Somogyi Néplap, 1981. május (37. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-01 / 101. szám
Simái Mihály Révület (Balogh Ferencnek) Költő kit meg nem rontanak csönddel ráolvasással feszül földjének hallgatag s némasága is rávall kinek arca nem eladó kinek szeme a fényé kit csak a könnyen mondható tehetne koldusszegénnyé jegenyén jár a délután lábánál autóshad romlanak fájnak a tanyák vas-éggel takaróznak őrizve őrzi hangjukat s a fönti gyereksírást míg csak egy nyilalló pillanat nem kezdeti az Írást szájában foga közt a kés amit sorsától elvett a sugár-éles kő-nehéz forog faragja a nyelvet s a késpengére írva van cselekedj bátorságot s a száj sarkán s a papíron vércsík verssor szivárog és minden sebére írva van a világvívó ember: faragd vésd éld és öld magad elemi szerelemmel Májusfa Tovább él az ősi hagyomány Az első műsor, amelyben Kóthy Judit a tévében, mint segédszerkesztő részt vett, ezt a címet kapta: Májusía. Szórakoztató összeállítás volít a gyerekeknek, Vitray vezette — valamikor a hetvenes évek közepén. És amiért a Televízió néprajzosát megkerestem, beszélgetésünk további témája ugyancsak a májusfia. — A májusfa állítása a népi kultúrában pogány eredetű: a zöld ág kultuszával függ össze. Régi szokás szerint a május elsejét előző éjszaka vagy hajnalban a legények csoportosain vagy egyenként kilopakodnak az erdőre, s onnan fiatal fát vagy gyönge lombos ágat hoznak be, és még virradat előtt kitűzik szeretőjük vagy a lányos házak kapuja elé, a ház elé vagy a kapufélfára. Ez a nap a katolikus naptár szerint Leveles Fiilöp és Jakab napja, ezért a Székelyföldön a májusfát Jakab-fának is nevezik, sőt hajnaliénak is. Helyenként változik a májusfa feldíszítésének módja; vagy'a legények vagy a lányok díszítik föl. A régi szokás szerint pünkösdig tartják meg a májusfát, akikor „kitáncolják”, azaz énekes, tánco« mulatságot rendeznek, úgy szedik le, és viszik ki a falu végére. — A majálisok is a májusiéhoz kapcsolódnak? — Eredetileg igen. Régein kizárólag május elsején tartották a majálisokat; ez többnyire a városi ember kirándulása volt a természetbe, a megújuló zöldbe. Bartha Gábor Vonaton vasárnap Z ötyögött velünk a vicinális. (Erről a szóról is megfeledkezünk lassan,) az országhatártól az ország felé. Szárny- varjai, a kocsikat kályhák fűtik, íze® jónapottal köszön, aki felszáll, míg jegyet kezel szőleje állapotát mondja a kalauz. A vonat minden állomáson és megállóhelyen. megáll, iramodá- saival egyre közelebb a végállomás. Vasutasok a tudói, hogy a vasárnapi vonatoknak sajátost közönsége van. A hétköznapi bérletes, a péntek— hétfői munkásjegyeket ilyenkor kiszorítják a nyugdíjas félárú-, az egész árú jegyek, a returok. Hétköznapokon hímnemű, vasárnapokon nőnemű a vonat. Jobbára nagymamák utaznak. Ülök, és hallgatom őket. Egy átszállás után majd száz kilométernyire a város. Fonott kosiarak, fonatos korsók, illatos Jonathan töltött káposzta, sült húsok szaga érzik. Táj a városnak, életforma, életformának, nemzedék nemzedékinek ízekkel üzen.. Egyszer érdemes lenne a szociológusoknak föltériké- pezni ezeket a vasárnapi vonatokat! Versíró embereknek érdemes volna megmérni a kosarak súlyát, költőknek képzeletben összeadni az ízeket — kóstolót kapván így a hétfőkhöz, kedd elvhez, a hétköznapokhoz. Még alig vagyunk a kocsiban, amikor már elkezdődik a beszélgetés: — Éjfél elmúlt, mire kisütöttem a tésztát. A vejem is kérte, hogy ilyet süssek. Tud jav hogyan van: azok nem. sütnek maguknak. Megveszik a presszóban ... — Olyan is az. Én egész szombaton a hús után szaladgáltam ... — Az enyímek hívnak, hogy menjek hozzájuk, de hát nem tudják, hogy milyen lenne akkor. Nem lenne hízott kacsa, tyúk ... Az „enyím” hosszú jében érzik a Nyírség; de üzen a beregi táj is, tiszta hangzókkal, képes beszéddel. — Az enyímek tavaly szüretkor! voltak otthon. Mondtam a gyereket hozzák le legalább, de kicsi még, féltik. így aztán én megyék SOMOGYI 23 NÉPLAP két hete voltaim. Nem is akartam nekiindulni, de hát ,ott vagyok magam... — Mérnök a fiam. A konzervgyárban. Hoz ezt-azt, de csak nem olyan az... — Nekem a lányoméit most kaptak lakást. Azoknak minden arra kellett... Nekem mi kell már otthon? E gy kicsit történelem itt minden mondat. Nyugdíjas termelőszövetkezeti tagok, törődött idős emberek utaznák a kortynyi örömért. Fiút, ha így fordult, akikor már örül neki. — Azt a kertet, amim van, elbabrálom, amíg mozogni tudok... Örömet hord a vasárnapi vonat. Átszállunk, utazunk még egy nagyobb, gyorsabb vonaton, beszélgetünk még, de a növő kényelem elveszi a meghittség felét. A z állomáson a „gyerekek” várnak. Ki saját kocsival, ki taxival, ki autóbuszon indul tovább, de a buszon már a gyerek szájába kerül az első sütemény, otthoni üzenetként a nagymamák által már felfedezett, lassan érteni kezdett másik világnak. Ma már hétfő van. Este »ok családban még „hazai” lesz a vacsora, aztán kedd lesz, megszokott napi dolgokkal, aztán szerda és sok- sok faluban már készülődni kezdenek a vasárnapi utazók. Nincs szakadék a két világ között, ami van, annak vonat a hídja. Az otthon, kenyeret adó városok pedig az esti vonatok uitán fényekkel küldenek üzenetet az itt boldoguló életekről. — Május elseje és a majális is szoros, kapcsolatba került a múlt század vége óta a munkásmozgalommal. — A második Internacio- nálé 1889-ben a munka ünnepévé tette május elsejét. Az első magyarországi mun- .kásünnep 1890-ben volt; majálisokat rendeztek, közös vidám együttléttel demonstrálták a munkásság egységét, mert a majálisnak mindig volt politikai tartalma! A Tanácsköztársaság tette először májú« elsejét munkaszüneti nappá, majd a felszabadulás óta hivatalosan is ünnep. A május elsejei felvonulások „májusfái”, a középen vitt lombos ág és a róla lelógó szalagokat vivő emberek, azt hiszem, legszebb példái az őst hagyomány mai továbbélésének.. T. A. Csíki László „Ujjé, a ligetben nagyszerű... jf Kinyílt a trombitavilág, jószagúak a himnuszok — láthatja, engem aki lát, tavaszi kedvem mint buzog. Egy perc még. s itt az öröklét, meglelem benne helyemet — kitöltőm szünete öblét, amelytől teljes nem lehet. Csak én hiányzóm — Mint a köd. Csak én vagyok, és mint a szél. A köd, amelyik összeköt. A szél, amelyik szétbeszél. Ham, szín - ingerszegény környezetben A képzőművészeti nevelés eszközei Van grafikus, aki gyer- mekillusztrációi legfőbb bírálójának fiát, lányát kéri fel, es a minőséget, a köz- érthetőséget illetően nem is csalatkozik. Az sem meglepő, hanem friss megújulásra vall, hogy Bihari Sándor legújabb „Rajzok a levegőre” című verseskötetét fia, Bihari Márton kedves firkájával népesítette be a címlapon, egy négyéves gyerek rajzi álmodozásával. Különösen az évszakok hangban és színben ingerszegény lakótelepi környezetben igénylik az iskolások a színek vitaminját. Nagy Előd festményeit így minősítették a rákospalotai gyerekek' a Lila Iskolában: Szép, mert nagyon színes. Gyermekjátékok A mozgástér is szűkebb a mai gyerek számára. Szűkült a rét, a vízpart, sok a bekerített rész, azért van nagy jelentősége annak, hogy a játékokat készítő formatervezők az Iparművészeti Főiskolán fokozott gondot fordítanak a mozgást igénylő közösségi és egyéni gyermekjátékok tervezésére, melyhez élénk színeket használnak. Éppen a mai életformából adódó sok passzivitás, túlzott televíziónézéa ellenpontjaként helyes az a gyakorlat, melyet a Magyar Nemzeti Galéria valósít meg. Itt Várnagy Ildikó és Szabados Árpád szobrász- és grafikusművészek vezetésével olyan gyermekfoglalkozások szerveződtek az elmúlt években, ahol a sok ide érkező gyerek szabad elhatározásból, saját képzelete alapján fest, rajzol, ké■ . L. Mäkipentilla finn szobrász alkotása. Kiss Attila rajza lányt, unokát látni, ölbe tett kézzel elüldögélni a csupafehér konyhákban, és szélesen mosolyogni, ha ízlik nekik a hazai íz. Szép a vasárnap. Utazik az örömet adni akaró szándék. És hús, gyümölcs, végtelen. tájak, füstös nyári konyhák, sövónykerítéses udvarok hangulata van. a vonatnak. — Az én, kislányomat hívták, hogy jönne haza a szövetkezetbe, de hát nem adja már az a várost. Nem is akarták elengedni az igaz... — Nekem egy kislányom van még otthon. Jövőre érettségizik, de annak is helye van már ott, ahol a fiam dolgozik... Vágyakat hord a vonat. Istent emleget a reménység, de tervezni a távoli város segít. Váltókon csattog a vonatkerék. Valaki meséli, hogy régebben mindig fürdőit egy nagyot a fiánál, de amióta van vízvezeték otthon, azóta jön vissza az első vonattal. Más azt meséli, hogy ugyan, nem akarta elengedni a gyereket, de Malhaz Cotadza titok A panasz- és javaslatiroda vezetője figyelmesen mustrálta az előtte álló fiatalembert, aztán kelletlenül kezébe vette a szabályos, szép betűkkel telerótt papírlapot. — Panasz vagy javaslat? — kérdezte. — Panasz — felelte a fiatalember. A vezető belemélyedt az olvasásba. A panasz azt ecsetelte, hogy az üzem igazgatója miként osztja el a lakásokat. Nem az kap elsősorban lakást, aki a legjobban rászorul, hanem az, akit baráti kapcsolat fűz az igazgatóhoz. Az irodavezető összeráncolta a homlokát: — Ellenőrizted a tényeket? — Ott az alján az aláírásom. Felelek ért». — Úgy. úgy... Az irodavezető a világosság felé tartotta a papírlapot. — Hát te merész fid vagy... Panaszt írsz és nem is félsz. — Ugyan mitől féljek? — Biztosan azt gondolod, hogy a te irkafirkád miatt az igazgatót azonnal leváltják? — Egyáltalán vem feltétlenül szükséges, hogy leváltsák az igazgatót; a fontos az, hogy rendet csináljanak. Az irodavezető a fiatalember felé nyújtotta a papirost: — Visszaveheted, amíg nincs iktatva. — Semmi szín alatt.., Véget kell vetni a visszásságoknak! — Ez a helyes — állott, rá az irodavezető. — Akkor idehallgass! Hogy ne legyen kellemetlenséged, írd le újra ezt a panaszt, de ne írd alá ... Hiszen nem a névaláírás a fontos, hanem az ügy lényege! A fiatalember leült az asztalhoz, és újra papírra vetette a panaszt. Es nem írta alá a nevét. — Kitűnő! — mondta a panasz és javaslatiroda vezetője. — Most már nyugodtan elmehetsz. Most az egész hétpecsétes titok marad ... Amikor a fiatalember mögött bezárult az ajtó, az irodavezető ide-oda forgatta az aláírás nélküli bejelentést. — Névtelen levél — csó- válta a fejét. — Haj-haj! Mennyire elszaporodtak manapság az efféle névtelen levélírók ... És hogy nem szégyellik magukat!?! Undorodva összegyűrte a névtelen panaszt, és a papírkosárba dobta. Fordította: Geliért György szít játékot és plasztikái. így a képzőművészet üzenete ötvöződik játékos elemekkel, belső örömmel. Ilyen kezdeményezés a Szépművészeti Múzeumé is. Vácott, Hódmezővásárhelyen aszfaltrajzversenyeket rendeznek, és igen szép Szentendrén az a betonkerítés a Pest megyei Művelődési Központ közvetlen szomszédságában mely a mesevilágot eleveníti fel egyetlen színes panorámában a gyermekfantázia közreműködésével. Rajztanítás Százhalombattán batikok készülnek az általános iskolában, az egyik kislány 1981-ben kapta meg a Nehru nemzetközi díjat. Évek öita hirdet pályázatot a Mezőgazdaság: Múzeum, évek óta rendez országos rajzkiállításokat a mezőgazdasági témaköréből. Egyéni munkák váltakoznak kollektí v fali festményekkel, s itt kiderül az is, hol kiemelkedő a rajztanítás, — a keceli, szo- kolyai, gyáli gyerekek évekre visszamenően remekelnek. Egyes iskolákban, így Dunakesziben és Csepelen rendszeresen, tartanak képzőművészeti bemutatókat az aulában, s ez az egész lakótelep közművelődését szolgálja, hiszen a szülők is bekapcsolódnak a tárlatlátogatásba. Kiskunlacházán a Munkácsy Mihály, Általános Iskola nemcsak arról nevezetes, hogy felavatták névadójukról Domonkos Béla szobrát, hanem arról is, hogy százával viszik a nevelők erről a helyről tanítványaikat az ország nevezetes múzeumaiba. Általában a kiállítóhelyiségek vendégkönyvei tanúsítódnak arról, hogy szívósan és rendszeresen. növekszik a diákok múzeumlátogatása, milliós az évi nézőszám. Az is vonzó példa, hogy a gödöllői gyermekkönyvtár felavatásával egy időben helyezték el Szekeres Erzsébet ajándékát, egy nagy méretű faliképet az égigérő fáról. Sok helyen gyakorlat, hogy a művészek minden ellenszolgáltatási nélkül ajándékoznak. Uhrig Zsigmond egész sorozat festményt adott egy gödi gyermekkórháznak, Szuppán Irén faliszőnyegekkel lepte meg a dunakeszi iskolásokat. Alkotó kapcsolat Sokat tehet a társadalom, ha az egyes oktatási intézményekbe monumentális méretű alkotásokat rendel meg a művészettől, s az örvendetes, hogy az új iskolák általában élnek ezzel a lehetőséggel. Szemet gyönyörködtető az egyik új kecskeméti általános iskola, ahol a külső homlokzaton Csík István mozaikja fogadja reggelenként színes vizuális köszöntéssel az érkezőket. Gyömk is gazdagodott azzal, hogy 1980-ban az iskola új részébe került Ve- csési Sándor sieccója — hozzájárul az esztétikum itt is a neveléshez, a harmóniához. Budapesten, a XX. kerületben működik a Kisduna Galéria. Nyolc esztendeje váltják egymást a magyar, német, lengyel, japán, indiai, egyiptomi kiállítások, és nyolc esztendeje tartanak egy lelkes rajztanár vezetésével a művek között inspirativ rajzórákat. Ez is egyik formája a képzőművészet és az iskola alkotó kapcsolatának, mely időtől és embertől függően számtalan. variációt és elmélyülést fokozatot eredményez. így például Tápiószientmárton- ban ötven, hatvan kisiskolás készít kerámiát Várallyal Béla vezetésével, szemet-szí- vet gyönyörfködtetően. l. at
