Somogyi Néplap, 1981. június (37. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-30 / 151. szám
Barátok a rózsák országából Kardzsali népi együttes Somogybán Kedve« vendégeket köszönthettünk szombaton délután Nagyatádon: Somogyba érkezett bolgár testvérmegyénk. Kardzsali kulturális delegációja. A zászlódíszbe öltözött Hotel Park előtt Balassa Tibor, a megyei tanács elnökhelyettese és a város vezetői köszöntötték a vendégeket, köztük Sukri Tahiro- vot, a kardzsali megyei tanács elnökhelyettesét, Nikola Pctrovot, a megyei kulturális tanács elnökét és Pasa Ton- csevdt, a megyei pártbizottság csoportvezetőjét, illetve a kardzsali Georgi Dimitrov Művelődési Központ népi együttesének negyvenkilenc tagiét. KardzsalibőJ Nagyatádig 1256 kilométert tett meg a Balkan tourist autóbusza, mégsem voltak fáradtak az utasai. Örömmel mesélték, hogy délelőtt jártak már Harkányban, ahol megnézhették a hazánk felszabadításában részt vevő első bolgár hadsereg múzeumát, s elhelyezhették a kegyelet virágait a népünk szabadságáért vérüket áldozó honfitársaik emlékművénél. S mert útba esett, néhány perces pihenőjüket a barcsi ős borókásban töltötték. Bolgár barátaink alig helyezték el csomagjaikat, a népi együttes tagjai a Gábor Andor Művelődési Központba siettek, hogy az esti előadásig is próbálhassanak. A delegáció vezetői pedig a házigazdák kíséretében a várossal ismerkedtek. Uitz Ferencné városi tanácselnök ismertette a település fejlődését. Az ember megszakad ebben a házban — mondta ■mérgesen Katerina, a nejem —: mindent egyedül kell csinálnom! — Ugyan, ugyan — csi- títottam halkan, és az égvilágon semmi kedvet sem árultam el a vitára. — Talán nem látod, milyen piszkos nadrágban jár a fiad?! — kiáltott fel drámaian Katerina. — Hát adjuk tisztítóba — javasoltam. — Komolyan azt hiszed, hogy ez nekem nem jutott az eszembe? A feleségem azután elmagyarázta, hogy a mai fiatalok úgy vigyáznak a farmernadrágjukra, mint valami felbecsülhetetlen kincsre. Rendkívül ritkán mossák, és mindig saját maguk, és csakis hideg vízben. Egyesek még le sem húzzák eközben, nehogy a nadrág összemenjen. Beleülnek a kádba, jól beszappanozzák a nadrágot, azután sokáig locsolják rá a vizet. Az eredmény rendszerint egy alapos tüdőgyulladás. — Nem, csak ezt ne — mondtam ijedten. — Majd beszélek a fejével! De nem volt könnyű megtalálni a Jianttti. A Lányom Este fél nyolckor már zsúfolásig meglelt a művelődési központ nézőtere. Nagyon sok nagyatádi volt kíváncsi bolgár barátaink műsorára. Amikor Dorcsi Sándornak, a városi pártbizottság titkárának és Nikola Pctrovnak az ünnepi beszéde után színpadra lépett az együttes, alaposan meglepődhettek azok, akik tudták, milyen nagy utat tettek meg a fellépés előtt vendégeink: egyetlen arcon sem látszott a fáradtság. Bájos mosollyal ropták táncaikat a számunkra kissé idegen, mégis nagyon ismerősnek ható zenére. Senki sem konferálta a műsort, mégis mindenki tudta, hogy mi történik a színpadon. Igaz, a tánc és a zene olyan nemzetközi nyelv, amelyet tanulás nélkül is megértünk, s általa megismerjük egymást. Es jött a meglepetés! Brahms hatodik magyar tánca után egymást követték a nekünk oly kedves népdalaink, s láthattunk hazai táncainkból is. Hagyan kerülnek magyar dallamok, hazai koreográfiák egy bolgár együttes műsorába? — kérdeztük a népi együttes vezetőjétől, Toso Mamcsilovtól. — Nagyon sok bolgár, pontosabban rodopei katona harcolt magyarország felszabadításáért. Tőlük sokat hallottunk a magyar népművészetről csakúgy, mint néhányuk magyar feleségétől. Ez keltette föl érdeklődésünket. Végül a két ország hagyományos barátsága is arra ösztönzött bennünket, hogy műsorunkba bevegyük az önök folklórját elmondta, hogy a testvére már napok óta bujkál, mert attól fél, hogy elveszik a drága, egyetlen, imádott farmernadrágját. Éjszakára lánccal a lábához köti, azonkívül csapdákat is állít az esetleges rablóknak — rajzszögeket szór szét, leleményes kelepcéket helyez el. Vacsorára azonban beállított a fiunk. A nadrág valóban borzalmas volt. — Azonnal vesd le ezt a rongyot — rivalltam rá —, és mosd ki! — De akkor mit hordjak? — kérdezte riadtan a fiam. — Hiszen van egy remek nadrágod, „Fiatalok divatja’’ márkájú — közöltem ünnepélyesen. — Azt már soha! — üvöltött fel a fiam, és a kertbe rohant, a málnás legsürüjé- be. Kis ideig fojtott kiáltozás és az ágak recsegése hallatszott a kertből. Az anyja Zuzka foxi segítségével üldözőbe vette a szegény fiút, hogy elkapja és elszedje tőle a nadrágot. Amikor szomszédunk is csatlakozott hozzájuk, aki atlétatermetével próbálta elbűvölni a feleségemet, a fiú az erdőbe iramodott. — Hagyjátok békén — avatkoztam bele. — Kérem, mulassa be az együttesüket. — Csoportunk harmincegy éves, és csaknem kétszáz tagja van, közülük negyvenkilencen jöttek el. Magyarországon most szerepelünk először. Jártunk már a Szovjetunióban, Ausztriában, Algírban, Marokkóban, Tuniszban, Olaszországban egy nemzetközi fesztiválon és Belgiumban is. Csaknem négyórás programunk főleg bolgár táncokból áll, hisz a célunk az, hogy hazánk művészetével ismertessük meg barátainkat. Testvérmegyénk küldöttei vasárnap reggel elköszöntek Nagyatádtól. Ütban Kaposvár felé még megálltak Somogy- c6icsóban, hogy a bolgár hősök ottani emlékművénél koszorúkkal tisztelegjenek honfitársaik emléke előtt. A bolgár küldöttség vezetői tegnap a kaposvári mozimúzeum klubjában ankéton találkoztak megyénk kulturális életének irányítóival, és az időszerű művelődéspolitikai feladatokról, a két megye kulturális életének eredményeiről és gondjairól cseréltek véleményt Este a Killián György Ifjúsági és Úttörő Művelődési Központban a bolgár állam alapításának 1300. évfordulója alkalmából naggyűlés volt melyen R. S. Tahirov, Kardzsali megye tanácsának elnökhelyettese és dr. Balassa Tibor, Somogy megye tanácsának elnökhelyettese mondott ünnepi beszédet. Az együttes ezután a kaposvári közönségnek is bemutatta kitűnő műsorát. N. J. i Ekkor váratlanul betoppant Franta bácsi, és nyomban beavattuk az ügy lényegébe. — Reggel elintézem a dolgot — nyugtatott bennünket Franta. Fiunk végtelen bizalmat táplál iránta, és reggel a legcsekélyebb aggodalom nélkül átment hozzá. Délben pedig a bácsi a farmerrel a kezében jelent meg. — Azonnal dobd be a mosógépbe — parancsolta Ka- terinának. — Estére biztosan megszárad a kerítésen. — Istenem! — kiáltotta a feleségem, amint kinézett az ablakon. Én is kikandikáltam a válla mögül, és elképedtem. A kerítés előtt ott állt a fiunk: hajmeresztő, élénkzöld nadrág volt rajta, a fenekén hímzett arany monogram díszlett. Egész sereg kamasz verődött köréje és váltig faggatták, hol szerezte ezt a. kincset... — Hogyan sikerült? — kérdeztem kissé meghöklien- ve Frantától. — Egy barátom adta kölcsön. aki a múzeumban dolgozik — mondta büszkén Franta. — De estére vissza kgl adni, mert reggel kinyitják a muzeuirtöt. Igaz ugyan, magam sem tudóm, kié lehet... Talán egy osztrák—magyar monarchia korabeli gránátos vagy Napóleon katonája viselhette. A fürdőszobában felzúgott a mosógép ... A hagyományok szellemében Építőipari énekkarok találkozója Kaposváron A dolgozók összetartásának és erejének volt egyik jelképe néhány évtizede, a munkásmozgalom kibontakozásának idején az énekkari kultúra, érthető hát, hogy a szak- szervezetek — elsősorban a sok embert foglalkoztató vezető iparágak szakszervezetei — ma is különös figyelmet fordítanak a munkaskórusok is tápolására. Ezt bizonyította a hét. végén az építők énekkarainak országos találkozója, melyet megyénkben rendezett meg az. Építő-, Fa- és Epitö- anyag-ipari Dolgozók Szakszervezete, valamint a SAEV. A fesztiválra ötödíz.ben került sor, s a tapasztalatokból arra következtethetünk: hatodszor is megrendezik majd. A hasonló rendezvények többségétől az is megkülönböztette a jórészt péntekre és szombatra időzített találkozót, hogy a résztvevők — nem feledkezvén meg az erkölcsileg kötelező munkásmozgalmi hagyományokról és az ezekkel többnyire azonos mai köz- művelődési feladatokról — nem csupán exkluzív gálaesten léptek a közönség elé a megyeszékhelyen, hanem vidéken is ízelítőt adtaik tudásukból, a taszári, a szántódi, a balatonszemesi, a boglárlel- lei és a balatonföldvári közönség nem csekély örömére. Igaz, szombaton estére, a La- tinea Sándor Művelődési Központban tartott gálaest idejére megszakadt a sikerszéria: az ismét beköszöntő kánikula élvezeteitől csak kevesen menekültek a zenei élményt és húst adó színházterembe. Talán jobb lett volna ezt a hangversenyt a Balaton-part valamelyik szabadtéri színpadán rendezni, nem „zart körű” műsor, hanem népünnepély gyanánt. A közönség csaknem teljes „kizárásával” tető alá hozott gálaest így csupán szakmai tapasztalatcserére adhatott alkalmat. A nyolc együttes produkcióinak zömét inkább a szándék, mint a tett minőségének oldaláról érdemes méltatni. Az Építők Heves megyei Kórusa és a Békéscsabai Általános Munkásdalkör nyújtotta — mind műsorválasztásával, mind énekének színvonalával — azt az átlagot, amelyet manapság joggal várhatunk el egy munkásénekkartól. A »vonal” fölött csak a rendkívül vegyes értékű műsorral érkezett budapesti Szalmáskórus produkált, valamint a Kneifel Ferenc és Kneifet Imre által nagy lendülettel irányított székesfehérvári Álba Regia vegyes kar. Előadásukban kiváltképpen a Túrót eszik a cigány című Kodály- darab tiszta, népiesen, de nem népieskedően vitális interpretálása tetszett. A sajószentpéteri üveggyár Vörös Október vegyes karának zenei felkészültsége és tudatossága — ez tűnt ki az orosz népdalok előadásából — nincs arányban a feltétlenül magasabb színvonalra is lehetőséget adó hanganyaggal. A miskolci 114. számú es a pécsi 506. számú ipai'i szakmunkásképző intézetek fiúkórusainak fellépését — a kamaszok jellegzetes hangszíne miatt — roppant nehéz volna felnőtt férfikarok éneklésmódjával összevetni; szereplésüknek inkább ritkaság jellegére érdemes figyelni, arra a pedagógus magatartásra, mely a serdülő fiúk énekkul- túrájanak fejlesztéséről sem mond le, holott ezzel bizony nehez látványos sikereket elérni. Nemcsak szurkolói tisztességből, de a dolog különlegessége miatt is érdemes szólni a SÁÉV munkaskoru- sának Klausz Robert által betanított produkciójáról, úgy látszik, ez az. együttes sohasem képes középszerűen énekelni: fellépéseik vagy illúziókat rombolnak, vagy egészen magasrendű elvezetet szereznek. Most — az utóbbi évek néhány csúnya „kisiklása” után — a második eset történt, amiben nyilván döntő szerepe volt a műsorválasztásnak. A lírai hangulatú kompozíciók nagyszerűen illettek a szólamok csiszolt, kulturált, drámaibb erőkifejtésre azonban csak kevéssé alkalmas hangzásához — s döntő szerepe volt a kidolgozottságnak, a stílus ossagnak is. A találkozó programját, szakmai tanácskozás, ankét, bál egészítette ki. Vendégeink vasárnap utaztak el megyénkből. Idegenforgalmi kaleidoszkóp Autóval idegen utakon Ma már igen sokan tanú- síthátják nálunk is, milyen nagyszerű érzés egy szép nyári napon családostul beülni a kocsiba, és nekivágni országnaik-világinak. És éppen az ellenkezője — nyomasztó feszültség, idegeskedés, s persze vége a jó hangulatnak —, ha idegen országban, ismeretlen tájon elromlik az autó, mi pedig nem tudjuk, mi lévők legyünk. Alighanem azzal kell kezdeni hogy roppant nagy felelőtlenség csak úgy beülni a kocsiba és nekivágni... Ezt persze kevesen teszik, de hogy valóban alaposan felkészülnek-e az útra, az már kérdéses. Pedig utunkon messzemenően a kocsira vagyunk utalva; nélküle — súlyosbítva számos poggyászunkkal — szinte tehetetlenek vagyunk, a pénzünk pedig ugyancsak kiszámított. Az előkészületek sorában nyilvánvalóan az egyik legfontosabb a kocsi alapos átvizsgálása, természetesen szakember által, műhelyben. Ennek részleteit itt nem soroljuk föl, ez a szerelő dolga, csupán egyetlenegyre, a gumiköpenyek állapotának fontosságára hívjuk föl a figyelmet, hiszen tudnivaló, hogy a nagy melegben a hosszú úton, többnyire sebesen hajtva mekkora igenybe- vételnek vannak kitéve a kerekek... Ugyancsak a leghelyesebb, ha a szerelővel beszéljük meg, milyen pótalkatrészeket szerezzünk be és vigyünk magunkkal. Akkor is, ha ínagunk nem értünk a kocsihoz, mert könnyen lehet, hogy a távoli utakon segítségünkre érkező sárga angyal”, vagy más szakember a javításhoz tőlünk kér alkatrészt. Egyébként jobban is járunk ez esetben hiszen nem csappan meg szerény devizatartalékunk. Nem feladatunk az autóklubtagságot reklámozni (hazai vonatkozásban nem is vagyunk elragadtatva szolgál tatásaitól), de a külföldi úton e tagság nagy segítségünkre van. Beleértve természetesen a lehetséges biztosítások megkötését, a devizacsékk kiváltását stb. Hiába, ezek szükséges áldozatok... Ha már itt tartunk: alkalmasint beszélnünk is kell az idegein segítővel, németül, franciául vagy más nyelven, s vajon tudunk-e? Nem javasolhatjuk, hogy egy külföldi út kedvéért mindenki tanuljon meg egy idegen, nyelvet — bár ez nem is lenne haszontalan —, de azt annál inkább, hogy mindenki vigyen az útra egy-két zseb6zó- lart. Másik segédeszközünk a* úton a megfelelő, tehat eléggé részletes és friss — nem húsz éve kiadott! — autóstérkép. Ennek segítségével készíthetünk előre hozzávetőlegesen, tehát nem mindenáron követendő útiprogramot. Számolnunk kell ugyanis előre nem látható kellemetlenségeikkel, amilyen például egy hiba kijavítása, egy fel nőfczakadós — ilyenkor jobb, ha a legközelebbi parkolóban pihenőt tartunk —, vagy akkora autóson, hogy jó ideig csak lépésben haladhatunk, A fentiekkel kapcsolatban több dologra is felhívjuk a figyelmet. Először is: tóny- nyű odahaza a szobában na-, pi hat vagy nyolcszáz kilométert tervezni, netán ennél is többet. Az autópályán, vagy egyéb utakon. roppant forgalom közepette, nagy hőségben egészen más a helyzet. Ne feledjük: ha agyon hajsaöljuk magunkat és a kocsit, sokkal nagyobb a balesetveszély, a motor is hamarabb fölmondja a szolgálatot és mi az ilyen kíméletlen rohanásban az élvezet? További megjegyzésünk: nagy sebességgel hajtva erősen növekszik a fogyasztás, ami a mai benzinárak mellett nem olcsó mulatság. Arra pedig jól ügyeljünk, hogy a tankban legyen elég üzemanyag. tehát inkább előbb, mint később tankoljunk, mert az autópályákon néhol igen hosszú szakaszán nincs töltő- állomás, és ha — mint említettük — netán egészen lassú haladásra kényszerülünk, a fogyasztás megint csak föl- szökik. Nem is jó elképzelni, milyen kínos dolog benzin hiányában kiállni a sorból; ki tudja, milyen nehézségek arán lehet szerezni néhány litert, és büntetést is kell fizetni az effajta kiállást ugyanis bírságolják! Fölösleges tehát literre számítgat- j mmk, hogy még a meglevő benzinnel elérjük a határátkelőt, mert ráfizetünk... Ha mindezt megtesszük^ nagyobb a valószínűsége, hogy gondtalanul, jókedvűen autózzunk Különösen, ha nem civakodunk a sebességen és a vezetési stíluson^ vagy az úticélon. Veszekedve utazni — ennek semmi érteimé. Akkor jobb, ha el sem indulunk. SOMOGYI NÉPLAP Ivan Kumanek Farmer a divat
