Somogyi Néplap, 1981. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-27 / 200. szám
Kadhafi—Arafat találkozó LENGYELORSZÁG Szovjet—amerikai viszony Az egyesülésről Népszerűtlen döntések várhatók Gromiko útipoggyásza A jövőben gyakrabban kell népszerűtlen döntéseket is hoznunk, hogy Lengyelország kijuthasson a válságból — mondotta Stanislaw Kama, a LEMP KB első titkára kedden Poznanban, ahol a város és a vajdaság munkáskollektíváinak képviselőivel és pártaktívákkal találkozott. A LEMP első titkára leszögezte : Lengyelország a jelenlegi nehéz gazdasági helyzeten csak jobb munkával változtathat. Különösen gyorsan kell növelni az exporttermelést, miközben korlátozni kell az importot. A LEMP politikájáról Stanislaw Kania azt mondta, hogy annak lényege az együttműködési szándék minden olyan erővel, amely Lengyelország boldogulásáért tevékenykedik. Ugyanakkor a párt következetes harcot folytat azon körök ellen, amelyek veszélyeztetik Lengyelország biztonságát és függetlenségét. Kedden Varsóban nyilvánosságra hozták a minisztertanács hétfői ülésének dokumentumait. Ezek szerint az ország gazdasági helyzete tovább romlott, csökkent a termelékenység és lazult a munkafegyelem. Az ország teljes idén amennyi cementből széntermelése az annyi lesz, mint 1973-ban volt, pedig annyit állítanak elő, mint 1971-ben. Az idén jól sikerült betakarítás ellenére az ország mintegy 5,5 millió tonna takarmánygabona behozatalára szorul. • • • Varsóban szerdán tanácskozást tartottak a lengyel nagyvállalatok, nagyüzemek’ pártbizottságainak első titkárai. A találkozót megnyitó beszédében Stanislaw Kania, a LEMP KB első titkára rámutatott, hogy a tanácskozás fő célja a párt IX., rendkívüli kongresszusának határozataiból és a gazdasági reform bevezetéséből adódó feladatok megvitatása. A továbbiakban kijelentette: ma a szocialista társadalmi rendszer alapjait érintő kérdés a szocialista állami vállalatok Státusa és a munkásönkormányzat problémája. A lengyel gazdaság helyzetéről Marian Wozniak, a LEMP KB titkára számolt be a tanácskozás résztvevőinek. Megállapította, hogy a termelés tovább hanyatlik, és mélyül a piaci válság, ezért egyre sürgetőbbé válik a kormány stabilizációs programjának megvalósítása. ve a tengerfenék nemzetközi zónáiban lévő természeti kincsek kiaknázásával kapcsolatos alapkérdésekben olyan megoldást kényszerít- sen ki, amely az amerikai vállalatoknak és multinacionális konszernek érdekeinek felel meg. A konferencia résztvevői, néhány állam kivételével, visszautasították a valamennyi állam, és elsősorban a fejlődő országok érdekeit érintő kérdések efféle egyoldalú kezelését A „77-ek” csoportjának augusztus 10-i nyilatkozata világosan megfogalmazta, hogy elmúltak azok az idők, amikor a nemzetközi konferenciákon egyetlen állam, bármilyen nagy is legyen, kizárólag neki előnyös megoldásokat diktálhatta. A szovjet -küldöttség úgy véli, hogy a konferencián megvoltak a szükséges feltételek ahhoz, hogy végrehajtsák a konferencia 1930. augusztus 28-i határozatát, vagyis még idén konszenzussal elfogadják a konvenciót. Sajnálatos módon az Egyesült Államok obstrukciós álláspontja miatt, amelyet néhány más delegáció is támogatott, a konferencia nem tudta megvalósítani saját döntését. A szovjet küldöttségvezető végül kifejezte reményét, hogy az amerikai küldöttség nem ragaszkodik korábbi, a konferencia munkáját hátráltató álláspontjához. New Yorkban rövidesen összeül az ENSZ közgyűlésének újabb ülészaka. Tulajdonképpen ennek a tanácskozásnak a kezdete jelenti azt az önkényesen megszabott határidőt, amelyet a Reagan-kormányzat annak idején megjelölt a magas szintű tárgyalás megkezdésére a Szovjetunióval. Az ígérettel Washington vajmi keveset kockáztatott, hiszen az ENSZ-közgyűlés ülésszaka idején a szovjet külügyminiszter eddig is mindig találkozott' amerikai kollégájával, s rajta kívül még más országok képviselőinek tucatjaival. Most azonban sokakat foglalkoztat a kérdés, hogy vajon ezúttal csak rutinszerű, netán formális találkozóról lesz-e szó, vagy a New York-i megbeszélés valóban kezdetet jelenthet a szovjet—amerikai párbeszéd felújításában, lehetőséget nyújthat az érdemi eszmecserére is? A szovjet vezetés, mint eddig mindig, most is kész erre. A moszkvai magatartást mindig is a nyitottság jellemezte: aki őszintén tárgyalni akar, akinek konstruktív elképzelése van a vi- / tás kérdések rendezésére, sürgető problémák megoldására, azt bármikor szívesen látták, érdemben és őszintén, jó akarattal tárgyaltak vele. Szovjet részről a kaput még februárban megnyitották az új amerikai kormányzat előtt, az SZKP XXVI. kongresszusán előterjesztett békeprogram a lehető legszélesebb alapot nyújtotta a tárgyalások megkezdésére. Az Egyesült Államok azonban eddig nem volt hajlandó átlépni a küszöböt, * számtalanszor jelezte, hogy ha valamikor mégis megteszi ezt a lépést — akkor csak vaskos bunkósbottal felfegyverkezve. A Reagan- kormány nyilvánvalóan ét nyíltan hirdeti: bármiféle tárgyalásra csak az erő helyzetéből hajlandó. Ez pedig az új washingtoni adminisztráció számára nem az erők egyenlőségét, hanem az egyoldalú erőfölényt jelenti. Az év első nyolc hónapjában megtett intézkedései, döntései kivétel nélkül ennek elérésére irányultak. A katonai költségvetés mérhetetlen felduzzasztása, az újabb és újabb hadászati támadó fegyverek bevezetésének előkészítése, az amerikai katonai pozíció nyílt megerősítése a világ válsággócaiban, a NATO rakéta-döntése végrehajtásának erőszakolása, a neutronfegyver sorozat- gyártásának elrendelése a más országok belügyeibe történő nyílt beavatkozással, a legreakciósabb rendszereknek nyújtott támogatással párosult. Eközben a Reagan- kormány sorra elutasította a tárgyalási javaslatokat, késleltette, megtorpedózta a folyamatban lévő megbeszéléseket, durván fenyegette és rágalmazta a Szovjetuniót. Mindez aligha jó előjel a tárgyalásokhoz. Szovjet részről határozottan figyelmeztettek is erre, de a Szovjetunió mégsem tartja lehetetlennek, vagy eleve kudarcra ítéltnek a párbeszéd felújítását. Az SZKP KB Politikai Bizottsága a Krím-fél- szigeti találkozókról hozott határozatában újból azt húzza alá, hogy a kapu nyitva áll. „A szocialista országok úgy vélik, hogy a különböző társadalmi rendszerű országok kapcsolatainak, különösen nukleáris korunkban, a békés egymás mellett élés elveire kell épülniük... Megvan a lehetőség a vitás nemzetközi problémák észszerű és igazságos rendezésére” — hangoztatta, de azt is leszögezte, hogy „az erő, vagy az erővel történő fenyegetés nyelve nem alkalmas erre”. Andrej Gromiko tehát olyan útipoggyásszal érkezik New Yorkba, amelyben ismét ott lesznek a Szovjetunió tárgyalásai javaslatai. A két legfontosabb témakör, amelyekben a Szovjetunió feltétlenül szükségesn«^: tartja az azonnali cselekvést: a közép-hatótávolságú nukleáris rakéták és a hadászati támadó fegyverek kérdése. Ez utóbbihoz bizonyos értelemben kapcsolódik a neutronfegyver ügye is. Moszkvában többször aláhúzták, hogy a Szovjetunió nem tekinti saját javaslatait az egyedül lehetséges tárgyalási alapnak. Ha Washington ésszerű, megoldást ígérő indítványokkal áll elő, kész azok alapján folytatni a párbeszédet. A szeptemberi találkozó sikere így nem a szovjet félen múlik majd. Leonyid Brezs- nyev az amerikai közvéleményhez intézett üzenetében éppen a napokban szögezte le ismét: a Szovjetunió jó kapcsolatokat, kölcsönösen előnyös együttműködést akar és kínál az Egyesült Államoknak, becsületes és konkrét tárgyalásokat javasol, a tárgyalóasztal mellett akar megoldani minden nehéz és bonyolult vitás nemzetközi kérdést. Lényegében e* „található” Gromiko New York-i útipoggyászában. De ahhoz, hogy a kapcsolatfelvétel sikeres legyen, hogy valóban megnyithassa az egész világon várt párbeszédet, Haig- nek a bunkósbotot a tárgyalószobán kívül kell hagynia. Kis Csaba Szovjet—japán egyezmény Kedvezmények a japán halászoknak Plenáris üléssel nak drezdai ülésszaka befejeződött az Egyházak Viláelanáesa Ko/nontl Rizottsácá(Teleíotó — ADN, ZB—MTI—KS) nyugtázta annak a gazdasági egyezménynek a hírét, amelynek alapján a Szovjetunió kormánya az ország területi vizein jelentős köny- nyítéseket vezetett be japán halászok szamára. A szóban forgó megállapodás, amelyet kedden Moszkvában látlak el kézjegyükkel a szovjet halgazdasági minisztérium és a hokkaidoi halászszövetkezetek képviselői, lehetővé teszi az egyik legfontosabb japán népélelmezési cikknek számító tengeri növény, a kombu gyűjtését a Hokkai- dóhoz közeli szovjet Szig- nalnij-sziget (japánul Rai- gara) térségében. A japán fél óhajának megfelelően Moszkva már korábban hozzájárult az egyeztető tárgyalások megkezdéséhez, s az idei harmadik konzultáció után sor kerülhetett az okmány aláírására. Az egyezmény azonnal hatályba lépett. tárgyaltak Kadhafi líbiai vezető (jobbról) Damaszkuszban találkozott Jasszer Arafattal Tengerjogi konferencia Meddő viták Kadhafi líbiai vezető Damaszkuszban találkozott Arajattal, a PFSZ VB elnökével. A WAFA palesztin hírügynökség jelentése szerint a megbeszélésen jelen voltak a libanoni baloldali erőket tömörítő libanoni nemzeti mozgalom képviselői, továbbá Khaled el-Faluim, a Palesztiniai Nemzeti Tanács elnöke, valamint a PFSZ VB néhány tagja. A líbiai forradalom vezetőjét kedden fogadta Hafez Asszad szíriai államfő is. A találkozón ismét előtérbe került a két ország egyesülésének témája. Kadhafi további lépéseket sürgetett a már fennálló egység megerősítése érdekében. m m m Az Egyesült Államok tanulmányozta annak lehetőségét, hogy Líbia érdekeit Washingtonban 'az Egyesült Arab Emírségek képviselje jelentette ki D®an Fischer amerikai külügyi szóvivő. Tripoli — tette hozzá — július végén juttatta el Washingtonba ezt a kérését. Az ENSZ tengerjogi konferenciájának teljes ülésén Szem jón Kozirev külügyminiszter-helyettes kijelentette, hogy a szovjet küldöttség nincs megelégedve a dolgok alakulásával a három hete tartó tanácskozáson. A három tisztázatlan kérdésről folytatott tárgyalások, valamint a végleges konvenciótervezet kidolgozása lefékeződtek az amerikai küldöttség magatartása miatt, amely változatlanul obstrukciós álláspontot képvisel a konferenciával szemben. Erről tanúskodnak az amerikai kérésre létrehozott „28-ak csoportjában” folyó meddő viták is. A csoport létrehozásával kísérlet történt arra, hogy — a szuverén egyenlőség elve és az államok által önként vállalt nemzetközi kötelezettségek megszegésével — felülvizsgálják a konvenció-tervezet alapkérdéseiben korábban elért kompromisszumos megállapodásokat. A „28-ak csoportja” akadályozta a konferencia munkáját — mutatott rá Kozirev. Az ott folyó vita megerősíti, hogy az Egyesült Államok el akarja húzni a tanácskozást, vagy éppen zátonyra futtatni a konferenciát, hogy neki láthasson az egyoldalú lépéseknek, illetAgresszió Angolában Riasztó hfr érkezett Afrika déli részéről: a pretoriai rezsim csapatai intenzív páncélos és légitámogatással ismét betörlek Angolába és gyilkolva-pusztílva törnek előre. Ez a lépés, sajnos, nem minősíthető meglepetésnek. Ez az immár brutálisan nyílt, frontális támadás csak betetőz egy olyan provokáció-sorozatot, amely valamennyi írott és íratlan nemzetközi normát lábbal tipor. Az előzmények közismertek. Az ásványi kincsekben gazdag, hatalmas területű Délnyugat-Afrika, amely valaha népszövetségi mandátum volt, és amelyet egyszerűen annektált a pretoriai fajüldöző rezsim, esztendők óta önrendelkezési jogának elismertetéséért küzd. Ezt a küzdelmet nemcsak a szocialista és az el nem kötelezett országok támogatják. Az ENSZ már számtalanszor állást foglalt Namíbia függetlensége mellett, a Biztonsági Tanács például 435. számú határozatában a világszervezet felügyeletével szabad választásokat sürgetett. A NATO-hatalmak azonban a rájuk jellemző kétarcúsággal viselkedtek ebben az ügyben. Egy olyan időszakban, amikor a világ- szervezet tagállamainak elsöprő többsége antikolonia- lista, amikor a fekete kontinensen összeomlott a portugál gyarmat-birodalom és kiszakadt a „fehér bástyák” balzaci szamárbörként zsugorodó térségéből Zimbabwe, a minap Rhodesia is, nyíltan már nem hagyhatSOMOGYI NÉPLAP i i (ált figyelmen kívül a na- mibiai nép követeléseit Szabotálni viszont lehetett a világszervezeti határozatokat — és a nyugati hatalmak ezt teszik esztendők óta. Nem véletlen, hogy a Namíbiát törvénytelenül megszállva tartó dél-afrikai csapatok azon • napon támadtak rá („a gerillabázisok lerombolásának” szokásos ürügyén) ismét Angolára, amikor az ENSZ gyarmatosítás-ellene* bizottsága újra deklarálta: „A natní- biai nép harca jogos és joggal használhat fel minden rendelkezésére álló eszközt a szabadságáért vívott küzdelemben.” A megtámadott Angola, a namibiai hazafiak támogatója, természetesen él a jogos önvédelemmel; kormánya áltálános mozgósítást rendelt el. A világ reagálására pedig jellemző a haladónak egyáltalán nem tekinthető brazil külügyminiszter állásfoglalása, aki kijelentette: a megtámadott országnak az ENSZ alapokmánya értelmében joga van arra, hogy adott esetben külföldi segítséget vegyen igénybe a saját védelmében. Jogos a kérdés, miért éppen most Szánta el magát Pretoria erre az agresszióra. A válasz kézenfekvő: a fajüldöző rezsim minden korábbinál biztosabban maga mögött érezheti Washington támogatását. Reaganék nem is titkolják, hogy az a koncepció, amely szerint egy- egy ország megítélését számukra „elsősorban és mindenekelőtt annak stratégiai fontossága és katonapolitikai magatartása határozza meg”, a Dél-afrikai Köztársaságra is vonatkozik. H E. A hivatalos Tokió és a japán. sajtó elismeréssel
