Somogyi Néplap, 1981. július (37. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-26 / 174. szám
Évek óta az az ember érzése, hogy a világ nem áll másból, mint olajból és cserearányból, termelésből és ráfordításból, egyensúlyból és spórolásból, exportnövelésből as importkorlátozásból. Mintha .mindent rideg gazdaság- technikai szempontok uralnának, mindent a gazdasági számítások szabályoznának. Amikor a gazdaság nehéz helyzetben van, természetes dolog, hogy a gazdasági adottságokból. a lehetőségekből indulunk ki. Sokszor úgy látszik, hogy a gazdasági érték- rendszer minden közfigyelmet magára von. Most azonban újra erőre kapnak a társadalmi, politikai elvek, az általánosabb érté- anélkül, hogy a gazdaságiakat elnyomnák. A politika számára Persze eddig is a teljes foglalkoztatás, a munka szerinti,elosztás, a szükségletek mind' teljesebb kielégítése. az egyensúlyi helyzet javítása, a vállalati önállóság, növelése csak első közelítésbén volt gazdasági követelmény. A politikai eszme- rendszer és a közvélemény nem hagyja magát kiszorítani, sőt mindjobban áthatja a rideg gazdasági megfontolásokat is. Az, hogy hazánk külgazdasági egyensúlyát rendbe kell hozni, rideg gazdaságtechnikai gond. De az a tény, hogy nemcsak külső egyensúly van, hanem belső is, nemcsak államháztartási egyensúly van, hanem magánháztartási is, nemcsak gazdasági egyensúly van, hanem politikai-hangulati egyensúly is, már a gazdasági értékrendszert a társadalmi-politikai értékrendszernek rendeli alá. Amikor a VI. ötéves terv készült, alapjául rideg számítások szolgáltak. A számok szinte csak azt mondták, hogy mire lehet számítani a következő öt évben, ha a helyzet tovább nem romlik. De mire elkészült, már határozott célokat tartalmazott a hozzá rendelt eszközökkel. Akarattal, politikával telített társadalomfejlesztési terv lett, amelynek számai nem egyszerűen a jövő statisztikái, hk- nem számszerűsített célok. Amikor napirendre került a gazdaságtalan termelés szűkítése, az teljes mértékben struktúrapolitikai megfontolásokon, számításokon alapult. De rövid időn belül már magában foglalt olyan követelményt, hogy a szerkezetváltoztatás he rontsa se a lakossági ellátást, se a termelőeszköz-ellátást. Ma már állítjuk, hogy a „gazdaságosság”-nak két kritériuma van: a jövedelmezőség és a szükségesség. Az, hogy valamire szükség van, az bizonyos tevékenységeknek pozitív gazdaságos- sági megítélést kölcsönöz. És az a legdrágább, ami nincs. Ez már társadalompolitika, akárcsak az, hogy megfontoljuk, mi a nagyobb kár: megtartani falun egy nem túl jövedelmező üzemet, vagy újra ingázásra szorítani száz embert, elvinni a faluból az ipari munkahelyet. A fogyasztói árak rendezése formailag gazdaságtechnikai kérdés. A legutóbbi benzináremelés óta jelentősen emelkedtek az energia-hordo- zó-árak, vagyis előbb-utóbb a villamos energia fogyasztói érát is emelni kell. Amikor kiderült, hogy már nem kifizetődő a háztájiban a saját fogyasztásra szánt termelés bővítése, baromfiból, sertésből, akkor bárhogyan osztottunk, szoroztunk, föl kellett emelni a hús és a hentesáruk fogyasztói árát. De közben azt is meg kell határozni — és ez már társadalompolitika —, hogy ennek mi a hatása az életszínvonalra, hogyan járnak a fix fizetésűek, a nyugdíjasok, a sokgyermekesek. Pontosan kiszámítható, hogy a megnövekedett terheket meddig képes viselni az állami költségvetés, mikor kell a terhek egy részét áthárítani a vállalatokra, s végül hogyan és milyen mértékben lehet teherviselésre bírni a lakosságot Ezek könyörtelen dolgok. De azt fontolóra venni, hogy könnyebb a lakosság számára a terheket termelőként, dolgozóként, mintsem fogyasztóként elviselni — már társadalompolitika. A tömegek értékelései, ideológiánk tételei éppen olyan erős meghatározói a gazdaságpolitikának, mint az, hogy mennyi anyagunk, emberünk, pénzünk, versenyképes termékünk van. A politikának is megvannak az egyensúlyi feltételei. Bővítésük, erősítésük éppen olyan fontos, mint a gazdasági egyensúlyé. Dr. Pirityi Ottó ezen a nyáron harminc gyakornok dolgozik a téeszben, közülük sokan hosszú távon kapcsolódnak majd ehhez a gazdasághoz. A dolgozók — köztük a fizikaiak is — vállalják, sőt sürgetik a szervezett képzés formáit és az önképzést; ma már a téeszben külön osztály foglalkozik az üzemen belüli képzéssel. Fél évvel az egyesülés után A múlt év végén az egyesülés mellett döntött a siófoki Sió és a balatonszabadi November 7. Tsz tagsága, s az idén már közösen gazdálkodnak a siófoki November 7. Mezőgazdasági és Kertészeti Termelőszövetkezetben. Az elhatározás mellett kézenfekvő indokokat hoztak föl maguk a gazdák, de a szándékkal egyetértő városi, községi tanácsi és pártszervek vezetői is. Tóth János, a Siófoki Városi Pártbizottság első titkára például egyebek között megállapította: „Az egyesülés módot ad az eddigi párhuzamos tevékenységek összevonására, a meglevő gép- és munkaerőkapacitás jobb kihasználására; lehetőség nyílik a növény- termesztés’szerkezetének javítására, az állattenyésztésben pedig a jövedelmezőbb szakosodásra.” Ezen a héten befejeződik a múlt év őszén még külön-kü- lön, illetve a tavasszal már közösen vetett kalászosok és a borsó betakarítása. 1150 hektár búza, 114 hektár őszi árpa, 264 hektár borsó és 160 hektár tavaszi árpa termése már a közös gazdálkodásuk gyümölcse, s az eredmények nem adnak okot az elégedetlenségre. Akkor jártuk a határt Boda János elnökkel, amikor a kombájnok az aratás végéhez közeledtek — folyt a szalma bálázása, a talajmunka a letakarított táblákon. — Tavaly a két téesznek együttvéve még tizenegy kombájnja dolgozott a nyári betakarításban, most mindösz- sze hat oldja meg ezt a feladatot. Ugyanúgy húsz nap alatt végzünk, mint a múlt évben, pedig akkor is a mostanihoz hasonló nagyságú gabonaterülete volt a két téesznek. A gépek szervezetten, minden eddiginél nagyobb teljesítménnyel üzemelnek, s megkönnyíti a dolgukat, hogy az 1150 hektár búzából 950 hektár egy tömbben van. Sokat számít az is, hogy a kombájnüzem szakosodott: így már a fölkészítésnél, s később, a napi munkák során fokozott figyelmet fordíthattak az aratócséplőkre. — Olyan műszaki eszközökkel rendelkezünk, melyeknek a beszerzésére, illetve maximális kihasználására egy kisebb üzem aligha vállalkozhatna. Létrehoztuk azt a szervezeti formát a gazdaságban, amely különösen .a fiatalok szakmai kibontakozására kínál kitűnő lehetőséget. Tizenhárom önálló ágazat működik a szövetkezetben, ezekben és a három osztályon összesen csaknem hatvan felsőfokú végzettségű szakembert foglalkoztatunk, mindegyikük nagy önállóságot élvez. Tapasztalataink szerint ez a szervezeti fölépítés vonzza a szakembereket, a gazdaságnak pedig igencsak megtérül a szellemi befektetés. Szívesen foglalkoznak a pályára készülő fiatalokkal: — Az adminisztratív dolgozókkal és a nyugdíjasokkal is végigjártuk a határt — mondja az elnök. — Megnéztük. a mezőt, a majorokat, a műhelyt és az ott folyó munkákat. Az irodisták láthatták a termelést, amelynek szamaival ők dolgoznak. A nyugdíjasok határjárásával pedig az volt a célunk, hogy számot adjunk az alapítóknak — sió- jutiaknak, ádándiaknalc, siófokiaknak és balatonszaba- diaknak — arról: mi és menynyi terem a bevitt földjükön, milyen gazdái vagyunk az általuk alapított közösségnek. Nem kellett szégyenkeznünk... Ahhoz képest, hogy több mint ezer, hektár szántatlanul jött át tavalyról erre az évre, terven felüli termésátlagokra számíthatnak. Biztatóak a kilátások az ezer hektár napraforgónál — ez szintén egy tömbben helyezkedik el — meg az 1600 hektár kukoricánál is. A tejtermelés huszonöt százalékkal nő a múlt évihez képest. Az egyesülést követő első félévben hatvanan ugyan eltávoztak a szövetkezetből, viszont több mint száz új belépő jelentkezett! Javultak a munkakörülmények, jobb a szervezés, következésképp megnőtt az egy dolgozóra jutó teljesítmény. Hern esz Ferenc Kedvezménnyel ösztönöznek Szakmát tanulnak a nők SOMOGYI KRÓNIKÁJA . A barátság drágább az aranynál — tartja az orosz közmondás. Ennek az igazságát érezte minden fiatal, ■ aki részit vett a III. magyar —szovjet ifjúsági barátság- fesztivál valamilyen rendezvényéin. Somogy is képviseltette magát a hétfői budapesti megnyitó ünnepségein, majd pedig ötnapos gazdag programról gondoskodott a vendégeknek. Testvérmegyénk fiataljainak egy csoportja érkezett; Somogyba. A KISZ megyei bizottsága elvitte a kom- szomolisitáikat ipari és me- ző gazdasági üzembe, lehetővé tette, hogy pihenjenek a Balaton déli partján. A ka- linyiniak különösen annak örülitek, hogy a megyei pártibizottság első titkára megismertette velük a megye életét, beszámolt az eredményekről, s nem hallgatta/ él a gondokat s©m._ A személyes kapcsolatok erősítését szolgálta, hogy kisen o csoportokban, kaposvári otthonokba is eljutottak családlátogatásra. Jó hangulatú volt a. csütörtök esti ifjúsági (találkozó a SÁÉV munkásszállásán. Az ifjúsággal kapcsolatos fontos témát tárgyalt meg a KISZ megyei bizottsága e héten. Köztudomású, hogy nagv létszámú gyermekkor- osztályoz. kezdik gggg . iskolai tanulmányaikat a következő években, s a megye egész lakosságának cselekvő együttműködésére van szükség a megfelelő körülmények megteremtéséhez. A KISZ-bdzottságok, az úttörőelnökségek átengedik az ifjúsági klubokat, csapat- otthonolcat, hogy ott oktassanak, napközit, tanulószobát, ebédlőt üzemeltessenek. Kaposvár legzsúfoltabb iskolái a Killián Gyöngy Ifjúsági és Úttörő-művelődési Központban kapnak helyet a délelőtti órákban. Szép feladatuk lesz az úttörőcsapatoknak és az őket pártfogoló KISZ -szervezeteiknek. Közösein vállalnak védnökséget afölött, hogy a gyerekek minél jobban vievázza- nak az ilyen átmeneti tantermek berendezésére. Jó munkát kérnek az építőipari KISZ-szervezetek fiataljaitól. A testület szerint ez is hozzájárulhat ahhoz, hogy az iskolák határidőre fölépüljenek. A KISZ megyei bizottsága feladatot vállal a tanköteles korú gyermekek földerítésében és beínattaitásuikban. Az úttörőcsapatok, a KISZ- szervezetek felkarolják a hátrányos helyzetű tanulókat Sok szó esik a ketitibará- tokról ezen a nyáron, hlhan is többször szó volt — gondot okozott a zöldség és gyümölcs felvásárlása. Ezért volt- időszerű, hogy éppen ebben az időszakban tartotta _ meg ülését a megyei kertbarátsaövetség elnöksége, Belegen. Jelenleg harmincegy kertbarátkor működik Somogybán. Tevékenységüket elemezve elsősorban azt állapította meg az elnökség, hogy sikeresek voltak a szaktudást növelő előadások, tapasztalatcserék, bemutatók, kiállítások. A nagyatádi kertbarátkor élen jár a tanulmányutak szervezésében. Most már egyre több lehetőséget kapnak a kertbarátok arra is, hogy bemutatkozzanak kiáliitá- sofcoin. Gondot okoz viszont a kiskertek ellátása géppel és szerszámmal, ezért terjednek az otthon barkácsolt eszközök. Bizonyos helyeken akadozik a felvásárlás. Javaslatként' hangzott el az elnökség ülésén, hogv a társközségekben engedélyezni kellene a magánfelvásárlást kisteherautóval. A Kiskertek mesterei elnevezésű kertészeti versanyki állítást az idén. Siófokon rendezik meg, eg: elnökség ennek szervezését is megvitat-* la, majd megismerkedett a belegi kertbarátkor munkájával. _ . ^ Lajo* Géza. Fontos feladatként határozta meg a magyar szak- szervezetek legutóbbi kongresszusa, hogy mindenhol segítsék a szakmai képzést és továbbképzést, valamint az ezt megalapozó alapműveltség általánossá válását. Ennek szellemében vizsgálta meg az SZMT nőbizottságla a megye nagyobb vasas üzemeiben' a nők szakmai képzésének, továbbképzésének helyzetét. Köztudott, hogy elsősorban a szakképzettségben a legnagyobb a különbség a fizikai. munkát végző nők és férfiak között. A szakszervezetek ezért állították a munka középpontjába a dolgozó nők szakképzettségének fejlesztését. A vasas üzemekre a/z jellemző, hogy sok nő dolgozik fizikai munkakörben. nyolcvanhárom és fél százalékuk azonban betanított munkás. Gondot okoz, hogy csaknem kétszáz- barminc lánynak és asszonynak nincs általános iskolai végzettsége, így például egyelőre nem is veheti tervbe a szakmai képzettség megszerzését. A nőhizottság tagjai a ■vizsgálat során változatos képpel ismenkedték meg. Feltűnt például, hogy mindössze tizennégy leány szakmunkástanuló van a vizsgált üzemekben. Elsősorban a felnőttkori képzés valamilyen formája került előtérbe. Mindenképpen önöm, hogy most már egyre több helyen tesznek lépéséket a szakmunkássá való átképzés érdekében, A Finommechanikai Vállalat 3. számú Gyárában például kétévenként azerv&znek tanfolyamat e mechanikai műszerész szakmában, s a tanulók többsége nő. A Kaposvári Villamossági Gyárban tizenöt nő szerzett szakmunkás-bizonyítványt a galvanizáló, a mechanikai műszerész szakmában, a Videoton tabi gyáregységében huszonnyolcán képezték át magukait mechanikai műszerésznek. S lehet a sort folytatni azzal, hogy az eléktro/ncsőgyárban tavaly és az idén is szereztek szakmát a betanított munkásként dolgozó lányok és asszonyok. A nőbizottság szerint — még ha az ütem lassú is — nagyon fontos a szakmai képzés, hiszen így a nők magasabb bérhez is jutnak. A tapasztalatok szerint a betanított munkások továbbképzésében van már előrelépés, több helyen szerveznek ismeretfelújító-bővítö tanfolyamokat. A termékszerkezet változása is indokolta, hogy a Videoton tabi gyárában hat év alatt mintegy kétszáz, az eléktroncsőgyái- ban pedig hetven nő vett részt különféle szakmai képzésben. átképzésben. A villamossági gyár* például ezután képez tovább negyven betanított munkásnőt. A nők előb.brejutása szempontjából különösen fontos, hogy, az úgynevezett termelésirányító tan folyamira az elékt- rohcsőgyárban hét, a villamosságiban hat nőt küldtek. A nőbizottság helyesnek tartja, hogy a dolgotokat anyagi ösztönzéssel, munkaidő-kedvezménnyel serkentik a tanulásra. S ezt atort érdemes megemlíteni, hiszen a részben munkaidő alatt tartott oktatás, a fizetett távoliét, a tanulmányi szabadság igencsak csökkenti a munkaidőalapot. Erre egy példát: több nünt ezerkilencszáz munkanap esetit ki (!) a Videoton tabi gyárában a tanulás miatt az 1979/80-as tanévben. A szakszervezeti bizottságok s maguk a szocialista brigádok is nagy segítséget adnak ahhoz, hogy a lányok és asszonyok elszánják magukat a tanulásra, s ne hátráljanak meg a nehézségek láttán. Ennek is köszönhető, hogy kevés nö hagyja abba a tanulást, A kedvező jelenségek ellenére a vasas üzemekben még mindig nem kielégítő a nők felnőttkori képzése. Egyes vállalatoknál például telített a szakmunkások létszáma, így nincs igény a betanított nők átképzésére. Nincs megoldva a gyes-en levők bevonása sem a szakmai képzésbe. Az is ellentétes hatást vált ki, amikor a szakmunkást igénylő területeken betanított munkások dolgoznak a szakmunkásokéval csaknem azonos bérért. A nőbizottság szerint a szakszervezeti bizottságok feladata, hogy kezdeményezzék a valóban szükséges szakmunkástanfolyamokat. S a meggyőző szóra is szükség van, hogy minél több lány és asszony fejezze be először az általános iskolát. L. G. SOMOGYI NÉPLAP gazdaságlechnika ftrsaiafosnpöüla
