Somogyi Néplap, 1981. július (37. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-11 / 161. szám
A Bastille története mr Franciaország nemzeti ünnepen, július 14-én 1880 óta minden évben nagy parádéval emlékeznek meg a Bastille elfoglalására. A Bastille eredetileg kimagasló bástyát jelentett — idővel ez lett' a neve a párizsi várbörtönnek. A La Bastille erőd építését Párizs Saint-Antanie kapujánál 1370-ben kezdték meg, s Richelieu bíboros idején rendeztek be különálló szobákat a foglyok részére. Általaiban ' politikai foglyokat tartottak itt; a körfviedélem- me.l ellentétben az akkori bort ön viszonyokhoz képest jó bánásmódot kaptak, öszszesen 42 fogoly számára voltak berendezve a helyiségek. Ült itt Voltaire is, akinek „szabad szája miatt” több ízbep is .meggyűlt • a baja a hatóságokkal. Bűnözőket ritkán őriztek a Bastille falai között, a párizsi — es általában a francia — nép szemében azonban a Bastille a zsarnokság jelképévé ’ vált. A párizsi nép Izzó hangulatban ostromolta meg a Bastille-1. és elfoglalta. Az őrség nem tanúsított nagy ellenállást. A nép megkezdte a börtöneród lebontását, igyekezve eltüntetni az abszolutizmus, a zsarnokság jelképét. Mikor Foulon minisztert megölték, városi tanácsot és nemzetőrséget szerveztek; a király Lafayettet nevezte ki a nemzetőrség parancsnokává. Ettől az eseménytől számítják a nagy francia forradalomnak a kezdetét. A Bastille ostromának pillanatában a várbörtönben nem volt „telt ház”; falai között mindössze négy pénzhamisítót, két elmebeteget és egy eladósodott honpolgárt őriztek. Képünkön: a. Bastille bontása, egykori metszeten. 0 Újítók a cukorgyárban 133 javaslat, kétmillió forint haszon A Kaposvári Cukorgyár újítási ankétjén több mint ötven műszaki és gazdasági szakember, újító, egyszemélyi elbíráló, iparjogvédelmi ügyintéző és kiváló újító vett részt. Elemezték a vállalatnál a mozgalom eredményeit, az újító közösségek, szocialista brigádok tevékenységét. Elmondták; a vállalat vezetősége arra törekszik, hogy növekedjen az újítók száma, fokozódjon aktivitásuk, és szélesedjen ,a vállalati fejlesztés tömegbázisa. Fölhívták a figyelmet arra is, hogy a vállalatvezetés minden szintjén —• a gazdasági munka szerves részeként — kötelezővé kell tenni az újító mozgalom támogatását, ösztönzését;'azért, hogy a mozgalom betölthesse fontos szerepét, meg kell. találni a kellő összhangot á népgazdasági és a vállalati érdek, valamint az újítók érdekei között. A vállalat vezetőinek kritikusabban, a hatékonyság tényleges növelésére összpontosítva kell számba venniük és értékelniük valamennyi termelést segítő tényezőt. A termelést segítő mozgalmaknak önmagukban is van hatásuk, a hatékonyság azonban csak úgy nő számottevően, ha ezek egymást erősítve hatnak a termelésre. Tavaly 133 újítási javaslatot nyújtottak be a cukorgyárban. Ezek — utólag számítva —' mintegy kétmillió forint nyereséget hoztak, örvendetes az újítások számának és a vállalati megtakarítások összegének jelentős növekedése. A Cukoripari Iroda által meghirdetett újítási versenyben a kaposvári gyár a negyedik helyezést érte el. A tavaly beadott javaslatok közül 70 a szocialista brigádoktól származik. Különösen szép eredményt ért el a Műszerész szocialista brigád: 16 elfogadóit újítása van. A dolgozókat most is az újítómozgalomban való részvételre ösztönzi a gyár. Az idei versenyben helyezést elérő szocialista brigádok értékes tárgyjutalmakat — kazettás magnetofon, fényképezőgép, rádió — is kapnak. és Kelet-Európa Sorsfordító kongresszus 1956 elejének kiemelkedő történelmi jelentőségű eseménye volt a Szovjetunió Kommunista Pártjának február 14—26. között megtartott XX. kongresszusa. A nemzetközi helyzet értékelése kapcsán a kongresszus nagy fontosságú elvi megállapításokat tett, igy rámutatott arra, hogy a szocialista tábor erőinek gyors növekedése következtében a harmadik világháború elkerülhető (az 1952-ben tartott XIX. kongresszuson még csak el odá zhat ónak vélték); a termonukleáris katasztrófával szemben az egyetlen reális alternatíva a békés egymás mellett élés politikája. A világhelyzet kedvező ■Változásai új megvilágításba helyezték a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet kérdésiét is. A tőkés országokban a szocializmusra való áttérés polgárháború nélkül is lehetségessé vált — szögezte le a kongresszus. A meglevő demokratikus imtéamányeket is KI SOMOGYI El3 NÉPLAP fölhasználva a kommunista pártok által " vezetett dolgozók szövetsége viszonylag békés úton — az egyes országok nemzeti sajátosságainak megfelelően — szerezheti meg a hatalmat. Rámutattak a gyarmati rendszer egyre gyorsuló bomlásának rendkívüli jelentőségére a világ helyzetének hosz- szú távú alakulásában. A két ellentétes társadalmi-gazdasági berendezkedésű világrendszer küzdelmében a XX. kongresszus — a békés egymás mellett élés koncepciójának logikus következményéként — a gazdasági versenyt helyezte előtérbe. Ennek jegyében fogadták el az 1956—60-ra szóló VI. ötéves terv irányelveit. A terv a népgazdaság további arányos fejlesztését irányozta elő, külön hangsúlyt helyese a , szovjet nép anyagi jólétének és kulturális színvonalának további emeléseie. A kongresszus vegén N. Sz. Hruscsov zárt ülésen négyórás beszámolót terjesztett elő „A személyi kultuszról és következményeiről” címmel. A beszámoló a sztálini időszak eiső étfdgő értékelése volt. Hruscsov részletesen bírálta 3alÁi.:»t az elkövetett törvénytelenségek miatt, beszámolt a rehabilitációs folyamatról, ugyanakkor nem feledkezett el az Szí KP korábbi vezetőjének érdemeiről sem. Rámutatott a személyi kultusz néhány különösen elvtelen megnyilvánulására is (például a Sztálinról elnevezett tucatnyi város stb). Kétségtelen, hogy az SZKP vezetése bizonyos kockázatot vállalt a problémakör részletes es terjedelmes tárgyalásával, s ezt a nyugati propaganda igyekezett is a maga céljaira kihasználni. A kongresszus kötelezte a Központi Bizottságot, hogy folytassa a személyi kultusz maradványai elleni harcot, tegye meg a szükségies intézkedéseket a személyi kultusz következményeinek megszüntetésére a párt és az állam tevékenységében, az ideológia területén. Ennek megfelelően az SZKP Központi Bizottsága júniusban kúton ülést tartott e kérdés részletes elemzése és , megtárgyalása céljából, s elfogadta a „személyi kultusznak és következményeinek leküzdéséről” szóló határozatot, amely feltárta a Sztálin áltál kialakított személyi AZ ILLETÉKES VÁLASZOL Ki a felelős? Ritkán fogok tollat azért, libgy a sajtóbaji megjeleni cikkre reagáljak. Most mégis ezt teszem, meA nem értek egyet a meggyel kapcsolatos, es vállalatunkat is érintő írások megállapításaival. A cikkek egy része a felelősség kérdésében bokrostól üti a nyulat, s így sárii azokat, akik nem felelősök. A cikkek megállapítása sem fedi mindig a valóságot, így a témában járatlanokat félretájékoztatja. Kezdem azzal, hogy a meggy korlátlanul nem adható el, főleg a cigány- meggy — sem belföldön, sem külföldön. A július 5- ón, A HÉT SOMOGYI KRÓNIKÁJA rovatban tett megállapítás a konzervipar valamennyi vállalatát és dolgozóját sérti, ezt elsősorban a magam nevében vissza kell utasítanom. Idézem: „A konzervgyárak furcsa módon NEM KÉSZÜLTEK FEL a nagy mennyiségű gyümölcs feldolgozására...” A konzervgyárak igenis felkészültek a piros gyümölcsök fogadás ara. Ezt bizonyítja az is, hogy az ipar június 30-ig cseresznyéből a 150 vagonos tervvel szemben 320 vagont vásárolt föl, s a meggy 650 vagonos' tervével szemben már 360 vagont felvásárolt és feldolgozott. A Nagyatádi Konzervgyár július 7-ig 63 vagonos tervével szemben 94 vagonnyi meggyet dolgozott föl. A gyümölcs feldolgozását — felsőbb utasításra — mindaddig folytatjuk, ariiig annak minősége megfelelő lesz. Hogy a többlettermék sorsa mi lesz, arról nincs tudomásunk. A többlcttermék nemcsak értékesítési gondot vet föl. hartem többlet üveget is igényel, azt pedig más terméktől kell elvenni. Pénzügyi gondokat is okoz; hitelt, eszköznövekedést stb. A sajtó esetenként azért marasztalja el a vállalatokat, mert meggondolatlanul készletre termelnek. Máskor amiatt ostoroz, mert nem vásárolják föl ezt vagy azt a nyersanyagot. Nem hiszem, hogy ez a" módszer előreviszi az amúgy sem legjobb termelési, gazdálkodási fegyelmet. A nyersanyag termés- becslésével és felvásárlásával kapcsolatosan’: • konzervipar és vállalatunk is termékértékesítési szerződéssel biztosítja a feladatához szükséges nyersanyagot. A szóban forgó gyümölcsből 35 vagonra szerződtünk a Somogy, megyei Zöldérttel, 27 vagonra pedig .három áfész-szel. A termésbecslés és elosztás az előbbi szervek feladata. A gyümölcs begyűjtése előtt csak a csurgói áfész jelenített többletet, a többiek azt közölték, hogy a szerződött mennyiséget biztosítják. Mindez egyértelműen bizonyítja vállalatunk vétlenségét. A konzervipari vállalatok nem tudhatják, hogy a felvásárlók milyen csatornában és hol kívánják értékesíteni a többletet, esetleg jobb áron. Vojkovics István a Nagyatádi Konzervgyár főmérnöke (Tiszteletben tartjuk a konzervgyár álláspontját, ámbár nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy július 3-1 lapunkban három megyei vezető is nyilatkozott az ügyről. Ezeket az álláspontokat is kötelességünk tiszteletben tartani. Megoldás született végül is, de hogy a huzavonát mi Idézte elő, azt — úgy látszik — a nyllatkoza tokból nem lehet kideríteni. — Szerk.) Néhány cikknél paradicsomi árak fogadták a tegnapi kaposvári hetipiac vásárlóit. Sajnos, ez alól épp a paradicsom volt kivétel: 30-nál ■ olcsóbban sehol sem Piaci körkép Kacsintós az alma ’adták. A kiskereskedőknél még 40 forint a java. Ennyi az ára országszerte; kivéve Kecskemétet és Békéscsabát, ahol 22-ért is kapható. Kiváló minőségű az idei zöldpaprika. 25 forint egy kiló, az extra igényeket azonban csak a 40 forintos elégíti ki. Hasonlót 10 forinttal kevesebbért is adnak Csabán, Nem hatott az újdonság erejével a 25 forintos padlizsán. Föltűnést keltett viszont a már két forintért is mért salatauborka és a háromforintos tök. Öburgo- nya most 4-ért is volt, és az új sem drágább 6—7 forintnál. Veszprémben és Zalaegerszegen kétszer eny- nyit kérnek érte, a fővárosban sem szerezhető be azonban 8-nál olcsóbban. A 8 forint méltányos ár a fejes káposztáért, nem úgy a 18 a karfiolért. Három forint egy ugyanennyi fejből álló hagymacsomó. Bőven van zöldbab is; 10—12 forintért bárki szépet vehetett, Pesten — úgy látszik — kapósabb, mert ott még 20 forint közelében van az ára. Kecskeméten ugyanannyiba kerül, mint nálunk, Győrben viszont 6—7 forintéin is éladó. A velőborsó kilója 20 forint. Ennyiért adnák a vegyes zöldséget is, ha kilóra mérnék. Csomónként ugyanis 5-ért kapható.- Ezúttal a rókagomba volt a legkapósabb, így ennél nem engedtek a 80-ból. Az egy hete 90-re tartott vargánya árát 20 forinttal' voltak kénytelenek mérsékelni. Igaz, a vásárlók még így is joggal „kukacoskodtak”... A szép laskagomba 50-ért, , a galambica 40-ért kelt el. A gyümölcspiac újdonsága a 8—10 forintos ringló és a sárga mézdinnye, amely kilónként 40 forintért egyelőre csak kevés vevő száját édesítette meg. Egy hiú ábrándokat kergető meggyárus 12 forintot próbált kérni fogyóban lévő portékájáért. Debrecenben, Győrben és Kecskeméten nagy sikere lett volna a portékájának, ott ugyanis máig sem engedtek a 20-ból. A legolcsóbb meggyet 8—lü-ért Zalában és Kaposváron ön- tik szatyorba. Ennyiért kapható a ribizli is. Harapásra ingerlő a kajszi 12-ért. Az őszibarack ára itt kezdődik, s 40 forint a legdrágább. (Azt viszont már szinte vétek megenni.) Aligha lehetnek ilyen gátlásai a kecskeméteiknek: ott a legszebb sem kerül többe 20 forintnál. A „kacsintós” nyári alma fanyarságát finoman boríznek mondják: 10 forint az ára. Egy pár tyűkért 170 forintot kértek, pedig aligha volt négy kiló. 40 forint ugyanis a tyúkhús kilója, 50 a csirkéé, így 100 elfogadható ár volt párért — annál is inkább, mert Zalában ugyanezt 140-ért sem adták volna. Nem számít drágának az 1,80-as kaposvári tojás. Pesten, Debrecenben es Zalaegerszegen 2—2,20 darabja. A világ egységáron fogy: a dália, a rózsa és a kardvirág szála egyaránt 5 forint. Kígyórózsát hatért melengettek keblükön az árusok, gyertya- és szalmaviragot csokronként 8-ért tukmálták ránk. b. r. kultusz objektív és szubjektív körülményeit. A XX. kongresszus bírálta az ideológiai munka hiányosságait, különösen a szocialista építés valódi problémáitól való elszakadást, a dogmát izmust. Az SZKP XX. kongresszusának újszerű elméleti és gyakorlati állásfoglalásai, őszinte kritikus szelleme, a további fejlődés űt.iat kijelölő határozatai természetszerűleg nagy hatást gyakoroltak a kelet-közép-európai -szocialista országokra is. A térség kommunista pártjait a kongresszus eredményei több szempontból váratlanul érték. A pártokon belül átmenetileg — amint erről már szó volt — ismét megerősödtek a szektás-dogmatikus erők, néha épp a revizionista csoportokkal kötött elvtelen kompromisz- szuimok árán. Mégis, a korábbi hibák és torzulások következtében kialakult — bár az 1953 utáni korrekciók következtében esetenként enyhült — ellentmondások teljes fölszámolása, a nemzetközi helyzet új jelenségei, saját országuk specifikus szükségletei egyaránt azt kívánták, hogy a kelet- közép-európai szocialista országok is lépjenek rá — kommunista pártiaik vezetésével — az SZKP XX. kongiesszusa által kijelölt útra. A kongresszus tanulságai-: val a pártok központi bizottsági üléseken foglalkoztak, s a Moszkvából hazatért küldöttek beszámolóit is meghallgatták. Újból áttekintették 1949—56 közötti saját tevékenységüket. Megállapították, hogy nem kevés lépést tettek a „helyesbített irányban” való haladás érdekeben, de ezek sok szempontból nem hoztak kielégítő eredményt. Bár a kelet-közép-európai szocialista országok kommunista pártjai teljes egyetértésüket fejezték k>i. az SZKP XX. kongresszusán kidolgozott kül- és belpolitikai ‘ irányvonallal, több párt- és. állami vezető nem tudott szakítani a korábbi munkamódszerekkel és vezetési stílussal, nem volt hajlandó őszinte és valódi önbirálatra. Mindez természetesen károsan befolyásolta a meghozott határozatok eredményes végrehajtását; különösen állt ez az Enver Hodzsa által vezetett Albán Munkapártra, mert formálisan ugyan szintén kifejezték egyetértésüket az új politikával, de valójában nem tettek lépéseket korábbi tevékenységűik felülvizsgálására, a személyi kultusz, a szektás-dogmatikus nézetek fölszámolására. (Sőt 1956- ban 'újabb törvénytelen kivégzések is voltak!) A nemzetközi kommunista mozgalom tragikus szakadását helyettesítő” lépés volt 1956 nyarán, hogy a szovjet és a többi kelet-közép-európai kommunista párt helyreállította kapcsolatait a jugoszláv párttal. Molnár Tamas (Föl utat juk.) t *
