Somogyi Néplap, 1981. július (37. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-12 / 162. szám
Szkmaf Énén Az élet igazsága Gyergyaf Albert halálára Le JteEett hajolnod a tükröződd vízhez, mikor üdátő forrásból akartál inni; a tudományt kellett vallatóra fognod, ha az éltető szépséget akartad hinni. Mikor meghal egy okos öregember, barzomg a vigyázó jegenyék kopasz ága; csönd ezüstért az idők tüskés tornyát, ' hogy tisztán ragyogjon az élet igazsága. Bencze József Szívüket jóra mozdítom... Szí-^űket jóra mozdítom, nyugtalan becsületükre nem gyanítok, nem gydmoütanak hazúg mentséget, nem bátorítanak támolygó kudarcot Szívemet fáradságukért emésztem türelmetlen lázadásukért hevülök. , Ghyanakvó magányban nem gyötrődnek ziháló gondot nem biztatnak, vaserő-hűségük szerszám-toporgású hideglelt, sovány erőben nem rogynak SZÍVÜKET TÚRA MOZDÍTOM, VETÉSÜK KUDARCÁT NEM GYANÍTOM. 12 Korhadt fa. Ferenczy Noémi gobelinje. Ül KÖNYVEKRŐL A pozsonyi Madách Könyv- és Lapkiadó immár hansnadsaor ad ká antológiát Műhely címmel. A most megjelent jóval szerényebb terjedelmű, mint elődei. Szerkesztője, Fonod Zoltán szemel vényeiket ad nemcsak a kiadó könyvi érméséből (a már megjelent s a készülőkből), hanem a csehszlovákiai magyar kulturális ■ajtóból is. Rácz Olivér, Forbáth Imre, Győry Dezső, Berke Sándor, Vozári Dezső, Ozsvald Árpád képviselik a línát, Zalabai Zsigmondi Csanda Sándor, Varga Imre, Tőzsér Árpád a tanulmány, kritika, esszé műfaját. Feljövőben van a csehszlovákiai magyar próza is: új vagy eddig kevésbé ismert nevekkel találkozhatunk. Ezek. az írások sóik reményié jogosítanak. Mács József új, Szélfúvás című regényéből olvashatunk rész- leieket, s a pár oldal arra enged sejtetni, hogy jelentős mű született. Hámor, Vilmos A hang, melyet a postás mögötti ajtócsa- pódás lopott be, rég szétfolyt a lakásban. Az asz- szony csak állt, keze ölma- gasan, gyűrte. volna a levelet... Órákat állhatott így, majd leült. Térdén a papíros. Űj- ságból olvasta, igaz-e. Igaz: szívkatéterezésre kell utaznia Budapestre. Csak ült; keze az ölében. Katéterezésre, szívkatéterezésre, azonnal. „Mikor azonnal? Ma? Holnap reggel? Tegnap?” Gyűrte volna * levelet— (Első férje negyvenötben tűnt el, alig voltak néhány hónapos házasok. Akkor veszítette el anyját is, apjét korábbam. Második férjétől hét éve özvegyült. A bányában érte el... Nagyobbik lánya már dolgozik, a két kisebb iskolás.) „Szívkaáéteneaésre tanánál!” Megint ass»» akarta gyűrni ... „Velük mi lesz?” (A. nagyobbik tanítani akart, de nem vették föl. Egy évre dolgozni ment, a következő felvételit meg se próbálta. A pénz! Tizenkilenc éves.) ▲ gáz felé indult ysáinek tudják meg?” Kékes láng nyelte a levelet A gáztűzhely gombját jobbra fordította, majd hirtelen vissza. Az ablakhoz lépett, becsukta. Aztán visz- sza a sistergéshez. Nézte, hallgatta™ Elzárta gyorsa«. Az ablakhoz ! Sarkig térte. Órájára pillantott. „Mindjárt hazaérnék.” Járkált téterezésreszrvkatétareaés- re” a homlokában. Be a szobába! Kitárta a szekrény ajtaját A vasalt ruhák aUS kiemelt egy borítékot Pénz! Ha baj adódna. Magára vette a kabátját Indult a hawrnhoz. aaaoáha mi sem.,,, erő! Az áruházban rácsodálkoztak, amikor három fekete ruhát kért. Egyet hétévesnek, egyet kilencévesnek, egyet tizenkilenc évesnek— — Mit vettél? — kérdezték lányai otthon, — Meglepetés — mondta nekik. A két kisebb a leckét írta másnapra, a nagyobbik lány mosott. — Gyere csak! — szólt később a nagyobikhoz. Elmondta neki, mi voit a levélben. Amaz sírt — Ne menj el, anyu! Ott meghalsz, ne menj el! Ígérd meg, hogy maradsz! — kérlelte könyörgöm a nagylány. — Azt írták, azonnal. A kicsikre vigyázz! Ajtócsapódás. Egy hét múlva a nagyobbik lány utána utazott, beszélt vele. (A kicsik úgy tudták, hogy anyjuk szanatóriumban van, és nemsokára hazajön.) ' K ésőbb sas asszony látni akarta őket is. Hárman utaztak hát hétről hétre... — Miből győzitek a föl- utazást — kérdezte egyszer az asszony. — A „meglepetést" elvittem a bizományiba — válaszolt a nagylány. — Nem kell az már... Ugye, nem haragszol ? — Nem, nem haragszom... (A temetésen mindhármukon csak a kendő volt fekete. Abból a pénzből vették, amiből legközelebb utaztak volna...) Pvpp Lajos Céllövölde A tarkára mázolt óramutatók pörOgvé ítSrbejárnak. Előpattan a kakukk és hevesen kakkukolm kezd; % csilingel a sárga rézcsengő és pufog a nagydob. f Három lövéssel a fegyver két forintba kerül csak. S két favágó engedelmes-sebesen fejszéz egy faron és amott sirr-sürr fűrészelnek rángva a fűrészelő!:. A hét törpe katonásan kimasínoz Hófehérke mellől . * s a bajszos-pozsgás férfiú vadul ölelget egy delnőt és kicsapódik a kisházon a zöld zsahigáter; r míg benn korhely urát püföH egy asszonyszemély. • Elszáll a parányi ólom kis csattané ssal a csőből, j S bukfencet vet a majom és ágaskodva kapál a ló; fjh. agancsos fejét megrázza a fehérre pingáit szarvas. . A vaddisznó hanyattesik, s lábai égnek merednek. Jr Ökleit rázza dühödten a füstös-fekete vasorrú bába és letörik vékony száráról a vérveres papírvirág. Száll és süvöltve célbacsap a második őlomszemeoske. Á virág vérverese csordogálni kezd a csendben a föld és immár vértől piroslik az eltalált, ágaskodó paripa, j vértől válik még véresebbé a szerelmes férfiú arca * és a fehéfre pingáit szarvas belei a fűbe omolnak; két bukfenc után a majom halottan zuhan a mélybe, a favágók hátán a fehér célkört vér festi pirosra .jgs.ajkakukk tollai perzselten szállonganak a levegőben. SSltjára indul a harmadik ólamszem is szélesebesen, ház zöld zsalugátere kiszakad s teteje beomlik- elnémul a korhely férj jajgatása, meg a sodrófa püíöl.':: és egyberoppannak körös-körül a falak, kémények, tora/ felcsapnak sárgán-fehéren a lángok az izzó égboltig S elhanyatlanak a víg mulatozók és bámész kíváncsi vk. Alázuhannak mint a tojáshéj, életük Vízsugaráról. Jó pihenést! US» ArteMM Uutetömi —r • szavakkal üdvü- zöht az üdülő bejárata előtt az igazgató, — Tetszik m «arak? Itt mindem nagyon szép, csw daszépá Váiáék egészségért az ödMEtóatii Azzai az igasz/ató karomfo- gott és bevezetett a aagg előcsarnokba, ahoi korlát húzódott, mögötte asztal állt, * ott agg Hatol lány ült. — Vepse m. kérem, az éj vendéget! Neve?: 22 PatfhOkozá- M&-1C& ■— kérdezte a lány. W kezdődött az egész galiba, — Maga rrríőban vízreze ték-«zerelö?l — kiáltott föl az igazgató. — Hát ez remeké— és barátságosan váliI lon veregetett. — Jöjjön ve. lem, kedves barátom; a felvételt maga nélkül is elintézik. — Fölkapta a bőröndömet, ét testes alakjához képest megfoghatatlan köny- nyedséggel iramodott felfelé a lápom» — Á dolog úgy <W — — kezdte csüggedten, amikor letelepedtünk a tágas dolgozószobájában —, hogy bennünket valósággal elárasztanak a panaszokkal. Képzelje csak el; 234 szobánk van, és mindegyikben rossz a mosdó, vagy nem működik a zuhany! Mentsen meg bennünket! — De hát én üdülni jöttem! — Persze üdülhet is. De amellett dolgozik is! Fő az aktív pihenés, mint mondani szokás.., Még aznap este megkaptam . a szükséges szerszámokat, és munkához láttam. A munka gyorsan haladt. Mesteri tudásom híre futótűzként terjedt el az egész üdülőhelyen. Pihenésre nem jutott idő ... Egyszer összetalálkoztam az igazgatóval, s részvéttel meg is jegyezte: — Alaposan lefogytál, pajtás! A keszthelyi kast&y, ahová G y örgy-napkor vagy a Georgi kon ünnepségei alkalmából elment, fényűző volt bajomi, szántód! udvarháza i hoz képest. Horváth egyébként is — már-már legendába illően — szerette az egyszerűséget. Barátai persze olykor eltúlozták azt, amit öltözködéséről tudtak, szokásaiból láttak: hogy mindig magyaros dolmányban párt, csimbókosra font hajjal... Terjesztették róla, hogy a magyaron kívül más nyelvet nem tanult meg, mert’ igazi „humgarus” akart lenni. De ő azért olvasott latin, német, francia könyveket, filozófusokat. Könyvtárában gondosan megválogatott műveket talált az érdeklődő. Élete delén túl viszont már tényleg görcsösen ragaszkodott mindenhez, amit megszokott, öreg dolmányok, csizmák voltak ládájában, régies fésűk a hajában. Ezekkel ment Keszthelyre mulatozni. Festetics Györgynek szokása volt, hogy búcsúzó vendégeit mindig „útravaló- val” lássa el, olyasmivel, amit nem lehet elfelejteni. Ha vendégei közül valaki megdicsért egy tárgyat, állatot, módját találta annak, hogy megajándékozza vele. Erről értesülve Horváth mindig nagyon vigyázott, hogy dicsérő szót ki ne ejtsen. Festetics mindenfelé elvitte gazdaságában, hogy valahol csak hall tőle olyan szót, ami a tetszést fejezi ki... Elmentek a svájci teheneket megnézni, amelyekből Berzsenyi Dániel már kapott egy párat — elismerő szavaiért. . „Látott-e már ilyen, szép állatokat?” — kérdezte Festetics, mert észrevette, hogy Horváth ál- mélkodva szemlélődik. Válasza azonban csak ennyi volt: „Éppen arra gondoltam, hogy nekem is vannak otthon állataim, de azok valahogy nagyobbak ezeknél.” A gróf nem állhatta meg, hogy ne dicsekedjék azzal, az ő tehenei tizenhat icce tejet adnak naponta. Amire Horváth némi flegmával jelentette ki, hogy nála egyikmásik tizennyolcat éd. A vendéglátó nem vitatkozott. Hanem amikor meglátta Horváth kocsisát, magához intette és megkérdezte, hány tehenük van. Amikor megtudta, hogy kettő, akkor arról faggatózott tovább, hogy mennyi tejet adnak, mitől vannak csodálatos állapotban. A kocsis csak nevetett a kérdéseken: „Bizony, mindent rosszul mondtak. A két tehén csak akkora, hogy a hónom alatt elmehet könnyen akármelyik. A tejet pedig oly szűkén adják, hogy pénzért kell vennünk." Ezek után a lóistállók felé irányította Horváth lépteit Festetics, mert úgy gondolta, hagy ott már csaknem ;— Pontosan 72 Jeti ót adton» le — feletem búsan. — Drága barátom! Csak még egy kis türelemmel legyél, és akkor pihenhetsz! — Már csak egészen kevés időm maradt. — Miért ijesztgetsz? — figyelt föl az igazgató. — Lejárt a beutalóm; sietek az állomásra. — Ugyan! Meghosszabbítjuk azt a beutalót — Nem lehet — sóhajtottam. — Véget ért a szabadságom ... Ekkor az ügyeletes lány hangja hallatszott a felvételi asztal mellöl: — Neve?... Foglakozása?™ — Vízvezeték-szerelő — hangzott a válasz. — Ég veled, kedves barátom! — rikoltott az igazgató, és rohant az új vendéghez. — Fogadnom kell a beutaltat! ... Azzal fölkapta az új vendég bőröndjét, és futólépésben iramodott fölfelé a lépcsőn .. , talál semmi kivetni va®&. Tto amikor megkérdezte tőle, hogy mi a hibája a keszthelyi ménesnek, újra csak flegmatikus választ kapott. „Ha tudni akarja, én megmondom, igen kicsinyek” —■ felelt Horváth. S ezzel a párbeszéd be is fejeződött, Festetics azonban elhatározta,- hogy osakazértis megajándékozza vendégét. Somogy megyében akkoriban tudta mindenki, hogy milyenek Horváth Ádám lovai. Két hatalmas állat volt, melyeket a lehető legolcsóbban vett meg az ozorai árverésen. Nagyságukkal nem volt baj, inkább a korukkal. Éppen csak tudták húzni azí a rozzant csézát, amivel az író utazott. Ahogy múlt az idő, a két ló egyre kevesebbet húzott, s egyre többet kellett Horváthnak a cséza mellett gyalogolni. Ezért rendszerint éjjel utazott Keszthelyre és igen korán elindult, hogy ne kelljen szégyenkeznie állatai miatt. Festetics erre építette ajándékozási tervét... A következő György-nap- kor már egybegyűlt a vendégsereg a keszthelyi kastélyban, de Horváth Ádám hiányzott. Még este tízre sem ért oda. A gróf nyugtalanul kérdezte meg az utolsónak érkező keszthelyi káplánt, nem látta-e valahol jőni az írót. „Dehogynem láttam — hangzott a válasz —, most jön gyalog, mert a lovak megsüllyesztették a csézát, és a húzásra ökröket kellett befogni.” Amikor az író nagyon, későin megérkezett, még véletlenül sem kérdezte senki, hogy mi az oka a késésnek. Megegyeztek abban, hogy két napig marad. Így Festetics könnyen kiszámította, hogy mikor indul majd haza. Mikor két nap múltán aa fró az éjféli indulásra kocsisának kiadta a parancsot, akkor a gróf konyhamestere elhívta a szolgát és etette, itatta, hogy végül egy hajdúnak kellett az istállóhoz vezetni, s lefektetni a két szürke mellé Horváth éjfélkor lement, felrázta a kocsisát és befogatott. Az indulás azonban meglepte, mert a két szürke nagy sebességgel kezdte húzni a csézát A kocsis is azon gondolkodott miért ez a nagy gyorsaság. „Kipihenték magúikat a lovaik, ugye?” — kérdezte az íré „Elég abrakot kaptak” — felelt a kocsis, s rövidebbre fogta a gyeplőt, mert a két szürke csak gyorsult Olyannyira, hogy egy lejtőnél Horváth majd kiesett a kocsiból. Nagy tűnődések közben értek ahhoz a kátyúhoz, amelyikben jövet elakadtok. Le akart szállni, hogy a lovak könnyebben menjenek, de megállni sem volt idő, mert oly gyorsan átjutottak a felázott útrészen. Ily ütemben haladtak hazáig. Másnap a kocsis félve kérdezte meg gazdájától, hogy megismeri-e a lovakat mert ő valahogy másnak látja az állatokat. Horváth azt hitte, hogy felfújódtak, s gyorsan a kovácsért szalaj- totta a szolgát Hamar kiderült, hogy nincs semmi haj. Az író azonban gyanítani kezdte, hogy Festetics tréfálta meg. Várta, mikor kezdenék beszélni a lócseréről, s azt is, hogy majd csak hazahozzák a két régi állatot. Hosszú ideig azonban semmi nem történt, mígnem az író megunta a dolgot, s megkérdezte Festeticset, hogy nem akar-e neki mondani valamit Dehát semmi érdemleges választ nem kapott, csak invitálást a keszthelyi kastélyba. „A lovaimat ugye elcseróltette az úr?” — fogalmazott most már nyíltan Horváth. „Igen. Ott voltam a lócserénél, mert azt gondoltam, hogy aki nekem jó barátom, legalábbis elcserél velem egy pár lovat. De azért remélem a jövőben is eljön Keszthelyre.” Az író kissé gondolkodott, majd így felelt: „EÍmegyek, de ezután nappal, nehogy még utóbb engsmet is kicseréljenek.” Laczkó András C. Sz. Asurnyp*. (Mohácsi Regős Ferenc rajza.) ' ’ Horváth Mám „ajándéka”
