Somogyi Néplap, 1981. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-27 / 200. szám

Országos döntő előtt Minden percet kihasználva... Szalai László kell a kötést úgy elkészíte­ni, hogy az kifogástalan le­gyen. Képzett, hivatásos ápo­lónőnek, egészségügyi dolgo­zónak is becsületére válna a szakszerű munka. Ugyanezt látni, tapasztalni egy hátán sérült személy ellátásakor meg egy sérült szállításakor is. — Rengeteg gyakorlat van emögött... Most az orszá­gos döntőre való készülődés idején pedig szinte minden percet kihasználunk este, munkaidő után.. Volt olyan vasárnap, hogy este tíz órakor végeztünk. Nincs tv-nézés, a családdal, a gye­rekekkel is csak a férjek foglalkoznak, így segítenek ők is — mondja a parancs­nok. Vasárnap, augusztus 30-án Budapesten kerül sor az or­szágos döntőre. Hat csapat jutott ide, közülük négy üze­mi, kettő pedig lakóterületi. A másik lakóterületi elsőse­gélynyújtó szakasz Hajdú- Bihar megyéből került a leg­jobbak közé. — Mit várnak a fővárosi szerepléstől? Kovács Károlyné határo­zottsága, szakértelme, a sza­kasz irányításáért érzett fe­lelőssége a válaszban is meg­mutatkozik : — Amikor a járási ver­senyt megnyertük, azzal mentünk a megyei döntőre, hogy legalább a második he­lyet meg kell szereznünk... Tizenegy pont különbséggel győztünk. Megjött az étvá­gyunk. Ügy utaztunk Szek- szárdra, hogy nyernünk kell. Sikerült, nyolc ponttal előz­tük meg a második helye­zettet. Igaz, volt egy kis hi­ba, ami az én figyelmemet is elkerülte. Egy ujjtörésnél nem vettük észre az ujj ron­csolását ... Attól kezdve a gyakorlás alatt elsősorban erre figyeltünk, hogy körül­tekintően állapítsunk meg minden sérülést, no meg hogy fegyelmezetten, szerve­zetten végezzük feladatain­kat. Nagy sikernek tartjuk, hogy az ország hat legjobb elsősegélynyújtó csapata kö­zé kerülhettünk. De azért az országos döntőn is eredmé­nyesen akarunk szerepelni... Kívánjuk, hogy sikerüljön! — A tömeges karambol sé­rültjeinek vizsgálatakor, a segélynyújtás megkezdése előtt nagyon lényeges a fon­tossági sorrend, a sérülések súlyosságának a megállapítá­sa ... A kis szoba zsúfolásig. Kü­lönbözői korú aszonyok, leá­nyok ülnek, figyelnek. Dr. Jándó Ferenc megyei men- töfőorvos rövid, szakszerű tanácsokat ad, sok évi ta­pasztalatait, a mentési mun­kában szerzett ismereteit so­rolja. A hallgatók az igali pol­gárivédelmi elsősegélynyújtó szakasz tagjai, akik rövid idő alatt fölhívták magukra a fi­gyelmet nemcsak Somogy­bán, hanem az egész Dél-Du­melőszövetkezeti és erdészeti dol­gozók, kisiparo­sok, értelmisé­giek, alkalmazot­tak, háziasszo­nyok. Kit emel­hetnék ki lelki- ismeretes mun­kájáért közülük? Az egész szakaszt, köszönet valamennyiük mun­kájáért, mert nagyon sok ál­dozatot vállaltak azért, hogy most ezzel az eredménnyel büszkélkedhessünk... Azután nagyon sokat segített dr. Ko­vács János körzeti orvos, Gadár Ferencné, az igali pv egység parancsnokának po­litikai helyettese, Tóth Lász­ló járási vöröskereszt-titkár, nántúlon. Elsősorban akkor, amikor megnyerték a Vörös- kereszt centenáriumára indí­tott verseny kaposvári já­rási, majd a megyei döntő­jét. S végül, amikor győztes­ként tértek haza Szekszárd- ról, ahol négy megye: Bara­nya. Zala, Tolna és Somogy legjobb csapatai versengtek a területi győzelemért, az or­szágos döntőn való részvétel jogáért. Kovács Károlyné, az igali öregek napközi otthonának vezetője a szakasz parancs­noka. Határozott, céltudatos ember, aki a huszonöt asz- szony, leány munkájának, il­letve fölkészítésének irányí­tását igen körültekintően vé­gezte. — Egy esztendeje vettem át az 1976-ban alakult szakasz vezetését. Többen betegség, mások koruk miatt már nem voltak alkalmasak erre a fel­adatra, tíz új embert von­tunk be a munkába. Ter­a megyei polgári védelmi törzsparancsnokság munka­társai, a tanács, s mindazok, akik látták, hogy érdemes velünk foglalkozni... Már a megyei, majd a te­rületi döntőt megelőzően is rengeteget gyakoroltak. Tát­rai Ferenené női szabó, Bor­bély József né háztartásbeli, Jakab Ferencné női fodrász, azután az új abc pénztáro­sa: Dumri'k Piroska, a sza­kasz legfiatalabbjá is készsé­gesen ment, amikor gyako­rolni kellett. „Súlyos sérült” fekszik a földön, lábszára törött el. Kovácsné — míg beszélge­tünk — figyelmét nem ke­rüli el, hogyan helyezik el a rögzítő síneket, végzik el a kötözést. Persze ez csak gya­korlat, a szakasz egyik tag­ja vállalta a sérült szerepét. — Ne így, ne így ...! Határozottan csendül a szakaszparancsnok hangja, és máris mutatja, hogyan ! Sumonyf Zoltán j P A N E 1 L ­H A L O M — Hát, meg is érkeztünk! Ne haragudjon tanár úr, hogy ilyen zavaros mesével untattam. És köszönöm a fuvart! Viszontlátásra! — Ó, igazán semmiség! És nem untatott professzor úr. Viszontlátásra! Mindketten a bejárat felé indulnak, de minthogy már elbúcsúztak, szó nélkül utaznak egymással szemben a liftben. 17. A NEGYEDIK ÉS ÖTÖ­DIK EMELETI RÖVID FO­LYOSÓKON, ahol a nagy lakások vannak, már tegnap este óta kint tornyosulnak a bútorok. Mindkét emeleten a Váci útra néző, szélső la­kásokból pakolták ki őket; a negyediken parkettacsiszo­láshoz készültek elő. Most látszik csak. hogy milyen szűk ez a folyosó, amely kétoldalt beépített szekrény­sorával egy uszodai öltöző­re emlékeztet. Ezek mögött a halvány­zöld ajtók mögött húzódnak a ház szolgáltatócsövei: a vízvezetéké, a fűtésé, a gázé; és lakásonként egy- egy felső szekrényben van a villanyóra. De a szekrények többsége a lakók rendelke­zésére áll, s mindaz, ami már kiszorult a lakásból, itt tárolódik. Szánkó, sílécek, lecserélt, de még használha­tó autógumik, takarítóeszkö­zök; egyszóval minden, amit a pincében kellene tárolni. Pince ugyanis nincs: egy­két közös helyiség kivételé­vel az egeszet bérbe vette valamelyik raktárhiánnyal küzdő vállalat, a bérleti díj­ból fedezik a ház karbantar­tási költségeinek felét. De a folyosót eltorlaszoló bútorok azt is elárulják, hogy milyen nagy az a négyszer öt és félméteres szoba, ha oda ennyi minden kényelmesen beférhet. Hi­szen csak a nagyszobából hordták ki a bútorokat, a többi tapétázását egy követ­kező hétvégére halasztják. Ezért van az, hogy az el­múlt 'nyolc-tíz évben talán nem is volt tavasztól őszig olyan hétvége, amikor vala­melyik lakásban ne tapé­táztak volna. És három-négy évenként elölről kell kezde­ni az egészet. A professzor nem is lepő­dik meg. amikor az ötödik emeleten kiszáll a liftből, s látja a felfordulást. Még örül is, hogy az ő folyosóju­kon csak tapétázzák az egyik szomszédos lakást, ez legalább csöndes munka, nem úgy, mint a parketta- csiszolás, és nem csinálnak vele olyan mocskot a folyo­són meg a szemétledobóban. Azt, hogy melyik szélső la­kásból hordták ki a bútoro­kat, azt persze nem tudja megállapítani, ahhoz ismer­ni kellene őket, a professzor pedig még soha nem járt egyik szomszédjánál sem. Csak látja, hogy a két szem­ben levő lakás ajtaja nyitva van, s a folyoson egy hosz­Filléres játékszerek Ön mit játszott gyermekkorában? Az egész azzal kezdődött, hogy a házigazda harmadik évét számláló leánygyermeke megmutatta hasonkorú ven­dégének féltve őrzött kin­cset: a teli doboz színes üveggolyót. Kicsi, nagy. kö­zepes golyócskák, csillognak villognak és gurulnak — fő­ként a sztekrény £s az ágy alá —, egyszóval remek já­ték, s manapság ugyancsak ritkán látni. Végre csönd­ben vannak a gyerekek — .mondták a gyanútlan anyák, mikor is a két apa egymás­ra nézett. Több szó nem esett. Áz egyik apuka elha­salt a padlószőnyeg egyik végén, a másik törökülésbe telepedett le a földön, és kezdődött a csata. Hatalmas üdvrivalgások, ha a közép­ső golyóbist sikerült eltalál­ni, állig lógó nyelv, ami a feszült figyelemhez és igye­kezethez szükséges. A gye­rekek először csak bámul­tak, Azután érdeklődéssel figyeltek. Végül is közelebb merészkedtek, hogy most már talán ők is ... Majd pedig — „Menj odébb, édes fiam, nem látod, hogy apa játszik?...” — eloldalogtak. Apa játszott. S kiderült, hogy annak idején egy ma­rék filléres is elég volt ah­hoz, hogy a gyerekek akár egész napra lefoglalják ma­gúkat. Mert volt olyan, hogy „falizás”, „burítózás”, meg húsvétkor a „tojásos”. Az apró, kerek jószág, a fillé­res nagyra becsült játékszer­ként szerepelt. A lényeg: mindezt csak csoportosan le­hetett játszani. A gyerek játszik egymaga. Rendszerint hangos beszéd­del kíséri tevékenységét, akár babáját altatja, akár a gépkocsi motorjának zúgá­sát utánozza. A képeskönyv tartalmát is mutogatással, beszéddel kíséri. Mintha magyarázna valakinek. Nem véletlen, hogy a szülőknek csak különböző édességek és csattanós pofonok ígéreté­ben sikerül csemetéjüket az udvarról felcsalni, akkor is ímmel-ámmal tesz eleget a parancsnak az aprónép. Ott­hon van ugyan távirányító autó, tank, meg egy felnőtt nőnek is dicsőségére váló ruhatárral ellátott járóbaba, de a gyerek azt is hamar megunja: különben is: mit ér az egész, ha másnak nem lehet megmutatni?! Ez év nyarán indította el Lakótömbök-játszóterek so­rozatát a kaposvári Killián György Ifjúsági és Úttörő Művelődési Központ. Először a Béke-Füredi, majd a Kini­zsi lakótelepen volt alkal­mam megfigyelni, hogy mi­csoda öröm a gyerekeknek az újfajta tevékenységekkel egybékötött együttjátszás. Az óvodában kap ugyan gyur­mát a nebuló, de más az, ha valódi agyag van a kezében, ha azt készít belőle amit akar — esetleg kis társával együtt. Micsoda öröm, ha az aszfalton rajzolhatja, ami éppen eszébe jut! Ezeket a „lakótömbi” gye­rekeket tényleg nehéz volt akkor ebédhez hívni. Igaz, a szülők is élvezték, együtt játszottak gyerekeikkel. Nem egyszer hangzott el, hogy Kaposváron mindezt előbb is kitalálhatták volna. Jól gondolják a szervezők, hogy nemcsak a gyerekeket, ha­nem a szülőket is meg kelle­ne tanítani játszani. Hisz pár fillérből, jóformán a semmiből is remek játékokat lehet előteremteni — akár­csak az ő gyermekkorukban. A. Á. „Egy szóyal sem panaszkodom” Á parkoló őre A siófoki víztorony tövé­ben fizetőparkoló van. A parkolóóra errefelé még nem divat, idős bácsi ballag hát —s ha csúcsforgalom van, szaladgál — a sűrűn érkező és induló autók között. Ad­ja a négyforintos jegyet, gyűjti a pénzt... Sebestyén Lajos, a Kőolaj­vezeték-építő Vállalattól ment nyugdíjba. Korábban is az autókhoz kötötte a szakmája, gépkocsivezető­ként, majd szállításvezető­ként dolgozott. — Szükség van a nyugdíj mellett erre a jövedelemre azért jöttem ide. Több éve csinálom. Szép ez a munka, csak nagyon meleg a placc ... Nem is bírja min­denki. A nagy melegről bronz­barnára sült arca tanúsko­dik, egyebekről pedig kevés iróniával beszél: — Az emberek többsége kedves, barátságos. Elfogad­ják azt is, hogy torlódásban irányítom a forgalmat. Meg­várnak, amíg odaérek, kér­dezősködnek. Az alapvető dolgokat már sok nyelven megtanultam, de ha bonyo­lultabb kérdésekkel állnak szú ebédlőasztal mellett a filmrendező ragasztót kence­ficéi, amikor a hazatérő nyugdíjas orvosprofesszor becsukja a folyosó üvegajta­ját, a Váci útra néző lakás­ból kilép a villanyszerelő, összehajtogatja a ragacsos tapétát, és visszamegy a la­kásba. Ezek szerint pedig a villanyszerelőnél tapétáznak, az ő bútorai vannak a folyo­són. A villanyszerelő és a film­rendező barátsága is csak a mai napon s éppen a tapé­tázás kapcsán erősödött meg annyira, hogy most, délután fél három körül már tege­ző viszonyban vannak. Né­ha még mindketten elté­vesztik a ' megszólítást, vagy beszéd közben a személyra­got, hiszen nagy erő az év­tizedes megszokás és beideg­ződés, s ők alig másfél-két órája tegeződtek össze. Ami­kor az egyik fal elkészült, és már volt mit nézni az új tapétán, feültek hát egy ki­csit megpihenni, s a villany- szerelő elővett a frizsiderből egy üveg cseresznyepálinkát. Persze korántsem az össze- tegeződés szándékával, hi­szen a filmrendező mondta koccintás közben: — Ugyan, ne bolondozz mar! Mi az, hogy egészségé­re szomszéd úr?! Ha megen­geded, én vagyok az öre­gebb! Szerbusz! (Folytatjuk) elő, akkor is el tudom ma­gyarázni, merre van a Siotour vagy az Ibusz-iroda; ott jól beszélnek több nyel­ven is. Van olyan is, akivel meggyűlik a bajom: elsősor­ban honfitársaim „ügyes­kednek”. Beállnak, amikor a parkoló másik végén dolgo­zom, és gyorsan elszaladnak. Ha visszajönnek az autóért, akkor is addig lesnek, amíg messzebbre megyek, aztán úgy lőnek ki a parkolóból mint a Niki Lauda ... — Olyankor mit tehet? — Van, hogy futva, még az utolsó pillanatban el­érem őket: „Uram ön elfe­lejtett fizetni!” Erre a leg­többször rettentően csodál­koznak: „Miért, ez fizetőpar­koló?” Mintha nem látták volna a táblát... — Nagyobb baj? — Szerencsére csak ritkán Az idén a meleg tavasz és nyár időjárása következ­ményeként a téli almát és körtét az elmúlt évekhez vi­szonyítva várhatóan 1U—14 nappal korábban szedik. Korábban érnek a szőlőfür­tök is. Felhívjuk ezért a kistermelők, kertbarátok, házikertek tulajdonosainak figyelmét, hogy a gyümölcs­fák és a szőlő ültetvények utolsó növényvédőszeres ke­zelését úgy ütemezzék, hogy a permetezésre felhasznált növényvédő szerek élelme­zés-egészségügyi várakozási ideje leteljen a termés be­takarításának megkezdésé­ig. Amennyiben korábban szedjük le a gyümölcsöt, le­lassul a növényvédőszer le­bomlási folyamata és kito­lódik az élelmezés-egésZség- ügyi várakozási idő, ha ko­rábban kezdjük a borszőlő szüretelését, a gombaölő­szer maradványok gátolják a must erjedését. A gyümölcs- és szőlőkul­túrák fejlődésük végéhez kö­zelednek, azonban nem sza­bad megfeledkezni az utolsó növényvédelmi munkák végrehajtásáról. Most rajzik a kaliforniai pajzstetű má­sodik lárvanemzedéke, és a meleg augusztus következ­tében hosszan elhúzódó az almamoly lárvakárosításá­nak időszaka is. Az esedé­kes védekezésre a 7 nap vá­rakozási idejű BÍ-5Í1 EC 0,1 %-os, vagy Uniíosz 50 EC 0,1 %-os oldatának valame­lyiket használhatjuk. A nyá­adódik. De olyankor mindig csodálkozom, hogy mire ké­pesek az emberek négy fo­rintért. Közlekedési rendőr viszont általában van a kö­zelben: ő kisegít. Miközben beszélgettünk — érkező kocsiktól újabb ér­kezőkhöz sétálva —, egy kissé pohos wartburgos „úr” lógott meg, korát és pocak­ját meghazudtoló sebesség­gel. A parkőr csak legyin­tett: elvileg lehetne bírsá­golni, de nem éri meg a tortúrát. — Mennyit keres ezzel a munkával ? — A múlt hónapban hu­szonnégyezer forintot adtarti le a .tanács költségvetési üzemériél. (Az a gazda.) Per­sze nem érről az egy hely­ről; helyettesítettem más-1 utt egyik beteg kollégámat. De itt sem sokkal kevesebb a bevétel, és a huszonöt százaléka az enyém. — Akkor ez igazán nem rossz kereset. — Nem. Egy szóval sem panaszkodom. L. P. védelem ri, meleg időjárás következ­tében erőteljes mértékben elszaporodott gyümölcsfa ta­kácsatkák elleni védekezést a hónap első felében gátolta a speciális atkaölő szerek hiánya is, ezért a 21 nap várakozási idejű Pol-Akari- tox 0,15—0,2 %, vagy a 14 nap várakozási" idejű Mitac 20 EC 03,—0,6 %-os oldatá­nak valamelyikét is kever­jük az előbb említett rovar­ölő szer valamelyikébe. A múlt hét végén, e hét ele­jén lehullott csapadék indo­kolttá teszi még a varaso- dás elleni védekezést is a 14 nap várakozási idejű Or- thocid 0.2 °/o, Topsin-Mepl 0.1 %, Fundazol 50 Wp 0,1 %, vagy a 30 nap várakozá­si idejű Dithane M-45 0,2 %, illetve Zineb 0,3 %-os ol­datának valamelyikével, mely szerek egyúttal a me- nilia ellen is védelmet biz­tosítanak. A szőlő növény- védelme során a peronosz- póra és lisztharmat elleni utolsó védekezést úgy kell ütemezni, hogy a szerves hatóanyagú gombaölő szerek 30 napos várakozási ideje betartható legyen. Fontos feladat a várakozási idők betartása ■

Next

/
Thumbnails
Contents