Somogyi Néplap, 1981. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-05 / 182. szám
\ FOGARASI TÁNCOK A néptánchagyományok gazdag csokrával érkezett a somogyi me- gyeszékhelyre a Fogara- si Vegyipari Kombinát munkás klubjának nép- táncegyüttese; hétfőn este a Látinca Sándor Művelődési Központban nagy sikerrel mutatkozott be az együttes. Szerdán Nagyatádon, a hét végén Balalonföld- váron és Siófokon szerepelnek, időközben pedig a Volán Vállalat kaposvári klubjában lépnek közönség elé. Az együttes tíz napot tölt megyénkben. Röviddel hazautazásuk után a Somogy Táncegyüttes viszonozza a román táncosok vendégeskedését. Ritka élményben volt részünk hétfőn este a La tinea Sándor Művelődési Központban. A tánchagyományok ápolását nemcsak rutinnal oldják meg a fagara- siak, hanem mélyen benne is élnék. A táj élete elevenedik meg táncaikban; a földművesek és pásztorok világa. A Fogárast Vegyipari Kombinát munkásklubjának néptáneegyü ttes« 1958 óta vesz részt a román ama- tőrmozgalomban. A . Meg- éneklünk Románia címmel meghirdetett folklórversenyen — ez hasonló a mi Röpülj páva-mozgalmunkhoz — a harmadik elődöntőn első helyezést értek el. Táncaik egyszerre látványosak és üdék, pontosak, temperamentumosak és fegyelmezettek. A táncosok arcán mindig átsüt a boldogító öröm, az élmény, ami hitelessé teszi a koreográfiát. Egy pillanatra sem éreztük, hogy csupán jól kidolgozott szamokat látunk megelevenedni a színpadon, a műsor egésze szinte sugározta a táncra szólító esemény, alkalom pezsdítő hatását. A látványosság, a színpadra alkalmazott táncok koreográfiája tehát — s ez azt hiszem, nagyon fontos tanulság — átitatódhat áz élet teljességével. Különösen a férfi táncosok jeleskedtek, ám ennek magyarázata mélyen a hagyományokban rejlik. A női tánc többnyire vagy „kihívó” — férfiakat virtusra szólító —, vagy azok lépéseire figyelő kíséret. Az összhang azonban teljes. Fölfigyelhettünk arra is, hogy a zenekar, az, énekkí- séret milyen harmonikus a tánccal. Soha nem érezni, hogy egyik a másiknak alárendeltje. A zene — kitűnő együttes önmagában is, szólóikkal ezt bizonyították — adja meg az aLapot a víg- ságra, a táncra, -s mindvégig a közös élményt táplálja. A táncalkalom sosem jár magában, párosul különféle szokásokkal. Erre is sok példát láttunk a hétfő esti műsorban. Férfiak táncolták a kalusult — tavaszi tánc — ez a gazdag termés „hívoga- tója”. Ezzel a tánccal nyertek első helyezést az országos versenyen a fogai: as iák. A látványosság megnyilvánult a román táncosok népviseletében is; a színpadi hivalkodást elkerülve, ízléses volt A táncosok öltözete híven követi a táj honos kultúráját. H. B. ' OV téli 1 szóltam reggelen így a feleségemhez: — Ma több tejet hozz, mert megszaporodik a család. — No. csak! Állandó vendégét fogadtál? — Bizony. Bár szeretném, ha inkább családtag lenne. Többet nem szóltam a tervezett meglepetésről. Gyipszi anya legkisebb kölyke akkora volt, mint az öklöm. De lehet, hogy éppen ezért a legkedvesebb is, Amikor elhagyta a szülői házat, még a kocsiba is beugrott, hogy búcsút vegyen tőle. Otthon a kosárkából kimászott egy icipici, barna, sima szőrű, álmos szemű, rövid lábú tacskó. Betotyogott a szoba közepére, körülnézett fekete gombszemével, és apró bólintása mintha azt mondta volna a ház asszonyának. — Megjöttem hát. Remélem elfogadsz barátodnak. A nevem Cimbora, — E kedves bemutatkozás után nedves lett alatta a szőnyeg. Susnonyt Zott ás n----------1 P A h i f L H A 1 L O M Azt is úgy szeretik, mondja ez az asszony, éppen mintha csak a sajátjuk lenne... Ekkor néz a tanár az órájára; úristen, negyed nyolc! Felkapja a táskáját és kilép a folyosóra. 6. A folyosón majdnem beleütközik l-Iankoc/ynéba, aki Andreával a karján pongyolában, fésületlenül, álmosságtól vagy sírástól bedagadt szemmel topog az ajtó előtt. Andrea két év körüli, vézna, állandóan sápadt, kedélyleien kislány — most aléltan, fejét szinte élettelenül oldalt billentve ül az anyja karján. Az utóbbi időben Hankóczyué .túlságosa» sokat ücsörgött a tanáréknál, legalábbis a fiatalember kezdi már sokallani, de minthogy a nagyanyja szoktatta ide, és mindig csak a dédihez jön beszélgetni, a tanár nem akar családi ellentétekbe bonyolódni. A dédi igényli a, társaságát, hiszen a folyosón lakó fiatalasszonynyal bizonyos dolgukról — elsősorban pedig a ház lakóiról — jobban el tud beszélgetni, mini a saját unokájával vagy unokamenyével. Meg azok napközben alig vannak otthon, míg Hankóczyné gyermekgondozási segélyen lévén nemigen mozdul ki hazulról, • s így a dédi legalább szólhat valakihez akkor is, ha éppen nem megy le a parkba a dédunokájával. Araikor • fiatalok hazamennek, rendszerint ott találják lakásukban a szomszédasszonyt,. aki már megy is, mert épp csak átugrott egy percre a dédi- kéhez. Sóért, tepsiért, vagy ő hozott neki egy kávét, ha már úgyis két adagot főzött. Ugyan a dédi nem szokott kávézni, az unokáival legalábbis nem, meg se inná azt a vacakot, nem is tudja, mi jót találnak benne a mai fiatalok! Hanem azért Hankóczyné ilyen és más efféle indokokkal szokott átugrani, s épp csak egy perccel azelőtt érkezett, de ő már megy' is, nem akar zavar- golrtdnj. A fiatalokkal, a' korban’ hozzá illőkkel nemigen van beszélgelnívalója, s úgy érzi, hogy idegenkednek is tőle. Isten tudja persze, hogy a nyolcvanéves, /vallásos paraszt asszony miképp barátkozott így össze a feleannyi idős, viharos múltú nővel, ezt nyílván csak a panelház kalodaérzetével lehet magyarázni. mert különben életvitelüket s az életről alkotott felfogásukat tekintve — ahogy mondani szokták — egy ' világ választja el őket egymástól. Hankoczyiié először U<£UTANYÁK A HOMOKHÁTON Ha Zsuzsa állást kap... Lina néni megy a család után, és a családot — úgy tetszik — Zsuzsa vezeti ki Kakról. Pedig ezen a portán minden olyan szép. rendezett, majdc.saknem idilli. A tetőn tévéantenna — a készülék telepről működik —, s hogy Végh János fogatos, könnyebben jutnak bolti áruhoz is. mint mások. A postás hétfő kivételével naponta megérkezik, s hozza a „Somogyit”, a Tv- és Rádióújságot meg a Képes Újságot; rádió „tartja szóval” őket szabad idejükben. Ez az életforma már nem emlékeztet arra az időre, amikor Lina néni fiatal menyecske volt. Említem, mert úgy tudom: a vármegye egykor sok árvát kihelyezett Kakra, és jó néhány család igencsak megdolgoztatta ezeket az apróságokat. Iskolába se mindig járatták őket; kíméletlenül bánhattak velük. — Voltak, ilyenek is, de én azért neveltem ezeket a gyerekeket, mert szerettem őket! Nekünk a házasságunk után hét évig nem volt gyerekünk, hát magamhpz vettem jó néhányat. Tizenhat gyereknek voltunk a nevelőszülei, fiúknak és lányoknak vegyesen! Nem adtam rájuk az intézeti ruhát, magam vettem nekik, s úgy járattam őket, mint más a sajátját. Itt végezték el az iskolát. Van egy ilyen lányom Pestem. Hároméves kora óta neveltem, én adtam férjhez huszonegy' éves korában. Hétéves volt, és az édesanyja utánajött Baranyából, de az én szoknyámhoz bújt, amikor vinni akarta... Amikor férjhez ment, Cimbora Aztán jót ivott az elejt tett tejből, es elment aludni. Másnap már otthonosan érezte magát, izgett-mozgott, bóklászott a lakásban, és mindent megszagolt, megrágott, amit csak paláit. A papucsokat, zokniitat, cipőket pánikszerűen menekítettük előle biztonságosabb helyre. Az első alcadályt, a lépcsőt, hamar leküzdötte. Igaz, inkább gurult, mint lépkedett, de az utat becsülettel megtette. Végtére is mielőbb szalonképes akart lenni. A hegyen találkozott először egy sorstársával. a szomszéd hatalmas farkaskutyájával. Félelmetes ugatása azonban nem riasztotta el a barátságos közeledéstől. Apró, éles vakkantásokkal mintha azt mondta volna: — Igaz, hogy te nagy és erős vagy, de én nem félek hat éves korában ment férjhez egy válogatott futballistához, s ebből a házasságból van egy tizenkilenc éves fia, akit az asszony szülei nevelnek. A futballista ugyanis két év házasság után nem tért haza egy angliai mérkőzésről, s az asszony elhatározta, liogy utánamegy, megkeresi a férjét. Kalandos körülmények között disszidált, de valahogy népi jutottét Angliáig —- közben persze a férjéről sem tudta pontosan, hogy hol tartózkodik —. Iranern a sors kifürkészhetetlen, s zeszé 1 y e folytán Izraelbe került, s ott mint kávéfőzőnő egy lokálban . kezdett dolgozni. „Hát ott nekem aranyéletem volt, dédike, úgy tessék elhinni, pedig én azelőtt sose szerettem a zsidókat!” Később a kávéfőzőt, felszolgálás, táncos vetkőzés mellett egyéb szolgáltatásokkal is a 'Vendégek rendelkezésére állt, egyszóval mindenre használható, kitűnő munkaerőnek bizonyult. És ezt megfelelően honorálták is. „Űri kurva voltam én, dédike, olyan ruháim, ékszereim, kocsim volt ott nekem, »milyet tel Budapest Az ilyen épületet még el lehet adni — bontásra még azután is segítettük őket, hogy Galabárdoh. laktak... Zsuzsa hallgatja * nagymamát — ő már esik az ilyen és hasonló elbeszélésekből ismeri azt az időt. — Az idén elvégeztem a kereskedelmi szakmunkás- képzőt, most majd a bajomi áfész-nél érdeklődöm, kell-e nekik boltos. A szünidőben segítek itthon, most is van munkám; ólem érzem magam rosszul Kakon, de azért furcsa lenne, ha ál-' segíteni jár haza. Neki házrészt vettek Kaposváron, összeszámoljuk hamarjában: jelenleg Alsó- és Fel- sőkakon meg Galabá.rdon együttvéve kilenc család él mindössze, köztük nem is egy család egyetlen emberből áll. A hatvanas években még 124 házszám volt Alsó- és Feltőkakon. Hetente kétszer hoznak kenyeret, kétszer megy a „kisvonat”, amellyel eljuthatnak Mesz- tegnyőre, onnan „nagyvonat- tal” Marcaliba. ötVenkilenclandóan Itt kellene élnem. Bajomban addig albérletben lakom majd, amíg a család utánam jön. Végh János megérti a lányát. Az évi adó 7600 forint körül van, a földekbe fektetett költség és munka csak szűkén térül meg. A lány bátyja is csak tőled, mert nem g, termet a fontos. Az a szerencséd, hogy meg vagy kötve és nem tudsz védekezni. így nem lenne sportszerű, ha hozzád nyúlnék. — Rex, mintha megértette volna, meghunyászkodva terűit el. Mire a Cimbora büszkén fölugrott a hasára, és diadalmasan ugatni kezdett. Majd mintegy vigasztalásul a legyöze- tcsért, egy engesztelő puszit nyomott a szeme alá. Ettől kezdve jópajtások lettek. Otthonunk másik állatkáját, a papagájt azonban nem szereti. Idegesíti az állandó fecsegése, repülése közben sóvárogva lesi, és igen sajnálja, hogy olyan rövid a lába. A hogy teltek a hetek, Cimbora egyre komolyabb lett: szófogadó, hűséges barátja gondozóinak és kedves játszótársa a környék gyermekeinek. Dr. Hier Illa megirigyelne ma Is!” Ezt mindig leplezetlen kérkedéssel mondja, s hozzá azzal a rátarti szabadszájúság- gal. hogy ő nem szégyellj megmondani, miként kereste azt a nagy vagyont. És szavait, nehogy azt higgye bárki is, hogy ö a messziről jött emberek gátlástalanságával a levegőbe beszél, színes fényképekkel tudja igazolni. Piros Porsche volánjánál ül egy narancsfa alatt, s a karja tele arany karkötőkkel. A fényképek hátlapján pedig az alábbi feliratú pecsét olvasható: This paper manufactured by Kodak. Tel Aviv. Hét évig gyűjtögetett szorgalmasan, amikor valami súlyos betegséget kapott, s a kórházi kezelés minden értékét fölemésztette. ,,Több mint fél évig voltam a kórházban, dédike aranyos, de akkor én megesküdtem mindenre, amiben még hinni tudtam, a gyerekem, meg még a születendő gyerekeim életére is, hogy ha egyszer innen élve Kikerülök, soha kórházba be nem megyek!” (Folytatjuk) ben megépült a kisvasút szárnyvonala, sok utast vitt a vicinális akkoriban. De hogy mi van itt télen meg az őszi esőzések idején... — Elfújja innen az embereket az idő — hallom a beletörődő megállapítást. Nincs benne fájdalom, sajgó sóvárgás, inkább a törvényszerűség elismerését takarják a szavak. Véghéknek nincsenek közvetlen udvarszomszédai, néhány száz méterrel arrébb található ennek a település- résznek talán a legszebb háza. S ha igaz az. hogy elfújja innen az embereket az idő, az is tény, hogy van, akit ide sodor. Paládi Vince ugyanis egy újsághirdetés nyomán került Szabolcs- Szatmárból erre a somogyi pusztára 1970 októberében. Hetvenötezerért vette meg ezt a „birtokot”; azóta pajtát, kúkoricagórét épített, a házat tatarozta. A lánya tanítónő Nagybajomban, a fia katona. Örömmel fogadott bennünket, s ennek okát nem rejtette véka alá. — Hiányzik a társaság. Gyakran állok itt az út mellett, hátha erre jön valaki, akivel elbeszélgethetünk. — Viszem csizmaszárba dugva a két-három napos újságot is, ha megyek a birkáimhoz, és elolvasok . mindent — mondja nevetve. Ha nem tudnánk, kinél járunk, az "előszoba és a terasz falán a hatalmas kosszarvak elárulnák. Paládi Vince egyéni gazdálkodó, százhúsz birkája van, és további kilencvenet bérel. Tizenkét kateszteri föld tartozik a tulajdonába. Ebben a munkában a feleségére számíthat meg a fiára, aki már szakmát szerzett, tehát ' ha leszerel, bármikor munkát vállalhat — máshol. A birkákon kívül tehén, ló, baromfi, sertés is tartozik a gazdasághoz — csak a szálas takarmányt sikerül saját termésből előteremteni, az abrakot vásárolni kell. — Szeretjük itt is a világot — mondja Paládi Vince, ,s tekintetét körülhördoz- za a nyitott teraszról. — Ha a gyerek csak a hétvégeken járna majd haza, akkor is mégéri itt maradni. Ha száz. birkám lenne; akkor is megtalálnám a számításomat. A puszta nagyobbik részén nő, terjeszkedik a vadon. A természet visszaköveteli azt, amit egykor zavartalanul birtokolt. (Folytatjuk) Hernesz Ferenc SOMOGYI NÉPLAP
