Somogyi Néplap, 1981. július (37. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-23 / 171. szám

Véitomő módszerek CSAPATMUNKA A GYÍRBAN Néhány éve még szakem­berhiánnyal küszködött a Mechanikai Müvek Marcali Gyáregysége. Nem volt vé­letlen, hogy a felvételi iro­dában nem tolongtak a dip­lomások és a technikusok, mert. az üzemben akadozott a termelés, a gyár hullám­völgyben volt. A gyáregy­ségnek meglehetősen kevés önállóságot adott a központ, a fizetések is elmaradtak a hasonló munkahelyeké mö­gött. Azóta megváltoztak a körülmények. Hanyecz Imre főmérnök: — A Mechanikai Művek fejlesztési elképzeléseihez Marcali kínálta a legjobb le­hetőségeket. A bővülő ter­melés, a magasabb szintű technológia képzettebb mű­szaki gárdát igényeit. Nu- gyobb önállóságot «.apuink, valamelyest csökkent a bér- feszültség. Az viszont ránk várt, hogy az embereket jó csapattá kovácsoljuk össze. Az egész gyárat látó, az al­kotómunkában összefonódó műszaki gárdát akartunk kialakítani. — ön is a változások kez­detekor érkezett ide. — Én végigjártam azt az utat, amelyet a ma érkezők szintén végigjárnak. A gyár­egység átfogó megismerésé­hez a legalkalmasabb hely a műszaki osztály. Magam is ott kezdtem dolgozni. Tudtam, hogy főmérnök le­szek, de nem kerültem azon­nal a főmérnöki székbe. A mai műszaki vezető stáb nagy része szintén ott nevel­kedett, és többnyire ott kez­dik a munkát azok is, akik­ből nem lesz vezető, hanem beosztott szakemberként dol­goznak. — A fiatal szakemberek sokszor visszatérő panasza, hogy diplomájukkal vagy technikusi oklevelükkel af­féle „végzett adminisztrátor­ként” kényszerülnek pálya­kezdésre. — Épp ezt a típushibát akartuk elkerülni. Példánk is van rá. Az új olajkályhák terveinek oroszlánrészét a műszaki osztályon készítet­tük el, a tervezés csapat­munka volt, valódi mérnö­ki, technikusi feladatokat kaptak az emberek. Székely Antal párttitkár érdekes adalékkal szolgált: — Arra is van egy sor példa, hogy a vezetőnek ki- személt diplomások a mű­szaki állományban vannak, ám az üzemekben dolgoznak hosszabb-rövidebb ideig, és néha még fizikai munkát is végeznek. Így a gyakorlatban is megvalósítják elképzelé­seiket és sokkal hamarabb érnek célt. — Az ilyen alapot próbák után kiválasztott vezetők — csoportvezetők, művezetők és mások — mindig meg­állják a helyüket? — Többnyire. A próbaidőt követő kinevezésük után sincsenek magukra hagyat­va — mondta a főmérnök. Éz pedig annyit jelent, hogy minden vezető mun­káját évenként egyszer érté­kelik. Ilyenkor, kötetlen be­szélgetésen a gyáregység vezetői, a közvetlen főnö­kök és maguk az érdekeltek mondják el tapasztalataikat. A párttitkár gondolatai er­ről: — Ügy tartja a fáma, hogy ha valakiből egyszer valamilyen vezető lesz, azt senki sem mozdítja el a he­lyéről, ha csak valami égbe­kiáltó hibát nem követ el. Azaz öt-hat évig az alkal­matlan vezető is eldolgoz­gat úgy, hogy senki sem fi­gyelmezteti hibáira, azután meg úgy fejbe vágják, hogy attól koldul. Ez veszélyes a társadalomra és emberte­lenség az egyénnel szemben. Ezt előzzük meg évente az értékeléssel, amely elvezet­het oda is, hogy próbaidős figyelmeztetést .adunje vagy áthelyezzük a vezetőt. A leírt módszer célja: mindenki a neki megfelelő helyen dolgozzék, és ezert a munkáért kapja meg a fi­zetését, tehát ne a beosz­tást és a lassan múló éve­ket, hanem a teljesítményt díjazzák. Az elvek megvaló­sítása azonban néha akado­zik. Az értékelési rendszer, amellyel mindenki megmé­retik évenként, jó, ám vitá­kat is szül. A vezető minő­sítése és önértékelése nem mindig azonos. Ilyenkor az illető közvetlen főnöke, aki az értékelést elkészíti, tulajdon­képpen önmagáról is véle­ményt mond — azaz ír. Vigyázni kell arra, hogy a beszélgetés, egymás mun­kájának alapos elemzése után senkiben se maradjon tüske, hanem az eredeti célt: a rendszeres, objektiv visszajelzést szolgálja. Az ilyen „éles” helyzetek szük­ségesek, de veszélyesek is. Ahol csapatmunka van, ezek kiküszöbölhetők. Erről Ra- dák László gyártóeszköz­gazdálkodási csoportvezető szavai győztek meg: — Sok vitán vettem már részt, akkor is, amikor a munkámat értékelték, és akkor is, amikor „odalent” a munkatársaimmal beszél­gettünk. A legfontosabb ta­nulságunk az, hogy a jó és a kedvezőtlenebb helyzet­ben levők mindig nyíltan beszéltek. 1969 óta itt va­gyok a gyárban, és a néhány évvel ezelőtt kezdődött vál­tozásokról csak jót mondha­tok. Az ilyen váltás köny- nyen szétzilálhatja az em­bereket. Mi elkerültük a buktatókat, és összerázód­tunk a megújulás kohójá­ban. — Felhőtlen volt az utób­bi három-négy év? — Korántsem. Amikor át­álltunk az órabérről a tel­jesítménybérre, mert a gyár­tóeszköz-gazdálkodás őzt kí­vánta, sok vitánk volt. A felhők azonban elvonultak, és ma mái-, ha vissza akar­nánk állítani a korábbi ren­det, nagy felzúdulás követ­kezne. Ilia István meo-csoport- vezető szintén régi mecha­nikus, és végigjárta azt az utat, amelyről a párttitkár szólt: sokféle munkával ki­próbálták, mielőtt jelenlegi beosztásába került. Ö így beszélt: — Nagy megnyugvást ho­zott az évenkénti értékelés rendszere. Biztonságérzetet ad, hogy mindig megkapom a visszajelzést a munkám­ról. Értékelem önmagam és értékelnek mások is, tehát nem kell a „sötétben tapo­gatózni”. A régi emberek megértet­ték az újat, a kezdetben gyanakvással figyelt válto­zásokat, Számításuk bevált. És hogyan vélekedik mind­erről az, aki már a mostani rendszerbe csöppent beié? Mezei Ferenc gépészmérnök tavaly lett a marcali gyár dolgozója. Arról kérdeztük, hogy miként fogadta a mán sutt szokatlan módszereket. — Lehet, hogy nem hi­bátlan az itteni gyakorlat, ám mindenképp jó, hogy a fiatal szakemberekkel, a le­endő vezetőkkel és beosztot­takkal itt meghatározott rend szerint foglalkoznak. Azaz gyenge pontjaival együtt ez a forma legalább szervezett módszer és nem esetleges, véletlenszerű ki­választódás. Az első napok­ban megkaptam a rám sza­bott feladatot, és azt is tud­tomra adták, hogy mire ké­szüljek. Így megkezdhettem a célirányos vizsgálódást a termelékenység és a terme­lésszervezés helyzetéről. — Mcgfordull-e a fejében, hogy mi lesz, ha túlbecsül­te önmagát? — Igyekeztem pontosan számítani, és. azt is eldön­töttem, hogy nem várok, hanem az első pillanatban szólok, ha elfog a kétség. Ügy érzem, hogy ebben a rendszerben megtaláltam a helyemet, tehát a számítá­saim beváltak. Azt hiszem, mindenkiben él a természe­tes törekvés, hogy tisztesség­gel teljesítse a rábízott fel­adatokat. Ha egy-egy ember törekvése találkozik a mun­kahely — ha nagyobb lép­tékben számítom — a tár­sadalom követelményeivel, akkor ebből a kapcsolatból jó eredmények születnek. Végkövetkeztetésnek sem utolsó ez a néhány szó. Az egyén törekvésének és a na­gyobb közösség követelmé­nyeinek összhangja.« Ma nem könnyű ezt megterem­teni. De nem is lehetetlen. Ez a legnagyobb kincs — közkincs —, melyet a mar­cali gyárból elhozhattunk. Luthár Péter Módosították a lakáshasználatbavételi díjakat Július elsején lépett életbe a módosított lakásrendelet. Legfontosabb változás, hogy a korábbinak általában a kétszeresére nőtt a tanácsi bérlakások használatbavé­teli dija, ugyanakkor a le­adott lakás után a megha­tározott összeg háromszoro­sát is megkaphatja a bérlő, ha nem igényel másik álla­mi lakást. A részletekről dr. Varga Lászlótól, a Ka­posvári Városi Tanács igaz­gatási osztályának vezetőjé­től érdeklődtünk. — A módosított rendelet célja, hogy hivatalos kele­tek közé szorítsa, szervezet­ié tegye a lakáscseréket. Természetesen azok a ked­vezmények. amelyek koráb­ban érvényben voltak, to­vábbra is megilletik a bér­lőket: Indokolt esetben szo­ciálpolitikai kedvezmény­ben részesülhetnek, kérhe­tik a mérséklést, részletfize­tést vagy halasztást. — Hogyan alakultak a használatba vételi dijak? — Kaposváron, valamint a megye városaiban és né­hány kiemelt településen például az egy szoba-össz­komfortos lakás használat­bavételi dija 30 ezer, a más- félszobásé 39 ezer forint lett; a kétszoba-komfortosért 38 ezer, a kétszoba-összkom- fortos lakásért 48 ezer fo­rintot kell fizetni. — Mennyit kap a bérlő, ha lead egy ilyen lakást? — Aki nem igényel he­lyette másik állami lakást, az az új használatbavételi díj háromszorosát kapja meg, aki viszont kisebbet kér helyette, annak a föl­emelt összeg kétszeresét fi­zetjük, természetesen le­vonva az újonnan kiutalt lakás használatba vételi di­ját. — Mi történik, ha valaki tanácsi bérlakása helyett OTP-s lakást kér? — Akkor is megjár a há­romszoros díj, s a pénz kö­rülbelül elég arra, hogy az előtörlesztési befizesse. És ami lényeges: addig bent rrtaradhat a tanácsi lakás­ban. amíg az új lakására a kijelölést meg nem kapta. Ez vonatkozik azokra is, akik amiatt adjak le bérla­kásukat. mert családi házat építenek vagy 1 vásárolnak. Ilyenkor meghatározott idő­re — általában két évre — engedélyt adunk, hogy a régi lakását használhassa. — 1971 előtt nem volt la­káshasználatbavételi díj... — A leadott lakás után most nekik is megjár az összeg, és azoknak is, akik­nek korábban bármilyen ok miatt elengedték vagy mér­sékelték. — Kaposváron cdrfiy há­nyán cltrk érzet a lehető- seggel? — Nem egészen egy hó­nap alatt heten cseréitek nagyobb lakásukat kisebbre és több mint húszán végleg lemondtak a tanácsi bérla­kásról. I». J. Brigádösszefogással M gyár tekintélyéért Amikor elkezdték építeni Tabon a Budapesti Vegy­ipari Gépgyárat, Pasica Im­re is jelentkezett. Ásta az alapot, hordta a gerendá­kat — segített, hogy leen­dő munkahelye mielőbb kész legyen. Akkor még a közeli Somban lakott; az­óta Tabra költözött. A gyár egyik alapítója .na már társai bizalmából vezetője annak az Április 4. brigádnak, amely tavalyi munkájával — a nagy gyár hetven közössége közül — kiérdemelte a vállalat ki­váló brigádja kitüntetést. Rajtuk kívül ezt csak egy fővárosi brigád kapta meg. Horváth Gyula, a tabi gyáregység igazgatója: — Tíz éve kezdtük a ter­melést. Az első években nem volt kelllő tapasztala­tunk a brigádmozgalomban; rájöttünk azonban, hogy a brigádok nemcsak a terme­lésben. harem a munkássá válás meggyorsításában is nagy segítséget nyújthatnak, hiszen a könnyező mező- gazdasági nagyüzemekből sokan kerültek ide olyan emberek. akik korábbap még nem dolgoztaik gyár­ban. Különböző módsze­rekkel kísérleteztünk. Mun­kájukat. eredményeiket rendszeresen érétkeltük, s bízva ö<n ál óságukban, a bri­gádoknak a gyárért érzett felelősségében, végül Is si­került előbbre lépnünk ezen a területen. Huszon­egy szocialista, illetve e cí­mért fáradozó brigádunk van. Ma a hatékonyság, a minőség a legfontosabb és az, hogy a gyár gazdagí­tása mellett ’ társadalmi munkával segítsük környe­zetünk fejlesztését. Az Áp­rilis 4. brigád rangot ví­vott ki gyáregységünknek. Németh Sándor a szerei­dében művezető. Több kö­zösséggel együtt az Április 4. brigád szintén ott tevé­kenykedik, s ő dicséri őket. — A minőségre igen nagy gondot fordítanak. S ha úgy adódik, hogy sza­bad szombaton vagy vasár­nap sürgős export miatt dolgozni kell, rájuk mindig számíthatunk. Nemcsak eb­ben; követésne méltó, hogy szüntelenül valamilyen újí­táson, ésszerűsítésen azor- goskodnak. S ezek alapján határozottan állítom: a brigád idei munkájával megőrzi' rangját... Tizenhárom tagja van az Április 4. brigádnak: he­gesztők, lakatosok. A több­ség fiatal, harminc éven aluli. Szakmai fölkészülfcsé- güket, tudásukat az is jel­zi, hogy a szakma ifjú mestere versenyben Olach János lakatos első, Szemest László hegesztő pedig má­sodik lett. Első lett egy ilyen versenyben a brigád- vezető, Paska Imre is; a vállalat ezért kiváló-jel­vénnyel tüntetett ki. Ezt az elismerési. megkapta Olach es Szem esd, illetve Mátyás József is. — Munkánkra a többiek jobban figyelnek, ezért ne­künk állandóan bizonyíta­nunk kell. Jelentősen csökkent a gyárban a veszteségidő, szinte teljesen megszűnt az igazolatlan hiányzás (ez ko­rábban az időszerű mező- gazdasági munkáik idején eléggé magas volt), s ez is a brigádok nevelési eredmé­nye. A brigádok egymással vetélkednek az újítások ki­vitelezésében. Az Április 4. brigád — Olach Jánossal az élen — az import azbeszt- tömitő anyagok megtakarí­tására nyújtott be nemiég javaslatot; elfogadták, s máris megtakarítottak 25 ezer forintot... Kifogástalan minőséget csak jó szakember tud ad­ni. A politikai képzés mel­lett a szalcmai tanulására, to­vábbképzésre Is nagy gon­dot fordít az Április 4. bri­gád. Olach János gépipari szakközépiskolába jár, Sze- mesi Lászlónak három szak­mája van: kovács, hegesztő és lakatos. Paska Imre 1969- ben. amikor a gyárhoz szer­ződött, szerkezeti lakatosnak tanult, azóta azonban letette 1 a hegesztői vizsgát, tehát neki is két szakmája van. A brigád két tagját: Szente­si Lászlót és Szabó Istvánt 3-3 hónapra Svájcba és Ausztriába vitték, kényes hegesztőmunkák végzésére — ez szakmai tudásuk el­ismerését jelenti. Évente több millió forin­tot meghalad a gyáregység brigádjai által Tabon és a környező községekben vég­zett társadalmi munkája. Paska Imre brlgádvczclő Ezt elismerték a nagyköz.- ség vezetői is a gyárnak küldött köszönőlevélben. Paska Imre brigádveaető kommunista. Fölvételét még Somban. a K ISZ-szerveaet- ben titkaiként végzett mun­kájával érdemelte ki. Mi­előtt elköszönünk tőle, azt mondja: — A munkában és sza­bad időben is összeforrott a brigád, és a kiváló címeit meg akarjuk tartani. Ma munka után sem megyünk azonnal haza; a tabi könyv­tárhoz készítettünk hulla­dék anyagból egy fedett te­raszhoz való tetőszerkezetet, azt szereljük össze... S zalai László Bizakodóan Az izgalmaik, a kétkedé­sek egyik szakasza lassan befejeződik a mesztegnyői szövetkezetben. És bizo­nyossá válik, hogy zárul az év első nagy erőpróbája, az aratási. Szorongva várták a mun­kát a szakemberele, a kom­bájn osok : Klujber Lajos, Boda László, dominátoros, Kalota, a kis Virág, hogy az erőfeszítés, amit az elmúlt ősz során tettünk, nem lesz-e hiábavaló. Aztán jött a tavaszi szárazság, hatvan napig egy csepp eső sem esett; június végén a 131 milliméter csapadék te­remtett nehéz helyzetet.; s ez ráadásul még viharral is párosult. Aztán elkezdődött a búza aratása. Egymás után vá­gott bele az első táblába a hait kombájn, és lassan vé­geznek a betakarítással. Mindenki izgatottan várta az első eredményt — és nem csalódtunk. Jól fizetett a Száva. Aztán a fajtakí- sérleti parcellák következtek, újabb találgatások: melyik les/, a legjobb, melyik ked­veli leginkább az itteni ter­mőhelyi viszonyokat? A kombájnosok válogatják a fajtákat: a GK-Marafon, i GK-Csongor. a GK-Tisza- táj ilyen kedvező eredményt mutat Aztán megy tovább az aratás. A táblák között elég nagyok a terméskü­lönbségek. A tél és ke­mény hideg ott hagyta a nyomát. A kezdeti bizakodó han­gulat azért lassan meg­nyugvássá változik. Nagy baj már nem lehet. Elége­dettek a kerületi szakembe­rek, a kombájnosok, a szál­lítók, mert van mit tenni.. Nincs megállás. Az aratás a következő munkának a feltételeit teremti meg. Már itt vannak a sezalmahúzók is: Takács Gyuri, na meg az „öreg” Vadál a bálá­zókkal, mert a szalmát is meg kell becsülni. A szár rövid, a szalma kevés! — Na, de 1700—22v0 fo­rintot csak nem dobhatunk ki az ablakon, ha már mű­trágyával állítottuk elő — jegyzi meg Pongrácz Vilmos elnökhelyettes. — Igaz, ke­vés az eszközünk, de nem­csak a bálázás az egyedüli járható út... Keresik a munkát és kö­vetelik a „nagygépesek” Bokor Józsi a váltótársával Bo. s Sándorral, meg a Rá­bával Wimmer Pityu, Friss István készíti elő a terüle­teket, hogy a 300 hektár másodvetés minél előbb a földbe kerüljön. Csak így lesz belőle hús, tej, amit el­vár tőlünk az ország lakos­sága ... Az aratással az új is kez­dődik. Le kell rakni az ala­pokat, mert jövőre főbbet akarunk. Vasvári Janos tsz-elne k

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents