Somogyi Néplap, 1981. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-29 / 202. szám
Epítötáborozók között az ipari miniszter Az egésznapos kaposvári látogatás befejeztével csütörtökön este a Siófoki Állami Gazdaság alsótekeresi építőtáborába ment Méhes Lajos, a Politikai Bizottság tagja, ipari miniszter — Tanai Imrének, a megyei pártbizottság titkárának társaságában. A vendégek megtekintették a tábort, ahol az esti órákban is élénk volt az élet. Az ELTE leendő első- és negyedéves hallgatói — akik most egy hétig Iáknak ott — vidám hangulatot varázsoltak a szobákba. A tábornézés után dr. Szalai Géza, az állami gazdaság igazgatója tájékoztatta a vendégeket a gazdaság tevékenységéről, a diákok munkájának jelentőségéről. — Az első mezőgazdasági üzemek egyike vagyunk; 1946-ban jött létre a gazdaság. Most már hatezer tonna gyümölcs terem itt évente, s ennek 39 százaléka exportra kerül. Rendkívül nagy segítséget jelent a diákok munkája — mondta többek között. — Két építőtáborunk van; a főszezonban kétezeregyszáz, az elő- és utótáborokkal együtt pedig több mint négyezer fiatal dolgozik nálunk. E nyáron kétezer tonna gyümölcsöt szedtek le a táborozok, s ebből ötszáz tonnát csomagoltak be. A gyümölcs értéke 16,1 millió, munkájuk értéke pedig másfélmillió forint. Jutalomként négy- százezer forintot fizettünk ki. Ezek az adatok is mutatják, hogy nélkülözhetetlen a segítségük. Az idén jó szezont zárt a gazdaság: volt mit szedni, és az idő is kedvezett. A diákok jól dolgoztak. Munkájukért — mint az igazgató mondta — dicséret illeti őket. Az ipari miniszter kíváncsi volt a gazdaságban dolgozó fiatalok véleményére is. Az alsótekeresiek nevében Békés Györgyi táborvezető számolt be az első napok tapasztalatairól. — A mi táborunk három dologban tér el a szokásostól: egyhetes és nem közép- iskolások, hanem egyetemisták dolgoznak itt, ezenkívül teljesen önellátóak vagyunk: a munkánkért kapott pénzből tartjuk el magunkat, ebből fizetjük a szállást és étkezést, a többi pedig a KISZ pénztárába kerül. Évek óta hagyomány a bölcsészkaron, hogy a frissen Cérnák a világ körül Mit csinálnak piac nélkül? „Amíg jó idő van, jóformán senkinek sincs kedve hímzéssel bíbelődni. Majd ha beköszöntenek a hűvös esték, akkor több cérna fogy.” Ezt a minap hallottam a Nagyatádi Cérnagyár márkaboltjának vezetőjétől, akinek a csökkent kereslet ellenére sem lehet oka a panaszra, hisz ilyen választékkal még sohasem büszkélkedhetett. Ami jó a boltosnak, az kevésbé örvendetes a gyáriaknak, akik talán örülnének is, ha kisebb lenne a boltokban a választék, mert ez azt jelentené, hogy külföldön is piaca van a nagyatádi cérnának. A külpiacon ugyanis csökkent a kereslet a cérna iránt. Tavaly 1247 tonna portékát küldhették negyven tőkésországba, az idén a tervezettnél lényegesen kevesebbet tudtak eladni. Lovkó Imre főmérnök érdeklődéssel figyeli az Irak és Irán közötti konfliktust. Exportjuk jelentős részét ugyanis ebbe a két országba szállították. Az iráni vevőnek például több tonna cérnája hever Nagyatádon. S ez bizony bőven okoz gondot. A gyáriak nem készültek föl ekkora mennyiségű termék raktározására; s baj van az elavult anyagmozgató gépekkel is. Az utóbbi időben több ország ig olyan védővámot vezetett ba, amely lehetetlenné teszi a nagyatádi cérna eladását. Az amerikai dollár felértékelése és a líra értékének csökkenése ugyancsak rossz hatással van a textil, s ezen belül a cérna piacára. Mindezek hallatán persze nem szabad azt hinni, hogy piac hiányában leálltak a gyártósorok. Ellenkezőleg! Az évi tervezett 1776,4 tonna cérnából az első félév alatt 921,7 tonnányit készítettek el az atádiak. ' — Hogyan? — kérdeztük a gyár főmérnökétől. — Átszerveztük a termelést. Több terméket gyártunk a hazai piacra, amelynek a vásárlók örvendenek leginkább, hiszen olyan termékekkel is találkozhatnak a boltokban, amelyek eddig hiánycikknek számítottak — mint például a perié hímző fonal. A Torpedó nevű varrócérna az egyetlen, amelyből nem tudunk any- nyit gyártani, amennyi elfogyna. Ennek oka a gépi kapacitás hiánya. Az üzemrészekben azt kutattuk, hogy az átszervezésből mit éreztek meg a dolgozók. Ha az elmúlt hóna* pókban néhányat klnyaawftr »égből több munkahelyen is kellett foglalkoztatni, senki sem panaszkodott. Szinte valamennyien érzik: a mostani helyzet nem állandósul. Ebben bízik Lovkó Imre ig: — Abban reménykedünk, hogy kedvezően változik a helyzet. Előbb-utóbb fellendül a piacunk, de azzal számolnunk kell, hogy a minőségi követelmények egyre jobban megnőnek. Ahhoz, hogy állhassuk a versenyt, erre is fel kell készülnünk. Javítani kell cérnáink minőségét, színtartóságát. Jobban oda kell figyelnünk a határidők betartására is. A gyár ég a vállalat vezetőinek az eddiginél sokkal összehangoltabb munkájára lesz szükség. Ha ezt nem tesszük, a nagyatádi cérna nem lesz világhírű. fölvett — leendő — első éveseket kezdes előtt táborozni viszik a harmad- és negyedévesek. Tulajdonképpen itt készítjük föl őket az egyetemi életre, és szeptemberben már ismerősként lépik át az intézmény kapuját. Az is újdonság, hogy nincsenek velünk tanárok. A feladatokat így is ellátjuk, s nem lesz ráfizetéses a tábor. A gazdaság balatonszép- laki táborában a Budapesti Kertészeti Egyetem utolsóéves hallgatói dolgoznak. Táborvezetőjük, Géczi István testnevelő tanár hetedik éve minden nyáron itt van a, hallgatókkal. — A mi táborunknak is vannak sajátosságai — mondotta. — Az egyetemen „kétlépcsős” a képzés: a hallgatók a harmadik év után üzemmérnöki diplomát kapnak, s közülük a legjobbak még két évig folytatják az egyetemet. Ezek a diákok jönnek el táborozni a befejező — ötödik — év előtt. Ók már részt vettek egy féléves vezetési gyakorlaton, itt termelő munkát végeznek a napi nyolc órában, a konzervüzemben, szalag mellett. Két műszakban dolgoznak; napi keresetük 150—180 forint körül van. A gazdaságtól mindig kapunk megfelelő feladatokat. Ez a két hét hasznos gyakorlat. — A konzervüzem termelése 8,5 ezer tonna — egészítette ki tájékoztatóját a gazdaság igazgatója. — Ebinek a fele gyümölcslé, mi készítjük a tasakos Sió ivólevet. A gyümölcslén kívül mintegy négyezer tonnányi terméket gyártunk exportra, főként a Szovjetunióba. Most készül egy palackozóüzem: ez jelentősen megkönnyíti majd a termelést. A tájékoztatók után az egyetemisták az építőtáborok helyzetéről, az egyetemi képzésről és a pályakezdésről beszélgettek Méhes Lajos miniszterrel, aki szóvá tette a műszaki pályák iránti érdeklődés lanyhulását és a humán szakok „túltengé- sét”. A közvetlen hangú beszélgetés útán az ipari miniszter a késő esti órákban utazott el megyénkből. N. J. N em mondhatnánk, hogy elkényeztet bennünket a kor, amelyben élünk. Mind a hetvenes évek vége, mind a nyolcvanas évtized eleje újabb és újabb terhelési próbának teszi ki közérzetünket. A „mindnyájan a piacról élünk” régi igazsága valahogy új tartalommal telítődik. A fogalom valamennyiünk fejében kiszélesedik; kimondásakor a világpiacra is gondolunk, s egyre inkább megtanuljuk érettebb fejjel látni a kettő összefüggését. És ha egy magyar háziasszony fejében a sertéskaraj vásárlásakor bármily homályosan, de ott motoszkál, amit a tévében hallott — példának okáért a kőolaj magas és a magyar hengerelt acél alacsony áráról —, akkor e kétszeresen is kedvezőtlen információ mögött azért van valami kedvező: a realitások értő tudomásulvétele. Nem könnyű világosan látni az összefüggéseket, hiszen a bonyolult folyamatok korát éljük. Míg nagyon sok termelő és szolgáltató üzem, intézmény hirdetőtábláin kint van a felvételre keresettek megsárgult listája, a krónikus és megoldatlan mukaerőhiány dokumentuma. másutt — nem kevesebb helyen — már a legkörültekintőbb gondoskodással irányítanak át különböző részlegeket új, sokkal hasznosabb munkakörökbe vagy képezik át őket a termék- váltáshoz igazodva, s csökkentik ésszerűbb méretűvé az adminisztratív és alkal- maaotü létszámot. S míg a-léve képernyőjén figyeljük, mondjuk, az angliai munkanélküliek spontán pusztító dühkitöréseit, itthon változatlan biztonságérzettel, más irányú aggodalommal inkább azt számoljuk: miért nem bontakoznak ki gyorsabban a kedvező népgazdasági folyamatok, miért nem javulnak nagyobb ütemben a termelékenység. a gazdaságosság, a hatékonyság mutatói. Sokezres létszámú nagyüzemek közösségeinek hűségét immár évek óta próbára teszi a korábban megszokott nyereségrészesedés elmaradása. A dolgozókat azonban nemcsak a család jövedelmének beosztása foglalkoztatja: még jobban az. hogy a vállalat mikor és hogyan tudja visszafizetni — mondjuk — a fölvett exportfejlesztési kölcsönt, s mikor kezdenek beérni a korszerűsítés gyümölcsei. És közben a legfontosabb tényről sem feledkeznek meg: arról, hogy — ami a család és a vállalat biztonságának egyaránt alapja — a népgazdaság külgazdasági egyensúlyának romlását végül is mégiscsak Sikerült megfékezniük az utóbbi két évben, 1979— 1980-ban, s rengeteg nehézség közepette, óriási erőfeszítések árán, a jövőre nézve is igyekszünk ezt az egyensúlyt megtartani, megteremteni. Két, látszólag szerény, de a .világgazdasági helyzetet ismerve nagyon nehéz és Felhasználták a fahulladékot is Tízezer k ipíát Tabrál Házak — a méhcsaládoknak A tervezett tízezer lépes- méz-száliító láda utolsó darabjait a napokban készítették el a Hungaronektár tahi kaptárüzemében. A Ciprusba induló táblásméz- száilítmány exportját köny- nyíti meg a tabi termék, amelynek értéke megközelíti az egymillió forintot. Az anyaszáilitó „zárkák” gyártását ezután kezdik; ezekből szintén tízezer darabot készítenek — ellátva az egész ország méhészeit. Az üzem idei terve huszonhat- millió forinttal számol, ezt azonban még megváltoztathatja a méztermelés alakulása. Szabó István üzemvezető elmondta: az ország méhészeinek évente átlag nyolcezer kaptárra van szükségük, s ezeket a tabi üzem - ben készítik el. Ugyancsak itt gyártják a negyvennyolc családos méhesházat; ebből eddig évente mindössze hatot tudtak előállítani, az idén azonban a Kiskunhalasi Vegyesipari Szövetkezettel együttműködve lene- tőség nyíiik további tíz mé • hesház gyártására. Ezek a termékek jelentősen megkönnyítik a méhcsaládok szállítását. Hasznosságukat mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a méhészek százezer forintos kölcsönt kapnak a tabiak méhesházának megvásárlásához. Az üzem éves tervében — a gyártáson kívül — üzem- iejlesztési beruházások is szerepelnek. Kisgépeket vásárolnak például a fizikai munka megkönnyítésére, a termelés meggyorsítására. A kaptárüzemben megoldották nagy mennyiségű fahutla- dék fölhasználását is: az itt készülő gyaluforgács-bálá- kat termelőszövetkezetek, fogyasztási szövetkezetek hasznosítják. Politikai érettséggel életbevágóan fontos célt tűzött ki az MSZMP Központi Bizottsága 1978 decemberében, s ezt a XII. kongresz- szus a következő öt évre szóló gazdaságpolitika tengelyébe helyezte: megteremteni az említett egyensúlyt és megőrizni, megtartani az élért átlagos életszínvonalat. Az eddigi tényekre alapozva bízhatunk benne, hogy sikerül elérnünk ezt. Kétségtelen: roppant bonyolult folyamatok közben, komoly erőfeszítésekkel, minőségileg új feladatok megoldásával és nem kevés nehézség elviselése árán ... Pedig a gazdasági helyzet csak az egyik oldala a közhangulatot. a politikai-társadalmi közérzetet befolyásoló tényezőknek. A másik oldal: naponta zúdulnak ránk a világpolitikai, a nemzetközi helyzet éleződését jelző információk. Senki sem lehet közömbös az enyhülési folyamat korábban elért eredményeinek megcsappanásával, a feszültségek fokozódásával. a hidegháború visz- szatérésének veszélyével szemben. Érzékeny aggodalommal, de józanul reagál közvéleményünk túlnyomó része a veszélyekre. Ezek hatására inkább szilárdul, erősödik bennünk a bizalom szocialista külpolitikánk helyessége iránt; az a meggyőződés, hogy internacionalizmusunk egyúttal nemzeti érdekeink legigazabb szolgálatával esik egybe; hogy a szocializmus hatalmas erői melletti elkötelezettségünket jelenti, mert minden történelmi tapasztalat ezt igazolja. Szorongató gazdasági problémák és feszültségekkel terhes nemzetközi légkör; e két tényező szorításában lehet csak igazán értékelni azt a tényt, hogy hazánkban egészségesen kiegyensúlyozott a politikai közhangulat, rend, nyugalom, belpolitikai stabilitás a jellemző. Aki folyamatosan figyelemmel kíséri a nyugati bur- zsoá propaganda rólunk — pontosabban: ellenünk — szóló és az utóbbi években ismét kiélezettebb, ellenségesebbé vált hangját, az tapasztalhatja: csődöt mondanak időről-időre „jóslataik”. Minden várakozásuk ellenére a világgazdasági válság hatását nem könnyen, de viseli népgazdaságunk, sőt: javult az egyensúlya, stabilitása. a kíméletlen verseny inkább a korszerűség és rugalmasság irányába kénysze- rített bennünket. Minden várakozásuk ellenére sincs munkanélküliség és oly mértékű infláció, életszínvonalromlás, mint náluk nem egy országban. Minden óhajuk dacára sem adtuk föl szocialista elveinket: izmosodik a szocialista demokrácia. És minden számításukat fölborítva az emberek nagy tömegei ma világosabban látnak át a burzsoá propagandagépezet egész szocializmusellenes és enyhülésellenes érvrendszerén, mint valaha. Néha akaratlanul is elárulják álmélkodásukat közvéleményünk felelősségtudatát, nyugodtságát, népünk higgadtságát tapasztalva. Miközben új és újabb ifjú generációk váltak és válnak felnőtté, népünk egész« is felnőttebbé vált. Érettebbé! Igen, politikai érettséggel képes reagálni a kor kihívásaira, a nemzetközi imperializmus által mesterségesen szított feszültségek veszélyeire; számol a történelmi, világpolitikai realitásokkal és elutasítja a szocializmus ellen irányuló zavarkeltő igyekezetei. Képes éretten reagálni a másik kihívásra is, a világgazdaságéra: talpon maradni egy könyörtelen versenyben; sok évszázados gyökerű elmaradottság tehertételeivel is előrehaladni a korszerűsödés meredek, de egyetlen lehetséges útján. E z a politikai érettség szocialista társadalmi fejlődésünknek olyan teljesítménye, amit méltán becsülhetünk nagyra. és amit nem nélkülözhetünk sem szocialista vívmányaink védelmében, sem pedig szocialista országépítő munkánk még következetesebb folytatásában. K. I.
