Somogyi Néplap, 1981. június (37. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-27 / 149. szám
VITÁK AZ ÁRUELLÁTÁSRÓL Minőség és választék Ä’ somogyi élelmiszeripari vállalatok kereskedelmet ellátó munkáját, az áruválaszték, a minőség és az élelmiszer-szállítás kérdéseit a megyei tanács vb augusztusi ülése tárgyalja majd meg. Korai volna hát a minap tartott mezőgazdasági fejlesztési albizottság ülésén előterjesztett tervezet alapján állást foglalni. A vitában azokban — a készülő vb-anyag kapcsán — elhangzott néhány meggondolásra késztető vélemény Divat lett szidni a kenyér minőségét, még pontosabban a „gyári kenyeret”. Tény, hogy kenyerünk épp a „mindennapi” volta miatt a leg- orzékenyebb élelmiszeripari termék, és az is, hogy a pékáruk minőségét kifogásolni nova tovább hagyomány. Nem kétséges: az este vásárolt vekni reggel már nem túl kívánatos... Igaz az is, hogy a tavaly megvizsgált 242 somogyi sütőipari termékminta közül — a MÉVI jelentése szerint — 56, azaz 23 százaléknyi, kifogásolható volt. Ez több a sütőipari minőségi kifogások országos arányánál. Nem kétséges tehát, hogy a bírálatok jó része jogos. Más kérdés, hogy a kenyér minősége nem „gyári mivolta” miatt kritizálható, sokkal inkább egyes sütőipari, szállítási és bolti dolgozók fegyelmezetlensége, nemtörődömsége miatt. Aki a kenyérgyárban látott már a kemencéből kivett kenyeret, nehezen tudja elképzelni, hogy az ugyanaz, mint amelyet a boltban néhány órával később elé tesznek. Joggal mondhatná bárki, hogy mindez legföljebb a „gyári” jelzőt menti, de nem a súlyhiányos, nyomott kenyeret Sajnos félő, hogy a kenyérszidás divatja azzal sem érne véget, ha e minőségi hibákat egyik napról a másikra sikerülne megszüntetni. A némiképp elkényeztetett fogyasztó ugyanis ma a kézzel készített, meleg kenyeret -tekinti „alapkövetelménynek”. Különösen igaz ez ünnepek előtt, amikor a gyártól a szükséges mennyiség megtermelése is erőfeszítést követeL A jelenlegi gyártási, szállítási és tárolási kapacitás kétszeresére volna szükség ahhoz, hogy szombatonként is langyos kenyérhez jussunk. Márpedig aligha volna ésszerű egy Ilyen, a hét hat napján kihasználatlanul álló kapacitást — több millióért — létrehozni pusztán azért, hogy a .gyári kenyér” valamelyest hasonlítson a házi sütödék termékeihez. Végül is a gyárnak tömeg igényeket kell kielégítenie a jelenlegi technológiai, szakember-ellátottsági és gazdaságossági realitásokon belül. Meghökkentő az adat, hogy például a Kaposvári Húskombinát csaknem 170 féle terméket gyárt, melyek közül a megyében 123 félét forgalmaz. A tejipar- 120 termékét árusítják Somogybán. A sütőipar 109 féle terméket gyárt.. Felvetődik a kérdés, hol található ez a gazdag választék? Még a megyeszékhely üzleteiben is ritkán találni húsznál több hentesárut vagy tejterméket, s akár csak 8— 10 féle pékárut. A megyei tanács fölmérése szerint például a 641 élelmiszer-kereskedelemmel foglalkozó somogyi üzlet közül mindössze ötben található meg — legalább időnként — 40 hús- és szalámiféleség. A vita egyik résztvevője szerint megoldást az hozna, ha a vegyesboltok és kis ABC-k helyett szakboltokat hoznánk létre, melyek azután képesek fogadni és szakszerűen elhelyezni a teljes választéks-kálát. A vegyesbolt még az alapvető cikkekből sem tud kielégítő választékot py új tani. Igen ám — hangzott a válasz —, csakhogy hol áll rendelkezésre az az árumennyiség, amelyik kielégítené az esetlegesen létrehozandó szakboltok hálózatát? A húskombinátnak például az egyetlen kaposvári mintaboltjának a teljes termékválasztékkal történő naponkénti ellátása is sok nehézséget okoz. Míg ugyanis a 123 féle termek egy részét vagonban, addig egy másik részét kilóban számolják. Egy, a mai lehetőségeket messze meghaladó saakboltt- hálózat-fejlesiztési programmal is legföljebb az üzletek töredékében volna mód a választék megkétszerezésére. Nem hagyhatók figyelmen kívül a mai vásárlói szokások sem: az emberek többsége mindent egy helyen és gyorsan igyekszik beszerezni. Szerencsére van reálisabb megoldás — természetesen a kereskedelmi munka javítása mellett — a választék bővítésére: ez pedig a mai bolthálózat árufogadó képességének korszerűsítése. A konténeres áruszállítás módot adna a választék gazdagítására és a minőség megőrzésére, pillanatnyilag azonban — ezért torpant meg a húskombinát ezzel kapcsolatos korábbi kezdeményezése — az üzletek képtelenek fogadni és elhelyezni ezeket a „guruló mini szakboltokat”. A konténer az árurakodás nehéz fizikai munkája és a minőségromlás megszüntetése mellett módot adna az éjszakai szállításra is. A termék a gyári futószalagról akár percek alatt — és eredeti minőségben — kerülne a fogyasztók elé. Eme előnyök kiaknázására most újabb kezdeményezések születnek. A húskombinát ismét fölvette fejlesztési programjába a konténeres „termosz rendszerű” áruszállítás bevezetését. A tejiparnál az ezzel kapcsolatos kísérletek — az országban elsőként — októberben kezdődnek. Kezdetben 100 hűtőkonténerrel alakítanak ki szállitóláncot. Ezek fogadására 1982 elejéig három kaposvári üzletet — a Zselic, a Somogy melletti és a kali- nyini ABC-t — tesznek alkalmassá. Ugyancsak 1982- től tervezi bevezetni a konténeres áruszállítást a sütőipar. Sajnos e korszerű „áiru- terítés” feltételeit a boltoknak csak töredéke — 14 üzlet tudja megteremteni. Ezek az első lépések, amelyek, ha nem -is adnak módot az egyes üzemek 100— 160 féle termékének teljes kínálatára, mégis érzékelhető változást hozhatnak a választékban és a minőségben. Bíró Ferenc Idegenforgalmi kaleidoszkóp T uristaköltségvetés Akik a nyarat külföldön szeretnék tölteni — legyen az szocialista ország vagy akár nyugat-európai — hasznos, ha utazás előtt költségvetést készítenek. Kevéske valutánkat hogyan osszuk be ésszerűen, ahhoz jó tudni, milyenek az „alapárak”. Itt elsősorban szállodára, étkezésre, benzinárakra gondolunk. Segítségül készítettünk egy összeállítást a magyar turisták által kedvéit, látogatott országok áraiból. SOMOGYI NÉPLAP Igyekeztünk a közepes, illetve olcsó szállások, ebédek árait megtudni, természetesen ez nem jelenti azt, hogy az ügyes szemű, tájékozott turista nem talál ezeknél még olcsóbbat. Egy jó tanács: ne ragaszkodjunk a legismertebb helyekhez. Közelükben, 5—10 kilométeres körzetben mindig, minden kevesebbe kerül. Csehszlovákia: szálloda 40—60 korona, egy ebéd ára 20—25 korona. A benzin, ára: szuper 7,50, normál 6,60 korona. l^cngyelország: szálloda 500—600 zloty, egy ebéd 100—150 zloty. A benzin ára: normal 16, szuper 18 zloty. NDK: szálloda 30—40 márka, ebéd 4—5—6 márka, benzint talonért lehet vásárolni. Bulgária: egyágyas szállodai szoba reggelivel 10—15 leva között, 1 kg kenyér 30 sztotinka. Egy liter szuper- benzin 1 leva, a 93-as oktánszámú 80 sztotinka, a normálbenzin 70 sztotinka. Románia: szálloda 50—60 lei, egy ebéd 20 lei. Benzin: 98 oktánszámú 7,50 lei. Jugoszlávia: szálloda 350 dinár, egy ebéd 100 dinár. Benzin: normál 23, szuper 26 dinár. Ausztria: Turistaszállóban fürdőszoba nélküli szoba: 6—7—8 dollár, 1 ágyas, fürdőszobás: 26 dollár. Egy ebéd 7,50 dollár. Benzin: 89 oktánszámú 9,70, 96 oktánszámú 10,40, dízel ár 9,35— 9,55 schilling. NSZK: Egyágyas szoba fürdőszoba nélkül 21—25 dollár, fürdőszobás szoba 36 dollár, egy ebéd: 8—20 dollár. Benzin: 91—92 oktánszámú 1,20—1.32, 99 oktánszámú 1,28—1,37, dízel ár 1,16—1,24 DM. Franciaország: 2 ágyas szoba 41—43 dollár, ebéd 16 dollár körül. Benzin: 90—92 oktánszámú 3,52, 97—99 oktánszámú 3,73, dízel ár 2,71 ír. frank. Olaszország: 1 ágyas szoba 16, ebéd 7—9 dollár. Benzin: 85—84 oktánszámú 815, 96—100 oktánszámú 850, dízel ára 350 líra. Spanyolország: 1 ágyas, fürdőszobás szoba 12—16, 2 ágyas, fürdőszobás 16, ebéd 9 dollár. Benzin: 90 oktánszámú 55, 98 oktánszámú 61—63, dízel ár 34 peseta. Anglia: 1 ágyas, fürdőszobás szoba 29, 2 .ágyas 50, ebéd 13 dollár. Benzin: 90— 93 oktánszámú 1,31—1,50, 97— 99 oktánszámú 1,33—1,52, dízel ár 1,34—1,59 font/gallon. Magyar „baromfigyár" a Szovjetunióban A világ egyetlen országa, még a legfejlettebb sem képes arra, hogy a termelés minden, területén vagy akár egyes ágazatokban a legfejlettebb, a változó követelményeket is magas szinten teljesítő termelési feltétel- rendszert alakítson ki. A kérdés nem is az, hogy szükség van-e az együttműködésre, hanem az, hogy miképpen lehet ezt úgy tenni, hogy az a lehető legelőnyösebb legyen minden ország számára. A KGST-országok nagy gyakorlattal rendelkeznek az együttműködésben; az elmúlt években több termékre — növényfélékre és állatfajtákra — rendszerszerű, a természeti adottságok optimális hasznosítására irányuló termelési és tartástechnológiák alakultak ki. Moldáviában, Ukrajnában a korábbi néhány száz hektáros területről több ezer hektárra növekedett a magyar technológiai rendszerek szerint termelt kukorica vetésterülete, s alaposan javultak a terméshozamok. Ugyanakkor Magyarország átvette — szintén 1976-ban — a szovjet cukorrépa-termesztési technológiát. A nádudvari kukorica- és iparnövénytermesztési rendszer módszereivel Romániában tavaly már 1200 hektárt műveltek. A termesztési rendszerért cserébe a románok napraforgó-termesztési rendszert adtak. Csehszlovákiában több száz hektáron az IKR kukorica- és a Solanum burgonyatermesztési technológiát alkalmazzák olyan sikerrel,, hogy a csehszlovákok tovább szeretnék bővíteni az együttműködést. Bulgáriában is hosszabb ideje alkalmazzák az IKR-tech- nológiát, s az e rendszerben termelt kukorica termésátlaga három év alatt 25—30 százalékkal nőtt. Az állat- tartási technológiák közül kiemelkedik a bábolnai baromfi-tenyésztési rendszer, amelynek legnagyobb adap- tálója a Szovjetunió; Gavrilov kában éppen most épül egy bábolnaihoz hasonló üzem. A technológiai cserék keretében Magyarországnak szovjet rizstermesztő, csehszlovák tavasziárpa-, komlótermesztő, valamint juhte- nyésztési rendszer átvételére tettek ajánlatot. Az eredmények többek között annak köszönhetők, hogy a hetvenes években a hagyományos együttműködési formák mellett egyre gyakoribbá vált a tudományos—műszaki, valamint a termelés kooperációján és szakosításán alapuló együttműködés. Emellett nagy szerepet játszanak a tagországok között megszületett hosszú távú egyezmények. Ilyen például az 1973-ban kötött, a vetőmagvak és szaporítóanyagok termelésszakosítására és kölcsönös szállítására vonatkozó egyezmény, melyhez 1981-tól Jugoszlávia is csatlakozik. Ez az egyezmény mintegy harminc növény-, termékfaj tára vonatkozik, ebből Magyarország tizenöt fajta szakosított termelésére vállalkozott. Hat éve, 1975-tól van érvényben a bor szállításáról szóló egyezmény, melyet Magyarország mint szállító, az NDK, Lengyelország, Csehszlovákia és a Szovjetunió pedig mint vevő írt alá. Az egyezmény évenkénti részletezésben rögzíti a Magyarország által szállítandó hordós bor, palackos bor és pezsgő mennyiségét. Az idén például 1,5 millió hektoliter bort szállít Magyarország az egyezményt aláíró országoknak. Ugyancsak jelentősek a szocialista országok között kötött kétoldalú egyezmények. Ilyen például a magyar—szovjet hosszú távú kertészeti egyezmény, mely a friss és tartósított zöldség, valamint bor szállítására vonatkozik. Az NDK-val 1990-ig van érvényben egy komplex együttműködési egyezmény, mely a mező- gazdaság az erdőgazdaság és az élelmiszeripar területét öleli fel. A komplex egyezmény a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek szállítása mellett kiterjedt például a gépesítésre, a műtrágya- és növényvédőszer- szállításra, valamint a műszaki és tudományos együttműködésre. A magyar élelmiszer-termelés más vonatkozásban is kapcsolódik a KGST-együtt- müködéihez. Különösen jelentős az élei miszer-termelés háttériparában kialakult termelés- és gyártásszakosí- tási kooperáció. A gépiparban ez a traktor-, a kom- bájngyártás és az élelmiszer-feldolgozó vonalak kiépítését, a vegyiparban az állatgyógyászati termékek gyártását jelenti. B. P. PIACI KÖRKÉP Mákvirágok A tegnapi kaposvári hetipiacon néhány újdonságnak még megkérték az árát, így sem maradt azonban üres egyetlen szatyor sem. Alig érett kajszit már 20-ért is árultak, tízzel került többe az elsőre is kívánatos francia barack. Miközben Egerben még senki sem látott idei egrest, Kaposváron már válogatni is lehetett benne 10—12 forintért. Megyeszerte rengeteg a meggy, így jócskán mérséklődött az ára. 10-ért szép kapható. Fogyóban a cseresznye. Az ínycsiklandóbb- jét 12-re tartották. Ennél olcsóbbat az országban sehol nem árulnak. Pesten 15, Győrben 18, Veszprémben 14 forint. Ennyiért adják a ribizli javát is. A fehér fajtákból 8-ért kapható dzsemnek való. A 13—15 forintos alma nemigen kelt eL A paradicsomot mérték 30-ért, de 50-ért is. Békéscsabán. 15 kilója, Debrecenben és Győrben 32. A paprikaárak most már senkit sem paprikázhatnék föl: 25— 30-ért kapható egy kiló. A hegyes erős darabja egy forint, az extra töltenivalóé három. Alig hihető jnódon 50 forintért Szegeden' adják a legdrágább paprikát, fele ennyiért Szolnokon a legolcsóbbat. Kelendő a zöldbab 20—25 forintért. Csabán már van olcsóbb, ugyanakkor Pesten még 40-ért is kapnak rajta. A borso itt- ott már vénecske 20-ért. Egy tökfőzelék — feitet nélkül — hovatovább olcsó fogás. 7-ért kínálják kilóját. Nem drágítja meg a kapor sem, melyből forint egy csokor. 10 a tavaszi fejeskáposzta, és ennyi a kel is. Egy meglehetős fej karfiol 15-ért talált vevőre. 10 forint az újburgonya, 6,50 az ó. Országszerte hasonló az ára, csupán Pesten kapható 8-ért. Komlón 15 forint. A még mindig csomós tavaszi hagyma immár akkorára cseperedett. mint az őszi főző. A különbség csupán az árban van. Utóbbinak 11 forint kilója, a tavaszi csomója (20 deka) 3—4 forint. A gombahegyek alatt nem látszottak a csarnok kőasztalai. Legtöbb a csiperkéből volt, így ennek literét már 12 forintért is kínálták. A vargányából a pudvásat sem adták 90-nél olcsóbban. 60- ért dúskáltak a vevők a rókagombában. 40-ért galam- bicát, 20-ért keserű gombát tukmáltak. A baromfipiacon a csikrehúst 50-ért mérték, Pesten már 60-ért. A fővárosból hovatovább megéri Szegedre utazni baromfiért. Ott csak 39 forint az élő csirke kilója. és még ennél is olcsóbb a tyúké. A tojás hivatalos ára 1,70, mégis jól járt, aki két forintnál olcsóbbat kapott. Országszerte ,1.70—1.80 az ára, míg Pesten és Szolnokon 40 fillérrel drágább. Nyilván nem önkritikaként hozott egy virágárus mákvirágot 5-ért; dáliából 25-ért, kötöttek csokrot, margarétából 10-ért. Szebb volt pedig a háromforintos, színes búzavirág. A tátika és a hortenzia csokra 8 forint. B F.
