Somogyi Néplap, 1981. május (37. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-06 / 104. szám

Lengyel küldöttség Somogybán

Karádi népviseletbe öltözött kislányok kenyérrel és sóval fogadták megyénk határán az MHSZ testvérszervezetének Waclaw Jagas altábornagy vezette küldöttségét, amelyet Kiss Lajos vezérőrnagy, az MHSZ főtitkára kísért Somogyba.

A lengyel delegációt n siófoki pártszékházban Balassa Béla, a járási, és Tóth János, a városi pártbizottság első titkára tájékoztatta a déli part fővárosa, valamint a siófoki járás társadalmi, gazdasági életéről.

Ezután az országos hírű siófoki rádioklubot látogatták meg a vendégek. A klub vezetője elmondta, hegy a tíz éve működő közösség- neík 50 tagja van, s a területen 15 adó működik. Bemutatta a korszerűen fölszerelt géptermet, a műhelyt és az idén megnyitott, múzeumot, ahol a 60—70 éves rádióalkatrészek, dokumentumok sem ritkák. E múzeum anyagát a klub tagjai gyűjtötték. Tudományos munkával is foglalkoznak: ennek bizonyítéka többek között A morzézás története című sokszorosított kiadvány. (Eddig összesen 120 ezer összeköttetést létesítettek a sió-’ foki rádiósklub tagjai.) A delegáció ezután meglátogatta a Turjányi házaspár otthonát, s a két kitűnő szakember úgynevezett egyéni rádióállomását. Turjányi József a Népköztársaság kiváló sportolója, felesége pedig érdemes sportoló.

A siófoki November 7. Termelőszövetkezet balaton- szabadi üzemegységében Klabuzai Miklós elnökhelyettes, országgyűlési képviselő tájékoztatta a vendégeket a szövetkezet gazdasági eredményeiről. terveiről, majd a Mp.hart Balatoni Üzemigazgatóságának kikötőjét, hajóit tekintették meg.

Délután Kaposváron Varga Péter, a megyei pártbizottság első titkára fogadta a vendégeket, és tájékoztatta őket Somogy gazdasági, társadalmi és politikai helyzetéiről, a megye fejlődésének eredményeiről.

Ma Boglárlellére utazik a küldöttség, ahol az egykori lengyel gimnázium épületében megkoszorúzza a II. világháború idején Somogyba menekült honfitársaik tiszteletére elhelyezett emléktáblát

Több mezőgazdasági kisgépet adnak kölcsön

Az Agrotröszt vállalatainak kisgépkölcsönző szolgálata, mely a vidéki Agroker kirendeltségeken önállóan, másutt pedig az áfész-ekkel, a tsz-ekkel és a mezőgazda- sági szakcsoportokkal közösen tevékenykedik, az idén már az összes megyében fióküzletet létesít. Így mindenhol hozzáférhetővé válnak majd a kisgépek, kistrakto- rok, kapák, permetezők stb. Ezekből gyakran nincsen elegendő az üzletekben, a megrendelésekre több esetben csak előjegyzést vesznék föl, és így nagy szükség van a kölcsönzött gépállományra. Az év.második felében magyar gyártásból minden eddiginél több motoros talajművelő berendezés kerül majd az üzletekbe, és várhatóan némileg mérséklődik az érdeklődés a kölcsönzés iránt, a kistermelők és akis- telek-tulajdonosok egy része azonban továbbra is törzsvendég marad, ezért javítják ellátásukat.

Már eddig is nyolc megyében álltak a kistermelők

Befejezés

előtt

a kukorica vetése

Finisébe érkezett a kukoricavetés. A fontos takarmánynövény vetését Győr- Sopron megye legtöbb gazdaságában már befejezték, kedden az utolsó hektárokon fordultak már a traktorok a Kisalföldön. Befejezéséhez ■közeledik a munka a Fejér megyei gazdaságokban:

mindössze tízezer hektárnyi termőterület vár még a magra, 85 ezer hektáron már földbe került a kukorica. Ami még hátra van, azzal két-há- rom nap alatt végeznek a gazdaságok. A déli országrészben a 80 ezer hektárnyi kukorictermő terület 85 százalékán elvetették már a kukoricát

Ha még az idő is melegebb lenne, gyorsabban kelnének a tavaszi magvak, például a cukorrépáé. Az utóbbi növény vetésévéi legtöbb vidéken már végeztek.

rendelkezésére a gépek. Egyebek között 120 permetezőgép, 90 szőlőprés és több száz kismotoros kapa és különböző méretű univerzális gép volt a kölcsönzőboltokban. A tavaszi—nyári hónapokban csaknem mindenütt nagy az érdeklődés. A gépek értéke elérte a hatmillió forintot. Az Agroker vállalatok mellett a belkereskedelmi kölcsönző is foglalkozik ezzel a szolgáltatással, több mint 200 talajművelő berendezést biztosítanak erre a célra.

Az üzletekben ezekben a hetekben nagyüzem van, különösen a hét végeken kölcsönöznek sokan mezőgazda- sági eszközöket, fölszereléseket.

Juhászok összkomfortban

Messze hallik a bégetés a viszakpusztai legelőkön. A zőldülő dombhátakkal, erdőkkel övezett gyepterületet fehérlő folt szakítja meg: az osztopáni birfkanyáj. Mellette bajszos, fiatal juhász — zöld kalapja beleolvad a környezetbe.

Fenn, a tetőn — nem messze a hodályoktól — kétszobás juhászlakások, konyhával, fürdőszobával, szépen fölszerelve. Egy omladozó falú épület még tán a régi majorságból maradt itt; de már ott áll a gép, hogy eltüntesse a múlt romantikus, ám terhes emlékű nyomát.

A két új, hatszázférőhelyes hodályt már az osztopáni termelőszövetkezet építette. Lebontották lassanként az egykori Viszakpusz- ta málladozó gazdasági épületeit — helyükön már két szolgálati lakás emelkedik. Így nem nehéz szakembert kapni.

Nem is olyan rég a hodály végében, rissz-rossz farostlemezzel leválasztott kuckóban lakott a juhász. Most a „számadó” mellett

— apja, nagyapja is az volt

— három fiatal juhász dolgozik, sőt egyiküknek a felesége — bizony, illik rá, hogy „szép juhászné” — a bojtár.

— Termelőszövetkezetünk 1976 óta foglalkozik juhá- szatta.1 — mondja Tóth István főállattenyésztő. — Kezdetben voltak szakembergondok, de ezt megoldottuk a körülmények javításával,

1 társadalmi támogatás ereje

Két szorosan összekapcsolódó témát vitatott meg április utolsó napján a Hazafias Népfront megyei bizottsága. Jóváhagyták a mozgalom öt évre szóló, átfogó munkaprogramját, melyet a VII. kongresszus és a megyei küldöttértekezlet alapján dolgoztak ki, és különös részletességgel foglalkoztak ennek a széles körű programnak egy jelentős fejezetével, a mozgalom előtt álló gazdaságpolitikai feladatokkal.

A tartalmas eszmecsere alapjául Brandtmüller Istvánnak, a megyei tanács tervosztálya vezetőjének vitaindítója szolgált, aki a megye VI. ötéves tervi tanácsi fejlesztési terveiről, az ezek megvalósításához szükséges társadalmi támogatásról, népfrontmozgalmi feladatokról szólt. Eg? folyamatos, felelősségteljes munka érkezett új szakaszához. A népfront különböző bizottságai tevékenyen részt vettek a döntés előkészítésében, a terv kialakításában, több javaslatuk, észrevételük épült be a középtávú programba, most pedig a végrehajtás következik. Ha gazdaság- és társadalom- politikái céljaink végrehajtásához eddig nélkülözhetetlen volt a társadalmi támogatás alkotó ereje, akkor a soron következő években erre még inkább szükség lesz. A tanácskozáson többször is elhangzott: nem mindegy, hogy miként és milyen eredményességgel hasznosul azaz erő.

A magyébizottság tagjai nemcsak arról kaptak tömör, jól áttekinthető képet a vitaindítóban, hogy a tervidőszak tanácsi fejlesztési tervei milyen főbb feladatok elvégzését határozzák meg, hanem arról is, hogy mely területeken van leginkább szükség a népfrontmozgalom hatékony támogatására. A legelső természetesen az, hogy' segítsék megismertetni a lakosság szél« rétegeivel gazdaságpolitikai céljainkat, a lakosság életkörülményeinek javítását szolgáló, számos új vonást tartalmazó középtávú programunkat.

A terv . végrehajtására a helyi tanácsoknak is cselekvési programot kell kidolgozni. Ebben a munkában fontos szerep vár a népfrontbeiskolázással: juhászaink

a tenyésztési társaság, az Oviscoop iskoláján tanultak. Ma már kétezer ainyabir- kánk van, magyar fésűs merino fajtából. Most próbálkozunk épp a keresztezéssel: az ausztrál fajtát az Oviscoop hozatta. Az F—1-es állomány állítólag, a kísérletek szerint, mintegy 40 százalékkal több gyapjút ad, mint a régi.

A szaporulat most 1,1-es az osztopáni its-z-ben, a gyap- júhozam pedig öt kiló anyánként — ez évente ösz- < szesen tízezer kiló gyapjút jelent. A juhok 500-as fair kákban legelnek a telepített gyepen. Az osztopániak most új kísérletbe kezdtek, a Kaposvári Mezőgazdasági Főra. A helyi tanácsokkal az eddiginél sokkal szorosabb együttműködésben, a lakosság igényelnek ismeretében, olyan célokat fogalmazzanak meg, melyek a rendelkezésre álló pénzeszközökkel elérhetők.

Ebben a tervidőszakban a megyeszékhely rovására bizonyos mértékig nő az alsófokú településeknek juttatott központi fejlesztési lehetőség, jóllehet 'korántsem olyan mértékű ez, ami fedezné a sok esetben jogos igényeket. Ezért fontos a rangsorolás, a döntés után pedig a meghatározott cél minden erővel és eszközzel való elérése. Az elmúlt tervidőszakban a községek kiemelkedő munkát végeztek; tények bizonyítják, hogy a társadalmi erők helyes mozgósításával mesz- sze túlszárnyalták terveiket. Ez a nagy értékű társadalmi erő mérsékelt fejlesztési lehetőség mellett is jelentősen elősegítheti az életkörülmények javítását. Nemcsak a beruházásoknál van szükség erre, hanem fokozott mértékben a fenntartásoknál, p, környezetvédelmi feladatok végzésénél, a lakóhely szépítésénél.

Ahogy a megyebizottság állást foglalt a tanácsi fejlesztési tervek alapján, a népfrontmozgalom is a lakás- és az ivóvízellátás, az iskolaépítés és az egészség- ügyi fejlesztések társadalmi támogatását tartja legfőbb feladatának. Nemcsak ebben a határozatban, hanem a középtávú munkaprogramban is benne van, hogy kiemelt feladatnak tekintik a falvak népességmegtartó erejének növelését, a városba áramlás mérséklését. Ezt a célt igyekszik elősegíteni a középtávú terv azzal, hogy tizennyolc településen kiemelten fejlesztik az alapellátást, és ezekre a községekre is kiterjesztik a munkáslakás- épíitési lehetőséget.

A széles körű, tartalmas vita zárszavában, ahogy Rostás Károly, a megyebizottság elnöke mondta, a VI. ötéves terv megteremti a megye továbbfejlesztésének lehetőségét, de ehhez még tudatosabb cselekvési egységre, a lakosság legszélesebb rétegeinek mozgósítására, értéket teremtő társadalmi ösz- szefogásra van szükség.

V. M.

iskola javaslatára: az anyádat a legelőn elletik: ezzel takarmányt, munkát takarítanak meg.

Pecsenyebárány-hízlal ássál is foglalkoznak: Somogy- ból és máshonnan is vásárolják a tejes bárányokat, hizlaldává pedig a Bodrogon levő volt sertéstelepet alakították át. Évente tízezer bárányt adnak el, főként exportra: Olaszországba és Líbiába. A hatalmas kamionok gyakran egyenesen a telepre mennek. Húsvét előtt hat vagon, bárányt vittek olasz piacra. A kísérletezésnek, a hozzáértő munkának van is látszatja: az idén a juhászati ágazattól másfélkétmillió forint nyereséget várnak.

M, E.

Emberi alkat

M

icsoda blődség — mondta első riportalanyom —: ml az, hogy emberi alkat? Rólunk van szó, emberekről? Akkor ez az alkat csak emberi lehet. (Mert ellentétpárját csak az »állatiban« látta, holott ez eszembe sem jutott.) Érik az embert ilyen kudarcok kérdtezősködés közben. Mások azután fizikai, szellemi tulajdonságokat soroltak, nem is vitatkozhattam velük, ámbár akkor még nem egészítettem ki a kérdést azzal, hogy kit mire tartanak alkalmasnak. Azaz van-e szerepe az emberi alkatnak, adottságnak abban, hogy kitől mit várhat, mire számíthat a közösség? Furcsállottam kissé, hogy jellembeli tulajdonságokat alig említettek. Mintha a »jellemes ember« — nem a valóságban, hanem a minősítésekben — kiment volna a divatból. Jobbára negatív értelemben emlegetik, akkor, amikor valakire ókkal vagy ok nélkül ráütik a jeilemtelenség bélyeget. Pedig jellemes emberek soka ságával vagyunk körülvéve. Rájuk kell — kellene mindenkor — építeni a társadalmat. Alapjában így is van. De akik »görcsöt« idéznek elő, akik nehezítik az utat, akik eredendően nem tudnak ügy bánni beosztottaikkal, munkatársaikkal, ahogy kellene, azoknál legtöbbször kiderül — jóllehet művelt, okos, képzett és sokoldalú egyének —: éppen emberi alkatuk miatt képtelenek jól ellátni a tisztüket. Vannak ilyenek? Ki vitathatná?

Évtizedek óta a nyílt, őszinte káderpolitikára szavaz az ország népe. Az elveket, a hármas követelményt jól ismerjük. Politikai alkalmasságot, szakmai hozzáértést és vezetői rátermettséget követelnek megfontolt elveink mindenkitől, aki bármilyen poszton szolgálatot vállal. Az alapállást vita nem követte, ellenvélemény nem csorbíthatta soha, hiszen ha jól értelmezzük, mindent, még az emberi alkatot is magában foglalja. A hármas egységből önkényesnek látszik kiragadni a vezetői rátermettséget, de hát erről szeretnék beszélni. Mégpedig arról az oldaláról, mely az élet forgatagában gyakrabban elsikkad, s amely sem iskolai végzettséggel, sem különböző dokumentumokkal nem mérhető. Jómagam legalábbis még nem láttam olyan pecsétes diplomát, amely azt tanúsította volna: X. Y. élete munkájával, embertársaihoz fűződő viszonyával, döntéseivel és állásfoglalásaival bizonyította, hogy jellemes ember.

A napokban egy terjedelmes, megfontolt jelentésben olvastam, hogy egyik járásunkban — a párt káderpolitikai határozata nyomán — rendkívül nagy eredményeket értek el. A vezetők — néhány kivétellel — megszerezték az előírt politikai végzettséget, teljesítették a szakmai képzettséggel kapcsolatos követelményt. A változást következetes iskoláztatással és nem kevés személycserével érlék el. (Hat év alatt például az iskolaigazgatók felét »cserélték le« vezetői alkalmatlanság miatt.) De hol van itt szó az emberi alkatról? Nos hát nem átallották megjegyezni az előterjesztők, hogy az emberek általában a napi munkában és teljesítményben mérik a vezetőket, és nem azzal, hogy kinek milyen iskolája vagy hány diplomája van. Magyarán: a megszerzett ismeretek gyakorlati hasznosítását kérik számon, és nem a pecsétes papírt. Rendszerint ilyenkor kerül szóba az emberi alkat is.

Nézem az értelmező szótárt. Azt mondja, hogy az emberi alkat nem más, mint -»az ember vele született testi és lelki sajátosságainak összessége«. Beszélgettem hivatott marxista ideológusokkal is, akik. hozzátették: ez azonban nem egyszer és mindenkorra adott. Változhat, formálódhat a jellem, és nem független a társadalmi közegtől. Elfogadom, Csakhát ebben az esetben még szembetűnőbb a helyenkénti kisiklás.

M

ert ugyebár ismerünk becsületes, tisztességes, megfontolt és körültekintő, higgadt és eredendően őszinte embereket. A felsorolt tulajdonságok egyike-másika mégsem zárja ki a jellembeli torzulásokat — ha már elfogadjuk, hogy nemcsak született személyiségvonások léteznek. Egy kis <*;figyelmetlenség« is elég ahhoz, hogy valaki »véletlenül« magasra tartsa a talpát, és máris kielégülést szerez a talpnyalóknak, akik — ha mindenki a földön járna — képtelenek lennének élni eme szenvedélyüknek. Az »epés« alkat még csak elviselhető, ámbár örökös veszély- helyzetben él, mert kiváltképp az igazságot nem túlságosan kedvelők gyorsan rásütik a »cinizmus« bélyegét. A »flegmatikus« ember alig viselhető el, hiszen lenéz, lekezel, lekicsinyel mindent, hogy önmaga óriásnak látsszon a »törpék országában«. De mit kezdjünk az agresszívekkel, a hiú és önző, a fölfelé napraforgóként mosolygó és alázatos, a lefelé kíméletlenül durva és taposó emberekkel? Vagy ki * vitathatná, hogy élnek még közöttünk fejbólogató szolgglel- kűek és agresszíven mindent elutasítók? És mire megyünk a képmutatókkal, akik mindig és mindenütt tudják, hogy mit kell mondani? Hova legyünk a íéltékenykedőkkel, s az úgynevezett »jó fiúkkal?«, akik csak abban következetesek, hogy rendszerint mást mondanak a beosztottaiknak, mint a főnökeiknek? Ma is közismert figura az olyan középvezető, aki azzal akar kitűnni — és természetese^ előbbre jutni—, hogy felettese nem létező malmára igyekszik hajtani a vizet. Ha valahol fölfedezik a »turpisságot«, sajnos sohasem a »fogadatlan prókátort«, hanem az ügyben teljesen ártatlan vezetőt ítéük el, akinek fogalma sincs arról, hogy beosztottja milyen »vizeket« kavar. Pedig nagy baj, ha nem ismeri föl mézes-mázos tanácsadóinak valódi szándékát...

Fura hasonlat, tudom, de ha a ficánkoló halat partra vetik, csak néhány percig, fél óráig vergődhet; a gyom sem él a kukoricatáblában, mert megtalálták az ellenszerét. Az emberi alkat, a jellem negatív, visszahúzó vonásai is csak addig élhetnek, amíg »termőtalajt« biztosítunk a számukra.

Hallottam róla, hogy Budapesten és néhány nagy városban — jogosítványszerzés előtt — már vizsgálják a jelölt emberi alkatát. (A gépkocsivezetés is vezetés!) Reflexképes- ségén kívül egyéniségét, jellemét. Az agresszív típust például eltanácsolják, hogy jobb szót ne találjak. Olvastam nyomtatott könyvecskét a káder- és személyzeti munkáról. A vezetői rátermettség — a harmadik követelmény — jellemzői között ilyenek állnak: »Ismeri munkaterületének lényegi összefüggéseit; igényes önmagával, lépést tart a fejlődéssel, kezdeményező, az új alkalmazására buzdít, döntésre kész; határozott, kiegyensúlyozott és következetes.« A másik két követelménynél szigorúan vizsgálják végzettségét és fel- készültségét. Az emberi alkat vizsgálata azonban gyakran elmarad. Ennek csak egy oka lehet: nem ismerjük eléggé az embereket.

P

edig ez volna a kiindulási alap. Ha valaki megfelelő, megértő közegben, hiúságtól és féltékenységtől mentes környezetben, becsülettel dolgozik, akkor 28—30 eves 'korára ki kell derülni róla, hogy vannak-e vezetői adottságai. (Mint ahogy egyáltalán nem bizonyos, hogy valaki 60 éves korára »kiég«, mint ahogy mondani szokás gyakran a negyvenesekről is.) S ha igaz, hegy legalább háromszor annyi vezetésre alkalmas — de még nem vezetésre érett! — ember él az országban, mint ahány vezetőre szükség van, akkor érdemes elgondolkodni az »emberi alkat* gyakoribb vizsgálatának, döntés előtti megismerésének követelményén.

. \ Jávori Béla