Somogyi Néplap, 1981. május (37. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-09 / 107. szám
KISZ-kongresszus előtt Ifjúságunk világlátása A közelmúltban egyik országos hálózatú ipari nagyvállalatunknál parázs hangulatban zajlott le a KISZ- küldöttgyűlés. A többi között felszólaló pályakezdő mérnök éles hangon kevesellte a fizetését. „Egy diplomásnak háromezer forintot adni szégyen, elfogadni megalázó” — mondotta. Nem volt azonban rá szükség, hogy valamelyik jelen levő gazdasági vezető válaszoljon neikii azon nyomban egy vele egykorú szakmunkás társa kiabált közbe: „Gyere le közénk melózni abba a koszba, bűzbe, forróságba, hogy szakadjon rólad a verejték. Ott megkeresheted te is a hatezret”. Amaz sem maradt adós a replikával: „Megyek is, vagy oda, vagy máshová. Keresni akarok, nősülök, lakás kell. Nem büdös nekem a fizikai munka. Csak az a kérdés, megéri-e a drága pénzen kiképzett diplomásokat fizikai munkakörben foglalkoztatni, amikor folyton, a szellemi képességek jobb hasznosításáról hallunk prédikálni. Megengedhető-e az ilyen pazarlás az ország zsebéből, a betekéből, munkásokéból!?” A közelgő KISZ kongresz- szus előtti taggyűlések és küldöttgyűlések ezrein-szá- zain, ipari üzemekben és mezőgazdasági szövetkezetekben, középiskolákban, egyetemeken, községekben és városokban tárgyilagos, helyenként éles, indulatos viták folytak az ifjúságot érintő-érdeklő problémákról. Felnőtt közvéleményünk egy része némi aggodalommal figyeli ezeket a vitákat Azt kérdik: nincs-e baj a mai magyar ifjúság politikai-világnézeti elkötelezettségével? Elég szorosan kötődik-e társadalmi rendünkhöz, a szocializmushoz? Természetesen torzít minden általánosító válasz, minden sommás ítélet. „Mai fiatal” az aluljárókban, tereken, „korzókon” csellengő csöves is, de igazán mai fiatal az ifjú akadémikus, a több szakmával rendelkező vájár, a falun élő, ám eredményeivel az európai élvonalat ostromló agrármérnök is, és így tovább. Csakis a pozitív, és negatív „esetek” együttes és állandó szem előtt tartásával ragadhatjuk meg ifjúságunk politikair világnézeti arculatának legalábbis néhány jellemző vonását. A nemzetközi feszültségek, valamint ismert gazdasági gondjaink . kétségkívül hatnak az ifjúság helyzetére is. Igaz, államunk — a rá-; szoruló fdös korúak és sok- gyermekes családok mellett — messzemenően gondoskodik, népgazdasági lehetőségeinek keretei között, a fiatalokról, ám az erőfeszítések Két évtizede is van annak, hogy megismerkedtem Zahar apóval Moszkvában. Az orosz regényekből, Hímekből ismert igazi, fehér szakállú nagyapó volt, aki barátságosan beszélgetett minden arrajáróval a Gorkij parkban. Nagyobb somogyi társasággal sétáltam arra, amolyan nem hivatalos tolmácsként segédkezve, ha valaki éppen megkért rá. Zahar apó fölkelt a széles, kényelmes pádról, odajött hozzánk, s megkérdezte honnan érkeztünk Moszkvába. Amikor oroszul megmondtam, hogy Magyarországról, közelebbről pedig Kaposvárról, földerült az aroa, mivel 6 Is részt vett hazánk felszabadításában. — Mir, béke . 11 Béke. Értitek? — kérdezte. A körülöttem állók, társaim édeskeveset tudtak oroszul, azt azonban ők is megértették, hogy mir, azaz béke. Solcáiq beszélgettünk Zahar apóval ott, az árnyas fák alatt. Apróra kikérdezett bennünket, mit láttunk, merre jártunk, s nagyon örült, mikor elmondtuk, hogy leróttuk a kegyeletünket a hőellenére sem könnyű családot alapítani, önálló otthont teremteni. Gazdaságunk fejlődésének legfontosabb fel-' tétele a termékszerkezet átalakítása, ennek pedig elkerülhetetlen velejárója a munkaerő szükségszerű átcsoportosítása, s ez éppenséggel nem könnyíti meg a fiatalok munkahelyi beilleszkedését. Bizonyos szakmákban, főleg humán értelmiségi pályákra „túlképzés” tapasztalható; ez sem közérzetjavító tényező. Mindennek ellenére ifjúságunk vi- tkthatatlanul kedvezőbb helyzetben van, mint a szocialista építés korábbi évtizedeiben, s összehasonlíthatatlanul biztonságosabb helyzetben, mint akár a gazdaságilag fejlett tőkésországok létbizonytalanságtól és munkanélküliségtől sújtott Ifjúsága. Tagadhatatlan, hogy a fiatalok élesebben, nyersebben, kíméletlenebből fogalmazzák meg a vélt vagy valóságos társadalmi problémákat, mint az idősebb generáció. Vitáikban dinamikusabban törnek felszínre az olyan, bár nem alapvető érdekkülönbségék és -ellentétek, mint amilyen a bevezetőben említett példából is tükröződik. Néha igazságtalanul kritizálják a csak hosz- szú távon feloldható ellentmondásokat, más esetekben azonban jogos türelmetlenséggel veszik célba a szubjektív eredetű hibákat: a szervezetlenséget, a tehetetlenséget; a bürokratizmust, a konzervativizmust, a protekcionizmust, a korrupciót, a hatalommal való visszaélést. Az előttük járó nemzedékek munkájával és küzdelmeivel elért nagy társadalmi eredményeink olykor nem elég mélyen vannak tudatukban ; bár az a vád, hogy „nem becsülik, nem értékelik” ezeket, minden bizonnyal túlzó. Igaz, akad- 'nak, akik illúziókat táplálnak a tőkéstársadalom iránt — anélkül, hogy annak an- tagonisztikus ellentmondását és embertelenségét ész- revennék. De a mi fiataljainknak általában szélesebb a látókörük, korszerűbb a műveltségük, mint apáiké volt a maguk korában, csak épp kevesebb a tapasztalatuk, és szemléletüknek kevésbé meghatározó tényezője a történetiség; kevésbé dialektikusán gondolkodnak, inkább egyfajta racionalizmus nevében támadnak mindén ésszerűtlen vagy annak veit társadalmi jelenséget. Mindez — kell-e mondani? — jórészt életkori sajátosság. Gyakori vád, kivált a tanulóifjúság ellen, hogy közönyös a politikával és a marxista-leninista ideológiával szemben. Sokan valóban unalmas és lekezelt tök kijevi, moszkvai emlékműve előtt is. Soícat gondolok Zahar apóra ilyenkor, a győzelem napján minden évben. Nem egy hozzá hasonló kedves öreggel találkoztam szovjetmiió- beli utazásaim során. Mintha csak nagyapáim lennének, úgy hallgattam az elbeszélésüket a háborús szenvedésekről. a kemény harcokról — otthon és a hazától távol. A leníngrádi temetőben, a forradalom múzeumában, a moszkvai örökmécseméi, a kalinyini győzelmi obeliszk- nél és még sok helyen volt részem megindító visszaemlékezésekben. Életem egyik legmélyebb emléke volt, amikor Lenin- grádban megnéztem a kiálli- tást a Néva-parti város ki- lencszáznapos blokádjáról. Olvastam az éhenhalt diáklány utolsó sorait, megdöbbenéssel nézegettem a kis mérleg serpenyőjébe tett falatka fekete »valamit", amit kenyéradagként kaptak az éhező leningrádiak. Sokáig voltam a múzeumban; egy „tantárgyként” kezelik; nem fogadnak el kész tételeket, olyanokat sem, amelyek az idősebbek számára' már bizonyításra nem szoruló axiómáknak számítanak. A felszín mögött azonban meg kell látnunk az általánosan jellemző tényt: akár kimondják, akár nem, a mai magyar fiatalok többsége lényegében csakis á marxizmus—leninizmus koordinátarendszerében képes gondolkodni; a szocialista alapelvek számukra maguktól ér- tetődőek. Az eltelt három és fél évtized hatással i van a mai tizen- és huszonévesekre is. Vívmányaink — amelyek apáik számára megélt élmények — számukra természetes létfeltételek. Azokra a hibákra, amelye- iket joggal bírálnak, valamint azokra az ellentmondásokra, amelyek csak hosz- szú távon oldhatók fel, egyaránt szocialista alapokon keresik a megoldást. Bevezető példánkból és általában a ma zajló vitákból ez is egyértelműen kiviláglik. A forradalmi magatartást a mai fiatalok közül sokan gyakran összetévesztik egyfajta egyéni nonkonformiz- mussal. Ennek sokféle megnyilvánulása van: a mindig mindennel való elégedetlenség, a mindent kritizálgatás, a minden „felsőbbséggel” és minden hivatalossal való szembenállás, a környezetbe való be nem illeszkedés éppúgy ide tartozik, mint a különféle kozmopolita szubkultúrák divathullámai előtti behódolás. Ez az uralkodó viszonyokkal szembeni lázadás jórészt megint csak életkori sajátosság: éretlenség. Megértéssel, tapintattal kell hozzásegítenünk ezeket a fiatalokat az önismerethez, s a- társadalomismerethez is. Ahhoz tehát, hogy fölismerjék és összhangba hozzák a társadalom fejlődésének és benne a saját fejlődésüknek erővonalait. Csakis így érhető el, hogy mindent tagadó, magatartásformák helyett teljesebben bontakozzanak ki az ifjúság valóban forradalmi, a szocialista jövő irányába mutató és azt alakító képességei. Ifjúságunk politikai és világnézeti neveléséért egész társadalmunk felelős. Van felelőssége a családnak, az iskolának, a munkahelyi környezetnek és a KISZ-nék. E sok összetevőjű társadalmi felelősség hangsúlyozása közben azonban gyakran elfelejtjük megemlíteni a fiatalok felelősségét — minden fiatal személyes felelősségét, önmagával szemben. Hiszen a szocialista jövő végsősoron olyan lesz, amilyenekké ők, a holnap felnőttjei alakítják — önmaguknak. K. I. noteszt teleírtam, hogy Itthon minél részletesebben beszámolhassak a látottakról. Fejkendős nénike bicegett oda hozzám. Később kiderült, ő is az egykori ostromlott város háborús veteránja. — Ugye, nem tudta eddig, mi a háború?! — kérdezte. — Nem, válóban nem tudtam — vágtam rá. Csak akkor gondolkodtam el a kijelentésemen, amikor már elhagytam a múzeum épületét. Pontosan válaszoltam-e a kérdésre vagy nem? Hiszen jómagam is az úgynevezett háborús nemzedék tagja vagyok. A mai tizenévesek gépkocsik, motorok márkáját fújják, mi pedig olyan szavakat tanultunk meg akkor, hogy láncos akna, boforc-ágyú, liberator, robbanó töltőceruza. Átéltem a szőnyegbombázásokat Debrecenben, a közeli tankcsatát, s csak kis híján úsztam meg élve a fejünk fölött lezajló légi harcot Budapesten, mert úgy potyogtak körülöttünk a repeszek, mint a jégeső. Ezek »hatása« még ma MIR—BÉKE Előtérben a minőség Miniszteri sajtótájékoztató a Parlamentben VáncSa Jenő mezőgazdasági és élelmeSésügyi miniszter hazánk agrártermelésének helyzetéről, feladatairól tájékoztatta tegnap a Parlamentben a hazai és a külföldi sajtó képviselőit. Bevezetőjében utalt rá, hogy ugyanazok a tényezők hatnak az élelmiszertermelésre, mint egész népgazdaságunk-/ ra: éleződik a piaci verseny, nehezebbé válnak az üzleti kapcsolatok, a korábbinál jobban előtérbe került a minőség és a gazdaságosság. Ennek megfelelően a termelésben és a forgalmazásban elodáMiatatlanul szükség van a minőségi váltásra, a meny- nyiség és minőség harmonikusabb összhangjának megteremtésére. A miniszter a múlt év és az ötödik ötéves terv tapasztalatairól szólva hangsúlyozta, hogy az ágazatban dolgozók sikerrel oldották meg kettős feladatukat: jó színvonalú hazai ellátást biztosítottak és export termékeikkel hozzájárultak a népgazdaság egyensúlyának javításához. A bruttó termelés egynegyedét, az összes export 22—25 százalékát az agrárvertikum adta. Az eredményben része volt annak is, hogy termelés fejlesztésére jelentős anyagiakat, 124 milliárd forintot fordított az ágazat az előző tervidőszakban. Figyelemre méltóan bővült a kistermelés eszköz- állománya is — a saját anyagi erőn túl hatmilliárd forint kölcsönt vettek föl a termelés fejlesztése érdekében. Mindez főleg a VI. ötéves terv feladatainak megoldását alapozza meg. Az eredményeket mutató tények mellett a miniszter szólt a hibákról is: az ágazat nem járult hozzá kellően a nemzeti jövedelem fokozásához, magasak a termelési költségek, az indokoltnál jobban nőttek a különbségek a kiváló és a gyenge gazdaságok között. — Az idei év és a hatodik ötéves terv alapvető feladata — hangsúlyozta Ván- csa Jenő —, hogy határainkon belül javuló színvonalon, differenciáltan elégítsük ki az igényeket, s dinamikusan — az idén kilenc százalékkal — növeljük az exportot, -Fő célunk a gabona és hústermelés fokozása: a tervidőszak végén 15 miilió tonna gabonára és 2,2 millió • tonna vágóállatra számít a népgazdaság. Ez a terv végrehajtható, a kor követelményeit megértő program, számos lehetőség kihasználására épül és sok területen je- , lentős megújulást feltételez. A továbbiakban a miniszter a feladatok végrehajtásának feltételeiről szólt. is ott van az idegeinkben. Fölkapjuk a fejünket, ha a mentő szirénáz, mert nemcsak arra gondolunk, hogy a kocsi valamelyik segítségre szoruló embertársunkhoz száguld — bennünk földerengenek a hajdani légiriadók is. Nekünk ez sok az emlékből, mégis kevés ahhoz, amit azok éltek át, akikkel például a kalinyini győzelemnapi ünnepségen találkoztam. tgy visszagondoH- va a leníngrádi múzeumban adott válaszomra mégis igazat mondtam a teremörngk. A napokban közelemben durrant ki egy teherautó gumija. A nagy pukkanásra összerezzentem. Egy kis iskolás futott el mellettem, táskáját lóbálva, s kacagva odakiáltott: — Megijedt a bácsi? Mert én bizony nem! — s már be ■is fordult az iskola kapuján. Már nem volt rá időm, hogy utánakiáltsam: Ne is ijedj meg soha, kisfiam! Neked ne legyen semmiféle háborús emléked, mint nekünk. Mindig kacagj, nevess tiszta szívből, s tanuld meg értékelni, amit oroszul is, magyarul is hallottunk Zahar apótól: mir — béke! Lajos Géza Hangsúlyozta, hogy a gazdálkodás anyagi, pénzügyi eszközeinek biztosítására a kormány nagy súlyt helyez. Százmilliárd forint értékű gép és eszköz van jelenleg a mezőgazdasági üzemek birtokában, ez az idén további 13 milliárd forint értékkel bővül. Az. év első négy hónapja bizonyítja, hogy a gazdaságokban élénk a" gép- vásárlási szándék — négy- milliárd forint értékű eszközt vettek meg. Megfelelő a növényvédőszer- és a műtrágyaellátás, bár ez utóbbinál tervezési hibákból, szerződéses fegyelmezetlenségből adódtak gondok. Az év első negyedének tapasztalatai összességükben azt bizonyítják, hogy a külső feltételek minden szektorban a termelés fejlesztésére ösztönöznek. Ezzel együtt örvendetes az is, hogy a korábbiaknál sokkal megalapozottabb, megfontoltabb programok indulnak, s az állat- tenyésztésnél a beruházások hetven százalékát termelést bővítő rekonstrukciókra fordítják. Váncsa Jenő mezőgazdaságunk mai helyzetéről szólva utalt annak fontosságára, hogy az összes gabonaterület — beleértve az őszi és a tavaszi kalászosokat, illetve a kukoricát — ne csökkenjen a múlt évihez képest. Igaz, ezt az elképzelést veszélyezteti, hogy ma is 55— 60 ezer hektár víz alatt van. A fagy a gyümölcsösök döntő többségét virágzásban érte — hogy ez milyen termés- kiesést okoz, arra a következő hetek adnak pontos választ. Ezekkel a gondokkal összefüggésben hívta föl a figyelmet arra is, hogy időben gondoljanak a gazdaságok az esetleges kiesések ellentételezésére. — Az a véleményem — mondta befejezésül —, hogy az agrártermelés hazánkban a társadalmi igényeknek megfelelő; az ágazat sok százezer dolgozója magáévá tette a célokat, érdekelt a termelés fokozásában, s megvannak a feltételei annak, hogy agrárpolitikánk legfontosabb céljai valóra váljanak. A tájékoztató után a miniszter a hazai és külföldi újságírók kérdéseire válaszolt. V. M. Tíz—tizenegy milliót várnak Fejlődő háztáji gazdaságok A somogy jádi termelőszövetkezetben 1974 óta foglalkoznak a környékbeli falvak háztáji termelésének integrálásával. A szarvasmarha- és a sertésfelvásárlás mellett az idén már a nyúltenyésztés szervezését is átvették az áfésztól. — Először szerényebb, kezdetleges módszerekkel dolgoztunk; ma már a kistermelők minden igényét ki tudjuk elégíteni, s ez az eredményeken is meglátszik — mondja Tóth László, a termelőszövetkezet elnöke. — Nem kell persze semmi »•nagy« dologra gondolni: mi a rendelkezésünkre álló eszközökkel igyekszünk minden támogatást megadni annak, aki háztájival akar foglalkozni. Ennek az eredménye, hogy évről évre mind többen fognak hozzá, mind több szarvasmarha, sertés lesz a falvakban. Kedvezményes áron adunk takarmányt, tenyészállatot biztosítunk. Amikor megszüntettük a tehenészetet a szövetkezetben, nagyon sok szarvasmarhát adtunk el a háztáji gazdaságoknak kedvezményesen, egyéves kölcsönnel, ha igényelték ... Legelőt, is biztosítottunk a marháknak, zöldi u- cema-területet is annyit mértünk ki, amennyit csak kértek. Az év bármely szakában lehet náluk takarmányt vásárolni. A nyúltápot 22 forinttal olcsóbban adják, mint az áfész, s nagyobb árért vásárolják föl az állatokat. — Az áfész nem is vette »•jónéven«, hogy átvettük tőle a nyúlfelvásárlást, de végül is azé az áru, aki jobban kiszolgálja a termelőt. — Mekkora a háztáji állomány? — Három helység tartozik hozzánk: Somogyjád, Várda és Edde. Ha egészen pontos számot akarnék mondani, nem vezetne jóra, mert ahogy nálunk mondják, a legnagyobb közgazdász a paraszt; megérzi, ha csak egy parányit is fordul a szél, s ennek megfelelően azonnal változtat. Körülbelül 260— 270 szarvasmarha lehet kint a gazdaságokban, s ebből 100—110 tehén. Anyakocából mintegy 200 darab az állomány, ennek szaporulatát értékesítjük, nyűiből pedig négy és fél vagonra kötöttünk szerződést. A nyúl iránt igen nagy az érdeklődés, így ezt legalább 15—20 százalékkal túl is teljesítjük az idén. Évről évre többet forgalmaznak a háztájiból: tavaly 8,2 millió forint volt a bruttó árbevétel, az! idén már 10—11 millió. Jelenleg 30— 35 család foglalkozik náluk kistermeléssel — főként az idősebb korosztály, de biztató, hogy már akad fiatal is. — Mi mindenesetre megtesszük, ami telik tőlünk — mondja az elnök —, hogy bevonjuk a munkába az ifjabb nemzedéket is. M. E.
