Somogyi Néplap, 1981. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-11 / 187. szám
Gondoskodás a hallássérültekről Tanóra — hangerősítő berendezés segítségével — a hallássérültek iskolájában és a tucatnyi szakma közül kitanulhatja valamelyiket. A hallássérült fiatalok számára általános iskola működik Goméiban. Oktatási programja 15 évre szól. és megfelel a rendes középiskolai programnak. Minden különlegesen berendezett tanteremben 10—12 tanuló tanul. Az egyik didaktikai célkitűzés a megmaradt hallóképesség kifejlesztése. A szövetség tagjainak többsége külön komfortos lakásban lakik, a fiataloknak szállókat építettek. A szövetség tagjai szakszervezeti beutalóval szanatóriumokban 'és üdülőkben pihenhetnek. A hallássérültek szövetségének nemrég fölépült művelődési házában öntevékeny művészeti kör — filmstúdió, ,.há7,iasszony”-klub, cirkusz-stúdió, színjátszó csoport — működik. A r. Egyesült Nem zetek Szervezetének közgyűlése 1981-et * rokkantak nemzetközi évének nyilvánította. A világon mintegy 450 millió 'embernek van valamilyen testi fogyatékossága. Minden ember kötelessége a rokkantak segítése: olyan teltételek megteremtése, hogy teljes értékkel részt vehessenek a társadalom életében. A szovjetunióbeli gomeli hallássérültek szövetségének mintegy háromezer tagja van. Vannak közöttük kohászok, varrónők, növénytermesztők, állattenyésztők, gépkezelők es képzőművészek. Goméiban oktató-ter- melési vállalatot szerveztek részükre, ahol a szövetség mintegy ezer tagja dolgozik, Jakov Pulcrkuhim, Pjolr Salimov és Anatolij Nyikityin — a hallássérültek szövetsége művelődési háza filmstúdiójának három tagja — díjat nyert a belorussziai amatőr filmesek versenyén Diétás konzervek cukor- és vesebetegeknek A VI. ötéves 'terv időszakában az élelmiszeripar ty diétás készítményekkel bővíti a választékot: a program első lépéseként a budapesti konzervgyár só- es energiaszegény készételeket kísérletezett ki, Gyártásuk az idén megkezdődik. Több évi előkészítő munka eredményeként a tervezett hétféle készétel közül a szigorú teltételeknek vé- gülis négy telelt meg; a MÉM-tol már a gyártási engedélyt is megkapták. A húsgombócot — káposztafö- zelekkel — elsősorban cukorbetegeknek gyártják. Ebben kevesebb a liszt, több a káposzta és a tejföl. A leesés marhahús, a húsgombóc tejfölös kapormártásban és a marharagú vadasan egy töt egyig sószegény étel — ezeket lóként a vesebetegeknek szánják. E készítmények ízében érződik ugyan a só hiánya — bár más közömbös fűszerek némileg ellensúlyozzak —, ám mégis szívesen fogadják majd a diétázók, hiszen eddig az ilyen ételek hiányoztak a konzervek választékából. A diétás ételiek 300 grammos adagokban kerülnek a konzervdobozokba. Az idén néhány vagonnyit hoznak belőlük forgalomba. Ha nagyobb kereslet mutatkozik irántuk, jövőre növelik a gyártást. Igazi családban élni Keserűség, csalódások, várakozás; vágyakozás a jobbra — s újabb csalódások. Közben néhány boldog év... Ebből állt a törékeny, tizenkilenc éves lány élete. Sok egyedül töltött nap, sok magányos óra. Nincsenek gyermekkori emlékei arról, hogyan olvasott neki meset az anyja; arról, hogyan sétáltuk kézenfogva az utcán. Arinak a családról, az otthonról más emlekei varrnak. — Kétéves voltam, amikor elváltai a szüleim. Anyám elment, én ott maradtam a szülői házban apámmal, nagyanyámmal, nagyapámmal. Nehéz volt az életünk: apa ivott, s egyre többet; egyre gyakrabban jött haza reszegen. Nagyanyám ' beteg volt, s 19o8-ban meghalt. Hárman maradtunk. Apa, ha berúgott, és ez mindennapos dolognak számított, senkit nem kiméit. Ilyenkor el kellett menekülnöm hazulról. Szomszédokhoz, ismerősökhöz futottam, ott húztam meg magamat. De apa ütötte, verte nagyapát is. Így éltühk hármasban. Aztán egyszer a szomszédok megelégelték, amit tesz, és följelentették. Akkor hoztak el hazulról. Állami gondozásba kerültem, Kaposvárra. A Zójában helyeztek el. Képzelheti, milyen érzés volt. Otthon rosszul éltünk, de mégis abban a házban, ahol születtem; abban a faluban, ahol sok embert ismertem. S akkor bekerültem egy zárt közösségbe ... Egyszóval borzasztó érzés volt. De gyorsan megszoktam a jót, mert akár hiszi, akár nem, ez volt életem legszebb időszaka. Egy kis csoport tartozott egy nevelőhöz, ez egy családnak számított. Nem voltak titkaink, mindent megbeszéltünk; a nevelőnk pedig igazán jó volt hozzánk. Bármikor megkereshettük gondjainkkal, mindig segített, soha nem utasított el. Sajnos, gyorsan véget ért ez az időszak; befejeződött az iskola, pályát kellett választani. — Jó tanuló voltam, szerettem is tanulni. Úgy gondoltam. elvégzem a közgazdasági szakközépiskolát. De nem vettek föl. Végül a gépíróiskolába mentem. Ott nem volt diákotthon, nevelőszülőket kellett keresni. És találtak is bőven ... — Ez azt jelenti, hogy egyik helyről a másikra vándorolt? — Ügy van. Négy családnál voltam, rövidebb-hosz- szabb ideig. Erről az időszakról nincs sok szép emlékem. Az első helyen egy hétig voltam, a következőnél egy hónapig, a harmadik helyen egy évig húztam ki. Volt, aki azért „vitt el”, mert dajkát akart kisebb gyermekei mellé másnak a pénz kellett, amit értem kapott. A harmadik helyen négyen voltunk; úgy éltünk ott, mint egy rossz albérletben. Figyelték, mennyi meleg vizet használunk, este nem vo't olvasás, mert fogy a villany; tévét sem nézhettünk. A negyedik helyemen jó dolgom lett volna. de akkor már javában bent voltam a kamaszkorban. s egy kis önállóságra vágytam. Az intézet fizetett utánam a nevelőszülőmnek, s ő az én pénzemből — mert akkor már kerestem — egy fillért sem vett el. A kosztért' semmit nem fogadott el nevelőanyám, de a pénzemet beosztotta és félretette nekem. Én jobban szerettem volna egyedül gazdálkodni. Neki volt két kisebb gyereke, és engem is úgy kezelt, mint őket.. Mindenről be kellett számolni, nem engedett el egyedül sehova. Onnan mentem aztán albérletbe. — A szüleivel nem kereste soha a kapcsolatot? — Apám látogatott néha. Olyankor mindig részeg volt, úgy. hogy az volt a jó, ha nem jött. Később aztán elmaradtak a látogatások. — És az édesanyja? — Én kerestem meg. Az otthoni tanácstól nagy nehezen sikerült megtudnom, hol él, írtam neki, s ő válaszolt. Kiderült, hogy férjhez ment, és újra elvált, most két gyermeke van. Hívott: utazzam el hozzá. Elmentem. Az állomáson várt. Eg.v hétig voltam ott. es nagyon kedves volt hozzám. Ügy gondoltam, odaköltözöm, együtt élünk majd; lesz családom, lesz kihez tartoznom. Később újra elmentem hozzájuk, de akkor anya már más volt; örökséghez jutott, s míg az a pénz tartott, nem is járt dolgozni. Aztán eljött hozzám. a nevelőszülőm meg panaszkodott rám; erre anya is panaszkodni kezdett. Jól megértették egymást. Végül maradtam. Nem is írtam neki többé. Azt is megtudtam, AZ ILLETÉKES VÁLASZOL hogy újra férjhez akar menni. Ez zavart. Tudom, joga van hozzá, hogy a saját életét élje, de nekem ő is teljesen idegen, hát akkor még egy férfi, akihez tényleg semmi közöm ... Szóval albérletbe mentem. Ezer forint volt a szoba, nyolcszáz maradt egy hónapra, ebből kellett élnem. Aztán, tudtom nélkül még egy lányt fölvettek a szobámba, de attól nem kellett kevesebbet fizetnem. A lány pedig amolyan „jóféle”. Nem dolgozott, elvitte a pénzemet is. — Onnan elköltözött? — Igen; „társultam” másik három lánnyal, aki szintén a vállalatnál dolgozik. Sok volt az albérlet, s kértem a vállalatot, hogy támogasson. Azt mondták, nem lehet, viszont fölajánlották, hogv lakjunk a modern szál lőj uík ban. A szak- szervezettől kezdve mindenki támogatta a javaslatot. Beköltöztünk hát. Itt tényleg jó helyünk van. Illetve volt: mert most el kell mennünk. — Miért? — Nem tudom. Azt mondták, a szállóban nem lakhat nő. De hát mi vendegszin- ten vagyunk, teljesen külön a férfiaktól. Egyébként is itt a szobákat kiadják az Ibusznak, mindenhonnan vendégek jönnek. Ók itt lehetnek, s mi, akik a vállalatnál dolgozunk, nem? A szakszervezet fél éve még támogatta, hogy ide jó'jjünk, most az ellenkezőjét mondja... Az igazgatóhoz is elmentünk, de nem segített. Azt mondta, a vállalatnak nincs szüksége olyanra, aki nem tudja megoldani a lakásgondját. Ha nem tetszik, menjünk el. Meg azt is: ha mérnöknők lennénk, maradhatnánk. Ezt nem értem. Mi a különbség nő és nő között ? Pedig nagyon szeretnek már végre egy kicsit megnyugodni. Napközben a munkahelyemen jól telik az idő, de hétvégén, amikor a lányok elutaznak, borzasztó. Ilyenkor takarítgatok. olvasok, alszom. Nagyon egyedül vagyok. Szeretném, ha tartozhatnék végre valakihez, akivel mindent megbeszélek, s ha nem is tud segíteni rajtam, legalább meghallgat es megért. Szeretnék igazi családban élni... Dán Tibor | Sumonyl Zolién ________ 1 P A 1 N E 1 LH A 1 a G í Ml Mindezek ellenére Halácsy térképének nemcsak 1875- üen — amikor már jelentős iparvállalatok: gőzmalmok, szeszfőzdék, egy gyapjúmosó és egy gépgyár működik Angyalföldön —, de az ezt megelőző százötven évre vonatkoztatva sem volt igaza. Mert Üj-Bécs, Jenő es Üj- Jenö elpusztult ugyan, de a hajósok, kereskedők és halászok itt élnek azutan is. Mert a Duna azért még itt folyik, mert a kereskedő- alak itt húzódnak észak tété, mert a patakokkal, árkokkal szabdalt folyami árterület biztos halászzsákmányt jelent. Bolondok is lennének, elmenni innen, hiszen közigazgatásilag szinte sehova sem tartoznak, s cinek a gyűjtögető gazdálkodás szabadsagában. Vizafogónál a Fekete-tengerből felúszó vizákat fogják ki a Dunából, a Rákos-patakból rákot, pontyot, görgócset, E SOMOGYI NÉPLAP. as kárászt, vörös szemű liánéért a Csík-árokból — amely a Teve utca környékén folyt — természetesen csíkot. Legföljebb az áradások jelenthettek némi veszélyt. Csak egy kis időre és fegyveres erőszak hatására néptelenedik el ez a halászparadicsom. 1705. július 1-én II. Rákóczi Ferenc ország- gyűlést hívott össze Rákos mezejére, s ekkor a környék lakóit kitelepítik a kurucok, hogy a bevehetetlen Pest városát, az ellátatlan lakosságot kiéheztessék. De azután a hadak elvonultával, a portyázások megszűnésével több mint száz éven át ismét háborítatlan a félig- meddig törvényen kívüli halászok, hajósok, vásározók eletc. Az 1838, március 15-i nagy árvíz után elkezdődik a vidék lassú átalakulása. Betemetik a Pestet körülfogó Rákos-árkot, megkezdik a gatak építését, « a lecsapolt földeken ismét megindul a majdnem százötven éve szünetelő mezógazdasag. Kertészetek, homoki szőlőtermesztés. a felső Bikaréten pompás legelők, szarvasmarhatartás. Közben a vizek le- csapolása elhomokositja a talajt, így 1877-ben már a homok megkötésére egyes területeket iásitani kelt. Ekkor keletkezik az úgynevezett Erdőtelek. 10. Pest északi irányba való terjeszkedésével lassan Angyalföldet is birtokba veszi; a telekárak emelkedésével a gyártelepek és ipari vállalatok a Váci útra és környékére húzódnak. Az 1870-es években már itt működik az Unió, az Árpád, a Pannónia, az Erzsébet es a Viktória Gőzmalom; a Királyi Serfőzde, az Első Szeszfinomító, az Első Magyar Gépgyár és az Első Juhmosoda. Úgyhogy 1871-ben bizonyos területrendezésre kényszerül itt a főváros. Angyalföld első téglaépületeit az Osztrák—Magyar Vasúttársaság építette a Váci út és a Lehel utca mentén. Kiszélesítik az egyre forgalmasabbá váló Váci utat. Ezért vágják ki Erdőtelek utolsó fait is, és helyére, az Elgö Magyar Gépgyárral szemben, még az év végén felépül Angyalföld első iskolája. A kiszélesített és mind hosszabban elnyúló Váci út mentén pedig 1880-ig újabb és korszerűbb gyárak i* épülnék: a Láng Gépgyár, a Gyufagyár, a Danubius Hajógyár e» a Cikoriagyár. Tehát valószínűleg ezt a folyamatot jelöli az Üj Magyar Lexikon szűkszavú megállapítása emigyen: „A századforduló után rohamos ipari fejlődés színhelye volt”. — De láthatjuk, hogy a rohamos ipari fejlődés már a múlt század utolsó harmadat is jellemezte. • „A felszabadulás előtt hírhedt volt nyomorúságos lakásviszonyából ...” — összegez tovább a lexikon olyan tényeket, amelyeken erdemes lenne néhány percig még elgondolkozni. Mert persze, ezek a hírhedt lakás- viszonyok is a múlt század hetvenes éveitől kezdve alakulnak ki a rohamos ipari fejlődés nyomán. Én nyilván ezek izgatták let romantikus íróink borzongó képzeletét annyira, hogy sötét titkokat és bűnbarlangokat véltek azokban a viskókban és sikátorokban, amelyeket paraszti környezetben eppen hogy idillikusra festettek. De azt hiszem, hogy a jóravaló Tolnai Lajosnak es Nagy lgnacnak vagy az aranyos Jókai bácsinak es a bonviván Bródy Sándornak az lett volna a legrejtélyesebb titok, ha egyszer kiutaznak Angyalföldre, és azt látják, hogy az ott elő emberek ugyanúgy élnék és laknak, mint falun, mint odahaza. Hol? Odahaza?! — Lehetséges, hogy ebben az elszólásban rejlik a „titok” kulcsa is. (Folytatjuk) A sajtó vitatkozik A közlekedés és hírközlés gondjai Nagyatádon című cikkre az alábbiakat válaszoljuk. Vállalatunk nem adott olyan tájékoztatást, hogy a menetrendváltozástól naponta nemzetközi járatokat közlekedtetünk Nagyatádról. Az új járatok beindítását már több éve kezdeményezzük. A közelmúltban a partner jugoszláv közlekedési vállalatokkal folytatott menetrend-egyeztetö tárgyaláson ismételt javaslatunkat kedvezően fogadták. de erről később a ve- gyesbizottsagi tárgyalás fog határozni. A helyi közlekedés fejlesztését akadályozó korábbi díjszabási korlátozások az idén jelentősen enyhültek. Vállalatunk a tanácsok segítségével és közreműködésével megkezdte Barcson, Nagyatádon es Marcaliban az igények fölmérését. Az egyeztetést követően a feltételek megteremtésével kerülhet csak sor a helyi közlekedés beindítására. Az idei menetrendváltozáskor is több új járatot indítottunk — a zsúfoltság csökkentésére. A fejlesztés a nagyatádi járás területét is érintette, javítva a kórházlátogatás körülményeit. Ri- nyaújlak, Istvándi, Sorpogy- aracs és Bolhás lakói részére a menetrend-változástól munkaszüneti napokon is biztosítunk utazási lehetőséget. Csurgóról többek között szerdai látogatási napokon új járatpár közlekedik Nagyatádra. Tudomásunk van arról, hogy a Nagyatád—Lábod— Barcs közötti autóbusz-útvonalon esetenként zsúfoltság van, ezért június 1-től, igény szerint, rásegítő járatokat indítunk. A vizsgalat alapján alakítjuk ki a végleges megoldást. I>p Sorgo Tibor a 13. S7„ Volán igazgatohely etlese (Megjegyezzük: a nemzetközi jajairól május 22 i sajtó tájékoztatóján Tapolczai Kaiman, a Volán vezérigazgatója tájékoztatta a magyar sajtót. Jgaz tehát, hogy nem a kaposvári vállalattól, de mégiscsak a Volántól szármázik a hír. A válasz többi részévéi sem érthetünk egyet, hiszen a fölvetett gondok nagyon is régi keletűek. Nemcsak a vámsok. hanem a megye vezetői ismerik a gondokat, hiúm testületi üléseken többször foglalkoztak velük. — A szerk.)
