Somogyi Néplap, 1981. július (37. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-12 / 162. szám
rsr fasy«s tiäi «eggeäw* ÖESsEtsúzóds- ■^Jtoídteá utasat topp-. aa0Uém.iétoáeí tanács kapu- j*M«Ítőtt A megyeszékhelyae hafhdo tetemautót várták, öafear te tü/relmiatien pii- Jaabáeoitsat vetett a motor- házban pepecselő sofőnne, őt eaonfaan nem a csípős, hideg __ Esstorwieje műit, hogy f érjhez ment Mjagmarhoz. Azelején jól 3d jöttek egymással, hatnom, amikor Dolgor eöjagáawaasa, hogy elmegy a teg&saalő tsaJíaiyaísua, Mjag- mar arca eáborullt. A fiatal- assaenay még megpróbálkozott néhányszor, hogy szót értsenek egymással, de a végén nsaadig összekaptak, és az «na meg is fenyegette, hogy ha elmegy, erőszakkal fogja visszahozná. A legutolsó veszeloadés után. Dolgior hazament szülééhez. Apja, anyja helyeselte a szándékát, így hát a fiatalasz- saomy készülődni kezdett az Pár mappa! ezelőtt betop— Gyere haza, Doügor! — hízelkedett. — Bánom már, hogy olyan ostobám viselkedtem. Doígpr nyugodtan végighallgatta. ám fámkor meg- szdtedt, hangjában szemrehányás csengett: — Nem tudod kivárni azt a m évet? A fésű nem wátasjaoffit; köszönés nélkül Jarohamt a jurtáiból... A téli nap fufcarui mérte gyönge fényét, a viharos szél felkavarta a havat, és fehér lepellel borította a látóhatárt. A fiatalasszony szorosabbra fogta össze magám a kabátját. — Ddgorl — taaította a kavargó hóviharból a férje haragját. — Hát mégis elmégy? —• Mtaéfc kezded újm? KBmdent elmagyaráztam neked. Hamarosan visszajövök; Te addig csak ügyelj a jószágra! — mondta Dolgor békítő hangon. — Gyönyörű! Szóval fitt hagysz csapot-papot, és lelépsz a munka elől?! — kiabált dühösen Mjagmar. — Akikor vissza pe gyere! — És ágaskodó lovát megjsar- toantyézva el vágtatott. Dolgor szomorúan, kuporgott a teherautó sarkában. Szerette a férjét; s rosszall estek neki a férfi utolsó szavai. Hideg záporban, tűző napiban, csonithasogató hó- íörgetegben. a háztáji jószággal vesződött, jó szót mégis ritkáin hallott A z a sok megaláztatás is eszébe jutott amit anyósától, apósától kellett elszenvednie. „Hát igen, nem a fiúk felesége, hanem a cselédjük vagyok... Törődik is ezzel Mjagmar! Különben is alig van odahaza, ide-oda utazgat itt vesz valamit, amott eladja... Ha meg otthon van, csak arra a vén kupac apjára hallgat... Most meg azt hiszi, hogy a munka elől futok. Nem érti, hogy elegem van. a cseLé• Mongol frá T"Hy*pa ,■** Eannó júniusi nap eoMsilő A folyócska partján éBfcó tejgazdaság jurtáiból könnyű klék füst bodomodotö a magasba. Dolgor az egyik jurta előtt állt. Szerette altanyatlkor beszívni az esőmosta léit fűszeres illatét. A távoli dombok mögé igyekvő nap sugarai beragyogták a virágokkal tarkított végtelen pusztát. A legelőkről elégedetten. Ibőgve szálliingKlztak haza a jóllakott tehenek. Apró jklöiyfeök hagfcurásKták za- jongva a borjaikat. Valahonnan énekszót hozott a szél. Dűlgor kimosta az edémye- toeft, megtisztította a szeparátort Csakihamar meghozta ar. első család a frissen fejt tejet. Egyerotetesen zümmögött a szeparátor, vékony sugárban csurgóit a lefölözött tej a kannákba. * Namszrajn Bandzragcs DOLGOR — Nem fáradsz ki ebben a munkában? — ütötte meg Dolgor fülét egy ismerős hang. Meglepetten nézett háfca. Mjagmar feketére égett arcát pillantotta meg. Gyorsabban kezdett verni a sávé. Mjagmar egykedvűen folytatta: — Hogy kenűSSél ide? — Gyakorlaton, vagyok. 11 — Otthon meg nincs, aki fejjen — szakította félbe Mjagmar. — Itt maradsz? — Jó vácoaid vannak. Oda. haza áll a munka, én meg majd itt fogok hűsöini, nem?! — No, ahogy gondolod. Pihenj egy kicsit, amíg elmosom az edényeket — mondta Dolgor.’ S okat szeretett volna Mjagmartói kérdezni, sok mindent el akart mondani. A férje azonban kelletlenül felelgetett, aztán végképp elhaügaitott „Hogy kivatoaródaottl — gondolta mérgesen. — Az anyjéáíknál kilógott a feneke, félretaposott sarkú csizmában járkált! Amikor meg mi felruháztuk, fogta magát, és elment arra az átkozott tanfolyamra... Uri- zálná akar. Na, majd meglátjuk, meddig bírja!" De közben úgy tűnt neki, hogy Dolgor még szebb, még vonzóbb lett, amióta nem látta. Csillagos ég borult a pusztára, néma csönd volt kőrós- köriíl, csak a távolból hallatszott kutyaugatás. Megyek- Nyakig vagyok munkával, nekem nincs időm éjszaka a pusztán tekeregni — szólalt meg Mjagmar szándékosan durván, és a lova felé indult. Dolgor halkan utánaszólt: — Mjagmar! Jfctnítvány*®. 'tamás Noémi festmény«. (A fiatal képzőművészek alkotásai sorozatból.) (Durkó Gábor rajza) Leonyid Fulstyinszkij Hogyan ismerkedjünk üdüléskor? »tan«? — keretezte a fiatal- asszony xemaagö h angrm — Ugyan rmtna besaétee*- hetuénk? Ügy nézem, már nana értjük, meg egymást. — Miért mondasz ilyeneket? — suttogta Dolgor, és sírva fakadt. Mjagmar megsajnálta. odalépett hozzá és megölette. — Ne sírj, Dolgor, hiszen szerettek. Gyere haza, úgy élünk majd megint, mint régien. Dolgor megörült a férje szavasnak. De aszúkor az utolsó szót meghallotta, erőt vett magán: — Nem hagyom itt ezt a munkái. — Nem értem, máért viselkedsz ilyen furcsán. — bosszankodott Mjagmar. — Előbb befejezem, amit iám bíztak, aztán majd hazamegyek ... De akkor se a szüleid házába cselédnek, hanem, az otthoni tejgazdaságba. — Akkor mindennek vége közöttünk! — indult el megint Mjagmar. „Ha felülök a nyeregbe, nem bírja tovább, utánam jön — gondolta. — Odahaza aztán majd másképpen beszélgetünk!” Kopva háfcrapillantott: Dolgor a junta felé sietett. Mjagmar viszaíordutlt. utána vetette magát, és elállta az útját: — Utoljára mondom: gyere haza! — Hagyj! — tolta félne határozott mozdulattal Dolgor. — Kíváncsi vagyok, mire mész nélkülem! — ordított dühösen Mjagmar, aztán lóra pattant, és elnyelte a sötétség. Mire teteit a gyakorlat ideje, annak is híre jött, hogy Mjagmar összeállt egy nőveL Dolgort szinte főbe kólintotta. a hír. Javába készülődött már haza; vágyott az otthoni tájak és Mjagmar titán, hiszem szerette ... Hanem így ott maradt a tejgazdaságban. A gazdaság vezetői örültek is neki: szükségük volt a munkás kézre ... Utoljára akkor táléi koztak, amikor Dolgor a tej'kezelők országos tanácskozására indult, Ulánbátorba. Felbőgöfet a motor. — Hé, várjatok! — törte át a zajt egy kiáltás. M jagmar törtetett az autóhoz, főül évült arcáról ömlött a verejték. — Szerencsés utat, Dolgor! Aztán siess vissza minél előbb! Hiszen megígérted, ha lejár a gyakorlatod, hazajössz. — Nem,... — felelte szárazon a fiatalasszony, és a torkát fojtogatták a köny- nyek. — Különben is van mór asszony a házadnál . . . — Bocsáss meg! Elszédített az a cafka, utána meg kipakolta a házat, és megszökött ... — mormogta elvörösödve Mjagmar. Dolgor elfordult „Bárcsak indulnánk már” — gondolta. A sofőr, mintha kitalálta volna a kívánságát, indított. Zsebkendőjüket lobogtatva futottak a kocsi után Dolgor barátnői. Csak Mjagmar állt a téren lehajtott fejjel, egyedül. Fordította: Zahemszky László Jelen előadásunk a hallgatóságnak csupán bizonyos szűkebb köréhez szól. Mindazok, akik feleségükkel, gyermekeikkel nyaralnak, ne is figyeljenek rám tovább — akad úgyis elég problémájuk. A kérdés mindenekelőtt az,, hogy kivel ismerkedjünk. S ez lesz első tételünk. Csalás nőkkel! Fiatalokkal és még fiatalabbakkaL Az üdülés során fellelhető egyéb típusokra ne pazaroljuk értékes időnket. Na- marmost, ami a nőket illeti: ők lehetnek kissé élteseb- bek is, de azért még a szem- revalóság határain belül; szőkék, barnák, fekete hajúak, s persze vörösek is. Ami pedig az alkatukat illeti, nos: karcsúak, esetleg nád- szálvékomyak, sportos külse- jűek, enyhén molettek, de dús idomúak is. Ha már megvan a jelöltünk fogjunk hozzá az akcióhoz! A megismerkedésnek, mint köztudott, három fokozata van. Az első az, hogy a keresztnevét tudjuk az illető hölgynek, a második, mikor már megmondta a teljes nevét, és a harmadik, amikor a levélcímét is közölte velünk. Egyébként meglehetősen széles körűen elterjedt az a vélemény, hogy az ismeretség kezdeményezéséhez bizonyos különleges tulajdonságokra van szükség, mint például a személyes varázs, a kapcsolatteremtés képessége, bizonyos adottság a partner figyelmének lebilincselé- sére... Ez, kérem, nagy tévedés ! Egészen másra van szükség. A tengerparti fölfokozott lehetőségek körében ilyesmikre van elsősorban szükség, mint jó szabású zakó, jó vonalú nadrág, divatos ing választékos nyakkendővel, divatcipő, no és természetesen modern napszemüveg. Ismerkedni lehet strandon, utcán, buszra várva, orvosi várószobában és másutt. De az öltözet és a hely szempontjából legmegfelelőbb i a gumisapka és a strand vize, mégpedig a bója mögötti hely, ahová nem lehet odalátni a partról. Ha tehát az ember egy pillanat ra „takarásba kerül” a part irányából, haladéktalanul fogjon hozzá az ismeretség megalapozásához. Különben a mentőcsónak előbb ér oda, mintsem a kívánt ismeretség létrejönne. A hely tehát nem gond. De gond a „hogyan?” kérdése. ' Ez már egész tudomány. Miként a tudományos pálya esetén, így itt ] is akadnak pályára termettek és alkalmatlanok. Az ismeretség legkezdetén alapvető dolog: ki kell mondani az első mondatot. Az első mondatok kategóriáján belül három alkategóriát különböztetünk meg. Van egy alsó fok, egy egyszerű, majdnem primitív fokozat. Ilyenek, mint: „Mennyi idő van?” „Mondja, kérem, hogyan juthatnék el innen a strandra?” „Hol van itt egy autóbuszmegálló?” Nincs helyetelenebb dolog, mint így kezdeni a próbálkozásunkat. Ilyen kérdésre azonnal pontos, kimerítő választ lehet adni, azt meg is kapjuk, s miután ilyenformán kimerítettük a témát, nincs mit beszélgetnünk tovább. Egyik erre, másik arra megy tovább. Így csak a zöldfülűek próbálkoznak. Ennél sokkal jobban beválnak az úgynevezett „elbeszélő stílusú” első mondatok. Ezekre az jellemző, hogy nem kívánnak konkrét választ, csupán abba a helyzetbe hozzák a partnert, hogy minden megerőltetés nélkül mondhasson ő is valamit. A harmadik a kiemelt kategória Ez a legnehezebb, a legszínvonalasabb. Ezek bizonyos értelemben „létfilozófiai” jellegű gondolatoknak nevezhétők, mélyen intellektuálisak, amellett jócskán titokzatosak, sejtelmesek is. Az ilyesmi úgy hat a kiszemelt partnerre, mint a jó konyak. A fejébe száll, s bár még magánál van, a lába már valósággal a földbe gyökerezett. Ilyesmit lehet mondani például: „Ma oly’ kék a tenger, mint Rerih vásznain”, vagy például — arcunkat a szellőbe tartva, lehunyt szemmel — „Susog, susog, mint egy Beethoven szimfónia harmadik tételében a hárfa.” Ha mindezek hallatán a hölgy nem fordítja el a fejét, akkor nyert ügyünk van. Azt jelenti, hogy rá tud hangolódni arra, amit érzünk, s ha nem is szólal meg, már a szeméből látjuk, hogy folytathatjuk a beszédet. Ámde nem árt óvatosnak lenni! Ebben a kategóriában nem ritkán előfordulnak olyan egyedek, akik már a beszélgetés legelején szóba hozzák Einstein relativitáselméletét. Nos, az ilyenektől igyekezzünk mielőbb szabadulni, mert igazán emberünkre akadunk, s nagyon valószínű, hogy nem fogjuk bírni cérnával— Ha sikerült az ismeretség, a továbbiakban még a következőkre érdemes ügyelni. Ne mondja az ember, hogy ő űrhajós, hogy miniszterhelyettes vagy író, aki titokban nyaral itt. Az ember válasszon magának valamilyen szolid foglalkozást, csendesen nevezze meg, de nézzen hozzá jelentőségteljesen, s engedje sejtetni, hogy szűkszavúsága indokolt... Ami a családi helyzetet illeti, itt sem az a fontos, hogy kimerítő információt adjunk magunkról. Mondjunk ügyes általánosságot,’lehetőlég tréfás formában, mert azt később 'sokféleképpen lehet magyarázni. így már el lehet kezdeni. Végül még egy igen fontos dologra hívnám föl tisztelt hallgatóim figyelmét. Nagyon ügyeljenek arra, kérem, hogy megjegyezzék mind az öt vagy hat újonnan megismert hölgy esetében, hogy melyiküknek mit, milyen nevet, milyen foglalkozást mondtak magukról. Fordította: Konczek József Gyurkó Géza — Jó napot kívánok, szeretném, ha ... — Jó ember, nem látja, hogy dolgom van? Azt hiszi, hogy csak úgy bejön, aztán már szövegelhet is? Ez, kérem, hivatal, ahol hivatali rend van. Tessék a sorára várni, s amikor a sorára kerül, akkor röviden, tömören, világosan elmondani, hogy mit c/cár az ügyfél... Világos? — Igen, kérem. Világos. De szeretném ... — Ez, kérem, hwatal. Hát nem érti? Hivatal! Itt nem szeretni kell, azt az ágyban kell, uram. Itt ügyet kell intézni, s az ügy intézésének megvan a maga rendje. Először is meg kell várnia, míg sor kerül magara ... Aztán, amikor a sorára került, akkor röviden, tömören, világosan elmondani, hogy mit akar az ügyfél. Világos? — Igen, kérem. Teljesen világos. De csak azt szeretném ... — Bennünket itt egyáltalán nem érdekel, jó uram, hogy mit szeretne, meg mit nem szeretne ... Jogállamban élünk, ahol nem szeret, ni kell, hanem a törvény rendelkezéseit, a hatályos jogszabályokat ismerni. Ismerni! Ez a fő. S ahol ismerik ezeket a hatályos jogszabályokat, ott hivatali rend van... itt hivatali rend van, ahol az ügyfélnek meg kell várnia, míg sor kerül rá, s ha sor került rá, akkor röviden, tömören, világosan elmondani, mit is akar az ügyfél... Világos? — Igenis, kérem szépen, de én csak azt szeretné ... — Hallja, de nehéz felfogású ügyfélnek tetszik magának lenni! Az ilyen ügyfelek teszik tönkre a hivatal rendjét, márpedig a hivatal nélkül semmilyen másfajta rend nincs. Megmondtam már, megvárni, míg sorra kerül, s aztán röviden, tömören, világosan elmondani, hogy mit akar az ügyfél... Világos? — Tökéletesen, kérem szépen, de csak azt szer... — Nem érdekel, hogy mit szeretne, mit nem... Itt rend van. Még magának is, uram. Még magának is rqnd és sorrend van, amelyben ki kell várnia, míg elmondhatja, hogy mit akar, de akkor is csak tömören, világosan és főleg röviden... — De csak azt sze ..; — Az engem különben sem érdekel, most még öt perce van hátra a hivatalos idő megkezdéséig.., — Attól még megmondhatja, hogy öt perc múlva ebadó ügyben hová menjek ... — A mindenit, hát miért nem ezzel kezdi, jó ember? Csak feltart itt engem? Borzalom, hogy milyen ügyfelek vannak. Még itt sincs a munkaidő, s már feltart, pedig nem is itt van a kutyaadóintézet, hanem egy emelettel feljebb. Miért nem beszél világosan, tömören, mi? — De kérem, hiszen őr éppen azt szeret... — Úristen, már megint kezdi... Itt nem szeretni kell kérem, mondtam már, ez hivatal... Szeretni az ágyban kell, itt az ügyeit kell intéznie.., — Itt? — Nem. Egy emelettel feljebb, kedves ügyfél, de én most csak azt szeret... halló... hát miért nem hallgatgatja végig? Csak azt...
