Somogyi Néplap, 1981. július (37. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-30 / 177. szám
Az SKP X. kongresszusa Hogyan tovább a Közel-Keleten? A madridi szánét Kétségek , között vergődik a hírmagyarázó: miről szóljon a ; madridi szünet kapcsán? A hat esztendővel ezelőtt lezajlott európai biztonsági és együttműködési értekezletről, amelyen a helsinki záróokmányt írták alá vagy' a mostani utótanácskozás eddigi sikertelenségéről? A kettő ugyanis összefügg. A mostani nehézségek felvázolása nélkül túlságosan rózsaszínűnek látnánk a múltat, a régebbi eredmények ismerete hiányában reménytelennek a jelent. Szóljunk hát előbb az évfordulóról, annál is inkább, mert szombaton lesz hatéves a helsinki záróokmány. A finn fővárosban 1975. augusztus 1-én harminchárom európai és a két észak-amerikai állam legfőbb vezetői szentesítették ezt a terjedelmes dokumentumot, amely a politikai ügyektől a gazdaságon át a kulturális kapcsolatokig átfogja és hosszú időre elősegíteni szándékozik az együttműködést. Ünnepélyes start volt ez, az európai enyhülés csúcspontja, s nem is hatástalan. Nézzük csak Magyarország példáját. Bővült gazdasági együttműködésünk a földrész szinte minden országával; fejlődtek az emberi kapcsolatok: turisták milliói utaznak keletről nyugatra és viszont. De hát az európai biztonság és együttműködés, valamint ennek foglalatja, a százoldalas helsinki záróokmány nem mindentől független, önmagától biztosítotton megvalósuló parancs. Pontosabban szólva a történelem és a józan ész parancsa lenne, de függ a nemzetközi körülményektől. Márpedig az európai állapotok a múlt két esztendőben különösen leromlottak: az új amerikai kormány politikája élesen szóvjetellenes fordulatot vett, a fegyverkezés felgyorsult, a nyugat-európai kormányok is többé-kevésbé belekerültek ebbe a baljós sodrásba. Ilyenformán nem várhattuk, hogy a madridi találkozó zavartalanul és derűlátóan végezze munkáját, zökkenőmentesen folytassa a földrész államainak, kapcsolatépítését. Minden igazi és valóban időszerű kérdésekkel foglalkozó nemzetközi értekezlet olyan, amilyen az adott nemzetközi helyzet. Megváltozott körülmények között ültek össze tavaly ősszel Madridban a harmincöt kormány küldöttei, megvizsgálandó: mit hajtottak végre a helsinki záróokmány ajánlásaiból, ösztönző tételeiből, és melyek legyenek a következő lépések. Voltaképpen egy fontos és eredetileg a Varsói Szerződés államai által megfogalmazott gondolat állt a többhónapos vita középpontjában: az európai katonai enyhülési és leszerelési értekezlet terve. Maga a cél általános helyeslést váltott ki, de a hogyan tekintetében már eltérnek, sőt ütköznek az álláspontok. Lényegében most is az a megegyezés akadálya, ami másutt és mindenütt gátolja a tárgyalások folyamatát: a nyugatiak egyoldalú engedményeket követelnek a Szovjetuniótól. A merev magatartás —«. elsősorban az amerikaiak részéről —, a bizalom hiánya, a nemzetközi légkör lehűlése megmutatkozott a madridi kongresszusi palotában is. A madridi tanácskozás voltaképpen — tükör. Amilyenek lesznek a nemzetközi állapotok ősszel, úgy haladhatnak majd a harmincötök tárgyalásai a spanyol fővárosban októberben. Az azonban már most vitathatatlan: józan párbeszédre, ésszerű, kölcsönös erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy a madridi találkozó végül eredményesen — Helsinki szelleméhez híven — tudja befejezni munkáját. T. I. SOMOGYI NÉPLAP A párt belső kérdéseiről tárgyaltak A Spanyol Kommunista Párt X. kongresszusának szerdai teljes ülésén, a küldöttségeik szóvivői ismertették álláspontjukat a központi bizottság beszámolójáról, amelyet a keddi megnyitó ülésen Santiago Carrillo főtitkár terjesztett elő. A felszólalók a párt belső kérdéseit állították az előtérbe. A legtöbb szó a párton belüli demokrácia erősítésének problémájáról esett, és1 a legtöbb küldöttség a jelentést általánosságban elfogadva támogatta a központi bizottság álláspontját, amely szerint a belső demokráciát az alapszervezetekben végzendő munka fokozásával és nem az elkülönülő irányzatok intézményesítésével kell megoldani. Sok küldöttség, amely alapjában egyetértését nyilvánította a központi bizottság beszámolójával, több fontos részlet tekintetében bírálta a párt eddigi tevékenységét Néhány küldöttségnek a kisebbségi véleményt képviselő szóvivői bírálták azt, hogy a beszámolóban nem kielégítő a vezetőség által elkövetett hibák elemzése. Az Andalúziái Kommunista Párt kisebbségének képviselői azt hangoztatták, hogy elemezni kell: miért vesztett a párt az előző kongresszus óta 60 ezer párttagot és miért vallott kudarcot a Mundo Obrero napilapként való megjelentetésének terve. A katalán kommunisták kisebbségének képviselői pedig azt hangoztatták, hogy a hibák és tévedések alapos elemzése nélkül nem lehetséges azok kijavítása. A szerdai teljes ülés végién Nicolás Sartorius, a kb tagja, a központi bizottság nevében bevezette a tézisek tervezetének vitáját, Jaime Ballesteros pedig a szervezeti szabályzat tervezetének vitáját nyitotta meg. A kongresszus munkabizottságokban vitatja meg a két tervezetet Megkezdte munkáját a jelölő bizottság is. Ezt megelőzően a kongresz- szus jóváhagyta a központi bizottság létszámának az eddigi 160-ról 99-re való csökkentését A kongresszus külföldi vendégeit közöttük Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottság tagja, az MSZMP KB agitációs és propaganda osztályának vezetője által vezetett magyar küldöttséget szerdán délben fogadta Enrique Tierno Galvan, Madrid szocialista polgármestere. Baniszadr Franciaországban „Khomeini terrorizmusát” ostorozta Abolhasszan Baniszadr volt iráni államfő szerdán hajnalban. Franciaországba érkezett és politikai menedékjogot kért a francia kormánytól. Korábbi hírekkel élleritét- ben Baniszaidrot nem egy polgári repülőgép, hanem az iráni légierő Boeing 707 típusú gépe hozta Franciaországba. A repülőgép egyébként Ciprus felől érkezve átrepült Görögország fölött Mint az athéni repülésirányító torony munkatársai elmondták, a gép személyzete közölte velük, hogy „a repülőgép légikalózok hatalmába került”. Az iráni hatóságok, miután tudomásukra jutott Ba- niszadr holléte, azonnal a volt elnök kiadatását kérték Franciaországtól. • • $ Baniszadr szerdán reggel 9 óra után elhagyta az Ev- reux-i légitámaszpontot, ahol gépe hajnali fél ötkor szállt le. A francia hatóságok nem közölték, hova távozott az iráni politikus. Baniszadr Boeing 707-es Baniszadr, volt iráni elnök nyilatkozik repülőgépe, amely az iráni légierő kötelékébe tartozik, szigorú őrizet alatt áll az evreux-i támaszponton. A francia hadügyminisztérium már jelezte, hogy a Boeing 707-est visszaszolgáltatják Iránnak. Teherán azonban Baniszadr kiadatását is követeli, mivel a volt elnök eilen körözést adtak ki országában. így Baniszadr megérkezése — azt követően, hogy már Bakhíiar. a sah utolsó miniszterelnöke is Franciaországot választotta menedékül — előreláthatóan a két ország közötti kapcsolatok rosszabbodására vezethet. Az ex-elnök gépén tartózkodó több iráni személyiséggel kapcsolatban hamarosan döntést hoz a párizsi kormány. • * • Párizs-környéki otthona előtt szerdán délelőtt Baniszadr röviden nyilatkozott az újságíróknak. Kijelentette: mindaddig Franciaországban marad, amíg az iráni nép „megnyitja az utat a demokrácia felé”. Az ex-elnök „Khomeini terrorizmusát” ostorozta, és azt mondotta, hogy az iráni nép szerinte „kész azzal szembeszállni és tovább haladni a forradalom útján”. Egymillió kíváncsi tolongott... Királyi esküvő Londonban Szerdán a londoni Szent Pál székesegyházban tartották az angol trónörökös, Károly walesi herceg esküvőjét hetedfokú unokatestvérével, Lady Diana Spen- cerrel. Az ifjú pár délután különvonaton a néhai lord Mountbatten vidéki kastélyába, Broadlandsba utazott. Itt tölti nászútjának első három napját, majd Gibraltárba utaznak, ahol a Britannia királyi jacht fedélzetére szállnak és Földközitengeri kéjutazásra indulnak. A királyi esküvő az ezeréves angol monarchia hagyományosan fényes külsőségei közepette zajlott le. Az ifjú párt az anglikán egyházfő papja, a canterbury érsek adta össze. A meghívott vendégek között számos király, exk irály, elnök, alelnök és kormányfő foglalt helyet. Nem jött el viszont a meghívottak közül 1. János Károly spanyol király, mert az ifjú királyi pár a vitatott Gibraltár területén száll hajóra és Görögország sem képviseltette magát magas szinten, mert Konstantin exkirályt. a „hellének királya” címen hívták meg. A Buckingham palotától a székesegyházig vezető ha: romkilométeres úton közel egymillió kíváncsi tolongott, akik közül sok ' ezren már napok óta helyet foglaltak tábori ágyaikon, pokrócokon, gumimatracokon, az esküvői menet útvonala mentén. A rendőrség a brit főváros történetének legnagyobb szabású biztonsági intézkedéseivel tartotta fenn a rendet. A BBC és az ITV televíziós hálózat kora reggeltől délutánig egyenes adásban közvetítette az esküvőt és az Az ifjú pár ifjú pár elutazását. Az esküvő napja állami szünnap volt Angliában. Azonnali belépéssel fölveszünk AUTÓSZERELŐ, GÉPJÁRMŰ-VILLAMOSSÁGI SZERELŐ szakmunkásokat, valamint szerelőműhelyi SEGÉDMUNKÁSOKAT. Bérezés megegyezés szerint. A Kaposvár környékiek jelentkezését is várjuk. Jelentkezés: Építőipari Szállítási Vállalat (ÉPFU) Kaposvár, Tüskevár. (2027771 Törékeny tűzszünet A nagy amerikai író, Mark Twain mondta egyszer, hogy nincs könnyebb, mint végleg leszokni a dohányzásról. A maga példáját említette: ő már legalább százhúsz alkalommal megtette ezt... Ügy látszik, Libanonban sem nehéz tűzszüneti megállapodásra jutni. A válság legújabb szakaszában, amelyet általában az 1975—76-os véres polgárháborútól számítanak, számos esetben határozták el a fegyvernyugvást. Az adatok között ugyan van némi különbség, aszerint, hogy csak az általánosabb jellegű egyezségeket veszik számba, vagy feljegyzik a helyi, rendszerint kérészéletű, csupán néhány óráig érvényben levő megegyezéseket. Ezért nyolcvan és kétszázhatvan közé teszik a fél évtized alatt létrejött tűzszünetek számát. Vajon mennyire bizonyulhat tartósnak az a nyolcvanegyedik vagy kétszázhatvanegyedik megállapodás, amelyet egy különösen kiélezett időszak, Bejrút bombázása, a dél-libanoni palesztin táborok elleni nagy roham s az észak-izraeli települések elleni tüzérségi támadások után kötöttek? Az előjelek alighanem jogos kételyt sugallnak, de ezt teszik a kísérő jelenségek is: a tűzszünet mellé ezért sietnek hozzáfűzni a törékeny jelzőt. Mindenekelőtt többirányú — nem is jelentéktelen — értelmezési különbségek figyelhetők meg. Az izraeli vezetés olyan kijelentéseket tesz, hogy kizárólag a libanoniakat ismerte el partner-' nek, a palesztinokat nem —* valójában viszont izraeli— palesztin összecsapás zajlott (ami a libanoniakat is érintette), s a két főszereplő egyikének kirekesztése ésszerűtlen álláspontot jelent. Izrael követeli, hogy a tűzszünet terjedjen ki a libanoni jobboldal által uralt területekre is, főként Haddad őrnagy szakadár államocská- jára, ez viszont ismét eleve lehetetlenné tenné Libanon egységének helyreállítását. A PFSZ ugyanakkor azt hangsúlyozta, hogy a fegyverszünet Libanonra vonatkozik, tehát nem foglalja magában a Jordán folyó nyugati partján vagy a gazai övezetben a megszálló hadsereg elleni katonai akciókat. További nehézségeket okoz, hogy az izraeliek nem mondtak le a libanoni berepülésekről, légi felderítésről — a palesztinok körében pedig nehezen lehetett elfogadtatni valameny- nyi gerillacsoporttal a tűzszünet előírásait. (A palesztin mozgalomban 12 jelentősebb és negyven kisebb szervezetet jegyeznek, s előfordulhat, hogy valamelyikük — nem utolsósorban külső, hatásra — szembefordul a mozgalom £ö áramlataival.) A legutóbbi megállapodásnak számos olyan homályos részlete van tehát, amelyet adott esetben ürügyként lehet használni az ellenseges- kedések felújítására. Ám különben is van a közel keleti tüzeknek és tűzszüneteknek egy sajátos ritmusa. A Camp David-i különalku nyomán Egyiptomot sikerült kikapcsolni az arab frontállamok közül; Jordánia közismert módon nem engedélyezi területén a palesztin mozgalom kiterjedtebb katonai tevékenységét ; a szíriai—izraeli átmeneti fegyverszüneti vonalon pedig ENSZ-zóna biztosítja — a korábbi nemzetközi megállapodások értelmében — a felek szétválasztásai. A palesztinok legfontosabb bázisai kélségki- vül Dél-Libanonban helyezkednek el — a Camp David-i különmegállapodás tette lehetővé, hogy az izraeli Vezetés katonailag Libanonra összpontosítson: megpróbálja felszámolni a palesztin ellenállást, megossza az országot, s egyúttal nyomást gyakoroljon a ma élharcos arab íronlallamra: Szíriára, Libanonban ezért állandó tanúi lehetünk az ellentétes törekvések következtében végbemenő hullámzásoknak. Az idén két ízben is a válság viszonylagos enyhülésének jelei mutatkoztak. Sőt, miután a szíriai arabközi erők keresztül vitték a jobboldali falangisták kivonulását Libanon második legnagyobb városából, Zahléből, s légvédelmi rakéták telepítésével jelentős védelmi állásokat építettek ki a határkörzetben — az Arab Liga négyes közvetítő bizottságával együttműködve elvi lehetőséget teremtettek a libanoni nemzeti egységre és megbékélésre. Izrael, valamint izraeli támogatással a libanoni jobboldal legszélsőségesebb elemei ennek megakadályozására léptek ismét akcióija. Arra törekedtek, hogy összevonják a fennhatóságuk alatt álló libanoni területeket és formálisan is megosszák az országot. Ezután a „rakéta- válság” egyelőre szavakban történő eszkalációja következett. Folytatódott a krízissorozat a „neaktorválsággal”, a Bagdad melletti atomerőmű bombázásával. Végül a Bejrút elleni pusztító bombázás s a Dél-Libanonba vezető hidak lerombolása, a palesztin táborok és bázisok elleni összpontosított izraeli szárazföldi, tengeri és légi támadás jelentette a tető- zést. (A Begin-kormány cselekedetei mögött belpolitikai indítékok is álltak: a választások előtt szavazatszerzés, majd a patthelyzetet eredményező szavazás nyomán a kormányalakítási alkudozások vagy akár egy esetleges új választási kampány elősegítésére mesterségesen „nemzeti szükségállapotot” alakítottak ki.) Az izraeli vezetés azonban kétségtelenül „túlszaladt” — ezt példázza a londoni Economist-kommentár címe: „Begin úr a világgal szemben”. Még az amerikai kormányzat sem tapsolhatott egyértelműen az izraeli akcióknak, hiszen kellemetlen szövetségese eltaszítja a hagyományosan amerikabarát, jobboldali közel-keleti erőket is. (Ennek köszönhető a Biztonsági Tanácsban elfoglalt felemás amerikai álláspont; az F—16-os repülőgépek körüli huzavona, s egykét amerikai vezető enyhe rosszallást kifejező nyilatkozata.) Természetesen, a taktikai eltéréseken túl, nincs igazi konfliktus Washington és Tel Aviv között. Sok szakértő helyezkedett arra a véleményre, hogy a tűzszünet — miután Izrael ismét tűz- beborította Libanont —kedvező az Egyesült Államoknak. mert így újra nyíltan folytathatják Izrael támogatását. A tűzszünet tartama pedig aligha kéoezi közöttük viták tárgyát. Ha a külső és belső érdekek úgy kívánják, a Begin-kabinet nemigen fogja azt betartani. Egy rövid tűzszünet is jobb a tartós füzeknél, de a realitások arra intenek, hogy óvakodjunk a túlzott derűlátástól. A lényeg ugyanis, hogy a közel-keleti válság megoldását nem az egymást követő és füstbemenő (rendszerint bombák füstjébe enyésző) tűzszünetek kepezik, hanem egy általános rendezés. Ennek lenne a legjobb módja olyan békeértekezlet összehívása — s erre tett javaslatot ismételten Leonyid Brezsnyev is —, amely valamennyi érdekejt fél részvételével, áttekintené a helyzetet és kölcsönösen elfogadható, általános biztonságot és békét eredményező intézkedéseket munkálna ki. A dohányzásról leszokni végeredményben magánügy — a közel-keleti gyújtogatás elfojtása azonban olyan közügy, amelyben valóban egész világunk érdekelt... R. E.
