Somogyi Néplap, 1981. május (37. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-10 / 108. szám

már — cseng a fülembe Józsi bácsi szava , de mellette ott állt még az L alakú, egyszerűen épített, gyönyörű kis vadászkastély, tele régi, kézzel faragott bútorral. Hatalmas tölgyfák szegélyezték, g a környékét is szépen parkosították. Minden év szeptemberében, a szarvasbőgég idején, nagyvadászatot tartott gróf Satzgemé, s olyankor csendőrök özönlötték el a környéket. Ebből aztán mindig tudtuk, hogy újra megérkezett Horthy Miklós, aki barátságban volt az itteni birtokos családdal. A téli vadászatokon is összeösszegyűltek a környék urai, s a kisebb vadakat mi hajtottuk puskacső elé.

A vadászházat 1946-ban lebontották, s ma már alig látszik ott valami. Pedig kár érte. A felszabadulás után elterjedt a faluban a hír, hogy a vöröskeresztesek is sajnálkoztak, mert szerettek volna itt egy tüdőszanatóriumot létesíteni, mivel igen tiszta, jó a levegő.

Még egyszer körbepillantunk a romokról. A tavaszi napsütésben élesen kirajzolódnak a távolban a tihanyi apátsági templom tornyai, a völgyben pedig, mint befagyott folyó: a műút, amelynek helyén egykor az a bizonyos földút kanyargóit, a tihanyi réven át Győr felé. Ma már nincs szükség a védelemre. Elindulunk hát lefelé az északi lejtőn, ahol a legmeredekebb a domboldal. A kitaposott ösvény csúszik a talpunk alatt, s csak egy-egy útba eső fatörzs fékezi lendületünket.

Sorra maradnak el mellettünk a házak az út két oldalán, s a patak sodrásával megegyezően, a Balaton felé igyekszünk.

A község közepe táján álljunk csak meg!.

Lépcsők vezetnek sövényke- rítéssel közrefogva a katolikus templom bejárata felé.

Ez az épület is műemlék, Tal- lián Boldizsár építtette 1830- ban, klasszici- Záló stílusban.

Itt állt hát valamikor az a kör alakú templom?...

Indulunk tovább. Egykor „halálkanyarként” is nevezték a környékbeliek az egyik éles útfordulatot — az útfelújítás alkalmával már kiegyenesítették. Az egykori kanyar és az új töltés találkozásánál újra meg kell állni. Jobbra az egyik ház udvarán régi, kőből épült, megkopott harangláb árválkodik. Két ütött-kopott harangról két rojtossá szakadt kötelet himbál a szél. A harangláb eredetét hiába kutattuk, írásos emléket nem találtunk róla. Egyszerűen csak van. Mint a múlt jelennek is szóló hagyatéka.

Az út tovább vezet Tihany-rév, Veszprém felé.

Gyarmati László

A fölfelé igyekvő előtt meredek domboldal magasodik. Az erdő yadcsapásain meg-meg- csúszik a láb, a kéz fák kemény kérgébe kapaszkodik. Később már az sem elég: majdhogynem négykézláb éviekéivé lehet csak folytatni az utat — fölfelé. Ez az északkeleti lejtő, a falu felőli. Nehéz az előrehaladás, némi megnyugvást csak az jelent, hogy bízvást tudhatjuk: ellenség fürkésző tekintete nem követ bennünket a magasból, nem céloznak nyilak, puskák, dézsányi fcwróvizek...

Ha volt egyáltalán valaha Itt várostrom nehéz lehetett a támadók dolga. Hiszen a dombtető felé közeledve még két hatalmas, meredek árkon is át kell jutni. Pihenésre pedig csak ilyenkor, „békeidőben” adódik, mód. Persze mehetnénk kényelmesebben is, a hosszabbik úton. amely kortbekígyózza a dombot lassú emelkedéssel s ahol egykor a vár urának hintája is megközelíthette az erődítményt. Ha azon mennénk, régen-járt utat taposna a talpaink, de ez itt a rövidebb, az igazabb, az élményt adóbb: a meredek oldal, amely megóvta az ellenségtől a fönt lakókat és az oda menekülőket.

No, végre, Itt vagyunk! Bokrok, fű és moha nőtte be a köveket, de a romok múltba mosódó történelmünket idézik: Itt a várfal vonala húzódott egykoron, amott egy bástya kiszögei lése rajzolódik a képzeletbe. Egy rész épen maradt boltív tátong alattunk: a vár belső, apró kis udvarának bejárata vagy legnagyobb termének boltozata lehetett?

A vöröslő köveken itt-ott átüt a fehér vakolat, mész-, kőmaradvány. Fehér kő. Egykor nevét is pnnen kapta, bár a krónikások több elne- yezését is is-, merik: Fejérkő, Katona, Kupa-vár. Vannak, akik egyszerűen csak Kereki várnak nevezik.

Büszkén emelkedik a rom a domb tetején, s a

legmagasabb" falmaradvány oldalán fehér márványtábla hír. detij „Műemlék. Fejérkő várának romja, épült a XIV. században. A XVI. században a törökök elől felrobbantották.” Alatta pedig apróbb betűkkell „Helyreállította az Országos Műemléki Felügyelőség, 1963."

Tábortüzek maradványait kerülgetve megállunk az egyik várfalon. Északon, két domb ölelésében a távolban kéken megcsillan a Balaton tükre. Alattunk, a völgyben patak csordogál és Igyekszik a nagy tó felé, de egykor maga a Balaton nyúlt be egészen a várdomb aljáig. Ma csak apró kis zsombékos rész jelzi az egykori múltat, lent a réten. Mondják a régiek, hogy a kereki várkisasszony, ha meg akarta mosni' a lábát a Balatonban, csak leszaladt a domboldalon, s máris belógathatta lábát a vízbe.

A várat több írásos emlék szerint a XVI. század közepe táján fölrobbantották, hogy a török ne tudjon magának szállást teremteni benne. Elpusztításának időpontját tehát körülbelül meg tudták állapítani a régészék, építésének időpontjáról azonban nincsenek megbízható adatok. Szigetvári György Építészeti emlékek Somogybán című könyvében ez áll: „...az ásatás XIV. sz.-i edénytöredékeket hozott elő, az egyik bástya alapzatában Anjou-korabeli pénzt is találSOMOGYI TÁJAK, EMBEREK

♦

...most kőhalom

Egy érdekes irodalmi legendát is följegyeztek a

környék első Satzger-birto- kosáról, Keresztéiről. Állítólag Jókai

Űj földesúr című regényének Anker- schmidt nevű főalakját őróla mintázta. Az öregúr eredetileg bécsi

szeszgyáros volt, de később

— bár magyarul alig tudott

— lelkes hazafi lett, a Bachtak”. Okleveleken 1336-tól szerepel az erődítmény, akkor még a király tulajdonaként. A Vártúrák kalauza című könyv szerint: „Fehérkő 1478-ban már elhagyatott, 1494-ben pedig már romos volt. Amikor Székesfehérvárt 1543-ban bevették a törökök, a várat — amely nem képviselt katonai értéket — felrobbantották és használhatatlanná tették.”

Vajon szolgálta-e építtetésének célját valaha is ez a vár? A kérdésre nehéz a válasz. Egyes írások szerint soha senki nem próbálta bevenni, s ostromról történetek sem szólnak. Szigetvári György fentebb már említett könyvében azonban másról szól: „Zsigmond 1396-ban Marczali Miklós temesi ispánnak ajándékozta, aki később a király elleni ösz- szeesküvésnek is tagja lett. 1403-ban megtámadták a várat és csak a király Marczaliak- nak nyújtott kegyelme után állították helyre. Kijavítás alkalmával gótikus ablakokat helyeztek el, a festett vakolatdarabok a belső figurális festéseket igazolják az előkerült kályhacsempék, melyek azonosak a budai várban talált öntőmintákéval, a belső magas színvonalú kiképzésről tanúskodnak... 1494-ben újabb támadás éri a várat Miksa hadjáratával kapcsolatban.”

Reőthy Ferenc ma BaLa- tonszemesen tanít, de egykor Kőröshegyen élt, s hosszú évek kutatásai nyomják „tarsolyát”, többek között Kereki- ről is. Segítőkészen, tudását szívesen továbbadva teríti ki írásos anyagait; ötleteket ad, mesél:

— A hatszáz lelket számláló községről az első okleveles adatok III. Béla idejéből valók. Régi temploma kör alakú volt, de 1870 körül elpusztult. A település neve valószínűleg a templom alakjával függ össze. A várról pedig annyit: a magyar államalapítás után is fontos szerepet játszott az őskorban kialakult Veszprém—szlavóniai út, mely a tihanyi—szántódi réven át Kőröshegy, Kereki, Bálványos, Kapoly, Zics érintésével haladt dél felé. Ahol a széles völgytorok a dombok közé szorul, ott alakult ki Kereki község, s a közeli dombtetőn épült meg az út ezen szakaszának védelmére a vár. A múltról persze nehéz újat mondani, hiszen szinte minden adatot lejegyeztek már könyvekbe, cikkekbe, jelenéről viszont elmondható, hogy mint műemlék fontos láncszeme a Balaton-parti turizmusnak. Balaton földvárról például gyönyörű erdei turistaút vezet odáig. Az idegenforgalmi hivatások, KISZ- szervezetek is gyakran programjaikba iktatják a vár- ' romlátogatást, de egyéni érdeklődők is szép számmal megfordulnak ott a jó idő beálltával.

uralom ellen állandóan hadakozott, s ilyennek ismerte őt

Jókai Mór is, aki gyakran átjárt hozzá Balatonfüredről — tarokkozni. A harmadik tarokkpartner . pedig Udvardi Cserna István endrédi református lelkész volt, Petőfi barátja, akinek fekete köpenyét kérte kölcsön a költő, amikor egyik arcképéhez modellt állt. Hogy mindez valóság vagy csupán legenda, igen nehéz lenne bizonyítani.

Azt viszont bizonyítani sem kell, hogy a vár alatt elterülő egykori Amália-major hosz- szú cselédházai közül ma már egyetlen egy sem áll. Üj házak sora — egy egész kis falu — épült az elmúlt haiminc év alatt. Hideg József 1936 óta lakik itt. Akkoriban a bálvá- nyosi Satzgeréknek jólmenő kis gazdaságuk volt a környéken, s a három hosszú, cserép- tetős cselédházban 32 munkás élte mindennapjait, és dolgozott napkeltétől napnyugtáig.

— Fő terményünk a kenyérgabona mellett a cukorborsó, a bab és a bíborhere volt. Ez utóbbit külföldre szállították.

Száz kilót is nyomott egy- egy zsák, amit kocsira raktunk ; kivittük a szántódi vasútállomásra, s ott fölpakoltuk a vagonokra. 1939-ben lettem hónapszámos, ami any- nyit jelentett, hogy havonta fizettek bennünket (2 mázsa búza, meg 40 pengő, azon kívül kaptunk 800 négyszögöl kukoricaföldet is). Emlékszem,- 1955- ben volt itt, a várnáig egy öreg régész, aki sokáig végzett ásatásokat. A nevét már nem tudom, de azt igen, hogy gyermekkoromban ml is voltunk fönt „régészkedni”. Egy rókalyukszerú üreget találtunk; madzagot kötöttünk egymás derekára, s úgy ereszkedtünk le. Ott bent egy nagy folyosóvá tágult a lyuk, s cserépedényben néhány régi pénzt is leltünk. Mindegyikünknek jutott belőle néhány darab. Eltettük, de aztán nemigen törődtünk vele, így mára elkallódtak.

Fák összevont ágai sátorként feszülnek az ösvény fölött, amely dél felé, a domb ormán vezet. Pár száz lépésnyire a romtól kiszélesedik s kettéválik az út. A kereszteződésben kis erdei tisztás bújik meg. Szarvasok nyoma rezeg a rőt avaron és a friss fű lehajló szálain, máshol feltúrt föld jelzi a vaddisznók mindennapos jelenlétét. A tisztás szélén két irányban — nyüegyenesen törve a fák közé — furcsa, sásszerű bokrok. Mint egy emberi kéz ültette apró sövénykerítés ... igen, itt lehetett. Itt kellett lennie annak a vadászkastélynak, amelyről a mai öregek beszélnek.

— A vár gyerekkoromban is romos volt