Somogyi Néplap, 1981. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-26 / 199. szám

Egy hír,

s ami mögötte van

Trapper vagy Levi’s, a kereset ugyanaz

Az üzlet! életben legalább annyi megbízhatatlan és pontatlan hír, mendemonda terjeng, mint bármely más, a közvéleményt- érdeklő és foglalkoztató területen. Az üzletnél azonban pénzről van szó, ezért még a háttérhírek valódiságát is a legmegbízhatóbb forrásoknál kell ellenőrizni, hátha tévesnek bizonyulnak, vagy kiegészítésre szorulnak. A Május 1. Ruhagyár marcali farmergyárának esetében az alaphír a következő volt: a Levi's céggel még nincs megkötve az idei negyedik negyedévi exportszállítási szerződés, illetve egy más változat szerint az amerikai partner értékesítési nehézségekre hivatkozva lemondta az év utolsó három hónapjár ban termelt százötvenezer nadrág átvételét. Ezért Marcaliban, a biztonság kedvéért, egy hónapra vállalták a Trapper-farmer előállítását is. Megkérdeztük a lcgilletékesebbnek, Bognár Ferencnek, a Május 1. Ruhagyár vezérigazgatójának a véleményét.

— A Levi’s cég eladási gondokra hivatkozva előre jelezte annak a lehetőségét- hogy esetleg egyhavi termelt mennyiséget nem vesz át. Ez nem ért váratlanul bennünket, mert a belkereskedelem importpótló cikként is átveszi a farmert. Ha néhány ezer nadrággal kevesebbet kell szállítanunk, akkor ezek helyett gyártunk majd Trapper farmert. A kereskedelem igényét ebből sem tudjuk teljesen kielégíteni. Hogy bekövetkezik-e a Levi's által jelzett lehetőség, vagy nem, még nem dőlt el. Munkatársaim, Szé~ kely Andor vezérigazgatóhelyettes és Pintér András kereskedelmi igazgató éppen a napokban utaztak az Amerikai Egyesült Államokba, hogy a Levi’s céggel más együttműködési lehetőségről is tárgyaljanak. így ott ez a kérdés is napirendre kerül. A marcali dolgozókat azonban ez nem érintheti, ők nem fognak kevesebbet keresni emiatt, hiszen termeléskiesés nem lesz.

Pintér András kereskedelmi igazgatónak az idén egymillió Marcaliban készült

nadrágot kell eladnia. A gyár teljesítő képességét tehát egész évre lekötötte. A Levi’s-szel kötött ötéves

szerződés most tart a harmadik évnél. A szerződésben foglaltak alapján az ameri- rikai partner az öt év alatt egyszer visszamondhat egy negyedéves szállítmányt. A fenti vélemények szerint

most nem erről van szó. Könnyen elképzelhető, hogy a gomba módra elszaporodott dzsinsz-gyártó cégek ezerféle modellje a kertésznadrágok és a militarizáló- dó iszlám hatására terjedő sonkanadrágok, bugyogó-fa- zonok között a nagy múltú márkák, a Levi’s, a Lee, a Wrangler és a többiek, valóban eladási gondokkal küzdenek. A Május 1. Ruhagyár — a vezérigazgató szavaiból kitűnik — felkészült ilyen esetre is. A helyettesítő termék, a Trapper bevetésre készen áll.

elég addig. Az alapanyagot hetente kapjuk Görögországból. Még nem dőlt el, hogy ki kell-e tölteni egyhavi kapacitást Trapperrel, de a figyelmünket mindenesetre felhívták egy ilyen eshetőségre. Július végén ezt el is mondtuk, mindkét műszak munkásgyűlésén és a termelésirányítók értekezletén, azért, hogy ha Trappért kell gyártani, akkor azt gyártunk; ne találgasson senki feleslegesen.

— Hogyan garantálható, hogy a dolgozók az esetleges Trapper gy&rtásakor is ugyanazt a bért kapják> mint a Levi’s-énél?

— A kétféle nadrág között gyakorlatilag csak kis eltérés van. A Trapperen nincs órazseb, s a címke más. A Május 1. Ruhagyár karádi üzemében 23 perc körüli idő alatt készül el egy nadrág. Nálunk 17 perc nyolc másodperc kell égy Levi’s- re. Gyártási feltételeink, technikai felszereltségünk, a dolgozók begyakorlottsága egészen más, mint Karádon. A mi üzemünk csak nadrágot gyárt, így a termelés a Levi’s-ről rövid idő alaft átállítható Trapperre.

— Kimondhatjuk-e tehát, hogy a dolgozók nem keresnek majd kevesebbet, mint eddig ?

— Igen. Az átlagkereset

nem csökkenhet. A munkásgyűlésen elmondtam azt is, hogy a keresetek az év második felében nem növekednek már. Az első félévben sokan kerestek havi ötezer forint felett. Most beléptek a fiatal szakmunkások. s munkába állásukkal a munka intenzitása csökken. A Trapperre visszatérve: készítése varrodái szempontból nem okoz gondot. Varrásáért ugyanazt a bért kapná mindenki, mint a Levi's-ért. Szívesen venném magam is, ha varrhatnánk egy kis kertésznadrágot, vagy valami más fazont azért, hogy oldódjon az egyhangúság. Nem lenne rossz a változatosság. Most hosszabb munkaközi szünetekkel, napi egyszeri tornával enyhítjük az egyhangúságot.

A cikk elején említett alaphír tehát előrejelzésnek bizonyult. A téma körüljárása után kiderült, hogy a vállalat vezetői megtették az előkészületeket arra az esetre, ha a jelzés beválna. A marcali farmergyár dolgozóinak indokolt keresetféltéséről szólva pedig kijelentették, hogy a Trapper varrásával is megkereshetik ugyanazt az összeget. mint a Levi’s esetében.

Cseke László

Az ajtójuk mindenki előtt nyitva áll

Egyre nagyobb a körzeti pártszervezetek szerepe a várospolitikában Kaposváron. A városi pártbizottság ezt figyelembe véve növelte a körzeti alapszervezetek számát, mégpedig úgy, hogy a területük egyezzen meg a népfrontkörzetekével, a tanácstagokéval is. Most tizenegy körzeti alapszervezet tevékenykedik a városban. A három új egyike az úgynevezett Berzsenyi II. alapszervezet

— Azt a feladatot határoztuk meg induláskor, hogy jobban, tevékenyebben politizáljunk a lakóterületen, a kommunisták pedig határozottabban álljanak ki eddigi vívmányaink mellett, meggyőzőbben képviseljék a párt politikáját — mondta Varga Sándorné párttitkár, aki egyébként a Magyar Hirdető megyei központjának vezetője. Nagy a tapasztalata a pártmunkában, ugyanis sokáig volt pártvezetőségi tag, aztán tizennyolc évig a városi pártbizottság tagjaként tevékenykedett. ‘

Az alapszervezet párthelyisége a Damjanich utca 1. számú emeletes ház földszintjén található. Itt jönnek össze a kommunisták a Kossuth Lajos, az Arany János, a Honvéd utca és a Damjanich utca határolta körzetből, valamint a szomszédos Pete Lajos utcából.

— Hányán vannak az alapszervezetben ?

— Ötvenketten. Vannak hatan, akik még dolgoznak, így a Kisoszban, önálló kisiparosként. A többség azonban idős, nyugdíjas, így közülük kilencet fölmentettünk a pártrendezvények látogatása alól, mert olyan az egészségügyi állapotuk.

Egy üzemben, intézményben könnyebb a kapcsolat a párttagok és a vezetőség között, sokkal nagyobb gondot okoz ez egy lakóterületen. Ezért fordított az öttagú vezetőség nagy gondot arra, hogy önállóan tevékenykedjen az öt pártcsoport.

— A bizalmiak az összekötő kapocs a párttagság és a vezetőség között. S mivel sok az idős, beteg ember, nagyon fontos az, hogy minden tag kapjon egy-egy jó szót, érezze: törődnek vele az elvtársai. Minden bizalminak megvan a helyettese is, így mindig tudjuk a tagokat mozgósítani egy-egy feladatra, rendezvényre, ha szükséges, társadalmi munkára. Tapasztalatunk szerint a bizalmiak nemcsak a pártbélyeget viszik ki a tagoknak, hanem beszélgetnek is velük, érdeklődnek hogylétük iránt. Azonnal jelzik például a vezetőségnek, ha valamelyik kommunista megbetegszik. A beteglátogatás most már

rendszeres. Ugyanakkor elmondhatom, hogy még a fölmentett tagok is eljönnek a taggyűlésre, ha olyan jól érzik magukat...

Az új alapszervezet kezdettől nagy gondot fordított arra, hogy kiépítse a kapcsolatát a három tanácstaggal, a népfrontkörzettel, a vörös- keresztes alapszervezettel. Enélkül nem tudnak eredményesen részt venni a várospolitikában sem.

— A taggyűlés elfogadta az alapszervezet második féléves munkatervét. Ebben már nagyobb feladatokat határoztunk meg — mondta a párttitkár. — így például sokkal jobban együttműködünk a népfrontkörzettel. Elhatároztuk például a velük, a vöröskeresztes szervezettel, a tanácstagokkal együtt tartandó lakóterületi szemlét. Ellenőrizzük, milyen a rend, a tisztaság, milyen hibákat kellene kijavítani. Amit tapasztalunk, jelezzük a tanácsnak. Nagyon fontosnak tartottuk, hogy a kommunisták megismerjék a város hatodik ötéves tervi elképzeléseit, ezért meghívtuk a tanácselnökhelyettest az egyik taggyűlésünkre. A szeptemberi taggyűlésen a körzeti népfrontelnök mondja majd el, mit értünk el közösen, s milyen feladataink vannak még a körzetben.

Szinte minden párttagnak van valamilyen megbízatása. Most például megszervezték a kulturális-oktatási, a szo- ciális-panaszügyi, valamint népfront-munkabizottságot. Ezeknek nagy szerepük lesz a politikai vitakörök szervezésében, a panaszok orvoslásában, a felmentett, beteg kommunisták rendszeres látogatásában, a lakóterületi munkában,

— Ügy érzem, hogy összerázódott a sok területről'hoz- zánk került tagság. Szép eredményeket értünk el a megalakulás óta, voltak sikeres önálló rendezvényeink, például a nőnapi. Mi is felvonultunk május elsején, ezért a városi pártbizottságtól is elismerést kaptunk. Ügy mondják, nincs nyugdíjas párttag, ami a tevékenységet illeti. Valóban: a mi kommunistáink igyekszenek hasznossá tenni magukat. Örülök annak, hogy szép a megjelenés a taggyűléseken: oiyan vitakörünk még nem volt, ahol ne lett volna hozzászólás.

Az alapszervezet nyitott politikát folytat, éppen ezért a helyiségük ajtaja mindenki előtt nyitva áll. Szívesen fogadják a pártonkívülieket, meghallgatják a javaslataikat, észrevételeiket, na szükséges, akkor segítenek nekik.

Lajos Géza

Készülődés a hannoveri vásárra

Tisztázásra yár azonban még az a kérdés, hogy vajon a marcali gyárban adott-e minden feltétel arra. hogy az esetleges Trapper-gyártás során ne érje a dolgozókat anyagi veszteség.

Lédeczy Sándor műszaki vezető: — Az idei rendelés egymillió-huszonhétezer nadrág gyártására szól. Az első féléves teljesítményünk időarányos volt. A kooperáció eltelt három éve alatt eddig csupán egyszer reklamált a Levi’s, de akkor is csak kicsinységekért. Tudtunk arról, hogy az előrejelzések szerint elképzelhető egy egyhónapos időszak, amikor nem Levi’s-t kell gyártanunk. Októberig a Le- vi’s-rendelések kitöltik a termelési kapacitást, hiszen a belkereskedelemmel szemben is vannak kötelezettségeink. A keliékkeszietünk is

A Csepel Müvek Szerszámgépgyára • hagyományokhoz híven az Idén !s részt vesz a Hannoveri Szerszámgép Világkiállításon. Hatféle szerszámgéppel szerepelnek: közülük legérdekesebb és a Jegújabb a Yasda japán cég licencével készülő precíziós megmunkáló központ. A képén: A precíziós megmunkáló központ vezérlő berendezését ellenőrzik

Ezrek embersége

O

lvasóink gyakran —1 és joggal — teszik szóvá, hogy miért nem térünk vissza rendszeresebben írásaink, kritikai észrevételeink hatására, hiszen tudni szeretnék: mi történt azután? Egy cipőben járunk ... Szomorúan, néha elkedvetlenedve, de a hivatásba vetett hitet sohase feladva mondjuK ilyenkor: legtöbbször semmi. Még ma is inkább az a divat, hogy sokan cikkeink eredetét kutatják inkább, mintsem a megoldás módját. így azután a „ki mondta, honnan vetted, ki ökörködött megint?” kérdések özönére kell — természetesen hallgatással — „válaszolnunk”. Bizonyára megértik, hogy épp ezért tud rfz ember még önfeledlebben örülni annak, ha bárhol is komolyan veszik közvéleményt továbbító vagy a közösség érdekében hangzó szavunkat, s valami elindul, valami csakugyan történik „azután” ...

A világért sem akarom „kisajátítani” a Vöröskereszt Somogy megyei Szervezetének sikereit. Már csak azért sem, mert ők indították az akciót felsőbb szerveink egyetértésével. A lap ebben nem volt kezdeményező, csak társ akart és akar lenni. Azt viszont engedjék meg, hogy osztozzunk az örömben, lelkesedjünk, s ha lehet, ösztönözzünk még nagyobb odaadással, mint eddig.

Nos, hát visszatérünk egy témára, amely e hasábokon látott napvilágot, s amely után nem egyszerűen történt valami, hanem ezrek embersége és megértése fejeződött ki. Emlékezhetnek még rá, április közepén Visszatalálnak ... címmel írtam a Vöröskereszt nagy jelentőségű kezdeményezéséről. Lényege az, hogy a társadalmi erők segítségével ötven testi és szellemi fogyatékos gyerekkel több kerülhet majd az új, illetve felújított barcsi gyermekintézménybe. A rokkantak évében — sok más mellett — ez volt a legjelentősebb somogyi kezdeményezés. A Vöröskereszt megyei szervezete tízmillió forint (!) lakossági hozzájárulással akarja 1983 végéig elérni: az államilag tervezett hetven helyett százhúsz rászoruló gyereknek teremtsünk alkalmat ahhoz, hogy visszataláljon a társadalomba. Nagyszerű gondolat!

Számoltam, hogy 1981 tavaszától 1983 decemberéig harminchárom hónap áll rendelkezésünkre. Nem hittem volna, de így igaz: az első négy hónap alatt 2 015 000 forint gyűlt össze a kasszában! Ez nem ígéret és nem felajánlás, hanem kézzel fogható pénz. Hogyne örülne az ember; hogyne hajtana fejet a nemes gondolatot befogadni kész emberek sokaságának embersége láttán? A jó kedv most játékosságra indít. Számoltam hát. Ha egy hónap alatt 503 750 forint gyűlt össze, akkor harminchárom hónap alatt 16 623 750 forintra lehet számítani! De ne legyünk túlbuzgóak. Talán akkor is elég lesz a tízmillió, ha közben emelkednek az árak. A játékkal csupán a lehetőségeket latolgattam...

Sok lelkes szervező, aktíva és még annak sem nevezett, jó szándékú ember figyelt föl az akcióra; s még több önzetlen, a jó ügyet segíteni akaró közösség. Határértékeket mondok. A legkisebb befizetés 30 forint volt, a legnagyobb 116 800 forint, de ez csak pénzben értékkülönbözet. Az előbbit egy nyugdíjás asszony ajánlotta föl a fogyatékos gyermekek számára, a legnagyobbat a Siófoki Kőolajvezeték-építő Vállalat közössége. Egyetlen kommunista .szombat keresetét fizették be, s ki tudja, hogy 1982-ben és 1983-ban nem ismétlik-e meg ugyanezt? A Mezőgép Vállalat közössége ugyanilyen módszerrel tereintett elő 93 962 forintot. De beszélhetnék a tahi áfész 35 ezer; az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat csaknem 26 ezer, az újvárfalvi vadásztársaság 15 ezer forintjáról; a kéthelyi tsz 20 ezer, a lengyeltóti lakosság 25 ezer, a siófoki regionális vízmű 13 840 forintjáról és a többiről. De hát képtelenség volna fölsorolni mindent, hiszen az akció első négy hónapja után mintegy 680 befizetést tartanak nyilván a pontos kimutatások. A Vöröskereszt „el akar számolni” mindenkivel; köszönőlevélben nyilvánítja ki majd elismerését.

E

gyéni, megindító példák sorát tárhatnám föl; de csak néhányat hadd mondjak el Önöknek. Baksa Lajost, a cukorgyár dolgozóját a vöröskeresztes világnap alkalmából tüntették ki társadalmi munkájáért, s az éremmel pénz is járt. Az 1500 forintot rögtön befizette az akció céljára. Egy főiskolás kislány, Kárpáti Henriette egyhavi ösztöndíját, 700 forintot, a somodori Szántó Jánosné 4700, a marcali Sze- molovics Vincéné 2000 forintot fizetett be. De mondom, az a legfontosabb, hogy négy hónap alatt több mint kétmillió forint gyűlt össze. Mégis úgy érzem, mintha még nagyon sokan nem tudnának erről az egész megyét átfogó, nagyszerű akcióról.

Mi a tapasztalat? Azt hiszem, természetes, hogy azok mozdultak először, akik környezetükben, közvetlen közelről tapasztalják az emberi nyomorúságot; akik munkahelyükön, saját otthonukban, szomszédaik, munkahelyi közösségük, ismerőseik körében látják a fogyatékosok sokszor kínlódással teli napjait. Nem véletlen — és példamutató —, hogy a nagyatádi kórház dolgozói háromszor is fizettek be a nemes célra, összesen 76 000 forintot; hogy a segesdi szociális otthon szakszervezeti és vöröskeresztes szervezete 10 300 forinttal rukkolt ki, de másutt sem részvétlenek az emberek. Kétségtelen viszont, hogy sokan nem ismerik a fogyatékos emberek gondjait, életük nehézségeit. Tartalékaink tehát szinte kimeríthetetlenek.

Néztem a listát. És hallgattam az aktívák elbeszéléseit. Ipari üzemeinkben — ez is példaadó — mindenütt a munkások köréből indult a gondolat, s az ő mozdulásukat követték a különböző szervezetek. Van sok üzemünk, ahol a közösségek erre az évre már — különböző község- és várospolitikai feladatokra — elkötelezték magukat. Érthető, hogy őfc jövőre jelentkeznek majd. Az viszont nem fért a fejembe, hogy ahol a munkásközösség fél- vagy egynapi bérét ajánlotta e célra, ott legtöbbször a vezetők is „bátortalanul megálltak”. Pedig ilyen ügyekben — hiszen megvan az anyagi fedezete — igazán szabadna „túllicitálni” a munkásokat... Húzóerő volna ez, megbecsülés követné. Nem nagyon mozgolódtak még a kisiparosok, a kiskereskedők, a kiemelkedő nyugdíjat élvezők és mások. Mondom, van tartalékunk bőven.

Próbáltunk valamiféle összegezést is készíteni, érdekes adatok bukkantak elő ... 65 községi tanácsunk dolgozói közül mindössze 11 közösség jelentkezett eddig, 82 termelőszövetkezetünk közül pedig 21 (összesen 195 491 forinttal). Meglepődtem azon is, hogy a megyei tanács öt osztályáról mindössze 7 000 forint érkezett be, de hát van még idő a példamutatásra. Nem sorolom föl intézményeinket, az irodák és más munkahelyek, a kisipari szövetkezetek sokaságát, végtére is nem valamiféle „kötelező adakozásról” van szó. Csupán reményemet fejezem ki az „emlékeztetővel”, hiszen van még huszonnyolc hónapunk!

A

zt írtam áprilisban: hiszek az akció sikerében. Akkor még nem láthattam az első négy hónap várható eredményeit. Most azt mondom; bizonyos vagyok abban, hogy a Vöröskereszt felhívása eljut mindenkihez, és mint eddig, ezután sem talál bedugott fülekre. Sokszor beszélünk róla, hogy nem egy napon, nem egy hónapban, nem egy évben kell csak törődnünk azokkal, akikre különböző nemzetközi szervezetek fölhívják a figyelmet s akiknek „napja, hónapja, éve” van. Az emberség, a társainkkal való állandó törődés humanista felfogásunkból, szocialista világnézetünkből fakad. Az említett akció nem egy évre szól. Hosszú távra készíti elő a testi és szellemi fogyatékosok vissza találását társadalmunkba.- Jáwwwi Béla

i