Somogyi Néplap, 1981. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-19 / 220. szám

Szirmayné Bayer Erzsébet kiállítása Siófokon Érzi erejét HÉTFŐN: HÓKIRÁLYNŐ Jevgenyij Sva re mesejátékra a színházban Tegnap délután nyílt meg Szirmayné Bayer Erzsébet festőművész kiállítása Siólo-' kon a Dél-balatoni Kulturá­lis Központban. Szirmay Endre két versét Bekecs Beáta gimnáziumi tanuló adta elő. majd oír. Pogány Ödön Gabor kandidátus, a Magyar Nemzeti Galéria nyugalmazott igazgatója méltatta a somogyi pedagó­gus művész munkásságát. Az egykori Bernáth Aurél- tanítvány 1948-ban végezte el a képzőművészeti főisko­lát. A művészeti élet nyilvá­nossága előtt csak az utób­bi évtizedben vált ismertté, nem mintha korábban nem végzett volna rendszeres al­kotómunkát... Ám a peda­gógusokra háruló sok fel­adat neki sem engedte meg, hogy kellő energiát fordít­son a tárlatrendezésekre s általában a szereplésekre. Az utóbbi években viszont egymás után rendezik gyűj­teményes kiállításait, s gaz­dag anyaggal áll a közönség elé. Eddig 16 tárlata volt: Budapesten es a Dél-Dunán- túl városaiban. Képei közül immár jó néhányat őriznek Somogy, Baranya, Tolna me­gye közintézményeiben, s egyre több munkáját vásá­rolják műgyűjtők Magyar- országon és Külföldön egya­ránt Szirmayné Mayer Er­Ritkán forda 1 elő, hogy egészséges ember betegek közé látogat azzal a kérdés­sel; mi a véleményük az or­vos munkájáról, elégedet­tek-« az ellátással; tapasz­taltak-e hiányosságokat? Most mégis ez történt. A Szakszervezetek Somogy me­gyei Tanácsának negyven tagja ellátogatott Kaposvár, Nagyatád és Siófok körzeti orvosi rendelőibe, üzemekbe, kórházakba, hogy fölmérje a megye egészségügyi alapel­látásának, gyógyító intéz­ményeinek helyzetét. A föl­mérésnek két „szakmabeli" résztvevője volt: ők az SZMT titkárának, dr. Mül­ler Lajosnak a közreműkö­désével összegezték a ta­pasztaltakat. Dr. Müller Lajos: — Fejlődést tükröz, az alapellátás; az országos vi­déki átlaghoz képest jók az eredmények. A körzeti or­vosi rendelők műszerekben gazdagabbak lettek, nőtt a szakvizsgával rendelkező orvosok száma. Az üzemor­vosok a gyógyító munkán kívül egyre többet foglal­koznak a megelőző tevé­kenységgel. A kaposvári rendelőintézet szakrendelé­sein, elsősorban a fogásza­ton, a szemészeten, a rönt­genen és a laboratóriumban van túlzsúfoltság. Az intéz­mény bővítésével és a szak­emberek számának növelé­sével megoldódnak ezek a gondok is. Dr. Borbély Éva, az Egész­ségügyi Dolgozók Szakszer­vezete megyei bizottságának titkára: — A kaposvári kórházban az idegsebészeti osztályokat és az egyik belgyógyászati osz­tályt vizsgáltuk. A betegek nem panaszkodtak az ellá­tásra. Az épület állaga vi­szont rendkívül rossz. A kórház rekonstrukciója nem­csak az ott dolgozók, hanem a betegek érdeke is. Dr. Balogh Ágnes, a me­gyei társadalombiztosítási igazgatóság ellenőrző főor­vosa: — Apróságnak tetsző, mégis számottevő mulasztás: a körzeti rendelőkben nincs kifüggesztve, hogy a rende­lési időn Kívül hol találha­zsébet azok közé a pedagó­gus művészek közé tartozik, — hangsúlyozta dr. Pogány Ödön Gábor —, akik műkö­désükkel bizonyították, hogy nagy szükség van a két hi­vatás együttes gyakorlására, az oktató-nevelői szándék és a művészi kifejezés kölcsön­hatására. Nem véletlen, hogy mesterei között többen voltak olyan egyéniségek, akikre a tanítás, a példamu­tatás eszményi alakjaiként emlékezik. Bayer Erzsébetet is a szolgálat képessége jel­lemzi. Munkálkodását a közérdek motiválja, minde­nütt vállalt feladatot, ahol tehetett valamit az ifjúság szellemi gyarapodásáért. „Sok műfajban érzi otthon magát — írta róla Malisai László művészettörténész —, de elsősorban portrét szeret festeni". Nos, most a siófo­ki kiállításon látottak alap­ján is elmondhatjuk: nem­csak szeret, de tud is arcké­pet festeni. Nemcsak azért, mert bír a szükséges mes­terségbeli tudással, hanem mert sokat tud az ember­ről. Legjobb képein ott a jóság, az ifjúság, az öreg­ség, a keserűség és az öröm, sok és sokféle arc, sokféle szem: villanó egyéniségszik­rák a tekintetekben. Meg­adatott neki a szabadság öröme, mely csak azoknak a tó az orvos. Sürgős esetek­ben fontos lenne, hogy a beteg vagy a hozzátartozó ne vesztegesse az idejét a keresgélésre. Több körzeti orvosnak nincs otthon tele­fonja, így a lakására kell menni a segítségért. Más természetű gond: előfordul, hogy egyszerre több beteget hívnak be a rendelőbe, így nem lehetnek bizalommal az orvosukhoz, mások előtt nem mondják el őszintén a bajukat. Panaszkodtak a be­tegek, hogy az orvos nem érkezik meg idejében a ren­delésre. Legtöbbször arról volt szó, hogy beteghez hív­ták. Jó lenne, ha ilyen ese­tekben tájékoztatnák erről a várakozókat. Ezek csupán a fölmérésen szerzett tapasztalatok mor­zsái. A megye első ilyen vizsgálata hozzájárul az SZMT további döntéseihez. 1842. augusztus 7-én je­lent meg a Pesti Naplóban Kossuth Lajos híres fürdő­levele, amelyben mélysége­sen fájlalta, hogy a Bala­ton vizén „egyetlen hajó sem libeg”. Négy évvel ké­sőbb a közben megalakult Balatoni Gözhajózási Rész­vénytársaság elkészítette alapszabályzatát, megvá­lasztotta örökös elnökét, Széchenyi Istvánt, s már épült a legendás gőzös, amit — az elnök javaslatára — a balatoni táj poétájának tisz­teletére — Kisfaludy névre kereszteltek. 1846. szeptem­ber 21-én, Széchenyi Ist­ván születésnapján bocsá­tották vízre a hajót, amely­nek első útja a magyar re­formnemzedék reménységet sugárzó ünnepnapja volt. Sokan írtak a „nagy idők" Balaton-parti megmozdulá­sairól, a szépreményű Kis­faludy gőzösről — talán a legszebben Eötvös Károly —, amely sok viszontagságos éven át „ballagdált” egyik kikötőből a másikba. Tud­juk, hogy 1848-ban ott hor­gonyzott a szemesi part Kö­zelében, a tétova István na­müvészeknek a sajátja, akik ujjaik hegvében érzik mes­terségük csmját-bínját, akik tisztában vannak mindazzal, amit tudniuk kell, vagy kel­lene ahhoz, hogy képzeletük röpülését ne akadályozzák szakmai bizonytalanságok. A könnyen rajzoló, az ecse­tet lendületesen kezelő mű­vészek közé tartozik, ezért tulajdonképpen sosem kell megalkudnia a témával. a gondolattal, s nem szüksé­ges magába fojtani mondani­valóját, formai, fogalmazás­beli nehézségek miatt. Érzi erejét — amelyből minden bizonnyal sokat hagyomá­nyozott tanítványainak is —. sokarcú műveltsége, ta­nulmányútjainak tapaszta­latai is segítik abban, hogy egyéniségét később is meg­őrizze, s ne szegődjék külön­féle irányzatok szolgálójául. Szirmayné Bayer Erzsébet művészetére emberközpon­túság, sugárzó humánum jel­lemző, melyet széles körű műveltséggel és megfelelő mesterségbeli tudással ala­pozott meg. Siófoki kiállítá­sának tegnapi megnyitóján sok-sok egykori tanítványa köszöntötte; tanítók. akik látni, szeretni, tisztelni ta­nultak tőle. s-z. A. Pályázat Hallgatóink írják! A moszkvai rádió magyar adásának szerkesztősége szeptember közepétől „Az együttműködés gyakorlatá­ból” elnevezésű rovat kere­tében pályázatot hirdet ma­gyarországi hallgatói szá­mára, „Hallgatóink irjáK” címmel. A szerkesztőseg a pályázaton részt vevőktől olyan, leveleket var, ame­lyek a magyar—szqvjet együttműködés valamely eseményét írják le szemé­lyes élmények alapján. A pályázatra beküldött munkákat fél évenként egy alkalommal, legközelebb 1982. március 15-én, tekin­télyes zsűri értékeli. A győz­tesek névsorát és az odaítélt díjakat a moszkvai rádió magyar adásának műsorai­ban ismertetik. A pályamű- veket a következő címre kell eljuttatni: Moszkvai Rádió, magyar osztály. „Hallgató­ink írják” pályázat. A leg­jobb munkákat a magyar adás minden hétfőn 18.30- kor jelentkező „Az együtt­működés gyakorlatából" cí­mű műsorának összeállításá­hoz fogjak felhasználni. dórral a fedélzetén, Jella­sicsra várva ia ban nem mert fölszállni a hajóra), egy évvel később pedig Noszlopy Gáspár somogyi kormánybiztos csapatait szállította az északi partra; az is tény, hogy később — 1857-ben — I. Ferenc József császárt, a szabadságharco­sok gyűlölt ellenfelét szállí­totta Keszthelyről Füredre. A Siófoki füzetek nemrég megjelent számában Kenne­dy Ferenc, a helybeli honis­mereti szakkör vezetője a többi között idézte a „Kis­faludy” nekrológját a So­mogy című újságból. 1889 márciusában jelent meg a „jó öreg" gőzöst búcsúztató cikk. „Csúf volt szegény mindig, ormótlan, nehézjá­rású, szinte sántított volna a hullámokon, ha teheti va- la... A részvénytársaság, melynek tulajdonát képez .e, feloszlott, s a gőzös fölött megütik a dobot...” Lehet, hogy valóban csúf es ormollan, Mégis: a bala­toni hajósnemzedékek emlé­kezete szépnek, kecsesnek őrizte meg. Mert a legelső „A fiút Kaynak hívták, a leánykát Gerdának. Nyáron csak hipp-hopp átugrottak egymáshoz, télen azonban le, majd föl kellett, topogni a sok lépcsőn, odakünn pe­dig hópelyhek szállingóztak. Nagymama így szólt: — Nézzétek csak: most rajzanak a fehér lepkék. — Királynőjük is van? — kérdezte Kay, mert már tud­ta, hogy az igazi méheknek van királynőjük.” Van királynőjük, Kay! Legalábbis a mesében — az idézett Andersenében, de Jevgenyij Svarc színpadi Tanulságos beszélgetésen vettem részt nyár végén az egyik Balaton-parti telepü­lésen. A közművelődés irá­nyítója elmondta: szinte ki­fogytak a pénzből, a nyári rendezvények elvitték a ja­vát. A költségvetésben ter­vezett bevételt sem tudták mind előteremteni; egy-egy esős napon a rendezvényre csupán kiadás van, s ez előre kiszámíthatatlan a gazdálkodásban. Szavaiban sajnálkozást is éreztem, hi­szen az őszi—téli hónapok­ban a helybelieknek kell „megkoplalniuk” azt, amit a nyáron sok tízezer vendég művelődésére költöttek. Sze­rényen valahogy csak „ki­húzzák” az év végéig; az­volt. Mert nagy idők jelké­pévé nemesedett, akár csak a füredi kőszínház, a pest­budai tudományos akadémia és a Lánchíd. Jó érzés em­lékezni rá, elnézegetni az egykori metszeteket, s oda­képzelni a fedélzetére Szé­chenyit, Deákot, Beszédes Józsefet. A hajósok — akik manapság 27 személyhajót, négy kompot és két motoros vitorlást kormányoznak az egykor „holt vízhez” hason­lító tavon — nem feledkez­nek meg a nevezetes dátum­ról, szeptember 21-éről, Szé­chenyi István es a balatoni hajózás születésnapjáról. 135 esztendeje bocsátották vízre a Kisfaludy gőzöst, s a ju­bileum előestéjén — a hét végén — nyolcvan balatoni hajós utazik a Győr-Sopron megyei Nagycenkié, hogy tisztelegjen a magyar törté­nelem — és irodalom — egyik legnagyobb, legigazabb alakjának, Széchenyinek a sírjánál, s a koszorúzás meg­hitt perceiben időzze azt n hajdani fényes születésna­pot es a halhatatlan hajót. Sz. A, játékában is — megjelenik a Hókirálynő. S nemcsak Kay, meg Gerda lesz része­se az eseménynek, hanem az a többszáz gyerek is, aki részt vesz hétfő délutántól a kaposvári Csiky Gergely Színház előadásain. Hóki­rálynő, mesemondó, nagy­mama, hercegúríi, herceg­kisasszony. Kelemen király. Holló úr, Holló kisasszony, rablóvezér, rablólányka, rén­szarvas — mindnyájan meg­jelennek majd előttünk, a kaposvári színészek által. ök keltik életre őket. Jev­genyij Svarc olyan szovjet meseíró volt, akinek a szín­padi meséit komolyan kel­tán... — és itt érdemes el­gondolkodni, hogy vajon tör­vényszerű-e ennek a jelen­ségnek a megismétlődése. Megpróbáltam beszélgető partneremből „kihúzni” a szót. hogy nem. A nyári kulturális kiadások csökken­tése lenne a megoldás? Ezt ő sem mondja; és azt hi­szem, „kívülről” sem ösz­tönözhetünk arra, hogy így próbáljanak változtatni a gyakorlaton. (Már csak azért sem. mert a ráfordítás költ­ségei ezután sem fognak csökkenni.) Milyen belső tartalékai vannak a közmű­velődésnek a jobb gazdálko­dásra? Nem lehet mindent az esőre, a rossz időre fog­ni, de még csak az érdekte­lenség — kevés néző, kevés bevétel — sem magyarázat az olykor indokolatlan ráfi­zetésre. Ahol igényes programok születnek, s ezt már-már el is várják a településtől, ott a rangot nem nemcsak azzal lehet biztosítani, hogy sike­rült valami ragyogót kitalál­ni, hanem tovább kell gon­dolni a befektetéssel ará­nyos további teendők egész sorozatát. Vegyünk egy pél­dát e településről! Remek zenei programot állítottak össze, igényes közönség szá­mára. Nagyon is reális fel- tételezés, hogy szép számban vannak olyanok, akik a Ba- laton-parton az üdülést csak ilyen kiemelkedő élménnyel tudják elképzelni. Am nem egyszer csalódtak a házigaz­dák — a nézőtér tátongott az ürességtől. A tervezés ide­jén feltételezett közönség­igény nem mutatkozott. Vajon az elképzelés volt-e irreális? A népművelő túl­ságosan elrugaszkodott a va­lóságtól? Nyilván erre is ta­lálnánk példát. De ne csak ebben keressük a nyilván­való bukás — pénzügyileg kifejezve: a ráfizetés — kul­csát! Kar lenne „leszállíta­ni” az igényeket csupán azért, meet a tervezes es a megvalósulás folyamatába hiba csúszott. lett — kell — venni. Mert bár a meztelenül parádézó király vagy a szörnyeteg Sárkány a mesejáték hőse, Svarc arra tanítja nézőit, hogy a korántsem mindig mesés életben is találkoz­hatunk ostoba királyokkal, rettenetes sárkányokkal . . . A Hókirálynőt Romhányi József, annyi csengő-bongó vers, „Frédi és Béni”-szójá- ték szerzője alkalmazta ma­gyar színpadra. Lendvay Kamiiló szerzett a darabhoz zené'.. Kik bábáskodtak a Csiky Gergely Színház új gyer­mekbe:... kúója születésénél? A rendező: Kornis Mihály. 1949-ben született. A Szín­ház- és Filmművészeti Fő­iskolán végzett 1973-ban színházrendezői szakon. Ö volt az; aki egyszer — egy korábbi gyermekgenerácio- nak — már megrendezte a Hókirálynőt Kaposváron. De rendezett Szolnokon is. Nemrégiben könyve jelent meg Végre élsz címmel. Eb­ben megtaláljuk azt a szín­padi művét is — Halleluja a címe —, melyből a Já­tékszínben a tavalyi színhá­zi évadban Zsá»ibéki Gábor rendezett nagy sikerű elő­adást. A szerepeket Czakó Klá­ra, Koltai Róbert, Kamon- dy Imre, Csonka Ibolya fh., Kristóf Kata, Szűcs Ildikó, Spindler Béla, Serf Egyed, Bezerédy "Zoltán. Tapodi Gabriella. Komlós István, Gőz István, Cselényi Nóra, Lázár Kati, Tóth Eleonóra, Karácsony Tamás, K rum Ádám játsszak. Fuchs László vezényel. A díszletet és a jelmezeket Pauer Gyula tervezte. Milyen hibára gondolok? Arra, hogy megfelelő propa­ganda nélkül — bármily ne­mes is a szándék — nem valósulhatnak meg az el­képzelések. Már megint újabb kiadásokkal terheljük meg az amúgy is drága ren­dezvényt? Nyilván ez is pénzbe kerül, de a haté­konyság nemcsak újabb rá­fordításokkal fokozható; vannak rá más eszközök is. A már amúgy is meglevő információs csatornák — üdülővezetők, kultúrosc. vendéglátók — nincséne . még jól „kihasználva”. A helyi lakosságban óriá­si lehetőségek rejlenek eb­ben az információs rend­szerben. Nemcsak úgy kell velük számolni, mint akik nyáron szobakiadók, „szál­lásmesterek”, hanem úgy, hogy a vendégek sokirányú igényeit kielégítő emberek. A településen élők viszont csak akkor válhatnak ennek az információs rendszernek tagjaivá, ha egész évben maguk is részesei a közmű­velődésnek. Rendszeresen el­járnak a művelődési házba, a könyvtárba. Az ottani la­kosságra N egész évben úgy kell számítani, mint a köz­művelődés rendszeres közön­ségére. A „folyamatosságot” is ők képviselik, hiszen nyá­ron hetente—kéthetente vál­tozik a település — azzal, hogy a vendégek egymásnak átadják a szobakulcsokat... A közművelődésnek nem­csak igényes programok biztosítása a feladata, hanem a programba vettek terjesz­tése is. A terjesztés pedig nem merülhet ki abban, hogy csupán (ehetőséget te­remtenek. A hozzá vezető utat is meg kell mutatni­uk... Ügy érzem, ez az egyik legfőbb tartalékunk és kihasználását aligha szabad tovább halogatni. Hórányi Barna Ha tudja a beteg, hol az orvos... Fölmérés az egészségügy helyzetéről Halhatatlan hajó Út a közönséghez

Next

/
Thumbnails
Contents