Somogyi Néplap, 1981. június (37. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-27 / 149. szám

Befejeződött az országgyűlés nyári ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról.) dá&ban még találhatók tar­talékok. Árakról, jövedelme­zőségről szólva megemlítet­te: a sertéstenyésztés helyze­te kielégítő, megvan az ösz­tönzés is, annak ellenére, hogy a költségek az utóbbi esztendőben növekedtek. A megemelt vízdíjakról any- nyit: a víz mai árában sem- mitéle különadó vagy nyere­ség nem szerepel, olyannyi­ra, hogy az ár ma sem fe­jezi ki a tényleges költsége­ket. Hiba volt viszont tíz esz­tendőn át érintetlenül hagy­ni, s aztután hirtelen, való­ban gondot okozóan felemel­ni a térítés összegét. A költ­ségekhez gyorsabban alkal­mazkodva kell az árpoliti­kát érvényesíteni. Befejezésül köszönetét mondott az országgyűlésnek A napirend szerint ezután a statisztikai téma követke­zett. Hazánkban a statiszti­kai munkát 1973 óta törvény szabályozza. Ennek eddigi végrehajtásáról Nyitrai Fe­rencivé államtitkár, a Köz­ponti Statisztikai Hivatal el­nöke tartott beszámolót. Tá­jékoztatta a törvényhozó tes­tületet a-z állami statisztikai szolgálat sokrétű tevékeny­ségéről. munkamódszerei­ről, s az eredmények, mellett taglalta a további feladato­kat is. Nemcsak a „számok ■világában” dolgozó szakem­berek gyakorlati munkáját ismertette; a társadalom ügye, érdeke szempontjából is bemuttatta a statisztikát. Mit jelent itt a közérdek? Az országgyűlés terv- és költségvetési bizottságának a kormány munkáját segítő hozzászólásokért, kiemelve: a gazdasági célok megvalósí­tása a vállalatok, a szövet­kezetek és a költségvetési intézmények feladata. Óriá­si az irányítás felelőssége, de a gyakorlati munkát nem helyettesítheti. Végül Hetényi István kér­te az országgyűlést, hogy vegye tudomásul a beszámo­lót, a választ és fogadja el a törvényjavaslatot. Határozathozatal követke­zett: az onszággyűlés a Ma­gyar Népköztársaság 1980. évi költségvetésének és a tanácsok 1976—1980. évi pénzügyi tervének a végre­hajtásáról szóló törvényja­vaslatot általánosságban és részleteiben, az eredetileg beterjesztett összegekkel egyhangúlag elfogadta. az ülésszakot megelőző munkaértekezletén is felve­tették ezt a kérdést. Ké­zenfekvő a válasz: a veze- tésnek-irányításnak most — a gazdaság intenzív fejlődé­sének szakaszában — a meg­növekedett bonyolult felada­tok megoldásához'' rendel­keznie kell adatszerű tájé­kozottsággal is. A döntések minél jobb előkészítéséhez mennyiségileg több és minő­ségileg gazdagabb tartalmú információkra, adatokra van szükség. Szólt az államtitkár az adatok és az adatszolgálta­tók védelmét előíró törvényi rendelkezésekről. Jó tudni például, hogy ha a kérdő­íven az adatgyűjtést elren­delő szervezet neve és az el­rendelés száma nincs feltün­tetve, az adatszolgáltatás nem kötelező. Az adatgyűj­tési tevékenységet — mond­ta a KSH elnöke — éssze­rűen tovább lehet csökken­teni. A központi és az igaz­gatási statisztikában viszont növelni kívánják a mintavé­teles — kevésbé munka- és költségigényes — adatgyűj­tést és az ezen alapuló elem­zéseket A statisztikai tör­vény — miként a beszámo­lóban elhangzott — tág ke­reteket nyújt a statisztikai munka fejlesztésére, továb­bi korszerűsítésére. Az ál­lami statisztika integrált fejlesztése nélkülözhetetlen ■például a gazdasági háttér és az életszínvonal kapcso­latának elemzéséhez. Négy képviselő kórt és kapott szót a statisztikai be­számolót elemző vitában. Tóth István (Bács-Kiskun megye), a Kiskunmaisa és Környéke Vízgazdálkodási Társulat főmérnöke — az o-«zá?T''ű!és terv- és költ­ségvetési bizottsága vélemé­nyét is tolmácsolva hang­súlyozta: a statisztikai tör­vény legfőbb céljai megva­lósultak. a végrehajtás azon­ban nem tekinthető befeje­zettnek. Sas Kálmán (Heves me­gye), a Cement- és Mészmű­vek bélapátfalvi gyárának igazgatója, a törvény eré­nyeként említette, hogy ked­vezően hatott az adatszol­gáltatók gyakorlati munká­jára és a statsiztikai hiva- *tal információs tevékenysé­gére egyaránt. Mészáros István (Békés megye), a Szarvasi Állami Gazdaság igazgatója elisme­réssel nyugtázta, hogy az igazgatási statisztika megfe­lelő mennyiségű adatot szolgáltat az irányító szer­vek döntéseinek megalapo­zásához. A felszólalásokra adott válaszában Nyitrai Ferencné köszönetét mondott a kép­viselők hasznos észrevételei­ért, amelyek — mint mond­ta — a közérdekű statiszti­kai munkát tovább javít­hatják. Ezt követően az ország- gyűlés — határozatikig — jó­váhagyólag tudomásul vette a KSH elnökének a statiszti­káiról szóló 1973. évi törvény eddigi végrehajtásáról el­hangzott beszámolóját, vala­mint válaszát á képviselői felszólalásokra. A napirendnek megfelelő­en interpellációk következ­tek. Beszámoló a statisztikai törvényről Két somogyi képviselő interpellációja Szokola Károlyné dr. So­mogy megye 8. választókerü­letének képviselője,. a So­mogy megyei Tanács To­vábbképző Intézetének igaz­gatója a munkaügyi minisz­terhez a gyógypedagógiai in­tézetek térítési díjainak arányosítása tárgyában in­terpellált. Elmondotta, hogy 1300—2000 forintos egy főre jutó családi jövedelemnél három kategóriában diffe­renciálnak, míg 2000 forint fölött egységes a gyermekek utáni térítés. Fordított meg­ítélésre lenne szükség, hiszen az egyik somogyi intézetben a mintegy 141 gondozott gye­tek közül 118 tartozik a 2000 forint fölötti kategóriához. A módosítás nem növelné az állami költségvetés, terheit, de a társadalmi igazságérzet szempontjából fontos lenne. Trethon Ferenc munka­ügyi miniszter jogosnak tar­totta az észrevételt, hozzáté­ve: más bentlakásos intéz­ményekben is fellelhetők ha­sonló ellentmondások. Éppen ezért a minisztérium a VI. ötéves tervidőszakban már eleve számolt a térítési díjak rendszerének korszerűsítésé­vel, ami azonban alaposabb munkát, hosszabb időt igé­nyel. Az elképzelések között megtalálható a gyógypeda­gógiai intézetek térítési dijá­nak felülvizsgálata is, s a SOMOGYI NÉPLAP képviselő észrevételeit figye­lembe fogják venni. A miniszteri választ az in­terpelláló képviselő, s az or­szággyűlés tudomásul vette. Radnóti László (Somogy •megye 10. választókerületé­nek képviselője, a Csurgói Napsugár Ipari Szövetkezet elnöke a própán-butángáz gépjárműhaj tóanyagkén,t va­ló hasznosításával kapcso­latban interpellált az ipari miniszterhez. Arra kért vá­laszt: tervezik-e a pb-gáz ilyen irányú hasznosítását, ugyanis — mint mondotta — környezetvédelmi és ener­giatakarékossági megfon to­lásokból szinte az egész vi­lágon fokozottan térnek át a drágább benzin helyett az olcsóbb és tisztább üzemű probán-butángáz felhaszná­lására a közlekedésben. Méhes Lajos ipari mi­niszter az interpellációra adott válaszában kiemelte: napjainkban valóban világ­szerte előtérbe került a pb- gáz motorhajtó-anyagként való felhasználása, különö­sen a nagy földgáztermelő országokban, például a Szovjetunióban is. Nagy fi­gyelemmel kísérjük az otta­ni tapasztalatokat. A közvélemény előtt azon­ban talán kevésbé ismert a kérdés ugyancsak fontos gazdasági oldala. Jelenleg a pb-gáz árát helytelen lenne a benzin árával összehason­lítani. A propán-butáity.az 8(1 százalékát a háztartások­ban hasznosítják, ezért az árát állami támogatás teszi kedvezővé. A motor meghaj­tására szolgáló nyersanyago­kat, így a benzin árát is a világpiaci árak határozzák meg vagyis a gáz közleke­désben való felhasználása esetén indokolt lenne meg­szüntetni a szociális okokból nyújtott jelenlegi hozzájáru­lást, s a most feltételezett előny ezzel megszűnne. Egyébként az eddigi vizs­gálatok szerint jóval haté­konyabb lenne a mezőgazda­ságban vagy a vegyiparban pb-gáz hasznosítása, mint a közlekedésben. Jó példa er­re a Bábolnai Mezőgazdasá­gi Kombinát, ahol már megkezdődött a baromfite­nyésztésben egy olyan pb- gázos inírasugárzó-rendszer kiépítése, amely 56 százalé­kos energiamegtakarítást tesz lehetővé. A kormányzat továbbra is foglalkozik a közlekedés ilyen irányú le­hetőségeivel, viszont tény, hogy a hatodik ötéves terv idején nem számolhatunk a pb-gáz motorhajtóanyagként való felhasználásával. A tá­volabbi tervek is minde­nekelőtt a nagyvárosok kör­nyezetvédelmi szempontjai- . ra figyelemmel az autóbusz- park ilyen irányú lehetősé­geit és műszaki feltételeit veszik számításba. Az ipari miniszter vála­szát az. interpelláló képvise­lő és az országgyűlés tudo­másul vette. Az országgyűlés nyári ülésszaka Apró Antal elnöki zárszavával ért veget. Könnygázbombákkal és vízágyúkkal támadtak a tüntetőkre a nyugat-berlini rendőrök. A tüntetők a szenátus lakáspoliti­kája ellen tiltakoztak. Az összecsapásoknak több száz sebe­sültbe volt. Szovjet— líbiai eszmecsere Nyikolaj Tyihonov, az S2KP KB Politikai Bizottsá­gának tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke tegnap a Kremlben fogad­ta Abduszalam Dzsalludot, a "Líbiai Arab Szocialista Állam forradalmi vezetősé­gének tagját. A baráti légkörű, a köl­csönös megértés jegyében megtartott találkozón a fe­lek eszmecserét folytattak a két ország kapcsolatainak to­vábbi fejlesztéséről, valamint a kölcsönös érdeklődésre számot tartó nemzetközi kér­désekről. A kiadott közlemény meg­állapítja: a két fél annak a meggyőződésének adott ki­fejezést, hogy mindkét or­szág érdekeinek megfelel a Szovjetunió és Líbia sokol­dalú kapcsolatainak további szilárdítása és bővítése, azoknak a megállapodások­nak az alapján, amelyeket Moamer el-Kadhafi legutób­bi moszkvai látogatásakor kötöttek meg. A nemzetközi kérdések át­tekintése során a legnagyobb figyelmet a béke megszilár­dításával, a népek törvényes érdekei és szuverén jogai védelmével összefüggő kér­déseknek szentelték Spanyolországban még egy tisztet és további négy pol­gári személyt vettek őrizet­be a most leleplezett újabb összeesküvés felgöngyölítése folyamán. Az őrizetbe vett tiszt, Jesus Campos Perez tüzérőrnagy egyes lapjelen­tések szerint a közeljövőben a terrorizmus elleni harc egységes parancsnokságához került volna Casinello ezre­des segédtisztjeként. A le­tartóztatott polgári szemé­Csak néhány percig taiv tott az európai biztonság és együttműködés kérdéseivel foglalkozó madridi találkozó pénteki teljes ülése, így nem született meg a várt döntés a munka meggyorsí­tásáról, amire vonatkozóan — mint jelentettük — az előző ülésen svájci és azt ki­egészítő magyar javaslat hangzott el. lyek a Fuerza Nueva újfa­siszta párt tagjai. A Diario IS című madridi napilap megbízható forrásra hivatkozó jelentése szerint ezúttal nem a korábbi puccs­kísérlet egyik „elágazását” találták meg, hanem csírá­jában fojtottak el egy újabb kísérletet, amelyben a fő­szerepet nem katonák, ha­nem polgári személyek játsszák. A döntés azért maradt el, mert egyes nyugati küldött­ségek, amelyek kedden még üdvözölték a svájci kezde­ményezést, az ülést követő­en tartott konzultációkon ki­fogásokat támasztottak vele szemben. A nem hivatalos eszmecseréken elzárkóztak attól, hogy a svájci, illetve a magyar javaslat alapján konszenzussal olyan döntést fogadjanak el, amely sze­rint a szerkesztőcsoportok munkájának meggyorsítá­sával a találkozó közös megegyezéssel megállapí­tandó, néhány hetes határ­időn belüi befejezhető lenne. A szóban forgó NATO- és közös piaci országok kül­döttségeinek elutasító maga­tartása nyomán — sajtóér­tesülések szerint — Eduard, Brunner nagykövet, a svájci küldöttség vezetője vissza­vonta javaslatát. A küldött­ségek . ennek ellenére foly­tatják. e .kérdésben a kon­A puccs gyökere Egy kínai Indiában India vendége Huang Hua külügyminiszter. Önmagá­ban egy ilyen látogatás ma­napság már nem is kelt kü­lönösebb visszhangot. A két­oldalú kapcsolatok szeren­csére egyre izmosodó lánco­lata míndúntalan kínál pél­dát arra. hogy akár szom­szédos, akár távoli orzságok politikusai kölcsönös látoga­tást tesznek, s gyakori eset, hogy olyan államok vezetői is tárgyalóasztalhoz ülnek, amelyek sok mindenben nem értenek egyet. Mégis, a kínai külügymi­niszter Üj-Delhibe érkezése méltán kelt megkülönbözte­tett figyelmet világszerte. Két kontinensnyi állam: In­dia és Kína esetében a ma­gas szintű eszmecserék hu­szonegy éve megszakadtak. Csou Én-Laj akkori minisz­terelnök 1960-ban járt Űj- Delhlben, ám nem sokkal később a két ország kapcso­latát véres határkonfliktus árnyékolta be. 1962-ben ugyanis a kínai csapatok több helyen átlépték India határát. A delhi kormányzat erőteljes ellenintézkedések­kel reagált az agresszióra: a határmenti térségben végre­hajtott. preventív jellegű in­diai katonai lépések egy­részt elvették Peking kedvét a további háhon'iskodástól, másrészt szemlátomást nö­velték India tekintélyét a térségben, sőt. azon túl is. Hozzátartozik az elmúlt csaknem két évtized histó­riájához az is, hogy Üj-Del- hi és Peking irányvonalában, külpolitikai orientációjában a határháborút követően gyökeres változások követ­keztek be. India egyre szo­rosabb és barátibb szálakat épített ki a Szovjetunióval, ami nemcsak gazdasági helyzetére hatott rendkívül kedvezően, hanem a: el nem kötelezettek mozgalmában is növelte, befolyását. Egy­szersmind olyan külpoliti­kai gyakorlat forrásává és ösztönzőjévé vált, amely mindinkább az ázsiai béke és biztonság irányába ha­tott, s egyre élesebb ellen­tétbe került Peking törek­véseivel. Az ázsiai erővonalak ala­kulásában viszonylag új té­nyező Kina és az Egyesült Államok közeledése. Bár Washington részéről koráb­ban történt néhány kezde­ményezés abból a célból, hógy a — számukra kényel­metlen — szovjet—indiai ba­rátságot megbontsák, az újabb lépések nyilvánvaló­ak: az USA Kínát potenciá­lis ázsiai szövetségeseként kezeli, s nyíltan a Washing­ton —Toki ó— Peking tengely megteremtésén fáradozik. Indiával azonban Ázsiá­ban mindenképpen számolaj kell, mint a térség egyik legjeletösebb tényezőjével. A most kezdődött indiai— kínai eszmecseréken kide­rül, hogy Huang Hua miként tolmácsolja az amerikai el­képzeléseket vendéglátói­nak. Mert ahhoz nem fér kétség, hogy a kíiuti külügy­miniszter — közvetlenül Haig pekingi látogatását követően -*■ Washington szó­csöveként is fellép Üj-Del- hiben. Annyi bizonyos, hogy tár­gyalópartnerei körében a szovjetellenesség nem talál megértő fogadtatásra. Meg akkor sem, ha a térség egyik-másik feszültséggócá­nak megítélésében Moszkva és Üj-Delhi álláspontja kö­zött mutatkozik , némi kü­lönbség. Ez nem jelenti azt, hogy ezekben a témákban — például Afganisztán vagy Kambodzsa ügyében — In­dia közelebb állna, a kínai nézetekhez. A hatalmas el nem kötelezett ország — mint azt a nemzetközi fóru­mokon számtalanszor hang­súlyozta — a biztonság és az enyhülés prizma ja a át vizsgálja az események ala­kulását. Ennek fényében várhatóan a kétoldalú kapcsolatok fej­lesztése, India és Kína vi­szonyának rendezése, a vi­tás kérdések tisztázása ke­rül majd Huang Hua új-delhi targyalasainak a középpont­jába. Gy. U. Döntés nem született

Next

/
Thumbnails
Contents