Somogyi Néplap, 1981. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-01 / 179. szám
Munka és demokratizmus A tulajdonos felelősségével „A munka mindig örömet sz” Mi tesz demokratikus fórummá egv tanácskozási? Mindenekelőtt az, hogy milyen mértékben képes megfelelni a munkahelyi demokrácia kél általános követelményének: a közösségi érdekkel összhangban .levő egyéni érdekek kifejezésének és a gazdasági vezetés társadalmi ellenőrzésének. "Hol tartunk ma Somogybán mindezek érvényesülésében — ezt vizsgálta a közelmúltban a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság. A széles körű tájékozódás méreteire jellemző, hogy 47 vállalatot, szövetkezetét, intézményt érintett, melyeknél 134 népi ellenőr íordult meg, mégpedig nem is egyszer, összesen 561 munkanapot fordítottak a fölmérésre és a feldolgozásra. Kilenc és fél száz emberrel beszéltek, és kérdőíves érdeklődéssel is igyekeztek következtetésekre jutni. Kétségkívül igen nagyarányú munka volt, és jellegében is szokatlan, már ami a népi ellenőrzés szoros értelemben vett feladatkörét illeti. Ez alkalommal azonban országos összegezéshez kívántak részanyagot szolgáltatni. Persze a maga nemében ez. a jelentés is széles körű általánosításokat tartalmaz. Szerteágazó kérdésköre miatt a 40 oldalas jelentésnek legföljebb néhány fontosabb megállapítását idézhetjük. A közölt adatok, arányok, következtetések túlnyomó többsége vem bővíti új információkkal az e témakörben meglevő, újságcikkekben es tanulmányokban, párt- bizottsági és egyéb jelentésekben megfogalmazott ismereteinket. Igaz, nem is cáfolja azokat. Ilyen megállapításokra gondolok: a fórumok munkájában gyakori a formalizmus, az üresjárat; az írásos anyagok ke vésné alkalmasak vitára; a vállalati vezetők nem fordít inak kellő gondot az értekezletek előkészítésére; a tanácskozásokon a javaslatok az élet- és munkakörülményekhez kapcsolódnak, >az egyeb témák iránt alig van érdeklődés: túl sok napirendet terjesztenek elő. köztük már felsőbb szervek által eldöntőiteket; akadozik az információáramlás; a vállalatoknál nem alakult ki az éves és középtávú terv készítésébe való bevonás célszerű módja. Olyan megállapítások ezek, melyekkel aligha lehet vitatkozni, hiszen ki-ki saját környezetéből vett példákkal erősíthetné meg őket. Ennek ellenere az üzemi demokráciát fejlődőnek tartja a megkérdezettek 44 százaléka. 35 százalékuk elégedetlen a fejlődés ütemével, egyötödük pedig nem érzékel változást a négy-öt évvel ezelőtti állapotokhoz képest. A vizsgálatot végzők, e mutatókat a csoportos beszélgetés tapasztalataival kiegészítve, arra a megállapításra jutottak: megyénkben kedvező irányú a változás a munkahelyi demokrácia követelményeinek érvényesülésében, íeltétel- rendszerének alakulásában. A jelentést. tárgyaló bizottsági ülésen sok szó esett somogyi sajátosságainkról. Arról, hogy a gyáregységek, telepek jog- és hatásköre olyan minimális, hogy egyáltalán nem vagy alig enged beleszólást a tervezésbe, a gyártmányfejlesztésbe, az értékesítésbe es más, a feladatok meghatározását és teljesítését érintő kérdésekbe. Legtöbbször a központokban döntenek meg olyan ügyekben is, melyekről érdemes lenne — és nem is formálisán — véleményt kérni a Somogybán működő gyáregységektől is. De ha jól meggondoljuk, ezt is tudjak már „fent” i.s. „lent” is, és sűrűn szóvá teszik a legkülönbözőbb gazdasági es politikai fórumokon. Végül is meghozta-e gyümölcsét a vizsgálatra for- ditutl idő. energia? Ezt éppen úgy nem'lehel lemérni, mint mondjuk a propaganda hatékonyságát. De az a tény, hogy a- vizsgálat valamennyi egységnél élénk érdeklődést váltott ki, azt bizonyítja: a közösségekben fokozott figyelem irányult olyan kérdésekre. melyekről ilyen megközelítésben — azaz átfogóan, nem egyik vagy másik szervezet érdekei, szempontjai szerint — még nem tárgyaltak velük. Mondhatná valaki, hogy a helyi párt- es szakszervezeti szerveknek a dolgozó rétegek kisebb és nagyobb közösségek hangulatáról, minden rezdüléséről pontos és gyors információval kell rendelkezniük, vagyis aligha szolgálhat meglepetéssel egy ilyen tájékozódás. Az érdeklődés újszerűsége, a kérdések megfogalmazása, a vizsgálódás módszelei azonban mégis felszínre hoztak olyan helyi jellegű sajátosságokat, melyek ha nem is mondanak ellent az általános ismereteknek, de a föltárt arányok érdemesek a figyelemre. A legtöbb haszon ennek .további elemzéséből származhat. Kun László írta a Társadalmi Szemle ez évi áprilisi számában: — A munkahelyi demokrácia semmiféle fóruma, semmiféle beleszólási jog nem helyettesítheti a kollektíváknak és tagjaiknak termelő-, alkotó munkáját. A munkahelyi demokráciának tehát az adott terület alapfeladatainak szolgálatával és szolgálata során keil biztosítania a dolgozók humanizált tevékenységénél* kereteit és feltételeit- — Minden kommentár né’kül hadd utalják ezzel kapcsolatban az összegezés megállapítására, amely szerint az üzemi demokrácia hatékonysága nincs arányban a fórumok időigényességével”. Majd egy zárójeles, de ki- bontatlan megjegyzés következik: „a fórumok .többségét — főleg a résztvevők biztosítása céljából — munkaidőben tartják”. Tehetetlenségre kárhoztatva, a forgalmi dugók rabjaiként. Acsarkodnak az elbam- bulókra, a mamlasz mazsolákra. a lassúbb és gyengébb kocsik tulajdonosaira, s acsarkodnak a türelmetlenekre, az ügyeskedőkre, az erőszakoskodó előzőkre. A reggeli és délutáni csúcsforgalom idején egész Budapest autusközönsége dühöng és acsarkodik; üvöltözéssel, dudálással, egyezményes kézjelekkel, fenyegetésekkel. Autóban ülve mindenki erősnek és bátornak érzi magát, s minél erősebb, nagyobb, drágább autóban ül, annal erősebbnek es bátrabbnak. Egyszóval ilyen szép, nyarias reggelen sokkal kellemesebb villamoson utazni. Fel hat lilán néhány perccel jön ki a kapun a „bolond moszk vicso«”, Gyalog indul a megálló fele. s nem-, csak ma, mindig, esőben-hóban egyaránt. Isten tudja, mikor me|y el mégis az öreg 407-es Moszkviccsal, mert délutáni rendes programja, amikor megérkezik, óvatosan betolat a parkolóba, és hosszadalmasan beáll mindig ugyanarra a helyre: Amikor ennél az asztalnál beszélgettünk, mindig valamilyen „ügyről” volt szó. Sikkasztásról, üzérkedésről, visszaélésekről, a társadalmi tulajdont ért károkról, és azokról az emberekről, akik a károkat okozták, akik saját céljaik gyorsabb elérése érdekében a közösből vették el, amire szükségük volt. Most egészen más a téma. Dr. Gál János rendőr alezredes. a Somogy megyei Rendőr-főkapitányság nép- gazdasági és társadalom tulajdonvédelmi osztályának vezetője ugyanis befejezte a munkát, nyugdíjba vonul. Tegnap ült le utoljára osztályvezetőként az íróasztal mögé, de már nem hallgatta munkatársai beszámolóit arról, hogyan halad a vizsgálat egy-egy ügyben; nem tárgy állt, nem vitatkozott, nem adott utasításokat. Pihenni készült. Ilyenkor természetesen leggyakoribb téma az elrohanó idő. egy-egy érdekes eset fölidózése, a bejárt út. Erről beszélgetünk most mi is. A múltról, arról, horgain kezdődött a hosszú pálya. — Háncsén születtem, majd Rinyabesenyőre költöztek a szüleim. Ott jártam iskolába, ott dolgoztam. Aztán jött a 1 háború, s mint a korombeli fiatalok általában, én sem maradhattam ki ebből. Ehhez az időszakhoz fűződnek életem legkegyetlenebb emlékei, szeretném őket elfelejteni. 1948tpl a tanácsnál dolgoztam, két év múlva párttag lettem. Részt vettem az ifjúsági jnozgalomban is, központosán hetedik emeleti lakásának ablakai alá. Most, ahogy a ház előtti járdán elindul az Árpád-md felé, s a közönséges olaj festékkel oirosra kent Moszkviccsal egy vonalba ér. megtorpan, és szögletes félfordulattal megáll, .szemben a kocsival. Egy darabig a tetejét vizsgalatja. majd mindkét térdet beroggyantva s hunyorítva hozzá, átnéz az első és hátsó szélvédő üvegen. Ezután leguggol, de annyira, hogy a feje a térae közé kerül, s elnéz a kocsi alatt. Itt valami nem tetszik neki, mert guggolva jobbra is. balra is tesz néhány lépest, es hosszan vizsgálgat- ja. hogy az első kerekek pontosan egyvonalban vannak-e a hátsókkal. A/lán megnézi még. hogy mindkét oldalról egyenlő távolságra áll-e a mellette levő autóktól — valamiképpen nem kerüllek-e hozzá közelebb az éjszaka —. zsebkendőjével megtorölgeti a külső visszapillantó tükröt, s végre elindul a Váci úti villamosmegálló felé. Amúgy jó megjelenésű, negyvenöt év körüli férfi, a nagyobbik lánya nyáron segi DlSZ-itlkár voltán). Pártiskolára- küldtek Kaposvárit, innen mentem dolgozni — l!)52-ben a. belirtvi szervekhez. — Hogy miért éppen ezt a pályát választottam? — folytatja az. emlékezést. — Ott, a pártiskolán döntöttem igy, és úgy érzem, jól választottam. Soha. egv pillanatra sem bántam ezt a lépést. Itt volt arra lehetőségem. amire korábban soha. hogy tanuljak. Leérettségiztem, azután a jogot is elvégeztem. Közben persze dolgozni kellett.* Csurgóra, a járási kapitányságra kerültem, s később én lettem a kapitányságvezető. Tíz évig éltem ott. Ekkor isméi'lem meg igazán az embereket, a gondjaikat, hiszen nemcsak a rendőrségen dolgoztam: tagja voltam a járási párt- vb-nek is. Azután Kaposvár következett, a megyei főkapitányság. Éne az osztályra kei-ültem 1964-ben, s egy év múlva én lettem a vezetője. — Másfajta munkát kellett végeznie, mint korábban ... — Másfajtát, de nagyon izgalmasat. Az volt a célunk, hogy megszilárdítsuk a megyében a vagyonvédelmi helyzetet. Természetesen ehhez mi egyedül, akik az osztályon dolgoztunk, gyengék voltunk. A megye párt- és gazdasági vezetőit magunk mellett kellett tudnunk ahhoz, hogy eredményesen dolgozzunk. Ez a munka kevésbé látványos, mint az életvédelem; mi akkor dolgozunk jól, ha nem ment férjhez. A házban mindenki csak a Moszkvicsáról ismeri, semmi többet nem tudnak róla. pedig ő is „ős- lakó”. Állítólag bérelszámoló valamelyik kispesti gyárban. Hát lehet/ hogy nem egészen komplett szegény, de a fizetések kiszámolását biztosan nem szokta elhebehur- gyáskodni. Csak gy őzzék kivárni. Amikor a „bolond moszk- vicsos” után háromnegyed órával, az UL-es trabantos siet végig a járdán, rövid ujjú kockás ingben, vállára terített di'app kardigánnal, s aktatáskáját lóbálva futólé- oésben igyekszik a hídra, a 84-es busz. megállója felé — *■ azaz egész, pontosan 6 óra 16 perckor ragyog fel először a nap. Igaz., magát az égitestet a szemben levő ház még eltakarja, de elég ala- csonvan lehet, ha a panelház Váci úti frontjának csak a negvedik emeleti szélső ablakában tükröződik. Onnan ragyog vissza a parkolóra. de egv pillanat alatt felszikráztafja az autók szélvédő üvegeit, a krómozott fémrészeket, s szinte komikus. ahogv világítani kezd tőle a távolodó UL-es kopasz feje búbja. 4. A Larsen Nielsen típusú dán panelház tizenegy évvel ezelőtt, épült: 1968 október végétől november közepéig költöztek be a lakók. Tízemeletes, emeletenként tizenkét lakással, vagyis tizenegy szintjén összesen százharmincáét laka* van. kell vizsgalatot indítani nagyobb bűncselekmények elkövetőivel szemben, azaz, ha »keres a megelőzés. Mert ez a legfontosabb feladatunk. A sikerekről, a munka adta örömökről beszélünk. — Erre nem paruiszikod- hatom. Nékem a munka mindig örömet szerzett. litt elsősorban a közös munka örömét érzi az ember, és ez nekem eleg. Például jó tudni. hogy í'észem van a rendészi halózast megszervezésében. Tíz éve talán tíz rendész dolgozott a* megyében. Ma százötven, és nem is akárhogyan. _No. es az utóbbi időben nagyobb bűncselekmény a mi területünkön nem fordult elő. A másik pedig, hogy sok fiatal „nőtt l'el” itt az osztályon, és úgy érzem, abban, hogy megszerették ezt a munkát nekem is részem van. Mindig szerettem fiatalok között lenni, szívesen segítettem őket,, és ha fölkeresnek. ezután is megosztom velük tapasztalataimat. — Ezen az osztályon nem köztörvényes bűnözőkkel találkozik á rendőrtiszt. Nehezebbé teszi ez. a munkát? — Akikkel dolgunk akadt, azoknak a többsége képzett ember, gyakran szaktekintélynek számít a gazdasági életben. Aki tehát ilven ügyet vizsgál, annak állandóan tanulnia kell, képeznie kell magát. Gyakran arra sem könnyű válaszolni, hogy adott esetben egy hibás döntésről, „véletlenről”, avagy szándékosságról van szó. Sokat dolgozunk együtt gazdasági szakértőkkel, akik jól ismernek egy-egy területet. gazdagabb felhozatal és mérsékelt érdeklődé« uralta a csarnokot és környékét. Nem engedett a vargánya- árus a 90-ből, nem izgatta, hogy asztala előtt nem tolongtak a vevők. Harmincat kértek a csibegombáért. Ha családonként — vagy la-' kasonként — átlagosan csak négy embert számítunk, akkor is őtözázhuszonnyölcan élnék, egy körülbelül hét- százhetven négyzetméternyi földterületen. Majdnem any- nyian, mint egy kisebb magyar faluban. S mintha egyetlen parasztház udvarán. Kétféle lakás van a házban; a nagyobbak az úgynevezett egy plusz két félszobásak, és a kisebbek a másfél szobásak. A nagy lakások alapterülete ötvenhat négyzetméter, a kicsiké negyvenkilenc. Egyszóval csupa kis lakás. A házon nincsenek erkélyek; a körülbelül negyven- nyolc méter hosszú, tizenhat méter széles és harminc méter magas gyufásdobozt, amely mintha az egyik fosz- ío.ros oldalán, állna, csupán a liftakna és a lépcsőház osztja egy kisebb és egy nagyobb téglatestre. A hatalmas szürke tömböt tizenegy vízszintes fényszalag futja körül, fezek az épület egyetlen díszei: a függőleges tengelyük körül kifordítható, egymásba^ érő abl.akok. Végül is nem kellemetlen, nem riasztó vagy barátságtalan látvány ez az épület. Azáltal pedig, hogv a lakók teljesen önkényesen, ki-ki a saját ízlésének, bútoraik huzatánál: vagy szobáik harmóniájának megfelelően tűzpirostól sötétbarnáig a legkülönbözőbb színekre festették az eredetileg fehér fényvédő függönyeiket. a ház úgy néz ki messziről, mint egy pointi- lista festmény. (Folytatjuk.) így segítik n munkánkat, amelynek eredmenyessege nemcsak az említett tényezőktől függ, hanem minden embertől. Egyre többen hívják fel figyelmünket fara. ha valahol nincs rendben valami, s ha ezt Idejében teszik, a legtöbb esetben még sí kerül megelőzni a osjt. Ezért tehát, megfelelő kapcsolatok nélkül lehetetlen dolgozni. — Most, ötvenöt érdesen, hogyan tervezi a jövőt? — Egyelőre nehéz elképzelni. Nincs semmiféle hobbim, én csak a munkámnak éltem, kora reggeltől késő estig. Egy viszont bizonyos: tétlenül nem tudok ülni, valamit mindig tennem kell. Eddig is dolgoztam pártmunkásként, és a jövőben is szeretnék tenni még valamit. Remélem, lesz rá lehetőségem. — Soha nem érzett keserűséget? — Azt soha, Inkább úgy mondanám, volt, ami bosz- szantott. Az, ha egy-egy szervnél, vállalatnál megfelelő intézkedésekkel minden bajnak elejét lehetett volna venni, ezzel szemben semmit nem tettek, csak futottak fühöz-fához, amikor mái- megtörtént a baj. Ilyenkor nem voltam éppen nyugodt. A kapitányságon megbecsülték dr. Gál János munkáját. Ez.t bizonyítja a számos kitüntetés. Háromszor kapta meg például a Kiváló Szolgálatért Érdemrendet, a Haza Szolgálatáéit Érdemérmet, s most, nyugdíjba vonulás® alkalmából veheti« át a Vörös Csillag Érdemrendet. métén és Szolnokon olcsóbb. Lefutóban van a kajszi, mindössze néhány árusnál ványadozott lekvár minőségben, ám változatlanul 12 foi-intos áron. Ugyanennyit kértek a különböző fajta nyári körtéért. A nyári almát, és a most érő ringlót 10-ért kínáltaik. A mézédes Csabagyöngye szőlőből mindössze négy-ö.t termelő hozta el az első termést. és nem csoda, hogy az újdonság 30 forintért egykéitől« el is kelt. A dinv- nyék hízásával, édesedésé- vel együtt csak lassacskán mérséklődik az áruk. Mind a görög-, mind a sargadmy- nye kilója 10 forint. A zöldségpiacon a paprika uralkodott. A lecsó minőségűt ötért lehetett kapni, az ennél jóval szebb „portéka” reklámái'a is ugyanennyi volt CsincsméL Mondani sem keli. hogy itt sor állt. A szépséggel aránvosan nőttek az árak egészen tizennyolc forintig. Változatlanul kevés volt a paradicsom, az ára azonban tovább mérséklődött, 8—10 forintért lehetett kapni. A tegnapi felhozatalból és az árakból is arra lehetne következtetni, hogy fogytán vau az uborka. Az eltenni való csemegéért 10-et, a kovászolni valóért 5—6-ot, a salátának valóért 3-at kértek. Nálunk 8 forint/ a kemény fejű káposzta, kétszer ennyi a tömött rózsá- jú karfiol. A vegyes zöld- nég csomója 6 forint, usvan- ennyi a burgonya áfa is. Hiába nő a felhozatal a fejtett bab félliterenkénti tíz forintja makacsul tartja magát. Ez a „konokság” csak ;• baromfipiac arait jellemzi még. 1,80—1.90 a tojás, 130—140 egy pecsenyekacsa, 150 a vevő szerint sovány, az eladó szerint jó húsban levő tyúk. V. M. Pasi László Sumonyl Zoltán J ______ 1 P A M E 1 LH A 1 L 0 i M Piaci körkép — Mennyiért adja a vöröshagymát? — Tizenkettő. (A* érdeklődő továbblép.) Ne menjen el! Adok tízért is! Peidig ilyen hagymát keveset talál a piacon. Vigyen belőle! A jelenet a tegnapi kaposvári hetipiacon ismét jellemző volt. A közepesnél Dán Tibor negyvenötöt a gialambicáért. Tejfölt, túrót a megszokott áron kínállak, harminc,1 illetve huszonnyolc forintért Őszibarackból különösen sokat hoztak a tegnapi piacra. Gt-hat forinttal mérséklődött egy nét óta az óra, a szebbekéit; 16-ot, a kevésbé tetszetősért 10—12 forintot kértek. Ennél csak KecskeÚjdonság a szőlő
