Somogyi Néplap, 1981. július (37. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-05 / 156. szám

»i-dawt, kedélyű és szabd saflos szere­tett ivGcaoea’ísitóii'az ötszo- bás,®*» négyazögölőa épült c.satódl vElája étkezőjében üldögélni és eltűnődni. Sose gondolta Ü előre, hogy az­nap este ez emésztéshez se­gítségül milyen fantáziáláso- kat i saeaetne. Épp az volt jó ezekbe»?* gondolatcsapon fá­sokban, hogy teljesen várató lányi bukkantak föl. So­ha nem a szakmájával vol­tak kapcsolatosak. Meg­szokta már, hogy bizony ná­lunk e. jofobacska szőrme be­szerzése ügyeskedés, nera- egysaser áldozatok árán tör­ténik. Épp ezért kompro­ml.»zumókát kell kötni. Per­sze hogy jó volna csak nut­ria vág. sarki rókával, tehát e$up* borzongást kiváltóan gyönyörű szőrmével dolgozni. Kiteríteni a vörhenyes, a gyöngéd s simogatástól elekt­romosan fölborzolódó róka­prémet, és hosszan vajúdni, hogyan lehet az összeillesz­tésnél a legtöbbet megmente- , ni belőle. Ez mindig az al­kotás izgalmát váltotta ki. És megszokta már az adóhi­vatal okvetetlenkedését is. Eddig kétszer jelentették föl a „jóakarók”. De nála vizs­gálódhattak! Minden a leg­nagyobb rendben volt. Tény, hogy az üzlethelyiség, a villa, az 1500-as Lada, á felesége bundái, vagyis az életnívója ellene látszott szólni. De hát mindehhez semmi köze az adóhivatal­nak. Mindez Van. Az adóhi­vatalnak az a dolga, hogy megnézze, rendben van-e a könyvelés, s ha igen, ne okoskodjon, mert az ember­nek önérzete is van, és nem kell sok biztatás, hogy be­adja az Ipart. És akkor csi­nálják ők! Vagy keressenek egy jó bolondot, aki fillé­rekért hajlandó magát agyonhajtani. Mert az iri­gyek nem látják, mennyi rá­termettség, kapcsolat, lótás- futás van az eredmények mögött És mennyi munka! , Szezonban a feleségével gyakran egész éjszaka dol­goznak. Bezzeg mások! Nem hajtják agyon mágukat, mégis van mindenük. De nem irigykedik. Ez soha nem volt rá jellemző. Beéri az­zal, amit a két keze munká­jával meg tudott szerezni. Itt van például ez a villa vagy egyszerűbben: családi ház. Tíz éve háromszázot- ven-ezerért vette. Azóta per­sze sokat költött rá; Most adnának érte vagy két és fél milliót. E gyetlen dolgot fájlalt nem jutott elég ide­je a nőkre. A fele­sege tündén, szóval szorgal­mas és nyugodtan mondhat­ja, csinos is. De hát hol van ahhoz a kis vörös nő­höz, akivel minap az az új­ságíró jött be? Micsoda le­robbant pasi! Közben pedig hófehér sarkiróka-kucsmát vesz a nőnek. Vagyis ennyi az ára a kicsikének. Ha meg­gondoljuk, nem veszélyes. Csak az idő, a lefektetéshez szükséges idő sok. Abban ugyanis nincs semmi érde­kes, ha pénzért, kucsmáért vagy bármi elérhetóért le­fekszik egy nő. Az izgalom, a szépség a ragyogásban van: az elérhetetlennek lát­szó villogásában- A majd­nem igazi fellobbanásában. De ezek a vágyak sem nyug­talanították. Tudta, hogy gyorsan enyésznek a munká­ban, s végsősoron a félesé­gével az ágyban. Már semmi nem volt, amit feltétlenül el akart érni, amiért idege­sítette volna magát- Ezt az egészet, ami itt van, már­mint vele kapcsolatosan, nem tartotta rossznak. Bíz­tatónak látszott az is, hogy az árak emelkedésébe termé­szetes módon beilleszked­tek a bundák, kucsmák árai. Az állandó változások köze­pette változatlanul jól ala­kultak az ügyei. Tisztán ösz- szejött havonta negyven-öt­venezer forint, ami bizo­nyos mérvű biztonságot je­lentett. És ma este, a kellemes va­csora után, azzal a gondo­lattal kezdett játszani: va­jon miből élnek, pontosab­ban : hogyan élnek meg azok, akik gyárban dolgoznak havi három-négyezer forintért. Elég különös volt kimondani ezt az összeget. Furcsa volt milyen érzés lenne, b» 6 havonta,. négyezret keresne, és abbét, tartatná el a. család­ját. Télen jóformán még a fűtésre sem lenne elég. i Hirtelen elmosolyodott Nem kevés az, hanem képte­lenség. Persze, hogy az! Négyezer forintból senki nem tud megélni. Biztosan keresnek valahonnan a kis pénzhez. Aki pedig nem, az egyszerűen lusta. Ma már a tisztességes munkát megfize­tik. Négyezret csak az keres, aki tulajdonképpen nem is dolgozik, csak bejár a mun­kahelyére. Ahhoz képest pe­dig meg van fizetve. Ez így van. örült, hogy ti yen világo­san átlátja a dolgokat Sze­Asperfán György Minden r ' helyén retett ugyanis fejében min­dennek a végére járni — kü­lönben talán még nyugtalan is lett volna. Kinyújtotta a lábát, s teljesen elége­dettnek érezte magát A konyhából bejött a fele­sége. Tányér volt a kezé­ben. Még nem is mondtam ne­ked — kezdte. — Mit nem mondtál? —: és Koroknál Emil nevetni kezdett. — Mit nevetsz? — Van olyan, amit nem mondtunk egymásnak, cica ? — Süsü vagy — vi borá­szé tt az asszony. — Délután itt volt Vinczéné.. ­— Ezt tényleg nem mond­tad. — Nem tudja időre ösk­szeállítani a leszabott róka­lábakat — De jön érte három nap múlva a doktornő. — Az a helyzet, hogy meg­halt a férje. — Meghalt? Hát mermyí idős volt a Vinczéné férje? — Azt mondta nekem, hogy harminenyolc. — Baleset? — Gyógyíthatatlan beteg­ség. — Komolyan? — Azt mondta. És az asszony visszament a konyhába. Koroknai Emil, a maga számára is váratla­nul, utánakiáltott: — Te! Ez a Vincze csak három évvel volt öregebb, mint én. — Gyógyíthatatlan volt. Persze, a szerencsétlen Vincze. Gyógyíthatatlan be­tegséget szedett össze vala­hol. Nagy luxus harminc- nyolc évesen ... Koroknai Emil tudta, hogy ő ilyen ab­szolút ostobaságot nem kö­vet el. Ö meg van eléged­ve az éleiével, nem. ugrál, nem vágyik lehetetlen dol­gok után, és a képtelenségeket is elutasítja. Igaza van a feleségének: a Vincze gyó­gyíthatatlan volt. Látta né­hányszor. Fekete, mogorva pasi volt, izmos, edzett. S lám, az ilyennel is milyen gyorsan végez a betegség. Csúnya dolog, az biztos. ' — Te, cica. És mi baja volt? Szóval: mije volt gyó­gyíthatatlan? — Tüdőrák. — Tüdőrák? — Azt mondta a Sári — jött be az étkezőbe az asz- saony. — Azt mondta, hogy teljesen jól volt a Pista, — Pistának hívták? — Mért, nem tudtad? — De tudtam. Csak most valahogy furcsának hatott, ahogy mondtad, hogy Pista. — Szóval még két hónap­pal ezelőtt semmi baja nem volt. — Akkor gyorsan ment. — Azt mondta » Sári. hogy CtatkTon — Ott maradt a két gye­rek, mi ? __Nem lesz neki k önnyű. Majd segítünk, ami­ben. tudunk. — Oké. Rendes vagy. — Szóval rapid — tűnő­dött el Koroknai Emil, és fölállt, hogy bekapcsolja a színes tévét. — Gyere te is, cica! Kezdődik nem soká a híradó. . — Engem ugyan nem érde­kel. Rendbe teszem a kony­hát. Te! Jó volna ma este korán, ágyba bújni. — Akarod cica? — vigyo- rodott el Koroknai Emil. A híradóban egy távoli országban tüntettek az egye­temisták. Aztán a kamera elvezette a tévénézőt az il­lető főváros hullakamrájába, ahol a sárga kőpadlón min­denféle színes ruhában, egy­más mellett, nyolc egye­temista hullája hevert. Lá­nyok, fiúk vegyesen. Az egyiknek vércsík húzódott végig az arcán, s mellette a kő is véres volt. A fiú sár­ga inge mellett élénk piros színűnek hatott a vérfolt. Koroknai Emil érdeklő­déssel figyelte a kamera ál­tal végigpásztázott fiatalok halott arcát. Tudta, hogy amit lát, helytelen. 0 nem foglalkozott vele, hogy mi­lyen rendszerben él. Neki jó volt ez . a rendszer. Ö a gyárban dolgozó munkás- lánynak éppúgy ad el gyö­nyörű és kifogástalanul meg­csinált szőrmekucsmát, múlt a miniszterhelyettes feleségé­nek, aki Mercédesszel áll meg az üzlet előtt, pedig a sarkon „megállni tilos” tábla van. Szóval ez a rendszer jó. Itt például nem ölik le a diákokat. Persze az is tény, hogy itt a diákok ren­desen tanulnak; nem tüntet­nek, nem izgágák. Mert ő sajnál mindenkit, aki erősza­kos halállal és fiatalon hal meg. És a lövöldözés undorí­tó dolog. De az adott rend­szert is meg kell érteni, ugyanis nem tűrhető, hogy egyesek semmit nem talál­nak elég jónak. Ö ott is megélne, mert szeret dolgoz­ni, és jói dolgozik. Vagyis nagyon sok múlik az illető emberen is, nem lehet min­dent a rendszerre kenni. Ná­lunk persze igyekeznek egy kicsit úgy beállítani a dol­got, hogy ott agyonlövik a tüntető diákokat. De az igaz­ság az, hogy sehol se szere­tik azokat, akik tüntetnek. K oroknai Emil tisztában volt vele, hogy ő az­tán nem tüntetne. Az ember érje be azzal amije van, mert a tüntetések rossz­ra vezethetnek... A felesége jött be mezte­len. — Jössz fürödni? Koroknai végignézett a feleségén, és úgy látta, még egészen elfogadható nő. Jó bizsergést érzett. — Megyek — állt fel. Éjszaka rossz álma volt. Arra ébredt, hogy szájából szivárog a vér, és könyörög, ne lője agyon a Vincze. Kikelt az ágyból, s az ab­lakhoz ment, félrehúzta a függönyt. Hideg volt, és a tiszta égen erős fénnyel ég­tek a csillagok. Ostobaság­nak látta az álmát, mert láthatóan minden a helyén volt. Ketten. Németh Miklós grafikája Kerék Imre két verse A Babits-házban Kába Györgynek Sárgul már az Előhegy, fényköde ráterül az ősznek. Gesztenyefa vetkőzi lombját. Bonganak rubinpiros almák. S mintha tétován ingó szellem: valaki jár itt a kertben, lépeget sárga kalapban, hunyorg a délutáni napban. Megáll. Elnézegeti kicsit az olajbarna, síkos gesztenyéket, szőlők parázsló kristálygömbjeit, nézi fodrozó hátát a Dunának, az óriáscsiga-bazilikát, majd a kerti asztal fölé hajolva veri az írógép-billentyűket, s a levelek közül Isten rigói fülelnek a titkos morze-jelekre iramló daktiluszokkal felelve. Zenei világnap öt perce? tíz? mióta figyelem ezt a fekete frakkot öltött rigót, ahogy ünnepélyes-komolyán , hajlong az ablakom előtti körtefa gallyán jobbra-balra, mint koncerten a karmester szokott? Sárga csőre vezénylő pálca, megadja a jelet, s körül a harmatiamba fák felett millió síp és fuvola — felzendiil a zenei világnap nyitánya Tóth-Máthé Miklós ÖTSZÁZ FORINT Kökényes kölcsön kért Ba­latonitól ötszáz forintot, az­zal, hogy elsején megadja. — Igazán nagy szükségem van a pénzre — magyarázta —, úgyszólván élnem kell be­lőle. Ugyanis az unokaöcsém nősült, neki vettem nász­ajándékot, és az a kiadás nem volt bekalkulálva ... Ugye, nem haragszol? — Ugyan... — legyintett Balatoni, és odaadta a pénzt. Kökényes hálálkodott, és na­gyon rendesnek, megértőnek nevezte barátját ' • Másnap este ismét jelentke­zett. A kaputelefonon keres­te Balatoniékat, akik éppen tévét néztek, így elég sokáig nyomta lent a gombot; amíg meghallották. — Fölmehetnék? — Gyere! — mondta Bala­toni a telefonba, es nem tud­ta mire vélni Kökényes föl- bukkanását Máris hozná a pénzt? Kökényes kezet csókolt Ba- latoninénak, megsimogatta a gyerekek fejét, aztán Jelre- hívta Balatonit és úgy sut­togta: — Szeretnék kérlek elszá­molni. — Miről? — Átmehetnénk a másik szobába? — Parancsolj. Odaát Kökényes elővett egy papírt, szépen kihajtogatta, és ezt mondta: — Az ötszáz forintból ma elköltöttem ötvenet. Nézd meg: ezeket vásároltam a pénzből. Balatoni csodálkozva bá­mult az eléje tett papírra. Fél kiló cukor, 10 deka párizsi, 20 deka juhtúró, 1 tubus szardellapaszta ... — De hát — kérdezte ér­tetlenül —, mi közöm nekem ehhez? — Ti sem éltek könnyen — m-ondta Kökényes —, ezért úgy gondoltam, jó ha látod, mire fordítom a tőled kapott pénzt. Vagyis hogy valóban a legszükségesebbre ... — Nézd csak, engem nem érdekel, mit veszel belőle, az már a te dolgod. Felőlem akár el is égetheted! •— Elégetni? — Kökényes döbbenten meredt Balatonira. —• Hogy gondolhatsz ilyet?! Nem az utcán találtad te ezt a pénzt, hanem megdolgoztál érte. Épp ezért nagyon ren­des voltál, amikor kisegítettél szorult helyzetemben ... — Jó, jó — vágta el idege­sen a szépen kerekedő mon­datot Balatoni. — Ne hangoz­tasd ezt folyton. Emberek va­gyunk, segítjük egymást. Ha­sonló esetben te is ezt tetted volna, nem? — Természetesen — helye­selt Kökényes. Ezután nehány napig nem mutatkozott, és Balatoni mar kezdte elfelejteni az egészet, akár egy kellemetlen epizód­ját a hétköznapoknak, ami­kor egyszer megint nyüszített a kaputelefon. — Csak én vagyok — mondta Kökényes, amikor Balatoni a kagylóba hallózott —, nem is mennék föl, csu­pán egy szégyenletes dolgot szeretnék bejelenteni... — Mit? — kérdezte Balato­ni rosszat sejtve. — öregem, a kapott pénz­ből ma vettem egy üveg bort, és megittam ... — Váljék egészségedre! — Haragszol? — érdeklő­dött megszeppenve Kökényes. — Mintha ingerültebb lenne Anna Martyiroszova I kiss You Ezt a mondatot akkor ejtet­tem ki, amikor az utcán egy szőke lány mellé értem, aki keresztül-kasul érthetetlen idegen nyelvű szövegekkel te­lepingáit import blúzt viselt. — Micsoda? — értetlenke­dett a lány. — 1 kiss you — ismételtem. — Angolul azt jelenti, hogy: „csókolom magát” ... — Szemtelen fráter! — dl-' lapította meg a lány. — De hogy gondolhat ilyes­mit?!... En csupán elolvas­tam azt, ami magán áll. Itt van ni!... Ez pedig: „Tetszik a szeme és az arcocskája ... maga a világon a legelbűvö- löob teremtés .. — Komolyan? — csodálko­zott rám a blúz tulajdonosnő­je. — Hát én nem is tudtam... összeismerkedtünk. Az import blúz alapján ke­letkezett szerelmi regény vi­haros gyorsasággal bontako­zott ki — de rövid ideig tar­tott. Kapcsolatunk soron követ­kező tisztázása után kényte­len voltam kijelentem: — Meggyőződtem róla, hogy a blúzodon olvasható szöveg nem felel meg a valóságnak. Egyáltalán nem vagy olyan szép, ahogy ez rajta áll. — Te vagy a bolond! — mondta a lány, és örökre fa­képnél hagyott. Tehát ki-ki megmaradt a maga álláspontja mellett. De megtörtént az, ami a legfon­tosabb: tapasztalatra tettem szert. S ezt meg kellett szilár­dítani! Egyszer odaültem egy lány mellé, aki szintén ilyesféle „újságba” volt csomagolva. — A maga bájos szájacs kája érett meggyre emlékez­tet — fuvoláztam. — A sze­me pedig olyan világoskék, akár a júliusi ég... A lány figyelemesen végig­hallgatta műfordításomat, utána pedig megkérdezte: — De hol áll ez, amit a meggyről mondott? — Hát itt... — mutattam rá, kissé bizonytalanul. És akkor ez a nőszemély egy igen hosszú angol mon­datot kanyarított. — Mi-mi-mi? — hüledez- tem. A lány pedig kijelentette: — Tanulj meg angolul, tu­datlan fráter! Es faképnél hagyott. Ki nem állhatom a művelt lányokat’ (Far(Irtotta: Gellert Gr#r*7l a hangod. De ezt meg is ér­tem, hiszen ti sem a fáról szedtétek le azt a pénzt, ami­ből én könnyelműen bort vet­tem és be vedeltem. — Ide figyelj — mondta rekedten a dühtől Balatoni —, ha még egyszer előhozako­dói azzal a pénzzel, kitekerem a nyakadat. Hagyj engem bé­kén! — Nem úgy van az — sie­tett a felelettel Kökényes —, mert én igenis erkölcsi köte­lességemnek tartom, hogy részletesen beszámoljak ar­ról: mire költőm a kölcsön vett összeget. Mások ezt el­intézhetik egy kézlegyintéssel, de én nem! Szükségleteim fe­dezésére kértem, és nem aka­rok előtted hazugságban ma­radni, ezért vallottam be ezt a boros félrelépésemet is. Balatoni ekkor már régen lecsapta a kagylót, és Köké­nyes csupán a néma hangszó­rónak vallott. Elseje előtt két nappal megint eljött. Kora reggel csöngetett be a lakásba; Ba­latoni a kádból ugrott ki, s amúgy vizesen kapta magára a fürdőköpenyt. — Mit akarsz már megint?! — Semmit — mondta szo­morúan Kökényes —, most már igazán semmit. Tegnap olyan dolog történt, ami megbocsáthatatlan. A tőled elkjinyerált pénz maradéká­ból elmentem és egy vendég­lőben megvacsoráztam. És olyan jól éreztem magam, ahogy még sohasem. Tudod, mennyi maradt? Hét forint ötven fillér... Megígérem, hogy azon egy liter tejet és egy fél kiló kenyeret fogok venni... — Te piszok! — ordította Balatoni. — Ha még egyszer idetolod a pofádat, kihajíta­lak az ablakon ...! — De hát elsején még jön­nöm kell — mondta ijedten Kökényes —; akkor hozom el az ötszázast... — Ne gyere! Ne hozd! Ne­ked én adtam ötszáz forintot! Engem nem fogsz kiborítani idegileg, a lelkinyugalmam többet ér,.. Tűnj eí, ne is lássalak! Bevágta az ajtót, és Köké­nyes boldogan tűnt el a lép­csőfordulóban. Már azt hit­tem — gondolta —, hogy a végén csak meg kell adnom. Még jó, hogy nem hagytam abba az egészet. A jövő hó­napban Kárásztól kérek köl­csön, de oda legalább öt föl­menetel szükséges, az ennél sokkal dörzsöltebb fickó. De mit számít az? Aki sikeres akciót akar, sose riadjon visz- sza a nehézségektől! SOMOGYI NÉPLAP El

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents