Somogyi Néplap, 1981. július (37. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-05 / 156. szám

/ SOMOGYI TÁJAK, EMBEREK Rippl-Rónai — a miénk pedig nem más, mint a jelenlegi Zárda utca 27. szám alatt levő ház, közvetlenül a keres­kedelmi iskola mellett, dél felöl.” Gruber János író és hírlapíró azonosította az épületet, dr. Vísky Károly nemzeti mú­zeumi őr és az Üj Somogy felelős szerkesz­tője, dr. Thury Zsigmond jelenlétében. „A nevezett házban volt még a Mester nagybátyjának, az öreg Rippl bognármester­nek a lakása, s az udvar keresztépületében a műhelye.” 1928-ban, a cikk megjelenésekor Fehér La­jos műhelye állott az udvarban. Belépek a kapun. Özv. Gaál Andorné mu­tatkozik be; lánykori névén Fehér Teréz, az egykori géplakatos lánya. Igen, nagyon jól emlékszik arra, hogy családi körben emleget­ték, ebben a házban született Rippl-Rónai József. 1944-ben, a házassága évében pedig egy fehér hajú, idős úr kereste meg s azt mondta néki: — Bárki érdeklődik, mondja, hogy itt született Rippl-Rónai József. A ház mai lakója megadott egy pécsi cí­met is: Heim Andrásnéét. Heim Andrásáé — Fehér Margit, személyesen ismerte a festőt, a Lonka-hegyen volt nekik is és Rippléknek is szőlőjük. A nagyapja mesélte, a Zárda utca 27-ben született Rippl-Rónai József. (Kiss Nagy Jánosnak hívták a nagyapját.) A Rippl-Rónairól elnevezett utca kijelölé­séről időben gondoskodott a város. Az Üj Somogy 1927. november 26-án gyászkeretes szalagcím alatt közölte a hírt: Meghalt Rippl-Rónai József. A nekrológtól függetle­nül rövid tudósítás szólt arról, hogy befejező­dött a Kontrássy utca aszfaltozása, s új utca nyílik az említett és az István utca között — ezt nevezik el a festőről, tgy is történt, és ma senki sem kérdi, miért épp erre az utcára esett a választás. Magyarázatért forduljunk Dénes Zsófiához, aki az Ünnep című képes hetilap számára riportot készített Kaposvá­ron, a festő halála után nyolc évvel. Az el­marasztaló írás címe: Az elsüllyesztett Rippl- Rónai. Sírját gondozatlannak találta az írónő, a polgármester pedig csak panaszkodott, hogy nincs elég pénz a kultusz ápolására. „Egy újonnan vágott és meglehetősén ko­pár utcát elneveztek róla néhány évvel ezelőtt Rippl-Rónai kaposvári évtizedeiről. A szülői ház földerítése aligha a mi dolgunk — meg­tettük —, további sorsát rábízzuk a városra. De amellett semmiképpen sem mehetünk el, hogy Rippl-Rónai kultuszát, emlékének ápo­lását nem tartjuk kielégítőnek. Ehhez nyil­ván hozzátartozik, hogy helyi szakember iga­zán nem foglalkozik életművével, a helytör­ténet sem, a megye és a megyeszékhely la­kossága pedig keveset hall ahhoz róla, hogy szívében őrizze és büszke lehessen rá. A nem hivatalosan érkező vendégek sem kapnak elég ösztönzést — ha csak belső vágy nem fűti őket —, hogy kizarándokoljanak a Róma- hegyre, ahol a néhány éve felújított műterem és villa berendezve várja az érdeklődőket. Az anyaggyűjtés néhány mozzanatát a helybéli újságíró számára is a keresés-kuta­tás jellemezte. Sok vendég fordult meg nála a Róma- hegyen, köztük hírességek is: Ady Endre, Móricz Zsigmond, Szabó Lőrinc. Medgyessy kőszobrai a festő és a szobrász közeli barát­ságát hirdetik a park fái alatt. Nem lett ilyen zarándokhely az a ház, ahol 1861. május 24-én született Rippl-Rónai József — a kora­beli születési bejegyzés szerint Josephus, Franciscus Rippl. Nem jelöli márványtábla az egykori laká­sát az Anna utcában, a ma Tóth Lajos utca 3-as számú házat, ugyanis lebontották. 1957 novemberétől vörös márvány emléktábla hir­dette itt: „A Rippl-esalád e régi házában fes­tette Rippl-Rónai József sok jelentős kapos­vári képét.” A kis földszintes épület helyén új ház magasodik. Az emléktábla eltűnt. (Bemáth Mária Rippl-Rónairól írott könyvé­ben ezt a lebontott házat jelölte meg a festő szülőházának, s ennek a fényképét közölte.) Takács Lajos építész tervezte az új épüle­tet, őt kérdeztük: — Hol van az emléktábla? Tudomása szerint a Tóth Lajos iskola ak­kori igazgatója, Csajághy Károly vette át megőrzésre. A városi tanács azzal engedé­lyezte az épület lebontását, hogy beadványá­ban leírta: nem ebben a házban született Rippl-Rónai. Ha nem itt, hát hol?-i; Kinek tegyem föl ezt a kérdést? . ________ S zeretem bennük, hogy különböző vonásaik külsőleg is megnyilatkoznak, hogy hivatásuk, mesterségük társadalmi mivoltuk már a for­májukból, mozdulatukból kitetszik. Ezeket a jellemző formákat, vonalakat, mozdulatokat, színeket pemzlivégre, krétaalá fogni — íme, a képeim.” 1908 júliusában vásárolta meg a Roma-he­gyen a hazat, ahol élete végéig dolgozott, ott újította meg festészetét úgynevezett kukori­cás kepeivel. Utolsó művei jórészt pasztellek, Rippl-Rónai festészetében fölfedezhetjük a „képíró” sajátos kaposvári krónikáját is. Píacsek bácsi gyakori szereplője kepeinek íPiacsek bácsi babakkal, Apám es Píacsek bácsi vörösbor mellett). A Roma-hegyi park­ban pedig mintha mindig meztelen lányok sétáltak, táncoltak volna... (Park aktokkal) A villa Rippl-Rónai múzeuma lett, ahol a látogatóban felötlik: egyszer csak betoppan a szobaha Rippl-Rónai... Műveinek hatása aló! senki sem vonhatja ki magat, „ ... ha kezébe vette az ő kedves pasztell­krétáit, ha lágy ujjakkal, puha, kövérded, gyöngéd ujjaival elkezdett Bikarolni az edes papíron, abból rögtön valami csoda szüle­tett ... — emlékezett meg barátjáról (a festő halála után) Móricz Zsigmond. Petrovies Elek gyászbeszéde pedig előrevetítette: „Mi pedig csodálkozva nézzük, hogyan indul meg új és igazi élete ...” Műveiben tovább él Rippl-Rónai József. Emlékét magunkban őrizzük tovább, hogy fénye sose halványulhasson. Szülővárosában magunkon kell érezzük örök időkbe nézd te­kintetét. Horányí Eama A születési anyakönyvében rejtélye« módon csupán ez áll: Kaposvár. 401. A levéltárban a város régi térképe fölé hajolunk Andrássy Antallal, aki nagyon sokat segített a szülői ház keresésében. A késő délutáni órákban abban egyeztünk meg, hogy a 401-es szám a kórházat jelzi. Rippl-Rónai József édesapjának több telke volt Kaposváron, s mindegyik fia máshol született Ödön, a képtár alapítója, a mai Kossuth tér környéken, valahol a Noszlopy utcában, Lajos négy évvel később — az Anna utcában. Korabeli újságok —• a nagyszerűen segéd­kező Rippl-Ronaí bibliográfia — vezet to­vább, hol keressük a festő szülőházát. Azt hiszem, megleltük. Az utat maga Rippl-Rónai mutatta meg ,.. „Érdekes megemlíteni, hogy maga a mes­ter nem tudta biztosan, hogy melyik hazban látta meg a napvilágot. Szerkesztőségünkben tett látogatása! ajkalmava! többször tett em­lítést arról, hogy itt a közelben született » Pap utcában (a mai Zárda utcában), köze! a régi kálvinista templomhoz, de hogy melyik házban, azt nem tudta, csak ás volt előtte bizonyos és világos, hogy az utca nyugati ol­dalán állott, vagy talán áii még ma is az a ház, amelybe született.” Az Üj Somogy 1928. május 27-i számát lapoztam. A Cikk így folytatódik: „Szerencsés vélet­len folytán sikerült hiteles .nőjön megállapí­tani Rippl-Rónai mester szülőházát, amely még ma is all a Zárda utcában, sőt nemrégi­ben lett tatarozva, külsejéről most egészen új gyanánt ötlik a néző szemébe. Ez a hás — írja Dénes- Zsófia. — Nem azért, mintha itt született volna, mert a párhuzamosan ha­ladó Zárda utcában állt a szülői háza. De a tényleg ott álló zárda nem engedte, hogy Rippl-Rónairól nevezzék el ezt a főútvona­lat.” Sorozatunk talán furcsa írásai született meg 1936. szeptember 7-én: „Kaposvár közön­sége méltó keretek között leplezte le nagy szülöttének, a világhírű festőnek, Rippl-Ró­nai Józsefnek a szobrát a Tsleky parkban. A leleplezési ünnepélyen, melyet a rádió is köz­vetített, sokezer főnyi közönség jelent meg és az ünnepségnek különösen szép színt adott az oda felvonult szennai gyöngyösbokréta. Lányi Dezső szobra előtt Kunffy Lajos mondott beszédet. Idézzük egyik mondatát: „Kaposvár az egész ország elismerésére tarthat számot, amikor emlékének ezt a szob­rot emelte.” ■ Ezt a szobrot később áthe­lyezték a temetőbe, s helyére Medgyessy egész alakos kő­szobra került. Nézem a kora­beli fotón Lányi alkotását. Megpróbálom fölidézni ma­gamban a temetőből ismert síremléket, ami tehát nem an­nak készült. Valami hiányos­ságot gyanítok rajta. Kiugrók a temetőbe. Hiányzik a teljes mű egyik részlete, egyik figu­rája! A festékestubust tartó kisfiú, a „feBtőinas”, Hol van? Megvan! A kaposvári költ­ségvetési üzem udvarán áll, csákányluggatta fejjel, arany­mázzal átfestve. Fontos szere­pe volt hajdanán, míg helyén állt a teljes szobor — a Te- Jeky parkban —, ez a íestőinas volt a szökő- kútfigurá. Tubusából spriccelt a víz a me­dencébe. A temetőben nyilván szó sem lehe­tett arról,'hogy ezt a funkciót is teljesítse a szobor, de azért még nem kellett volna meg­fosztani a kisgyerek alakjától Lányi alkotá­sát ... A festő tizennyolc évet töltött egyhuzam­ban Kaposváron — gyermekként. Ebből há­rom évet az Arany Oroszlán patikában g'yógy- szerészinaskodott. 1881-ben, visszatérve a Bu­dapesten megszerzett mesteroklevéllel, épp­hogy ismét belekóstolt a porok keverésébe. Erre így emlékezett Rippl-Rónai: „Még most is van az Arany Oroszlánban tégely az én szignatúrámmal... Aztán egyszer sósav ömlött a bal kezemre. Pestre vittek kezelésre a Rókusba ... pályám itt abbamaradt.” — Nem akartam mindig itthon maradni. Túl akartam menni Toponáron is — mesélte halála évében. Túl is ment, még Toponáron is — Mün­chen, Párizs festővilágában forgott. Közben — már neves művészként — haza-hazalátogatott Kaposvárra is. 1901—1902-ben — néhány hó­napot leszámítva, Somogyaszalóban lakott testvérénél, Ödönnél. 1902-ben Kaposváron a Fő utcában kis házat vásárolt, enteriőr képei­nek javát ott festette. Ettől fogva ismét szü­lővárosában élt és dolgozott, huszonöt éven át — haláláig. így vail róla önéletrajzában. „Ez idő javát szülővárosomban, Kaposvárott, kis fehér há­zamban töltöttem, képeim motívumai mind innen valók tehát. Rövídebb, közbeeső olasz- országi utamnak inkább csali lelki emlékei maradtak, főleg az, hogy a Masacciók, Fra Angelicók egyszerre-festett műveinek készí­tése módjában a magam módjához való ha­sonlatosságot örömmel kellett konstatálnom. Idehaza az intim élet adta meg az inspirá­ciókat. A család, rokonság, ismerősök szoká­sait, életét figyeltem meg. Kisvárosi alakok, típusok érdekeltek. Ezeket festettem a társa­dalom minden rétegéből. Engem nagyon ér­dekelnek a kőműves, a tanár, a pap, a pin­cér, a suszter, az asztalos — mind megannyi karakterkép. Mindegyik egy-egy külön világ. Egy-egy jellemző vonásuk van, mint a ter­mészeti tárgyaknak, a kőnek, vasnak, fának. *

Next

/
Thumbnails
Contents