat, hogy hová menjenek szórakozni, kirándulni, ví- kendezni, sokkal inkább az, hogy melyik a legsürgősebb munka, amely a szabadna­pokra vár. Tény, hogy az ingázók többsége nem végezte el az általános iskola nyolcadik osztályát. A hajnali, rosszul világított, fűtetlen vonat — akárcsak az esteli fáradt zötykölódés hazafelé — aligha kedvez a tanulásnak vagy akár az olvasásnak. Mi­vel a vonat, a busz indulá­sához szigorúan igazodni kell, az üzemi politikai fórumo­kon is ritkábban kérnek szót; a kulturális vagy ismeretter­jesztő rendezvények leggyak­rabban elmaradó „közömbös” közönsége a távoli lakóhely­re járó munkások. Ez az egyik oldal. A másik oldal, hogy a két kezük munkájával, átlag feletti szívós szorgalmukkal teremtik meg csaladjuk kul­turált életkörülményeit — a steépen berendezett, tágas fürdőszobás lakást, jól táp­lált, csinosan járatott igé­nyességre nevelt gyermekeik kedvező környezetét — s je­lentősen hozzájárulnak az ország élelmiszer-kínálatá­nak bőséges választékához. Ezért van, hogy ma már ki­veszett a közélet szótárából az egykor pejoratív értelmű „kétlaki” jelző. Munkájuk olykor egyéni áldozattal jár de ezt a tár­sadalom ma még nem nél­külözheti. V. J. SOMOGYI KRÓNIKÁJA Nyárbúcsúztató záporokat és aranyló őszt is hozott a leköszönő hét. Az esős na­pokon megállt a földeken a munka, a verőfényben pedig egyszerre minden sürgős lett. Éppen ezért szerveztek hétvégi műszakokat a földeken. Az erőfeszítések eredményeként a hét végéig 40 ezer hektáron előkészítet­ték a talajt az őszi vetések­nek. Ez a terület felét jelen­ti. Egyre több gazdaságban kezdik meg a kukorica töré­sét, a burgonya betakarítá­sa pedig túljutott a félide­jén. Népesek voltak a sző­lőskertek és a gyümölcsösök: a szüretben és az alma be­takarításában diákok is se­gítenek a gazdaságoknak. Értékes munkájuk nélkül el­képzelhetetlen lenne, hogy időben fedél alá kerüljön a termés. A betakarítás ütemét min­denütt az időjárás és az érés határozza meg. Egye­dül a cukorrépa kivétel ez alól: ennek a növénynek a betakarítását a gyár „étvá­gyához” kell igazítani. A meleg napokon ugyanis gyorsan romlik még a nyers­anyag. Hosszabb ideig tartó tárolására csak akkor lehet majd gondolni, amikor csök­ken a nappali hőmérséklet is. A cukorgyáron kívül a Nagyatádi Konzervgyár munkája kapcsolódik szoro­san a mezőgazdasághoz. Hajnalonta paprikahegyek várják a földek szélén a szállítójárműveket, s a szil­va után egyre több alma is kerül a gyár feldolgozó gép­soraiba. Befőttet, puding-al­mát és sűrítményt készíte­nek belőle. Több fontos tanácskozás is volt a héten. A megyei pártbizottság szerdai ülésén a megyében lévő ciganyla- kosság helyzetét vizsgálta meg és a további feladatok­ról határozott. A marcali városi tanács végrehajtó bi­zottsága — egyebek között — megvizsgálta azt, hogy az államigazgatási munka egy­szerűsítése, korszerűsítése érdekében készített középtá­vú feladatterv végrehajtása hol tart. A testület tavaly ugyanis — az éves munka- tervtől független — közép­távú feladattervet készített, s ebben 1985-ig határozta meg a tennivalókat. Mi tör­tént eddig? Címszavakban néhány intézkedés: bővítet­ték az ügyfélszolgálati iroda feladatkörét, létrehozták az alsó fokú oktatási intézmé­nyek gazdasági-műszaki el­látó szolgálatát. Február óta 185 féle ügyfajtában rövidí­tették az intézés idejét. Siófok minden ősszel több szakmai tanácskozás­nak ad otthont. A héten a mellkassebészek vitatták meg a szakma gondjait, s cseréltek tapasztalatot a legújabb eredményekről. Egészségüggyé! kapcsolatos hír az is, hogy az ország­gyűlés szociális és egészség- ügyi bizottsága a megye kór­házi beruházásairól hallga­tott meg tájékoztatót. Meg­állapításuk elgondolkodtató: Somogyra is jellemző, hogy a tervezéstől az építkezés befejezéséig olyan hosszú idő múlik el, hogy a terve­zett műszerek, készülékek jelentős része használatba vételkor erkölcsileg már el­avult. Egy régóta várt örömteli eseményről és egy váratlan­ról is beszámoltunk a hé­ten. A várt esemény volt a sérsekszőlősi üzemavatás, és tűz volt a váratlan, amely a Dél-somogyi Állami Gazda­ságban pusztított. A közös összefogással felépített gu­mi futózó üzem kedd óta két műszakban termel már. Ok­tóber elejétől pedig rátér­nek a három műszakra. Olyan gépjárműgumikat újí­tanak itt fel, amelyek ed­dig szemétbe kerültek. Ez­zel a tevékenységgel impor­tot takarítanak meg. A sér­sekszőlősi üzem már az ötö­dik ilyen az országban. A Dél-somogyi Állami Gazdaság nagykorpádi kerü­letében a burgonyatárolóban keletkezeit tűz viszont az oltásban résztvevők áldozat- készsége ellenére jelentős — sok milliós — kárt okozott. Tanulsága nem lehet más: még jobban kell vigyázni értékeinkbe. Áz őszi BNV-n láttuk Divatok és újdonságok Divatbemutatók sora teszi még látványosabbá a lát­ványban amúgy sem szűköl­ködő textil- és ruházati ipa­ri kiállítást az őszi BNV-n. Ez az iparág hozta el a leg­több terméket az idei bemu­tatóra, s a bútoriparral kö­zösen a vásár legnagyobb alapterületű — A-jelű — csarnokát töltötték meg áru­val. Az idei vásárra elhozta termékeit a pamutipar szin­te valamennyi gyártója. A Pamutfonóipari Vállalat pél­dául új — Nagyatádon is készített — varrócérnáit mu­tatja be. A gyűrődésmentes szennytisztító anyagokat a Pápai Textilgyár mutatja be. S ha tovább kívánunk tal­lózni a termékek között, ak­kor érdemes megemlíteni a Magyar Selyemipar vásári díjjal is elismert termékeit. A vásár tizenhat nagydíja közül egyébként ebbe a csar­nokba került hét. A konfekcióipar talán min­den eddiginél több újdon­sággal szerepel a vásáron. A bemutatatt új termékek többsége az idén már nem­csak mintapéldány. Gyártják már ezeket, vagy felkészül-- tek a gyártására, s a keres­kedelem megrendelését vár­ják. A budapesti Május 1. Ruhagyár például 200 mo­dellt mutat be a vásáron. Gazdag a Kaposvári Ruha­gyár bemutatója is. Termé­kein ott a tábla, hogy az árusítást megkezdték vagy a negyedik negyedévben a bol­tokba kerülnek. Ezek közé tartozik a sí-iskola elneve­zésű termékcsalád. (Képün­kön.) A téli sportok kedve­lőinek gyarapodó tábora rég­óta hiányolta ezeket a cik­keket. Néhány száz darab ezek közül már a boltokban van, s a keresletet igényfel­mérésnek is tekinti a gyár. Az új termék bevezetésének ötlete egy nyugatnémet bér­munkából származik: akkor néhány darab Kaposváron maradt a termékből, s a gyár mintaboltjából pillana­tok alatt elkelt. Ezután kí­sérleteztek magyar alap­anyaggal: a győri Grabo­plast műbőrei mindenben megfelelnek a követelmé­nyeknek. Több új kabátfazonnal is találkozik itt a vásárló, és újdonságként mutatták be a rugalmasított magyar kord­ból készített farmerszabású nadrágokat. A vásárok hagyományos látványossága a bútorkiállí­tás. Szinte valamennyi ha­zai vállalat, szövetkezet el­hozta új vagy sikeres ter­mékeit. A nagy sorozatban készített elemes bútorok mellett több az egyedi gyárt­mány is. Ebben az iparág­ban — a bíráló bizottság vé­leménye szerint — a Kanizsa Bútorgyár hozta a legna­gyobb újdonságot: Nelli fantázianevű ülőgarnitúráját nagydíjjal tüntették ki. Áz elemes kárpitozott garnitú­rához padheverő, kétszemé­lyes kihúzható heverő, fotel, fotelágy, sarokfotel, ülőke és asztal tartozik. A tele­kárpitozott garnitúra méret­kialakítása olyan, hogy 1 az egymás mellé helyezett ele­mek sorrendjét a vásárló szabadon megválaszthatja. Az új termák ebben az év­ben a Domfls áruházakba kerül. A bőrfeldolgozó ipar be­mutatója is gazdag. A so­mogyi érdekeltségű vállala­tok közül a Rákospalotai Bőr- és Műanyagfeldolgozó Vállalat, valamint a Pécsi Kesztyűgyár hozta el az őszi BNV-re termékeit. A pécsi kesztyűk színgazdagsá­gukkal hívják fel magukra a figyelmet. Sikerüket a vá­sári díj is bizonyítja. Mind­ehhez érdemes hozzátenni még azt, hogy az európai ökölvívó szövetség is elfo­gadta terméküket; ettől az évtől már használják is a boxkesztyűket az Európá­ba jnokságokon. A hazai cipőipar gazdag bemutatóján újdonságokkal tűnik ki a bonyhádi gyár a Duna, a Minőségi, a Sabá- ri,a, a Szabolcs, a Tisza és a Szigetvári Cipőgyár. Az Al­földi Cipőgyár pedig szabad­idő- és sportkollekciójával hívja fel magára a figyel­met. Dr. Kercza Imre A vásárlók Igénye szerint nme is. A mintadarabot ez év második felében már láthatják üzletünk kiraka­tában a vásárlók; véle­ményt mondhatnak róla, s ha kérik, változtatunk a prototípuson. Az 1982-es év további vál­tozásokat is hoz a szövetke­zet tevékenységében: — Január elsejétől kez­dünk el gyártani egyedi bú­torokat közületek részére. Gondolok itt üdülők, szállá­sok bútorzatának elkészíté­sére, gyógyszertárak beren­dezésére. Ezt az újonnan je­lentkezett igényt a bérmun­ka bővítésével, mezőgazda- sági termelőszövetkezetek bevonásával oldjuk meg. A következő évre tervezett het­venkét millió forintos ter­melési értéknek csaknem a felét teszi majd ki az új te­vékenység. Már most van olyan intézmény, amely ti­zenegy millió forintos ren­delést adott. E munka elle­nére sem fordulhat elő, hogy ne elégítsük ki a lakossági igényeket. Jelentős — csaknem negy­venmillió forintos — a szö­vetkezet idei kooperációs tevékenysége, melyet kisipa­ri szövetkezetekkel, állami vállalatokkal folytat. Az itt készült bútorokhoz a kár­pitrámát más szövetkezetek gyártják, a Kanizsa Bútor­gyárral pedig tizenkétezer fotel gyártását* kötettek szerződést, ugyanaKKor a gyár bútoraihoz szükséges furnér előkészítését itt vég­zik. Óriási kapacitás szük­séges mindehhez, még ak­kor is, ha a dolgozók szá­ma meghaladja a kétszázat. Ahogy Hampuk Ferenc el­mondta: ahhoz, hogy mind­ezt teljesíteni tudják, első­sorban a hatékonyságot kel­lett növelni. így érték el fél­évkor a tizenegy százalékos bérfejlesztést, amely az in­tenzív munkát bizonyítja. — Mindemellett egyedi megrendelésre is dolgo­zunk. Vannak olyan lakbe­rendezési tárgyak, amelye­ket nem érdemes sorozatban gyártani, csupán egy-két da­rab szükséges belőlük. Mos­tanában gyakran megkérde­zik, hogy a Domus áruház nem jelent-e nekünk nagy konkurrenciát. Nos. épp az egyéni igények kielégítése, a kis lakásokra méretezett bú­toraink teszik lehetővé, hogy a forgalmunk nemhogy csökkenne, hanem jelentős mértékben nő. Nem a nagy szériákra, hanem a minő­ségi munkára törekszünk — ahogy a vásárlók érdeke megkívánja. A. A. SOMOGYI NÉPLAP Rugalmasan alkalmazkod­ni a kereslethez, figyelembe venni az igényváltozásokat — erre gondoltak a kapos­vári Lakberendező Ipari Szövetkezet szakemberei, amikor az idén kilencven százalékos termékváltást ve­zettek be. Felmérték a me­gye lakásépítési terveit, az elfogadott méreteket, s ah­hoz igazodva kezdték meg új típusú bútoraik gyártá­sát. — A termékváltással szé­lesedett a kínálat skálája — mondja Hampuk Ferenc, a szövetkezet elnöke. — A ti- zenkétféle új termék között van olyan is, amelyik el sem jut az üzletbe, mert már az üzemből elviszik. A legke­resettebb bútor a Sellő szek­rénysor és a variálható Ka­pos sarokgarnitúra. Mind­kettőből tíz—tizenöt garnitú­rával többet kell gyártanunk a jövőben, hogy az igénye­ket kielégíthessük. A ter­mékváltás azt eredményezte, hogy az idén félévkor más- félmillió forinttal túlteljesí­I tettük a tervünket. Az itt gyártott heverők közül a Scunu fantázianevűt nemcsak a megyében, • ha­nem az ország más tájain is keresik. Erre az évre már pótigénye van a Skála-Coop- nak, melyre a szükséges mennyiséget terven felül készítik el. — Újdonság lesz egy SlőigarnitiúE* és egy eeka­Termékváltás a lakberendezési szövetkezetnél

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents