Somogyi Néplap, 1981. július (37. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-23 / 171. szám

Brezsnyev-Husák találkozó Szívélyes légkör, teljes nézetazonosság zi porondon aktivizálódtak Tegnap a Krím-féLszige- ten Leonyid Brezsnyev az SZKP Központi Bizottságá­nak főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnök­ségének elnöke megbeszélést folytatott Gustáv Húsúkkal, a CSKP Központi Bizottsá­ga főtitkárával, a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság y elnök ével, aki üdülésein tar­tózkodik a Szovjetunióban. Leonyid Bnezsinyev és Gus­táv Husák tájékoztatta egy­mást országa belső fejlődé­séről, Mindketten megálla­pították, hogy a nemzetközi szocialista munkamegosztás lehetőségeinek ésszerűbb ki­aknázása mind a szovjet, mind pedig a csehszlovák népgazdaság intenzifikálásá- nak fomtos tartaléka. Mindkét fél részéről az a szilárd meggyőződés hang­zott el, hogy a testvéri szo­cialista államok együttmű­ködésének általános erősö­dése, egységűik és összetör- rottságuk tartós biztosíték ahhoz, hogy minden szocia­lista ország és az egész szo­cialista közösség magabizto­san és folyamatosan ha­ladjon előre. Leonyid Biezsnyev és Gustáv Husák — megvitat­va a nemzetközi kérdések széles körét — külön figyel- hiet szentelt az európai prob­lémáknak. Európai politikai körökben erősödik a törek­vés. hogy megőrizzék az enyhülést, bár a nemzetkö­’Teherát/iítan ismeretlen tptípsék . a koi'mány egyik jag.iáymi, Segerf Naghainak, ' a ‘*x>zok itatás ügyi minisztéri­um egyik államttitkárának életére törték. Több lövést adtaik le rá, amikor éppen otthonából távozott, A Pars hírügynökség szerint a go­lyók az államtitkárt nem találták el. testőrét viszont megsebesítették. E héten ez volt a máso­dik merénylet, amelyet po­litikus, illetve magasabb be­osztású kormánytisztviselő ellen követtek el. Hétfőn több lövéssel megsebesítet­ték Habibollah Aszgarolladi* Moszatmant, */. iszlám köz­társasága párt egyik elnök­jelöltjét. Baniszadr elnök júniusban történt estmoizditása óla Iránban „úgyszólván napi­renden vannak a politikai merényletek. A kormány or­szágos méretű tisztogató ak­azok az erők, amelyek min­den áron akadályozni igye­keznek ezt a folyamatot. Az enyhülési politika ko­moly próbaköve a madridi találkozó. A Szovjetunió, Csehszlovákia és más szociá­lisa« országok mindent el­követnek, hogy elhárítsák az akadályokat e találkozó si­keres befejezése elől. Amenmyi{>en a nyugati ha­talmaik kellő erőfeszítéseket tesznek, hogy újabb szakaszt lehet, megtenni a helsinki záróokmányban meghatáro­zott történelmi úton. A madridi találkozó legfonto­sabb eredménye lenne, ha döntés születnék az európai ■katonai enyhüléssel és lesze­reléssel foglalkozó konferen­cia összehívásáról. Európa jövője attól függ, hogy a kontinensen mennyi- le sikerül megszilárdítani és kifejleszteni a különböző társadalmi berendezkedésű államok békés egymás mel­lett. élésének alapjait, de mindenekelőtt attól, hogy maguk az európai népek mennyire nyilvánítják ki politikai akaratukat a bé­kére és milyen gyakorlati lé­péseket tesznek. Leonyid Brezsnyev és Gustáv Húsaik találkozója szívélyes légkörben folyt le, s valiamennnyi megvitatott kérdésben igazolta a felek nézeta zon oss á g át. dókkal, kivégzésekkel és le­tartóztatásokkal igyekszik gátat vetni az. újabb erő­szakhullámnak. Abolhasszá7i Baniszadr volt iráni elnök, akit a te- heráni parlament megfosz­tott államfői tisztségétől, ar­ra szólított fel, hogy hozza­nak létre Iránban ,,el«nzé- ki tanácsot” és egy „akció- csoportot”. A jelenleg minden való­színűség szerint Iránban illegalitásban élő Baniszadr kézzel írt és a Modzsahedin Khalk vezetőjéhez eímzet levelét Hamburgban élő irá­ni emigránsok hozták nyil­vánosságra. Az önmagát Irán „választott elnökének” nevező Baniszadr a levél­ben megbízza a iszlám ellenzéki Modzsahedín Khalk vezető,jét, Masszud Radzsavit, hogy szervezeté­nek vezetőiből alakítsa meg az „ellenzéki tanácsot”. A merénylet háttere homályban maradt Rómában szerdán este Íté­letet hirdettek II. János Pál pápa merénylőjének bűnpe­rében, Mehmet Ali Agcát életfogytiglani börtönbünte­téssel sújtották. Egyéb bű­neiért, a törvénytelen fegy­verviselésért, hamis személyi okmányok használatáért és más kisebb bűnökért tíz év pótlólagos szabadságvesztés­sel sújtották, de tekintettel arra. hogy életfogytiglan ítél­ték el, a tíz évet egy évi sö­tétzárkára változtatták. Még nem világos, vajon miért tartott ilyen sokáig az ítélet meghozatala. Hiszen Agca bűnösségéhez semmi kétség sem férhetett és az olasz törvény egyértelműen előírja, hogy a pápa elleni merényletet a legsúlyosabb büntetéssel sújtja. Kétséges inkább az volt, hogy a per Agca elítélésére korlátozó­dik-e, vagy fény derül az egész ügy hátterére is. Leg­alábbis jelzik, hogy a . me­rénylettel kapcsolatban sú­lyos politikai természetű té­nyek is felmerültek — még­ha egyértelműen bizonyítani nem is tudták őket. Az ügyész és a hivatalból kirendelt ügyvéd beszéde óla azonban semmi kétség sem maradha­tott afelől, hogy az olasz igazságszolgáltatás a „fanati­kus őrült” és a cinkosok nél­kül, magányosan cselekvő merénylő tézisét karolta fel. A védelem teljes mértékben azonosult a vád érvelésével, azzal, hogy a merénylet Indí­tékát pszichikai természetű­nek minősítette, Agca „elfer­dült lelkületéből” fakadónak. Csatlakozott a vádhoz abban Is hogy Agca voltaképpen Ödipusz-komplexusban szenved: atyját akarta meg­ölni a muzulmán, hogy kitö- lölje saját múltját. A véde­lem ugyanezt az okot enyhí­tő körülménynek minősítette, mondván, nem lehet élet­fogytiglan elítélni egy nem épelméjű embert. További enyhítő körülményként fogla föl, hogy a pápa maga is megbocsátott Agcának. Ezzel Agca pere véget ért. Talán sohasem fog kiderülni az igazság arról, hogy ki ad­ta a fegyvert a török kezébe, A tények mindenesetre ma­isukért beszélnek: Agca egy török fasiszta Szervezet tag­jaként már megölt egy em­bert, egy török újság szociál­demokrata főszerkesztőjét, Szélsőjobboldali elvbarátai szöktették meg török börtö­néből. Rómában eléggé elter­jedt a nézet, miszerint a me­rénylet voltaképpen arra irányult, hogy bizonyítsák: Itáliában manapság már a pápa sem érezheti biztonság­ban magát. Baniszadr levele Gyilkossági kísérlet Teheránban A Pentagon ragaszkodik Neutronfegyver Európában? Carter volt amerikai elnök' 1978 tavaszán tett kijelenté­se, miszerint nem helyeznek el neutronfegyvert Nyugat- Európában és elhalasztják gyártásának megkezdését, csupán a közvélemény meg­nyugtatását szolgálta. A Pen­tagon és az' USA katonai­ipari komplexuma olyan töl­teteket gyártott és halmozott fel, amelyeket rádióaktív-tri- tium behelyezésével neutron­fegyverré lehet változtatni. A Reagan-adminisztráciő hatalomrajutása után megkí­sérelte a programot törvé­nyesíteni. Ám az európai közvélemény viharos tiltako­zása láttán kijelentette: az USA-nak egyelőre nincse­nek konkrét tervei a neut- ronlegyverekkel kapcsolat­ban. A közvéleményt, minde­nekelőtt az európai közvéle­ményt félre akarják vezetni. Az USA szándéka változat­lan: neutronfegyvereket elhe­lyezni Európában. Weinberger hadügymi­niszter nyíltan kijelentette (interjú a Balti mór Sun című lapnak 1981. február 9-én), „támogatja a neutron rob­banófejek létrehozását”, és hogy „a korábbi adminiszt­ráció hibát követett el, ami­kor olyan döntést hozott, hogy a neutronbombát nem állítja rendszerbe” (sajtókon­ferencia 1981. február 3-án). Régóta közismert, mi a véle­ménye a fegyverről az USA jelenlegi külügyminiszteré­nek. Amikor Haig még a NATO Egyesített Fegyveres Erőinek parancsnoka volt, egy sajtókonferencián (1978. március 22.) kijelentette: „Rendkívül kívánatos lépés­nek tartjuk a neutron robba­nófej rendszerbeállításának elfogadását.” Ez a lépés gyakorlatilag már megtörtént. Az Európá­ban te'epített Lance típusú rakéták robbanni 'jei, vala­mint a 203,2 rnm-es atom­agyuk lövedékei bármikor neutron robbanófejekké ala­kíthatók. A Pentagon,-ó» USA energetikai minisztériu­ma megegyezett abban, hogy az Európában elhelyezett nukleáris töltetekhez szüksé­ges tritiumot az USA terüle­tén őrzik: Európába szállítá­suk és a robbanófejekbe tör­ténő behelyezésük szükség esetén néhány órát vesz igénybe. Ily módon a megnyugtatás, hogy a nyugat-európai orszá­gok beleegyezése szükséges a területükön új tömegpusz­tító fegyverek elhelyezéséhez — puszta formaság. Az USA kész enélkül is végrehajtani szándékát, Nyugat-Európa országait kész tények elé ál­lítva. Az USA adminisztrációja íyilván azért álcázza 3 ne- utronfegyver nyugat-európai elhelyezésével kapcsolatos tevékenységét, mert attól tart, hogy e kérdés nyilvános vitája fenyegetné annak a NATO-döntésnek végrehaj­tását, amelyet az új közép­hatósugarú amerikai rakéták Európában való elhelyezésére hoztak. ^v,„ ­' , ,T. Larionov „Amerikai csúcs” Még éjszaka volt Európá­ban, amikor a hét vezető tőkés ország állaim- és kor­mányfői a kanadai főváros operaházának színpadán saj­tóértekezletein számoltak be tárgyalásaik eredményeiről. A sajtóértekezlet egyértel­műen bizonyította, hogy ezen a csúcson minden ed­diginél határozottabban ér­ződött. és érvényesült az amerikai politika nyomása. Reagan amerikai elnök tel­jes joggal köszönte meg a partnerországok (Japán, NSZK, Anglia, Franciaor­szág, Olaszország, Kanada- vezetőínek támogatását — miközben' a többi állaim- és kormányfő „panasznapot” tartott. NYUGAT-EURÓPAI PANASZNAP E panasznapra minden okuk megvolt. Az ottawai értekezlet amerikai szem­pontból eredményes volt. Washington szilárdan ellen­állt szövetségesei gazdasági követeléseinek és világossá tette: kitart eddigi gazda­ságpolitikája mellett. A Hetek közötti gazdasági viták középpontjában ugyan­is az amerikai stabilizációs politika állott. Ennek lénye­ge az állami kiadások drasz­tikus csökkentése, minde­nekelőtt a Szociális téren, pénzügyileg pedig a ..drága pénz”, azaz a rendkívül ma­gas kamatsztmt. Ennek ha­tása az, hogy kiszívja a tő­két a szövetséges tőkés or­szágokból és az Amerika felé áramlik, miközben a dollár egyre erősödik a töb­bi tőkés devizával szemben. A jelenlegi amerikai gazda­sági vezetés másodlagos fontosságúnak tekinti a munkanélküliség elleni küz­delmet. s a középpontba az infláció letörését helyezi. Ez az amerikai gazdaság­politika a más feltételek kö­zött dolgozó európai szövet­ségesek számára rendkívül súlyos következményekkel jár. Mindenekelőtt: a dollár­ban számlázott olaj behoz»; táláért saját, meggyengült devizáikban lényegesen többéit kell fizetniök. Másodszor: ha meg akar­ják akadályozni a tőke ki­áramlását az óceánon túlra, kénytelenek maguk is emel­ni a bankkamatlábat. A „drága pénz” — tehát az, hogy a felvett bankhitele­kért hallatlanul magas ka­matot kell fizetni —, ter­mészetesen csökkenti a be­ruházási kedvet, fékezi a gazdaságnövekedést. Ennek természetes következménye a munkanélküliség növeke­dése. Ottawa előtt és az ér­tekezlet közben ezért lénye­gében az összes európai tő­kés ország airra akarta rá­bírni Washingtont, hogy változtasson kamatpolitiká­ján. Ez a törekvés eredmény­telen volt — s ez a negatí­vum az ottawai csúcsérte­kezlet egyik legjellegzete­sebb „eredménye”. A záró- közlemény szavaikban elis­meri ugyan, hogy a magias amerikai kamatláb gondokat okoz, változást azonban nem ígér. Az amerikaiak világossá tették, hogy to­vább folytatják az infláció- ellenes kurzust, tekintet nélkül sírrá, hogy az megter­heli az európai szövetsége­seik gazdaságát és így fe­szültségeket okoz a szövet­ségi viszonyban. EREDMÉNY — NEGATÍV ELŐJELLEL A nagy kérdés az, hogy mi. adott lehetőséget az Egyesült Államok számára « nyugat-európai aggályok semmibevevésére, A választ nem gazdasági, hanem poli­tikai szinten kell megfogal­mazni. S a felelősséget semmiképpen sem lehet ki­zárólag az Egyesült Álla­mokra hárítani. Voltaképpen arról van szó, hogy a Reagan hivatalba lé­pése óta egyre erősödő, hi­degháborús jellegű amerikai offenzíva politikai sikereket ért el Nyugat-Európában. Az élesen szovjetellenes, a Szov­jetunió állítólagos katonai fölényével szemben a fel­fegyverzés szükségességét hirdető politikai kurzus előtt lényegében az összes nyugat­európai vezető fe.jet hajtott. Ez nemcsak az olyan meg­kövesedetten konzervatív po­litikusokra vonatkozik, mint Thatcher brit miniszterelnök. A nemzetközi erőviszonyok, a felfegyverzés és konkrétan a középhatósugarú rakéták telepítése ügyében az új francia szocialista államfő, Mitterrand álláspontja sem különbözik lényegesen az amerikaitól — legfeljebb hangvételében. Hasonló * helyzet Schmidt nyugatnémet kancellár esetében, akinek pedig országa stratégiai hely­zeténél fogva a legkomolyabb belső ellenállással kell meg­küzdenie. AZ ENGEDÉKENYSÉG KÖVETKEZMÉNYEI Az a sajnálatos tény, hogy Nyugat-Európa vezetői az új amerikai kormány hatalom- politikai szemléletét alapjá­ban elfogadták, rendkívüli mértékben meggyengítette tárgyalási pozícióikat az Egyesült Államokkal szem­ben. Ezzel magyarázható, hogy Washington képviselői könnyűszerrel visszadobhat­ták a konkrét gazdaságpoli­tikai' érdekekre támaszkodó nyugat-európai igényeket. Más vonatkozásban is be­bizonyosodott, hogy Nyugat- Európa szempontjából az amerikai politikai-stratégiai fő vonal elfogadásának sú­lyos gazdasági konzekvenciái vannak. A záróközleménybe bekerült egy olyan elvi meg­állapodás, amely szerint a kelet—nyugati kereskedelmet össze kell hangolni a nyugat „politikai és biztonsági érde­keivel”, és felül kell vizsgál­ni a stratégiailag fontosnak minősített árucikkek listáját. (A nemzetközi kereskede­lemben ez „cocom-lista” né­ven ismeretes. Az ottawai tudósításokból úgy tűnik, hogy a közeljövőben a NATO külön értekezleten tárgyal erről a listáról és bizonyos árucikkek exportjának meg­tiltásáról — mindenekelőtt természetesen a Szovjetunió­ba.) Egy másik, hasonlóképpen jellegzetes tünet: a nyugat­német—szovjet földgáz- együttműködés ellen indított általános támadás. Áz amerikaiak álláspontja mindig is az volt, hogy a megállapodás „energiafüggő­ségbe” hozza az NSZK-t a Szovjetunióval szemben. A nyugatnémet gazdasági és politikai vezetés ezt ténysze­rűén, többszörösen megcáfol­ta már és hivatkozott az együttműködés óriási gazda­sági fontosságára. Most mégis az NSZK visszavonulásának a jelei mutatkoztak. A nyu­gatnémetek, valamint az amerikaiak és a kanadaiak között tárgyalások kezdődtek föld gázvásárlásról, s nyilván­való, hogy az amerikaiak végcélja a nyugatnémet gaz­daság számára rendkívüli je­lentőségű szovjet földgázüz­let megtorpedózása. Az ottawai csúcs tehát az amerikai politikai offenzíva gazdasági tükörképe volt — s ezért talán a legkártéko­nyabb és legnegatívabb az 1975 óta évenként tartott tő­kés csúcsértekezletek sorá­ban. Az újjászületés napja Varsói díszszemle Varsóban tegnap katonai díszszemlével ünnepelték meg a nemzeti újjászületés napját. Harminchét évvel ezelőtt július 22-én bocsá­totta ki a felszabadított or­szágrészben az ideiglenes kormány híres kiáltványát, amely a demokratikus át­alakulás elveit tartalmazta. Ez a nap lett Lengyelország nemzeti ünnepe. A katonai díszszemle a varsói Győzelem terén, az ismeretlen katona sírja előtt zajlott le. Az ünnepélyes őrségváltás után elvonultak a téren a lengyel néphadse­reg haderőnemeit képviselő egységek. Pontosan déli ti­zenkét órakor a nemzetvé­delmi mlmszLer parancsának megfelelően 24 lövésből ál­ló díszsortűz hangzott el, miután a nemzeti himnusz hangjaira felvonták az Is­meretlen katona sírja előtti zászlórúdt'a a lengyel lobo­gót. Az ünnepről országszerte megemlékeztek, megkoszo­rúzták a második világhábo­rús lengyel és szovjet hősi emlékműveket. A nemzeti ünnepre virradó éjjel megoldás született a Lengyelországot fenyegető két sztrájk kérdésében. A tárgyalások eredményeként a LOT légiközlekedési válla­latnál felfüggesztették a jú­lius 24-re kitűzött sztrájkot. Lefújták a kikötőmunkások csütörtökre tervezett sztrájk­ját u.

Next

/
Thumbnails
Contents