Somogyi Néplap, 1981. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-12 / 188. szám
22 hőnap után Búcsú a seregtől Kanizsai István szakaszvezető — korábban a Kaposvári Ruhagyár szabó szakmunkása — ott áll ma Kaposváron a Kossuth téren a leszerelő fiatal katonák között. ö köszön el — a tényleges katonai szolgálatot befejezők nevében — a parancsnokoktól, azoktól a társaktól, akikkel az utóbbi 22 hónap során, a közös feladatok teljesítése közben egy életre szóló barátságot kötött. — Büszke vagyok rá, s nagy megtiszteltetésnek tartom ezt. Mennyi mindent kellene elmondanom attól a pillanattól kezdve, hogy magamra öltöttem az egyenruhát. Édesapám rendőrtiszt, s otthon a családban engem és a két nővéremet is apró gyermekkorunktól kezdve rendre, fegyelemre, az emberek tiszteletére nevelt, így nem volt szokatlan. hogy parancsnokaink az első pillanattól milyen követelményt állítottak elénk, amikor fegyelmet, rendet vártak tőlünk. Olyan nagyszerű katonákat ismertem meg személyükben, akik értik, szeretik hivatásukat, akiknek sokadmagammal én is köszönhetem, hogy politikai, szakmai szempontból fejlődtem, érett emberré váltam. Az ő segítségükkel, no meg családom segítségével sikerült elérni, hogy becsülettel teljesíthettem, amit az esküben fogadtam. Híradóegységben szolgált. A hadseregben ismerkedett meg a híradástechnikával, a rádióval., a géptávíró kezelésével, s első osztályú géptávírász lett. Később kinevezett szakaszvezetőként állomásparancsnoki feladatokkal bízták meg. Számtalan gyakorlaton, feladaton bizonyította — társaival együtt —, hogy ez a bizalom nem volt alaptalan. Az „Elektron 81” és a „Bakony 81” harcgyakorlaton becsülettel helytállt. Hideg és hóvihar nehezítette munkájukat, az összeköttetés megteremtésében, fenntartásában, a parancsok vételében és továbbításában mégsem , volt fennakadás. Éjszakai, ügyeleti szolgálat után. a leszerelési ünnepség díszszemléjére való készülődés több órás gyakorlása után beszélgettem vele. Arcán látszott a fáradtság, beszédén azonban nem éreztem. — Néhány napja jöttem vissza szabadságról — mondta. — Jó volt otthon, családom körében pihenni. Találkoztam a menyasszonyommal iS’ Az utolsó napokban azonban már nagyon hiányzott a sereg, hiányoztak a barátok. A komlói bányász, Szoboszlai Csaba, a toponári Vető Gyuri és mások. — Mi lesz a leszerelés után? — Szakmám van, azonban tanulni szeretnék. Ruhaipari szakközépiskolában érettségiztem, a gyár tette ezt lehetővé a munkám mellett. Itt, a hadseregben ébredtem rá. hogy még mennyi mindent kellene tanulnom: az a vágyam, hogy a tanárképző főiskolán elvégezhessem a népművelés— magyar szakot. Ma még egyenruha lesz rajta is — sorköteles katonaként utoljára —, s ott áll a Kossuth téren, hogy elköszönjön a seregtől. Több társa a helyőrségtől is búcsúzik, amely huszonkét hónapra otthont adott nekik. Kanizsai István itt marad, s holnaptól kezdve már ..civilként” emlékezik majd tényleges katonai szolgálatára. Ott lesznek a szülét, a testvérei; meghívta erre a bensőséges ünnepségre a SÁÉV-nál dolgozó menyasz- szonyát is- Előttünk köszön el a seregtől, s mondja el, hogy mire kötelezi esküje mint tartalékost. Kanizsai István háromszoros élenjáró katona. Nedves István alhadnagy így beszél erről: A kistermelés érdekében Sokoldalú támogatás Az országos adatokhoz hasonlóan megyénkben is a háztáji és kisegítő gazdaságok adják a mezőgazdasági termelés egyharmadát. Az árutermelést folytató kistermelő gyorsan és érzékenyen reagál a jövedelmezőségváltozásra: csökkenti vagy növeli a termelést. A jövedelmezőség alakulása függ a kistermelés támogatási rendszerétől, az adóztatástól, a kölcsönf el tételek lehetőségétől, a termelésszervezés színvonalától. Milyen támogatásban részesülhetnek ma a kistermelők? ötszáz négyzetméter alapterületen bogyós gyümölcs telepítéséhez a szaporítóanyagot csökkentett áron vásárolhatják meg, ha három évre a teljes terület termését termékértékesítési szerződéssel lekötik. Az árcsökkenés mértéke a következő: szamócánál 0,80 forint, málnánál 1,20 forint, fekete- és pirosribiszke-, illetve köszmétebokomál 8 forint, fekete- és pirosribiszke- és köszméteoltványnál 12 forint darabonként. A mezőgazdasági kistermelők fóliasátor létesítéséhez szükséges fóliát és előregyártott vázszerkezetet (fémből vagy műanyagból) — egy alkalommal — 40 százalékkal csökkentett fogyasztói áron vásárolhatnak, ha a fólia alatt termelt zöldség értékesítésére három évre mezőgazdasági termékértékesítési szerződést kötnek. Vásárláskor az eladó szerv részére át kell adni a szerződés két példányát. A meglevő vázszerkezetre fóliát évenként abban az esetben lehet támogatással csökkentett áron vásárolni, ha a következő vásárlás előtt a szerződés időtartamát egy évvel meghosszabbítják. A kistermelők a belföldi eredetű nitrogén műtrágyát 37 százalékkal, a foszfor műtrágyát 49 százalékkal, a gyomirtó szert 22 százalékkal csökkentett áron — a mezőgazdasági nagyüzemekhez hasonlóan — vásárolhatják Hússzázalékos támogatás illeti meg a kistermelőt kerti traktor (7,5 kW-ig) és munkagépek (csak mezőgazdasági termelést szolgáló ta- laimuv«áü, vető- et> ültető, növényvédő és terménybetakarító munkagépek, valamint utánfutók) vásárlása esetén. Ugyanez a kedvezmény jár terménydaráló, a morzsoló. a motoros permetező és a porozó, háti permetező, illetve a fejőgép beszerzésekor. A támogatást az értékesítő vállalat számolja el. Figyelemre méltó a szarvasmarha-tenyésztés támogatása: a kistermelőt a tulajdonában levő tehénállomány után évenként az első tehén után 2500, a második és minden további tehén után darabonként 5000 forint támogatás illeti meg. Ha tehénállományát saját nevelésű vagy vásárolt előhasi üsző tenyésztésbe állításával növeli, s ellés után a meglevő teljes állomány négyéves tartására vállalkozik, a támogatást a növelt darabszám után négy évre előre is megkaphatja (egy db „növekmény” után 24 000 forint). A támogatást a kistermelőnek a községi tanács vb szakigazgatási szervénél, illetve a városi tanács vb mezőgazdasági feladatokat ellátó szakigazgatási szervéné) beszerezhető formanyomtatványon kell kérni. A kitöltött kérelmet ugyanoda kell benyújtani. Be kell mutatni az állatki- sérőlapot; igazolni kell, hogy a tehenet (teheneket) a kistermelő legalább egy éve tartja, tartósan meg vannak jelölve, s utoljára legföljebb 13 hónapon belül köztenyésztésre engedélyezett bikával termékenyítették meg. Dr. Ülés Attilán« — Végtelenül értelmes, szerény, fegyelmezett ember. Parancsnokként és alapszervezeti KISZ-titkárként tekintélyt vívott ki magának. Társai tisztelik, szeretik. ahogyan ő is tiszteli feljebbvalóit ... Kanizsai Istvánt mielőtt a búcsúszavakat elmondaná, több társával együtt szólítani fogják: ott, az ünnepségen veszi át az őrmesteri csillagot, és már nem mint szakaszvezető, hanem, mint őrmester kér engedélyt a búcsúbeszéd megtartására. Egy katona elköszön a seregtől .. • Helyére és a társai helyére lépő, most bevonuló fiatalok közül bizonyára sokan megfogadják: olyan ka- tQnák lesznek, mint a Kanizsai Istvánok.... Szalai László Figyelmeztető jelek az üzemi balesetek alakulásában Somogybán az idei év első felében hárman meghaltak, tizenegyen csonkulásos balesetet szenvedtek, több százan pedig enyhébb kimenetelű üzemi sérülések miatt maradtak, távol munkahelyüktől hosszabb-rövidebb ideig. Ha a megye mezőgazdasági termelőszövetkezeteiben hat hónap alatt történt üzemi baleseteket figyelmen kívül hagyjuk — noha ott is elgondolkodásra késztet a munkavédelmi helyzet alakulása —, akkor is el kell gondolkodnunk azon: 1980 első feléhez képest az idén számottevően nőtt az üzemi balesetek száma valamennyi szakmában. Tavaly június végéig heten vesztették életüket üzemi baleset következtében, az idén „csak” hárman. Viszont az akkori nyolccal szemben most tizenegyen szenvedtek csonkulásos balesetet — tehát nincs semmi ok a megnyugvásra! Figyelmeztetnek a kővetkező adatok is: a múlt év plső felében 6tH baleset fordult elő, s ezek együttvéve húszezer-hatvanhét kiesett munkanappal jártak; az idén a közvetlenül munkavégzés közben történt 701, illetve az utakon előfordult 156 üzemi baleset már 26 ezer 130 munkanapot „vitt el”. A több mint hatezer munkanapkiesés olyan „plusz" az előző évihez képest, amely nemcsak a táppénz-statisztikában és az egyének kereseti összegében mérhető, hanem a munkahelyek termelésére is kedvezőtlenül hat. Az SZMT munkavédelmi osztálya elkészítette az ösz- szegezést — és a múlt év azonos időszakához viszonyította — 1981 első féléve üzemi baleseteinek alakulásáról; ebből nemcsak az tűnik ki. hogy a különböző szakmákban miként nőttek a balesetek, hanem azt is megtudhatjuk, hogy egyes szakmáknál különösen „megugrott” a kiesett munkanapok száma. Az Édoszhoz tartozó üzemekben például 804-gyel, a HVDSZ-hez tartozóknál 824-gyei, a medoszo« üzemeknél pedig 1747-te!; azokon a munkahelyeken, ahol megyei bizottság nélküli szakszervezet működik. 1951- gyel emelkedett a kiesett munkanapok száma — a múlt év első feléhez viszonyítva. Figyelmeztető számok! Arra ösztönöznek, hogy az eddiginél fokozottabban törekedjenek — munkáltatók és munkavállalók egyaránt — a munkavédelmi előírások betartására, a dolgozó ember testi épségének megóvására. Ezt igyekszik elősegíteni a munkavédelmi osztály is — azzal, hogy ebben a félévben kiterjedt ellenőrzéseket végez önállóan és más szervekkel együttműködve. Az osztály munkatársai meghatározott ütemterv szerint — részt vesznek például a tanácsi irányítású gazdasági egységek felügyeleti vizsgálatában, s ennek keretében értékelik majd a balesetek alakulását, a munkavédelmi helyzetet, a szakszervezeti szervek és a gazdasági vezetés munkavédelmi tevékenységét. A rágalom ellen N em operaismertetőre készültem, mégis ötször, tízszer olvastam újra egy híres ária szövegét. Belülről hallottam hozzá a zenét, Rossini kifejező erejű, ragyogó muzsikáját, s így együtt „élvezve” a kettőt, beleborzongtam a rettenetbe. Az intrikus, akinek „egész életét mások életének szeny- nyes hulladéka táplálja”, sunyi kéjjel, szemforgatva énekel. Hosszan idézem most, de hiszem, hogy nem unalmasan. Íme: „Lágy kis szellő, lebbenve szálló, szárnya nincsen; könnyedén támad, észrevétlen. Szépen árad. indul, mint egy csöpp lehellet, s halkan sugdolózni kezd. Szépen, lassan, épp, hogy moccan, zümmögően súgva, búgva: háztól fürgén röppen házig, óhatatlan fülbe mászik. Agyvelőbe fészkelődik, menthetetlen benne rezg. És ha egy szájból kiröppen, adják, hordják egyre többen; félénksége egyre csökken, erre szökken, arra szökken. S hogyha zúgó és didergő, mint vihar kezén az erdő, hogy süvölt és megreszkettet, rémülettel látod ezt. Végre bömböl, zendül, harsog; árad és nem látni partot; dörgő orkán, szörnyű szárnyú, olyat robban, mint az ágyú! Irgalmatlan végítélet. mindent végromlásba veszt. És a rágalomnak tárgya ronggyá tépve, elcsigázva, szörnyen össze-vissza törve pellengéren pusztul el.” Basílio híres Rágalom-áriájának szövegét olvasták Rossini A sevillai borbély című operájából. Aligha rajzolhattam volna meg kifejezőbben a rágalom természetét, módszerének „célravezető” jellemzőit. És nem hiszem, hogy bárkit is vigasztalna: a rágalom nem „szocialista termék”. Ha azt mondhatnánk: a szocialista jellem, a köztudat és magatartás kiirtotta a közéletből ezt az eléggé el nem ítélhető „harci eszközt”, megnyugodhatnánk. De még nem tartunk itt. „Totális háborúra” akarom ma fölhívni a figyelmet; intézményesített hadjáratra a rágalmazás ellen. Kell, hogy szövetségeseink tíz- és százezrével álljanak csatasorba, ha másért nem. hát azért, mert fölismerik: gyengeségeink, elnéző magatartásunk miatt bármikor sorra kerülhetnek. A „suttogó” rágalom nem ártalmatlan, de azt hiszem, manapság veszélytelenebb. Hiszen föltalálták a „bejelentésnek álcázott” rágalomhadjárat módszerét. Megfigyelhető, ha kicsit is több a gond, ha kicsit is nehezebb az élet; ha nem megy olyan simán minden, mint ahogy elképzeljük, akkor újra feléled a rágalom. Felpaprikázza a kedélyeket, szembeállítja az embereket; magyarázkodásra kényszerít tisztességes embereket és vizsgálatok sorozatára azokat, akik igazságvágyók, hiszen ez a hivatásuk. A rágalmazás „újkori formája” a bejelentés. Ráadásul gyakran közérdekű bejelentésnek álcázzák, amely ily módon veszélyesebb a fülbesúgásnáL Mindaddig ugyanis nem lehet rágalomnak nevezni, amíg ki nem derül az igazság. Addig „bejelentés”. S amíg nyilvánvalóvá lesz, hogy nem igaz, addig hónapokig meghurcolják, kérdezik, magyarázkodásra késztetik a többnyire ártatlan embert. Azért mondtam, hogy többnyire, mert ha kiderül a bejelentés igazsága, akkor nem rágalomról van szó. Előfordul persze, hogy akkor sem rágalom, ha a „vizsgálat” mást igazol. De ilyenkor az ösz- szefonódás. a személyes érdek, a kapcsolatok borítanak leplet az igazság fölé. Ez legalább akkora „bűn”, mint a rágalmazás! Ilyen esetek azonban egyre ritkábban fordulnak elő ... M anapság újra „divatos* rágalmazni a vezetőket. Hem mindig ilyen szándék vezérli az embereket Hallanak valamit és látnak maguk körül. Egyre nyitottabb szemmel és füllel jár-kel világunkban a magyar ember. Ezt akartuk! Fölfedezésének módszere azonban nem mindig felel meg a kor követelményének. Bejelenteni ugyanis megtanultunk már, de kérdezni és bizonyítani alig. Igaz, hogy ebben egzisztenciális kérdések is közrejátszhatnak, de ma nem ez a témánk. Aki az igazság tudatának birtokában „bejelenti”, az védelmet élvez. A politika ugyanis jó, a politika következetes, a politikát komolyan kell venni. Engem változatlanul az háborít föl, ha a bejelentés névtelen. Nem tudom, hányszor háborogtam már emiatt. A névtelenség mögött ugyanis nemcsak társadalmilag meghatározott, hanem egyénileg fölépített gát, akadály, görcs is fölfedezhető. S ezeknek semmi értelme. Az a véleményem ugyanis: a közérdekű és hiteles bejelentések nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy állandó „megtisztulásra” kényszerüljön a közélet. Ez nyilvánvalóan összefügg a szocialista demokrácia követelményével is. De építeni, javítani, tökéletesíteni egy társadalmat csak felelősséggel lehet. Ez nemcsak vezetői, ez állampolgári követelmény. Hallanak, látnak az emberek ezt is, azt is. Nem akarnak vagy nem tudnak meggyőződni a valóságról? Nem akarják — vagy nem tudják — vállalni a következményeket, ha szóvá teszik, ha kifogásolják? Önmagukban elítélni ezt vagy azt a jelenséget — joguk. De terjeszteni, „bejelenteni”, netán áskálódni semmiképp! Ha van bizonyítékuk, ha vannak meggyőző érveik, akkor igen. De merjék vállalni a feltárás felelősségét! A rágalmazás legalább akkora vétek a társadalommal szemben, mint a hatalommal való visszaélés ... Legutóbb egy testületi ülésen hallottam, hogy a közelmúltban öt vagy hat politikai, gazdasági vezetőt is megrágalmaztak. Azért mondom így, mert a „bejelentéseket” követő vizsgálatok mindegyik esetben ártatlanságot, vétlenséget állapítottak meg. Egy részükben a „tények” igazak, csak a bejelentők — egy részük névtelenül — „elfelejtette ismerni” a törvényes rendelkezéseket. A főhatóságok hozzájárulásáról sem tudtak, és visszaélésnek minősítették azt, amit a hatóságok törvényesnek, szabályosnak tartottak. Van „hatásos fegyver” a rágalmazás ellen — ha kiderül, hogy ki a rágalmazó. Felelőssége kétségtelen, hiszen „bejelentésével” emberek, hatóságok sorozatát foglalkoztatta; álmatlan éjszakákat szerzett a kiszemeltnek, s ezért — mint a testületi ülésen is hallottam — szigorúan kell eljárni vele szemben. A névtelenekre pedig még kevesebb figyelmet kellene fordítani, mint eddig. Közérdekű bejelentést, állampolgári bírálatot és észrevételt ugyanis csak konkrétan — ez a szó a bejelentő személyre is vonatkozik — tudok elképzelni. Ha rajtam állna, minden mást, a névtelenség rejtekébe megbúvó „bejelentést” bajkeverésnek, személyeskedésnek, rosszindulatú rágalomnak tekintenék ... Kutattam a rágalomhoz kötődő jelzők után. „Gyűjteményemet” megosztom Önökkel. „Aljás, gyalázatos, képtelen, közönséges, ostoba, mocskos, piszkos, szemenszedett rágalom”, hogy a többi elmarasztaló jelzőt ne is említsem. Az Értelmező szótár azt írja: „A rágalom valakinek a becsületét sértő, alaptalan, hazug, rosszindulatúan vádoló híresztelés, állítás, s ha mindez valaki ellen hosszabb ideig tartó, több oldalról folyó, szervezett és tervszerű akció, akkor rágalomhadjáratnak minősül ...” M os, hát nincs más célom, mint hogy elmondjam: nehogy bárki ás úgy értelmezze e jegyzetet, miszerint nincs „szükségérzete” társadalmunknak a visszásságok és rendellenességek, a hibák és netán a hatalommal való visszaélések leleplezésére; a butaság és úrhatnámság, a cezaro- mánia és a kiskirálykodás itt-ott még megbúvó, s időnként felszínre kerülő megnyilvánulásainak „kiborítására”. De mindezt felelősséggel és konkrétan kell elősegítenie minden állampolgárnak, nehogy az igaz ember is — Basílio szavaival élve — „ronggyá tépve, elcsigázva, szörnyen össze-visz- sza törve, ■pellengéren pusztuljon el”. Jávori Béla
