Somogyi Néplap, 1981. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-27 / 200. szám

Kadhafi—Arafat találkozó LENGYELORSZÁG Szovjet—amerikai viszony Az egyesülésről Népszerűtlen döntések várhatók Gromiko útipoggyásza A jövőben gyakrabban kell népszerűtlen döntéseket is hoznunk, hogy Lengyelor­szág kijuthasson a válságból — mondotta Stanislaw Ka­ma, a LEMP KB első titká­ra kedden Poznanban, ahol a város és a vajdaság mun­káskollektíváinak képvise­lőivel és pártaktívákkal ta­lálkozott. A LEMP első titkára le­szögezte : Lengyelország a jelenlegi nehéz gazdasági helyzeten csak jobb munká­val változtathat. Különösen gyorsan kell növelni az ex­porttermelést, miközben kor­látozni kell az importot. A LEMP politikájáról Sta­nislaw Kania azt mondta, hogy annak lényege az együttműködési szándék minden olyan erővel, amely Lengyelország boldogulásáért tevékenykedik. Ugyanakkor a párt következetes harcot folytat azon körök ellen, amelyek veszélyeztetik Len­gyelország biztonságát és függetlenségét. Kedden Varsóban nyilvá­nosságra hozták a minisz­tertanács hétfői ülésének do­kumentumait. Ezek szerint az ország gazdasági helyze­te tovább romlott, csökkent a termelékenység és lazult a munkafegyelem. Az ország teljes idén amennyi cementből széntermelése az annyi lesz, mint 1973-ban volt, pedig annyit állítanak elő, mint 1971-ben. Az idén jól sikerült betaka­rítás ellenére az ország mintegy 5,5 millió tonna ta­karmánygabona behozatalá­ra szorul. • • • Varsóban szerdán tanács­kozást tartottak a lengyel nagyvállalatok, nagyüzemek’ pártbizottságainak első titká­rai. A találkozót megnyitó be­szédében Stanislaw Kania, a LEMP KB első titkára rá­mutatott, hogy a tanácsko­zás fő célja a párt IX., rend­kívüli kongresszusának ha­tározataiból és a gazdasági reform bevezetéséből adódó feladatok megvitatása. A to­vábbiakban kijelentette: ma a szocialista társadalmi rend­szer alapjait érintő kérdés a szocialista állami vállala­tok Státusa és a munkásön­kormányzat problémája. A lengyel gazdaság hely­zetéről Marian Wozniak, a LEMP KB titkára számolt be a tanácskozás résztvevői­nek. Megállapította, hogy a termelés tovább hanyatlik, és mélyül a piaci válság, ezért egyre sürgetőbbé vá­lik a kormány stabilizációs programjának megvalósítása. ve a tengerfenék nemzetkö­zi zónáiban lévő természeti kincsek kiaknázásával kap­csolatos alapkérdésekben olyan megoldást kényszerít- sen ki, amely az amerikai vállalatoknak és multinacio­nális konszernek érdekeinek felel meg. A konferencia résztvevői, néhány állam ki­vételével, visszautasították a valamennyi állam, és első­sorban a fejlődő országok ér­dekeit érintő kérdések effé­le egyoldalú kezelését A „77-ek” csoportjának augusz­tus 10-i nyilatkozata világo­san megfogalmazta, hogy el­múltak azok az idők, ami­kor a nemzetközi konferen­ciákon egyetlen állam, bár­milyen nagy is legyen, kizá­rólag neki előnyös megoldá­sokat diktálhatta. A szovjet -küldöttség úgy véli, hogy a konferencián megvoltak a szükséges felté­telek ahhoz, hogy végrehajt­sák a konferencia 1930. augusztus 28-i határozatát, vagyis még idén konszenzus­sal elfogadják a konvenciót. Sajnálatos módon az Egye­sült Államok obstrukciós ál­láspontja miatt, amelyet né­hány más delegáció is támo­gatott, a konferencia nem tudta megvalósítani saját döntését. A szovjet küldött­ségvezető végül kifejezte re­ményét, hogy az amerikai küldöttség nem ragaszkodik korábbi, a konferencia mun­káját hátráltató álláspontjá­hoz. New Yorkban rövidesen összeül az ENSZ közgyűlé­sének újabb ülészaka. Tu­lajdonképpen ennek a ta­nácskozásnak a kezdete je­lenti azt az önkényesen megszabott határidőt, ame­lyet a Reagan-kormányzat annak idején megjelölt a magas szintű tárgyalás meg­kezdésére a Szovjetunióval. Az ígérettel Washington vaj­mi keveset kockáztatott, hi­szen az ENSZ-közgyűlés ülésszaka idején a szovjet külügyminiszter eddig is mindig találkozott' amerikai kollégájával, s rajta kívül még más országok képvise­lőinek tucatjaival. Most azonban sokakat foglalkoz­tat a kérdés, hogy vajon ez­úttal csak rutinszerű, netán formális találkozóról lesz-e szó, vagy a New York-i megbeszélés valóban kezde­tet jelenthet a szovjet—ame­rikai párbeszéd felújításá­ban, lehetőséget nyújthat az érdemi eszmecserére is? A szovjet vezetés, mint eddig mindig, most is kész erre. A moszkvai magatar­tást mindig is a nyitottság jellemezte: aki őszintén tár­gyalni akar, akinek konst­ruktív elképzelése van a vi- / tás kérdések rendezésére, sürgető problémák megoldá­sára, azt bármikor szívesen látták, érdemben és őszintén, jó akarattal tárgyaltak vele. Szovjet részről a kaput még februárban megnyitották az új amerikai kormányzat előtt, az SZKP XXVI. kong­resszusán előterjesztett bé­keprogram a lehető legszé­lesebb alapot nyújtotta a tárgyalások megkezdésére. Az Egyesült Államok azon­ban eddig nem volt hajlan­dó átlépni a küszöböt, * számtalanszor jelezte, hogy ha valamikor mégis megte­szi ezt a lépést — akkor csak vaskos bunkósbottal felfegyverkezve. A Reagan- kormány nyilvánvalóan ét nyíltan hirdeti: bármiféle tárgyalásra csak az erő hely­zetéből hajlandó. Ez pedig az új washingtoni adminiszt­ráció számára nem az erők egyenlőségét, hanem az egy­oldalú erőfölényt jelenti. Az év első nyolc hónapjában megtett intézkedései, dönté­sei kivétel nélkül ennek el­érésére irányultak. A kato­nai költségvetés mérhetetlen felduzzasztása, az újabb és újabb hadászati támadó fegyverek bevezetésének elő­készítése, az amerikai kato­nai pozíció nyílt megerősíté­se a világ válsággócaiban, a NATO rakéta-döntése vég­rehajtásának erőszakolása, a neutronfegyver sorozat- gyártásának elrendelése a más országok belügyeibe tör­ténő nyílt beavatkozással, a legreakciósabb rendszerek­nek nyújtott támogatással párosult. Eközben a Reagan- kormány sorra elutasította a tárgyalási javaslatokat, kés­leltette, megtorpedózta a fo­lyamatban lévő megbeszélé­seket, durván fenyegette és rágalmazta a Szovjetuniót. Mindez aligha jó előjel a tárgyalásokhoz. Szovjet rész­ről határozottan figyelmez­tettek is erre, de a Szovjet­unió mégsem tartja lehetet­lennek, vagy eleve kudarc­ra ítéltnek a párbeszéd fel­újítását. Az SZKP KB Poli­tikai Bizottsága a Krím-fél- szigeti találkozókról hozott határozatában újból azt húz­za alá, hogy a kapu nyitva áll. „A szocialista országok úgy vélik, hogy a különböző társadalmi rendszerű orszá­gok kapcsolatainak, különö­sen nukleáris korunkban, a békés egymás mellett élés elveire kell épülniük... Megvan a lehetőség a vitás nemzetközi problémák ész­szerű és igazságos rendezé­sére” — hangoztatta, de azt is leszögezte, hogy „az erő, vagy az erővel történő fe­nyegetés nyelve nem alkal­mas erre”. Andrej Gromiko tehát olyan útipoggyásszal érkezik New Yorkba, amelyben is­mét ott lesznek a Szovjet­unió tárgyalásai javaslatai. A két legfontosabb témakör, amelyekben a Szovjetunió feltétlenül szükségesn«^: tart­ja az azonnali cselekvést: a közép-hatótávolságú nukleá­ris rakéták és a hadászati tá­madó fegyverek kérdése. Ez utóbbihoz bizonyos értelem­ben kapcsolódik a neutron­fegyver ügye is. Moszkvában többször alá­húzták, hogy a Szovjetunió nem tekinti saját javaslatait az egyedül lehetséges tár­gyalási alapnak. Ha Was­hington ésszerű, megoldást ígérő indítványokkal áll elő, kész azok alapján folytatni a párbeszédet. A szeptemberi találkozó si­kere így nem a szovjet félen múlik majd. Leonyid Brezs- nyev az amerikai közvéle­ményhez intézett üzenetében éppen a napokban szögezte le ismét: a Szovjetunió jó kapcsolatokat, kölcsönösen előnyös együttműködést akar és kínál az Egyesült Álla­moknak, becsületes és konk­rét tárgyalásokat javasol, a tárgyalóasztal mellett akar megoldani minden nehéz és bonyolult vitás nemzetközi kérdést. Lényegében e* „található” Gromiko New York-i úti­poggyászában. De ahhoz, hogy a kapcsolatfelvétel si­keres legyen, hogy valóban megnyithassa az egész vilá­gon várt párbeszédet, Haig- nek a bunkósbotot a tárgya­lószobán kívül kell hagynia. Kis Csaba Szovjet—japán egyezmény Kedvezmények a japán halászoknak Plenáris üléssel nak drezdai ülésszaka befejeződött az Egyházak Viláelanáesa Ko/nontl Rizottsácá­(Teleíotó — ADN, ZB—MTI—KS) nyugtázta annak a gazdasági egyezménynek a hírét, amelynek alapján a Szovjet­unió kormánya az ország te­rületi vizein jelentős köny- nyítéseket vezetett be japán halászok szamára. A szóban forgó megállapodás, amelyet kedden Moszkvában látlak el kézjegyükkel a szovjet halgazdasági minisztérium és a hokkaidoi halászszövet­kezetek képviselői, lehetővé teszi az egyik legfontosabb japán népélelmezési cikknek számító tengeri növény, a kombu gyűjtését a Hokkai- dóhoz közeli szovjet Szig- nalnij-sziget (japánul Rai- gara) térségében. A japán fél óhajának megfelelően Moszkva már korábban hoz­zájárult az egyeztető tár­gyalások megkezdéséhez, s az idei harmadik konzultá­ció után sor kerülhetett az okmány aláírására. Az egyezmény azonnal hatályba lépett. tárgyaltak Kadhafi líbiai vezető (jobbról) Damaszkuszban találkozott Jasszer Arafattal Tengerjogi konferencia Meddő viták Kadhafi líbiai vezető Da­maszkuszban találkozott Arajattal, a PFSZ VB elnö­kével. A WAFA palesztin hírügynökség jelentése sze­rint a megbeszélésen jelen voltak a libanoni baloldali erőket tömörítő libanoni nemzeti mozgalom képvise­lői, továbbá Khaled el-Fa­luim, a Palesztiniai Nemzeti Tanács elnöke, valamint a PFSZ VB néhány tagja. A líbiai forradalom veze­tőjét kedden fogadta Hafez Asszad szíriai államfő is. A találkozón ismét előtérbe került a két ország egyesü­lésének témája. Kadhafi további lépéseket sürgetett a már fennálló egység meg­erősítése érdekében. m m m Az Egyesült Államok ta­nulmányozta annak lehető­ségét, hogy Líbia érdekeit Washingtonban 'az Egyesült Arab Emírségek képviselje jelentette ki D®an Fischer amerikai külügyi szóvivő. Tripoli — tette hozzá — július végén juttatta el Washingtonba ezt a kéré­sét. Az ENSZ tengerjogi kon­ferenciájának teljes ülésén Szem jón Kozirev külügymi­niszter-helyettes kijelentet­te, hogy a szovjet küldöttség nincs megelégedve a dolgok alakulásával a három hete tartó tanácskozáson. A há­rom tisztázatlan kérdésről folytatott tárgyalások, vala­mint a végleges konvenció­tervezet kidolgozása leféke­ződtek az amerikai küldött­ség magatartása miatt, amely változatlanul obstrukciós ál­láspontot képvisel a konfe­renciával szemben. Erről ta­núskodnak az amerikai ké­résre létrehozott „28-ak cso­portjában” folyó meddő vi­ták is. A csoport létrehozá­sával kísérlet történt arra, hogy — a szuverén egyenlő­ség elve és az államok által önként vállalt nemzetközi kötelezettségek megszegésé­vel — felülvizsgálják a kon­venció-tervezet alapkérdései­ben korábban elért kompro­misszumos megállapodáso­kat. A „28-ak csoportja” aka­dályozta a konferencia mun­káját — mutatott rá Kozi­rev. Az ott folyó vita meg­erősíti, hogy az Egyesült Ál­lamok el akarja húzni a ta­nácskozást, vagy éppen zá­tonyra futtatni a konferen­ciát, hogy neki láthasson az egyoldalú lépéseknek, illet­Agresszió Angolában Riasztó hfr érkezett Afri­ka déli részéről: a pretoriai rezsim csapatai intenzív páncélos és légitámogatással ismét betörlek Angolába és gyilkolva-pusztílva törnek előre. Ez a lépés, sajnos, nem minősíthető meglepe­tésnek. Ez az immár brutá­lisan nyílt, frontális táma­dás csak betetőz egy olyan provokáció-sorozatot, amely valamennyi írott és íratlan nemzetközi normát lábbal tipor. Az előzmények közismer­tek. Az ásványi kincsekben gazdag, hatalmas területű Délnyugat-Afrika, amely valaha népszövetségi man­dátum volt, és amelyet egyszerűen annektált a pre­toriai fajüldöző rezsim, esz­tendők óta önrendelkezési jogának elismertetéséért küzd. Ezt a küzdelmet nem­csak a szocialista és az el nem kötelezett országok tá­mogatják. Az ENSZ már számtalanszor állást foglalt Namíbia függetlensége mel­lett, a Biztonsági Tanács például 435. számú határo­zatában a világszervezet fel­ügyeletével szabad választá­sokat sürgetett. A NATO-hatalmak azon­ban a rájuk jellemző két­arcúsággal viselkedtek ebben az ügyben. Egy olyan idő­szakban, amikor a világ- szervezet tagállamainak el­söprő többsége antikolonia- lista, amikor a fekete kon­tinensen összeomlott a por­tugál gyarmat-birodalom és kiszakadt a „fehér bástyák” balzaci szamárbörként zsu­gorodó térségéből Zimbab­we, a minap Rhodesia is, nyíltan már nem hagyhat­SOMOGYI NÉPLAP i i (ált figyelmen kívül a na- mibiai nép követeléseit Szabotálni viszont lehetett a világszervezeti határozato­kat — és a nyugati hatal­mak ezt teszik esztendők óta. Nem véletlen, hogy a Na­míbiát törvénytelenül meg­szállva tartó dél-afrikai csapatok azon • napon tá­madtak rá („a gerillabázi­sok lerombolásának” szoká­sos ürügyén) ismét Angolá­ra, amikor az ENSZ gyar­matosítás-ellene* bizottsága újra deklarálta: „A natní- biai nép harca jogos és jog­gal használhat fel minden rendelkezésére álló eszközt a szabadságáért vívott küz­delemben.” A megtámadott Angola, a namibiai hazafiak támogató­ja, természetesen él a jogos önvédelemmel; kormánya áltálános mozgósítást rendelt el. A világ reagálására pe­dig jellemző a haladónak egyáltalán nem tekinthető brazil külügyminiszter ál­lásfoglalása, aki kijelentette: a megtámadott országnak az ENSZ alapokmánya értelmé­ben joga van arra, hogy adott esetben külföldi se­gítséget vegyen igénybe a saját védelmében. Jogos a kérdés, miért ép­pen most Szánta el magát Pretoria erre az agresszió­ra. A válasz kézenfekvő: a fajüldöző rezsim minden ko­rábbinál biztosabban maga mögött érezheti Washington támogatását. Reaganék nem is titkolják, hogy az a kon­cepció, amely szerint egy- egy ország megítélését szá­mukra „elsősorban és min­denekelőtt annak stratégiai fontossága és katonapoliti­kai magatartása határozza meg”, a Dél-afrikai Köztár­saságra is vonatkozik. H E. A hivatalos Tokió és a japán. sajtó elismeréssel

Next

/
Thumbnails
Contents