Somogyi Néplap, 1981. július (37. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-05 / 156. szám
Ház esőben CitemI non a földpát színű esőben. Csend játszik a kitárt ajtó szivárványain. Július. Fű, fa, bokor vált gondolatot az elárvult elméjű kerttel. Csend van. Csak a föld, a föld zokog. Hím# jtüKtss múlt el, hogy megszülettél? Hány szerves folyamatot érlelt meg a föld, hogy felnövekedjél? Hány könnycsepp hullt érted, ha eltévedtél? (Lhirkó Gábor rajtat Új könyvekről Csató Károly Régi magyar 1+vaSek A Magyar Hírmondó.rendszeresen megjelenő kötetei mindig izgalomba hozzák azokat, akik a magyar művelődéstörténet oly szerteágazó területei iránt érdeklődnek. Legutóbb a Magvető örvendeztette meg két müvei a sorozat kedvelőit. Közülük az egyik a Régi magyar levelfs- tár. A korábbiakat is beleértve ez a legbővebb és legszínvonalasabb válogatás a XVI. század közepétől a XVII. század végéig — lényegéből a török hódoltság idejéből: magánlevelek és diplomáciai levélváltások értékes darabjai e kor történelmének és irodalmának. Idézhetnék Szenei Molnár Albertet, Kemény Jánost, a két Rákóczy Györgyöt vagy Zrínyit és még másokat is, nemcsak mint a szép magyar próza remekeit, hanem történelmünk igaz és hiteles hírmondóiként. Hagy érték ez a kötet. Csíki László NÉMA MÁRIA M áig őrzöm azt a néhány sorot, amit özvegy Földes Mártonná egy nyári nap hajnalán azzal tett le 37. asztalra, hogy ideje fölébrednem, ha ki. akarok menni a tóra, mert nemsokára delelnek a halak, s a kezében szorongatott füzetlapról csak úgy mellékesen megjegyezte: a néma Mari dobta be — de nem volt semmi gúny a hangjában. Én horgászni mentem Sze- lídkertre, mert több. éjszakán visszatérő álmom volt, hogy Harmos barátom „Egyetek halak” névre keresztelt csónakjában egy óriási pontyot fárasztok. Az álomszerű valóságban én éppen úgy nem hiszek, mint az álomban, de ezúttal nem tudtam legyőzni a hitet, ha négy-öt napra kimegyek, most megakasztom azt a nagy halat. Igen. Mentem, mint a megszállott, s Terka néni is csak azért adott szállást, mert a nagy reménykedésben még könyörögni sem szégyellettem. Hogy Szelídkert gazdag község, sokan milliós vagyonok tulajdonosai, az nem csak a házakról látható, hanem abból is, szobát nem adnak ki, mégha van is elég, legföljebb csak a napi négyszáz forintos keresettel idecsábított szőlőmunkásoknak. A szakszövetkezeti gazdák azt tartják: ne lásson bele az ő életükbe senki idegen, aki nekik nem dolgozik még egy kapavágást sem. Igazuk van, a tarka vaskerítések és a cifra emeletes házak a leglényegesebbet úgyis megmutatják, a többire pedig ne legyen kíváncsi az idegen. Arra is gondoltam, sokan ezért is nem ismerik a Kerti-tavat, pedig a maga vadságával, fűzeseivel és nádasaival, szépen bújtatott víztükreivel ideális horgászparadicsom. Harmos barátom, aki húsz kilométerről jár ide tanaraskolni, azt mondja, „őserejű ősvíz” ez, s a parti nádas a jól fejlett szúnyogkanokkal megvédi a hétvégi vityillósoktól, ő például ezért is nem ütött agyon még egyetlen szúnyogot sem e három év alatt, rtiióta ide jár horgászni. — Nagyon kérlek, édesapám, te se tedd, nehogy egyszer parcellázni kezdjen itt is a belvárosi procc, mert nincs, ami megcsípje őket! — mondta fanyar humorral, s még meg is fogadtatta velem, hogy néhány szúnyognak én is engedek szívni, csak utana fújom le magam riasztóval. Igaz, már a második üveg vodkát bontotta föl a Venyige névre keresztelt presszóban. E n azonban nenn a« italtól bólintottam, hanem azért, mert a kishalak — tehát a leendő nagyhalak — táplálékára gondoltam: arra, hogy a véremmel jóllakott szúnyogoktól gyorsabban felnőnek. Megint az ő humora: — Öregem, ebben folytatódik az osztályharc. Mert mi etetjük a szúnyogokat, azok meg távol tartják a természet gy a lázó proccot. Érted ? ... Megint bólintottam és hallgattam, mert mindig ő a beszédesebb, ha nagynéha összefutunk és az üveg aljára nézünk. Az a baj, ritkán találkozunk, s ilyenkor mindig ünnepelni kényszerülünk. — Látod azt a nőt ott a sarokban? — mondta. — Itt ő volt az utolsó lány, aki igazán szeretett. Csórikám most mindenkinek a lába- kapcá.ia, mert nem józano- dott ki három éve, es nem tud beszélni. Valamikor nagyon szép lehetett, de az már nem látszik, pedig alig több harminc évesnél, de az az eszelős, nagy, fekete szem, a tört-puffadt arc, a csapzott haj, s ahogy remeg a kezében a pálinkáspohár, ma egy valamikori ember árnyéka. — Ö az egyetlen alkoholista nő — mert van több is, csak azok zugivók —, aki ide be mer ülni, mert bosz- szút áll a föagronómuson, azzal, hogy a szeme láttára akarja magát tönkre tenni. A Havas a leggazdagabb família, az ő kölkük itt a fő- agronómus. Na, vele volt a nagy szerelem, még meg is szöktek, minden, mert ez a Mari a legcsóribb család gyereke volt, és így nem engedték, hogy összeházasodjanak. Idilli románc! A srácot bedugták gyorsan az egyetemre, kibatyuzták neki a diplomát, mert elég bunkó, s na, ez a Havas amikor visszajött; bevitték az agronómiára, elvette egy távoli rokonukat, az. is jó pénzes családból való, de az meg nem tudott gyereket szülni. Ezt a szerencsétlent itt, hozzáadták egy traktoroshoz, de mind a két gyerek a Havastól van, s amikor megtudta az ember, mi a helyzet, fölakasztotta magát... Ez a Mari egyedül maradt, mert a szülei meghaltak, az agro- Jiómus meg maradt a felesége mellett. Erre Ő elkezdett inni, a Havas meg állami gondozásba vetette a gyerekeket, mert a sógora a tanácselnök. Akkor aztán valami szert ivott, az teljesen szétrágta a torkát, ezért mondták a pincérnek az előbb a Néma Marit, hogy elkezdte a pálinkázást.. . Tudod mért mertem most ide leülni Veled, s egy jó nagyot inni? Azért mert szeptembertől már nem vagyok. A második üvegből már nem ittunk, de így is nehéz volt a hajnali ébredés. Egész nap nem fogtam csak néhány kárászt, pedig nagyon akartam azt az igazi halat. T erka néni este azzal állt elő, megszólták a boltban, amiért befogadott, mert az isten sem tudja, ki lehetek. Másnap hajnalban hozta be a kapu elöl azt a kitépett füzetlapot: „Tudom, hogy miről beszéltek tegnap este. Milyen igazságot szolgáltathat maga, ha megírja, és kinek? Néma Mari” Aznap még kimentem a vízié, de mintha soha nem is akartam volna megfogni azt a halat, ami azóta is kínzóan hiányzik az életemből. Ügy telt el a nap, hogy nem is akartam halat fogni. Jordan Popov Kutyakiállítás AZ IDŐK Már áthaladt rajtunk e század — fáradt lövedék. Csupán a szél friss, a huzat a sebalagútban. íme, az eszmélet útja, a golyóütötte, a világhoz és vissza: időszámításunktól mindig mifelénk. Leesett egykor valami, most csengve eltörik vagy robban — Csak ö a rím: a dolgok vége létükkel összecseng. Az értelem is így, de tompán, alig hallhatóan — akasztott ember lába koccan a szélben. És mondjuk: világhuzat. Mondtunk volna ember helyett mást — egy másikat! Barmit, csak éljen. — Az igazságnak egyetlen kijárata van — be jó lesz a kisfiúknak felfedezni végül: mindenki ottan távozott. Látszik már körülírt hiányunk. Tiszta marad mögöttünk e hevenyészett idő is, az eszmélet illatával. És mi boldogok. Csendesek, akár a látás. Részeink keringnek futnak a síneken — soha nem látott formák s oly örök tartalom, hogy elfelejthető. A szem forradalma ez, az érzékszerveké. Éljem a gyomorideg — a testből kimetszett gondolat. Éljek. A városi parkban fajkutya- kiállitást rendeztek. A legkiválóbb kynológusok ból álló zsűrinek kétszáz kutya közül kellett kiválasztania a győztest — s valamennyinek olyan hosszú származási táblázata volt, akár az arisztokratáknak. Annak ellenére, hogy a kiállítás résztvevői között valóban rendkívüli, több ízben érmekkel kitüntetett kutyák is akadtak, a zsűri tagjai tanácstalanok voltak. A dolog úgy állt, hogy a kétszáz-egynéhány kutya között volt egy ... kandúr is. Mégpedig nem közönséges kandúr, hanem Petko Petko- vé. Vagy nem magyarázták meg neki elég érthetően, hogy ez kutya-, nem pedig macskakiállítás, vagy ö nem ismerte föl a bernáthegyi és a szürke macska közti elvi különbséget Ki tudja?... Petko Petkov nem olyan ember, akit meg lehet kérni arra, hogy magyarázza meg saját tetteit. És a tiszteletre méltó kynológusok, a kutyák szakértői most ott ülnek a zsűri szobájában, és zavartan sóhajtoznak. — Én, elvtársak, régi ky- nológus vagyok — kezdte a zsűri egyik tagja —, de még sohasem kellett macskáról szakvéleményt adnom ... — Csak semmi személyeskedés — dörmögte a zsűri elnöke. — Itt nincs hely holmi szubjektív célzások számára. Objektív értékelésre van szükség! — Annál inkább, mivel Petkov elvtárs utalt ki pénzt a kiállításra és helyiséget Ígért az ebtenyésztők klubja részére — dünnyögte a helyettese. — Kiállításunk az idén Magyarországot Bartók és 1 mai muzsika képviseli Zenei eseménysor Harminchat esztendeje évente megtartják — mind szélesebb körű nemzetközi érdeklődés mellett — a Prágai Tavaszt. Programja rendszerint egy-egy vezér- gondolat jegyében zajlik. Az idei pragai tavasz mottója a Csehszlovák Kommunista Párt megalakulásának hatvanadik és Bartók Béla születésének századik évfordulója. A prágai tavasz titkára, dr. Jiri Pávek hangsúlyozza: Bartók zenéje végigvonul a csehszlovák zenei élet ez évén, sok a híve, értője országunkban, ahol egy ideig élt, folklórzenei gyűjtést is végzett Bartók. Az ünnepi eseményeket tehát nemcsak a centenárium miatt szövik át Bartók-vonatkozások és müvek. A növekvő érdeklődés jellemzésére: a május 12-tól június 4-ig tartó programra előre elkeltek a jegyek. Az eseménysor csaknem száz műsort ölelt föl: koncerteket, opera- és balettesteket, konferenciákat. A színhelyek: a prágai Vár termei, a Wallenstein-palota, a Szent György-bazilika, az új kitűnő akusztikájú kongresszusi terem — és még nagyon sok helyütt zajlottak le a rendezvények. Szereplői 3 világ minden táját képviselő, világhírű zenekarok, dirigensek, szólisták. Közülük néhányat említünk: a Lengyel Rádió és Televízió Szimfonikusai, a lipcsei Gewandhaus Zenekar, a lucerni Fesztivál- zenekar, a Moszkvai és Frankfurti Rádió Szimfonikusai, a Lengyel- Kamarazenekar, a Grúz Quartett, a bécsi Musica Antiqua és persze számtalan csehszlovákiai zenekar, s szólista ... A magyar zenét elsősoro- ban Bartók-művek képviselik, Tolmácsolói legjobb muzsikusaink az Operaház énekesei és balettegyüttese. Néhányat a magyar vonatkozású műsorokból: május 24- en Ferencsik Janos vezényelte a Prágai Szimfonikusokat a Szme tana-terem ben, Pe’e- nyi Miklós pedig Mozart-, Haydn- és Bartók-zenét szólaltatott meg. Május 15-én a Dvorák-leremben Michel Beroff zongorázott Liszt- és Bartók-szerzeményeket, 17- én pedig a Bartók Quartett lépett föl ugyanott. 20-án Nicolai Gedda énekelt Lisztdalokat, 21-én a Lengyel Kamarazenekar tolmácsolt Bartók-zenét. A Szmetana Színházban került sor a magyar Operaház föllépéseire; június 1- én es 2-án adták elő Bartók A kékszakállú herceg vára című operáját, valamint A fából faragott királyfi és A rendkívül reprezentatív jellegű. Ügy gondolom, kollégáim valamennyien egyetértenek velem, ha azt mondom, hogy a legnagyobb pontszámot érdemli ... — a fiatal, de szép reményekre jogosító kynoló- gus a listára pillantott — a hetes számú francia bulldog és a tizennégyes számú bernáthegyi. Nekem személy szerint azonban mégis az a véleményem, hogy Petkov elvtárs kandúr ja felülmúlja valamennyi kutyát. Ez valami másféle... Igen, elvtársak! Valamennyi kutya közül fejjel kimagaslik. Én, elvtársak, tiszta lelkiismerettel a kandúrra szavazok! — Bocsásson meg, kollégám — szakította félbe az egyik zsűritag, aki mindeddig hallgatott —, én nem egészen értem miről ixin szó. Hiszen ha egy kutyakiállításon macskának ítélünk oda dijat, akkor nevetségessé válunk! — Ugyan, mire való ilyen élesen fogalmazni... — ráncolta össze a homlokát az elnök. — Az válhat nevetség tárgyává, aki makacsul ragaszkodik a dogmákhoz. csodálatos mandarin című balettet. Évről évre megrendezik Csehszlovákjában a bmói zenei fesztivált is. Még csak tizenöt éves múltja van, de rangja és népszerűsége fölzárkózik a prágai tavaszéhoz. E szeptember végén-október elején sorra kerülő, tíznapos program fő célja, hogy bemutassa a .világ zenei produktumait, széles körű érdeklődést keltsen a régi és a kortárs zene iránt. Szerves része a nemzetközi zene- tudományi kollokvium, amelynek változatos témakörét illusztrálja néhány előző évekbeli cím is: Az antik 1 zene, Janácek és az európai zene. A nemzetek vokális zenéje, Zene és forradalom, Zene, haladás, béke. A brnói fesztivállal párhuzamosan rendezik meg a Prix Musical de Radio Brno elnevezésű nemzetközi rádiós versenyt, amelynek idei apropója: „A vadászkürt háromszázéves múltja Csehszlovákiában”. Az e téma köré csoportosuló konferenciákon a Franciaországból indult hangszer pályafutását és szerepét vitatják meg, a versenyen pedig eldöntik, milyen színvonalon szólaltatják e sajátos hangszert a mai művészek. Hazánkat Tarjám Ferenc képviseli a nemzetközi k ü rt vetésen yen. A brnói fesztivál központi témája ezúttal: „korunk zenéjev. Ezen belül is elsősorban századunk klasszikusai: Bartók, Sosztakovics, Pro- kofjev, Sztravinszkij, Hindemith, Debussy, Ravel, Janácek zenéje hangzik föl. Október 10-től 16-ig tartják meg a harmadik nagy zenei eseménysort, a bratis- lavai zenei ünnepi játékokat, ahová szintén a világ különböző tájairól hívtak meg muzsikusokat. UNESCO-fó- rumának keretében fiatalok mutatkozhatnak be a nemzetközi közönség előtt. Sok magyar művész kezdő lépéseit könnyítette meg az itteni nyilvánosság, közülük Tokody Ilona, Kalmár Magda, Kincses Veronika, Peré- nyi Miklós nevét említette meg az eseményekről tájékoztató fesztiváltitkár. Az idén Bálint Mária hegedű- művész lép föl az UNESCO- fórumon. Mellette a magyar zenét képviseli a Takács- quartett — műsorán Bartók- művekkel —, illetve a Bartókot interpretáló Magyar Filharmonikus Zeneitar Ferencsik János vezényletével, s föllép Gulyás Dénes, operaházunk szólistája. Bartók- kiállítást is rendez a csehszlovák kulturális minisztérium a Szlovák Filharmónia halijában. P. G. — Elvtársak — emelkedett föl helyéről a fiatal, de reményekre jogosító kynológus —, engedjék meg, hogy őszinte legyek. Nem folyamodom mindenféle csűrés-csavarás- hoz, hogy igazoljam ezt a macskát. Kimondom, amit gondolok. — Diadalmasan és kihívóan tekintett végig a zsűrin. — Én, tisztelt kollégák, őszintén csodálom Petkov elvtárs kandúrját, és feltétlenül méltónak tartom az első helyre. — Szavazunk, elvtársak? — kérdezte most már vidámabban a zsür ielnöke. A kutyakiállításon az első díjat — túlnyomó szavazat- többséggel — Petkov elvtárs kandúrjának ítélték oda. S amikor ő — a kandúr, nem pedig Petkov elvtárs — fölment a dobogóra, valamennyi kutya egyszerre hízelgőén csaholni kezdett. A francia bulldog és a bernáthegyi pedig a második és a harmadik dijat kapta, valamint értékes ajándékokat: macskadorombolást megörökítő, tetszetős kiállítású hanglemezeket... (Fordította: Gellert György) Kossnfh Kő Pál szobra
