Somogyi Néplap, 1981. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-26 / 199. szám

Egy hír, s ami mögötte van Trapper vagy Levi’s, a kereset ugyanaz Az üzlet! életben legalább annyi megbízhatatlan és pontatlan hír, mendemonda terjeng, mint bármely más, a közvéleményt- érdeklő és foglalkoztató területen. Az üzletnél azonban pénzről van szó, ezért még a háttér­hírek valódiságát is a leg­megbízhatóbb forrásoknál kell ellenőrizni, hátha té­vesnek bizonyulnak, vagy kiegészítésre szorulnak. A Május 1. Ruhagyár marcali farmergyárának esetében az alaphír a következő volt: a Levi's céggel még nincs megkötve az idei negyedik negyedévi exportszállítási szerződés, illetve egy más változat szerint az amerikai partner értékesítési nehézsé­gekre hivatkozva lemondta az év utolsó három hónapjár ban termelt százötvenezer nadrág átvételét. Ezért Mar­caliban, a biztonság ked­véért, egy hónapra vállal­ták a Trapper-farmer előál­lítását is. Megkérdeztük a lcgilletékesebbnek, Bognár Ferencnek, a Május 1. Ruha­gyár vezérigazgatójának a véleményét. — A Levi’s cég eladási gondokra hivatkozva előre jelezte annak a lehetőségét- hogy esetleg egyhavi termelt mennyiséget nem vesz át. Ez nem ért váratlanul ben­nünket, mert a belkereske­delem importpótló cikként is átveszi a farmert. Ha né­hány ezer nadrággal keve­sebbet kell szállítanunk, ak­kor ezek helyett gyártunk majd Trapper farmert. A kereskedelem igényét ebből sem tudjuk teljesen kielégí­teni. Hogy bekövetkezik-e a Levi's által jelzett lehető­ség, vagy nem, még nem dőlt el. Munkatársaim, Szé~ kely Andor vezérigazgató­helyettes és Pintér András kereskedelmi igazgató éppen a napokban utaztak az Ame­rikai Egyesült Államokba, hogy a Levi’s céggel más együttműködési lehetőségről is tárgyaljanak. így ott ez a kérdés is napirendre kerül. A marcali dolgozókat azon­ban ez nem érintheti, ők nem fognak kevesebbet ke­resni emiatt, hiszen terme­léskiesés nem lesz. Pintér András kereskedel­mi igazgatónak az idén egy­millió Marcaliban készült nadrágot kell eladnia. A gyár teljesítő képességét te­hát egész évre lekötötte. A Levi’s-szel kötött ötéves szerződés most tart a harma­dik évnél. A szerződésben foglaltak alapján az ameri- rikai partner az öt év alatt egyszer visszamondhat egy negyedéves szállítmányt. A fenti vélemények szerint most nem erről van szó. Könnyen elképzelhető, hogy a gomba módra elszaporo­dott dzsinsz-gyártó cégek ezerféle modellje a kertész­nadrágok és a militarizáló- dó iszlám hatására terjedő sonkanadrágok, bugyogó-fa- zonok között a nagy múltú márkák, a Levi’s, a Lee, a Wrangler és a többiek, való­ban eladási gondokkal küz­denek. A Május 1. Ruhagyár — a vezérigazgató szavaiból kitűnik — felkészült ilyen esetre is. A helyettesítő ter­mék, a Trapper bevetésre készen áll. elég addig. Az alapanyagot hetente kapjuk Görögország­ból. Még nem dőlt el, hogy ki kell-e tölteni egyhavi ka­pacitást Trapperrel, de a fi­gyelmünket mindenesetre felhívták egy ilyen eshető­ségre. Július végén ezt el is mondtuk, mindkét műszak munkásgyűlésén és a terme­lésirányítók értekezletén, azért, hogy ha Trappért kell gyártani, akkor azt gyár­tunk; ne találgasson senki feleslegesen. — Hogyan garantálható, hogy a dolgozók az esetleges Trapper gy&rtásakor is ugyanazt a bért kapják> mint a Levi’s-énél? — A kétféle nadrág között gyakorlatilag csak kis elté­rés van. A Trapperen nincs órazseb, s a címke más. A Május 1. Ruhagyár karádi üzemében 23 perc körüli idő alatt készül el egy nad­rág. Nálunk 17 perc nyolc másodperc kell égy Levi’s- re. Gyártási feltételeink, technikai felszereltségünk, a dolgozók begyakorlottsága egészen más, mint Karádon. A mi üzemünk csak nadrá­got gyárt, így a termelés a Levi’s-ről rövid idő alaft át­állítható Trapperre. — Kimondhatjuk-e tehát, hogy a dolgozók nem keres­nek majd kevesebbet, mint eddig ? — Igen. Az átlagkereset nem csökkenhet. A munkás­gyűlésen elmondtam azt is, hogy a keresetek az év má­sodik felében nem növeked­nek már. Az első félévben sokan kerestek havi ötezer forint felett. Most beléptek a fiatal szakmunkások. s munkába állásukkal a mun­ka intenzitása csökken. A Trapperre visszatérve: ké­szítése varrodái szempontból nem okoz gondot. Varrásáért ugyanazt a bért kapná min­denki, mint a Levi's-ért. Szívesen venném magam is, ha varrhatnánk egy kis ker­tésznadrágot, vagy valami más fazont azért, hogy ol­dódjon az egyhangúság. Nem lenne rossz a változatosság. Most hosszabb munkaközi szünetekkel, napi egyszeri tornával enyhítjük az egy­hangúságot. A cikk elején említett alaphír tehát előrejelzésnek bizonyult. A téma körüljá­rása után kiderült, hogy a vállalat vezetői megtették az előkészületeket arra az eset­re, ha a jelzés beválna. A marcali farmergyár dolgo­zóinak indokolt keresetfél­téséről szólva pedig kijelen­tették, hogy a Trapper var­rásával is megkereshetik ugyanazt az összeget. mint a Levi’s esetében. Cseke László Az ajtójuk mindenki előtt nyitva áll Egyre nagyobb a körzeti pártszervezetek szerepe a vá­rospolitikában Kaposváron. A városi pártbizottság ezt figyelembe véve növelte a körzeti alapszervezetek szá­mát, mégpedig úgy, hogy a területük egyezzen meg a népfrontkörzetekével, a ta­nácstagokéval is. Most tizen­egy körzeti alapszervezet te­vékenykedik a városban. A három új egyike az úgyne­vezett Berzsenyi II. alap­szervezet — Azt a feladatot határoz­tuk meg induláskor, hogy jobban, tevékenyebben po­litizáljunk a lakóterületen, a kommunisták pedig hatá­rozottabban álljanak ki ed­digi vívmányaink mellett, meggyőzőbben képviseljék a párt politikáját — mondta Varga Sándorné párttitkár, aki egyébként a Magyar Hir­dető megyei központjának vezetője. Nagy a tapasztala­ta a pártmunkában, ugyanis sokáig volt pártvezetőségi tag, aztán tizennyolc évig a városi pártbizottság tagja­ként tevékenykedett. ‘ Az alapszervezet párthelyi­sége a Damjanich utca 1. számú emeletes ház föld­szintjén található. Itt jönnek össze a kommunisták a Kos­suth Lajos, az Arany János, a Honvéd utca és a Damja­nich utca határolta körzet­ből, valamint a szomszédos Pete Lajos utcából. — Hányán vannak az alap­szervezetben ? — Ötvenketten. Vannak hatan, akik még dolgoznak, így a Kisoszban, önálló kis­iparosként. A többség azon­ban idős, nyugdíjas, így kö­zülük kilencet fölmentettünk a pártrendezvények látoga­tása alól, mert olyan az egészségügyi állapotuk. Egy üzemben, intézmény­ben könnyebb a kapcsolat a párttagok és a vezetőség kö­zött, sokkal nagyobb gondot okoz ez egy lakóterületen. Ezért fordított az öttagú ve­zetőség nagy gondot arra, hogy önállóan tevékenyked­jen az öt pártcsoport. — A bizalmiak az össze­kötő kapocs a párttagság és a vezetőség között. S mivel sok az idős, beteg ember, na­gyon fontos az, hogy minden tag kapjon egy-egy jó szót, érezze: törődnek vele az elv­társai. Minden bizalminak megvan a helyettese is, így mindig tudjuk a tagokat mozgósítani egy-egy feladat­ra, rendezvényre, ha szüksé­ges, társadalmi munkára. Ta­pasztalatunk szerint a bizal­miak nemcsak a pártbélyeget viszik ki a tagoknak, hanem beszélgetnek is velük, érdek­lődnek hogylétük iránt. Azonnal jelzik például a ve­zetőségnek, ha valamelyik kommunista megbetegszik. A beteglátogatás most már rendszeres. Ugyanakkor el­mondhatom, hogy még a föl­mentett tagok is eljönnek a taggyűlésre, ha olyan jól ér­zik magukat... Az új alapszervezet kez­dettől nagy gondot fordított arra, hogy kiépítse a kapcso­latát a három tanácstaggal, a népfrontkörzettel, a vörös- keresztes alapszervezettel. Enélkül nem tudnak ered­ményesen részt venni a vá­rospolitikában sem. — A taggyűlés elfo­gadta az alapszervezet második féléves munka­tervét. Ebben már na­gyobb feladatokat határoz­tunk meg — mondta a párt­titkár. — így például sok­kal jobban együttműködünk a népfrontkörzettel. Elhatá­roztuk például a velük, a vö­röskeresztes szervezettel, a tanácstagokkal együtt tar­tandó lakóterületi szemlét. Ellenőrizzük, milyen a rend, a tisztaság, milyen hibákat kellene kijavítani. Amit ta­pasztalunk, jelezzük a ta­nácsnak. Nagyon fontosnak tartottuk, hogy a kommu­nisták megismerjék a város hatodik ötéves tervi elkép­zeléseit, ezért meghívtuk a tanácselnökhelyettest az egyik taggyűlésünkre. A szeptemberi taggyűlésen a körzeti népfrontelnök mond­ja majd el, mit értünk el közösen, s milyen felada­taink vannak még a körzet­ben. Szinte minden párttagnak van valamilyen megbízatása. Most például megszervezték a kulturális-oktatási, a szo- ciális-panaszügyi, valamint népfront-munkabizottságot. Ezeknek nagy szerepük lesz a politikai vitakörök szerve­zésében, a panaszok orvoslá­sában, a felmentett, beteg kommunisták rendszeres lá­togatásában, a lakóterületi munkában, — Ügy érzem, hogy össze­rázódott a sok területről'hoz- zánk került tagság. Szép eredményeket értünk el a megalakulás óta, voltak si­keres önálló rendezvényeink, például a nőnapi. Mi is fel­vonultunk május elsején, ezért a városi pártbizottság­tól is elismerést kaptunk. Ügy mondják, nincs nyugdí­jas párttag, ami a tevékeny­séget illeti. Valóban: a mi kommunistáink igyekszenek hasznossá tenni magukat. Örülök annak, hogy szép a megjelenés a taggyűléseken: oiyan vitakörünk még nem volt, ahol ne lett volna hoz­zászólás. Az alapszervezet nyitott politikát folytat, éppen ezért a helyiségük ajtaja minden­ki előtt nyitva áll. Szívesen fogadják a pártonkívülieket, meghallgatják a javaslatai­kat, észrevételeiket, na szük­séges, akkor segítenek nekik. Lajos Géza Készülődés a hannoveri vásárra Tisztázásra yár azonban még az a kérdés, hogy vajon a marcali gyárban adott-e minden feltétel arra. hogy az esetleges Trapper-gyártás során ne érje a dolgozókat anyagi veszteség. Lédeczy Sándor műszaki vezető: — Az idei rendelés egymillió-huszonhétezer nadrág gyártására szól. Az első féléves teljesítményünk időarányos volt. A kooperá­ció eltelt három éve alatt eddig csupán egyszer rekla­mált a Levi’s, de akkor is csak kicsinységekért. Tud­tunk arról, hogy az előre­jelzések szerint elképzelhető egy egyhónapos időszak, amikor nem Levi’s-t kell gyártanunk. Októberig a Le- vi’s-rendelések kitöltik a termelési kapacitást, hiszen a belkereskedelemmel szem­ben is vannak kötelezettsé­geink. A keliékkeszietünk is A Csepel Müvek Szerszámgépgyára • hagyományokhoz híven az Idén !s részt vesz a Hannoveri Szerszámgép Világkiállításon. Hatféle szerszámgéppel szerepelnek: közülük leg­érdekesebb és a Jegújabb a Yasda japán cég licencével készülő precíziós megmunkáló központ. A képén: A precíziós megmunkáló központ vezérlő berendezését ellenőrzik Ezrek embersége O lvasóink gyakran —1 és joggal — teszik szóvá, hogy miért nem térünk vissza rendszeresebben írásaink, kritikai észrevételeink hatására, hiszen tudni sze­retnék: mi történt azután? Egy cipőben járunk ... Szomorúan, néha elkedvetlenedve, de a hivatásba vetett hitet sohase fel­adva mondjuK ilyenkor: legtöbbször semmi. Még ma is inkább az a divat, hogy sokan cikkeink eredetét kutatják inkább, mintsem a megoldás módját. így azután a „ki mondta, honnan vetted, ki ökörködött megint?” kérdések özönére kell — ter­mészetesen hallgatással — „válaszolnunk”. Bizonyára megér­tik, hogy épp ezért tud rfz ember még önfeledlebben örülni annak, ha bárhol is komolyan veszik közvéleményt továbbító vagy a közösség érdekében hangzó szavunkat, s valami elin­dul, valami csakugyan történik „azután” ... A világért sem akarom „kisajátítani” a Vöröskereszt So­mogy megyei Szervezetének sikereit. Már csak azért sem, mert ők indították az akciót felsőbb szerveink egyetértésével. A lap ebben nem volt kezdeményező, csak társ akart és akar lenni. Azt viszont engedjék meg, hogy osztozzunk az örömben, lel­kesedjünk, s ha lehet, ösztönözzünk még nagyobb odaadással, mint eddig. Nos, hát visszatérünk egy témára, amely e hasábokon lá­tott napvilágot, s amely után nem egyszerűen történt valami, hanem ezrek embersége és megértése fejeződött ki. Emlékez­hetnek még rá, április közepén Visszatalálnak ... címmel ír­tam a Vöröskereszt nagy jelentőségű kezdeményezéséről. Lé­nyege az, hogy a társadalmi erők segítségével ötven testi és szel­lemi fogyatékos gyerekkel több kerülhet majd az új, illetve felújított barcsi gyermekintézménybe. A rokkantak évében — sok más mellett — ez volt a legjelentősebb somogyi kezdemé­nyezés. A Vöröskereszt megyei szervezete tízmillió forint (!) lakossági hozzájárulással akarja 1983 végéig elérni: az állami­lag tervezett hetven helyett százhúsz rászoruló gyereknek te­remtsünk alkalmat ahhoz, hogy visszataláljon a társadalom­ba. Nagyszerű gondolat! Számoltam, hogy 1981 tavaszától 1983 decemberéig har­minchárom hónap áll rendelkezésünkre. Nem hittem volna, de így igaz: az első négy hónap alatt 2 015 000 forint gyűlt össze a kasszában! Ez nem ígéret és nem felajánlás, hanem kézzel fogható pénz. Hogyne örülne az ember; hogyne hajtana fejet a nemes gondolatot befogadni kész emberek sokaságának embersége láttán? A jó kedv most játékosságra indít. Számol­tam hát. Ha egy hónap alatt 503 750 forint gyűlt össze, akkor harminchárom hónap alatt 16 623 750 forintra lehet számítani! De ne legyünk túlbuzgóak. Talán akkor is elég lesz a tízmillió, ha közben emelkednek az árak. A játékkal csupán a lehető­ségeket latolgattam... Sok lelkes szervező, aktíva és még annak sem nevezett, jó szándékú ember figyelt föl az akcióra; s még több önzetlen, a jó ügyet segíteni akaró közösség. Határértékeket mondok. A legkisebb befizetés 30 forint volt, a legnagyobb 116 800 forint, de ez csak pénzben értékkülönbözet. Az előbbit egy nyugdíjás asszony ajánlotta föl a fogyatékos gyermekek számára, a leg­nagyobbat a Siófoki Kőolajvezeték-építő Vállalat közössége. Egyetlen kommunista .szombat keresetét fizették be, s ki tud­ja, hogy 1982-ben és 1983-ban nem ismétlik-e meg ugyanezt? A Mezőgép Vállalat közössége ugyanilyen módszerrel terein­tett elő 93 962 forintot. De beszélhetnék a tahi áfész 35 ezer; az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat csaknem 26 ezer, az új­várfalvi vadásztársaság 15 ezer forintjáról; a kéthelyi tsz 20 ezer, a lengyeltóti lakosság 25 ezer, a siófoki regionális vízmű 13 840 forintjáról és a többiről. De hát képtelenség volna föl­sorolni mindent, hiszen az akció első négy hónapja után mint­egy 680 befizetést tartanak nyilván a pontos kimutatások. A Vöröskereszt „el akar számolni” mindenkivel; köszönőlevél­ben nyilvánítja ki majd elismerését. E gyéni, megindító példák sorát tárhatnám föl; de csak néhányat hadd mondjak el Önöknek. Baksa Lajost, a cukorgyár dolgozóját a vöröskeresztes világnap al­kalmából tüntették ki társadalmi munkájáért, s az éremmel pénz is járt. Az 1500 forintot rögtön befizette az akció céljára. Egy főiskolás kislány, Kárpáti Henriette egyhavi ösztöndíját, 700 forintot, a somodori Szántó Jánosné 4700, a marcali Sze- molovics Vincéné 2000 forintot fizetett be. De mondom, az a legfontosabb, hogy négy hónap alatt több mint kétmillió fo­rint gyűlt össze. Mégis úgy érzem, mintha még nagyon sokan nem tudnának erről az egész megyét átfogó, nagyszerű akció­ról. Mi a tapasztalat? Azt hiszem, természetes, hogy azok mozdultak először, akik környezetükben, közvetlen közelről tapasztalják az emberi nyomorúságot; akik munkahelyükön, saját otthonukban, szomszédaik, munkahelyi közösségük, isme­rőseik körében látják a fogyatékosok sokszor kínlódással teli napjait. Nem véletlen — és példamutató —, hogy a nagyatádi kórház dolgozói háromszor is fizettek be a nemes célra, össze­sen 76 000 forintot; hogy a segesdi szociális otthon szakszerve­zeti és vöröskeresztes szervezete 10 300 forinttal rukkolt ki, de másutt sem részvétlenek az emberek. Kétségtelen viszont, hogy sokan nem ismerik a fogyatékos emberek gondjait, életük ne­hézségeit. Tartalékaink tehát szinte kimeríthetetlenek. Néztem a listát. És hallgattam az aktívák elbeszéléseit. Ipari üzemeinkben — ez is példaadó — mindenütt a mun­kások köréből indult a gondolat, s az ő mozdulásukat követ­ték a különböző szervezetek. Van sok üzemünk, ahol a közös­ségek erre az évre már — különböző község- és várospolitikai feladatokra — elkötelezték magukat. Érthető, hogy őfc jövőre jelentkeznek majd. Az viszont nem fért a fejembe, hogy ahol a munkásközösség fél- vagy egynapi bérét ajánlotta e célra, ott legtöbbször a vezetők is „bátortalanul megálltak”. Pedig ilyen ügyekben — hiszen megvan az anyagi fedezete — iga­zán szabadna „túllicitálni” a munkásokat... Húzóerő volna ez, megbecsülés követné. Nem nagyon mozgolódtak még a kis­iparosok, a kiskereskedők, a kiemelkedő nyugdíjat élvezők és mások. Mondom, van tartalékunk bőven. Próbáltunk valamiféle összegezést is készíteni, érdekes adatok bukkantak elő ... 65 községi tanácsunk dolgozói közül mindössze 11 közösség jelentkezett eddig, 82 termelőszövetke­zetünk közül pedig 21 (összesen 195 491 forinttal). Meglepőd­tem azon is, hogy a megyei tanács öt osztályáról mindössze 7 000 forint érkezett be, de hát van még idő a példamutatásra. Nem sorolom föl intézményeinket, az irodák és más munka­helyek, a kisipari szövetkezetek sokaságát, végtére is nem valamiféle „kötelező adakozásról” van szó. Csupán reménye­met fejezem ki az „emlékeztetővel”, hiszen van még huszon­nyolc hónapunk! A zt írtam áprilisban: hiszek az akció sikerében. Ak­kor még nem láthattam az első négy hónap várha­tó eredményeit. Most azt mondom; bizonyos va­gyok abban, hogy a Vöröskereszt felhívása eljut mindenkihez, és mint eddig, ezután sem talál bedugott fülekre. Sokszor be­szélünk róla, hogy nem egy napon, nem egy hónapban, nem egy évben kell csak törődnünk azokkal, akikre különböző nemzetközi szervezetek fölhívják a figyelmet s akiknek „nap­ja, hónapja, éve” van. Az emberség, a társainkkal való állan­dó törődés humanista felfogásunkból, szocialista világnéze­tünkből fakad. Az említett akció nem egy évre szól. Hosszú távra készíti elő a testi és szellemi fogyatékosok vissza találá­sát társadalmunkba.- Jáwwwi Béla i

Next

/
Thumbnails
Contents